Somogyország, 1957. június (2. évfolyam, 126-148. szám)

1957-06-01 / 126. szám

tu -J2 VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! жвйийжа^б AZ MSZMP MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA IL évfDlyam, 126. szám. A HA 50 FILLÉR Szombat, 1957. június 1. Hírek a népi Kínából SORSOM — SORSUNK Megkezdődött Kunszalió Ferenc és Petőcz Sándor ellenforradalmi biínperének tárgyalása A termelőszövetkezeti mozgalom és a gépállomások Ha alaposan szemügyre vesszük mezőgazdaságunk helyzetét, látjuk, hogy a legkorszerűbb gépek nélkül nem könnyíthetjük meg a parasz­tok nehéz és fáradságos munkáját. Korszerű gépek hiányában hiú áb­ránd lenne mezőgazdaság fejlesztésé­ről, több termelésről beszélni. E fel­tételek nélkül a parasztok életkö­rülményeinek javítása, az ország élelmiszerekkel, az ipar mezőgazda­­sági nyersanyaggal való ellátása, az export-kötelességek teljesítése, s ál­talában az egész nép életszínvonalá­nak emelése sem képzelhető el. Az idő haladása, a történelem feltette a kérdést: vagy gépesítünk és akkor előrehaladunk, elérjük a fejlett or­szágokat, megszüntetjük gazdasági bajainkat, korszerű mezőgazdálko­dást' honosítunk meg hazánkban; vagy a régi, elavult és avuló fél­ben lévő termelési eszközökkel dol­gozunk továbbra is, lemaradunk a külföldtől és vállaljuk az ezzel járó bajokat, nehézségeket. Harmadik út nincs. Mi a. párt előremutatása, vezeté­se alapján az előbbi utat "választot­tuk. Már az 1948-as, 49-es és az azt követő esztendőkben, amikor az or­szágvezetés messzemenő tervek alap­ján létrehozta az első gépállomáso­kat és azóta folyton növelte ezek gépparkját. Somogybán tavaly 976 traktort számláltak a gépállomások, száznál több kombájnok, pár híján másfélszáz kévekötő aratógépük, több tucatnyi fűkaszálójuk és sok más gépük segített a mezőgazdasági lakosságnak. Csupán a múlt eszten­dőben 626150 normálholdnyi talaj­munkát végeztek gépállomásaink a szövetkezeti táblákon és egyéni par­cellákon. A néphatalmunk ellen fellázadt, elemek az ősszel sók mocskot szór­tak a gépállomást rendszerre s ar­ra törekedtek, hogy mindenáron ki­sebbítsék azok eredményeit. De va­jon feledtetheti-e akármilyen ellen­séges rágalmazás, hogy az elmúlt esztendőben a traktorolc kiszorítot­tak a szövetkezeti táblákon a baráz­dából a lovakat, hogy a szövetkeze­tekben az őszi és tavaszi kalászosok­nak csaknem felét gépek takarítot­ták be, hogy a tsz-parasztok keve­sebbet görnyedtek a kasza bankó­ját markolva? Ez eredmény, ez for­radalmi vívmány, ez előrehaladás! Évről évre sokasodik a felvilágo­sult emberek száma, szóké, akik hi­tük szerint vallják: nekik, értük, helyettük dolgozik a gép. Sok gé­pünk van, de még nincs annyi, amennyi kellene. És a gépesítés egymagában elegendő? Ki merné ezt állítani. Köztudomású, hogy a nagy gépek nehezebben forgolódnak a kíspareellákon, a kombájn meg teljesen használhatatlan a szétapró­zott földeken. Hiába költenénk mil­liókat és milliái dókat a legdrágább, legkorszerűbb gépek gyártására, behozatalára, ha nem tudnánk ere­jüket kellőképpen kihasználni. Vi­lágszerte, keleten és nyugaton egy­aránt, a mezőgazdasági földbirtok koncentrációja megy végbe. Nyuga­ton azáltal, hogy a parasztok tönk­remennek, eladásodnak, a nagybir­tokosok megkaparintják a kisembe­rek földjeit. Keleten, népi demok­ratikus szomszédainknál és nálunk, a parasztok felismerik a haladás szükségességét és ezért teljes meg­győződésükből szövetkeznek. A Szovjetunióban már testet öltött a szocialista szövetkezés eszméje. Ez az út vezet