Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-21 / 116. szám

<£, - • - p* PROLETÄRiA1 EGYESÜLÍETEK! /r4pos4íb* AZ MSZMP MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA II. évfolyam, 116. szám. ÄRA 50 FILLER Kedd, 1957. május 21. Kik lesznek — Mit csinálnak M°koYrTépn°Írmuankkába « községi gazdasági felügyelők? A kormány jóváhagyta azt a javas­latot, hogy a mezőgazdaság belterjc­­sítésének, szakszerű irányításának, a szakemberek munkáltatása érdeké­ben községi gazdasági felügyelői há­lózatot építsünk ki. A kormány So­mogy megyében száztíz községi gaz­dasági felügyelő beállítását engedé­lyezte, természetesen az államháztar­tás terhére. Most, amikor a kormány az államigazgatás egyszerűsítéséért, olcsóbbá tételéért már eddig is sokat tett, sok emberben felvetődhet a kér­dés: hogyan egyeztethető össze e két tétel, ha ismét növekszik a gazdasági igazgatás létszáma, s érdemes-e eny­­nyi pénzt költeni erre a célra. Hadd feleljen erre a legilletékesebb szak­ember, Molnár Imre megyei főagro­­nómus. Tehát: — Mi tette szükségessé a gazda­sági felügyelői hálózat felállítá­sát? — Nálunk ez valóban új lépés, új intézmény. A Földművelésügyi Mi­nisztériumnak eddig is megvoltak a szakigazgatási szervei megyei és já­rási szinten, csak éppen ott hiányoz­tak, ahol a kormány- és miniszteri utasításokat, a megyei tanácsok vég­rehajtó bizottságainak a mezőgazda­ságra hozott határozatait az életbe kellett átültetni. Márpedig köztudo­mású, hogy a megvalósítás éppen a községekben akadt el. Most ez a régi vágyunk, kívánságunk testet ölt, a falun is lesz a mezőgazdaságnak szakigazgatási szerve. Én feltétlen bi­zakodóan tekintek eme új intézmé­nyünk munkája elé. — Milyen feladatokat látnak el majd a gazdasági felügyelők és mennyiben jelent ez könnyebbséget a falunak? — A községi gazdasági felügyelők ügyköre elég széles lesz, jónéhánv hatáskör is a járástól a faluba ke­rül. Úgy, hogy a parasztoknak nem kell ezentúl akármilyen csekély el­intéznivalóért a járási székhelyre be­utazniuk. Említsük meg a legfőbb feladatokat. A földművesszövetkeze­teken és más kereskedelmi szerve­ken keresztül gondoskodnál!: a falu vetőmagellátásáról (répamag, lucer­na-, lóhere-, konyhakerti és egyéb vetőmagvak). Jogúit, sőt kötelességük lesz ellenőrizni a szövetkezeteknél ezeknek a megrendelését. Irányítják a falunak a műtrágyával és a legkü-' lönbözőbb növényvédőszerekkel (réz-i gálic, gyomirtó vegyszer) való ellá-i tását. Ellenőrzést gyakorolhatnak ai gépi munka minősége, a cséplőgépek i munkája, a mezőőrök, apaállatgon-1 dozók, a növényvédelmi szolgálati munkája fölött. Termésbecslést vé-i geznek. Segítik a termelési és állan-i dó bizottságokat. A legeltetési bi-i Ne veszélyeztessék 4 emberiség * békéjét! Megyénkben is felháborodva érte-i sültek a dolgozók a sajtó hasábjain^ és a rádió hullámain hozott hírről:i A karácsony-szigeti hidrogénbomba i robbantásról. Mindenki aggódik eá sok szörnyűséget rejtegető kísérleti miatt. p A répáspusztai Első Ötéves Tervi Termelőszövetkezet tagjai a minapi tartottak röpgyűlést, amelyen tilta-? kozásufcat fejezték ki az emberiségi békéjét veszélyeztető H-bomba rob-i hántások ellen. Levelet küldtek ai Hazafias Népfront Országos Taná-i csához is, melyben többek között ezt# írják: f »Megdöbbenve hallgattuk a rádió-í ban és olvastuk az újságokban a hí-# reket a legújabb H-bomba kísérle-# fékről. Termelőszövetkezetünk évrőli évre jobban élő, az életnek igazán? örülő valamennyi tagja határozottan# tiltakozik az ellen, hogy Nyugaton af technika új, hatalmas csodáját az? emberiség szörnyű módon való el-# pusztítására 'akarják felhasználni.! Termelőszövetkezetünk asszonyai! gyermekeik nevében is felemelik til- ^ takozó szavukat és azt kiáltják a tör-^ ténelem legőrültebb viharát élőidé-^ zőknek: nem akarunk béna gyerme-^ keket — az életnek örülő, boldog,^ vidámarcú gyermeksereget akarunk^ látni. Ezért arra kérjük a nagyhatal-л makat, hogy azonnal vessenek véget! a H-bomba robbantási kísérletek-! mek.« ^ zottságökkal együtt biztosítják az apaállatok takarmányát, silóépítési akciókat szerveznék. Szőlőtelepítés­re vagy kivágásra három holdig, gyümölcsös telepítésére öt holdig, művelésiág-változásra egy holdig en­gedélyt adhatnak. A gyümölcsfáit kivágását 50 darabig ők engedélye­zik s ők ellenőrzik a pótlást, irányít­ják az erdőn kívüli fásítást stb. Miradenékelőtt azonban tanáccsal se­gítik a parasztokat a termelésben és szövetkezésben egyaránt. — Nem jelent-e az államnak a gaz­dasági felügyelők fenntartása fe­lesleges kiadást? — Ehhez érdemes papírt, ceruzát fogni. Ha a felügyelők jól dolgoznak, nemcsak hogy felesleges kiadást nem ruháznak az államra, sőt a tanácsuk, szavuk, javaslatuk betartása révén fakadó több termés nagy-nagy jöve­delemhez juttatja az országot. — Vegyüli csak azt, hogy Somogy­bán 160 ezer holdnyi savanyú föld van, amelyet talajjavítással, mesze­­zéssel helyre lehetne hozni. A me­­szezést az állam ingyen végzi, a pa­rasztok mégsem igénylik. Termelési elmaradottságról van itt szó. Ha si­kerül minden hold savanyú földet meszezni, mintegy 480 ezer méter­mázsa nemvárt termést adnak ezek a földek többletként az országnak, ennek pénzértéke éveken belül sók millió forint. A gazdasági felügye­lőknek viszont kifizetünk évente kb. 1 700 000 forintot. Egy másik példa. Ha szaktanácsukkal sikerül ráven­niük a gazdákat, hogy a megye fal­vai húsz holddal növeljék a pillan­gósvirágú takarmányok magtermő területét, értékes külföldi valutában számolva milliókhoz juttatják a nép­gazdaságot. Ezek a lehetőségek. — Mi a legfontosabb feltétele an­nak, hogy э gazdasági felügyelők munkája -meghozza a várt ered­ményt? — Rendelkezzenek megfelelő szak­mai felkészültséggel, legyenek lelki­­ismeretesek, ismerjék meg községük vagy körzetük területi, közgazdasá­gi adottságait. Ez egymagában azon­ban még nem elég. Ha a gazdasági felügyelő jól akar dolgozni, együtt kell működnie s maga köré kell gyűjtenie a falu leghaladóbb, leg­megbecsültebb, legtapasztaltabb gaz­dáit, építeni kell a termelési és kü­lönböző bizottságokra. Velük, tehát a falu haladó, aktív gazdáival együtt mérhetetlen sok eredményre képes. Hiszen minden attól függ, hogy lesz-e tekintélye a gazdák kö­zött, hallgatnak-e rá, s ez fordítva is áll: neki is tanulnia kell a jó gaz­dáktól. — Nincs-e olyan veszély, hogy a gazdasági felügyelők irodai embe­rekké válnak, nem veszik-e el ide­jüket a különböző kimutatás-gyár­tások? — Én nem félek ettől. Elsősorban nem sok jelentést, kimutatást ké­rünk tőlük. S gondolkodtak ezen a rendelet készítői is. Ezért a rendelet azzal kezdődik, hegy a felügyelők munkaidejük javarészét a termelők között kötelesek tölteni. Marhalevél­kezelést és mást tilos rájuk bírni. Ezt is kimondja a rendelet. — Végül még egy kérdést: kik lesznek és mikor foglalják el he­lyüket az új gazdasági felügyelők? — Elsősorban a szakemberek leg­javát válogatjuk ki erre a posztra. Tehát egyetemi, főiskolai és ennek megfelelő képzettségűeket, ezenkívül technikumot végzett hallgatókat, s esetleg ilyen szervezett oktatásban részt nem vett, de gazdag gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező szakem­bereké'1:. Megyeszerte most