Somogyország, 1957. június (2. évfolyam, 126-148. szám)
1957-06-23 / 145. szám
* SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1957. június 2 SOKAT BESZÉLÜNK, írunk az újító-mozgalomról. A szakemberek véleménye, javaslatai szinte hetenként hangzanak el. Rendeletekkel, szabályok foganatosításával igyekeznek biztosítékokat találni a hibák megismétlődése ellen. Kellenek ezek a szabályok és rendeletek. Betartásukkal kevesebb visszaélésre kínálkozik majd lehetőség, de vajon ki lehet-ё menteni az új szabályok tömkelegével az újító-mozgalom kátyúba tévedt szekerét? Ezt akartam felmérni, amikor a hosszú múltra viszszatekintő újító-mozgalom korábbi szereplői közül kerestem egyet — az embert, aki érez, gondolkodik, megsértődik, örül, vagy elkeseredik. ... Betettem mögöttem a kis irodahelyiség ajtaját és a vékony deszkafal elzárta tőlünk az üzemzaj hangját. Itt találkoztam Greller Gyulával, a festőmesterrel, a Nagyatádi Fonalgyár legszorgalmasabb újítójával. Shortnadrágos, telt testű, nyugtalan szemű ember —• szakember. Amikor az újításról kezdek beszélni, elfordul, kissé morc lesz, mintha megsértettem volna. Aztán véleménye belesűrűsödik egyetlen kézlegyintésbe, meg a néhány szóba, amivel mozdulatát kíséri: — Ugyan, hagyja kérem ... Semmi értelme az egésznek! Sajnálom, hogy ennyire laikus és hisz még abban, hogy ez a mozgalom ... szóval nem érdemes, higgye el nekem, papírt meg ceruzát fogni..., hogy verje meg az Isten ezt az egész bürokráciát. — Kirántja az asztalfiókot, egy kötet iratot tesz elém. — Hát ha még nem ment el a kedve örökre az újítástól, akkor lapozgassa ezt át... Meddig marad? — Egy óráig? — No, ez az idő nem lesz elég rá. Én megfogadtam, hogy többet... — Ugye, nem igazodik ki közöttük. Hát nézze, a maga kedvéért még egyszer visszaidézem a kálváriái kínokat ... »Javaslat a kettős mercerezés elhagyása tárgyában« — veszem fel a legfelső iratot. — Jaj, ez az utolsó leirat már! — vág közbe. — 1957. január 31-én Egy emberről, akinek még visszahozható a régi kedve Riport as újítási rendelettervezet jóváhagyása előtt küldtem el a Budapesti Harisnyagyárnak. Ebbe a levélbe már belesűrűsödött összes keserűségem, mert hogy eláruljam, a mercerezési újítás első leirata még 1956 elején megérkezett tőlünk az Újpesti Cérnagyárba. Az Újpesti Cérnagyár aztán a Harisnyagyárra hivatkozott, hogy nála jelentkezik a megtakarítás. Erről a megtakarításról csak annyit, hogy az egyik alföldi rokongyár közölte velem, hogy az új eljárási módommal 66 százalékról 86,9 százalékra emelkedett a minőség. Aztán jött az említett Újpesti Harisnyagyár és köntörfalazva tudtomra adta, hogy a minőség javulás nem is olyan lényeges. (Lásd 66 százalékról 86,9 százalékra.) (?!) Aztán újabb levelek, fellebbezések, megalázások és megalázkodások, de eredmény: a január 31-én elküldött utolsó levelemre még most sem jött válasz. Nem is írok, letettem róla, meg az újításról is. Nem akarok többet semmiféle újítással foglalkozni. Az említett eset csak egyetlen ügy volt, de volt párja hasonló, számos ... — Mennyi dotációt kapott a már említett 8—900 000 forintos termelési költségmegtakarítások után? — Hát 200—300 forintot. Amikor, hogy... Belefáradtam, és ezért ne is haragudjon meg senki... Az új rendelettervezetre terelem a szót. — Ismeri? — kérdem. —• Lényegében igen. HIVATKOZOM a rendelettervezetre, próbálom meggyőzni. — Sok jó és érdekes, új vonást tartalmaz — mondja —, de a bürokrácia fortéiméi alól nem húzza ki egészen a talajt. Az új, mindenáron való — az üzem és az újítók közötti — szerződéskötések tömege szaporítja a felesleges papírmunkát. — No és a jutalmazást? Eddig meghatározták az újítással elért termelés-többlet után járó jutalom százalékát. Mcst ez a szám alku tárgya lehet, nos, mire vezethet az alkudozás, mert úgy hiszem, az újításokkal kapcsolatban aligha akad bárkinek is egybehangzó véleménye, legkevésbé az üzemnek és az újítónak. Csak két mozzanatot ragadtam ki és látja, máris rengeteg bürokráciára, huzavonára látok lehetőséget. Van-e valamilyen egyéni javaslata? — Nincs javaslatom — kötekedik —, nem akarok foglalkozni vele. DÖBBENT CSEND szakadt közénk. — És ha mondjuk, ma elküldene egy újítást útjára — próbálom megtörni a csendet —, akkor hogyan látná a legbiztosítottabbnak a... — Nem ... nem ... nem — viaskodik a gondolataival és lassan megkönnyebbül, felderül az arca. — Tudja, ha elküldhetném Budapestre — tüzesedik a beszélgetésbe — egy újításokkal foglalkozó bizottságnak, ha ez a bizottság egyedüli szerv lenne az országban, olyan, amely az újításokkal foglalkozik, ezt helyesnek tartanám. Magába foglalna minden iparágból egy-két jó szakembert. És szakemberei révén maga döntene az újítás sorsa felől. A különböző iparági szakemberekre azért lenne szükség, hogy például a fonalfestéssel kapcsolatos újításról ne az építészmérnök döntsön és fordítva. — Ne mosolyogjon, mert az én mercerezésre, festésre vonatkozó javaslatomról például fonó szakemberek döntöttek. Ebben a bizottságban minden helyre a megfelelő embert kellene állítani. Szóval felküldeném az újításomat és elvárhatnám, hogy egy hónapon belül kikísérleteznék és a hónap végére értesítenének az eredményről. Hol van már az 1947- ben bevezetett nyolc napon belüli intézkedés? De ismétlem, »kikísérleteznék« és nem pedig távolról laSZEPTEMBERBEN LEHET FÜRÖDNI Zökkenőmentesen halad a nagyatádi gyógyfürdő-építkezés A várakozás folyamán a sürgetés és a vágyakozás már nem egyszer kifejezésre jutott a nagyatádiak ajkán. Kérték levélben a fürdőépítkezés gyorsabb befejezését, sürgették értekezleteken, ankéton, de a gyógyvíz utáni vágyakozás kifejezésre jutott és jut úgy is, hogy mintha kincset keresnének, naponként körüljárják a dolgozó kőműveseket: mikor lesz kész már, mikor lehet fürödni, kérdezgetik. A kőművesek megértő emberek. Nem türelmetlenkednek, mert való igaz, hogy ez a fürdőépítkezés’ nem haladt úgy eddig, ahogy azt a nagyatádiak és a rend megkövetelte volna. Volt hozzá pénz, volt anyag, csak felelősség és igyekezet hiányzott, elsősorban a Pécsi Tervező Iroda dolgozói részéről. Áprilisban lapunk bírálta a Pécsi Tervező Irodát, és Benkó József munkavezető tájékoztatása szerint, ez új lendületet adott a munkának. Napok alatt megtörtént utána a csövezési tervek helyesbítése és a Somogy megyei Építőipari Vállalat három helyről összpontosította ide a munkaerőt. A dolog ma úgy áll, hogy a kőműves munka két héten belül befejeződik. Teljes apparátussal dolgoznak a vízcső- és villanyszerelő brigádok és a felújítási részt szeptemberre átadják már a fürdőzőknek. (A fürdő beruházási részének továbbépítését az ország nehéz gazdasági helyzete miatt már korábban ideiglenesen leállították.) Ez a ritmus, amelyben most a munka folyik, megnyugtató és a befejezési ígéret láthatóan nem alaptalan. Mindehhez azonban egy megjegyzéssel tartozunk: Az építkezés eljuthatott volna ebbe a stádiumba bosszúság, ráfizetés, kínos megvárakoztatás, és bírálat nélkül is — idejekorán. tolgatva, idegenkedve igyekeznének véleményt mondani róla. Egyébként mindenféle előzetes, üzem és újítók közötti szerződéses viszonyt helytelennek tartok. Véleményem szerint meg kell várni az újítás eredményét és akkor fizessék ki a jutalékát, ha az üzemben eredménnyel bevezetett újítással elérhető évi megtakarításnak már legalább a felét elérték. De akkor aztán ne halasszák tovább a jutalék megadását. — Hogy mennyit? Véleményem szerint nem lehet ezt kategorizálni. Mert így üzletté válik. És előretör az egyéni meggazdagodás vágya. Jutalmazza az üzem saját újítóját tetszés szerint, elfogadható és reális összeggel, a fáradsága és törekvése arányában, hozzászáfnítva az újítás révén elért megtakarítás nagyságát is. Helyes lenne, ha egy ilyen központi újítási bizottság az újítás jóváhagyásával tájékoztató javaslatot juttatna el az illető üzemhez a jutalom nagyságára vonatkozóan. így központ tartaná kezében ezeknek a jutalmazásoknak a mércéjét és elejét vehetnék a túlságosan nagy jutalék-eltéréseknek. Az államnak egy ilyen nagyobb apparátussal, de szakszerűen dolgozó központi újító bizottságot, az újítások révén befolyó termeléstöbblet, illetve megtakarítási összeg mellett érdemes volna fenntartani. Ezt a bizottságot már felelősségre lehetne vonni, és munkáját a szakszervezet ellenőrizhetné. — Jaj, de egy kicsit megfeledi tem magamról, túlságosan is b merültem a beszélgetésbe, de hát van az ember, ha valami egysze szívéhez nőtt... Bizalom kell« az újítók nagyobb megbecsülése, oldaná meg végképpen a problém; Akár módosítják, akár nem a lenlegi újítástervezetet, egyreV gyón kell vigyázni, arra, hogj Greller Gyula által is hangoztat bizalmat könnyelműséggel, mer séggel, mellőzéssel össze ne zúzz ismét. Megmondani az igazsá; köntörfalazás nélkül, de megbecs ni a munkát. »így van az ember, ha valami ej szer a szívéhez nőtt...« így vann az újítók az évek folyamán s vükhöz nőtt, ötletgazdagságuk rév felbukkanó sok-sok erőfeszítéss újítással, nem tudnak elszakad tőle. Nem a tervezet vasmarkán, h nem az emberi becsületen, a felel sok felelősségérzetén áll, vagy b kik elsősorban az újítómozgalom : kere. NOS, AZ EMBERT, akit beszélget semben megfigyeltem, akiben látta a múlt hibáit, olvastam a jőve végezetül megkérdeztem: — Felvenné-e ismét újítószersz; mait, hogy munkához lásson, ha jövőben a jóváhagyott szabályé mellett több bizalmat, megbecsülő tapasztalna munkájával szemben, к nem bürokratizálnák el az ötietek( és kellőképpen értékelnék azt? Hallgatott. De nem mondta má: hogy nem. A Kaposvári Hűtőház új gyártmánya a „Diadém“ Hazánkban eddig csak a Mirelitegyárban végezték a zöldség- és gyümölcsfélék gyorsfagyasztását. Mivel ,ez a gyár egyedül nem; volt képes a [Szükségleteket, valamint az exportot ; kielégíteni, a Kaposvári Hűtőipari • Vállalat is belekapcsolódott ebbe a • munkába. i Ez évben kezdődött meg először [Kaposvárott »Diadém« név alatt a • zöldség- és gyümölcsféleségek gyors- i fagyasztása. Eddig hat vagon parajt [fagyasztottak és jelenleg a zöldbor• Só, kerti szamóca tartósítása folyik. • Ezenkívül cseresznyét, meggyet, sziljvát, uborkát és tököt is fagyaszta• nak majd, hogy minél több friss, í megfelelő tápértékű gyümölesféle; séggel tudják télen is ellátni a la• kosságot. : A zöldség- és gyümölcsféleségekiből ebben az évben mintegy 20—25 j vagon kerül gyorsfagyasztásra és ebiből a Kaposvári Hűtőipari Vállalat [látja el egész Déldunántúlt, sőt ex! portra is szállít. Szegedi Nándo fl gépállomások cséplőgépei megkezdték a kivonulást Somogy lankáin az ősziárpa-táblá kon szépen sárguló kalászokat rin gat a júniusi szál. Rohamosan köze ledik az aratás ideje, az egész évi ve rejtékes munka gyümölcsének beta karítása. A 16 gépállomás dolgozói lelkesei készülődtek az idei, jónak igérkezi termés betakarításához. Több min 100 kombájnjukat, 146 aratógépüke és 621 cséplőgépüket idejében, a leg nagyobb gonddal kijavították. A térin előszövel kezetek földjein a kalászosok 90 százalékát géppel vágjál le és a gépek már megkezdték a kivonulást a tett színhelyére. Június 21-én a 621 cséplőgép is megindult az elkészített rajonírozási terv szerint kijelölt községekbe. Több mint tizenkétezer kézi munkaerő végzi majd a szükséges mellékmunkákat a cséplés ideje alatt, s a gépállomások KISZ-szervezetei az idén is megrendezik a cséplőcsapatok közötti nemes versengést az elsőségért. illl Kiss József igazgató emlékeztet három évszázad eseményeire. |7«I JTI яр A kutasi iskola fennállásának 300. évfordulóját ünnepelte a falu aprajanagyja. A fényképezőgép lencséje néhány mozzanatot örökített meg Kutas emlékezetes napjáról. Juj, de finom a nagymamától kapott csoki... Köszönjük, tanárnéni, köszönjük egész évi fáradozását. Gyertek, lányok, táncoljunk
