Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-19 / 115. szám
Vasárnap, 1957. május 19. 80M0GY0RSZÄG 3 A fény és árnyai — Változatok az élet egy témájára — ДД inden érző ember életének elérkezik az a pár órája, amikor egy esemény kapcsán kibillen egyensúlyából. Ezek azok az órák, amelyekben döntenie kell, mert úgy érzi, hogy elpusztul, ha nem talál magyarázatot. Ezek azok az órák, amikor pőrére vetkezve áll: nem hazudhat önmagának és másoknak sem. Ebben a rövid, de öröknek tűnő időben vakító reflektorfényben látja a világot és ha jól figyel, megsejti rejtett összefüggéseit, még ha annyira fájnak is azok. Ezek az órák a viták önmagunkkal, a leszámolások másokkal, a megértés, a felismerés, a feloldás percei, utak előre az ismerős ismeretlenbe, zsilipek hátra, a kanyargós vargabetűk irányában. Az ember ilyenkor teljesen magáramarad, lehunyja szemeit az ágyban, fel-alá járkál az annyira ismert környezetben, vagy mint akit kényszerítenek, friss levegőre és egyedüllétre kívánkozik. De dönt, mert ember és mert nem élhet tovább bizonytalanságban, hazugságban, zűrzavarban. Ezek után az órák után mondják ki az »igent« a szerelmesek, a válást az elhibázott életűek, ilyenkor lép át valaki gondolatainak régi határain, ilyenkor dől el a fiatalok pályaválasztása, valaki belépése a pártba, ilyenkor szakítanak valamivel az emberek, vagy állnak valami mellé végérvényesen, szétszakíthatatlan kötelékekkel odaláncolva magukat. Ilyen órái voltak Ádám Pálnak is egy késő decemberi éjszakán. Pedig azt gondolta, most már mindenen túl van. Legalábbis azt, hogy élete új szakasza elkezdődött és nagyobb megrendülés, csalódások vagy meglepetések nem érhetik. Tévedett volna? ügy országos méretű döntés tét te egy messze vidékre vezetővé és egy országos méretű tragédia vágta el ott további tevékenységét. Visszament a városba és amint tudott, fizikai munkát vállalt. Mindezt kicsit természetesnek tartotta, következménynek, amely az eseményekből logikusan folyik. Majdnem egykedvűen nézte saját sorsának alakulását. Ahhoz a generációhoz tartozott, amelyik még saját bőrén érezte a régi világ rossz berendezkedését és ahhoz a munkástömeghez, amely körömszakadtáig védte az újat. Valamivel túl volt a harmincon és megküzdőit azért, hogy többet tudjon. A vezetés alsó régióiban dolgozott évek óta, így meg tudta őrizni kapcsolatait a valósággal és sok emberrel, akik nem gyűlölték kommunistasága miatt. Amellett, hogy az ország építésében lévő hibákat természetesnek tartotta és mindig hitt a soronlévő lépések helyességében, mégis megőrizte gondolatainak önállóságát, főleg a részkérdések és a helyi események értékelésében. »Egy porszem vagyok — szokta mondogatni magában —, egy csavar a gépezetben.« És ez a gondolat nem az ellenkezést jelentette, hanem a beleegyezést. Megértette a társadalmat. Ez most is így volt. Látta a társadalmi méretekben való pusztulást, egzisztenciák bukását, a hősöket és az árulókat és ezek között az árnyalatok ezreit, a fejekben és szívekben dúló harcot és megértette, hisz maga is részese volt. »Hát igen. ezek az emberek, ilyen az ellenség igazi arca, most láthattad egész meztelenségében« — mondta magának. — »Veled meg az történt, hogy beleszülettél egy vajúdó korba és viselned kell a harcot, következményeivel együtt«. S így elbírt mindent. A gúnyt néhány szempárból, a félelmet, az új munkakör első nehézségeit, még azt is, hogy a városban kényelmesen lakhattak volna az anyós házában, de az lassan kinézte onnan őket. Mert kommunista volt és vészt vihetett volna oda? Mindegy, nem kutatta a dolgot. Elment a kis család a régi bérházba, a szülők amúgy is kis lakásába. A konyhából nyílt egy kis benyíló, a régi fiúszoba, ott húzódtak meg. A nagylányok bementek az egyetlen szobába, ahol így öten aludtak éjjel. Az öreg Ádámnak kicsit megfényesedtek szemei, hogy fia ilyen helyzetbe került, de szó nélkül engedte be őket. Szép család volt egyébként is az Ádám-család. Hét gyereket nevelt fel az öreg, né» gyet az első házasságból, hármat a másodikból. De azért béke és harmónia uralkodott itt. Mindig nagy nehézségek között, filléres gondokkal, szegénységben éltek, máról holnapra. A gyerekek azért tisztán jártak és mindenki tiszteletben tartotta a másikat. Az anya hangos volt, de megértő, az apa jókedélyű, kemény ember. Zsíros vicceket szokott mondani, amin derült a ház. Mostanában már, így nyugdíjasán, cukorbajjal kissé keserűbbé és gyengédebbé változott. übben a környezetben és ebben -*-J az állapotban került sor Adám Pál decemberi éjszakájára. Úgy tíz óra körül lehetett az idő, amikor elkezdődött. Régi barátjától érkezett haza, akivel valamikor együtt sportoltak, egy külteleki egyesületben. Nem hitte volna, hogy így felkavarja őt a látogatás, hisz valamikor megértették, kedvelték egymást és olyan régen találkoztak. Sanyi neves sportember lett, habár nem kirobbanóan, elég lassan fejlődött és tehetségéről megoszlottak a vélemények. Bejárta a fél világot, gyűltek az emlékek a vitrinjében, amelyek a fényes, háromajtós szekrény közepében díszlettek. A lakást majdnem fényűzőnek lehetett mondani. Ragyogott minden. A két szoba összkomfort zsúfolva volt szőnyegekkel, prémekkel, kékessárga tónusú keleti faliszőnyegekkel, remek bútorokkal, rekamiékkal, rádióval, bárasztalkával, a szekrények nylonokkal, a magányos asszonynak mosógépje, mosogató berendezése, porszívógépje volt. Egyszóval minden a rendelkezésükre állt már, ami egy fiatal párnak egész életére elegendő. Fölös készpénzzel rendelkeztek, italt mindig tartottak otthon a vendégek számára és most autóvásárlásra gondoltak, ha netán a pénzromlás megkezdődne. — De ebben a rendszerben semmit sem lehet tenni, amit az ember szeretne — mondta Sanyi, amikor ideértek. Ádám csodálkozva nézett Sanyira. Hát ez lett belőle? A vasutas rövidnadrágos, tornacipős kisfia, akit az özvegy nagy nehézségekkel nevelt, aki szinte a pályán lakott és a szertáros és intéző »kajáján« nevelkedett, ez a Sanyi mindent elfelejtett? — Hát mit akarsz még Sanyikám, hisz mindened megvan? — kérdezte tőle. — Barátom, te ezt nem értheted. Te akkoriban együtt sportoltál velem, ugyanolyan lehetőségeid voltak, mint nekem az érvényesülésre. De te a tanulást választottad ... Na jó, ez a te dolgod... Az enyém meg az, hogy a tehetségemért máshol még ennél is többet kaphatnék és azért meg is vehetnék, amit akarok... De itt? Mindent szabályoznak, mindenre vigyáznak... Eh, ne is beszéljünk róla tovább. Én utálom a kommunistákat ... No, nem téged, hisz téged ismerlek, de tudod, a többi... — Nézd, Sanyikám, én ismerlek téged és nem akarlak megsérteni — mondta