nálunk is a felvirágzás­hoz, az előrehaladáshoz, ezt az utat kell követnünk. Ezen az alapon se­gítőtársra lelünk a gépekben. Eredményes, nagyüzemi gazdál­kodás nincs gépállomások nélkül. S mégis szemeiéi tévesztettüli ezt a nézetet az utóbbi hónapokban. Amióta a gépállomások az önálló vállalati gazdálkodásra tértek át, szakadás állt be köztük és a tsz-ek között — hangoztatta Nagy Árpád elvtárs a gépállomási igazgatók ér­tekezletén. Az ellenforradalom kö­vetkeztében 87 százalékkal csökkent a szövetkezeti földterület. Igaz ugyan, hogy azóta már 59 tsz újjá­alakult, és akik benne vannak, azok önként, minden kényszer nélkül áll­tak oda, ám sokhelyütt felrúgták a jövedelem elosztásra, gazdálkodásra, munkára vonatkozó szocialista sza­bályokat. A tahi Kossuthban pél­dául órabért fizetnek a tagoknak. Sok szövetkezetben nem törődnek a közös állatállomány megteremtésé­vel, tervek, nyilvántartások nélkül, úgyszólván »zsebre-«' gazdálkodnak. Ha ennek nem vetünk gátat, belát­hatatlan károkat okozhatunk a szövetkezeti mozgalomnak. Az elmúlt hónapokban hangzottak el olyan nézetek, hogy a gépállomá­sokat fel kell oszlatni és át kell ad­ni a gépeket a szövetkezeteknek. Helyes lenne ez? Aligha. Szétforgá­­csolódna a gépi technika, a gépek felújítását, kicserélését nem bírná tőkével egy szövetkezet sem. Helyes, ha a tsz gépesíti állattenyésztését, takarmányelőkeszítési, feldolgozási, növényvédelmi, öntözési, belső anyagmozgatási munkálatait. Am a nagy gépek maradjanak az állami gépállomásokon, s ezek a mezőgaz­dasági gépüzemek minden módon segítsék a szövetkezeteket. Erősöd­jön meg vagy jöjjön létre a tsz-ek és a gépállomások közti helyes kap­csolat. Milyen legyen ez? Szabály­nak kell venni azt az elvet, hogy a gépállomás elsősorban a termelő­szövetkezetekért van. A többi mel­lékkörülmény. Hogy jól megértsék egymást, ahhoz természetesen az kell, hogy pontosan teljesítsék kö­telezettségeiket egymással szemben. Az elvégzett munkát a tsz pontosan mérje fél és ellenőrizze, így elejét veszik a bizalmatlanságnak. Mi hát a gépállomások feladata? Szirmai Jenő elvtárs, az MSZMP Megyei Intéző Bizottságának elnöke így foglalta össze: 1. Kedveltessék meg a gépeket a parasztokkal. Se­gítsék a paraszti termelést. 2. Foly­tassanak megfelelő politikai munkái a parasztok és traktorosok között. 3. Segítsék elő a termelőszövetkeze­tek alakítását. Itt felvetődött még egy kérdési hogyan lendíthetjük előre a tsz­­mozgahnat és kik irányítsák azt. A gépállomásoknál és a tanácsoknál is volt eddig olyan szemlélet, hogy a tsz-szervezés nem az ő dolguk. Nos, Szirmai elvtárs rávilágítotti »Hely­telen az a nézet, hogy mi nyugod­tan ülhetünk a küszöbön és várjuk, hogy majd a parasztok besétálnak a szövetkezetekbe. Mi sem volna könnyebb ennél, de ez így soha sem megy. Igen, tanulni kell a múlt évek tapasztalataiból, s a hibákat nem szabad megismételni, de kemény, kö­vetkezetes harcot kell vívni az em­berek megnyerésére, kezdeményezni és szervezni kell a helyi erőket.« A meglévő szövetkezetek megszilárdí­tásával, a szövetkezetek belső rend­jének megteremtésében nagy szerep vár gépállomásainkra. Amint dr. Takács János, a Mes­terséges Termékenyítő Állomás ve­zetője hangoztatta: »Ha a gépállo­más jól szolgálja a mezőgazdaságot, kiválóan dolgozik, összekötő híd le­het az egyéni és szövetkezeti gazdál­kodás között, megkönnyíti és való­sággal ösztönzi a parasztokat a fej­lettebb gazdálkodási módra való át­térésre.