Somogyország, 1957. június (2. évfolyam, 126-148. szám)

1957-06-21 / 143. szám

Péntek, 1957. június SÍ. SOMOGYORSZÄG 5

(Folytatás a 2. oldalról.)

Mao Ce-tung beszéde

tekbe való irányítását, sok kádermunkásnak termelésbe való visszatérését. Ez az említett veszélyes irányzatok leküzdésének egyik módszere. Szükséges, hogy minden kádermunkás és az egész nép állandóan emlékezzék rá: Kína nagy szocialista, de egyszersmind gazdaságilag elmaradott, szegény ország. Ez nagy ellentmondás. Hogy hazánk gazdag és hatalmas legyen, több évtizednyi szakadatlan erőfeszítésre van szükségünk: ebben a tekintetben számítanunk kell a nép munkaszeretetére és takarékosságra az orízág építésében, szigorúan ügyelnünk kell a takarékosságra és harcolnunk kell a pazarlás ellen.

12. Kína iparosításának útja

Az iparosítás útjának kérdésében, amiről itt szó van. főként a nehézipar, a könnyűipar és a mezőgazdaság arányának kérdését értjük. Hazánk gazdasági építésének középpontjában a nehézipar áll, ezt teljes határozottsággal meg kell mondanunk. De ezzel egyidejűleg kellő figyelmet kell fordítanunk a mezőgazdaság és a könnyűipar fejlesztésére is.

Ha második és harmadik ötéves tervünk időszakában mezőgazdaságunk még jobban fejlődhet, és ennek következtében a könnyűipar megfelelően, jobban növekszik, akror ez hasznára lesz az egész népgazdaságnak. Ha a mezőgazdaság és i könnyűipar jobban fejlődik, piaca .esz. a nehézipar is eszközöket kap Is még gyorsabban fog fejlődni.

Még nincs elegendő tapasztalatunk a gazdasági építésben, hiszen mindössze csak hét éve foglalkozunk vele, még tapasztalatokat kell gyűjtenünk. A forradalom . tekintetében sem volt eleinte tapasztalatunk, de megszereztük ezt a tapasztalatot. Megköveteljük, hogy a gazdasági építésben a tapasztalatgyűjtés időszaka kissé rövidebb legyen a forradalmi tapasztalatszerzés időszakánál, és megköveteljük azt is, hogy ezt a tapasztalatot ne oly drágán szerezzük meg.

Ahhoz, hogy Kínát ipari országgá változtassuk, nagyon gondosan kell tanulmányoznunk a Szovjetunió értékes tapasztalatát. A Szovjetunió már negyven esztendeje építi a szocializmust és tapasztalata rendkívül értékes számunkra. Nézzük csak meg, ki tervezett és ki rendezett be számunkra olyan sok fontos gyárat? Talán az Egyesült Államok, avagy Anglia? Nem. Nem ők. Csak a Szovjetunió teszi ezt, mert a Szovjetunió szocialista ország és mert szövetségesünk.

A Szovjetunió mellett bizonyos segítséget adtak nekünk Kelet-Európa testvéri országai is. Nem vitás, tanulmányoznunk kell minden ország jó tapasztalatát, függetlenül attól, hogy ez az ország szóéi ailista-e, vagy kapitalista. Efelől kétség sem lehet. De a fontos mégis csak az. hogy a Szovjetuniótól tanuljunk. A tanulásnak két módja van. Az egyik dogmatikus, amikor nem törődünk hazánk feltételeivel, amikor válogatás nélkül átvesszük a felhasználhatót és a felhasználhatatlant egyaránt. Ez rossz módszer. A másik módszer az, hogy a tanulás alatt használjuk agysejtjeinket és tanulmányozzuk azt,

ami megfelel a hazánkban uralkodó feltételeknek, vagyis a számunkra hasznos tapasztalatokat vesszük át.

Legfontosabb irányzatunk az, hogy megszilárdítsuk a Szovjetunióval való összefogásunkat, minden szocialista országgal való összefogásunkat, ezt kívánják alapvető érdekeink. Azután erősítenünk és fejlesztenünk kell összefogásunkat, Ázsia és Afrika országaival, valamint minden -békeszerető országgal és néppel. Ha az összefogásnak ez a két fajtája megvan, akkor már nem leszünk elszigetelve. Ami pedig az imperialista országot illeti, össze kell fognunk népeikkel, törekednünk kell a békés egymás mellett élésre és az ezekkel az országokkal való bizonyos kereskedelemre, s a lehetséges háború elhárítására. De ezekkel az országokkal való kapcsolatainkban soha nem igazodhatunk olyan nézetekhez amelyek nem felelnek meg a valóságnak.