rövid és kínos szünet után Pali —, de állítom, hogy mindent elfelejtettél, és a múltadat megtagadod, amikor így beszélsz. Talán a tőkés idők elsőosztályú sportolói jobban éltek, mint te? Emlékezz, mi volt az ő álmuk? Egy kis kocsma valahol a periférián. És hánynak jutott ez osztályrészül, hányán fejezték be az életüket, vagy pályafutásukat . olyan lakás nélkül, mint a tied? És hánynak volt autója? Emlékezz. egyedül a Sárosi-fivéreknek, igaz-e? Sanyi nem felelt. Ádám a fiatalasszonyra nézett. A valamikor kis szatócslány arcán enyhe gúny suhant át. Adám Pál rövidesen elköszönt. Hazafelé kicsit szórakozottan elgondolkodott. Ez a Sanyi végigjárta Európát, elment Firenze, Párizs, Lipcse csodái mellett és a hasznon és a vásárláson gondolkodott. Mindene megvan, mindenhova eljárhat, mindent megvehet. És te, aki szereted a szépet, aki megbámultad volna a gót épületeket, Leonardo képeit, te néni voltál külföldön, valószínűleg most már nem is jutsz odáig. Te, aki nem autót, hanem könyvszekrényt, zenegépet vásárolnál, mert nincs nagyobb igényed, nem panaszkodol és eszedbe sincs autótulajdonosi igények táplálása. Mindezt azonban csak úgy futólag gondolta és saját maga előtt kis irigységnek állította be. Hiszen igaza van Sanyinak, miért nem a sportot választotta <> is pályájának. De azért benne maradt a fájdalom, és az elkeseredettség a butaság és a csökönyösség miatt. A kommunisták gáncsolása bántotta. Mi oka lehet egy ilyennek, milyen alapon mer véleményt mondám arról, amit meg sem ért? Mire hazaért, kicsit elhalkult benne az egész. »Majd elmúlik ez is. Belátják és kész« — gondolta. l~Ve amikor belépett a konyhá^ ba és a villany bevilágította az annyira ismert képet, szívébe mart a keserűség. Meg kellett állnia a.: ajtóban. I t semmi sem változott. Csak mi:1 ha minden kisebb, elhasználtabb és fakóbb lenne. Ott az asztal, ahol a lecke miatt az első pofont kapta az édesanyjától és kihullt miatta a könnye. Az asztal, amelynél munka után éveket tanult éjfélig. Az asztal, kilúgozva, letöredezve, megfakulva, letakarva az odaragadt és szétmállt bőrterítővei, alatta a vödrökkel, kiszolgált lábasokkal, mosogatóronggyal. Ott a tűzhely, amelyről egykor magára rántotta a forró tejet, kicsit ferdén, tele lábasokkal, fedőkkel, amelyek nem férnek el a kredencben, amelynek oldala megbámult a fűztől, tejüvegei betöredeztek és most megmutatják az olcáó, fehér tányérokat, kiáramlik rajtuk a fahéj, erős bors és a paprikacsomagok kevert illata. A két család benn aludt, kihallatszottak a mély álom sóhajtásai. — Mit nyertek ők? — dobbant bele a gondolat. — Ok, akik végigküzdöttek egy életet és felnevelték a gyerekeket, akik krajcároskodtak értünk, és most öregen, lassan a mi segítségünkre szorulnak? Hát igen, azért itt van a gáz, a vezetékes rádió — ez is valami. Ez nemcsak a technika fejlődése. Aztán a gyerekek, mi, az ő büszkeségeik. Az egyik tanár, a másik volt vezető, a harmadik irodatiszt s a többiek? Azokból is lett valami. Tudunk majd mi nekik segíteni? Leült a székre, mintha nem bírná a terhet. Micsoda világban élünk! Akinek volt valamije, az még többet akar, vagy megőrizni régi fényét, szép szobákban lakik, nincs gondja semmire, csak arra, hogy ne értsen egyet az új állammal, a másik, újgazdag társa fanyalog, csak panaszkodik kiszorítottságára, »korlátozására«, lefetyelni szeretne, szabadságra vágyik, hogy pénzét, amit mégis ebben az államban szerzett, befektethesse. És a többi? Érdektelen számára. Д másik oldalon meg ott áll a ^ nagyobbik tömeg, amely nem, vagy keveset nyert anyagiakban, ott áll az ablakok alatt, figyeli, mit csinálnak azok. Egy ideig hagyja magát félrevezetni, aztán megrázza öklét és felkiált: »Mégis csak ez kell és nem a tietek!