Somogyország, 1957. június (2. évfolyam, 126-148. szám)
1957-06-25 / 146. szám
Kedd, 1957. június 25. SOMOGYI NÉPLAP 5 фаымпак íiiíqu l&Lalwadt...? Életszagú szatíra, sok bukfenccel és köpönyegforgatással, valamint egy tanulsággal 1, Fácsér landolt, Pácsér jó kádernek vélte magát, kövér és hervadó nejével egyetemben. Egyébként mások is ezt gondolták róluk. Ezért kerülhettek mindketten Urgóniába, annak is egyik központjába, Eerkecsurkába. Ez a Berkeesurka nem volt nagy hely, de annyira igen, hogy Pácsérék felett már csak kevesek voltak, hozzájuk beosztva annál többen. Pácsérék nem voltak rossz emberek, még többet sem ettek, mint a többi urgóniabeliek, Csak egy bajuk volt. Nagyon szerették a — beosztásukat. Vagy ahogyan Berkecsurkában mondják': a bársonyszéket. Békeidőben — amely elég ritka dolog volt idáig szegény Urgóniában — nem is oiy veszélyes ez a hiba. Aki érti a dolgát, vagy más, aki tudja a dörgést, aránylag elég hosszú ideig megőrizheti pozícióját. Az élet meg, ugyebár, csak-csak megy tovább ... Na, de jönnek az ingatag idők és akkor... jaj neked, Pácsér, kapálózhatsz 2. Pedig Urgóniában ilyen viszonyok keletkeztek. A régi mághusok megelégelték a párthusok és a proletárok hatalmát, követelték vissza maguknak a régi jó állapotokat, elkezdték varázsolni a helyzetet és csakhamar olyan port vertek fel, hogy aki felnézett és próbálta a szemét kinyitni, hogy tájékozódhasson, tele lett szeme, szája és füle a sok szeméttől. Egyszerűen nem lehetett a nagy kavarodásban előre látni. Csak azoknak, akik hittek a párthusok összetartásában, vagy a mághusoknak, akik — jó előre szemüveget vettek — és fújták a port. Miért is az tőlük elszállt és a párthusokra és proletárokra tapadt. Sokan ezek közül azt hitték, hogy ez a szél örökké tart, elkezdtek mozgolódni, vakarózni, felejteni ... így volt ez Pácsérral is. A legnagyobbik főnök — aki egyáltalán nem volt feledékeny —- figyelmeztette őt a mághusok havában, október 25-én: — Te, fülembe jutott, hogy ezek a mághusok ott lenn, uralkodásod színhelyén azt kiabálták: »Nem kell nekünk a Pácsér, elég volt belőle«. Meg azt is mondják: »Bocsássuk el őt is, meg Dorombit, a párthusok parancsnokát«. Javaslom, szaladj haza és teremts rendet. Remélem, tudod hogyan? Mire Pácsér — Csak természetes, hogy tudom. Na, de majd én . .. És rohant az utcán és forgott az agya... 3. Csak úgy zeng a fórum. Pácsér tele tüdővel kiabál. Mit, kiabál?! — Ordít. — Nem lesz ezután semmi úgy, ahogyan eddig. Hanem úgy lesz, ahogyan még nem volt... Majd én gondoskodom rólatok, édes fiaim ... Eddig is az apátok voltam, hát még ezután ... Veri a mellét és lelkesedik, Dorombit elküldik. És Pácsér — marad. 4. A mághusok havának 29. napja. Csupa zászló minden, még mindig kavarog a por. A mághusok és Pácsér keverik a szemetet. Pácsér — mielőtt a menet elindul — lelkesíti beosztottjait. — Most aztán kinyitni a szájakat, n est aztán kiabálni... ! Itt van a követelések ideje .. . Amely követelményeknek aztán elég is tétetik. 