Somogyország, 1957. június (2. évfolyam, 126-148. szám)

1957-06-22 / 144. szám

■: : ■■ - i» тс-*

' VlLÁG PROtErÁRl ií EGyESt)L}EtEKl

AZ MSZMP MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA

II. évfolyam, 144. szám. ARA 50 FILLÉR Szombat, 1957. június 22.

ARATÁS ELŐTTI ŐRJÁRAT

Nyárba hajlik az idő. Megszűnik a zöld szín egyeduralma a mezők növényzetén. Aranyló köntöst ölt az őszi árpa, szőkülni kezd a rozs, s nemsokára sárgul a búza. Lassanként kasza alá érnek az őszi kalászosok. Közeleg tehát a mezőgazdaság legjelentősebb munkája: az életnek nevezett kenyérmag betakarítása. A gabonaföldek mély csendjét rövidesen a kaszák suhogása töri meg. Hol és mennyi ideig hallhatják a nyáron az aratógépek kattogását, a kombájnok berregését? Erre a kérdésre kerestünk feleletet szerdán néhány gépállomáson és szövetkezetben.

Tavaly öt — as idén alig egy kombájn dolgosik

Rövid összehasonlítást teszünk a múlt és a jelen között a számvetés kedvéért a Segesdi Gépállomáson. Tavaly nem győzte szusszal az igények kielégítését négy kombájnjuk, s kölcsönkértek egyet Tapsonyból. A termelőszövetkezetek több mint négyezer holdnyi kalászosából 652 holdnyit tett rendbe az öt aratócséplőgép. Az idén pedig mindössze 145 hold őszi kalászosa van a körzet három tsz-ének. Vágyálom marad tehát a kombájnolás tavalyi jó hírnevének felújítása. Az egyetlen kijavított arató-cséplőnek nincs tenyérnyi munkaterülete sem. A tíz aratógépnek is csupán 106 holdat biztosított a szerződés.

— Talán a községi tanácsoknál lehetne valamicske munkát vállalni — mondjuk kissé bizonytalankodva Tabán Lajos főmezőgazdásznak.

— Nem kell nekik a kombájn — feleli és példaként megemlíti a segesdi tanácsot. Hallgassuk meg a másik felet is — indítványoztuk és máris szemtől szembe kerültünk Benke Zoltán községi mezőgazdasági felügyelővel.

— Kérem, van 50 hold rozsunk és árpánk. Kombájnolásról szó sem lehet, aratógépre viszont leszerződtünk

— szól a gazdasági felügyelő, majd hozzáteszi: — itt van az elnök elvtárs, kérdezzük meg tőle, hogy mit tegyünk.

Bakos Imre tanácselnök kapva kap a gépállomás ajánlatán.

— Sokat töprengtem, hogyan teszem le az aratás gondját. A kévekötőgép levágja ugyan az árpát, meg a rozsot, de a kévéket össze kell rakni. Aztán be kell fuvaroztatni a kereszteket. Ha bír vele a kombájn, akkor azzal dolgoztatunk. A szem betakarításával könnyen boldogulunk, a szalma meg a legeltetési bizottságé lesz, gondoskodjon hát az róla.

Megszületett az Jdeiglenés megállapodás A főmezőgazdász meg a gazdasági felügyelő közösen megnézik a gabonát a napokban és megkötik a szerződést a kombájnra. Látogassanak el a gépállomásiak Csökölyre is, újra meg újra próbáljanak megegyezni a parasztokkal, hiszen tavaly a Béke Tsz-ben megelégedéssel vették a kombájn segítségét. Az ősszel még közösen vetettek, s amint a legutóbbi napokig mondták, aratócséplővel szeretnének dolgoztatni. Érleljék tettekké ezt az alábbhagyó, korábbi elhatározást.

As elnök szereti, a tagság nem kedveli a gépet

Kovács József pár éve elnöke a böhönyei Szabadságnak. Azelőtt agronómus volt. Neki nem kell tehát magyarázni, mi haszna van a gépi munkának. Tudja ő maga is, csak hát — amint mondja — a tagság akarata szent és sérthetetlen előtte. Ez a parancs, mármint a közösség döntése. most így szól: »Ha beleszakadunk is, 28 kézikaszával vesszük le a 280 hold aratnivaló nagyrészét. A kévekötőgépnek adunk 100 holdat, de a kombájnt nem engedjük rá a földünkre.« (Hallgatólagosan azonban belenyugszanak abba is, hogy 150 holdat vágjon le a gép.)

Adjunk módot az indoklásra! Négy hónapig kocsonyás állapotban volt ez a szétment, majd újjáalakult szövetkezet. Csak a tavasz hozta meg a közös munkát — azóta gyülemlik a munkaegység. Ennek a teljesítménymérőnek pedig különös varázsa van Böhönyén. Minden tag minél többet szeretne tudni belőle könyvében. így számolnak: több munkaegység — több részesedés. A kézi aratás pedig két kézéi osztja az egységet! Igen ám, de álljunk meg pár szóra!

Először is: isten őrizz, hogy egyetlen tsz-tag is megszakadjon a munkában. Hiszen éppen azért csináltatta az állam a drága gépeket, hogy azok levegyék a terhet a még drágább érték — az ember válláról! Másodszor: a gabonamező — az elnök szavaival élve — hatalmas, felül nyitott műhely. Ebben a »helyiségben« nincs biztonságban az érő gabona, a megacélosodott szemnek a magtárban a helye! Minél előbb fedél alá kerül, annál jobb. A betakarítás leggyorsabb módja pedig éppen a kombájnolás. Harmadszor: a kombájn mellett a gabonával, a szalmával lesz munkája a szövetkezet tagságának. Szaporodik tehát úgy is a munkaegység. Az viszont nem baj, ha kisebb lesz a munkaegységek száma, mint amennyit terveztek, mert ebben az esetben nagyobb lesz az egységenkénti részesedés értéke. (Kevesebb felé kell elosztani ugyanazt a terménymennyiséget.) Az sem lehet ok a panaszra, hogy a kombájn-búza rostálásával, szárítgatásával sokat kell bíbelődni. Ne feledjék el: itt az aratás és a cséplés együttes munkájáról teszik le a gondot! Fontolják hát meg még egyszer a dolgot a böhönyeiek, mielőtt hozzáfognának az aratáshoz

Ssersődésből kevés, kilátásból sok

Homokos a Nagyatádi Gépállomás körzetének határa, így leginkább a rozsot vallja meg a kalászosok közül. Ezzel a gabonafélével pedig nehezen birkózik meg arató-cséplőgép. A három kombájn — úgy látszott — tétlenségre lesz kárhoztat va a nyáron. A napokban jelentkeztek csupán a taranyi Petőfiből 23 hold rozs betakarítása végett. Remélik a gépállomáson, hogy lassan, de_ biztosan teljesíteni tudják ezt a kívánságot. A szerződés megkötése még vissza van, de hamarosan sort kerítenek rá — amint Nyári Gyula főmezőgazdász tájékoztat bennünket. Legfőbb mentsváruk, a Háromfai Állami Gazdaság

Ígérte, hogy háromszáz holdat az atádi kombájnoknak ad. A személyes megbeszélést és a szerződtetést az elkövetkező napokra tervezik.

Hát a kilenc aratógépre mennyi munka vár? .Eddig 137 holdat lehet biztosra venni a papírforma szerint. A lábodi és nagyatádi tanács együttvéve 50 hold gabonát szándékozik a kévekötővel levetetni a lábáról. Még ezt a szándékot sem rögzítették írásban. Hiába, egy ember csak egy ember; a főagronómus a napokban jött vissza szabadságról, s ez idő alatt a brigádvezetők nem foglalkoztak az említett munkaalkalmak szerződéses biztosításával.

Less-e dolga a kombájnosnak?

A gépállomás legjobb kombájnvezetőjével szerettünk volna szót váltani Marcaliban. Nem sikerült. Hogy miért nem? Elmondjuk sorjában.

Tavaly kaptak a marcaliak egy szürke kombájnt. Valóságos szerelmese ennek a gépnek egyik szerelőjük, Vörös elvtársnak a fia. Kombájnra termett ő — mondja Takács András igazgató. Ipari tanuló másutt a második évtizedében járó Vörös-gyerek. Nyári szabadságát az idén is gépen szeretné tölteni. Hiszen tavaly nemcsak a gépállomás legjobbja volt, hanem több mint 200 holdnyi gabona betakarítása révén az országos elsők közé is bekerült. Eddig azonban egy talpalatnyi vetésterületet sem tudtak biztosítani a Vörös-fiú szürke gépének — de a többi kombájnnak sem. A gépállomás vezetői most mindent egy lapra tettek: bíznak abban,

hogy a Nagybereki Állami Gazdaságban 200 holdat megkapnak az ifjabb Vörös számára. Ha ez a remény valóra válik, akkor a fiatal kombájnvezető helyi versenytárs nélkül ugyan, de vetélkedhet a megye többi komtoájnosával. Buzdításul ide írjuk, amit a Gépállomások Megyei Igazgatóságán hallottunk a jutalmazásról; £L61—180 kh. kombájnmunkáért 400 forint, 1111 khnál nagyobbért 600 forint, a 220 kh.-n felüli teljesítményért pedig 800 forint jutalom üti a kombájnvezető markát, ha a szemveszteség 2 százaléknál kisebb és meghatározott mennyiségű gabona folyik a zsákba.

Követendő példa

Kérdésünk nem éri váratlanul Fá'bos Gyulát, a nemesvidi Alkotmány Tsz elnökét. Már készen van itt az aratási terv, csak (hozzá kell fogni, amint lehet, annak teljesítéséhez. Minden munkájuk időben elkészült. A héten befejezik a kukorica második kapálását. Most a burgonyatöltögetéssel foglalatoskodnak. Szénájuk is rendben — azaz boglyában van, s a hét végére kazalba juttatják. Pedig kevés a munkáskéz náluk: a 305 holdas gazdaságban 20 munkabíró ember szorgoskodik. Persze, nem magúikra hagyatva, hanem a Tapsonyi Gépállomás gépeinek hathatós segítségével. (Lelkiismeretes ember Kocsis József, a tsz volt agronómusa, a gépállomás brigádvezetője. Szinte mindennap megfordul az Alkotmányban, hogy megtudja, miben kell segíteni. Látogatásunkkor is odajött az elnökhöz érdeklődni: mikor kezdjék meg a kivonulást a kombájnok. Mert ide két arató-cséplőt is kértek, hadd harapják le azok mind a 170 hold őszi kalászost.

Fülünk hallatára megegyeztek: még a héten idejön a két aratócséplő. Mert úgy mutatkozik, hogy hétfőn felbúghatnak a gépek a 60 holdas árpatáblán.

íme a beosztás: Gerse Imre, Kocsis Imre és Móricz Ferenc áll az egyik gépre zsákokat aggatni, meg a szalmát igazgatni. A másik aratócséplőn pedig az elnök mellett Hardi Kálmán és Kovács Péter tevékenykedik majd. Két fogat hordja a szemet a 4—5 kilométerre lévő mezőről a magtárba, ahol Kovács Zsuzsa, özv. Nagy Jánosné és Pintér Gizella a magot rostálja. Horváth Vendelre és a magtárosra, Farkas Ferencre pedig a zsákolás nehéz munkája vár,

A gépállomás Zetorjával lehúzatják a kombájnszalmát s hárman az elevátor és a saját MíAmiotor segítségével kazalba rakják azt. Aztán mehet a tárcsa vagy az eke a tarlón — megkezdődik a jövő évi termés megalapozása.