folyik az elbírálás, ki hova kerüljön. A gaz­dasági felügyelőket a járási mező­­gazdasági osztályok javaslatára a községi végrehajtó bizottságok ne­vezik ki. A szakmai irányítást a já­rási mezőgazdasági osztálytól kap­ják a felügyelők. Előreláthatólag e hó végéig mindenütt hivatalukba ik­tathatják S felügyelőket. Még egyet­len kérésem van a vezetőkhöz és dolgozó parasztokhoz: legyenek tü­relmesek a felügyelők iránt. Az ag­­ronómus nem boltos, az 6 munkája esetleg csak egy év múltán látszik meg a mezőkön és az istállókban — mondta befejezésül Molnár elvtárs.- - Jó, átadjuk ezt a kérést is mind­azoknak, akiket illet. S egyben jó munkát, sok sikert kívánunk az új gazdasági felügyelőiknek. Varga József A mezőgazdaság továbbfejlődésének útja Őrködjünk a párt tisztasága felett Részletes tudósítás a vasárnap sportjáról Átvették jutalmukat a május 1-i irodalmi pályázatunk nyertesei Vasárnap délelőtt 9 órakor gyűl­tek össze a Somogyország 1957. má­jus 1-i irodalmi pályázatának díjak­­kat és elismerő okleveleket érdemlő pályázói. A megye különböző részé­ből megjelent íráskedvelők örö­müknek adtak kifejezést a pályázat meghirdetése miatt és kérték a szer­kesztőséget: máskor is adjanak mó­dot verseik, novelláik, írásaik közlé­sére. A díjak és oklevelek kiosztása után íróink baráti beszélgetést foly­tattak a szerkesztő bizottság tagjai­val. Több javaslat hangzott el, hogy miként lehetne megteremteni a lap és a jelenlévők között az állandó kapcsolatot, ami hasznos nemcsak az írással foglalkozók, de a Somogy­ország olvasói részére is. Többen ígé­retet tettek, hogy pályázaton kívül is rendszeresen beküldik műveiket. A szerkesztő bizottság vezetője közölte: amennyiben ezt rendszeressé tudják tenni, s megfelelő minőségű és mennységű anyag áll rendelkezésre, a Somogyország hetenként egyszer teljes oldalt tud biztosítani a somo­gyi írók műveinek. Az ünnepélyes díjkiosztáson töb­ben hangoztatták, hogy jó lenne összefogni Somogy íráskedvelőit olyan szakemberek vezetésével, akik bírálatukkal, útmutatásukkal nagyon sokat segíthetnének a még gyermek­cipőben járó íróknak is. Beszéltek a TTTT mellett működő irodalmi szak­osztály működéséről, s a lehetőség­ről, mely szerint e szakosztály köré tömörülhetnének az érdeklődők. De ezen kívül is — a szerkesztő bizott­ság vezetője ígéretet tett — három­négy hónaponként összehívják majd a Somogyországgal kapcsolatot tartó, műveiket beküldő írókat, verselőket. Számtalan szakmai kérdés hang­zott el e baráti beszélgetésen, me­lyekre kivétel nélkül választ kaptak pályázóink. Az ünnepélyes díjkiosztás, a bará­ti beszélgetés hangulata, s a jelenlé­vők véleménye azt tükrözte, hogy segítséget várnak továbbra is a me­gyei laptól. Örömmel küldik el írá­saikat, hisz ez a nyilvánosságot je­lenti számukra, s a kapcsolatot, me­lyet a május 1-i pályázat meghirde­tése kezdett megteremteni, mélyebb alapokra helyezve topább kívánják szélesíteni, Újra gyűjtenek a kisdiákok Az októberi események során a felnőttek példájára az iskolásgyer­mekek -közül is sokan visszaváltot­ták megtakarított pénzüket a taka­rékból. Pedig mennyit tervezgettek, ábrándoztak már az iskolaév elejé­től, mire költik, hogyan használják fel lassanként, 1 és 2 forintos bélye­gekben összegyűjtögetett forintjai­kat. Ki futball-labdát, ki kerékpárt akart venni, sokan nyári táborozásra gyűjtöttek, de hát úgy megzavarod­tak sokan attól, amit a felnőttektől hallottak, esetleg saját szüleiktől, hogy sokan hozzányúltak félretett pénzecskéjükhöz. Az év első negye­dében azután újra megkezdődött a gyűjtögetés. Március végére 264 ezer, május