Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-16 / 112. szám

-----------------о. S VILÁG PROLETÁRJAI, ^EGYESÜLJETEK! « м т ш г к й AZ MSZMP MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA И. évfolyam, 112. szám. ÄRA 50 FILLÉR Csütörtök, 1957. május 16. SOK SIKERT MUNKÁJUKHOZ T apunk tegnapi számában hírt adtunk arról, hogy megalakult a Magyar—Szovjet Társa­ság megyei ideiglenes szervező bizottsága. Az ala­kuló ülésen a párt- és tömegszervezetek, valamint a szovjet parancsnokság képviselőin kívül üzemek, vállalatok küldöttei, igazi, lelkes szovjetbarátok vol­tak jelen, akik szavaikkal, javaslataikkal arról tet­tek tanúbizonyságot, hogy helyesen látják a ma­gyar-szovjet barátság értelmét, jelentőségét. Kiss Józsefné emlékezett vissza röviden az MSZT munkájára az ellenforradalmi időben. Har­mincezer tagja volt a megyében a Magyar—Szovjet Társaság szervezeteinek, s ebből Kaposváron tíz­ezer. Sokat tettek az elmúlt időkben az MSZT-szer­­vezetek tagjai azért, hogy a két népet még jobban megismertessék és közelebb hozzák egymáshoz. Elő­adások, a Szovjetunióban járt küldöttségek beszá­molói, orosz nyelvtanfolyamok, mind-mind ezt a célt segítették. Az ellenforradalom azonban a Magyar—Szovjet Társaság szervezeteit sem kímélte. Rengeteg mocs­kot, szennyet szórtak a szovjet népre, elferdítve, meghazudtolva az elmúlt évtized errdménveit. azt a segítséget, amelyet a szovjet nép a magyar nép­nek küldött. Azt szerették volna elérni, hogy a ma­gyar nép szembeforduljon a szovjet néppel és ne ba­rátot, testvért, hanem ellenséget lásson benne. A magyar nép szabadságára törő ellenforradal­mat levertük az őszinte, az igaz barát szovjet nép segítségével. Azóta már nagy utat tettünk meg, hogy eltüntessük az ellenforrad.alom pusztításait, s az eredményeket, amelyeket elértünk, a szovjet népnek is köszönhetjük, amely az első pillanatban mellénk állt, s azóta sem hagyott el bennünket. Több száz millió rubel értékű támogatást ajánlottak fel áruban és pénzben, hogy ezzel is segítsenek munkánkban. Népünk többsége ma már helyesen látja, hogy eredményeinket, szabadságunkat, függetlenségünket a szovjet nép segítségének köszönhetjük. Itt az ideje — mondták az alakuló ülés rész­vevői —, hogy újra kibontsuk a Magyar—Szovjet Társaság zászlaját és alája tömörítsülo a szovjet nép őszinte, igaz barátait, s megismertessük az egész magyar néppel a kommunizmust építő szovjet nép eredményeit, s azt a segítséget, amelyet nekünk adott. Horváth Sándorné, a Nőtanács megyei vezetője a Szovjetunióban tett látogatására emlékezett visz­­sza az alakuló ülésen. Horváthné elvtársnő a napok­ban tért haza a Szovjetunióból, ahol három hetet töltött a szovjet asszonyok meghívására. Moszkva, Leningrád, Azerbajdzsán volt útvonaluk és minde­nütt őszinte, igaz barátokat találtak. A szovjet asz­­szonyok elmondották: nagy aggodalommal figyelték október-novemberben a hazánkban lezajló esemé­nyeket és csak most nyugodtak meg, amikor már látják, hogy a magyar nép nem tért le, hanem to­vább halad a szocializmus építésének útján. így ag­gódni, így gondolkodni csak őszinte, igaz barátok tudnak. Sok hasznos javaslat hangzott el az alakuláskor. Együttműködni a pártszervezettel, a különböző tö­megszervezetekkel; nem számszerű eredményekre törekedni, hanem arra, hogy a szervezetekbe belépők igazi szovjetbarátok legyenek, s valamennyien fára­dozzanak a két nép barátságának elmélyítésén. Orosz nyelvtanfolyamok indítása, szovjet filmklub alakítása, cserelátogatások, kirándulások, a Szovjet­unióban járt küldöttségek beszámolója — szerepelnek a javaslatokban. A Hazafias Népfront, a Nőtanács, ai Városi Tanács, a TTIT küldöttei mind készségesen ajánlották fel segítségüket. S amit valamennyien ja­vasoltak, az megszívlelendő lesz az MSZT vezetői­nek: tartalommal megtölteni a Magyar—Szovjet Tár­saság munkáját. Lelkes hangulatban ért véget az alakuló ülés. A Magyar—Szovjet Társaság életrekeltése felé tet­tünk egy lépést. Igen, itt van az ideje, hogy ezek a szervezetek Somogy megyében is tovább végezzék munkájukat a két nép barátságának elmélyítése ér­dekében. Az alakuló ülésen elhangzott lelkes javas­latok biztatóak arra, hogy ez a munka most más­képpen, szívvel és tartalommal fog folyni. Tgaz, őszinte barátunknak valljuk a szovjet népet és büszkék vagyunk erre. Büszkék vagyunk arra, hogy a pármilliós magyar nép barát­jának vallhatja a hatalmas szovjet népet, a béketá­bor, a szocializmust építő tábor vezető erejét. Ezért fogadtuk örömmel a Magyar—Szovjet Társaság meg­alakulása érdekében tett első lépést. Sok sikert kí­vánunk a Magyar—Szovjet Társaság létrehozásán fáradozó elvtársak munkájához. Mit és hogyan? Hatan ülnek a kopott íróasztal körül a szűk irodahelyiségben. Va­lamennyien cserzettbőrű, kérgeske­zű parasztemberek, akiknek jobban Ж kezükben a vasvíllanyéd mint a ceruza, de a számokkal hozzáértően bánnak. Tekintetük elárulja, hogy komoly dolgokon rágódnak. Előttük az asztalon számokkal s betűkkel telerótt kartonok ... Tervet készít a kastélyosdombói Népakarat vezető­sége. Számolgatnak s okosan vitat­koznak. — Nagyon alaposan megkell fon­tolnunk — magyarázza Rúzsa Imre, a tsz elnöke —, hogy miként rakjuk le közös gazdaságunk alapjait, és hogy mire vagyunk képesek. — Egy pillanatra elhallgat, s messze néz a széltől zörgő ablakon át. Aztán to­vább fűzi a szót, hangjából intelem érződik: — Nem tervezhetünk úgy, ahogy egykori elnökünk, Klement Árpád. Mi nem a fellegekre, ábrán­dokra, hanem a munkára, becsületes munkánkra kell hogy építsünk ..: A többiek is visszapergetik emlé­kezetükben az elmúlt évek figyel­meztető, eseményeit. Valamennyien tagjai voltak a régi, feloszlott Fel­­szabadulás T ermelőszövetkezetnek, s jól emlékeznek, a saját bőrükön tapasztalták, hova vezet a felületes 'tervezés s ez illúziók kergetése. Mert Klement, az akkori elnök ezt csinálta. ígérgetett s a tönk szélére juttatta a közös gazdaságot meggon­dolatlan, vakmerő terveivel. Nem a munkára, az okszerű gazdálkodás­ra, hanem a kupeckedésre alapo­zott ... Hencegve, nagyképűen val­lotta, hogy a mellényzsebéből is ma­gasabb jövedelemhez juttatja a tag­ságot, mint a többi termelőszövet­kezet. Egy-két évig sikerült is ne­ki ..: A tagság több osztalékot ka­pott, mint általában a megye másik termelőszövetkezeteiben. Pedig a növénytermelésre és állattenyész­tésre vajmi kevés gondot fordított. Az állathízlalásban látta csak a jö­vőt. Odáig jutott már ravasz számí­tásában, hogy állami kölcsönön vett sovány állatokat és abraktakar­mányt, s így hizlalt piacra. Ám az ál!am nem fejőstehén, A kölcsönt TERVEZNEK A KASTÉLYOSDOMBÓI NÉPAKARATBAN vissza is kellett egyszer fizetni. S ekkor döbbent rá a tagság, hogy fe­jük felett összécsapott az állami tar­tozás feldagadt hulláma... S az­után? Klementet ugyan elűzték ma­guk közül a tagok, de az adósság ottmaradt. Ilyen körülmények kö­zött nem volt nehéz a múlt ősszel szétzülleszteni a termelőszövetkeze­tet. Sdkan úgy gondolták, hogy le­rázzák magukról az adósságot, ha továbbállnak a közöstől. No persze, ez hiú ábrándnál nem volt egyéb ... — Szóval okultunk az elmúlt évek példájából — folytatja az el­nök —, s amilyen adottságaink van­nak, becsületes munkánk eredmé­nyeivel be tudjuk bizonyítani a tár­sas nagyüzemű termelés fölényét a kisparcellával szemben. Igaz, kevés ajz erőnk, mert a 400 holdunkhoz mindössze 28 munkaképes tagunk van. De megtaláljuk a módját, hogy megbirkózzunk a munkákkal. — No és a növénytermelés mellett az állattenyésztés fejlesztését is tud­ják biztosítani megfelelő arányban? — Természetesen — siet a válasz­­szal Lukács Ernő agronómus. — Úgy terveztük, hogy mivel jók a le­hetőségeink, a termelőszövetkezetet a törzsállattenyésztésre és vetőmag­termelésre profilírozzuk. Igen gaz­dag táperőben van a mi talajunk. Megterem ebben minden. Jól bírja a pillangóstakarmányt is. Csalt mű­trágyával győzzük ... Ebben pedig most már nincs hiány. Ezen a tava­szon 250 mázsa bioszuper műtrágyát szórtunk ki a földjeinkre. Ment ez a fajta műtrágya itt a legfontosabb. Gyönyörűek is a vetéseink, az ősziek és a tavaszialt egyaránt. A cukorré­páinkat nemsdkára lehet egyelni, És aminek még a legjobban örülünk, hogy dúsan zöldell a 77 hold új­vetésű pillangós takarmányunk is. Bátran növelhetjük az állatállomá­nyunkat, mert biztosítva van a ta­karmányalap. Méghozzá jó minősé­gű takarmányból..; — Milyen a jelenlegi állatállomá­nyuk '! Sajnos a föloszlással a közös állatállományunk is széthullott. Most mindössze 23 szarvasmarhánk és 30 hízósertésünk van. De hama­rosan megérkezik a szarvasmarha- és a sertés-törzsállományunk, amit most vettünk. A szarvasmarhatörzs 15 tenyészegyedből, a sertéstörzs pe­dig 10 anyakocából áll. Ezek szapo­rulatával már az őszre jelentősen növekszik állatállományunk létszá­ma. Ezek az új egyedek mind törzs­­könyvileg ellenőrzött tenyészállatok. Azért akarunk főként törzstenyész­téssel, szerződéses magtermeléssel foglalkozni, mert ez a magasabb jö­vedelmet biztosító gazdálkodás alapja. — Bizonyára csodálkozik az elv­társ, hogy az aránylag kevés erőnk­höz mérten merészen tervezünk — szól közbe mosolyogva Rúzsa Imre elnök. — De nincs ezen mit csodál­kozni. Mi nem a kétkezi munkára számolunk elsősorban, hanem a gé­pi munkára. A 206 hold gabonánk learatására szerződést kötöttünk a gépállomással kombájnra és kéve­­kötő-aratógépre. Vigyázunk arra, hpgy a tagság főleg a közösben dol­­gózzék, ezért a háztáji terület nagy­ságáról közgyűlésen a következőket határoztuk el: minden családfő 1200 öl háztáji földet kapott, s a közös­ben rendszeresen dolgozó családta­goknak 200—200 ölet adtunk. De azt kikötöttük, hogy egyik család ház­táji földterülete sem haladhatja meg az 1600 négyszögölet. No persze, ez­zel még nem oldottuk meg a mun­kaerő problémáját. Mert a növény­­termeléshez sok munkáskéz kell. Ezért a tagság úgy határozott, hogy a meglévő készpénzünket nem oszt­juk ki munkaegység-előlegre, hanem veszünk egy Zetort. Ahogy összeve­tettük, a Zetorral 20—25 féle mun­kaműveletet el tudunk végezni. A mélyszántás kivételével szinte min­denre alkalmas ez a gép .;. —* Tudunk vele kapálni, kaszálni, szántani, boronáim, betakarodni, si­lózni, darálni... Hallottunk róla, hogy vitáznak rajta a szakemberek, .hogy kapjanak-e Zetort a termelő­­szövetkezetek. Abban mi is egyet­értünk, hogy ne adjanak olyan ter­melőszövetkezeteknek, amelyek nem tudják gazdaságukban kihasz­A tudomány és technika világából Ne tűrjék ezt Kutason ! A megújhodó úttörő életért A kapálásig sem tétlenkednek A berzencei Búzakalász Termelő­­szövetkezet tagsága időben befejezte a tavaszi vetést. Az összes kapásnö­vényük 40 hold, amelynek a nö­vényápolási munkáját a harminc munkabíró tag könnyen elvégzi. Sőt úgy tervezik, hogy az idén, az előző évek gyakorlatától eltérően, a kuko­ricát nem kétszer, hanem háromszor kapálják, a burgonyát pedig három­szor töltögetik, hogy ezáltal is elő­segítsék a terméshozam növekedését. Már fel is osztották a tagok között a kapásterületet művelésre, azonban a kapálást még nem tudják megkez­deni, mert a múlt hét hűvös időjárá­sa hátráltatta a kelést és a kikelt nö­vény fejlődését. De azért nem tétlenkedik a tag­ság: a kapálás megkezdéséig építke­zéssel foglalatoskodnak. Egy romos épületet bontanak szét és az így nyert építési anyagokból egy korsze­­iű sertásfiaztatót építenek. Eddig nem volt megfelelő sertésfia^tatójuk és a sertésállományuk sem fejlődött. De most vettek törzskönyvezett kocákat, s már ebben az évbeli jelentősen akarják növelni a közös sertésállo­mányt, amelynek a jövedelmezősége már az ősszel sokat nybmhat a lat­ban a munkaegységenként! részese­désnél. Nyolc termelőszövetkezeti tag vesz részt az elnökképző tanfolyamon Az ősszel induló zsámbéki elnök képző tanfolyamra megyénk terme­lőszövetkezeteiből is részt vesznek arra alkalmas tagok. A megyei mezőgazdasági igazga tóság, valamint a termelőszövetke­zeti tagság közös megegyezése alapj án minden járásból egj| arra legal­kalmasabb termelőszövetkezeti elnök öt vagy tagot küldenek áz elnökkép­ző tanfolyamra, hogy az ott szerzett ismereték alapján még; eredménye­sebben irányítsa majd a közös gazd aságot. A szőlősgazdák örömére A minap gyorsan hí­re futott Böhönyén, hogy megérkezett a földművesszövetkezet boltjába a rézgálic és a rafia. A község szőlő- és gyümölcstermelő pa­rasztjai azonnal meg­rohanták a boltot. — Csak sorjában, emberek... — csillapí­totta őket Szél József boltvezető. — Adja ide nekem, ami jár — türelmetlen­kedett az egyik deres­­fejű, öreg bácsi. — Nem akarok úgy járni, mint a múlt évben, amikor a szőlőm per­­metezetlen maradt... — Én rafiát is kérek, három kilót — furako­­dott a pulthoz egy har­cias tekintetű fiatalasz­­szony. — Mindenkinek jut, csak ne zúgolódjanak — magyarázta a bolt­vezető —, hiszen kap­tunk 30 mázsa rézgáli­­cot és 4 mázsa rafiát. — Én is kaphatnék itt gálicot? — érdek­lődött bizonytalan han­gon egy ember. — Hova valósi? — kérdi a boltos. — Szenyéri vagyok, de ha lehetne ... — Akkof majd Sze­­nyéren inegkapja a rézgálicot, \ mi csak a helybeli gazdáknak ad­hatunk — válaszolt ha­tározottan I Szél József. S a böhönyei szőlős­gazdák r^zgáliccal s rafiával — \ és örömmel hagyták el egymás után a bolthelyiséget... nálni azt. Külső fuvarozásra, kupec­kedésre nem való a Zetor. De kap­jon az a szövetkezet, amelyik saját gazdasági munkájában ki tudja használni. S főleg kapjon az a tsz, amelyik saját erejéből veszi meg ezt a gépet. Mi már sokat gondolkod­tunk azon, hogyan járunk jobban: ha gépet veszünk, vagy lófogatot állítunk be. De csak oda lyukad­tunk ki, hogy a géppel jobban jö­vünk ki. Mert lássuk csak. Ha a Zetor helyett nyolc lovat tartunk, csak lovakért ki kell fizetnünk leg­kevesebb 56 ezer forintot. Ezekre a szerszám 12 ezer forintba kerül. Utánuk a négy kocsi is belejön húszezer forintba. A nyolc ló évi eltartása szerényen számítva 42 ezer forint, ha nem több. De kell ezek mellé négy ember is, akiknek egy évre — fejenként 300 munka­egységet, munkaegységenként 50 fo­rintot számítva — hatvanezer forin­tot kell kiadni a közös jövedelem­ből. A négy pár fogat beállítása és egy évi eltartása és költsége fel­megy 190 ezer forintra a kocsi és szerszám kopásán, javításán, s a lovak vasalásán kívül. Ugyanakkor egy Zetor hidraulikával és pótko­csival 92 ezer forintba kerül. Ha a Zetort 250 napon üzemeltetjük, an­nak költsége — beleértve az üzem­anyag és javítási költséget, meg a traktorvezető jövedelmét — össze­sen mintegy ötvenezer forintba ke­rül. Tehát egy évre a Zetor beál­lítási és üzemeltetési költsége ösz­­szesen 142 ezer forintba, jóval ke­vesebbe kerül, mint a lófogaté. S egy év alatt, már meghozza az árát a Zetor. Van jó szakemberünk, aki­re bátran rá merjük bízni a Zetort. Reméljük, sikerül a tervünk, s ak­kor legkevesebb 50 forintban szá­molhatunk el az ősszel egy-egy munkaegységet. — Nem is kell akkor itt a tagok­nak a földjáradék — jegyzi meg az agronómus. Nem fizetnek földjáradékot? — Hát azon gondolkodunk éppen, hogy fizessünk-e, vagy ne. Ment tudja, szomorú tapasztalataim van­nak a földjáradék fizetésével kap­csolatban. Az elmúlt években gyak­ran azért álltak be a 20—22 holda­sok, hogy megszabaduljanak a ne­héz földművelő munkától, illetve arra számolták, hogy megkapják a föld járadékot, s a közösben csak néhanapján dolgoztak, inkább más kereset után néztek, miközben ne­künk meg azt magyarázták, hogy betegek, azért nem jönnek dolgoz­ni. Igaz, ilyen most egy sincs köz­tünk. De éppen azt akarjuk, hogy ne is legyen. Persze, ezen a dolgon még rágódunk egy kicsit. Általában helyes elképzelései, tervei vannak a kastélyosdombói Népakarat Termelőszövetkezet ve­zetőségének, tagságának. Többsé­gükben olyan tervek ezbk, amelyek megvalósításával valóbjan példát tudnak szolgáltatni a nagyüzemi mezőgazdálkodásban. De nem le­het egyetérteni azzal, hogy nem akarnak földjáradékot fizetni a ta­goknak a közösbe vitt földterület után. Ezzel a lépéssel csak alapot szolgáltatnak az ellenségnek s meg­sértenék az alapszabályt, amely ki­mondja, hogy a közösbe vitt föld továbbra is azé, aki bevitte, s örö­kölhető is. A földjáradék megvoná­sával elidegenítenék a parasztságod s főleg a középparasztságot a ter­melőszövetkezettől. Mert gondolja­nak arra is a Népakarat tagjai: mennyire ragaszkodik a magyar paraszt a földjéhez. Sokan közülük hosszú éveken át gürcöltek, verej­tékeztek azért, hogy néhány holdat összekaparjanak, hogy a maguk gazdái lehessenek, s ne kelljen ne­kik a kulákokat, földesurakat szol­gálniuk. Van a dolognak másik oldala is: vajon föld nélkül leheti-e termelő­­szövetkezet, lehet-e gazdálkodni? Nem. A mezőgazdálkodás alapja a föld. S nem lennének igazságosak, ha az az ember, aki beviszi a föld­jét a közösbe, éppen ú^y kapna a föld hasznából, mint aki üres kéz­zel áll be. Csak az önérzetéibe gá­zolnának a földszerető parasztnak. Van annak más módja, hogy a kö­zépparaszti tsz-tagot is bevonják a rendszeres, közös munkába, s ne csak a föld járadékra számoljon. A Népakarat tagjai nemcsak a mát, hanem a holnapot is nézzék. A tsz­­mozgalom nem rekedhet meg, an­nak tovább kell haladni. S ezt a haladást ne gátolják, inkább ere­jükhöz képest segítsék elő ők, akik ezen az úton bátor úttörők. Szűcs Ferenc.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents