Somogyország, 1957. június (2. évfolyam, 126-148. szám)
1957-06-22 / 144. szám
Síouftat. 195'/. június 22. «OMOOYOESXAf» Teljes erővel folyik a zöldség és gyümölcsfélék feldolgozása a Nagyatádi Konzervgyárban Mint megelevenedett méhkas virágzás idején, olyan most a Nagyatádi Konzervgyár. A tikkasztó június délelőtti hőség szinte elviselhetetlenül remeg felette. Hiába azonban- a forró napsugár, mert éppen miatta folyik most ilyen lázas ütemben itt a munka. Hisz borsót, gyümölcsöt érlel. A Konzervgyár munkája pedig éppen erre épül. Egymás után gördülnek a nyersanyagot hozó kocsik, érett borsót visz a hosszú szállítószalag. Az üzem szinte forró a piros cseresznyelé gőzétől. Sistereg a munka. Az üzem igazgatója fakanállal a kezében, a munkásokkal együtt dolgozik. Nem hiába a nagy igyekezet, mert a cseresznyefeldolgozási terv máris teljesült. Persze, nem jelenti ez'azt, hogy a további feldolgozást nem folytatják. Sőt, nagyobb erővel, mint eddig. Hiszen a rekkenő hőség óráról órára festi pirosra a tegnap még zöld színű cseresznyét. Hogy az időt el ne szalaszszák, erősítéshez nyúltak. Mintegy negyven általános és középiskolás diák dolgozik az üzemben, élénk versenyben állnak napok óta a nagy gyári szín alatt cseresznyetisztításban és válogatásban. A gyár vezetői elismeréssel szóltak a fiatalok igyekezetéről. A teljesítménybérezés lehetővé teszi számukra, hogy versenykedvüknek igazán élhessenek. A zöldborsó-feldolgozás is — amely ezekben a napokban sok meleg pillanatot okozott — a vártnál jobban halad. Az évi tervet eddig már mintegy 80 százalékra sikerült teljesíteni. A gyárat ehhez az eredményhez hozzásegítette a Somogy megyei gazdák törekvése és felelősségérzete is. Az egy hold után megszabott tíz mázsa leadandó express-borsómennyiséget már negyed holdról a legtöbbje biztosította. A MEZŐÉRT a hónap végére előreláthatólag nagyobb meggyszállítmánnyal lepi meg a Konzervgyárat. Nos, a gyár várja őket. A pincét alkalmassá tették a tárolásra. A nagy prések bármelyik pillanatban működésbe hozhatók. Fejtörést okoz azonban — le-íoiábbi egyelőre — a bőséges baracktermés. A probléma megoldása azonban itt is kibontakozóban van. A »lerohanástól« úgy mentesítik a gyárat, hogy a megye egyes területein ú. n. pulpoló állomásokat létesítenek. Ezeken az államosákon tisztítják, szeletelik és egy bizonyos fokig már konzerválják is a barackot. Az ígv előkészített gyümölcs veszéiv nőikül várhat a gyárban történő további feldolgozásra. A munkaverseny már nemcsak beszéd tárgya a gyárban. A porta ajtajában ott a zöld színű plakát, amelyen a szakszervezet szavakba is foglalta a dolgozók kívánságát: legyen az üzemben helyes, hibáktól mentes munkaverseny! A szakszervezet, a pártszervezet és a vállalat vezetősége a kívánságnak eleget tett. és a verseny beindításának időpontját július 1-re tűzte ki. Cél: a lehető legalacsonyabbra csökkenteni az 'önköltséget és minél gyorsabban elérni az 1956-os termelési szintet. Úgy Érvek, ellenérvek Megdöbbentő milyen primitív felfogásúatk egyesek, milyen oktalan ellenérveik vannak. A kiszisták mondják vita közben: »parasztlány vagy, soha nem lehettél volna diák azelőtt." A válasz: »de igen, lehettem volna«, továbbá: »a tsz-ben is kizsákmányolják szüléimét«. — »Nem hiszem el a budapesti októberi gyilkosságokat«, a jótanulónak: »velem fizettetik meg a te taníttatásodat« (holott az 6 kollégiumi eltartásához is több száz forinttal járul hozzá havonta az állam.) Nem értenek egyet a Szovjetunió segítségével, a kommunisták vezetésével. »Egyenlőség legyen« mondják. Valamiben azért mégis- van egyetértés, mindnyájan elítélik az atombombát és nem akarnak háborút. Ez is valami! Itt kell az ügyet a kiszistáfcnak megfogni. Esetek, jelenségek: Elgondolkoztató apróságok lepik