közepére pedig már 335 ezer forintért vettek takarékbélyeget újból megyénk iskolásai. Talán, ha a szülők is segítenek, mégis teljesül­hetnek a tanév eleje óta szőtt ter­vek, vágyak. Egy hétig fut Magyarországon a VIT-váltó Az idei moszkvai fesztivál előtt is sor kerül a nemzetközi ifjúsági ta­lálkozók előtt immár hagyományos­sá váló VIT-stafétára. A váltóbotot hat különböző országból indítják út­nak a fiatalok. A staféta egyik ága Olaszországból indul, s Ausztrián át érkezik hazánkba. Az osztrák fia­talok ötven tagú küldöttsége előre­láthatólag július 6-ári ér a határ­­menti Ágfalvára. Itt veszik át ün­nepélyesen a magyar fiatalok a sta­fétabotot, amelyet azután egy hétig — július 12-ig — magyar városokon, falvakon keresztül visznek a szov­jet és a román határ felé. Már napokkal ezelőtt hevesen do­bogott a szívem, amikor erre a nagy napra gondoltam. Ittam már én is sok jó bort az életben, s néha ma­gamban el-elbíráltam, hogy ez azért ízlik, mert jó zamata van, amaz pedig illatával csiklandozza az orro­mat még másnap is, vagy a gyönyö­rűen átlátszó, aranysárga színe tett szerelmesévé. Ez a borverseny azért is tartott izgalomban, mert szem­tanúja lehettem: vajon a hetvenkét fajta bor kóstolgatását hogyan bír­ják szusszal a veteránok. Hó,nyan ringatóznak majd, mint a hajó a Balaton lágy hullámain. Vasárnap reggel boldogan száll­tam be az egyik gépkocsiba és ro­hantam vele hazánk természeti szépsége, a Balaton partja felé. Ba­­latonbogláron az egyik hegynek tűnő magaslat tövében, a szőlőgaz­daság parkos, árnyas udvarán már többen megelőztek igyekezetemben: gyülekeztek a híres somogyi szőlő­­termelő községek: Kőröshegy, Bala­­tonmária, Szólád, Kötésé, Látrány, Balatonboglár gazdái a magukkal hozott kitűnő boraikkal, no meg az ezeket kóstolgatni vágyó vendégek is. A technika minden vívmányával felszerelt laboratóriumban fürge­kezű, csinos leánykák rendezgették az egymás után beérkező palacko­kat. Először a nevek, a bor kora, fajtája került az üvegre ragasztott címkére, majd elkészült a titkos ka­talógus és a nevek helyébe számo­kat varázsolt a laboratórium népe. Ugyanis az előírások szerint senki­nek nem szabad tudni, melyik üvegben kinek a bora van, nehogy valamelyik túlbuzgó »kebelbarát« zsűritag nagy számmal jutalmaz­hassa. Lakatos András főagronó­­mus, aki most a bíráló bizottság­ban a főelnöki tisztséget tölti be, a verseny megindulása előtt ismer­tette annak feltételeit, lefolyását, valamint a bizottságban részvevő tagok névsorát a szép számú közön-Fölényes győzelmet aratott a kőröshegyi olasz rizling Borverseny volt Balatonboglár on ség előtt, akik vagy százan jöttek el erre a ritka, izgalmakban bővelkedő napra. A gazdaság teherautója is rendelkezésre állt azoknak, akik. a borverseny ideje alatt a gazdaság szőlőtelepére voltak kíváncsiak. Már tízet mutatott az óra, mire a fehérköpenyes laboráns-lányok az emeleten lévő kultúrteremben el­rendezték a két bíráló bizottság asztalát. Nyolc-nyolc pohár mindegyiken és az asztalon két nagy üvegtál, az asztalok közelé­ben egy másik asztalra pedig egy­más után kerültek fel a titkos ka­talógusba vett és számozott, csá­bítóan szép színű borral telt üvegek. A zöldes, aranysárga színű hegyleve mellett еду-két üveg vörös is ott szorongott, hogy részt vehessen eb­ben az izgalmas küzdelemben. Az óra mutatója már messze el­kerülte a tízet, amikor a főelnök vezetésével bevonult a bizottság és elfoglalta helyét: megkezdődött a hivatalos verseny. Lakatos András kiosztotta a zsűri tagjainak a borok értékelési táblázatát, s elhangzott az indító felszólítás: »Kérem az első üveget!