Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-16 / 112. szám

Csütörtök, 1957. május 16. SOMOGYORSZÄG *

HE T0HJ6K EZT K

U

TA

Nem tudni, mire gondolt Kovács József (Barna) úr október vége felé amikor hírül vette a »szent forradalmat-« s azonnal intézkedéshez Iátett a családon belül. Nono, mielőtt elmesélnénk októberi nekibuzdulását, mondjunk el egyet-mást korábbi életéről, múltjáról. Egy mondatban is ki lehetne fejezni ennek az úrnak a történetét, így: egy zsarnok fculák. De ne fukarkodjunk a szavakkal, hiszen ő sem fukarkodott a cselédek, napszámosok kiszipolyozásában otthon, a félszázholdas 'kutasi birtokán. Dolgozhatott az ó földjén mindenki, amennyit bírt, s amennyit bírnia kellett. Mert Kovács úrra még a legnagyobb jóindulattal sem lehet mondani, hogy kímélte volna robotosait. Erről jobban tudna beszélni Zóka Imre, aki ■egyideig Kovács íkuláknál cselédeskedett. Meg a többiek is. Aki őhozzá szegődött, annak ugyan nem lehetett megállása napestig. Kovács József kulák volt a javából, s az csak természetes, hogy sok éven át kizárólag c lehetett a. bírói bot tulajdonosa Kutason. Az bizony, méghozzá kemény bíró volt őkelme. És szószólója a fertelmes hazugságoknak. Fel is csapott a kisgazdapárti Kovács Béla és Vidovics úr kortesének, mint képviselőjelölt. Szóba, bíz ő nem nagyon állt egyszerű parasztemberekkel, utálta is őt ezért a falu apraja-nagyja, s az ötvenes évek elején útilaput kötöttek a talpa alá, elzavarták Kutasról.

Nagyot dobbant a szíve 1956 októberének végén, amikor meghallotta Kovács Béla nevét a kormányban. »Lesz még nekünk karácsonyunk, lesz még belőlem községi bíró, meg képviselő« — tapsikolt

örömében Kaposvárott, a Május 1 utca 22. sz. alatti házában, mert nemcsak Kutason van háza. S feleségét azon nyomban vonatra ültette, Kutasra küldte: foglalja el a házat, intézkedjék a föld visszafoglalása ügyében. Persze, hogy keblükre ölelték a helybeli ellenforradalmárok, illetve uram bocsá’, a »forradalmi« vezéralakok. Be is költözött a lakásba. És Kovácsné ténsasszony elfeledkezvén róla, hogy a »nemes forradalmukat« megsemmisítettük, ma is megszállva tartja a jogtalanul elfoglalt tálcást. Hozott bele egy-két bútordarabot is. Lányukat ugyan már kiebrudalták a Bárdibükki Állami Gazdaságból, alighanem »nemes« származása miatt, ők.azonban csak fenntartják Októberben megálmodott, elhatározott elvüket: vissza a földet, a házat, mindent vissza. Járják a hivatalokat, s minden követ megmozgatnak. Ám aligha lesz sikerük.

—a —f

A fagy ellenére sem rosszak a terméskilátások

A Magyar Távirati Iroda munkatársa beszélgetést folytatott Molnár Imrével, a Megyei Tanács főagronómusával az idei terméskilátásokat illetően, aki a következő felvilágosítást adta:

— Megyénkben az ősziek áttelelése az elmúlt évekhez viszonyítva jobb volt és a korán beköszöntött tavaszi napokban erőteljes fejlődésnek indultak a kalászosok. A közbejött hideg időjárás visszavetette ugyan azok fejlődését, de a fagy kárt nem okozott bennük — mondotta Molnár Imre.

A kapásnövényeknél már más a helyzet. Különösen a korai ültefesű burgonya szenvedett a hidegben. A több mint 3000 holdnyi korai burgonya 90 százaléka fagyott el a végigszáguldott fagyhullám idején a mélyfekvésű, déli járásokban. A veszély ennek ellenére sem olyan súlyos, mint ahogy egyesek gondolják. Arról van sáó, hogy a gumók kifejlődése 10—15 nappal kitolódik — mondotta. — Hogy a terméshozam ne csökkenjen, legfontosabb teendő a gondos növényápolás, valamint a leperzselt levelek által felhasznált tápanyagok pótlása. A fagykárt szenvedett gazdák részére elegendő pétisót bocsátunk rendelkezésre, hogy a szükséges fejtrágyázást elvégezhessék.

Kukoricából mintegy 110 ezer holdnyit vetettek be a termelőszövetkezetek és egyéni gazdák. Szerencsénkre nagyon kevés a túlkorai vetés, így itt a fagy csak alig ezer holdon okozott kárt, amelyet pótolni kell Az ehhez szükséges vetőmag rendelkezésre áll és ellátjuk vele a gazdákat. Szőlőkben és gyümölcsösökben 10—20 százalékos a kár. ez a legsúlyosabb és főleg a dió, meggy, kajszi szenvedett a fagytól.

Mindent egybevetve, Somogybán a fagy ellenére sem. rosszak a terméskilátások — fejezte be nyilatkozatát Molnár Imre megyei főagronómus.

cd тхщщквАв úftőPú ideiért

— Tudósítás egy úttörővezető-értekezletről —

Amikor ezt a tudósítást írom, az a cél vezérel, hogy megyeszerte továbbadjam azokat az értékes javaslatokat, amelyek a nagyatádi járás úttörővezetőinek értekezletén elhangzottak. Az értekezleten közel negyven pedagógus és ifjúsági vezető vett részt. Képviseltette magát a járási pártbizottság és a járási tanács is, mely azt mutatja, hogy nem közömbös a párt és az állam helyi szerveiben dolgozó elvtársak számára az ifjú nemzedék nevelésének ügye.

Gémesi Sándor járási művelődésügyi felügyelő megnyitójában ismertette az értekezlet célját és feladatát. — Hazafiakat akarunk nevelni szocialista hazánk számára — mondotta, majd így folytatta: Éppen ezért

minden úttörővezetőnek és nevelőnek kötelessége, hogy gyermekeinkkel a kommunista neveiéi alapelvei szerint foglalkozzanak.

Az oktató munka mellett elsőrendű feladatként a nevelés álljon.

Ezután Magyari András, az Országos Úttörő Szövetség tagja, tartotta meg vitaindító előadását, mely számos új gondolatot tartalmazott és gyakorlati útmutatást adott a vezetőknek. Előadása elején hangoztatta, hogy az ellenforradalom sok fiatal lelkét zaklatta fel és számtalan serdülőt, fiatalt tett hontalanná. Az ifjúsági mozgalom nagy betegségen ment keresztül, de a krízisen már túljutottunk. Felmértük a betegség ■okát és kidolgoztuk a szükséges intézkedéseket, elkészítettük az új feladatokat, melyek megvalósítására* minden magyar nevelő hivatott. Beszélt annak a fontosságáról, hogy:

a szervező bizottságba vonjuk be a párt, a tanács vezetőit és több szülőt is nyerjünk meg e fontos közügynek.

Az előadás után számos értékes hozzászólás hangzott el. Elsőnek Kolozsvári István, a bolhási iskola igazgatója szólalt fel. Elmondotta, hogy az ellenforradalmi eseményeik alatt is rend és nyugalom volt iskolájukban. Amikor arról folyt az országos vita, hogy az úttörő nevet megváltoztatják és őrszemcsapatok lesznek, síikkor a bolhási tanulók a leghatározottabban tiltakoztak ellene és ragaszkodtak az úttörő névhez.

Ragaszkodtak az úttörő jelképekhez, a zászlóhoz és a vörös nyakkendőhöz is,

és nem engedték, hogy egyes személyek elégessék azokat. Igen fontos az — hangoztatta Kolozsvári elvtárs —, hogy az úttörővezető élvezze a párt és a tanács bizalmát, mert csakis velük együttműködve, közösen oldhatja meg a reá háruló feladatokat. Kérte, hogy a felső szervek szervezzenek a vezetők számára tamfolyamot és szükségesnek tartja a járási úttörővezetők beállítását is. Korompai Kálmán kutasi úttörővezető, tapasztalt, az ifjúsági munkában fáradhatatlan pedagógus hozzászólását nagy figyelemmel kísérték. Emondotta, hogy természetkedvelő turista és a reábízott úttörőkkel is megismertette és megszerettette a természetet. Munkáját három főrészre tagolja: természetjárás, falujuk történelmi emlékei, falujuk és a város kapcsolata. Az ország megismerését is célul tűzte a csapat elé.

A nyáron kéthetes országjáró túrára indul a csapat: ellátogatnak a Mátrába. Több pajtást küldenek hozzájárulásos üdülésre is.

Az úttörők kollektív szellemét mutatja a következő kis történet is. Amikor az egyik pajtást szorgalmas munkája jutalmául üdülni javasolták azt mondta: nincs pénzük a térítés rájuk eső részének megfizetésére. Erre a csapat tagjai elhatározták, hogy ők adják össze a pénzt — mégis elküldik pajtásukat üdülni.

Gáli István kivadári úttörővezető szerint úttörőcsapatuk egész esztendőben a nyári kirándulásra készült. A pénzt színdarab bevételéből teremtették elő. Megtanultak varrni, főzni, kerékpározni, sátort verni. Ezt a tudást majd kamatoztatják nyári táborozásukon. Rácz Jenő, a felsőbogáti úttörőcsapat vezetője elmondotta, hogy ők nagyon helyesen választották meg a szervező bizottság tagjait. Az állami gazdaság is képviselve van a bizottságban és erkölcsi támogatásán túl, anyagiakkal is támogatja a csapatot: egy sportfelszerelést is adott ajándékba. Elmondotta, hogy a csapat három napos pesti kirándulásra készül. A kirándulás jobb tanulásra ösztönzi a pajtásokat, ugyanis csak a jó tanulók vehetnek részt a kiránduláson.

Ez a csapatmunka hozzájárult iskolájuk tanulmányi eredményének a javulásához is: egy tanuló sem felelt elégtelenre,

mert mindnyájan részt akarnak venni a kiránduláson. Beszélt arról is, hogy az ellenforradalom dicstelen napjai után egy szülő kereste fel és arra akarta rávenni, hogy az úttörők ne Előré-vel köszöntsenek, ók egy ünnepélyen elszavalták Tóth Kálmán Előre c. versét, s ezzel is megmutatták, hogy valójában mit jelent az úttörők köszöntése. A pajtások vasgyűjtésből is kivették a részüket, legutóbb három tonna vasat és egy mázsa színesfémet adtak át а МЁН- nek. Seres László elvtárs a tanács nevében üdvözölte az úttörővezetők tanácskozását és kívánt eredményes, sokoldalú, színes, vidám munkát.

Ez az értekezlet minden bizonnyal1 hozzájárult ahhoz, hogy a nagyatádi járás minden úttörőcsapatában megkezdődjék az úttörőélet és vidáman szálljon a dal: »Ej, haj, úttörőknek kedve mindig jó

Dorcsi Sándor

KIÉ AZ ÁROK?

»Rossz szomszédság — török átok« — így énekelte meg ezt hajdanában Arany János. Ilyenfajta török átokká fajult a viszony a kaposszentjakabi legeltetési bizottság és tőszomszédja, az erdészet között. Egy kis csörgedező patak körül zajlik a szócsata, s látnivalóah egyik fél sem akart sokáig engedni a másiknak. Sőt már annyira mentek, hogy a két szerv vezetői kölcsönösen igyekeztek minél több borsot törni a másikuk orra alá. A legeltetési bizottság emberei elmondták: akár kártérítést is követelhetnének amiatt, hogy az erdő fái örökös árnyat vetnek a legelőre, s ezzel rontják a fűtermést. Az erdészetbeliek visszav&gásul szemükre vetik a parasztok képviselőinek: beengedték a teheneket legelni az erdőbe, nem lehet tehát szavuk.

A patakocska pedig, amely ott halad a mesgyén, az erdő és a legelő összetalálkozásánál, ügyet sem vetve a két hadakozó félre, rendületlen nyugalommal csörgédezteti vizét és csak olykor-olykor, áradáskor csap ki a legelőre. Ezt azonban igazán nem szabad felróni neki, hiszen ki tehet arról, hogy a hajdanában két part között, jó mélyen húzódó medrét betöltötte az iszap, benőtte a bozót, sőt emberderék vastagságú fák is nevelődtek benne. Bizony, sok víz elfolyt már a medrében azóta, amióta egyetlen ásót, kapát sem vágott bele senki a testébe, hogy tágabb utat nyisson a víznek. — Öregszünk, öregszünk — mondják a patalckal együtt a kaposszentjakabi legeltetési bizottság emberei.

Sokáig figyelemre sem. méltatták a duzzadó medrű, szelíd folyású patakocskát. Csak amikor egyszeriben megsokasodott a marhaállományban a beteg, sovány állat, s többet a vágóhídra kellett adniuk, akkor szisszentek fel. Valami baj van, csapás jött tán ránk? — kérdezgették egyesek. — Baj van? Milyen a legelőtök, lefolyik róla a víz.

nem vizenyős ? — ütötte fejükbe a szöges kérdést az őszhajú állatorvos.

Bizony, a legelőről jött a baj — a májmétely betegítette meg az állatokat. A 30 holdas legelőnek fele ingoványos', mocsaras, a víz megáll rajta, szépen zöldell benne a káka, a sás és a különböző vízinövény. Nem tó kell ennél jobb táptalaj a májmételynek. Ettől kezdve a teheneiket legelőre hajtó kisgazdák, kisemberek, akik jóformán erre alapozták életüket, nagy haragosan kezdték nézni a békés kis patakocskára. Ekkor gyűlt meg az erdészettel is a bájuk. Mert — mint mondtuk — a patak az erdőben fut, közvetlen a legelő mellett. Ennek kellene összegyűjteni róla is a vizet. Vállalnák a kiásást is, de az erdészetiek megkötik magukat: őket nem. háborgatja a feltelctt patak. Ha a legeltétési bizottságnak annyira kedve ' szottyanna ilyen munkára, hát ásson egy új árkot a saját legelőjében. Ezt mondják, és különösen egy alacsonytermetü, erdészruhás ember kardoskodott emellett. Értekezlet ide, vita, megbeszélés oda, a szép szó, a könyörgés csak nem akart fogni az erdészeken.

A Városi Tanács vezetői nem bírtak belenyugodni az eddigi sikertelenségbe. Kedden aztán — már vagy hatodszorra — ismét a helyszínre invitálták az érdekelt fele^ két, köztük a Pécsi Vízügyi Igazgatóság kaposvári szakaszmérnökségének egyik beosztottját is. Hoszszas vita, alkudozás után végül sikerült megegyezésre jutni az erdészet kiküldöttével. Az új ároknak fele az erdőben, fele a legelőn fog húzódni. Nagy kínnal született meg ez a megállapodás. De ez a fontos, hogy megszületett.

Most már ásathatia az árkot a legeltetési bizottság segítségére siető Városi Tanács. Igazán derék dolog, hogy az erdészet beleegyezett ebbe. V. J.

Kitartóan dolgoztak a célért

Három üzlethelyiséggel gazdagodik a Május 1 utca. 1953-ban a Patyolatnál történt tragikus robbanás helyén hosszú ideig füstös romok, összedőlt helyiségek hevertek. Ezt a helyet később a Rendeltszabóság kapta meg, amely bizony akkor még eléggé szűkös viszonyok között kezdte meg munkáját. Hiszen szinte valamennyi részlege a város távoleső, legkülönbözőbb pontjain dolgozott. A vállalat igazgatójának egy teljes napba került, ha valamennyi részleget végigjárta. A szabóság adminisztrációja az utcára néző homloképületben húzódott meg, eléggé összezsúfolva. Nem messze ettől, a Május 1 utca 25. sz. alatt nyílt meg a Mértékutáni Férfiszabóság üzlethelyisége. Igen nagy erőfeszítésekkel, a robbanásos udvar előterében is sikerült kialakítani egy-két kisebb, szerény helyiséget a 25. szám alatt dolgozó férfi rendeltszabóság műhelyeiként. Igen ám, de. hol volt még mindez a céltól? Messze volt, igaz, de a Rendeltszabóság dolgozói nem csökkentették munkaambíciójukat, kitartóan dolgoztak a célért. És tudták, hogy ennek legfontosabb feltétele, ha napról napra, megtorpanás nélkül végzik a rájuk eső feladatot. Minden évet nyereségesen, nagy eredményeket felmutatva zártak. Minden negyedév hozott valami újat. Itt is, ott is sikerült kor-ZENEI SZÍNFOLT

ÉLMÉNYRE, MUZSIKÁRA VÄGYIK a kaposvári közönség! Ezt nemcsak a zeneiskola előtt gomolygó tömegből vehettük észre, erre utalt minden: a műélvezetbe merülő nagymama arcvonása, az izgatott muzsikusok várakozása, s a hangulat, mely átforrósodott Beethoven, Liszt, Schumann muzsikájának varázsától. A koncert után sok-sok ajakról hallottuk felszállni a sóhajt: csodálatos est volt! S ez az egyszerű, minden szakértelmet nélkülöző vélemény mindent elmondott Bächer Mihály zongoraestjéről. Mert szavakba önteni játékát, s az élményt, amit nyújtott, nehéz lenne, s I talán sikertelen vállalkozás.

Egyszerű, szerény és forrószívű, kiváló képességű ; zongoraművészt ismertünk meg Bächer Mihály szemé- I lyében. Igen, most ismertük meg igazán, mert a rádió : adásaiból csak muzsikáját hallottuk eddig, az újságok : kritikái, riportjai csak halvány körvonalakat rajzoltak

• egyéniségéről. De most előttünk ült zongorához, először

• láttuk átható tekintetű, mélyen ülő szemét, s valljuk :be: most váltunk Igazán szuggesztív, bensőséges játé: kának őszinte rajongóivá.

! Kedvező volt az előítélet is, de nem ennek köszön! hette Bächer Mihály átütő sikerét. Becsültük benne a : művészt, aiki nem az 1956. évi nemzetközi Liszt-ver>seny második helyezettjének, vagy a párisi Salle ! Gaveaux ünnepelt szólistájának fölényével »ereszke: dett le« Kaposvárra, hanem a zene egyik kiválasztott»jának őszinte, egyszerű bőkezűségével, önmagát adta l ezen a hangversenyen is, úgy, mint másutt, s a mélyí ről fakadó zenei érzelmek viharzó tengerét nyújtotta l át hallgatóinak.

Mindegy, hogy mit mondunk, mindegy, hogy milyen dicsérő szót keresünk hangversenyének, művészetének méltatására. Az emlék, a zenei élmény ott maradt a szívekben, s ez minden szónál szebben beszél.

Hallgattuk Beethowen F-moll (Appassionata) szonátáját, ezt a csodálatos vdharzenét, mely szilajságával, izzó szenvedélyével, a vihar pusztító és építő, indulatot felkavaró és megtisztító fergetegével annyira azonos a művész egyénisége. Hallgattuk átütő erejű fortissimóit, a lágy, érzelmes dallamok szárnyalását, s a lélekzetelállító csend, az átszellemült arcok tükrözték muzsikájának szépségét, s az élményt.

Hallottuk Liszt H«moll szonátáját, melynek inkább drámai, mint virtuóz jellegét domborította ki a művész, élveztük Schumann Fantáziáját, s a »ráadásokat«, melyekkel a tomboló sikert, a közönség foiró ünneplését kívánta megköszönni a művész.

Ragyogó színfolt volt ez az est városunk zenei életében, s ezért köszönettel tartozunk Bäcüer Mihálynak, a kiváló pianistának. Bár műsorösszeállítása merész volt — s ezt maga is elismerte — a közönség örömmel, őszinte elismeréssel fogadta művészetét

A KAPOSVÁRI MUZSIKÁLÓ TAVASZ hangversenysorozat harmadik, nagysikerű estje volt ez, s a »csodálatos volt« sóhajtás mellett más óhaj is előtör a zenét kedvelők ajkáról: sok-sok muzsikáló tavaszt, nyarat, őszt és telet adjunk a közönségnek megszépítve, tartalmassá téve munkás hétköznapjait.

J. B.

szerűsíteni egyes részlegeket, új gépekkel látták el a j dolgozókat, de néha a fejlődés alig-alig mutatkozott meg jobban egy-egy tatarozásnál.

Ez az év most nem várt eredményekkel köszöntött a Rendeltszabóságra. A Városi Tanács mintegy 550 000 forintos összeget bocsátott a szabóság rendelkezésére, az w. n. »terven felüli megtakarításból«. Ezt az összeget a dolgozók egy kicsit jutalomnak érzik és úgy is emlegetik Valóban az elért sikerek, gazdasági eredmények teremtették meg a lehetőséget a továbbfejlesztésre. Ez az összeg elegendőnek bizonyult négy darab 12x33 méteres szabósági »műhelypalota« megépítésére. A falak már állnak a régi robbanás romjai helyén, kész a tető és augusztusra itt zúgnak a szabóság varrógépei. Az épületet úgy tervezték, hogy bármikor, minden nagyobb alapozás nélkül emelet húzható rá, sőt a szabóság perspektívájában meghosszabbítása is szerepel a most kapott 400 öles telek felé, ahol ezenkívül még játékteret, öltözőket, fürdőt akarnak a gyermekek és az egész napon át gépek fölött dolgozók számárav létesíteni. Addig is, amíg e terv valóra válik, a telket parkosítják.

Nemrég mintegy 200 000 forinttal a Megyei Tanács Ipari Osztálya is segítségükre sietett. Ezt az összeget ‘‘üzlethelyiségek átalakítására haszt nálták fel. Az új, háromrészes szat 'oósági üzlet a Május 1 utcában a I volt Patyolat épületében nyílik meg. [ Ezzel együtt megoldódik a régi, ne- É héz probléma: sikerül egy helyen [ kialakítani valamennyi részleget. Az F épület középső részében a jelenleg [ a Május 1 utca 25. szám alatt mű- I ködő férfiszabó-részlég, az egyik ol► dalára a nemrég alakult mérték[ utáni cipész-részleg, másik oldalára [ pedig a Kossuth Lajos utca 2. szám [alól a mértékutáni nőiszabó-ré rieg I kerül. A szomszédos megibr^edett í 25. szám alatti heljdséget pedig a [ mértékutáni kötött-részleg foglalja 'el.

Az épület befejezési munkái jó ütemben haladnak és június 15-ével már együtt és új köta'Hménvsk között dolgozhatnak a részlegek. A háromrészes épület egyébként ügyes építészeti megoldással tagolódik és szerencsésen illeszkedik be- az utcasorba.

Óriási léptekkel tette meg a Rendeltszabóság a mögött? hagvott utat. Az eredmények ra?tán lelkesítik a szabóság 200 d'lgozöját, akik a jövőben is következetes munkájukkal biztosítják a további fejlődést. —di