Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-28 / 122. szám

Medd, 1957. május i*. SOMOGYORSZÄG 3 Távira) Kádár János elvtársnak, az MSZMP Központi Bizottsága elnökének A Szovjetunió Kommunista Párt­jának Központi Bizottsága 45. szüle­tésnapja alkalmából Önnek — a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt és a magyar nép egyik kiváló vezetőjé­nek — testvéri üdvözletét küldi és további sikereket kíván abban a harcban, amelyet a magyar nép, har­sé« élcsapatának, a Magyar Szocia­lista Munkáspártnak a vezetésével a magyarországi népi demokratikus rendszer megszilárdításáért, a ma­gyar dolgozók életszínvonalának to­vábbi emeléséért és a szocializmus építéséért vívnak. A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÄRTJÄNAK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA Hamarosan a Minisztertanács elé kerül a tsz-tagok biztosítására vonatkozó javaslat Vasárnap szövetkezeti napot tartot­tak Fejér megyében. Ebből az alka­tomból Velence községben délelőtt ünnepi nagygyűlést rendeztek, ame­lyen Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, a megye képviselője mondott beszédet. Beszéde elején alacsony- mezőgaz­dasági termelési eredményein!: okait fejtegette, majd rámutatott, hogy a jó eredmények elérésének feltétele mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben a nagyüzemi gazdálkodás, a szövetkezeti gazdál­kodás. A tsz-mozgalomban sok hibát követtünk el, s a múlt évi októberi események súlyos csapást mértek a termelőszövetkezetekre. Azok azon­ban, amelyek megmaradtak, igazi szövetkezetek! Hiba volt, hogy gyakran akaratuk ellenére szólítottunk embereket a szövetkezeti gazdálkodásra. A jövő­ben nem fogjuk ezt tenni. A jövő­ben gondoskodni fogunk arról, hogy az új na^vüzemek létrehozásának meglegyenek a gazdasági és a poli­tikai alapjai. A továbbiakban Dobi István a tsz­­tagság egyik régi panaszáról beszélt: az öregségi biztosítás, a termelőszö­vetkezetek idős dolgozóinak intéz­ményes ellátása jogos kérés, ezt mindenki elismeri — mondotta. — Foglalkozunk ezzel a i kérdéssel, s az öregségi biztosítás ügyét feltétlenül rendezzük. A javaslaton most dolgo­zunk, s rövidesen a Minisztertanács elé terjesztjük. (MTI) Mégis „kitáncolták" Az eső sem tudta el­venni a fiatalok jó­kedvét, az sem bírt a fiatalok erejével. Igaz, hogy nem kinn az ut­cán, hanem benn a Me­gyei Pártbizottság épü­letében »táncolták ki« a májusfát, de mégis csak eleget tettek a ka­posvári KISZ-fiatatok a régi hagyományoknak. Évszázadokra vissza­nyúló hagyomány né­pünk életében a má­­jusfaállítás, amelyet azután május utolsó vasárnapján hajnalig tortó táncmulatsággal döntenek ki. Zengett a megyei pártszékház a fiatalok jókedvű énekétől, tán­cától. Szokatlan volt a folyosón való táncolás, az egyik táncoló lány el is esett, de csak ad­dig fájlalta, lábát, amíg újra táncba nem hív­ták. Magyar fiatalok, szovjet katonák együtt mulattak, együtt »tán­colták ki" a májusfát, amely csodák csodájá­ra, mégis a helyén ma­radt. Talán olyan jól sikerült a »kitáncolás«, hogy újból meg akar­ják . ismételni, vagy meg akarják hagyni a következő esztendő­re? ... Este a KIOSZ szék­házában (?) gyülekez­tek a fiatalok, s ott folytatódott a táncmu­latság. Nagy sikert ara­tott a Textilművek, a Baromfifeldolgozó Vál­lalat és a vasút dolgo­zóiból alakult közös tánccsoport, amely egy csárdással nyitotta meg a táncot. Ez, s hogy a fiatalok végig jókedvű­en, jó hangulatban tar­tottak ki a táncmulat­ságban, nagyon tet­szett. Nem tetszett az. hogy az egyik fiatal szén szürke ruhájához egy .ízléstelen nyak­kendőt kötött, atne iyen egy meztelen nő, annak kebelén pedig egy égő piros szív »ékeskedett". Remél­jük, nem KISZ-íiatal volt. Nem tetszett az sem, hogy egyes fiata­lok tánc közben tréfá­ból mintha lekérnék a táncoló fiútól partner­nőjét, ' meghajoltak, hogy: szabad — majd pedig amikor a fiú el­engedte a lányt, akkor nevetve továbbhalad­tak. Ugyanezt kevesen de megtették ak­kor is, hogyha tán­coltak. Láttuk a kény­szeredett mosolyt a be­csapott fiúk arcán, s láttuk a bosszankodást a lányokon, ezért arra kérjük a fiatalokat, hogy a jövőben ezt ne tegyék, ez illetlenség. E hibákat leszámítva a májusfa »kitáncolás", s az utána következő táncmulatság jól sike­rült. A jelenlévő fia­talok jókedvűen, jó hangulatban búcsúztak el május utolsó vasár­napjától. A SZERKESZTŐSÉG A Somogyország szerkesztőségének, Kaposvár A Kaposvári Cukorgyár MSZMP- szervezete csatlakozik az 1957. má­jus 25-i megyei pártértekezleten el­hangzott ama javaslathoz, hogy a lap elnevezését változtassák meg. Nem tartjuk helyesnek, hogy az MSZMP megyei lapjának Somogyország le­gyen a neve. Ez a kifejezés ugyanis, véleményünk szerint, nem haladó, hanem reakciós és visszahúzó »ha­gyományra" vezethető vissza. Javaslatunk: legyen a lap címe is­mét Somogyi Néplap vagy pedig Somogyi Népújság. Elvtársi üdvözlettel a Kaposvári Cukorgyár MSZMP-szervezete nevében: Major György MSZMP-elnök Közösen a kontárok ellen Megyénkben az utóbbi időben igen elszaporodtak a jogosulatlan ipar­űzők. Ezek a kontárok élősködnek a társadalom nyakán. Adót nem fizet­nek, és ezzel megkárosítják az álla­mot. Megrendelőiket félrevezetik és rendszerint rossz munkát végeznek. A kontárkodás elsősorban az építő­iparban öltött nagy arányokat, de a jogosulatlan iparűzők majd minden szakmában megtalálhatók Az engedély nélküli ipari tevé-i kenységet a törvény szigorúan bün­teti, és egyúttal azt is, aki kontárral dolgoztat. A kontárkodás felszámo­lásához azonban nem elég a ható­sági szervek munkája. Megyénk be­csületes dolgozóinak közös összefo­gása szükséges ahhoz, hogy lelep­lezzük őket. A Kisiparosok Országos Szervezetének Somogy megyei Tit­kársága ezért felhívással fordul a megye valamennyi dolgozójához, hogy munkáját, megrendelését (ha kisiparossal akarja azt végeztetni), csak olyan személynek adja, aki ér­vényes iparigazolvánnyal rendelke­zik. A kontárok elleni közös fellépés biztosan eredményre vezet. — Szenyér és Böhönye határában burgonyabogarakat találtak. A ta­nács a növényvédő állomással együtt hozzáfogott a kártevők megsemmisí­téséhez. ÉRTÉKES VITA AZ ELLENFORRADALOMRÓL A TTIT-BEN A MÚLT HÉTEN, pénteken este tartott politikai beszélgetés kiemelkedett a város eseményei közül. Nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy az értelmiség problé­máira, (tisztázatlan kérdéseire világos és egyértelmű választ adott, őszinteségével példát jelentett a szocia­lista demokrácia továbbfejlődése irányában, egyben közeledést — vagy annál is többet — a párt és a ka­posvári értelmiség viszonyának jó irányú alakulásában. A találkozó jelentőségét aláhúzta, hogy azon elő­adóként Mód Aladár egyetemi tanár, a Társulat főtit­kára, a neves szocialista történetitudós volt jelen, aki személyes élményei, valamint jelentős dokumentációk alapján élő kept is rajzolt az októberi ellenforrada­lomról. Bevezető előadásának lényege az ellenforradalom forrásainak, okainak elemzése volt és abból indult ki, hogy annak kitörése — a kétségtelenül meglévő belső ellentmondások ellenére — nem objektív szükségsze­rűség A szocialista országokban időszakonként fellépő ellentmondások nem kibékíthetetlenek, azok megold­hatók. Az események a dogmatikus pártvezetők komoly politikai és gazdasági tévedései, a párton kívüli, majd belüli revizionisták túlhajtott, csak a hibákat felhány­­torgató, de megfelelő programnélküli kritikája követ­keztében jöttek létre, amelynek folytán az utóbbiak az árulásig jutottak. így természetesen a két csoport kö­zé nem lehet egyenlőségi jelet tenni. Az akkori eszmei­politikai zűrzavart jól kihasználta a már előkészítésben is résztvevő belső és külső reakció, az imperializmus támogatásával. A tudatos ellenforradalmárok »élcsa­pata" az október 23-i felvonulást már a rendszert meg­döntő fasiszta tüntetéssé változtatta. A felvonulók többsége — többek között a kommunisták is — nem akart ellenforradalmat. Ezért az események alakulásá­ért nem lehet a népet és az értelmiséget általában fele­lőssé tenni. Ezután számos ténnyel bizonyította az események ellenforradalmi jellegét. Többek között azzal is, hogy az első követelések deklarálása után még véresebbé és aljasabbá fajultak a dolgok. Az értelmiség felelősségé­ről kifejtette, hogy az általánosítás itt is hiba volna, bizonyos csoportjaik — főleg az írók, újságírók egy része — azonban határozottan az ellenforradalom olda­lára álltak. Kétségtelen viszont, hogy a párt és a mun­kásosztály jó kapcsolata esetén az értelmiség bizonyta­lankodása nem vezethetett volna ily nagyméretű za­varra és tragédiára. Az értelmiségnek az eseményekből azt kell leszűrnie, hogy a szocializmus építése lehetet^ len marxista—leninista párt, munkáshatalom nélkül és a hibák kijavítását pedig bírálattal, de pozitív javasla­tokkal kell megoldani. A párt ezt kéri, de el is várja az értelmiségtől. A jelenlevő mintegy 50 értelmiségi feszült figye­lemmel hallgatta a fejtegetéseket, majd az utána kö­vetkező beszélgetésben néhányan önálló gondolataikat, véleményüket is kifejtették, többen kérdéseket tettek fel a professzornak. Szirmai Jenő elvtárs, az MSZMP Megyei Intéző Bizottságának elnöke azt fejtegette, hogy a párt decem­ber 8-i határozatában megjelölt, az ellenforradalom kitörésének négy oka — történelmileg vett sorrendjé­ben is — mind hozzájárult ahhoz, így egyiket sem lehet figyelmen kívül hagyni. Kifejtette, hogy a Megyei Pártbizottság is bízik az értelmiségben. Ez a bizalom azonban kétoldalú, és mindkét oldalnak meg kell tenni a lépéseket annak megszilárdulásához. A továbbiak­ban az őszinte viták szükségességét hangsúlyozta. Merő Béla gimnáziumi igazgató a diákifjúság mai állásfoglalásával kapcsolatban a gyerekek szubjektív felfogásával indokolta a ma még meglévő kétségeiket, ezért szükségesnek tartja a körükben rendezett elő­adásokat, vitákat, amelyek az objektív okokat megvi­lágítják és megmutatják nekik a szándékaiktól függet­len körülményeket. Az értelmiségi probléma Tabák Lajos, a cukorgyár igazgatója szerint nem is volt oly nagy kérdés októ­ber előtt, hisz a hibák kijavítása azon a téren is meg­kezdődött. Szerinte e dolog felnagyítása is eszköz volt az értelmiség ingatagabb részének a népi demokrácia ellen való hangolására. A beszélgetés érdekessége a majdnem vitaszerűvé vált spontaneitás és szervezettség kérdése volt, melyet Kellner Béla, a Megyei Könyvtár vezetője vetett fel. Szerinte a támadás szervezettsége sokkal nagyabb volt, mint amennyire azt az előadó elemezte. Ehhez a kér­déshez — bár más oldalról — Takács István elvtárs, a Megyei Pártbizottság osztályvezetője és Tóth Márton, a Megyei Tanács művelődésügyi osztályának vezetője még hozzátették: Nagy Imre és csoportja sokat tett, hogy a harc párton belül és utcán, szervezettebbé vál­jék, ezért ezt szerintünk jobban ki kellett volna emelni. Mód Aladár elvtárs zárszavában elismerte a Nagy Imre csoport súlyos felelősségét, a szervezettséggel kap­csolatban azonban megjegyezte, hogy a szervezett cso­port mennyisége elenyésző volt az ösztönösen résztve­vőkhez viszonyítva, mint ahogyan ezt a fellángoló fegyveres harcban résztvevők kis száma is bizonyítja. AZ ÉRTÉKES VITA, amelyben Kerényi József pedagógus, Tallós Emil, a Megyei Bíróság vezetője és Ihászi Lajos járásbíró szólaltak még fel és más kérdé­sek is elhangzottak, nagy taps után a késő esti órákban ért véget. íímzL&aaatás A Kaposvári Cukorgyár dolgozói vasárnap délelőtt bensőséges ün­nepség keretében csapatzászlót ad­tak át a BM. Megyei Rendőrkapi­tányság Karhatalmi Századának. A szemerkélő eső ellenére is sok érdeklődő gyűlt össze ez alkalom­mal a Dózsa sportpályán, hogy tanúja legyen a munkások és kato­nák, a népi erők őszinte, baráti kézfogásának. A Karhatalmi Század három sza­kasza a vörös drapériába öltözte­tett emelvény előtt sorakozott fel. Pontosan 10 órakor megszólalt a kürt, s a karhatalmisták feszes vigyázzban, harsány hajrával fo­gadták a kapitányság vezetőjének és a cukorgyár igazgatójának üd­vözlését. Az üzem dolgozói zene­szó mellett hozták be a gyönyö­rűen hímzett vörös zászlót, majd oklevelet adtak át a karhatalmi egységnek. Tabák Lajos elvtárs, a cukorgyár igazgatója rövid ünnepi beszédet tartott. Üdvözlésében hangsúlyozta, hogy e lélekemelő zászlóavatási ünpepség szimbolikus és természe­tes találkozója a munkás-paraszt hatalmat kifejező erőknek. Mun­kások adják a zászlót, akik az el­lenforradalmi időben is követke­zetesen védelmezték a szocialista építő-, termelő munkát, és karha­talmisták veszik át. Olyan kato­nák, akik súlyos gondokkal ter­helt időkben vállalták a szocializ­mus útján akadályokkal küszködő hazánk és dolgozó népünk fegyve­res védelmét. Az ajándékozók és ajándékozottak együttesen a pro­letárdiktatúrát jelképezik — mon­dotta Tabák elvtárs, majd így fe­jezte be beszédét: Amidőn a Kaposvári Cukorgyár kommunista, ifjú kommunista és pártonkívüli dolgozói nevében sze­retettel átadom önöknek e szíwel­­lélekkel, örömmel híiinzett, tün­döklő zászlót, egyúttal átadom üze­münk dolgozóinak e zászlóhoz fű­ződő gondolatát is: Legyen ez a zászló tanulság és figyelmeztető a mi számunkra, de a sötétben bujkáló ellenforradalmi erők számára is. Figyelmeztető, hogy a mi hazánkban soha többé ne legyen — de nem is lesz — ok­tóber 23-a. Vezesse e zászló önöket, karha­­talmista elvtársak, munkájukban, küzdelmeikben, s örök hűséggel arassanak sikereket csapatzászló­juk alatt. Az ünnepség további részében Sólyom Gábor rendőrőmagy, Szir­mai Jenő, az MSZMP Megyei In­téző Bizottságának elnöke, Marties Pál ezredes és a Szovjet Hadsereg képviselője szólt az ünneplőkhöz^ méltatva a fegyveres erők és a munkásosztály elszakíthatatlan kapcsolatának jelképes ünnepét. S az üdvözlő beszédek közben a párt és állami vezetők, az üze­mek, hivatalok, intézmények kép­viselői szalagot kötöttefk a karha­talmisták új csapatzászlajára. A népi hatalom védelmezői hű­ségre tettek ígéretet, s szónokuk hangsúlyozta: feladatukhoz híven, a külső és belső ellenség elleni harcban viszik győzelemre a eu­­korgyári munkások ajáindékát. A forróhangulatú ünnepség kar­­hatalmista elvtársaink szemetgyö­­nyörködtető díszmenetével ért Vé­get. »Éljen a mi boldog élefunk ünnepe« iV/T osoly, gyermeki kacagás, örSm­­teli percek jellemezték a gyermeknapi ünnepségeket. Boldog mamák, büszke édesapák kísérték vasárnap kora reggel óvodába csöpp­­ségeike.t, s közben aggódva kémlelték az eget. Hátha mégis, hátha csak egy órára is megáll az eső ... Több helyen a reggeli órákban vendégelték meg a gyermekeket. A Petőfi óvodában, teát, vajaszsemlét és cukrászsüteményt kaptak az apró­ságok, s oly élvezettel majszolták az ínyencségeket, hogy azt szavakkal szinte ki se lehet fejezni. Ezen a na­pon még a legkisebbek is tudták, hogy értük van minden és mindenki. Az óvó néni megkérdezte a három­évesektől: — Milyen nap van ma, gyerekek? Kórusban válaszoltak: — Gyer-mek-naaaap ... — És kinek a napja ez? — Mi mi-ééééénk ... Izgatottan szaladgáltak az ablak­hoz iskolások és kisebbek egyaránt. És lám, az időjárás megemberelte magát. Igaz, csak. egy kis morzsát nyújtott, hisz sötét felhők úsztak az égen. De mire 11 óra körül megin­dult a színes forgatag, mégis elállt az eső. Hosszú sorokban, éktelen gyerme­ki zsivajjal, füttyszóval, sípok és cintányérok hangos kavargása köze­pette vonultak fel a város gyerme­kei. Hogy mi tetszett nekik a leg­jobban? Az, hogy igazi katonaz 'ne­szek fújták az indulót, s arra lép­kedhettek vidáman, önfeledten. Fényképészek kereszttüzében, fel­nőttek és szülők, tömött sorfala, ér­deklődő kíváncsisága mellett énekel­tek, sípoltak, s gyönyörködtették gyermeki bájukkal a város lakóit. — Oly szép, hogy bűn lett volna nem. rendezni — mondták az asszo­nyok. És valóban! A BM óvoda .Iá1 nos vitéze és Iluskája, a Petőfi iskola szekfükoszorús lányai, a Hámán Ka­tó iskola fegyelmezett egyenruhásai, a májusfákat, békegalambokat hor­dó apróságok az öröm könnyét csalo­gatták a szemekbe. A Megyei Ta­nács székházának erkélyén városunk, megyénk vezetői tapsoltak a kicsi­nyeknek, no és eldöntötték, melyik csoport volt a legszebb. A Kossuth óvoda apróságai pattogatott kukori­cával díszített kocsin húzták babá­jukat, s az egész csoport a legtetsze­tősebb volt. Nagy babát kaptak ezért ajándékba. De jutalmat kaptak a Petőfi iskola, a Marx Károly óvoda és a szabadságparki iskola ta­nulói is. Délután rollerversenyt ren­deztek, s a győztesnek járó díj igen buzdító: egy fényképezőgép volt. A délutáni órákban a hivatalok, intézmények vendégelték meg a gyermekeket, az Építők Szakszerve­zete pedig 300 gyermeket ajándéko­zott meg csomaggal. Egész délután tartó műsor volt, s a jövő reménysé­gei mindenütt nagyon jól érezhették magukat. De nemcsak Kaposvárott, vidéken is nagyszerű ünnepségeket rendez­tek. A somogyszili tsz például 300 li­ter tejet adott és haboskávéval, sü­teménnyel vendégelték meg a gyer­mekeket, Tengődön pedig egy bál bevételét használták fel e nemes cél­ra. De mindenütt, a járási székhe­lyeken is felvonulást rendeztek, s kár, hogy a jónak ígérkező majáliso­kat elmosta az eső. A kaposvári felvonuláson lát­­tünk egy virágbetűkkel híme­zett táblát, Ez állt rajta: »Éljen a mi boldog életünk ünnepep Igen, a bol­dog életet, gyermekeink derűs, nap­­sugaras életét ünnepeltük vasárhav, s az apróságok éppúgy, mint szü­leik, az örömteli jelen, s a remény­teli jövő szépségét zengték. ORVOS ÉS BETEGEI Egyidős az emberiséggel a hála a gyógyító emberrel szemben. Az or­vosi hivatással, az orvosokkal pedig, hogy természetesnek tartják, amit csinálnak. A hajnaltól késő éjszakáig tartó operációkat, a váratlan láto­gatókat a virrasztást és mindent, ami e pályával együtt jár. Pontosan egybevág ez a leép Ta­kács Gyula kaposvári sebészorvossal és betegeivel. Takács Gyula operál, teljesíti kötelességét, a betegek pedig figyelnek éjjel, látnak nappal, hall­gatják a műtőszoba ajtócsapkodásait és számolnak. »Ez a tizedik... jön a tizenötödik ...« és reggel, a tizen­nyolcadik operáció után a pihenés a műtőszoba mellett. A betegek fejüket csóválják, ör­vendeznek, hálásak a másik beteg nevében és kérdik: »hogyan bírja«? A doktor azonban nem nyilatko­zik ... Minek is?... Apt teszi, amit a többiek. Kénytelen vele, mert a megyében egyre több a biztosított. Legutóbb tíz nap alatt száz operáció volt. Bírni meg bírja, mert ilyen a természete. Negyvenegy éves, mar­káns, feketeszemű, energikus ember. Nyilatkozat helyett megmutat egy érdekes esetet. Egy kilenc éves kis­fiú hasfalába beleszúródott egy szal­­mahúzgáló szigony. Az operációról fényképek г'аппак, a műtét kiválóan sikerült. Csakugyan érdekes jsset... Íme, egy kiváló és önfeláldozó sebészor­vos, akit szeretnek a betegei és aki­ről mégis sikerült fényképet csinálni, ha csak pillanatfelvételben is. Mert ő maga ezt nem kívánja, csak a be­tegei . Cs. J.

Next

/
Thumbnails
Contents