5, A mághusok havának 31. napja. Imigyen szóla Pácsér az ő nejéhez: — Angyalom, inog a trón, égesd el a párthusokat pártfogoló piros könyvedet... K.i tudja, háthogyna, esetleg ... És a nej elégeti a könyvecskét 6. Ezenközben elmúlt a mághusok okozta vihar, de maradt köróskörül elég szemét, még lehetett a zavarosban halászni. Az ő beosztottjai benne ne csalódjanak, ő most is értük harcol. A főtanácstól kap három lakást. Rohan haza, kicsapja) az ajtót, ordít: — Ide mindenei, mindenki, aki él... Szereztem nektek három szép lakást... Az altanács üljön össze azonnal és ossza el, én nem szólok bele És győztesen elvonul., A másik példa. A helyi altanácson veri az asztalt, a kis hivatalnok előtt: — ... Még hogy nem teljesíti a kérést?!... Micsoda korlátolt párthus bürokrata maga... Úgy látszik, nem tanult még az eseményekből... Mindjárt idehozom az 1500 emberemet és magára borítják az asztalt maga ... maga ... A hivatalnok remeg, tollat ragad és ír. 7. Még jobban kitisztult. Pácsér újra jelentkezett a párthusok seregébe. Azok kicsit ferde szemmel nézik. Pácsérnak forog az agya. Valamit tenni kellene. Tesz is ... Felkeresi Vernekit a főtanácson: — Te, itt valamit tenni kell. .. Ezek tudnak rólunk valamit.. . Vagy a nagy por nem szállt annyira az agyukra... Verneki bólint 8. Intézkedések. Egy telefon a legfőbb helyre. Egy beszélgetés Dundiccsal a hivatalban. Másnap a főtanácstól és a pácséri hivataltól megjelenik a követelés: — Ha pedig a legnagyobbik főnök és a helyettese nem mond le 48 órán belül, akkor ... A párthusok összenéznek ... Összehívják a nagygyűlést... 9. 'A nagygyűlésre már mindenki tud mindent. Mikor a legnagyobb főnók lemond és Pácsér neve felmerül, Kitör a vihar. Pácsért majd megeszik. »Kidobni a piszkot« — hallatszik innen-onnan. És mindez annak ellenére, hogy Dundics brávóival lenn várakozik és az utcán kiabálja: — Kiszórjuk a tagokat... De meghallja a nagy zajt. Gyorsan el. 10. Pácsér lihegve érkezik vissza a beosztottakhoz: — Emberek, rámtörtek, szörnyű bajban vagyok .. . Csak maguk tudnak segíteni. .. Megígérem, mindig maguk mellett maradok, úgy, ahogy eddig ... — Na jó — mondja Dundics majd meggondoljuk. 11. Pácsér telefonál a legfőbb emberhez, akit újra választottak: — Azt hiszem, baj van .. . Legjobb beosztottaim hírül hozták, hogy holnap állítólag mindenki leteszi a töltőtollat és egy betűt sem ír ... — Igen? — mondja a legfőbb nyugodtan — majd holnap kimegyek oda és megkérdezem tőlük, hogy miért! így is történt. A tollat mindenki felvette, állítólag le sem tették. 12. Pácsérnak újra forog az agya. Valamit tenni kell, mert ezek ... És cselekszik . .. Elküld a hivatalból tizennégy embert. Dundicsot is. Mert azok »főfő« mághusok voltak, illetve rosszul fogták a töltőtollat. Q pedig marad és elmegy szabadságra. Pihenni. 13. A párthusóknak tanulságul: Üljetek rá gerincére, hogy kiegyenesedjen. Vagy — ha ez nem elég — szabaduljatok tőle . .. Az nem lehet, hogy a pácséroknak n:ég egyszer felvirradjon .. . Csákvári János' 5 és félezer forint értékű könyv talált gazdára a Somogyi Ünnepi Könyvhéten, a Könyvterjesztő Vállalat Május 1 utcai sátrában. A kultúra szigete mindössze egy hétig volt található az utcán, de a szép eredmény azt mutatja, hogy érdemes volt közeleob vinni a könyveket az emberekhez. Nagyon szép sikere volt a pályaudvari könyvárusításnak is, ahol hétezer forint értékben adtak el könyveket. Felvételünk a könyvhét alkalmából készült. Nehéz bírálatot írni egy olyan filmről, mely kacagtató történetet ígér és ad is a közönségnek. Régi mondás, hogv aki nevettetni tud, az az emberiség jótevője. Nos, lehetne vitatkozni a szólásmondás igazságával a napokban bemutatott A pillanat embere c. angol Fim kapcsán. Nem kacagtunk talán eleget a hősön, akit mint átlagembert jellemeztek a film első kockái és aki véletlenül keveredik bele a politikai életbe, jelentős személyiséggé lép elő a szürke átlagosságból? De igen, őszintén nevettünk. Mégis, valamiféle elégedetlenséggel gondolunk a filmre, mint a vígjátéknak, szatírának és jazz-operettnek