meg a szemlélőt. A Kossuth-címert októberben egykét óra lefolyása alatt minden iskola kapuján, tantermében megtalálhattuk. Az új címer elfogadása óta jó hónap is elmúlt. Az iskolákban sehol nem látni, még kézzel festve sem. Egy másodikos kislány mondja; »mi most már nem vitatkozunk, mert ez megosztaná az osztályt«. A kislány a KISZ-nek tagja. Azt mondja, azért lépett be oda, mert: »ez a világnézetem«. Most érettségizett volt DlSZ-veze-Teljesítették a cseresznyefeldolgozási tervet Diákok segítik a szezon sikerét Barack pulpoló állomásokat állítanak munkába Tízezer forint jutalomosztás a munkaverseny befejezésével határoztak, hogy egy-egy új negyedévvel kissé mindig szorosabbra szabják a verseny feltételeit. Persze, vigyázva arra, hogy ne túlozzák el. A verseny nemcsak a termelés emelkedését eredményezi majd, hanem egyben a dolgozók életszínvonalának emelését is jelenti, annál is inkább, mert a verseny befejeztével (tehát minden negyedév végén) nagyobb mennyiségű pénzösszeg kerül kiosztásra a jó eredményt elérő dolgozók között, Első alkalommal ez az összeg tízezer forint lesz. Az első díjas csoport jutalma 4500, a másodiké 2500, a harmadik csoporté 1000 forint. Bár a részletes műszaki feltételeket még nem dolgozták ki, de s verseny ellen a mosogatónők és a portások máris vétót emeltek. Sérelmesnek találják azt, hogy kihagyták őket a számításból. No, de hát ho gyan szabtak volna az ő munkájuk hoz versenyfeltételeket. A legjobb indulat mellett sem tehették ezt meg a vállalat vezetői. Ezért a versenybizottság úgy határozott, hogy a kiosztásra kerülő jutalomösszeg 20 százalékát, tehát 2000 forintot az e munkakörökben legjobb munkát végző dolgozók ajándékozására fordítják. A Nagyatádi Konzervgyár tehát július 1-ével csatlakozik- a Kaposvári Textilművek, a Gépjavító Vállalat versenymozgalmához. Csatlakozás ez csupán? Több annál! Az ellenforradalom után a Konzervgyár is megtalálta a felemelkedés egyetlen helyes útját, mint már annyi üzem ebben az országban.- szegedi -Néhány szót a bürokráciáról Történt Kaposváron egy szép márciusi napon. Nagy Ödön, a Kaposvári Textilművek technikusa elment egy »Dongó« motort vásárolni A Kaposvári Kiskereskedelmi Vállalat 127-es boltjában sorakozó »DoTígó« motorok közül kiválasztott »szemre« egy legjobbat. Öröme azonban csak pár napig tartott. Kiderült, hogy a motornak gyári hibája van (ezt megállapították a bolt dolgozói és a Nagykereskedelmi Vállalat dolgozói is.) Visszavitte tehát a motort a boltba. A boltban előzékenyen jogadták és megígérték: jogos panaszát orvosolják és a motort megjavítva visszakapja. A bolt a hibás motort visszaküldte a Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalatnak. Az említett vállalat március 14-én továbbította a székesfehérvári vadásztclténygyárnak. Időközben Nagy Ödön a motor megjavítását sürgette a gyárnál. Április 19-én a gyár írt a vásárlónak, hogy a motort a Kaposvári Nagykereskedelmi Vállalatnál reklamálja, mert a gyárhoz nem érkezett meg. Erre a Nagykereskedelmi Vállalat április hó 25-én válaszolt a gyárnak, s közölte, hogy a motort március 14-én elküldte. Erre a levélre a székesfehérvári vadásztölténygyár egyáltalán nem válaszolt. A Nagykereskedelmi Vállalat május hó 21-én újból írt a gyárnak, reklamálta a motor javítását, eredménytelenül. Természetesen, ez a sok huzavona nem nyugtatta meg Nagy Ödön technikust, mert ugyan papíron volt motorja, több mint két hónapja, de ez a motor boszúságon kívül mást nem okozott neki. Már úgy látszott, hogy a »Dongó-< a tavaszi széllel eldongott. Nagy Ödönt igazának keresése közben a Somogy megyei Állami Kereskedelmi Felügyelőséghez küldték és itt érte a legnagyobb meglepetés. Panaszának meghallgatása után az Állami Kereskedelmi Felügyelőség azonnal intézkedett, bürokráciamentesen. A vásárló jogos panaszát úgy orvosolta, hogy kiadatott részére a Kiskereskedelmi Vállalattól egy »Dongó« motort. Mi lett volna, ha a székesfehérvári vadásztölténygyár is hasonlóképpen jár el? Megkímélt volna egy dolgozót a sok bosszúságtól, erősítette volna a magyar ipar hírnevét és lényegesen kevesebb levelet küldözgetett volna, mert ugyebár, egyszerű postai leveleken nem lehet motorozni — Átlőtte Szűcs Lajos látrányi lakos kezét a talált puska. Amint a rendőrségi kihallgatáson megállapítást nyert, Szűcs Lajos a szőlőhegyre menet, útközben a fűben találta a puskát, szétszedett állapotban. A fegyvert azzal a céllal rakta össze, hogy hazaviszi és beszolgáltatja a rendőrségnek. Otthon azonban leejtette, az ütődés következtében elsült, s egy véletlenül bennmaradt töltény okozta a balesetet. — Lesz elegendő ecet a savanyúságok eltevéséhez. Az élelmiszeriparnak néhány hónappal ezelőtt nagy gondot okozott, hogyan látja el a háztartásokat ecettel. Ezért elhatározták, hogy a régebben leállított, csaknem hatvan ecetkészítő üzemet ismét munkába állítják. Ezek az üzemeik már dolgoznak, s negyedéven kéint ötmillió liter ecet készül, amelyből mintegy 600 ezer litert palackozva hoznak forgalomba. A SZEPkKZTŐSÉG postájából w7 / Nagyatádi KISZ-fiataloh a somogyszobi ifjúsági taSál&ozúróí Örömmel vettük tudomásul a járási KISZ-titkár felszólítását, hogy tánccsoportunkkai vegyünk részt a somogyszobi ifjúsági találkozón. A gyárban most van a legnagyobb szezon és sok nehézséget kellett leküzdenünk, de megígértük és teljesítettük az ígéretet. Amikor megérkeztünk, Somogyszobon nem várt senki bennünket és nem találtunk olyan személyt sem, aki tudott volna a találkozóról. Csalódottan vonultunk a búcsú színhelyére és tanácstalanul vártunk a jószerencsáre. A szerencse végre megjött az ottani KISZ-titkár személyében, aki közölte velünk, hogy a vasutas klubban lesz a kultúrműsor, oda menjünk. A terem üres volt. Közönség sehol. Jött ismét a titkár elvtárs és kis türelmet kért, míg az állomáson lévő hangosbemondó közli a műsor kezdetét. Lassan megjött a közönség. Nagyatádi fiatalok és helybeliek is jöttek (talán húsz személy). A mindenhez értő titkár a következőképpen közölte a közönséggel a műsorszámokat: »A műsort megnyitom. Első felvonás egy tánc, előadja a Nagyatádi Konzervgyár tánccsoportja«. A második szám ismét a mi táncunk volt, mint második felvonás. Ezzel a »nagyszabású« kultúrműsor véget ért. Arra a kérdésünkre, hogy voit-e más kultúrcsoport is, a titkár elvtárs azt válaszolta, hogy délelőtt itt volt a szabási tánccsopert, de ők úgy tudták, hogy délelőtt lesz a műsor és így szereplés nélkül hazautaztak. (Biztos nem hoztak magukkal közönséget és nem volt kinek táncolni.) A búcsúban ismét szomorú esetnek voltunk tanúi. A helybeli iskola egyik tanára elmondta nekünk, hogy ő felajánlotta segítségét, de a titkár elvtárs elutasította, mondván: ilyen rendezvényt saját maguk is megoldanak. Jól megoldották. Szeretnénk néhány dologra felhívni a KISZ-titkár elvtars figyelmét és a somogyszobi fiatalokét is. Egyedül ilyen feladat megoldása lehetetlen. Ezzel csak a KlSZ-szervezet nehezen szerzett tekintélyét járatják le. A közönséget nem hangosbemondón kell hívni. Lehetőleg minden kultúrcsoporttal azonos időpontot közöljenek a kezdést illetően. Tapasztalt, idősebb emberek segítő kezét nem szabad sértőn félrelökni, mert ők nem rontani, hanem segíteni, tanítani akarnak. Az egymás után következő táncok nem felvonások, hanem egyszerűen táncszámok. Ha máshol nem is, de legalább a plakátokra írjunk helyesen, hisz azt sokan elolvassák és nem kell mondani, hogy mi lesz az általános vélemény. Nem lehet labdarúgó mérkőzéssel elintézni egy ilyen találkozást. A fiatalság szórakozni, tapasztalatokat szerezni, egymással megismerkedni és nem egyszerűen labdarúgó mérkőzést nézni ment a találkozóra. Somogyszobi fiatalok, gondolkozzatok egy kicsit a történtek után és igyekezzetek a hibákat kijavítani, s ha egyedül nem sikerül, ránk mindig számíthattok. Csonka Endre KISZ-titkár, Farkas László kultúrfeleíős. EMLÉKEZTETŐÜL — Én nem voltam tagja az MDP- nek, de elítélem azt a sok méltánytalanságot, amit a falu októberi hangadói elkövettek. Mégsem írt erről a sajtó, pedig jó lenne, ha emlékeztetőül napvilágra hoznák a megyei lapban a somogygeszti ellenforradalmárok viselt dolgait — így vélekedik Ősi János kőműves kisiparos. Paál Oszkár iskolaigazgató, volt MDP-titkár és Félián Lajos, volt begyűjtési megbízott ugyanezt vallja. Szavaikból kitűnik: a néphatalom ellen törő egyének egyrésze — pl. Bánszki István és Várhelyi József egykori kakastollas — megérdemelt helyére került. Ám érthetetlenül elsikkadt mindeddig Hám Sándor, volt SS-katona októberi tetteinek számonkérése. Hám Sándor volt az egyik, aki október végén Paál elvtársnak személyesen, majd pedig a falu népének dobszó útján tudomására adta: a »forradalmi bizottság« döntése értelmében hatálytalanítják az iskolák államosítására vonatkozó rendelkezést, s felekezetivé nyilvánítják az iskolát; kötelezik a pedagógusokat, hogy a gyermekeket rendszeresen kísérjék el a templomba; kérjenek bocsánatot a paptól a nevelők a hitoktatás dolgában eddig képviselt álláspontjuk miatt. Ezeket a nyilvánvalóan ellenforradalmi! utasításokat nem hajtották végre a geszti pedagógusok — dicséret érte mindegyiküknek. Azt is sokan sérelmezik Paál elvtárs szerint a faluban, hogy Hám Sándor tanúskodására igényt tartottak bűnüldöző szerveink a Várhelyiféle perben, akit egyébként nyolc hónapi börtönbüntetésre Ítéltek — alig többre, mint egy tyúktolvajt. Módját kellene ejteni, hogy az arra hivatottak megállapítsak: Hámnak mennyi része volt abban, hogy a falu kommunista vezetőinek űzött vadként bújkálniuk, menekülniük kellett. Kár megfeledkezni a tsz-gépkocsi megrongálásáról is: az Uj Barázda teherautóját az ősszel Hám Sándornak a később Nyugatra szökött fia vette használatba és azt elrontotta. Ezt a kárt át kellene vezetni a tsz számlájáról máséra. Az a kérésük a gesztieknek: vizsgálják meg Hám Sándor szerepét az október-novemberi eseményekben. Hallgassák meg a község becsületes embereit, s a tények alapján igazságosan ítellkezzenek. Érvényesüljön itt is az az elv. hogy a tiszta kezű és tiszta lelkiismeretű emberek nyugodtan éljenek, a bűnösök pedig megérdemelten bűnhődjenek. HOVA, MERRE A DiAKIFJÚSAQ? Középiskolások évvégi politikai bizonyítványa 2. tő — akinek apja párttag, állami lakásban él a nagy család, ő maga ösztöndíjas volt eaész idáig — hitetlen. »Az emberek önzők, soha nem jutunk fel odáig, ahol a kommunizmust sejtjük« — mondja. Nem lépett be a KISZ-be. Szomorú esetek. Volt funkcionárius leánya a. szervezetbe való belépés után jelenti кц egy másik leánynak: »csa,k azért tettem, mert a barátnőm kért meg rá«. Másik vezetőember fiát csak a sport .érdekli. Szerencsére nemcsak negatív, hanem sok pozitív példa is van. Ezek töbhségét a .kiszesek szolgáltatják; Az ifjú kommunisták szervezete Nagyon ártott a diákifjúság kibontakozásának a huzavona, az új szervezetek megalakítása körül. Végül Kaposvárott a Táncsics fiúgimnázium kollégistáinak egy része engedély nélkül létrehozta azt. Azóta is a Táncsics jár az élen. Ott közel hetvenen tagjai a KISZ-nek, zömükben harmadikosok, akiket figyelmeztettek. hogy a továbbtanulásban nem lesz előny a KISZ tagság egymagában. A szervezet mégis megalakult és húzta maga után a többi iskolát. Az alakulás pozitívumai: nagy ellenhatás állt velük szemben; a legtöbben közülük magatartásban