Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-31 / 125. szám

я

Péntek, 195?. május 31. SOMOGYORSZÄG 8

RÖVID SÉTA

az ÉNSZ székhazában

II.

Jí/fostani beszámolómban nem az Ei SZ-ben lezajlott hosszú csatározásokról а к rok írni. Erről olvasóim értesültek már a sajtóból, hegpróbálom azonban érzékeltetni azt a légköri, ahelyben az ENSZ munkálatai folynak.

Kezdjük talán mindjárt a közgyűlés idöteosztásával. Az ülések délelőtt fél 11-kor kezdődnek Délben 1 órakor kétórás ebédszünet következik. Dilután 3 órakor folytatják a munkát 6 óráig. Szombatén és vasárnap, elvben, nem tartanak plenáris ülést és nem üléseznek a nagyobb szakbizottságok sem, anelyeken — akárcsak a plenáris ülésen — az összes tagállamok képviselői jelen vannak. A fontosabb szakbi ottságokat 1—6-ig megszámozták.

A bizottságok legfontosabbika a Politika Bizottság. Ebben a bizottságban az államokat rendszerint a küldöttségek vezetői képviselik, akik a plenáris üléseken is államuk nevében szólalnak fel. Ebből következik, hogy amikor a közgyűlés plenáis ülést tart, a Politikai Bizottság nem folytatja muikáját.

A küldöttek a tárgyalások idején, de ai ülések közötti időben is élénk tevékenységet fejterbk ki. Ä küldöttségek vezetői ellátogatnak más küldöttségek vezetőihez, vagy maguk fogadják a látogatni ikát. A küldöttség második vagy harmadik számtagja dőközben figyelemmel kíséri az elhangzott Ltszédeket, feljegyzi azokat az országára nézve kedy.zö kijelentéseket, amelyeket küldöttsége a követ Űző felszólalások során felhasználhat. De feljegyzi a \madásokat, az országa, érdekeit sértő kijelenté: ■;et is, hogy azokat kellőképpen visszaverhessék. ;

Az ülésteremben a küldöttség tagjai egy: 's mellett ülnek. A küldöttség vezetője mindig á^kzéksorokhoz vezető folyosó szélén foglal helyetJ hogy

könnyen elérhető legyen, s maga is szabadén közlekedhessek. A bizottságokban kevesebb aj hely, mint a közgyűlési teremben, s a küldöttség vezetőiének karosszéke mögött helyeztek el három siéket a küldöttség tagjai számára.

Az állandó jövés-menés nem okoz zajt, mart minden folyosót vastag szőnyeg borít. Ez a vastag szőnyeg gyapjúból van és a járás okozta sirlódás villanyáramot termel, amely az emberi testbei halmozódik fel. Igen gyakran előfordul, hogy a lüld ettek, amikor kezet fognak egymással, vagy hozzányúllak egy ajtó kilincséhez, villamos ütést éuznek. Vliután visszaérkeztem az ülésszakról, néha azSi vetem észre magam, hogy még a bukaresti kilincsekre s nagyon elővigyázatosan tettem rá a kezerti Biony, a testnek is meg kell szoknia az ENSZ légkörét.

A beszédeket rendszerint az ENSZ valamelyik ■f*- hivatalos nyelvén tartják. Ezek közi tarozik elméletileg a kínai nyelv is. Ismeretes izon>an, hogy a 600 milliós kínai népet mindeddigjmegikadályozták abban, hogy elküldje törvényes léproielőit a nemzetközi szervezetbe. Csang Kaj-seí küldöttei azonban az amerikai kiejtésű angol nyelvet használják. Talán csekélység ez — de mindenesetre megvan a maga szimbolikus jelentősége.

A beszédeket hallgatva megismerkedhetünk különféle szokásokkal. A szovjet elvtársak, cl küllöttség vezetői is — az ülésszak elején Sepilcü volt elen, utána Kv.znyecov következett — felöl ássák eszédeiket. A bizottságokban egyes szovjet elvirsak szabadon beszélnek, azonban beszédül írott Tövege ott van előttük. Amikor a vita sorát ügy:ndi kérdésekben kell felszólalni, szabadó: beélnek és az ügyrendi szabályok tökéletes i. nercről tesznek tanúságot. A bizottságokban а b ildöt'к legnagyobb része szabadon beszél, kivéve >lyanэг, amikor elvi kérdéseket fejtenek ki. Ezeket rend'érint felolvassák. A beszédek ideje elvben r, nősen vrlátozva és nem ritka a két-három órás fejjszólas sem.

A jelenlegi ülésszak legdédelgetettebb szónoka ■’tségtelenül Krishna Menőn, az indiai külv-őttség izetője volt. Ez a középtermetű, sötétbarnaí bőrű, ketehajú férfi minőig magával hordja véko'iy sé.botját, de még senki sem látta, hogy botjáéi táaszkodoit volna. Beszédei mindig magával raaadják hallgatóságot. Szónoki lendület és ötletesség■ megyöző érvelés, adatbőség és szárnyaló gond latok illemzik beszédeit. Menőn igen harcos szónol', nem zalaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy alaposan damondogasson, $ így verje vissza az országit ért ímadásokat. Folyékonyan beszél angolul, noh : kijtése nem tökéletes és a nyelvtannal is kissé hadiíbon áll.

Az ENSZ-viták törzsközönsége mindig felfigyel arra, amikor Menőn azzal ketfii beéri éí, hogy valamelyik imperialista állam jképvilőjét — akit meg akar »szúrni« — legmélyéit) tis:letéről, személyes rokonszenvéről biztosítja. És va■ban, az ilyen bevezetések után az igen ‘iszce.lt .lenfél rendszerint súlyosan megtépázott tekintély’Z kerül ki. Noha Menőn beszédei rendszerint szúak — a kasmírt kérdésben a Biztonsági Taps előtt nyolc .órát beszélt egyhuzamban és ezzel lállította az ülésszak csúcsteljesítményét — kétséglenül a világszervezet állal megkívánt m.agas színonalon mozognak. Az indiai küldöttségről szólva neg kell emlékeznem Yadarindra Singh őfenségéről,

■ patialai maharadzsáról, az indiai küldöttség ötödik agjárói. Ez a barna arcbőrű, szakállas fiatalember közgyűlés legmagasabb küldötte. Sohasem halottam még egyetlen ülésen sem megszólalni. Viszont inden ülésen más turbánban jelent meg, s különen ő volt a közgyűlésen az egyetlen turbánt viselő iildött. A New York-i lapokban olvastam, hogy ez fiatalember a világ egyik leggazdagabb embere.

Igen érdekes alakja az ENSZ-nck Gunnevardene, ;ylon képviselője. Ez az aránylag kistermetű, szésvállú, temperamentumos, lobbanékony ember, aki lyékonyan, de erősen hibásan beszél angolul, kétgtelenül »született« szónok.

Egészen más típusú szónoki tehetség Mohamet \med Mahgub, Szudán első küldötte és külügymizterc. Higgadt, kimért, világos olylejtésü és minikor jól tájékozott, ő is azt bizonyítja — rácáfolva ryarmalosítók »érveire« —, hogy milyen sok a teséges ember a színesbőrű népek között!

Henry Cabot Lodge úr, az USA küldöttségének tetője ritkán szólal fel, s akkor is csak öt-hét perbeszél. A »gazdának« nem kell érvelni tudni, g, ha megadja a hangot! Ezzel szemben néhány

dél-amerikai állam — gyakorlatilag az USA csatlósai — képviselői, mint például Belaunde, a perui küldöttség vezetője, vagy Portuondo, a kubai küldöttség vezetője, két-három órán át szónokolnak, hogy alátámasszák az USA-küldöttség tételeit. Olyan élénk taglejtéssel beszélnek, hogy ha a mi színpadainkon egy színész utánozni próbálná őket, a közönség azt mondaná, hogy túljátsszák szerepüket. Azt az érzést keltik az emberben, hogy nagy előszeretettel hallgatják saját szónoklataikat.

Az agresszív körök jól kihasználták az emelvényen ágáló matadorok szolgálatait, főként az ülésszak első felében. Alig telt el nap akkoriban, hogy Belaunde, Portuondo és társaik ne támadták volna vad dühvei a Magyar Népköztársaságot, a Szovjetuniót és a kommunizmust.

Ezeket a szónokokat a küldöttek többsége nem veszi komolyan.

Méhány szó a szavazásról. A szavazás általa*■ ' ban kézfelemelés útján történik. Az elnök irodájában mindig jelen van egy főtisztviselő, akinek az a feladata, hogy összeszámlálja a szavazatokat. Gyakran előfordul, hogy elvétik a számlálást, de ennek nincs olykor különösebb jelentősége, főleg, ha a szavazattöbbség túlnyomó az egyik vagy a másik irányban. Valahányszor egy küldöttség azt kéri, névszerint kell .szavazni. Az elnök ez esetben kisorsolja annak az államnak a nevét, amelytől a szavazást megkezdik és az angol ábécé sorrendjében következnek a többiek. Nem ritkán fordul elő, hogy amikor a szavazás alá bocsátott kérdés nehezen érthető formában van megfogalmazva, egyes küldöttek saját álláspontjuk ellen szavaznak, ami azután derültséget vált ki. Emlékszem rá, hogy a közgyűlés egyik plenáris ülésén a francia küldött a szavazás során »nem«-et mondott. Az elnökségi tisztviselő, ismerve Franciaország álláspontját, elismételte: »igen«. Erre a francia megbízott nyomatékosan kijelentette: »nem«. A tisztviselő újra zavartalanul megismételte az »igen«-t, míg végre általános nevetés közepette á francia megbízott rájött, hogy tulajdonképpen miről is van szó és »igen«-t mondott.

Néha a küldöttek, azzal az ürüggyel, hogy tévedtek, megváltoztatják szavazatukat. így például emlékszem, hogy amikor a Politikai Bizottságban szavazásra bocsátották néhány állam — köztük a Szovjetunió — közös indítványát arról, hogy küldjenek át minden leszerelési javaslatot az ENSZ leszerelési albizottságának, az összes küldöttek a javaslat mellett szavaztak, kivéve az angol küldöttet, aki kijelentette, hogy tartózkodik a szavazástól. Miután kihirdették a szavazás eredményét és az angol küldött látta, hogy egyedül maradt, felkérte a gyűlés elnökét, jelentse be, hogy ő is a javaslat mellett szavaz; az elnök hozzá is járult ehhez.

Máma, de olykor igen erős harc dúl a plená■L * ris ülésszakon és a nagy bizottságok ülésein egyaránt a felszólalások sorrendjéért. így például ismeretes, hogy az első felszólaló — képletesen szólva — áldozati bárány. Délelőtt a küldöttek későn érkeznek, üdvözlik egymást, kezet szorítanak, kinyitják aktatáskájukat, előveszik jegyzeteiket, átfutják a küldöttek asztalára készített okmányokat, szóval mindenre kiterjed a figyelmük, csak éppen a szónok beszédére nem. Csak amikor a beszéd szokatlanul érdekes és hosszú, csak akkor sikerül az első szónoknak elérnie, hogy meghallgassák. A délutáni ülés még kevésbé kedvező az első felszólalásra. Az idősebb küldöttek ebéd után sziesztáznak, A. legnagyobb érdeklődésre a második felszólaló tarthat számot. Akkorra már az emberek elhelyezkedtek, lecsendesedtek, még nem fáradtak, a legmegfelelőbb hangulatban vannak, arra, hogy meghallgassák a szónokot. Egész stratégiája és taktikája van annak, hogy a felszólalásra jelentkező küldött ne kerüljön a listán az első helyre, hanem jó »helyezést« kapjon. Kétségtelen, hogy ezt a taktikát is ismerni kell, mert e harc sikerétől függ néha, az, hogy a hallgatóságot meg lehessen győzni azokkal az alapos érvekkel, amelyeket az imperialista újságok nem közölnek és amelyet a főtitkárság által kiadott okmányokban csak többnapos késéssel jutnak el a küldöttekhez, amikor már rendszerint más kérdésekről tárgyalnak.

Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az éjszakai ülések megrendezés г sem csupán »technikai« kérdés, mint ahogy az ember hinné, hanem mindenkor politikai háttere van. Emlékszem rá, hogy a többnapos algériai vita során a szovjet küldött harmadik volt a listán. Délutá.n háromnegyed hatra járt az idő. Addig a vita a szokásos mederben folyt, délelőtt és délután, de este nem. Ilyen formán a szovjet küldöttre másnap reggel, másodiknak került volna sor, tehát a legjobb körülmények között ahhoz, hogy a küldöttek teljes figyelemmel meghallgassák beszédét a Szovjetunió álláspontjáról, az arab világ, s az elnyomott gyarmati és függő országok népei számára annyira fontos algériai kérdésben. Egyszerre csak Belaunde, a Politikai Bizottság már előbb említett elnöke, a munkálatok meggyorsításának szükségességére hivatkozva bejelentette, hogy éjszaka folytatják az ülést. Világos volt, hogy mi a célja: a kifáradt hallgatóság nem tudta volna figyelemmel kísérni a szovjet küldött beszédét, s a beszéd nem tette volna meg a kívánt hatást. Nyomban meg kellett szervezni a harcot ennek a csalafintaságnak a meghiúsítására. A szovjet küldött nem, mondhatta, hogy túl fáradt ahhoz, hogy elmondja beszédét, a szocialista országok küldöttei sem mondhatták, hogy fáradtak meghallgatni a beszédet. Mialatt Belaunde még beszélt, felvették a kapcsolatot néhány arab ország küldötteivel, akik kijelentették, hogy ki vannak merülve, s képtelenek még aznap éjjel is dolgozni. Csaknem félórai heves vita után Belaunde és hívei kisebbségbe kerültek. A szovjet küldöttre másnap délelőtt került sor és beszéde olyan mély benyomást tett, amilyent ez az igaz ügy és a szónoklat vaslogikája méltán megérdemelt.

A z ENSZ-ben szerzett benyomásaim egyetlen mondatban foglalhatók össze: kemény, sokoldalú harc, amelynek során a haladás erői, a nemzetközi reakció mesterkedései ellenére szüntele-win! 1 4-Av-t mi isi nenn nie

IVCbl l/KZI V liytl

(Megjelent az »Előré«-ben.)

GLASER EDW'N egyetemi tanár

Hogy minél többen olvassák a megyei lapot

A Somogyország Lapkiadó Vállalata és a Megyei Hírlaposztály 1957. május és június hónapokra megyei lap előfizető gyűjtési versenyt hirdetett a megye postahivatalai részére. E mozgalom célja, hogy megyei lapunk több és több dolgozó kezéhez jusson el; a lap előfizetőinek, olvasóinak száma a múlt év októbere előtti fölé emelkedjen.

E verseny időszakában a közvetlen feladat az, hogy a Somogyország 1957. április havi példányszáma postahivatalok szerint és megyei szinten is átlagosan húsz százalékkal, ezenbelül az előfizetők száma tizenöt százalékkal emelkedjék.

E felhívás óta egy hónap telt el. A megyei postahivatalok, a lapterjesztéssel foglalkozó postás dolgozók — többségükben — megindították a felvilágosító munkát az előfizetés gyűjtése érdekében. Szinte naprólnapra postán vagy szervezőinken keresztül jönnek! az értesítések arról, hogy a postahivatalok csatlakoznak a versenyhez, a versenyfeltételeket minden körülmények között teljesíteni, sőt túlteljesíteni akarják, hogy ezáltal nyertesei legyenek az értékes pénz- és tárgyjutalmaknak.

A csokonyavisontai postahivatal dolgozói: Kertész Jánosné kézbesítő, Kalmár Éva hírlapfelelős, vállalták, hogy már május hónapban 40—50 előfizetőt szereznek a lap számára. A legutóbbi értesülések szerint ezt a vállalásukat teljesítették is. E/ért. a munkájukért dicséretet érdemelnek. Csokonyavisontán a postahivatal vezetője is segíti a terjesztést.

A Iábodi postások is jó munkát

végeztek. Nemes Géza kézbesítő úgy vélekedik, hogy a versenyfeltételeket túl is teljesíti. További szorgalmukkal minden eshetőségük meg lesz arra, hogy e versenyben értékes helyezést érjenek el.

A csurgói postahivatal is csatlakozott a versenymozgalomhoz. Bárdos József hivatalvezető, Kuézkó vTánosné hírlapfelelős jól mozgósítja és irányítja a kézbesítőket, akik szintén szorgalmasan, nagy igyekezettel végzik munkájukat.

A babócsai postás kézbesítő június 1-étől kezdve a megyei lapból tíz példánnyal többet hív le, mint májusban. így a községben az előfizetők száma meghaladja a negyvenet.

A nagyatádiak elsők szeretnének lenni а IV. osztályú hivatalok között, legalább is erre enge<} következtetni szorgalmas előfizetébgyűjtésük.

A jó hivatalok és igyekvő, [szorgalmas postás dolgozók mellett vannak olyan hivatalok is, amelyek még bizony nem sokat tettek annak érdekében, hogy e verseny sikeres legyen. A következő értékelésünk során ezekkel a hivatalokkal is foglalkozunk és megírjuk mi aiinak az oka, hogy nem sokat törődnek a hírlapterjesztéssel. Pedig azok. akik ezt a feladatot lelkiismeretesen Elvégzik, komoly összegű jutalékot kapnak az előfizetés gyűjtésért és az árpspéldányok után.

Elismerés a színjátszóknak

NAGYATÁDRÓL van szó. Közelebbről a művelődési ház színjátszó együtteséről. Erre Nagyatád mindig büszke lehetett, hiszen megyei viszonylatban is a legjobbak között foglalt helyet. Októbe. azonban erre is rányomta bélyegét. Szétszóródott az együttes. Reménytelen volt a helyzet. Újra kellett kezdeni mindent. Most ismét van a művelődési háznak színjátszó együttese. Nem is akármilyen. Már a kezdet kezdetén nagy fába vágták a fejszét. Molnár Ferenc: Olympia című háromfelvonásos vígjátékát kezdték tanulni. Két hónap óta hetenként két alkalommal folytak a próbák. Végül is elérkezett a premier ideje.

Nagyatád színházlátogató közönsége igényes. Hálás tapssal nyugtáz egy-egy jól sikerült előadást, de ha olyan érdeme van rá, akkor bíráilatával sem fukarkodik. Az előadást telt ház fogadta. Már annál is inkább, hogy nagyon sokan ismerték a darabot és kíváncsiak

voltaic, vajon sikerül-e az előadás?

Sikerült. Ezt a sok elismerő taps is igazolta. A taps elsősorban a szereplőknek, de magának a rendezőnek, Varga Sz. Sándornak is szólt. Sikerült a jellemek kiválasztása, és a szerep eredeti visszaadása. A néző beleélte magát az előadásba. A szereplőknek fikerült a pozitív sajátosságokat kidomborítani, gyűlöletessé tenni a ferencjózsefi kor léha főúri, udvarhű életét; Kovács huszárkapitány szerepében pedi” a parasztság meg. nem alku vasának erkölcsi fi keret. A technikai rendezés, jelmezek, díszletek is eredetiek voltak.

AZ ELŐADÁS VÉGÉT hbsszantartó taps követte. Ez a taps legyen alap és biztatás a jövpre. A siker első láncszeme már megvan. A sorozatot tovább kell folytatni. Ehhez kívánunk a színjátszóknak további jó munkát és még nagyon sok elismerő tapsot.

Kisgyura Károly levelező.

Az éttermi dolgozók öltözékéről es higiéniájáról

A vendégekkel közvetlenül érintkező dolgozók öltözéke egyöntetűen fekete nadrág, fekete cipő, teljesen csukott fehér vászonkabát és fekete csokornyakkendő. Az osztályokon felüli szállodák éttermeiben az I. osztályú étteremben és zenés szórakozóhelyeken a vállalat igazgatója fehér vászonkabát helyett a sötét anyagból készült kabátot is engedélyezheti, amelyhez fehér inget és egyszínű, hosszú, fekete nyakkendőt kell viselni. Nyári hónapokban a vállalat igazgatója az üzletvezető javaslatára a nyakkendő viselése alól felmentést adhat — ebben az esetben „t

ugyanabban az étteremben egy felszolgáló sem hordhat nyakkendőt. A fehér pincérkabátot nyáron is, a legfelső gom kivételével, begombolt an kell hordani.

A felszolgálók munkahelyükön ápolt külsővel kötelesek megjelenni. Azt a felszolgálót, aki ismételt figyelmeztetés ellenére sem, tartja meg a külső ápoltságra vonatkozó rendelkezéseket, az üzletvezető jogosult a munka felvételétől arra a napra eltiltani. A munka felvételétől eltiltott dolgozónak erre a|z időre munkabér nem jár.

Nemcsak a névtábla változott meg

A íonvód-bélatelepi villasorok az üdülési szezonban az ország egész területéről nagyon sok dolgozót látnak vendégül.

A kéthetenként ideérkező dolgozók kikapcsolódni, pihenni, szórakozni vágynak. Segít nekik ebben a földművesszövetkezet.

A fonyódi »Derű-« vendéglőt igen rossz állapotban vette át az Üdülő Vendéglátó Vállalattól a Fonyódi I- öldművesszövetkezet.

Az igazgatóság tagjai elhatározták. hogy rendbehozatják, csinossá, kellemessé és barátságossá teszik a »Derű«-t, hadd lássák az üdülők, hogy szeretettel, minden kényelmet, szórakozást és jó ellátást biztosítva várja őket a földművesszövetkezeti vendéglátóipar.

Mivel a csinossá varázsolt vendéglőre úgy sem ismerne rá — legalábbis belülről — az. aki egy évvel ezelőtt látta, ezért elhatározták a földszöv. vezetői, hogy új nevet adnak a vendéglőnek. Reméljük, hogy a »Hullám" jó munkájáról az ország minden részébe elviszik az elismerő szót a vendégek.

De nézzük meg, hogyan folyik

itt a munka. A hosszú, ízlésesen kifestett teremben ragyogq tisztaság, a frissen terített tisztei asztalokon virág és mellette mésolygóarcú, szolgálatkész pincérek.

A földművesszövetkezet csak minőségi bort és egyéb italárut-hoz forgalomba. Nevetés, pohárosenigés, zaj. A sarokban négytagú jazzzenekar. szól a hegedű, a j tangóharmonika, a zongora és a1 dob. A legújabb táneszámokat jjátsszák. Az asztalok között és a terem közepén táncolok.

Nincs hiba az ételekbeii sem, mert a földművesszövetkezét konyhája hideg és meleg ételekkel egyaránt ellátja a vendégeit.

Most még rossz az idő és ezért csak a teremben van élet. A szövetkezet azonban rendbehozatta már az udvaron lévő kerthelyiséget is, ahol a szőlőlugas alatti tánchelyen biztosan sok üdülő, vikendezó talál majd a nyár folyamán jó szórakozást.

Jó munkát és sok vendéget kívánunk a fonyódi földmfivesszövetkezet »Hullám« vendéglője dolgozóinak.

■ Dévai -»