Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-31 / 125. szám
. 'w' f VlLÁC PROLETÁRiAl EGYESVLJETEK! _;— AZ MSZMP MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA II. évfolyam, 125* szám. ÄRA 50 PILLÉR Péntek, 1957. május 31. MEGNYITÁS ELŐTT Budapest. 1957. május 30. A BUDAPESTI IPARI VÁSÁR (Kiküldött munkatársunk távirati jelentése.) Egészen új vörös és nemzetiszínű zászlókat lobogtat a szellő a vásár főbejáratánál. Még gördülnek a szállító autók és építők zajától hangos a Városliget, de ezek már az utolsó simítások, mert rövid idő áll a kiállítók rendelkezésére ahhoz, hogy befejezzék a rendezési munkákat és készen várják az ország minden részéből özönlő száz és ezer látogatót. A Budapesti Ipari Vásár tehát elérkezett az utolsó előkészületti naphoz. Csütörtökön a korcsolya-csarnokban sajtófogadást rendezett a Fővárosi Tanács. Szili Géza elvtárs, tanácselnökhelyettcs tájékoztatta a sajtó képviselőit az ipari vásár megrendezéséről. — Minden eddigi vásár közül — hangoztatta Szili elvtárs — az 1957. évi ipari vásár a legmonumentálísabb. Ezeket a méreteket még idáig egyetlen vásárunk sem érte el. Azonban nemcsak méreteiben, de anyaggazdagságában, változatos készleteit tekintve is egyedülálló. — A továbbiakban utalt az elnökhelyettes a vásár politikai és gazdasági jelentőségére. — Ez az ipari vásár — folytatta — nyolc hónappal az ellenforradalmi események után, a kül- és belföld számára egyaránt kézzel fogható bizonyítéka a magyar élniakarásnak, annak, hogy ipari termelésünk mindenegyes ágazatában zavartalanul folyik tovább a munka. A magyar ipar nemcsak az eddig rendszeresített. hanem igen nagy számban új árutípusokat is bemutat. Bizonysága ez a vásár az ország exportképességének is. Ha beváltja a hozzáfűzött reményeket, úgy 1958-ban még hatalmasabb méretű vásár megrendezésére kerül majd sor — mondta befejezésül Szili Géza elvtárs. Ezután a vásár bemutatására került sor. Mintegy kettőszáz újságíró lepte el a pavilonokat. Az új vásár-területet a Vorosilov út, a Zichy Mihály út, a városligeti sportpálya, a városligeti körsétány és a városligeti tónak Vajdahunyad várát megkerülő része határolja el. A kiállítók száma a legutóbbi négyszázról ezerre emelkedett. A vásár nagy méretéhez hozzájárult az is, hogy időközben a helyiiparok jelentősen fejlődtek. Nagyobb létszámmal jöttek a kisipari szövetkezetek és a magánkisiparosok is. Két nagy és tizenkettő kisebb csarnokban, a több mint egy kilométer hosszú fülkesorban és számos apró alkalmi épületben a nagyiparon kívül száz kisipari szövetkezet és 460 kisiparos állította ki áruját. A rendezők a pavilon sokaságnak szellős, tágas elhelyezést biztosítottak. Különösnek tűnt, hogy egy nappal a nyitás előtt még számos vállalat és gyár pavilonját szinte teljesen üresnek találtuk. Sokhelyütt még dolgoztak a festőecsetek. Aggódva kérdeztük meg, vajon rendbe találja-e a kiállítókat a másnapi megnyitó. A kiállítok nyugodtan válaszolták az igent. Az éjszaka ugyanis még soha nem látott ütemben kezdenek a kiállítási munka fináléjához. A cél az, hogy friss, üde legyen a kiállítás — mondották. Persze találtunk olyan pavilonokat is, ahol a »hej, ráérünk arra még« szellem »hóvégi hajrája« folyt. Csütörtökön kiállított áruk közül a legtöbb újdonságot a cipőiparban, a textiliparban, a gépiparban, és a közszükségleti cikkek között láttuk. A vásár, mint szórakozóhely is nagyszerűnek bizonyul, vendéglők, büfék, laci-konyhák, halászcsárdák, cukrászdák egész sora található a pavilon-utcák között. A kiállítókká! szegélyezett vásári utcasorok több mint tíz kilométer hosszúak. Borok, termelői kimérések, sok sör, hűsítő ital, szinte minden tíz lépésre található. Este ruhabemutatö, televízió, a nemrég életrekeltett tó-moziban pedig szélesvásznú kinemaszkóp filmbemutató várja a szőrákozókat. _ A Városligetben egyszerre csak jókedvű füttyszóra lettem figyelmes. A kép fesztelen, spontán volt. A kis pavilon egyszerű falusi vásárra emlékezteit, telve boroshordókkal, az építmény előterében szélesarcú férfi ült, lábát lelógatva fújta nótáját. — »Őstermelői borkimérés« olvastam a felírást. Összevillant a tekintetünk. Odaléptem. — Mondja csak — kérdeztem ■ finom a bor? —■ Finom-e? Arról a vásár főmérnöke jobban tudna magának szólni, de azért elmondom. Jó? — Hej, a főmérnök azt mondta: tudja-e, ilyen finomat még nem ittam. Mennyi a bor? — 14 hektó. — Aztán melyik tájról való? — Kőröshegyről, kérem, Somogyból. Összefogódzott a tenyerünk, mintha már rég megittuk volna az áldomást. A népművészeti pavilon tarka-barka, sokszínű tárgyát rendezgették, amikor beléptünk. — Honnan küldték ezt a sok árut a bedolgozók? — Tessék a képet nézni — mutat a falra a rendezőnő, ahal az egyes tájak jellegzetes figuráit látom. Alattuk az írás: örhalom, Tápé stb. Somogy nevét hiába kerestem, ezért reklamáltam. — Mutassak magának valamit? — ugrott a rendezőnő. — Ide nézzen, az összes fafaragás somogyi. — Nagyszerű! — Tudna nevet mondani a készítők közül? Két remekbe faragott botot tett elém: — Kapoli Antal — mondta — az ő darabjai. Nemrég meghalt. — Sajnos. Igen, tudjuk, de a somogyi népművészet ide a fővárosba is Ízelítőt küldött a népművészet kincsestárából. A mikrofonok zenét közvetítenek. A munka egyre erősödik. Ahol az imént még alig lehetett valamit látni, oda néhány óra múlva már csodás dolgokat varázsoltak az ügyes kezek. A 400 köbméteres víztornyot most állítják fel a magasba. Pénteken, mire az ünnepélyes megnyitóra sor kerül, már javában áll a vásár. SZEGEDI NÁNDOR NEM QORDIUSI CSOMÓ. A HÁZTÁJI FÖLDJÉN találtuk meg Balogh Józsefet, a balatonőszödi Kossuth Tsz elnökét. Burgonyát kapált. Néhány percre aztán leheveredett velünk az útszéli sáncba, a fűre. Érdeklődésünkre elmondta, hogy már a kukorica sarabolásánál tartanak. — Amennyi munkánk van — mondta —, könnyen elvégezzük. Kevés a földünk. — Mennyi a szántójuk? — A szántónk mindössze 196 hold és van, amikor ötvenen is dolgozunk a közösben. Jóllehet csak a családfők iratkoztak be tagnak a termelőszövetkezetbe, de amikor sok a munka, jönnek a családtagok is dolgozni a közösbe. És új belépők is jönnének közénk ... — Vettek már fel új tagot? — Nem. Sajnos nem. Éppen azért, mert kevés a földünk, a tagság úgy határozott, hogy egyelőre nem lesz tagfelvétel. Mert akik jelentkeztek, azok is többségükben agrárproletárok, földje csak Miklós Jánosnak és Sandl Lajosnak van a jelentkezők között. Úgyhogy ez az újonnan belépni szándékozó öt család nyolc-tíz taggal állna be. de földet összesen talán tíz holdat hoznának magukkal... Nagyon sajnáljuk, hogy éppen azokat nem vehetjük fel közénk, akik egyénileg amúgyis nehezen boldogulnak. Mert szegényparasztok ők, akik kénytelenek részes vagy napszámos munkát végezni. Csakis a szövetkezetben találnák meg a létbiztonságot. De hát mit csináljunk... — No, de ha belterjesebbé tennék a közös gazdálkodást, akkor már több ember találna itt munkát és megélhetést. — Sokat gondolkodtunk mi már ezen is. Szerettünk volna létrehozni egy öntözéses kertészetet. A kertészet sok munkaerőt vesz fel. De nem tudtuk és egyelőre nem is tudjuk ezt megvalósítani, mert nincs hozzá adottságunk. A földterületünk mind magas fekvésű. Csak egy megoldás volna most, de ez is bizonytalan . Éspedig? A szomszéd községben, Balatonszárszón feloszlott az ősszel a termelőszövetkezet. Annak itt a közelben, a mi földünk szomszédságában van 85,5 hold földje, azt ha megkaphatnánk ... Már kértük is ... A járásnál ígérték, hogy segítenek. De még nem tudjuk, hogy mi lesz... Mert állítólag most a megyénél van az ügyünk ... ott döntenek ... Választ még nem kaptunk. Hm... Hát csak ez lenne a megoldás? Ennél jobbat nem tudunk... Ez viszont^ bajos dolog. Éppen most hallottuk, hogy a balatonszárszói volt termelőszövetkezet tagjainak egy küldöttsége járt bent a járási pártbizottságon es azt kérték, hogy ne adják oda senkinek a járási szervek a volt tsz gazdasági épületeit, mert az ősszel ismét össze akarnak állni. Ha valóban létrejön a termelőszövetkezet Balatonszárszón, akkor annak nemcsak a gazdasági épületre, hanem nyilván a földre is szüksége lesz... És érthető, hogy a szárszóiaké lesz az elsőbbség... így ebben az évben egyáltalán nem tudunk felvenni szegényparasztokat a szövetkezetbe ... Balogh József szavaiból a termelőszövetkezet előrelépéséről való lemondás s az érződik, mintha zsákutcába jutottak volna. Nem. Mégsem mondhatjuk, hogy ez a problémájuk kibogozhatatlan gordiusi csomó ... Vegyék fel a földnélkülieket, a szegényparasztokat a szövetkezetbe, tudnak nekik munkát adni az aránylag kicsi földterületen is., mert így a kapásnövényeiket a korábbi gyakorlattól eltérően többször kapálhatják... Ezáltal nemcsak a munkaerő-felhasználás nő, hanem a kapásnövények terméshozama is emelkedik. Ezt a megoldást másik termelőszövetkezetekben is alkalmazták. A másik lehetőség pedig az, hogy kössenek a szövetkezeti tagok minél szorosabb baráti kapcsolatot a középparasztokkal, s mutassák meg nek’ik, hogy a közösben többre vihetik, egyszóval: meg kell nyerni az ügynek azokat a parasztokat is, akik nagyobb földterületet vinnének a termelőszövetkezetbe. Mert a nincsből az Isten sem adhat, s a balatonőszödi határ nem gumi, hogy azt nyújtani lehessen. A szövetkezésnek viszont az is célja, hogy a földnélküli parasztok is kízsákmányolásmentesen dolgozhassanak a mezőgazdaságban azáltal, hogy részt vállalnak a közösben lévő középparasztok földjének megműveléséből. Meg kell tehát kedveltetni a középparasztokkal a nagyüzemi gazdálkodást, hogy szívesen vigyék a közösbe földjüket és természetesen erejüket, szívüket is. Ezt akkor tudják hamarabb elérni a balatonőszödi Kossuth tagjai, ha a »túl«-er ej ükkel olyan mintaszerűen művelik meg földjüket, s gondozzák állatállományukat, amilyenre egyéni gazdaságokban nincs példa. NE FÉLJENEK TEHÁT a munkaerőgyarapodástól, a szegényparasztok felvételétől, de ugyanakkor szüntelenül keressék a középparasztok barátságát Sz. F. Franciaországi jelentések Az udvarhelyi őrs kőszikla volt Rövid séta az ENSZ székházában Az Elnöki Tanács június 3-ára összehívta az országgyűlést Rendelettervezet a jogellenesen külföldre távozottak vagyonjogi helyzetének rendezéséről A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Dobi István elnökletével ülést tartott. Az Elnöki Tanács elhatározta, hogy az országgyűlést 1957. június hó 3-án délelőtt tíz órára összehívja. Az ülésen elfogadták az 1956. évi október hó 23. napját követően jogellenesen külföldre távozott személyek vagyonjogi helyzetének rendezéséről szóló törvényerejű rendelet tervezetét. Ez a jogszabály azoknak a vagyonára vonatkozik, akik az említett időpont után engedély nélkül külföldre távoztak, s 1957, március 31-ig nem tértek vissza az ország területére, illetve hazatérési szándékukat sem jelentették be eddig az időpontig a magyar külképviseleti hatóságnál. Az engedély nélkül külföldre távozottak vagyona a törvényerejű rendelet értelmében általában az öröklésre jogosultakra száll át. Amennyiben nincs öröklésre jogosult, illetve, ha igényét nem érvényesíti, a vagyon az állam tulajdonát képezi. A vagyon megszerzésére jogosultak sorrendjét a pénzügyminiszter és az igazságügyminiszter külön rendeletben állapítja meg. Az igényjogosultak kötele sek igényüket a törvényerejű rendelet hatályba léptétől számított harminc napon belül a külföldre távozott személy utolsó állandó belföldi lakóhelye szerint illetékes községi, városi, városi kerületi tanács végrehajtó bizottságánál bejelenteni. Ugyaneddig a határidőig az igényjogosultak a vagyon tulajdonjogáról le is mondhatnak. Az engedély nélkül külföldre távozottakkal szemben támasztható igényeket a vagyon megszerzőivel szemben a polgári jog általános szabályai szerint lehet érvényesíteni. Rendezi a törvényerejű rendelet az engedély nélkül külföldre távozóitokkal kapcsolatos tartásdíjak, járadékok és más hasonló természetű szolgáltatásoik érvényesítésének kérdését is. Az Elnöki Tanács elfogadta továbbá az Eötvös Lóránd Tudományegyetem szervezetének módosításáról szóló törvényerejű rendelet-tervezetet. Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára beszámolt a sokgyermekes anyák jutalmazásáról szóló 1957. évi 21. számú törvényerejű rendelet végrehajtásáról. Elmondotta, hogy a törvényerejű rendelet értelmében ez év júniusától kezdve valamennyi megyében a helyi tanácsok intézik a sokgyermekes anyák jutalmazását, s ezért a jövőben a helyi tanácsok a pénzjutalmat két-háram hét alatt folyósítják az anyáknak, nem kell tehát a kiutalásra esetleg hónapokig vámiok. Bejelentette, hogy a rendelet megjelenése óta kb. másfélszer annyi jutalmat fizettek ki a sokgyermekes anyáknak, mint a múlt év azonos időszakában. Az országgyűlés hétfőn kezdődő ülésszakán Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke ismerteti az 1957. évi népgazdasági tervet, majd Autós István pénzügyminiszter az 1957. évi állami költségvetést, amelyet e napokban tárgyalnak meg az országgyűlés állandó bizottságai. A népgazdasági tervet; és költségvetést együtt vitatja meg az erszággyplés. Tíz perc az Állami Biztosítónál