Háncsoló gépet

keres megvételre vagy bérbevesz,

háncsoló munkákat

bérmunkába kiad szövetkezeteknek kisiparosoknak és állami vállalatoknak

Cím: Állami Gazdaságok Szerelő és Segédipari Vállalat, Budapest,

I., Bem rkp., 28. Tel.: 150-230.

Csendőr, SsörtöntölfeEék volt legfőbb segítőtársa

Elítélték az ellenforradalmár balatonföldvári orvost

Két napig tartó tárgyaláson bizonyosodott be dr. Lexa László bűnössége, s az elleni orrad alom időszakában játszott vezető szerepe. Két napon keresztül hangzottak el terhelő tanúvallomások, s képtelen, sokszor- teljességgel hihetetlen védekezések, mentegetőzések. Végülis teljesen tiszta lett a kép.

Dr. Lexa Lászlót, az ismert balatonföldvári nőgyógyászt, az ellen'orradaloip napjaiban a helyi -Tórád a Imi tanács« elnökévé választot:a meg az a csoport, amely október 23-tól kezdve egyre élénkebben figyelte az események folyását, s napái napra leplezetlenebb örömmel /ette tudomásul az új híreket.

— Azért választottak engem, nert bíztak abban, hogy mint közismert ember meg tudok akadáyozni minden túlkapást, rendbon:á,st. Ezt igyekeztem is megtenni.

így vallott dr. Lexa, de mást igasoiltak a tények. Kineveztetésének lapján — október 28«án —, az esti irákban három embert állítottak elé: Íz őke Pált a megyei pártbizottság nunkatársát, egy honvédtisztet, s így gépkocsivezetőt. A bekísérés mloka: Szőke Pál lövöldözött d,áldott, s most elfogták gépkocsival együtt. Dr. Lexa »kihallgatta« Sző:e Pált.

De újabb érdekes dolgok derültek ú az orvos működéséről. A »kihall;atás« befejezése után Szőke Pált I földvári Kistext üdülő jégvermébe árták, »azért, hogy a felbőszült töneg, amelynek soraiban sok részeg, nagáról megfeledkezett kőröshegyi mber is volt, ne férhessen hozzá, ne bántalmazhassa.« így mondta Ír. Lexa László, de ha valóban ez mit a szándéka, akkor miért kellett i megyei pártbizottság munkatársát negbilincselve elvezetni?

A későbbiek során kiderült, hogy

Lexának az az állítása sem igaz, amely szerint még ezen az estén .beszélt telefonon a megyei pártbizottsággal s azt mondották hogy tudják, ha ő a »forradalmi tanács« elnöke, nem lehet baja Szőke Pálnak. Az való igaz, hogy a megyei pártbizottság felhívta a vádlottat, de ő csak erélyes felszólítás után volt hajlandó .megmondani, hogy az említett elvtárs a községben tartózkodik. Ha valóban Szőke Pál megmentése volt a »forradalmi tanács« elnökének célja, miért tagadta le vajon ottlétét? Átlátszó, rossz érvekkel tudott csak felelni erre dr. LeXa.

A tanúk sorban vallottak. Elmondták, milyen szerepe volt a későbbiek során is az orvosnak. A »járási forradalmi tanácsba« is jelölték — mert ugye köztiszteletben állott! — s az alakuló ülésen fel is szólalt:

— A tanácsban nincs, s ezentúl nem is lesz helyük kommunistáknak — mondta.

Ez a tárgyaláson üj fogalmazásban hangzott el Lexa részéről:

— Azokat a funkcionáriusokat, akikre most nincs szükség, küldjük el egy hónapi szabadságra.

Milyen nagy különbség e két mondat között.

November elején járt Győrben is és részt vett az éppen akkor tárgyaló »megyei forradalmi tanács« ülésén, ahol a felszólalók »-szabadság«-ról, »függetlenség«-ről ágáltak. Dr. Lexa ezt valahogy úgy képzelhette el, hogy az általa szervezett »nemzetőrség« parancsnokává egy volt csendőrt nevezett ki. a »forradalmi tanács« titkári teendőit pedig egy olyan ember látta el, aki egyszer már több esztendeig börtönben volt államellenes tevékenység miatt.