« És másnap fogja a kalapácsot, az ekét, a töltőtollat és nekivág a holnapnak. Honnan ez a hit, honnan'ez a bizonyosság? Mit is mondott délután az apja, akivel néhány éve még élesen szemben állt. »Ez a Kádár jó lesz, nagyon jó«... De jó, hogy nekem meg .ilyen apám van. — És megmelegedett a szíve. Felállt. Az ajtón félrecsúszva, mint mindig, ott csüngött a kis tükör. Sovány, csontos, borotvált arc nézett szembe vele. Néhány ránc a szemek körül. »És te? Te hol álltái? Mit csináltál? Mit nyertél? Te ott álltái közöttük. Próbáltad megérteni £>ket4 közelíteni egymáshoz, magyarázatot adni nekik. Kitartásra serkenteni őket. Sikerült? Ki emlékezik rna rád?« Félrehúzta a lenge függönyt. A tűzfal, amelyről valaha verset akart írni, ott meredt a holdfényben, mint egy színpadi díszlet. És akkor, ott este elvonultak előtte az emberek, a ház lakói, mintha film pergett volna a sötét tűzfalon. Elsuhant a »kis béka«, a lány, akiből nagy színész lett és filmszerepekben már milliók látták. Lejöttek a lépcsőn az asztalos mérnök-fiai, a barátok: az ügyvéd, az üzemvezető, a városi tanácstag, a katonatiszt, öccse, a tanár. Álltak az udvaron, mint valamikor, amikor grajnofon szólt ott és táncolni kezdtek. »De hiszen ti mind munkásokból valók vagytok — szólt oda nekik — nem hiszitek? Már nem emlékeztek?« Benn felköhögött az apa. Mostanában sokat könnyezik szegény — gondolta. A varázslat eloszlott. Ádám leeresztette a függönyt. »Hát igen, te jól emlékezel. Ilyennek is kell lenni. Te emlékező embernek születtél. Légy emlékezető is. És ne . felejts soha, soha, soha, akárhol leszel. Erre mindig szükség lesz. Az emberek felejtenek, a rosszból is, Sajóban is.« Д dám órái véget értek. Mielőtt lecsavarta a fényt, még egyszer az asztalra esett tekintete. És ez az éjszaka így marad mindig emlékezetében: az asztal, a rászáradt bőrtakaróval, az apa köhögése és fülében három szó: soha, soha, soha. CbaJciTcLpi MiSyen lesyen az egészséges munkaverseny? Vita a MEDOSZ-nál A. MEDOSZ Megyei Bizottsága által a dolgozók kezdeményezésére összehívott háromnapos megyei tanácskozáson részt vett szakszervezeti funkcionáriusok, igazgatók, mező- és erdőgazdasági szakemberek elmondották: a mező- és erdőgazdasági üzemekben nagy hajtóerő volt a múlt években a dolgozók, műszaki vezetők, mezőgazdasági szakemberek alkotó kezdeményezése, a szocialista munkaverseny-mozgalom. Növelte a dolgozók felelősségérzetét, öntudatát, fegyelmét, segítette a munkához való jó viszony megteremtését. Újszerű kapcsolat alakult ki a dolgozók és a vezetők között. Ám az elmúlt években előforduló hibák csökkentették a verseny népszerűségét, tekintélyét. A szocialista munkaverseny alap\ető formája, az egyéni verseny szinte teljesen mennyiségi feladatok teljesítésére irányult. Segítették ezt a helyenként rosszul megállapított normák és a bérezési rendszerben lévő fogyatékosságok is. Az élüzem címért folytatott verseny célja nem a termelési költségek csökkentésére, a minőség javítására és a takarékosságra irányult. Ehelyett itt is érvényre jutott a »minden áron« a mennyiségre való törekvés. Sole mezőgazdasági üzemben a munkaverseny jelszava alatt a törvényes 8—10—12 óra helyett napi 13—14 órás munkaidővel növelték a teljesítményeket. A hibák odavezettek, hogy csökkent a dolgozók lelkesedése. Az elienséges elemek felhasználva a hibákat, támadást indítottak a verseny ellen már október 23 előtt is. Ennek következtében visszaesett a termelés, csökkent a termelékenység és nőtt az önköltség. E szomorú helyzet kialakulásához hozzájárult a munkafegyelem lazulása, a teljesítmény bérezésnek elvfetése az ellenforradalom demagóg, a múlt hibáit fc lnagyító propagandája. A tanácskozáson részvevők kifejezték: legfőbb feladatuknak a jövőben a termelés gazdaságosságának biztosítását tartjuk. Ennek fontos tényezője a iegnagyebbfokú, de észszerű takarékosság, a termékek minőségének javítása, a termelési költségek csökkentése. Általános állásfoglalás volt, hogy azok részesüljenek erkölcsi és anyagi megbecsülésben, akik tartósan jc átlageredményt érnek el, huzamosabb ideig jó minőségű munkát végeznek és az üzem előtt álló feladatok megoldását javaslataikkal elősegítik. A versenyben részvevőknek biztosítják azt a jogot, hogy az eredmények nyilvántartását, azok népszerűsítését is ellenőrizzék, sőt segítsék, propagálják. Szükséges ez azért is. hogy a jövőben csak az kapjon dicséretet, aíki megérjdemli. Sohase feledkezzünk meg a verseny derékhadáról a 100—105 százalékot rendszeresen teljesítő dolgozókról. Ha a verseny eredményeit így propagáljuk — már pedig így kell —, akkor bátran mondhatjuk: »Érd utol a legjobbakat és segítsd elő a gazdaságosság általános javítását!« ’ E felhívásnak biztosan meg lesz az eredménye. Horváth Zoltán a MEDOSZ munkatársa Lehet fürdeni Csokonyavisontán Nyílt levél b. Káplár Jánosnak, Szenyérre Kedves Pisti! Leveledet megkaptam, sietek is rá válaszolni. írod, hogy édesanyád szeretne fürdőre jönni, de nem mer, mert a hírek szerint a visontai fürdő vize a babócsai földgáz kitörés következtében kihűlt, illetőleg vesztett hőmérsékletéből, sőt gyógyhatásából is. Vegyi elemzést mi itt helyben nem tudunk végezni. Gáspár Jóska bácsi — a telep gondnoka — nem az az ember, aki hagyja magát. Ö már hallotta ezt a hírt a vonatban egy asszonytól, amikor Kavosvárra utazott. Mindjárt vett is ott egy alkalmatosságot, s hazaérkezve azonnal lemérte a víz hőfokát. Megállapította, hogy a víz hőfoka ima is TI fokos. Egyben a babócsai versenytársakat okolja a hír terjesztéséért. Ott is meleg víz tört fel, arra gondol, hogy innen a fürdőzöket ezzel a hírrel oda akarják csalogatni. — Persze, ez csak az ő feltevése, ő nagyon szereti ezt a fürdőt, így megbocsátható ez a kis fellobbanása. Nekem a következő a véleményem: ha a víz hőfoka nem változott, akkor valószínű a víz minősége sem, tehát a vegyi összetétele sem. Többet erről nem tudok mondani, csak annyit még, hogy most akarjuk igazán megkezdeni a fürdő kibővítését, a fürdési feltételek megteremtését. A helyi földművesszövetkezet húsz évre bérelte a fürdőt, a szerződést a helyi tanács már megkötötte a szövetkezettel, a szerződést a tanáés jóvá is hagyta. Eszerint július l-re a 10x30 méteres betonmedence építését be kell fejeznie a szövetkezetnek. Így tehát azt a medencét is birtokába veheti július 1-én a »reumában szenvedő emberiség«. A medencéhez elegendő számú öltöző is egyidejűleg épül. A külön szálloda és étterem ebben az évben nem készül el, csak a jövő esztendőben. Étkezési lehetőség azonban mó.ris van a helyszínen. Egyszóval: ezután lesz majd igazán fürdő Csokonyavisontán, a régi hibákat lemossuk, s már az idén elejét vesszük a további mende-mondáknak. Többet most nem írok. Juliska néni jöhet, szállásról gondoskodom. Csokonyavisonta, 1957. május 16-án, Üdvözöl: GAÁL LÁSZLÓ Fontos miniszteri rendelkezés a tsz-ek működésének engedélyezéséről A földművelésügyi miniszter 22/В/ 1957. számú utasításában szabályozta a mezőgazdasági termelőszövetkezetek működésének engedélyezését. A Magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány lehetőséget adott arra, hogy a termelőszövetkezetek a helyi viszonyoknak megfelelően, alapszabályukat módosítsák.. Több termelőszövetkezet azonban eltért a szövetkezeti gazdálkodás szocialista alapelveitől. Ez elég veszélyes jelenség, amely mellett nem szabad szó nélkül elmennünk. Az alapszabályt lehet módosítani, azonban az alapvető követelményeket be kell tartani. Mely alapelvekhez kell szabnia működését a tsz-nek? 1. A tagok földjüket, állataikat és termelőeszközeiket — a háztáji kivételével — a szövetkezetbe viszik. 2. A termelés minden ágában közös gazdálkodást folytatnak. 3. A szövetkezet termelési tervet készít, termelvényeit közösen értékesíti. 4. A közös jövedelmet a végzett munka alapján osztja el. A munkateljesítményt munkaegységgel mérik. 5. Fel nem osztható szövetkezeti alapot, szociális és kulturális alapot létesítenek. 6. Hiteles könyvelést vezetnek, költségvetést és zárszámadást készítenek. 7. Gondoskodnak a tagok szocialista szellemben való neveléséről. A tsz-be ellenséges elemeket tagként nem vesznek, fel, az állami törvényeket és rendéleteket betartják. A földművelésügyi miniszter intézkedésében magyarázatot is ad néhány fontosabb követelményre. így Í>1. ismét leszögezi, hogy a háztáji föld családonként 800—1600 négyszögölig terjedhet a tagok számától és szociális helyzetétől függően. A szövetkezeti alap a tagok között nem osztható fel. Olyan alapszabályi rendelkezést, amely a tágok részére а munkateljesítménytől függetlenül előre meghatározott díjat (napszámbér, órabér, stb) ír elő, nem lehet elfogadni. Mezőgazdasági termelőszövetkezetnek csalc olyan szövetkezet tekinthető, ameljf a termelőszövetkezeti aJapszabály alapvető elveit betartja, kizsákmányolást nem folytat. A rendelet intézkedik arról, hogy a megyei mezőgazdasági igazgatóság vezetője a termelőszövetkezet működését — amennyiben a helyes szövetkezeti alapszabály szerint, gazdálkodik — engedélyokirattal. engedélyezni. Ha a termelőszövetkezet alapszabályszerű működése nincs biztosítva (részesművelés, életképtelenség, stb) úgy türelmi időt kell adni a termelőszövetkezetnék a hiányossá» megszüntetésére, s arra, hogy meghonosítsa az előbb ismertetett követelményeknek megfelelő gazdálkodást. Attól a mezőgazdasági termelőszövetkezettől, amely az alapszabályszerű működéséhez szükséges feltételeket türelmi idő alatt nem biztosítja, a működési engedélyt meg kell vonni.