és előmenetelben is példamutatók, nemcsak eszmei bátorságban; a harmadikosok voltak a kezdeményezők, ami a jövő évi kibontakozást biztosímeu-ja; tagjaik zömét volt cselédek, kisparasztok, termelőszövetkezeti tagok, párttagok gyermekei teszik ki, tehát a leghűségesebbek. Káros jelenségek: a gyors alakulás következtében, az egy területi szervezet miatt a felvételek eléggé formálisak. Előfordult már, hogy a Táncsics ideiglenes intéző bizottsága elutasította felvételi kérelmüket, a termeti taggyűlés azonban sajnálkozóan elnézte az illetők Októberi szerepét és felvették őket a KISZ soraiba. A KISZ tekintélye, a tagok harcossága ellenére sincs mindenütt biztosítva. Ott jó — ott lehet jó —, ahol a tanári kar támogatásban részesíti. A Táncsics gimnázium igazgatója például a továbbtanulásra jelentkezők névsorát javaslattételre adta át az intéző bizottságnak. A fiatalok érett gondolkodása, személyeskedéssé nem fajuló véleménycseréje nyomán 5—6 diákot csak egy év eltelte után és magatartása megváltoztatása esetén javasoltak továb'bmenetelre. A szervezet alakulásának késése miatt munkát végezni alig tudtak. Műre a gyümölcs beérett volna, elkezdődtek a vizsga-előkészületek és a jó jegyek megszerzése volt a legfőbb feladat. Jövőre, a tanév kezdetekor kell mindent újra kezdeniük, szinte mindent elölről és úgy, ahogyan szeretnék, diákmódra, de komolyan is. összegezés: mi a teendő...? Mikor megkérdeztük ezeket a derék gyerekeket, hogy a sok probléma ellenére mi a véleményük az iskolai politikai helyzetről, vajúdó társaikról, a várható fejleményekről, szinte egyöntetűen felelték: »nincs elveszve semmi. Lassú ívben fejlődünk felfelé, a kibontakozás felé«. »Nem rosszabb a diáktársadalom, mint volt, de töprengőbb, tanácstalanabb, zavartabb, mint megelőzőleg. Ezen kell segíteni, közös erővel, egyforma akarattal.« Mi is a teendőnk ? 1. Tanárainknak is le kell számolniuk az előítéletekkel, elválasztani a fontosat a kevésbé fontos dolgoktól, szavakban és tettekben kiállni a diákok elé: hitet tenni a szocializmus építése mellett. Tévedés ne essék: nem a napi politika újra való erőszakolásáról van szó! Csak arról, hogy nem lehet állásfoglalás nélkül szocialista embert nevelni. Ilymódon segítséget nyújtanak а К ISZ-szer vezetnek is, be tudják vonni a fiatalokat a művelődésügy fejlesztésébe, a »kiművelt emberfők« sokasága megteremtésének nagy nemzeti ügye végrehajtásába. 2. A legmélyebb megértéssel, ha kell szigorral is, vizsgáljuk meg leányaink helyzetét. A szocializmus nyüt ellenségei :ne lehessenek az új értelmiség tagjai. Emellett a legnagyobb figyelmet fordítsuk a jövőben a leánykollégiumokra. Az önkormányzati szervben a KISZ-tagság legpéldamutatóbb tagjai foglaljanak heiyet. 3. Igaz, hogy a KISZ-fiatalok szervezete is egyik fő feladata a szórakoztatás. A mai KISZ-tagok azonban ne feledkezzenek meg arról, hogy október után vagyunk; igen-igen sok a politikai felvilágosítani való. Szabad és őszinte vitákra nyissanak tért. És még egyet jegyezzenek meg: nemcsak a szocializmus mellett kiállás jelent tekintélyt, hanem az azért végzett munka, a jó tanulás és a fegyelmezett magatartás is. íme, ilyen a diákság politikai bizonyítványa: sokan jelesre vizsgáztak, még többen közepesre, és néhányan elégtelenre október óta. Ez az év azonban rendkívüli év volt. Tragikus év. Megosztott bennünket, a diákokat is. ök azonban fiatalok, javíthatnak, van rá idejük. Ezért is született meg ez az írás: senki se higgye, hogy lemondtunk a jövő értelmiségéről, a szocializmus kiművelőiről, senki se gondolja, hogy elfeledkeztünk róluk. Ellenkezőleg: szemeink végig kísérik őket útjaikon. S bár mi idősehbek most előttük járunk, még megvárjuk, amíg elébünk kerülnek és visszaintegetnek hálásan nekünk. Csákvári János.