Termelőszövetkezetek 5

Dolgozó parasztok!

Községi Tanácsok! Állami vállalatok!

Kössetek kombájn-munkára szerződést a

GÉPÁLLOMÁSOKKAL

Arassatok kombájnnal. Kombájn-aratás olcsó és gyors. Termelőszövetkezeteknek kh-ként 130-160 forint

Dolgozó parasztoknak, egyéb szerveknek, vállalatoknak kh-ként 320 - 350 forintért aratnak kombájnnal a gépállomások

A bíróság a második napon ítélkezett dr. Lexa László perében. Az elismert orvos —, akit a nép hatalma honvéd őrnagyi ranggal ruházott fel, leszerelése után is minden lehetőséget megadott számára, dúsan ellátta anyagi javakkal, — októberben, politikai pályafutása érdekében megfeledkezett hivatásáról, az emberek iránti kötelességéről, s az államrend ellen tört, a nép elleni lázadásban vállalt vezető szerepet.

Büntetése ezért nyolc évi fegyház, 10 esztendei jogvesztés, 1000 forint értékű vagyonelkobzás.

Megérdemelte. Ez alatt az idő alatt gondolkozhat, megtanulhatja, hogy a néptől még csendőr- és börtöntöltelék segítségével sem lehet elvenni a hatalmat.

Jegyzőkönyvek helyett tetteket!

Egy hír nyomán indultunk felkeresni a Megyei Tanács Művelődési Osztályának Ifjúsági és Gyermekvédelmi Bizottságát, mely korábbi megalakulásával a fiatalkorúak bűnözése ellen indított harcot. Ahhoz, hogy a bizottság fontosságát elismerjük, nem is kell bírósági aktákat lapoznunk, elég, ha újságot’ olvasunk; csaknem, naponta találhatunk híreket 11, 15, 17 éves betörőkről, gyújtogató’król, csavargókról és tolvajokról.

Az Ifjúsági és Gyermekvédelmi Bizottságot a Megyei Tanács hívta életre, itt kopogtatunk a szükséges felvilágosításokért. Sehol egy lélek, aki hivatott lenne a bizottság munkájáról, terveiről felvilágosítást adni. Az ügybuzgó gépírónő elirányít a Városi Tanácshoz, ahol a változatosság kedvéért zárt ajtók fogadnak a művelődési osztályon. Elküldőink nem csekély örömére visszatérünk a megyei osztályra. Itt végre kezet szoríthatunk a bizottság egyik tagjával, Kapitány Zoltánnal, aki értekezletre jött ugyan, de szívesen beszél az Ifjúsági és Gyermekvédelmi Bizottságról. Hallgatva elbeszélését, egyre világosabb előttünk az, hogy

minden »védelmi« bizottságnak

csak akkor van létjogosultsága, ha túlmenően az adminisztrációs ügyintézés gyakorlatán, valóban

védenceinek érdekeit védi.

Ezt a kézenfekvő kis igazságot pedig a bizottság munkájára konkretizálva így fogalmazzék meg: akkor van értelme, ha valóban segítséget nyújt az élet perifériáira vetődött fiataloknak ahhoz, hogy becsületes.emberekké nevelődjenek, nőjenek fel!

A kérdés már most csak az, hogy elegendő segítség-e az értekezletek sorozata, ahol mindenki egyetért abban, hogy tenni kell valamit. Tudják is, hogy mit, csak a végrehajtás mikéntje körül van a baj? A bizottság május 27-én keltezett újjászervezése még kezdeti lépésnek is kevés. Határozat született az operatív egységek megszervezésére, melyben pedagógusok, rendőrök, KISZ-vezetők, tehát három ember csoportonként, látogatni tudná a gyermekeket és szüjlőket, azokat a szórakozóhelyeket, ahol korlátlan mennyiségben mérnek ki szeszes italokat nemcsak 18, de gyakran még 16 éven aluliaknak is. Feladatuk elsőként ez lenne. De nem működnek operatív egységek, pedig a bizottság ezek nélküli szem, kéz és láb nélküli test. Hiába szépek, nemesek célkitűzései, bármi mély emberszeretetből fakadnak erkölcsi és politikai nevelésre való törekvései, | eredményt el nem ér.