« A szövetkezeti mozgalom erősíté­sének, fejlesztésének feladataiból sok hárul tehát a gépállomásokra. Ha jól akarják szolgálni a mezőgaz­daság fellendítéséért indított harcot, akkor a kifogástalan talajmunka niellett politikai felvilágosítást is kell végezniük a dolgozó parasztság so­raiban. Munkájuk, meggyőző sza­vuk és okos tanácsaik nyomában körzetükben biztosan sok-sok szor­­goskezű egyini dolgozó paraszt vá­lasztja a szövetkezeti gazdálkodás útját. E kettős feladat határozza meg a gépállomások jövőben működését. MÁR ÁLL A VÁSÁR Budapest, 1957. május 31. (Kiküldött munkatársunk távira­ti jelentése.) A reggeli órákban szokatlanul megnőtt a városligeti autó-park. Belföldi és külföldi diplomáciai ko­csik, a kormány képviselői hajtot­tak a Városligetbe. Megjelent Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, So­mogyi Miklós, az MSZMP Intéző Bi­zottságának tagja, Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára és számos miniszter. Ugylátszik, senki sem akart lemaradni az ünnepélyes meg­nyitóról. A Budapesti Ipari Vásárt a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bi­zottságának nevében Szili Géza elvtárs nyitotta meg. Megnyitó sza­vai után a reggel még nyugodt, szin­te ünnepélyes vásári hangulatot ele­ven, pezsgő élet váltotta fel. Zenét rikoltottak a mikrofonok, ezer su­gárban lövelt a szökókú t-meden ce vize és sokezer látogató előtt meg­nyíltak a vásár kapui. Igazat mondtak tehát a tegnap még lázasan építkező vásári kiál­lítók, mert ma reggel kilenc órakor már a legtökéletesebb rend fogadta a vendégeket. Szédületes, majdnem keleties színeivel, millió kézzel kí­nálja magát a vásár. Nem lehet kü­lönbséget tenni, mert minden pavi­lon elragadóan szép, ötletes és ötven lépés után elfárad már a figyelem a 'benyomások gazdagságától. Csábít a nehézipar óriási konstrukciója? Nem engedheted át magad, mert emitt a könnyűipar sok apró-cseprő »csuda­bogara« köti le a figyelmet. Uj szín, ötlet, árubőség minden lépésre. Né­gerek sétálnak egészséges kacagás­sal, ott meg kínaiak magyaráznak egymásnak bölcs mozdulatokkal. A harmadik pavilonnál szovjet katonák gyönyörködnek a játékasztaloknál. Közvetlenül mellettem pedig angolul beszél egy fekete, világos homlokú férfi. Már most, az első órákban el­dőlt: a Budapesti Ipari Vásár sike­re nem lehet kétséges. Legyünk következetesek és kezd­jük a vásári sétát mindjárt az ele­jén. Kifejezésre jut, hogy a fejlett iparunk mellett is elsősorban mező­­gazdasági ország vagyunk. A főbe­járatnál a vidéki mezőgazdasági esz­közökbe botlík az ember. Az első kép eléggé ismert: egyszerű Zetor, annál kevésbé látott az utána akasz­tott, égnek meredő pótkocsi-féle. Uj billenőplatós, hidraulikus pótkocsira bukkanunk. Olvasom a tájékozta­tót: teherbírása három tonna, rak­­területe 5,6 négyzetméter, önsúlya 1200 kilogramm. A rakfelület ma­gassága a talajtól 900 milliméter. A Győri Szerszámgyár dolgozói (ők a gyártók) csakhamar értésemre ad­ják, miért is került az egyszerűnek látszó pótkocsi,, a kiállításra. Elő­ször is egyszerű és gyors átalakítás­sal szálastakarmányok szállítására is kiválóan alkalmas. Ilyenkor vízszin­tes helyzetbe kerülnek az oldalak és a pótkocsi végén két magas targon­ca emelkedik. Van azonban más elő­nye is. Négyezerkétszáz négyzetmil­­liméteren már meg tud fordulni. Rugózata nincs ugyan, de a széles ballon-gumikerekek biztosítják a ne­héz terepen is a zökkenőmentes köz­lekedést. A kocsi kiürítése mindösz­­sze huszonöt másodperc. A pótkocsi vonófeje a Zetor hátsó részére tá­maszkodik. Nyomást gyakorol a Ze­tor hátsó kerekeire, s így lehetővé teszi a biztonságos közlekedést csu­­szósabb talajon is. MÉSZÖV — hirdeti a 1 következő felírás. Nos, vajon mivel vonultak fel a földművesszövetkezetek? Akadt kérdezni való a sok kiállított mező­­gazdasági kisgép-sokaság között. Fa­védelmi célgép — így hívják ezt a kis tömzsi alkotmányt, amelyet ép­pen most mutatnak be üzem közben is. A gomba-fejes új szórómegoldás eddig tökéletesen bevált. Gombnyo­mással szabályozható, aszerint, hogy szóró, vagy lemosó permetezést aka­runk-e végezni. Tölthető porral is, permetlével is. Most a mellette lévő gépen zúg fel a motor és száz szál­ban ömlik a vízsugár a szántóföldi gyomnövényirtó vomtatásos permete­zőgépből. Ez szintén alkalmas poro­zásra is. Az előbbi tizennyolc, az utóbbi harminckétezer forintba ke­rül. Az egyéni szőlősgazda is találhat a permetezők között magának valót. És ha úgy tetszik, megvásárolhatja a kis hordozható, de motorral haj­tott nagyteljesítményű permetezőgé­pet nyolcezer forintért. A kis játéknak tűnő Szakszóma vetőgépen is van mit nézni. A tet­szetős kivitelű gép tizenhárom soros (távolság 120 milliméter) és munka­­szélessége is eléri az 1500 millimé­tert. Mindenkit érdékel például az alig 30 kg-os kézi-gyűjtőgereblye. A fogak száma huszonhat, munka.szé­lessége 1500 milliméter. Olcsó, elő­nyös a Gazda háromkéses, és a Plantage hétkéses lókapa. Sok néző­je akadt a mintegy hat tartozékból álló Motor-robotnak. A kisemberek gépei — jegyezte meg találóan vala­ki. A Motor-robotnak van tárcsája, kultivátora, egy-két négyzetméter­nyi nagyságú pótkocsija, segédtar­goncája. Egyelőre még sajnos kevés van belőle, de a mezőgazdasági gé­pesítés felfelé ívelő útjának fényes bizonyítéka. Akinek kedve támadj a mezőgaz­dasági gépek között pejreeken belül »felhőszakadást« teremthetne. Nem kellene hozzá különösebb fáradság, mint vízcsapra kapcsolni a néhány csőből álló, 1,3 atmoszféra nyomású egyszerű berendezést. így hatvan méter sugarú körben mintegy 2827 négyzetméter területet öntözhetne meg egy-két percen belül. Tolókapá­ból, kézi vetőgépekből van bőven válogatni való. Kedves színfolt a mezőgazdasági gépek mellett megépített virágkerté­szet. A Budapesti Kertészeti Válla­lat mintegy 1500 virágfélét hozott fel, hogy helyszínen mutassa be a virágok helyes ápolását. Mindent egybevetve a mezőgazdasági gépipar a várakozásnak megfelelően vonult fel. Úgy mondják, hogy; a vásárlásra éhes külf öldi szemek tűdétől kell tar­tani, ugvanis kívánságaikat nem tud­juk még egészen kielégítem. Első a mi mezőgazdaságunk féjlesztése. A Petőfi-pavilonban lépni sem le­het az emberárada/ttól. Már órák óta tart az ostrom a bútor-pavilonok el­len. Csinos, fehérkabátos rendőrök állják a kordont, hogyf valahogy fenntartsák a rendet. (Egyébként ör­vendetes, hogy rendőrségünknél megalakították az úgynevezett nem­zetközi rendőrséget. Az itt szolgála­tot teljesítők nyelveket beszélnek.) A bútorostrom oka az, hogy hihetet­lenül gazdag, változatos bútor-típu­sokkal vonul fel az ipád. Nehéz len­ne eldönteni, melyik a légszebb. Bár némi tájékoztatót nyújt ilyenkor az ostromló vásárló áradat. Valóban ne­héz mindezt szavakba öhteni, ezt a vásárt látni kell. A délelőtti eső sem változtatta meg a vásár eleven képét. Egyre nőtt az esernyő-erdő, de a lelkeseb­bek zakóban is állták a futó záport. Délfelé megjelent az első »«étarepü­lő« a vásár felett. Az előbukkanó nap ismét meghozta a jókedvet. Az érdeklődők egyre özönlenek. Már meet gondot okoz: vajon az esti ru­habemutatón és szabadtéri filmelő­adáson lesz-e elegendő hely. Az első napi érdeklődés felülmúlta tehát a várakozást. Az elkövetkező napok még csak növelhetik a vásár sikerét. Tanítók köszöntése Június elején országszerte pedagógusokat köszöntenek. Falvak és vá­rosok adják szívük köszöntését és a szeretet virágait a tanítóknak. Me­gyénkben sehol nem lehetne olyan helyet találni, ahol nem készülnének valamivel meglepni a tanító néniket, vagy a tanárokat. Fogadás a Megyei Tanácson Ma délelőtt 10 órakor, a Megyei Tanács VB-termében tíz pedagógus és egy hivatalsegéd kitüntetése alkalmából fogadást tartanak. Itt adják át tíz pedagógusnak az »Oktatásügy kiváló dolgozója«, egy hivatalsegéd­nek pedig a »Kiváló dolgozó« kitüntetést. Ezeken kívül 18 pedagógust részesítenek ingyenes külföldi jutalomüdülésben jó munkájuk elismerése­képpen. Úgyszintén a többi kitüntetettek is elutaznak majd a baráti ál­lamokba, ingyenes üdülésre. Budapesten az Országházban két somogyi pedagógus nevelői munkáját jutalmazzák »Kiváló tanár«, illetve »Kiváló tanító« kitüntetéssel. Ezek: Kocsis László, a Kaposvári Hámán Kató iskola igazgatója és Kalmár József fonói tanító. Ünnepségek Kaposvárott Ma reggel az iskolákban diákok köszöntik tanítóikat ünneplősen. vi­rággal, úgy, ahogy a legkedvesebbjeit köszönti az ember. Este pedig a Városi Tanács, a Hazafias Népfront és a Nőtanács rendez ünnepséget az Április 4 utcai leánykollégiumban a kaposvári pedagógusok tiszteleté­re. Vasárnap reggel pedig a szülői munkaközösségek köszöntik a tanító­kat. meghitt, családias ünnepségek keretében. A járási székhelyeken hasonlóan a Megyei Tanácshoz, fogadásokat tartanak, ahol a járás leg­jobb pedagógusait jutalmazzák meg kisebb-nagyobb jutalmakkal. A falvakban már sok helyütt a múlt héten hozzáláttak a pedagógus nap előkészítésé­hez. Gyűjtést rendeztek a lakosságnál, hogy a tanítóknak június 2-án csa­ládias összejöveteleken fejezhessék ki tiszteletüket, Somogyváron pl. a szülői munkaközösség 1100 forintból vásárolt könyveket és ezzel jutal­mazza meg az általános iskola tanítóit, öreglakon szombaton este tart­ják a szülői munkaközösség és a községi tanács által rendezett ünnepsé­get, melyen a legjobb pedagógusoknak pénzjutalmat adnak át. Szegedi Nándor Zássiót bontott a KISZ Bolhán is (Tudósítónktól.) Hosszú várakozás után Bolhán is elhatározták a fiatalok, hogy meg­alakítják a KISZ-szervezetet. Ennek az elhatározásnak a valóravált&sa nem volt könnyű. Bolhán is, mint sok más somogyi faluban| mély nyo­mot hagyott az ellenforradalom, s ac ifjúság túlnyomó többségét megté­vesztették. S ez a megtévesztés so­káig nem volt világos a fiatalok előtt. Ezt bizonyítja az öthónapi vfc rakozás is. De egy csendes május végi estén végre tisztán látták a fiaialok az el­lenforradalom aljas tetteit és most már minden meghátrálás nélkül húsz taggal megalakították a Kommunis­ta Ifjúsági Szövetséget. Az igaz, hogy nemcsak húsz fiatal van Bolhán, hanem ennél háromszor is több, de ezek a fiatalok egyelőre elzárkóz­nak. Különösen vonatkozik ez a lá­nyokra, akik közül egy sem lépett be a szervezetbe. Úgy látszik, ők még váratnak magukra. Mindenesetre azért reméljük, ők is rájönnek arra, hogy a KlSZ-szerve­­zet az egyedüli, mely biztosítani foth ja és jelenleg is biztosítja a fiata­lok nevelését, szórakozási lehetfaé-' geit falun és városon egyaránt, és ami ennél is több, az ifjúság ЬоШод jövőjét. Azon leszünk mi is, hogy segít­­sük a lányokat, s közülük és a kí­vülálló fiúkból is minél többet von* junk be a KISZ soraiba. csordás József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents