Somogyország, 1957. június (2. évfolyam, 126-148. szám)

1957-06-25 / 146. szám

SOMOGYI NÉPLAP Kedd. 1957. június 25. Tegyük példamutatóvá, vonzóvá termelőszövetkezeteinket (Folytatás az előző oldalról.) forintos felárat kapnak terményei­kért. ha 150 mázsa közös terményt adnak el egyes növényféleségekből. Ettől a felártól azonban elesnek a tsz-ek, ha a tagok egyénenként érté­kesítik termelvényeiket. Éppen ezért helyesen cselekszenek, ha pél­dául a kenyérgabona túlzott kiosz­tásától elállnak, s a felesleget közö­sen értékesítik. A szocialista nagyüzemek fölénye — folytatta — ma már nem vitatha­tó. Minden kétséget kizáróan bizo­nyítható az is, hogy a szocialista nagyüzem teszi lehetővé leginkább a belterjes gazdálkodást-. A mi viszo­nyaink között, ahol a népsűrűség szinte parancsoló­tag írja elő a többtermelést, olyan munkaigényes növények termelését kell előtérbe helyez­nünk, amelyek a legnagyobb jö­vedelmet biztosítják. Ehhez gépekre van szükség. A gépe­sítés s általában a tudomány és technika vívmányainak alkalmazása viszont csak a mezőgazdasági nagy­üzemekben válik lehetővé. A kisparaszti gazdaságok nagy­részt önellátóak. Sem minőségileg, sem mennyiségileg nem tudnak meg­felelő versenyképes árut termelni, s amit termelnek, magas önköltség­gel állítják elő. Ez abból adódik, hogy primitív eszközökkel dolgoz­nak, tehát a hozamokat lényegesen emelni, a termelési költségeket csök­kenteni nem tudják. Nekünk pedig egyre több és olcsóbb mezőgaz­dasági terményre és termékre va» szükségünk. Ebből kiindulva is fontos feladatunk — mondotta a továbbiakban — a me­zőgazdaság szocialista átszervezése. Ehhez pedig meglévő mezőgazdasági termelőszövetkezeteinket példamuta­tó szocialista nagyüzemi gazdaságok­ká kell fejlesztenünk, hogy a még egyénileg dolgozó parasztok a felvi­lágosító szó mellett a gyakorlatban is lássák a nagyüzem fölényét, s így előbb rátérjenek saját meggyőződé­sükből a közös gazdálkodás útjára. Ezután a gyenge termelőszövetkeze­tek gazdasági megerősítésével, majd a kislétszámú tsz-ek számszerű íej- I lesztésével foglalkozott. Rendszeres felvilágosító munkát a tsz-fejlesztés érdekében Fontos feladatnak tartjuk — foly­tatta —, hogy azokon a helyeken új tsz-ek, vagy tszcs-к alakuljanak, ahol október előtt évek során át jó szövetkezetek működtek, s az ellen­­forradalmi események következté­ben szétmentek, de megmaradtak a gazdasági épületek, s a tsz gazdálko­dásához szükséges egyéb feltételek is biztosítva vannak. Az egyéni pa­rasztoknak. a volt szövetkezeti ta­goknak nyíltan és őszintén meg keli mondanunk, hogy a magyar mező­­gazdaság szocialista átszervezése oártunk és kormányunk helyes el­határozása, és e téren minden kés­lekedés előrehaladásunk gátjává vá­lik. Ahhoz, hogy megyénkben még az ősz előtt a meglévő tsz-ek számszerűleg fejlődjenek, új tsz­­ek. jöjjenek létre, adva vannak a feltételek. Több ezer dolgozó paraszt van So­mogybán, aki az elmúlt években is az önkéntesség alapján választotta a szövetkezés útját, s a szövetkezet­ben töltött idő alatt, de azóta még inkább rájött arra, hogy a közös gazdálkodás előnyt jelent a tagjai számára. Többen közülük foglalkoz­nak a szövetkezet újjáalakításának gondolatával. így például Csököly, Péterhida, Csokonyavisonta, Kötcse, Kőröshegy, Kánya, Somogymeggyes, Beri'ígkér és még számos községben latolgatják a tsz újjáalakításának lehetőségeit. A közelmúltban Somogy­babodon létre is hozták már a ter­melőszövetkezetet, Heresznyén vi­szont a csoport alakult át mezőgaz­dasági termelőszövetkezetté. A továbbiakban helytelenítette, hogy egyes tsz-ekben, mint például Nágocson és Kapolyon, de másutt is, igen nagyfokú az elzárkózás a terme­lőszövetkezetekben, s nem akarnak felvenni új tagokat. A szocialista át­szervezés iránt érzett felelősségünk arra kötelez bennünket — mondta —, hogy javasoljuk szövetkezeteinknek: növeljék taglétszámukat. Kiket vegyenek föl? Azokat a volt szövetkezeti tagokat, vagy egyéni parasztokat, akiknek munkájára, szorgalmára, becsületességére és a szövetkezetbe vetett hitére számít­hatnak, akik előreviszik a szövetke­zet ügyét. Едпек érdekében rendsze­res felvilágosító munkát kell folytat­ni a dolgozó parasztság között. Ezután a lenini önkéntesség, foko­zatosság elvének betartásáról, s ezzel kapcsolatban az alacsonyabb típusú szövetkezési formákról beszélt, majd így folytatta: A párt és az állam se­gítsége nélkül a szövetkezetek nem nagyon tudnak boldogulni. A szövet­kezeteknek szükségük van a párt és az állam segítségére, ugyanígy a pártnak és az államnak is szüksége van arra, hogy ellenőrzést gyakorol­jon a szövetkezeteknél. Egyetértünk abban, hogy ez a »beavatkozás« a mintaalapszabályban előírt feltételek alapján történjen — mondotta, majd így fejezte be beszámolóját: Azt szeretnénk elérni és reméljük, hogy a mai tanácskozás ebben segít ben­nünket, hogy meglévő szövetkezete­ink példamutató szocialista nagyüze­mekké váljanak, olyanokká, amelyek vonzzák a kívülálló egyéni dolgozó parasztokat. Biztosak vagyunk ab­ban, hogy pártunk tanítása, útmuta­tása nyomán előre haladunk dolgozó parasztságunk, s népünk felemelke­désének, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének útján. Felszólalások a termelőszövetkezeti tanácskozáson BOGNÁR JÓZSEF: Megvédtük termelőszövetkezetünket Bognár József elvtárs, a balaton­­őszödi Kossuth Tsz elnöke felszóla­lásában többek között ezt mondta: — A mi termelőszövetkezetünk sze­rencsései átvészelte az ellenforradal­mat és a tagság, valamint a közös vagyon lényegében együttmaradt. 'Természetesen ez nem volt könnyű dolog és nem ment magától. A kom­munisták és a pártonkívüliek közül többen becsületesen kiálltak a ter­melőszövetkezet mellett, s az egész tagságot maguk mögé tömörítették a szövetkezet megvédése érdekében. Mi az ellenforradalom napjaiban folytattuk a megkezdett építkezése­ket, s időben elvégeztük a mezőgaz­dasági munkákat. Mindez azt bizo­nyítja, hogy ahol szigorúan az ön­kéntesség elve szerint szervezték a termelőszövetkezetet és ahol a tag­ság nem engedte meg, hogy bomlasz­tó elemek kerüljenek soraiba, azok a termelőszövetkezetek kiállták az ellenforradalom viharát. A beszámoló említette, hogy baj van a termelőszövetkezetekben az állatsűrűséggel. Nálunk nem ilyen rossz a helyzet. 192 kh. szántóföl­dünkre 31 szarvasmarha jut, amely­ből 11 fejőstehén. így biztosítani tudjuk a talajerő utánpótlását. Egyébként a földünk a tagsághoz viszonyítva1 kevés. Ezért gazdaságun­kat minél belterjesebbé alkarjuk ten­ni, s elhatároztuk, hogy behatóbban foglalkozunk kertészkedéssel és gyü­mölcstermeléssel. Panaszunk is van. Azt szeretnénk kérni, hogy vizsgál­ják felül földjeink aranykorona ér­tékét és amennyiben mód van rá, csökkentsék azt. A másik kérésem pedig az, hogj a felsőbb szervek a szövetkezeti demokrácia tiszteletben tartása mellett segítsék a tsz-eket s ne legyenek tartózkodóak, hanem minden gondjukban, bajukban adja­nak tanácsot, útmutatást számukra. KÄS 'j'ÓZAET; Megmutatjuk, hogy jobban élünk, mint az egyéniek ©kás Józseí elvtárs, a pusztako­­! Difhitrov Tsz elnöke elöljáró­­a »/Somogyi összegezés«-t ítélte .jjd így folytatta: — Sokan azt Jtái; az ellenforradalom után, ,gy azért lépnek ki a tsz-ből, mert .rőszakosan szervezték be őket. Ez nem minden esetben felel meg a va­lóságnak. Látták a fejlett állatállo­mányt, a gazdasági felszereléseket és abban számítottak, hogy ezt megkap­ják és állami támogatással szép egyéni gazdaságuk lesz. A mi szö­vetkezetünkben októberben szó sem volt a feloszlásról, még november­ben is őrségben álltunk, hogy a szö­vetkezeti vagyont megvédjük. Ké­sőbb aztán, a követelőzések hatására, a tagságnak csak egyharmad része maradt bent a közösben. De megmu­tattuk, hogy a szövetkezet megma­radt, s megmutatjuk azt is, hogy jobb életet biztosít számunkra, mint az e^éni gazdálkodás. Vizsgálgat­­tam — folytatta —, hogy az alapsza­bályban mi az, ami a dolgozó parasz­toknak nem tetszik. Szerintük az a hiba, hogy a szövetkezetbe való be­lépéskor a bevitt állatok és felszere­lés értékének egy bizonyos részét a szövetkezeti alapra vonják le. Helye­­ebbnek tartanák, ha minden tag a munkaegységekre jutó részesedésé­nek bizonyos hányadát köteles lenne a szövetkezetben hagyni, közös alap létesítése végett. Az öregekkel való törődéssel kap­csolatban hangzottak el javaslatuk. Véleményem szerint helyes lenne, ha ezt a dolgot az állam venné a kezé­be. Kötelezné a tsz-eket arra, hogy a jövedelem két százalékát fizessék be az SZTK-nak, e's így az állam gondoskodna ebből síz összegből a kiöregedett tsz-tagokróf., Üdvös len­ne az is — mondta a továbbiakban —, ha a felsőbb szervek megvizsgál­nák a bank által folyósított hitele­iket. Lóvásárlásra például 3500 forin­tot lehet felvenni, ugyanakkor a vá­sáron 7000 forintért adnak egy lo­vat. Ha mindenáron meg akarja ven­ni a szövetkezet ezt az állatot! akkor törvénytelenül kell eljárnia, vagyis' máshonnan kell a hiányzó összeget megszereznie. DARU JÁNOS: iVagy gondot fordítunk az állattenyésztésre Daru János elvtárs, a komiósdi Győzelem Tsz tagja elmondta: szö­vetkezetük 1949-ben a teljes önkén­tesség alapján alakult. Mindvégig szépen feilődött, jól gazdálkodott. Az ellenforradalom alatt mégis felbom­lott, mert nem tudott szembeszállni a »forradalmi bizottsággal«. Hat csa­lád azonban a korábban kitelepített, visszajött kulákok minden ármány­kodása ellenére életre hívta a szövet­kezetét. Most tíz család van a szövet­kezetben, is mindannyian szorgalma­san dolgoznak. A mi községünk már a felszabadu­lás előtt is törzskönyvezett állatok­kal foglalkozott — mondotta a továb­biakban. — Termelőszövetkezetünk korábban jóminőségű szarvasmarha­­állománnyal rendelkezett. Mi meg­tanultuk, hogy a szövetkezetek gaz­dálkodását csakis a minőségi állat­­tenyésztéssel lehet javítani. Ezért, bár az újjáalakulás után nem volt egyetlen szarvasmarhánk sem, ma már van kilenc tehenünk, két üszőnk és vásároltunk 15 tinót is. Most kü­lönösen kifizetődik a jó állattenyész­tés, mert nincs beadási kötelezettsé­gük a termelőszövetkezeteknek sem. Felszólalása végén kérte, hogy a párt- és állami szervek, s a sajtó több segítséget adjon a termelőszö­vetkezeteiknek. Ennek nyomán az egyéni parasztok is rájönnek arra, hogy jobb a termelőszövetkezetben és be fognak lépni. FETREKANITS ANDOR: Minden becsületes dolgozó parasztnak joga van a közös gazdálkodásra Petrekanits Andor elvtárs, az MSZMP Kaposvári Járási Intéző Bi­zottságának tagja elmondta: járásuk­ban az ellenforradalom előtt 93 tsz volt. A tsz tagok többsége ezekbe a szövetkezetekbe 1955 februárja után lépett be. Az új termelőszövetkezetek között volt olyan is, mint a Somogy­­geszti Uj Élet Tsz, ameb' 1956-ban 50 forintot osztott munkaegységen­ként. Ezt a termelőszövetkezetet, amely önkéntesen alakult, az ellen­forradalom szétverte. A továbbiak­ban elmondta, hogy míg 1956. októbe­re előtt a tsz-tagságnak 49, addig ma 26 százaléka középparaszt. Beszélt arról is, hogy egyes szövetkezetek­ben nem bírtak a munkákkal, ezért adták ki részes művelésre a földe­ket. Az vezetett ennek a helyzetnek a kialakulásához, hogy a kilépések, illetve a tsz-ek felülvizsgálata során, a földrendezés idején arra törekedtek — helyesen termelőszövetkeze­teink, hogy az állami tartalékterület­ből minél nagyobbat tartsanak meg használatukban. Tudták azt, hogy bizonyos idő elteltével sok olyan pa­rasztember fogja felvételét kérni a szövetkezetekbe, aki kevés földdel rendelkezik. Az ilyenek belépésével megoldódik tehát a munkaerő szük­séglet biztosítása, s a jövő gazdasági évben nem kerül már sor részes rpü­­veltetésre. Beszélt a földjáradék fi­zetéséről is, s helytelenítette, hogy egyes termelőszövetkezetekben elve­tik ezt. Sikerült megdöntenünk a gépállo­másoknak azt a korábbi álláspontját — folytatta —, hogy csak szántás­vetéssel foglalkozzanak, s kizárólag a jövedelmezőségre fordítsák figyel­müket. Gépállomási vezetőink, dol­gozóink egy rész'e ma már politikai munkát is végez a termelőszövetke­zetekben. Sajnos, nem mondhatjuk el ugyanezt a tanácsok túlnyomó többségéről. E magatartásukon sürgősen változtatniok kell. Nekik az a feladatuk, hogy a párt és a kor­mány politikájának megvalósítását segítsék. Nekünk az a célunk — folytatta —, hogy a termelőszövetkezetek számszerűleg fejlődjenek. Fontosnak tartjuk, hogy megértessük a terme­lőszövetkezeti tagokkal: a nagyüze­mi gazdálkodásra joga van minden becsületes dolgozó parasztnak. Ezután Békefi Lajos elvtárs, a so­­mogyvári Szabadság Tsz elnöke szá­molt be szövetkezetük dicséretes eredményeiről. SZIRMAI JENŐ: Mi a szocialista mezőgazdaság útját javasoljuk a parasztoknak Szirmai Jenő elvtárs, az MSZMP Megyei Intéző Bizottságának elnöke bevezetőben elmondta a »Somogyi összegezés« vitájáról és a cikk szer­zőiről: elméletük jelentős károkat okozott a szövetkezeti mozgalomnak. A szövetkezés eszméit azonban nem tudták kiverni a somogyi parasztok szívéből és agyából. Ezért alakult új­já mintegy hatvan tsz és számos he­lyen kérik a parasztok új szövetke­zetek alakítását. Kapolyról például 53 parasztember levelet írt az illeté­kes szerveknek, s kérték, tegyék le­hetővé számukra, hogy visszalépje­nek a termelőszövetkezetbe. Javítani kell a nép élet- és mun­kaikörülményeit, emelni a növényter­melés és állattenyésztés hozamát. Ezt a célt a szocialista mezőgazdaság megteremtésével lehet elérni. A kis­paraszti gazdaság nem képes erre, mert aninak korlátái vannak. Jó len­ne, ha nyugati »barátaink« ezekről a kérdésekről is beszélnének. Meg­mondhatnák azt is, hogy van-e a vi­lágon a tőkés országok között olyan, ahol a dolgozó paraszt egy hízó­disznó árából kifizeti adóját. Mi a szocialista mezőgazdaság út­ját javasoljuk a parasztoknak. Akik ezt az utat választották, legyenek büszkék erre. A nyugati országokban, ahol kapitalista mezőgazdasági nagy­üzemek vannak, a termelés maga­sabb, mint nálunk, mivel igen sok géppel rendelkeznek. Mi a világpia­con nem tudunk versenyezni velük. Ezért a szocialista nagyüzemi gaz­dálkodást kell megteremtenünk a parasztok önkéntes szövetkezése út­ján. Erre kell törekednünk azért is, mert nálunk kevés a föld, s az egy­ségnyi földterületről minél nagyobb termelési értéket kell nyernünk. Fon­tos feladatunk a mezőgazdasági mun­kák gépesítése, a gépeket azonban kisparcellán megfelelően kihasznál­ni nem lehet. A továbbiakban arról beszélt, hogy a meglévő termelőszö­vetkezeteinket kell elsősorban gaz­daságilag és politikailag megerősí­tenünk. Gondot kell fordítani a ter­melőszövetkezeti demokrácia betar­tására, hogy a tsz vonzó legyen az egyénileg dolgozó parasztok számá­ra. Nem szabad magukra hagynunk a szövetkezni kívánó parasztokat. Meg kell mozdítani a párt- és állami szer­vekben dolgozó elvtársakat, hogy cselekedjenek a termelőszövetkezetek alakítása érdekében. A termelőszö­vetkezetek viszont szakítsanak a be­zárkózással. A szövetkezeti tagság ne csak a saját maga életét nézze, törődjön a kívülálló parasztokkal is. Segítse az egyénieket munkájukban, s alakítson ki velük jó viszonyt. Kü­lönös figyelmet fordítsanak a ter­melőszövetkezeti tagok azokra a ki­lépettekre, akiknek nincs biztosítva saját gazdaságukban a megélhetésük, akik bérmunkából kénytelenek ma­gukat fenntartani. Beszélt arról is Szirmai elvtárs, hogy a gépállomá­soknak is kötelességük segíteni az új termelőszövetkezetek létrehozását. KERE! ZTES MIHÁLY: Somogybán számszerűleg is növelni kell a szövetkezeteket Keresztes Mihály elvtárs, földmű­velésügyi miniszterhelyettes elmon­dotta: Ismeretes az elvtársak előtt, hogy az egész világon két hatalmas tábor, a szocialista és a kapitalista tábor áll egymással szemben. A har­cot az dönti el: melyik táborban tudják biztosítani, hogy az egy főre eső termelés meghaladja a másikét és olcsóbb legyen. Ezek a feltételek most a szocialista tábor oldalán áll­nak. Úgy lehetne jellemezni: ameny­­nyiben a szocialista tábor eléri, hogy az egy főre eső termelés meghalad­ja a kapitalista világét, abban az esetben a harc eldőlt a szocializmus javára. A továbbiakban arról beszélt: olyan mezőgazdálkodást kell folytat­nunk, amely az egységnyi területre eső termelést növeli. Ezt csak a nagyüzemi gazdálkodással tudjuk el­érni. Túl sokat ezzel a munkával nem várhatunk, ezért az állam a szocialista átszervezés elősegítése érdekében komoly befektetésre szán­ta el magát. Bizonyos, hogy nem akármilyen szövetkezeti mozgalmat támogat az állam — folytatta —. ha­nem csak olyan szövetkezeteket, ahol a szocialista elvek érvényesül­nek, fejlődnek és izmosodnak. Nem­csak termelési kérdésekről van szó! Tsz-einknek olyan feladataik is van­nak, hogy a falu társadalmi életét alakítsák ál és az egyénileg dolgozó parasztokból, a kapitalista gondol­­kozású parasztokból szocialista gon­dolkozásé tsz-tagokat neveljenek. beszéltek az elvtársak a munka­egységekről is — mondta. — E körül a vitát a szövetkezeti parasztság már eldöntötte. Hiszen a munkaegységgel való számolás a legmegfelelőbb. Én márciusban részt vettem Csehszlová­kiában a szövetkezetek harmadik kongresszusán, Prágában. Itt talál­koztam dán szövetkezetek szakértői­vel is. Ők elmondták: nem értik, hogy nálunk miért merül fel a tsz­­parasztság között a munkaegységgel kapcsolatban vita. »Mi megvizsgáltuk ezt a kérdést és az a véleményünk, ha szocialista szövetkezeteik van­nak. ahol a végzett munka alapján osztják szét a jövedelmet, ennél j ->bb módot nem találnak.« Ezt mond­ták a dán szövetkezetek szakértői. A fokozatosságról szólva elmondta Keresztes elvtárs: A pártnak és a kormánynak az az álláspontja, hovv a legszélesebb skáláját kell biztosí­tani a szövetkezésnek. De legyen biz­tosíték minden társulásnál arra. hogy a szocializmus irányában fej­lődjék. S mi ilyen társulásokat tá­mogatunk csak. A tsz-ekkel kapcso­latos jövőbeni intézkedésekről el­­mondta\: új, a tsz-ekre nézve elő­nyös hitelrendszer van kidolgozás alatt. Az árpolitika egyes kérdései­nek érintése után megemlítette, hogy kidolgozás alatt van a tsz-tagok nyugdíjazásának ügye is. Az a ta­pasztalat, hogy nem vált be a régi módszer, úgyhogy állami szavatos­ságon keresztül kell biztosítani a ki­öregedett tsz-tagok nyugdíjellátását — mondotta. — Tervbe vettük azt is, hogy a gyengébb tsz-eknek. ha kérik, szarvasmarha- és sertéstör­zset adunk. Ugyancsak foglalkozunk a termelőszövetkezetek szakember­kérdésének megoldásával is. Rendez­ni fogjuk a tsz-ek gépesítését is, s ahol a gazdasági feltételek megvan­nak, azokat a szövetkezeteket mun­kagépekkel fogjuk ellátni. A mező-' gazdaság gépesítésének fő bázisa, az állami gépállomások rendszere meg­marad. Az ilyen nagymérvű állami támogatás ellenében elvárjuk a tsz-ektől. hogy évről évre több árut termeljenek és adjanak át az állam­nak. Az a javaslatom, hogy Somogy me­gyében tovább kell fejleszteni szám­szerűleg is a szövetkezeteket. Amint a felszólalásokból hallani, ennek igen komoly feltételei vannak, itt, tíe bizonyos dolgok hátráltatják ezt a munkát. Ezeket az akadályokat le kell küzdeni, s arra kell törekedni, hogy minden becsületes dolgozó pa­rasztot felvegyenek a szövetkeze­tekbe. Nagyon döntő, hogy a tsz-tag­­ság a legjobb barátkozást fejlessze ki az egyénileg dolgozó parasztokkal. Nem a városból kimenő elvtársak­nak, hanem a szövetkezeti parasz­toknak kell újabb tagokat szervez­niük. Törekedjenek arra a szervezés­nél. hogy a földek összevonásánál minél kevesebb olyan ember legyen érintve, aki nem lépett be a szövet­kezetbe. Országosan is azok a tapasz­talatok, hogy az ellenforradalom óta 1103 termelőszövetkezet alakult és ma már fele annyi szövetkezet van, mint amennyi október 23-án volr Igyekezzünk az év végéig visszamen­ni a helyes útra, altkor sokkal bizta­tóbban indulhatunk a jövő gazdasági évnek. Úgy dolgozzanak az elvtár­sak, hogy újból megszerezze Somogy megye a tsz-fejlesztésben azt a he­lyet, ami történelmileg is megilleti. Ezután Tóka elvtárs, a víz­vári Vörös Csillag Tsz tagja, majd pedig Torma István elvtárs, a nágc­­csi Uj Hajnal Tsz elnöke szólalt fel. Torma elvtárs többek között ezt mondta: »Biztos vagyok abban, hogy Nágocson is még az ősszel egészsé­ges fejlődésnek indulnak a termelő­szövetkezetek.« A tanácskozás felszólalásait Sasi János elvtárs foglalta össze.

Next

/
Thumbnails
Contents