bizarr keverékére. A konzervatív angoloknak úgyszólván ez az első filmjük, melyben hátat akarnak fordítani eddigi »hagyományaiknak«, nevezetesen a száraz, sajátságos angol humornak, mintha már a témaválasztással is fel akarnák — nemesebb értelemben — háborítani a világot: íme, ilyet is tudunk, ki merjük A PILLANAT EMBERE ANGOL FILM mondani külpolitikánk jellemzőit. Sajnos, a forradalminak szánt kezdeményezés eltévedt az első lépés, a témaválasztás után. Tiltakoznunk kell a film rendezőjének, írójának rovására, hogy a szatirikus körkép közepébe egy angol átlagembert állított bohóc tulajdonságokkal felruházva, akit a furcsa (meglátásunk szerint néhol erőszakolt) véletlenek sorozata már-már cirkuszi mutatványokba sodor. Sőt, ezenbelül, mintha kevés lenne a főszerepet iátszó színész alakító készsége, Chaplin-elemeket kever alakításába. Természetesen gyenge utánzattal. A nevettetés alapjában véve ítéletre való kényszerítése az embernek. Amin nevetünk, azt el is ítéljük. A nillanat embere c. filmben Norman úr felett tartottunk volt ítéletet, mert a szatíra rendezője és írója a témát Norman úrral álcázta. Akit pedig megértünk (itt-ott sajnálunk is gügvesége miatt), becsülünk és szeretünk, mert azt akarja, amit nemcsak az angol, de a világ összes átlagemberei általában: ne létesíthessenek támaszpontokat a nagyhatalmak az eihiber, az emberiség vesztére. A valóságihoz híven meg kell jegyeznünk. hogy aki teljesen kikapcsolja a gondolkodni tudását, úgy ül be a sötét nézőtérre, jót) mulathat A pillanat embere c. filmen. De aki nemcsak időtöltésként szeret moziba járni, azonkívül, hogy nagyokat nevet, sokat bosszankodhat a filmben minden művészi mértéktartás nélkül alkalmazott öncélú ötletek hamisságán. CSEPELI TANULSÁG A Szakszervezetek Somogy megyei Tanácsa népi zenekarának vendégszerepléséről Nagy akarással és számtalan fájó nehézséggel indult útra a zenekar. Egy kedves meghívásnak tett eleget: Csepel munkásainak kérésére utazott a fővárosba. A hangverseny egyúttal értékmérő is volt: szakemberek hallgatták a fiatal együttest és munkások, akiknek szívéből még nem. ölte ki a Rock and Roll-őrület a nép ajkán született muzsikát, a magyar dalt. Tanulság volt a csepeli fogadtatás, figyelmeztető tanulság ... Nem ünneprontásként, de tollhegyre kívánkoznak az előzmények, az itthoni érdektelenség, a lekicsinylés és elzárkózottság megyei szerveink részéről. Tollhegyre kívánkoznak, mégis hallgatunk róluk, vagy csak еду-két momentumot említünk. Mert együttérzés nélkül és megfelelő támogatás nélkül is nagy sikert aratott a szakszervezeti néni zenekar. A. 'penészek pedig egyenként is kitűnő-: re vizsgáztak, lelkesedésből és áldó-: zatvállalásból. • Bármily hatalmasak anyagi ne-: kézségeink, felháborodik a szív, hogy: húsz embernek — délben — teher-] gépkocsin kell elindulnia Budapest-] re, hogy képviselje megyénk zene-: kultúráját. Szívfájdító, hogy odaér-: kezésük után pár perccel már nró-] bálnak, utána kapkodás, öltözködés,] nehéz, fárasztó hangverseny követ-: kezik és éjfél után két órakor újabb: 220 kilométer teherautón, mert va-] csóróra, szállodára már nem telik...] Tanulhatnánk a csepeliektől. Та-: nulhatnánk az ottani munkásoktól, a, munkásszálló igazgatójától, aki ön-] zetlenül, szeretettel vacsorát, szál-] lást ajánlott fel a zenekarnak. De: szégyenpír intötte el arcukat! S mi] akkor arra gondoltunk: nem, soha] többé nem szabad hasonlónak elő-] fordulni Elnézést az olvasóktól e — nagyon is lefojtott — kirobbanásért. De el kellett mondani, mert