Pár nap múlva befejeződik az 1956—-57-es tanév. Mikor van szükség az operatív, ellenőrző munkával megbízott egységek munkájára, ha nem a most következő két hónapban, amikor az iskola i nem áll a gyermekek mögött? Az az érzésünk, mintha a gyermekekért érzett felelősségtudat is mintha kicsit elmenne nyári vakációra, hivatkozással arra, hogy most nehéz lenn^ összehozni ezt az apparátust! (véleményünk szerint feltétlenül meg kellene keresni a módot összetartásukra, működtetésükre.

Egyáltalán nem lenné helyes, ba az Ifjúsági és Gyermekvédelmi

Bizottság tevékenysége csak

tanév idejére korlátozódna. Az

embernevelés problémái nem ismerhetnek »nyári szünet« címkéjű elnapolásokat.

Szép a bizottság távolabbi terve, a kaposvári gyermekvárosért indítandó mozgalom, melyet részben társadalmi, részben állami támcigátással terveznek létrehozni. Azoknak a gyermekeknek adva itt otthont, akik a rossz környezet hatásárp. menthetetlenül elzüllenének. Szép1 terv, de pillanatnyilag nem segít a fiatalkorúak bűnözési statisztikájának csökkentésében. Távlati tervek,! szándékok nem oldanak meg olyan problémát, ami jelenleg szorít, kelt aggodalmat.

Helytelen lenne csak a bizottságot elmarasztalni eddigi, értekezletekre, szülői beidézésekre szorítkozó munkamódszere miatt, valajnint azért, hogy nyári szünetre készül.

Ha számíthatna munkájában a

társadalomra is, bizonyára eredményesebb lenne tevékenysége.

Itt kell szólnunk arról, hogy nem tudjuk sem megérteni, lsem pedig helyeselni a KISZ passzív tartózkodását a bizottsággal szemben. Lemond itt egyik főfeladatáról, az ifjúság neveléséről, hiszen még egy alkalommal sem küldte él képviselőjét az Ifjúsági és Gyermekvédelmi Bizottságba. Hasonlóképpen a Hazafias Népfront sem. Pedig szükség lenne minden segítő szándékú kézre és szívre.

Köztudomású, hogy a tények makacs dolgok. Nem szűnnek meg a tények, ha észrevétlenül hagyjuk őket, mint ahogy akkor sem szűnnek meg, ha megalakul egy védelmi bizottság. Különösen akkor nem, ha tettek helyett jegyzőkönyveket szaporítanak.

László Ibolya

Évvégei számadás

Úgy évnyi elvégzett munka számonkérése min•*-J dig nagy eseménye a diákéletnek. Mondhatnánk azt is, hogy az iskolások külön-naptárában a vizsgák napjai piros betűkkel vannak feltüntetve, mint ünnepnapok. Alighogy beléptünk a szabadságparki általános iskola kapuján, rögtön karonfogott bennünket az ünnep, a pezsgő izgalom hangulata. Szünet lévén, hangos zsivajgás tölti be az udvart és a folyosókat, mindenki siet, mintha valami elmulasztottat most, az iskolaév utolsó munkanapján akarna elintézni. Jóleső érzés időzni a vidám, felszabadult fiúk és lányok között. Nem látni közülük egyet sem, aki sarokba, vagy az osztálytermek padjaiba bújva most akarná »pótolni« tudásának szépséghibáit, szegénységét. Ez már jó jel.

Megbolygatott méhkashoz hasonló most az iskola. A tanári szoba rendje is felborult mára, a hosszú asztal mellől hiányoznak a székek, pompás virágcsokrok hevernek egyetértésben az osztálykönyvekkel. A sokaktól retteget konferenciák színhelye is hozzáalakult a nagy eseményhez, a vizsgaidőszakhoz, mintha a diákokkal együtt az öreg és bölcs tanári szoba is örülne az osztályok fekete tábláira felrajzolt jelentésnek: VAKÁCIÓ !

Csengetnek. Kint elcsendesednek a folyosók, itt a tanárok és elnökök elindulnak az utolsó órákra. Csatlakozunk Laszczik Iván és Barankay Lajosné tanárokhoz, akik az emeletre igyekeznek, földrajz összefoglalóra a VII. fiú-osztályba. Közel járhatunk, mert hirtelen becsapódik egy ajtó. S mi, akik összenézünk mosolyogva, hallani véljük az őrszem hangját: — Jönnek, jönnek!