Szorgalmasan munkálkodik ez a kicsiny, hétéves szövetkezet, hogy felérje a 70 forintot év végén a munkaegység! Sok verejtékezéstől megmenti őket a gépi technika, amely nélkül — ők a megmondhatói — nem boldogulnának. Megszerették a gépeket, s kombájnt, s ebben nagy része van annak is, hogy a gépkezelők (becsületesen dolgoztak náluk. Sas Máté munkájáról sem kell szebb elismervény, mint az, hogy kikötötték az Alkotmány tagjai: az idén is őt küldje hozzájuk egyik kombájnnal a gépállomás,

Őrjáratunk tapasztalatait nem toldjuk meg hosszas kommentárral. Csupán arra hívjuk fel a figyelmet: nem a ráérés napjait éljük. Motorra, gépállomási elvtársak, s ki az emberek közé a falvakba, szövetkezetekbe! Hatékonyabb tettekre van szükség ma, hogy holnap ne fájjon a fejünk az ország évi kenyerének betakarítása végett.

Kutas József

Stassen benyújtotta leszerelési javaslatainak első részletét

EMLÉKEZTETŐÜL

Szombat-vasárnap sportműsora

Űttörő tábor a zsippói erdőben

Újszerű a Kaposvári Járási Tanács kezdeményezése a járási úttörő-csapatok életében: a Zselicség legszebb részében, a zsippói erdőben tíznapos turnussal olyan táborokat rendez a járás úttörőinek, mely minden gyermekromantikát kielégít, s emellett olcsó is., A tábor teljesen társadalmi alapon jött létre. A sátrakat a honvédség adja, a Bárdibükki Állami Gazdaság fuvarsegítséget és gyümölcsöt juttat, a Megyei Tanács pedig szalmazsákokat és a főzéshez szükséges edényeket bocsátja a tábor rendelkezésére. Az élelmezést az úttörők maguk végzik, ugyanis meghatározták, hogy minden egyes táborozónak bizonyos mennyiségű lisztet, zsírt, cukrot, sót kell vinnie és tíz forintot, a táborhoz

való hozzájárulás címén.

A járás általános iskoláiban igen élénk az érdeklődés a tábor iránt. Eddig öt csoport részvevőit osztották be, s ez több mint ötszáz úttörőt jelent. Egy-egy alkalommal 80—100 gyerek táborozhat a zsippói sátortáborban. A gyerekekkel egyébként saját nevelőik foglalkoznak — a napirend pontjai szerint —, mivel csak egyetlen függetlenített alkalmazottja lesz a tábornak: egy szakácsnő.

A kis lakókat egyébként a táborozás egész ideje alatt nagyon sokoldalú műsor várja. Mert a programot aszerint állították öszszé, hogy minden egyes táborozó pajtás megtalálhassa a neki legmegfelelőbb szórakozási lehetőséget. Különböző szakköri foglalkozások lesznek, valamint sportversenyek. Több őrsi portyázást terveznek a környék erdeibe, és igen érdekesnek ígérkezik az egésznapos számháború is. A leleményes úttörők külön megmutathatják ügyességüket a hírszerző versenyen, amelyen titokban kell a részvevőknek felderíteniük, hogy mit csinálnak az ellenfél táborában.

S mivel a nyár akkor nyár igazán, ha fürödhet is az ember, a zsippói táborozóknak efelől sem kell aggódni.

Az első táborozok az igali és somogygeszti úttörők lesznek, ők húzzák fel az árbocra június 28-án a zászlót,

s tíz napig az övék lesz az erdő, meg a tó, minden szépségével.

MIÉRT NEM HALAD AZ ADÓFIZETÉS HÁROMFÁN ?

A munkás-paraszt kormány nagyon kedvező körülményeket teremtett a dolgozó parasztok számára. Több olyan rendeletet hozott, melyek igen jelentősek, növelik a dolgozó parasztság termelési kedvét, nem utolsósorban nagymértékben emelik a falu dolgozóinak életszínvonalát is.

Adót fizetni minden társadalmi rendszerben kellett. Most is kell! Az adó fizetése minden állampolgár kötelessége. Érdekes, hogy Háromfán többen megfeledkeznek ezen állampolgári kötelességük teljesítéséről, mert egyáltalán nem, vagy csak igen csekély hányadát fizetik be a rájuk kivetett adóösszegnek.

Amíg az első negyedév adótervét 100 százalékra teljesítettek, addig most, amikor már csak tíz nap van

vissza a második negyedből, még csak a terv 80 százaléka felé kullognak. Kik a kerékkötői a terv teljesítésének? Könnyen megtudhatjuk, ha fellapozzuk az adókönyvet, elénk tárulnak a notórius nem fizetők. Tóth István (251. sz.) 3780 forinttal adósa még államunknak. Horváth Imre (140. sz) még erre az évre egy fillér adót sem fizetett, vagy Kis Sülé János is jelentős őszszeggel adós még. Sok kicsi, sokra megy! Illő lenne, ha ezek példát vennének Cimmerman János (83, sz.), Kovács Béla, Zadravecz Péter és Fülöp Pál becsületes dolgozó parasztokról, akik már teljesítették kötelességüket.

Még a hátralévő napok alatt behozható a lemaradás.

Üzletnyitáson az Élelmiszer Kisker. »Tejcsárdájában«

Reggel hat óra tájt még elég néptelenek a kaposvári utcák, s itt-ott néhány munkába igyekvő dolgozóval találkozik csupán az ember. Aki nem tartozik a korán kelők közé, az talán nem is igen tudja, hogy ilyenkor is találni nyitott elárusító üzletet. Pedig ez így van. Sőt tegnaptól kezdve eggyel még meg is szaporodott a korán nyitó kaposvári üzletek száma. Ekkor adta át ugyanis rendeltetésének a Kaposvári Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat új. teljesen korszerű — korábbi állításunknak megfelelően — a fővárosi üzletekkel is vetekedő szépségű és berendezésű tej- és élelmiszer-szaküzletét a Budai Nagy Antal utca 3. szám alatt. Ha már a fővárosi jelzőnél tartunk, akkor mondjuk meg azt is, hogy Budapesten az ilyen jellegű boltokat »tejcsárdának« nevezik.

A vasútállomással szemben lévő üzletet a reggelizni akarók érdekében állították fel. A »tejcsárda« jelző csak azért nem illik teljesen erre az élelmiszerboltra, mert bizony az első napon legtöbben nem tejet kértek a vásárlók közül reggelire, hanem finom, ízletes és nem is drága (két deciliter 1,60 forint) kakaót.

Mészáros Ferenc, az Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat igazgatója és Androsits Istvánná, a bolt vezetője kérdésünkre elmondották, hogy nemcsak a megnyitáskor tudnak kakaót kiszolgálni a reggelizni akaróknak, hanem a továbbiak során is.

Igen, a választék bőséges: tej, tejeskávé, kakaó közül választhatja ki mindenki azt, ami neki tetszik. Azt mondani sem kell, hogy a friss, ropogós péksütemény már kora hajnalban ott van és kapható a boltban. Aztán azt is megtudtuk, hogy rövidesen nemcsak reggelizni, hanem talán uzsonnázni is lehet majd a legszebb kaposvári tejboltban, ugyanis úgy tervezik, hogy nemcsak délután 2-ig tartanak majd nyitva, hanem egész napon át, s délutánonként hideg kávét, kakaót, aludttejet, joghurtot árusítanak majd.

A bolt első napi nagy forgalma azt bizonyítja, hogy ennek a szép üzletnek megnyitása megérte

Elkészítették a gyógyszeripar hároméves beruházási tervét

A nehézipari minisztérium szervesvegyipari főosztálya elkészítette a gyógyszeripar hároméves beruházási tervjavaslatát. Az előirányzat jelentős részét a Chinoin, a kőbányai gyógyszerárugyár és az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár fejlesztésére fordítják. Ezeken kívül megkezdik a hajdúsági gyógyszergyár fejlesztését. Első lépésként erőművet

építenek, a gyár gyengén működ© régi rendszerű kompresszorait pedig Balke-rendszerű turbófúvásos kompresszorokra cserélik ki.

A tiszavasvári alkaloida gyárban jövőre befejezik az extrakciós üzem már folyamatban lévő építését. Befejezik a vállalat lakótelepének munkálatait is. 1958-ibam húsz új lakást adnak át a dolgozóknak.