segíteni szeretnénk. Segíteni, hogy a próféta saját hazájában is próféta lehessen, nemcsak idegenek körében ... Rendkívül, nagy nehézségek árán, de mégis ott volt a zenekar és pódiumra lépett. A csepeli munkásotthon színháztermében csendült fel bevezetőként Rigó népdalsorozata, s a többi szebbnél szebb népdal, magyar nóta és zenekari szám. Nem. udvariassági taps csattant a dalok végeztével. A csepeli munkások és szakértők egyhangú elismerése volt ez, melyet szóban, tapsban és odaadó figyelmükkel is kifejezésre juttattak. Az est műsorában szerepelt Rohonczy Mária, a Csiky C-ergely Színház művésznője és Palló Imre dr., az Operaház igazgatója. Az ő szívből jövő és szívhez szóló énekük még jobban emelte az est hangulatát, színvonalát. De most nem is az a célunk, hogy részletes értékelési adjunk. A zenekar műsorát sokan ismerik már. Együtt tapsoltunk Kapoi-Telefon-nyilatkozat A nagysikerű hangverseny után telefonon kerestük fel Palló Imre doktor, Kossuth-díjas kiváló művészt, Operaházunk igazgatóját. Kérésünkre a következő nyilatkozatot adta: — El vagyok ragadtatva a kaposvári együttes játékától. Náluk nincs nívókülönbség prímás és zenekar között. Jó hangzás, kitűnő összjáték és simulékony, jól alkalmazkodó kíséret jellemzi az együttest, mely magánszámaival épp úgy, mint kíséretével megérdemelten aratott nagy sikert Csepelen. Szakavatott vezetést éreztem a zenekar munkájában, s ebben nagy része van Bálint Kálmán zenetanárnak. Vele együtt Sántha Ferenc prímás és a zenekar tagjai remek munkát végeztek. Végül is azt mondhatom: szép jövő áll a jóképességű, lelkes zenekar előtt. Meggyőződésem, hogy mihd külföld, mind Magyarország bármely elsőrendű helyén méltán képviselhetik ezt a háttérbe szorított műfajt várott a Liszt-rapszódia, a virágénekek, magyar népdalcsokrok előadása után. S akik hallották a kaposvári bemutatkozót, tudják, mire képes az együttes. A. csepeli estről elég annyi, hogy a zenekar tagjait forró 'ünneplésben részesítette a közönség. A többit bízzuk a szakvéleményre. Jónás Gyula — aki a Zeneművészek Szakszervezetének képviseletében fáradozott az est sikeréért — és Hadai Tibor, az Országos Filharmónia szakembere legnagyobb elismerésüknek adtak kifejezést. — Képességük, lelkesedésük adva van — топдЛйк. — Nagy jövőt látunk ebben a zenekarban, mely méltón istápolhatja népi kincseinket. — S a zenekar fejlődésének biztosítékaként segítséget, támogatást ígértek. > És kell-e jobb, biztatóbb szakvé[ lemény, mint Palló Imre dr.-é? > Kell-e valamit is hozzáfűzni ehhez? j Úgy érezzük, a telefonnyilatkozat ! mindenki helyett beszél, s talán felinyitja az itthoni illetékesek szemét. \De menjünk tovább. Ujfibb meghí- Ivást kapott a zenekar Csepelre. A Ilegközelebbi hangversenyt szeptemt bér, október hónapban adják majd,, Imelyről a rádió és televízió is köz! vetítést sugároz. I Mi nem kívánunk bővebb kom\mentárt fűzni az est sikeréhez. De I köszönetünket ezúton| is kifejezzük I a zenekar tagjainak, szólistáinak és I vezetőinek, akik megyénk kultúrájúinak képviselőiként nagy élményt !nyújtottak Csepel dolgozóinak. • Ezek után csak egyet kérhetünk. ! Legyen gazdája végre e lelkes és í jóképességű együttesnek. (Mert a szakszervezet jelenleg csak névadó; ja.) Legyen gazdája, mert ez a zene; kar érték még akkor is, ha nálunk ; mindeddig nem ismerték el. S ha sok I felesleges, kevésbé gyümölcsöző kul- I turális kiadást felülvizsgálunk, lesz I még mód arra, hogy az együttes itt\hon és külföldön elismerést szerez\zen megyénknek ... JÁVORI BÉLA