így lehetett, mert belépve, feszes vigyázzba köszön az osztály, jelent a napos: — Osztálylétszám huszonhat, jelen van huszonöt.

Ezután már csak az osztály könyv lapjai zizegnek, mint ez évben már annyiszor. De a fiúk ünnepélyessége, a szabatos, pontos feleletek azt mutatják, ez nem akármilyen óra, itt már nem lehet szégyenkezve, vagy hányavetin bevallani, hogy nem készültek.

Keresem diákkoromból megmaradt emlékeim nyomán az ijedtséget, a kapkodást, a drukkot, de nem látok sem elbújó arcokat, sem töprengésbe merültéket. Elsőként a kétes osztályzatúak felelnek, nem akármiről van szó, hanem arról, hogy az érdemjegy lefele, vagy felfele kerekedik-e. Becsületükre legyen mondva a fiúknak, megtanulták jól az osztályfőnökük tanította tárgyat. Hogy izgalmában nem találja némelyik a szavakat? Nem baj. Elég egy türelmes, intő mondat: ne kaokodj, fiam. gondolkozz! És máris hangjára talál, aki éppen felel.

Siet az idő. Észrevétlenül lépünk ki az ajtón. Ottbent most Domonkos Imre beszél Áfrikáról.

Benyitunk a VI. fiú-osztályba. Itt Szili József fiatal tanár vizsgáztat történelemből, nagy nyugalommal. Ami először megragadja figyelmünket, az a visszafojtott, jelenleg a fegyelem medrébe szorított elevenség. Bármi furcsa, az embernek egy zsák bolha jut eszébe a kópé arcok láttán. Röpködnek az évszámok, a feleletek. Mi a huszitizmus, ki volt az utolsó Árpádházi király, mi az interregnum. Ezek a fiúk már nem olyan komolyak, mint egy emelettel feljebb ja VIT-esek voltak, s valahogy még a vizsgán is elárulják, hogy a

VI. osztály az iskola »legjobb osztálya« nevére mennyire érdemesült! Elevenek, bár az eddig csirjtalanságra fordított energia most a helyes feleletekre (összpontosul. Kisebb-nagyobb sikerrel, hiszen óra vége közeleg és az elégtelenre állók felelnek. Bizony, az is előfordul, hogy Hunyadi Jánosról nem tud többet valaki, mint azt, hogy híres hadvezér volt! Fiú-osztálynál ez nagyobb szégyen, mint a lányoknál. A kisj Szörényi menti meg a fiúk becsületét, ő annál többejt tud Hunyadiról.

Az óra végét jelző csengő hangja Kovács Géza feleletét szakítaná félbe. Szemben a tanári asztallal, a falra függesztett kalitkában elrikkantja magát egy kéktollú papagáj, az osztály tulajdona. Eddig hallgatott, talán figyelte is, hogy pajtásai utoljára jól feleitek-e. Most, nem kis derültségre, cseveg, ciattog, követeli az utolsó óra pontos befejezését.

Tíz perc szünet után a VII. leány»osztályba vezet utunk, énekvizsgára. Kiss Ervinné énekszakós tanárnő fogad bennünket szívesen, mint aki szép meglepetést tartogat. Megvalljuk, a meglepetés sikerült. Azt vártuk, hogy egy órán keresztül hallgathatjuk a szebbnél szebb népdalokat, helyette a vizsgázó kislányok zeneelméleti és zenetörténeti tudásukkal kápráztattak el bennünket. Gondosan vezetve végig a magyar ^ népzene történetének szakaszain, szóval és ahol már^ kevés lett volna a hétköznapi beszéd, ott énekszóval. Szinte minden megtanult dalnak tudják a történetét is, szívesen, jókedvvel énekelnek. Különösen a »Magas kősziklánk oldalából nyílik a szerelem orvosság«... kezdetű viráaéneket kedvelik a lányok, mint az elnöklő tanárnő mondja, itt ez a »sláger«. Egymás után eléneklik együtt, és külön-külön a valóban szép eneket. melyet a szájhagyomány Balassi Bálintnak tulajdonít.

Hallgatnánk még sokáig a tudás gyújtotta lámpás, a szó és a dalok, nemes vetélkedését, de ismét csengetnek. Vége az utolsó iskolai napnak. Elégedetten és kellemes emlékekkel búcsúzunk még mi, látogatók is, jó pihenést kívánva tanulóknak és tanároknak egyaránt a nyári szünetben.-Li-