A jégbiztosítás halogatásával nő a károsodás veszélye A hideg idő megszűnésével szinte naponként jelentkeznek a zivatarok, jégesők. Rövid ideig tartó jégeső megsemmisítheti egész falu, vagy vidék évi termését. Nos, a jégverés elhárítására idáig semmiféle természetes, vagy mesterséges ellenszert nem sikerült alkalmazni. Ahol megjelennek a jegethozó viharfelhők, a termés védtelenül van kiszolgáltatva a pusztító vihar kénye-kedvének. Sokat hangoztatott igazság ez. Talán éppen ezért egy kicsit megszoktuk már és egyszeriben kizártnak tartjuk azt, hogy a viharos jégverés bekövetkezhessen. A »talán nem...« a halogatás azonban gyakran végződik tragikus kudarccaL Felkerestük az Állami Biztosító igazgatóját, Frimm Géza elvtársat, tájékoztassa lapunkat az évi jégbiztosítás helyzetéről. — Megértették-e a megye dolgozó parasztjai a jégbiztosítás fontosságát? — Sokan megértették, és számosán kerestek fel bennünket biztosítás kötési szándékkal. Sajnos azonban akadnak közöttük olyanok is, akik már későn érkeznek. Azokban a községekben ugyanis, ahol az idén már volt jégverés, nem fogadhatunk el biztosítást. — Tudna-e említeni ilyen Somogy megyei falut? — Nagyobb jégverésről kaptunk hírt Ötvöskónyiból, Segesdről és Somogyaracsról. Nemcsak a gabonafélékben esett nagy kár. A jégverés egyes helyeken egész használhatatlanná tette pl. a szerződéses ipari növényeket. Tudvalévőén ezek a növények igen nagy értékűek. A megtermelésükre fordított pénz, fáradság, térítés nélkül veszik oda, és nem egy helyen borítja fel a nem eléggé Előrelátóan gondolkodó emberek egész gazdasági egyensúlyát. — A tűz- és jégbiztosításon kívül melyik biztosítási formának tulajdonít még nagy jelentőséget? ■ A válaszhoz nem kell különösebb fejtörés. Somogy megyében az állatbiztosításnak érzem fontosságát. A megye mezőgazdasági jellegénél fogva a gazdák nagyszámú állatot tartanak. Jónak mondható ugyaii az állategészségvédelem, mégis nem egyszer váratlanul beüt a baj. Egy-egy gazdának több állata is elhullik ilyenkor. Csak néhány példát említsek az első negyedévből. Petrovics Gyula bolhói lakosnak az állatkára 1308 forint, Selymes János darányi lakosnak 1693 forint, Jakab Jánosné hencpei lakosnak 1710 forint, a taszári Simon Andrásnak 3840 forint állatkára keletkezett. És így folytathatnám a sort. Éppen ezért az állam lehetővé teszi az állattenyésztők számára az önkéntes állatbiztosítás megkötését. — Melyek az állatbiztosítás kötés feltételei? —1 Minden hathónaposnál idősebb négylábú állatot lehet biztosítani, ha az állatorvos megvizsgálta és egészségesnek találta. A biztosítás értékét a termelő határozza meg. Elhullás esetén kártérítést fizetünk. Ha kényszervágás válna szükségessé, akkor a hentes által fizetett átvételi árhoz az Állami Biztosító hozzáadja a biztosított állat értékének többi résaét. Vagyis ha kétezer forintot ér pl. egy biztosított borjú, és a húsbolí 800 forint átvételi árat fizetne, akkor az Állami Biztosító még 1200 forint kártérítést juttat a károsultnak. — Melyik Somogy megyei tájegység biztosított legtöbb állatot ? — A nagyatádi járás, noha jóval több állatot nevelnek pl. a Kaposvölgyében. Reméljük azonban, hogy az állattartásáról híres Kaposvölgye a közeljövőben mindinkább megérti az állatbiztosítás fontosságát.