« Közben az egyes számú bizottság­hoz kerül a kettes számú üveg, s megkezdődik a vidámság nektárá­­nak bírálása. Magasba tartott, im­­bolygatott pohárban lévő bor tisz­taságának gondos vizsgálata az első, hogy tükrös, fényes, poros, fátyolos, opalizáló, zavaros vagy törött-e. Majd a színét kémleli a tizenhat szempár, s azt máris eláruljuk, hogy nagy szakértelemmel csinálják, amit még tetéz a borvirágos arc is. A pontozólapokra egymás után ke­rülnek fel a számok, s közben az illatot is eldöntik. Ezután kezdődik a java, az íz és zamat elbírálása, amit különböző szájmozgatások kö­zepette oly nagy szakértelemmel és felelősségérzettel csinálnak, hogy ez külön is csodálkozást vált ki belő­lem. Megforgatják egyszer-kétszer szájukban, aztán az ádámcsutkák lépnek működésbe, csettintes hal­latszik a teremben, еду-két csendes pillanat és máris papírlapra kerül az egyes és kettes számú üveg tar­talmának pontszáma. Az elnökök a zsűri tagjaitól összegyűjtik az ered­ményt és az átlagszám kiszámítása után a következő üveg tartalma kerül sorra. Már dél is elmúlt, de a bizottság tagjai mintha csak az elejénél tar­tanának. Közben a fotó magnézium­fénye villanik fel, a rádió munka­társai készítenek riportot az ese­ményről. Már az ötvenediknél tar­tanak, de még mindig szilárdan áll a lábán valamennyi zsűritag. Én is vagy tizenötöt végigkóstoltam, de eszembe jutott, hogy újságíró vagyok, s erről nekem még ma tu­dósítást kell adnom. így hát abba­hagytam a kóstolgatást. Szomszé­dommal, Papp Károly kőröshegyi szőlőtermelő gazdával együtt fi­gyeltük tovább az eseményeket. A vége felé egyre emelkedettebb lett a hangulat, s délután öt felé ván­­szorgott már az óra mutatója, amikor mindkét bizottság az utolsó üvegnél tartott. Elkészül a sorrend és a kettes számú bizottságnál egy kis izgalmat okoz a 11-es és 29-es számú olasz rizling, ugyanis mind­kettő azonos pontszámot kapott. Kezdődik a visszakóstolás, s végül a 11-es győzött, ez került be a leg­jobb tizenkettő közé. A legjobb ti­zenkét fajta bor újabb selejtezőre kerül a legjobb három-három he­lyért, s az utolsó aktus — az első, második, harmadik hely — eldönté­sére még egyszer megkezdődik a visszakóstolgatás. A zsűri tagjain is látni lehet már a hatórás kóstol­gatás hatását. Hiábd, hetvenkét fajtát végigkóstolgatni és még né­hányat visszakóstolgatni azért mégis valami. A drámai pillanatokat mindenki szívszorongva figyeli, j vajon »ki« lesz a győztes, öt óra előtt néhány perccel Lakatos András kihirdeti az eredményt: az első helyezést a 21-es, a másodikat a 30-as, a har­madikat pedig a 20-as számú üveg nyerte. De ezzel még nem ért véget a kíváncsiság, mert azt is szeretnék tudni a jelenlévők, hogy melyik község a győztes. A titkos katalógus fellapozásával erre is fény derült: Kovács Géza kőröshegyi szőlőter­melő gazda olasz rizlingje vitte el a pálmát és a második, harmadik helyet ugyancsak kőröshegyi olasz rizling nyerte, Pap Béla gazdáé. Nagy volt az öröm a kőröshe­gyiek körében, s a többiek fogad­­koztak, hogy legközelebb megtö­rik a győzelmi sorozatot, s erre pá­lyáznak a szóládiak, kötcseiek és balatonmáriaik is. A vidám hangu­latban lezajlott verseyy után ki­osztották a díszes okleveleket. Az első három helyezésen kívül még tizenegy gazda kapott dicsérő okle­velet jóminőségű boráért. Késő délután kialudt a délbala­toni bor-olimpia lángja, most a kő­röshegyiek első három helyezettje nagy izgalommal készülődik az or­szágos versenyre, melyen — remé­lem — szintén szép eredményt ér­nek el. v KÁPLÁR JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents