Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-30 / 124. szám

* ________________________________ BOMOGYORSZAG Csütörtök, 1951. május 30. ~ ....... ..................■‘■миши "■■WH——япяшттяш——hmwuhtimihuiiih—ни» ши ни iiiMuiHimrfMn mm—нс ■шнинявшим шшш ваяшвшшяш — и гпт~1гвттшп nrarniiBiiM^iMiniwii ■ — Ne aprózzák szét az ifjúbay erejét A marcali járásban 13 KlSZ-szúr­­vezet működik 304 taggal. A járási székhelyen március 21-én elsőnek alakult meg a KISZ-szervezet 61 taggal. Elsők között alakult ugyan meg, de azzal mm lehet dicsekedni, hogy a munkában is az elsők között van. Igaz, azt is meg kell mondani, hogy értek el különböző téren ered­ményeket, de a szervezeti életben lemaradás tapasztalható, ha ez nem is az 6 hibájukból származik. Eddig nem volt megfelelő helyiségük. Most, miután az új mozi felépült, megkapták az eddig mozinak hasz­nált épületet. Most már van lehe­tőség a szervezeti életre is. Ered­ményeikről is beszélni kell. Társa­dalmi munkában felépítettek a KISZ-fiatalok egy tekepályát, ötezer forint értékben, a marcali erdészet segítségével, amelytői a fát kapták. Rendbehozták a kultúrház kerthe­lyiségét, ahol vasárnap délutánon­ként táncolnak majd. Együtt dolgoz­nak a helyi honvédalakuíatok KISZ- szervezeteivel, akik a tánchoz szük­séges zenét szolgáltatják. Hiba az, hogy minden kisebb üzem, szerv, hivatal arra törekszik, hogy saját KISZ-szervezetet hozzon létre. Ez nem helyes. Ahol a KISZ-be be­lépők száma nem haladja meg a 15 főt, ott ne alakítsanak külön szerve­zetet, hanem lépjenek be a területi szervezetbe (rendőrség, téglagyár stb.). A másik hiba, hogy a marcali községi pártszervezet nem nagyon törődik a fiatalokkal. Taggyűlései­ken, vezetőségi üléseiken a pártveze­­tőségnek még egyetlen tagja sem je­lent meg. Változtassanak ezen. Ne engedjék, hogy szétforgácsolják a községben a fiatalok erejet és segít­senek abban, hogy legyen a község­ben egy erős KISSI-»**rvezet, amely eredményesen dolgoiik. Sz. L. IFJÚ FIGYELŐ PÁLYA VÁLASZTÁS? A kórház udvarán egy fiatal lány fecseg. Piros ruhában, kissé visel­tes, fehér vászonkabátban üldögél a pádon. Lábait átveti egymáson és szórakozottan babrálgatja kis nyári kesztyűit. Minden kerek rajta, húsos orra, szája, erős lábai vannak. Olyan, mint egy gombóc. Kissé affektálva beszél, elhúzza az utolsó szótagokat, felső fogsorát szinte ráülteti alsó ajkára. Érettségi előtt áll és a jövőről, meg a tanulásról beszélgetnek. Ö, a feketeruhás barátnője és annak be­teg apja. A szót a kis gombóc viszi. Az egész nem túlságosan érdekes, hisz mindennapi téma ezekben a napokban. Valami mégis megüti a fület. neki távol? Ahol nem ismerik? A gyerekek a kis halasmedence körül kavicsoznak, látogatók jön­­nek-mennek. A lány cseveg, dől be­lőle a szó. — Most mehetnék Egerbe, orosz­­magyar szakra. De sokkal jobban tisztelem magam, semhogy ezt vá­lasszam. Pedig jó nyelvérzékem van... Megdöbbentő ... Nem szakad le az ég? Van ennek esze és lelkiis­merete? — A felvétel is mindenhol csak pofára megy. Most is, az elsősök felvételénél is így volt. A legfon­tosabb az igazgatót, vagy egy ta­nárt megnyerni. Akkor sikerül­het . Jó, azt hiszem, felmegyek majd Pestre és egy kicsit megkenem a dolgot. Úgy, mint azelőtt — így az apa. Hát bizony ez már valami. A jel­szó itt, úgy látszik: mindenáron to­vábbmenni, mindegy, hogy hová. Csak az merül fel, mit szólnak eh­hez az értékeléshez a lányok eddi­gi tanárai? A négy év alatt ennyi becsületet' szereztek maguknak? A gombóc folytatja: — Velem is így volt... A legjobb nekem minél távolabb, ahol nem is­mernek. Most is ötszáz kilométerre vagyok... Az apa és a barátnő helyeselnek. Kezd a dolog érdekes lenni. Miért jó Ha parasztlány, a Szovjetunió harcai nélkül eljutna-e valaha az érettségiig, lakhatna-e kollégiumban állami pénzen? És ha az az ötszáz kilométeres tá­volság búvóhely neki, nem a rend­szer hibáját kihasználva jutott-e előnyhöz, mással, a népi demokrá­ciához hűséges fiatallal szemben? Legalább tisztességes lehetne, lojális, ha más nem. Vagy becsüle­tes és azt mondaná: »Nem kell a tietek, pem akarlak benneteket szolgálni.« És otthagyná az iskolát, fizikai munkát vállalna. De nem. Ö nem lojális, nem tisz­tességes, nem becsületes. Ö mene­külni akar a munkától. Minél jobb érvényesülést keres. Ebben a rendszerben, melyet a Szovjetunió tett lehetővé. Ilyen »rossz« rendszerben. Miben lehet reménykedni? Oly korlátolt, hogy nem tud ár­menni a felvételi vizsgákon... És talán abban, hogy igazgatóink is­merik a tanulók jellemét, igazi ar­cát ... És ennek alapján döntenek a továbbtanulásban...-ij-VASÁRN ^ Jg$e KISZ-kirándulás a Nádasdi erdőbe EGY-EGY TAVASZI VASÁRNAPON kis bátyus, vidám fiúk, lányok indultak а. ьокшш, sokszemú Buda­pestről ki a budai hegyek közé. Nézhették akár békés kirándulóknak is őket, ha úgy tetszett, de valójában több voltak ennél. Az illegális Kommunista Ifjúmunká­sok Szövetsége tagjai voltak, s a hegyeket, a zöldet vá­lasztották megbeszéléseik színhelyéül. Az ifjúság eljö­vendő szabad életerői beszélgettek és felidézték a Ta­nácsköztársaság emlékét, melyet csak így, emberektől távol, vagy sötét szobákban lehetett emlegetni. Vasárnap — ha lehet ezt mondani — egy kicsit ismét visszatér a múlt. Csakhogy most nem kis csapat oson ki a városból, hanem lobogó zászló alatt menetei több száz fiatal, hogy fennszóval emlékezzen meg a 19-es Tanácsköztársaságról és annak hat somogyi már­tírjáról, akiket a Nádasdi erdőben kivégeztek. Ez az ifjúsági kirándulás egyben zászlóátadás is lesz. A Városi Pártbizottság nagy, vörös selyeinzászlot ajándékoz e na­pon a városi KiSZ-szervezö bizottságnak. Tehát szép ünnepük lesz vasárnap a KISZ-fiataloknak. Éppen ezert külsőségekkel is emelni akarják a kirándulás szépsé­gét. Lgy tervezik, hogy reggel 6 órakor gyülekeznek a Táncsics gimnázium udvarán, és innen indulnak majd el a kirándulás végcélja, a Nádasdi erdő felé. A városon rendezett sorokban vonulnak Keresztül, elöl a zászló­val .A tulajdonképpeni emiékünnepség délelőtt 10 óra­kor kezdődik, ahol a Tanácsköztársaság egy veterán harcosa tart megemlékezést. A KISZ-esek nevében pe­dig Vörös Sándor, fiatal vasmunkás beszél. A választás azért esett éppen rá, mert ő sorkatonaként részt vett a Köztársaság téri pártház védelmében, Budapesten, az ellenforradalom idején. Ezután adják át a Városi Pártbizottság vörös se­­lyemzasziaját, melyet szimbólumként, a kirándulás vé­géig KiSk-orseg onz majd. A délutáni műsor gazdagságáról is gondoskodtak. Arról, hogy minden munkás-, arák- és paraszmatal megtalálja a neki legjobban megfelelő szórakozást. Bi­zonyara soaan leszneü majd kiváncsiak а V ff-kupa legjooo helyezettjeinek laodarúgo mérkőzésére. Ашк viszont a röpiaodat szeretik jobban, azok ennek a sport­ágnak is honolhatnak, mert szerveznek aiapszervezetek közti ropiauüamerkozeseket is. No es ha már ilyen al­kalmas környezetben van az ember, vajon elmaradnat­­na-e a szamnaooru? Itt majd eidói, hogy melyik diak­­fiatalban rejtőznek a lelemenyesseg, és a felderítő kész­ség csirái. S ha még ezek után is akadna olyan, aki nem ta­lálta meg a maga szórakozását, az ne menjen máshova, csak a céllövöldéhez, vagy a kakast-ütok, de soha el nem találok csoportjához. S mire eljön az est, a haza­indulás ideje, biztos, ö is egy jól eltöltött napot fog maga mögött hagyni. A KIRÁNDULÁS ELŐKÉSZÜLETEI jó ütemben haladnak es szép számmal jelentkeznek a fiatalok, akik reszt akarnak venni a nádasdi erdei KlSZ-kiranduiá­­son. (Még vidékről is jönnek fiatalok: Zsipóról 2t)-an jelentkeztek a kirándulásra.) Csupán az esős időjárás aggasztó. Ezért fölmerült az a javaslat is, ha továbbra is ilyen hűvös, esős idő lesz, a június 2-i kirándulást két héttel elhalasztják. Ha nem — vasárnap kirán­dulunk! — к — a buLLafyáwáL és egy ősz öreg emberről Д7з zárjuk le a negyedikesek k" könnyes-mosolygós búcsúzá­sát egy ősz-öreg ember történeté­nek megörökítése nélkül. Ki tudja, tán tanulunk belőle, tán megmeleg­szik tőle szívünk ... Az ősz-öreg ember egy eldugott faluban élt, annak is a legtávolibb sarkában. Magánakvaló, szorgal­mas paraszt volt, öreg asszonyával élte le életét. Nem jártak semerre, sehová. Nem érdekelte őket semmi, csak a föld, ez az áldott falusi rög, meg a munka. Az évek elszálltak fölöttük, mint a költöző madarak és ők a kis település határát sem lépték át nagyon. Tavasztól késő őszig görnyedeztek, télen a kis ház ablakából nézték a csepergő esőt, a súlyos felhőket, ami a havat hozta magával, meg a viharokat. Aztán, ha megjött a rügyfakasztó tavaszi szél, előhozták a megjavított szer­számokat és újrakezdték. bzi az ösz-óreg embert most el­hívták a városba, nézné meg test­vérének паду/iát, mikor elbúcsúz к az iskolától. Nem szívesen hagyta oá a., asszonyt, ..o meg a munkát, ami mindig megtalálta őt, de hát testvérének a legkedvesebb gyere­kéről volt szó. Mégis Imént. Az asszony előadta ünneplős, fekete ruháját, meg a kalapot, kezébe fog­ta a botját, 2sebredugta a kurtaszá­rú kispipát és szépen elköszönlek egymástól. Langy-meleg májusi reg­gel volt, az ég felhőtlen, a bokrok zöldek, oly szépek, akár otthon a kis ház körül. De megsem otthon volt, hanem nagy házak között, körülötte sok emoer, az udvar telis-tele virággal, lila orgonákkal, piros, fehér szek­­fűkkel és olyan illat volt, hogy azt már nem is lehet kimondani. и s akkor elkezdődött, amiért F-1 jöttek. Csak a hangokat le­heteti még hallani, a magas és csen­gő leányéneket és mellette a mé­lyen zengő, magános fiúdallamot, mint fájdalmas kíséretet. Még csak az osztályukat, a benne töltött órá­kat, az ifjú éveket hagyják ott, attól válnak el, s hangjuk mégis meg-megcsuklik, megtörik, mint üvegpohar, ha ütőáést kap, mint szív, na banal seózi. És akkor oda­érnek feléjük. Mosoly az arcukon és könnycsepp a szemükben, édes­bús gerucéknek és gémlábú sóly­moknak. Sóhajtanak az apák, rínak a jó anyák, törölgetik szemeiket a baráton, ölelnek egymást miniitma­­nyau, ae meg nem lehet. Szói a búcsúszó, valakinek meg­­csuklik a hangja, szipognak csend­ben a hozzaiarlozók, kihúzzák ma­gukat a buszke fiák és apák, akik íme megérték az első nagy fordulót. Még néhány év és végleg elhagy­jam egymást., az öregek egyedül ma­radnak, az ifjak új fészket raknak. Ez van az élet konyveoen megírva. De most még, most igen, meg egy­máséi. Találkoznak egy ritka pilla­natban, amikor mindent felejtenek, csak a szere tetet nem, amely örök­re összefűzi őket. És vege az ünnepélynek. Minden­ki boldog, mindenki nevet, minden­ki gratulál a sudár nagyfiúnak is. Csak az öreg, ősz emoer áll egy fának támaszkodva, megrendültén, mint kit lesújtott valami. Fejét kör­­o^jaraija az ünneplő sokaságon, oz épületeken, a virágok ezrein. — Bátyám, édes bátyám! — öleli át a nagyfiú. S az ember szorongatja reszketve a gyereket és suttogja neki: — Öcsém, kedves öcsém!... Hát ilyen szép is van?... Hát ti ilye­nek vagytok? ... Hát ilyen szép is ■> Nekidől, vissza a fának, két ke­zével a botra támaszkodik és ráz­za a zokogás. Sír, öregesen, krákog­­va, ráncain néhol megállnák a könnyek, gyöngyök a dísztelen ar­con. v’ a fiatalabbak körülállják, és ^ könnyeznek vele, mintha A KISZ Somogy megyei Kulturális Bizottságának programtervezete A KISZ Somogy megyei Kulturá­lis Bizottsága 1957. május 18-án megalakult. Létrejötte azért vált szükségessé, hogy a múlt hibáiból okulva ifjúsági életünkbe új színt hozzunk, tartalmasabb munkát és nagyobb eredményeket érhessünk el. A kulturális bizottság értékelte a DISZ munkáját. Ennek során megállapította, hogy a DISZ az elmúlt években nevezetes társadalomformáló szerepet töltött be a magyar ifjúság életében. Olyan eredményeket ért el az ifjúság szer­vezésében és művelésében, amelyek­nek örökségét a KISZ büszkén vál­lalja. így éppen a DISZ-ben valósult meg a magyar ifjúság szervezeti és eszmei egysége; a DISZ munkájá­nak eredményeként talált egymásra a munkás-paraszt és értelmiségi if­júság s a DISZ vezette diadalra a széthúzás és az erőket szétforgácso­ló dekadens burzsoá szellem felett az összefogás és az egység közösségi szellemét. Azonban a DISZ az elmúlt két év­ben válságba jutott, melyből a ki­bontakozást meg nem találva, ha­nyatlásnak indult. Az utóbbi két év­ben immár képtelen volt újabb len­dületet venni, s irányt szabni az if­júság számára. A DISZ gyakorlati tevékenységében a forma és a tar­talom viszonylatában olyan végzetes eltolódások mentek végbe, amelyek lejáratták a legszebb célkitűzéseket is. Mindezeknek együttes eredmé­nyeként a kezdetben harcos és nagy lendületű szövetséget magatehetetle­­nül és széthullóban érte október 23-a. A kulturális bizottság arra az el­határozásra jutott, hogy a DISZ érté­kes tapasztalatainak felhasználásá­val új munkastílust alakít ki, amely tartalmas mozgalmi élet kibontakoz­tatására nyújt lehetőséget. A kultu­rális bizottság ezután Somogy megye ifjúsága művelődésének jelenlegi helyzetét és körülményeit mérte fel. Megállapította, hogy az ifjúság kul­turális életében sok tekintetben lemaradás tapasztalható. s nem teljesen indokolatlanok azok a nézetek, amelyek a somogyi ifjúság bizonyos elmaradottságát panaszol­ják. Szembeötlő igénytelenség, a mű­értés hiánya jellemzik ezt a legjob­ban. A bizottság az ifjúság különbö­ző rétegeinek helyzetét elemezve a következő eredményre jutott: A munkásíiatalság körében fásultság tapasztalható, amely elsősorban az ifjúság hiányos gyakorlati foglalkoz­tatásából adódik. Másoknál a kozmo­­politizmus és a féktelen nyugatimá­­dás lett úrrá. A parasztifjúság hely­zetét a falun végbemenő nagy társa­dalmi átalakulásban való helykeresés jellemezte. A DISZ azonban nem tu­dott megfelelő tartalmas mozgalmi életet biztosítani számukra, ezért szórakozásukat a kocsmákban keres­ték. A vidékre került fiatal értelmi­ség soraiban nem egyszer az anya­giasság, tétlenség és érdektelenség jeleivel találkozunk. Mindezek elle­nére a fiatalságban úgyszólván nap­ról napra erősödik a tudás, a kultú­rált és tartalmasabb élet iránti vágy. A kulturális bizottság ezeket mér­legelve a következő programterveze­tet dolgozta ki: Feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy Kaposvár fiataljai olyan ifjúsági otthonnal rendelkezzenek, ahol politikai és kulturális igényeiket a lehető legnagyobb mértékben ki­elégíthetik. A vidéki fiatalság mű­velődési központja a járási, illetve a községi művelődési ház legyen, melynek vezetésében a KlSZ-fiata­­lok megfelelő tevékeny szerepet kap­nak. A különböző irányú érdeklődési köröknek megfelelően mind az ifjú­ság, mind a felnőtt dolgozók művelt­ségi színvonalának emelése céljából szabadegyetemet kívánunk szervezni. A szabadegyetemen a következő tagozatokat tervezzük: 1. Történe­lem- és társadalomtudományi; 2. Természettudományi; 3. Irodalom és művészeti; 4. Mezőgazdasági tagozat. Többek között történelmi, filozófiai, irodalmi-, zene-, esztétikai, művé­szettörténeti, agro- és zootechmkai kérdésekről rendezünk előadásokat. Sokoldalúan kívánunk foglalkozni 'az ifjúság mai anyagi, erkölcsi problé­máival, mindennapi életével. Ezen­kívül a járási székhelyeken és a köz­ségekben is tartunk előadást az igé­nyeknek megfelelően. Az ifjúság véleményének fóruma­ként megyei sajtónkban megértenék hetenként egy alkalommal teljes ol- Csákvári János dalt fordítunk az ifjúság politikai és kulturális problémáinak ismerteté­sére és megvitatására. Ezért szer­kesztő bizottságot hozunk létre, amely megyénk fiatalságának írásai­ra, javaslataira, véleményére támasz­kodik és ebből az anyagból állítja össze az ifjúsági oldalt. A művészeti munka kiszélesítése és továbbfej­lesztése érdekében az alábbiakat ja­vasoljuk: Ifjúsági kórust hozunk létre a kaposvári KISZ-szervezetek támogatásával. Javasoljuk a járási és községi KISZ-szervezeteknek is, hogy a lehetőségeknek megfelelően hozzanak létre énekkarokat és ezzel biztosítsák az ifjúság esztétikai, ze­nei nevelését. A Kisz Megyei Kulturális Bizott­sága felhívja a város KlSZ-szerveze­­teit, hogy támogassák a Somogy me­gyei Népi Együttes fiatal tánckarít; a táncolni vágyó, valamint a népi hagyományokat szerető és ápolni kí­vánó fiatalokat tömörítsék a táno­­karba. A falusi művészeti munka színvo­nalának emeléséért a községi KISZ- szervezetek hozzanak létre művészeti csoportokat, pl. színjátszó, néptánc, népi együt­tes, stb. Ezt a munkát szorosan a községi művelődési házzal karöltve végezzék. Használják fel és vegyék figyelembe az idősebb generáció se­gítségét és tapasztalatait. A szervezeti élet elevenebbé, gaz­­dagabbá tétele érdekében a helyi kö­rülményektől függően létesítsenek könyvtári olvasó szobákat, szervezze­nek ifjúsági gazdaköröket, leányko­szorúkat, stb. Itt teremtsenek pezs­gő életet, rendezzenek egy-egy könyvről közös megbeszélést, vagy ismertetést. Az általános műveltség emelése érdekében maximálisan használják ki a rendelkezésre álló falusi népkönyvtárakat, legyenek a könyvek olvasói és propagandistái. A lehetőségeknek megfelelően a helyi adottságokat figyelembevéve szervezzünk különböző technikai vagy művészeti szakköröket, így pl. képzőművészeti, fotó, rádió és mo­toros szakköröket. A szervezésnél feltétlenül kísérjük figyelemmel az ifjúság érdeklődési körét. A fiatalok nyári foglalkoztatására a lehetőségekhez mérten rendezzünk ifjúsági találkozókat, kirándulásokat és táborozásokat, ikü­­lönös figyelemmel az idén megren­dezésre kerülő Moszkvai Világifjú­sági Találkozóra. Tartsanak ismerte­tő előadásokat, élménybeszámolókat a korábbi VIT-ek Somogy megyei részvevőivel, hogy fiataljaink minél nagyobb mértékben ismerjék meg a világ_ ifjúságának problémáit, társa­dalmi, politikai és kulturális helyze­tét. E ^sokoldalú és sokrétű feladatot csak úgy tudjuk eredményesen vég­rehajtani, ha a járási, illetve községi KISZ szervező bizottságok létrehoz­zák a megyei kulturális bizottság­hoz hasonló, kulturális problémák­kal foglalkozó bizottságaikat. Prog­ramunk akkor válik élő munkává, hogyha a KISZ-szervezetek, illetőleg a kulturális bizottságok a legszoro­sabb együttműködésben dolgoznak a többi társadalmi, népművelési szer­vekkel. E programtervezetet az ifjúság elé terjesztjük azzal, hogy javaslataik­kal, észrevételeikkel egészítsék ki és vitassák meg, mert munkánk csak abban az esetben lesz eredményes, ha közös erővel igyekszünk a somo­gyi fiatalok kulturális fejlődését megvalósítani. A KISZ SOMOGY MEGYEI KULTURÁLIS BIZOTTSÁGA (A fiatalok véleményének, javas­latainak örömmel adunk helyet la­punk hasábjain. Szerk.) Mit rejt a boríték? Azok a borítékok, amelyeket a negyedikes búcsúzó diákok adtak át osztályfőnöküknek, álmokat es terveket rejtenek. Mielőtt elbúcsúz­tak volna egymástól, leírták a fiúk, mit akarnak tenni az ötéves talál­kozóig. A tanár úr pedig eltette őket, le­ragasztotta. ö sem pillantott bele. Majd ót év múlva egyenként fel­olvassa őket... A papírok addig pihennek, a fiúk nekivágnak az életnek. Az álmai­kért ... Bár minden sikerüljön nekik.- II A LEGERŐSEBB Hányadik osztályba jársz, Péter? A harmadikba. És ki a legerősebb az osztályban? A tanító úr.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents