Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-26 / 121. szám
Vasárnap, 1957. május 26. SOMOCYORSZAG 3 A legyei Pártéríekeilet be§%ám@Io j a (Folytatás az előző oldalról.) cselekvési egységének biztosítása, megszilárdítása. Mi a helyzet ezen a területen? A Központi Bizottság alapvető elvi kérdéseket tisztázott, mint pl. az októberi események értékelése, a revizionizmussal és dogma tizmussal kapcsolatos állásfoglalása, Nagy Imre opportunista-revizionista áruló tevékenysége. Mulasztása a Központi Bizottságnak, hogy némely alapvető kérdésben még nem eléggé világosan foglal állást. Különösen a mezőgazdaság területén meglévő bonyolult helyzettel kapcsolatosan, és ami a párton belül most élesen felvetődik, az emberek megítélésében. Bár vezető elvtársak nyilatkoznak, de végeredményben erről párthatározatok nincsenek, ami befolyásolja a megyei és járási szervek munkáját. Hol tartunk Somogy megyében a párt eszmei, cselekvési egységének megteremtésében? Az október előtti helyzethez viszonyítva jelentősen előre haladtunk. A pártba elsősorban azok léptek be, akik bátor kommunisták, készek harcolni a proletárhatalomért és egységesen fellépnek a párt politikájának végrehajtásáért. Nem mondhatjuk el azonban, hogy teljes rend van nálunk. Ezután a pártszervezésben elért eredményeket ismertette, s beszámolt a párttagság összetételéről, majd így folytatta: Áz MSZMP Megyei Intéző Bizottságának irányítása a pártszervezetek megerősítéséért alapvetően helyes volt. Azonban nem tudtuk megértetni minden elvtárssal azt, hogy a párt erősítését úgy kell tekintenünk, mint a proletárdiktatúra erősítésének eszközét. Sok helytelen nézet volt, mely akadályozta a párt szervezeti megerősítését, jobb- és baloldali nézetek egyaránt. Melyek voltak ezek a nézetek? «-Elegen vagyunk«, »az értelmiség megbízhatatlan«, »új belépőkre nincs szükség, miért csak most jelentkeznek«, stb. Ugyanakkor tapasztalható a pártban a felvételnél liberalizmus is. Pl. felvettek olyanokat, akiket korábban jogosan zártak ki a pártból. Másrészt, akik az ellenforradalom ideje alatt olyan tevékenységet fejtettek ki, hogy nem valók a pártba. Ezek a nézetek akadályozták a párt szervezeti megerősítését és nagyobb eredmények elérését. Harcolni kell a különböző helytelen nézetekkel szemben. A pártnak tovább kell erősíteni sorait. Javítani kell a szociális összetételt. Elsősorban a munkásokkal, a mezőgazdaság szocialista szektorában dolgozókkal, de fel kell venni egyénileg dolgozó parasztok és az értelmiség, különösen a műszaki értelmiség és a pedagógusok közül a legjobbakat. Nagyobb gondot, kell fordítani a nők és a fiatalok felvételére a pártba. Hivatali pártszervezeteknél csali a legritkább esetben kell felvenni. Nagyobb követelményeket kell felállítani a pártba való felvételnél. Azokat kell felvenni csak, akik jó harcosai lesznek a pártnak, a szimpatizánsok a párton kívül segítsék a párt munkáját. Szilárdítani kell a párt eszmei egységét, javítani kell a felvilágosító munkát, A párt tevékenyséeére két tényező nyomja rá a bélyegét. Az egyik, hogy az októberi események következtében a proletárdiktatúra vereséget szenvedett, a másik, hogy november 4-e után győzelmet értünk el. Ilyen események után szinte törvényszerű, hogy nőmé1 у pártszervezetben csoportosulások keletkeznek, s a jobb- és baloldali elhajlás egyaránt megtalálható a pártban. Ezekkel szemben elsősorban elvi harcot kell folytatni. Melyik a-z a kérdés, amely jelenleg a párton belül bizonyos nézeteltérésre ad okot? Ez az októberi események okainak értékelése. A jellegénél nincs vita, mindenki elismeri, hogy ellenforradalomról van szó. Az okaival kapcsolatban azonban már megoszlanak a vélemények. A decemberi és februári határozat rámutatott az októberi események okaira, melyeket 4 fő pontban jelölt meg. 1. Rákosi és Gerő elvtársak által a politikában és gazdaságpolitikában elkövetett hibák. 2. Nagy Imre és áruló csoportjának kapituláns, revizionista politikája — a februári határozat nyomán: árulása. 3. A belső ellenforradalmi erők. 4. A nemzetközi imperialista szervezetek támadása Magyarország ellen. Itt a vita főleg abban domborodik ki. hogy egyes elvtársak egyik-másik hibát csökkenteni akarják, mások viszont túlzottan kiemelnek egyetlen okot és főleg annak tulajdonítják az októberi események kirobbanását. Véleményem szerint ezeket az okokat csak együtt lehet értékelni, és nem helyes az egyiket, vagy a másikat kiragadni. Ez nem annyit jelent, hogy az októberi eseményeket nem kerülhettük volna el. A Központi Vezetőség 1956. júliusi határozata erre megadta a lehetőséget és a legjobb úton voltunk, hogy ha nehéz harcok árán is, de kijavítsuk a hibákat. Sokan úgy vetik fel, hogy lehet-e egyenlőségi jelet tenni Nagy Imre és Rákosi elvtársék hibája közé. Nem lehet. Rákosi elvtársék hibát követtek el, Nagy Imréék pedig árulást és e kettő nem azonos. De hiba volna tagadni, hogy az elmúlt években komoly hibákat követtünk el és ez talajul szolgált az elégedetlenségre, amit az ellenforradalmárok fel tudtak használni. , Jelenleg a párton belül a jobb-, vagy a baloldali elhajlás a veszélyesebb-e? Akár az országos, akár a megyei helyzetet vizsgáljuk, meg lehet állapítani, hogy a jobboldali kapituláns, revizionista nézetek jelentik a fő veszélyt, Ez a veszély azzal a következménnyel jár, hogy nem lépünk fel következetesen az ellenforradalmárokkal szemben, megmásítjuk a marxizmus—leninizmus tanításait, nem tudjuk következetesen végrehajtani a nép érdekében azokat a feladatokat, amelyeket a pártnak kell megoldania. A másik veszély a szektás veszély, aminek lő formája Somogy megyében, hogy túlbecsüljük erőnket ás lebecsüljük az ellenierradalom erőit. A politikai munkát elhanyagolva adminisztrativ eszközökkel harcolunk az ellenforradalmi erők ellen. Mind a két elhajlástól el kell határolni magunkat, harcolni kell mindkettő ellen, mert egy a gyökerük. A nelyzet meg nem értéséből, a tömegekkel való helytelen viszonyból fakad mindegyik. Vagy túlbecsüljük, vagy lebecsüljük a velünk szemben álló erőket, nem meggyőzni, hanem parancsolgatni akarunk. Ha a tömegek hivatott vezetője akarunk lenni, akkor vezetni, tanítani kell a népet, de tanulnunk is kell a néptől. Szükséges, hogy a pártvezetés és mi magunk is a tömegek sűrűjében éljünk és dolgozzunk. Harcolni kell a tömegek megnyeréséért, jelentős mértékben növelni kell a párt befolyását. Nyíltan, őszintén meg kell mondani, hogy mit akar a párt és a kormány. Meg kell magyarázni politikánkat a dolgozóknak, ha pillanatnyilag egyesek nem is értik meg ezt. A megyei és járási intézőbizottságok több száz gyűlést, tanácskozást tartottak, munkások, parasztok, értelmiségiek részére, ahol élőszóval mondták el a párt és a kormány álláspontját az októberi eseményekről, a mostani gazdasági nehézségekről. A tapasztalat az volt, hogy szívesen fogadták — s közelebb kerültünk a dolgozókhoz. Nem lehet egyetérteni olyan nézetekkel, amely lebecsüli az eszmei harc, a felvilágosító munka fontosságát és úgy akarja beállítani a jelenlegi helyzetet, hogy már mindenki követi a pártot, s nem kell erőfeszítéseket tenni a tömegek megnyeréséért. Az az igazság, hogy napról napra mind többen követik a pártot, mind többen értik meg, hogy a párt célkitűzései helyesek. Ugyanakkor még sok emberben van kétely, még nem mindenkiben tisztázódott a különböző eszmei zűrzavar és vannak még olyan megtévesztett emberek is, akik többé-kevésbé szemben állnak a párttal és a kormánnyal. Nekünk változatlanul az a feladatunk, hogy fokozzuk a felvilágosító munkát, a helytelen nézetekkel szemben az eszmei harcot, egyéni beszélgetések, tanácskozások, gyűlések és a sajtó segítségével egyaránt, hogy kiépíthessük a kölcsönös bizalmat a párt és a tömegek között. A felvilágosító munkában komoly szerepe van a sajtónak. Lenin elvtárs meehatározása a kommunista sajtó feladatáról: kollektív szervező, agitátor és propagandista legyen. A Somogyországban az újságírók igyekeztek! ezt szem előtt tartani. De mi sem adtunk megfelelő elvi segítséget részükre. Ezért a színvonal terén sok kívánni való volt, s még ma is van. Olyan cikkek bekerültek a lapba, amelyek nem voltak helyesek, nem a valóságot tükrözték. Az elmúlt hetekben jelentős változás történt. Pártosabb a sajtó, s az újságírók is határozottabban foglalnak állást. Továbbra is fontos, hogy különösen a párt egész munkájához, tevékenységéhez megfelelő elvi és gyakorlati cikkek jelenjenek meg a sajtóban. Ezek útmutatást nyújtsanak a párttagok és pártonkivüliek számára is — mondotta, majd a pártmunka, a pártvezetés stílusának elemzése után a népi egység kibontakozásának kérdésére tért át. Ki kell alakítani a széles népi egységet A ncp érdekeit képviseljük. Nagyon fontos, hogy az alapvető kérdésekben értsenek velünk egyet a pórtonkívüli dolgozók. Értsenek velünk egyet abban, hogy szocializmust építünk és ellene vagyunk minden kizsákmányolásnak, hogy nálunk a munkások és a parasztok hatalma van és lépjenek velünk együtt fel minden olyan törekvés ellen, ami ezt a hatalmat gyengíteni vagy megdönteni akarja. Segítsük, bátorítsuk a bírálat kibontakozását. Bátran mondja meg minden párttag és pártonkívüli a véleményét a párt és a kormány intézkedéseiről és segítse az esetleges hibák felszámolását. Nem helyes módszer az, hogy mi dolgozunk és biztos követünk el hibákat is, egyesek pedig csak bírálnak és ugyanakkor nem dolgoznak, nem segítik a feladatok megoldását. Különböző problémákról véleményt mondani sokkal könnyebb, mint helyesen megoldani azokat a problémákat. Szükséges, hogy helyes politikát alakítsunk ki a különböző osztályok, rétegek felé. Milyen legyen a párt viszonya a különböző osztályokhoz és rétegekhez. Azt kell itt világosan látni, hogy a párt befolyását végső fokon az dönti el, hogy milyen a munkásosztályhoz való viszonya. A párt a munkásosztály pártja, s ha helyes viszony alakul ki a munkásosztály és pártja között, altkor a többi osztályokra és rétegekre is megfelelő befolyással bír. Ezért nekünk szóban és tettben egyaránt nagyobb erőfeszítéseket kell tenni a munkásosztály megnyeréséért, azon munkások megnyeréséért, is, akik még pillanatnyilag nem a mi befolyásunk alatt vannak. A Megyei Intéző Bizottság állásfoglalása a munkások élet- és munkakörülményeinek megjavításához megfelelő alapot is ad ehhez. Minden fontosabb kérdést először a munkásokkal beszélünk meg és az ő segítségüket kérjük a feladatok végrehajtásához. Nagyon fontos, hogy megfelelő kapcsolatunk legyen a parasztsággal, különösen a szegényparasztsággal, de a középparasztsággal is. Ezért világosan kell feltárni a falusi helyzetet, megmondani őszintén, hogy a szocialista mezőgazdaságé a jövő. Megfelelő szövetségi, baráti, elvtársi kapcsolatot -kell kiépíteni a dolgozó parasztsággal. Ha a munkások és parasztok szövetsége szilárd, akkor az értelmiség gyorsabban zárkózik fel a munkás- és paraszthatalom mellé és szilárdabban is támogatja azt. Ebben a harcban támaszkodni kell az értelmiség leghaladottabb rétegeire, akik különbséget tudnak tenni a múlt és a jelen között és nemcsak azt nézik, hogy a múltban a tőkés rendszerben is tudtak élni, hanem az egész nép életkörülményeit, egészségügyi és kulturális helyzetét veszik figyelembe és mint a szocializmus hívei, annak érdekében dolgoznak. Szakítani kell a kispolgársággal szemben egyes helyeken tanúsított nem megfelelő magatartásunkkal. A kisipari szövetkezetek a szövetkezés útját járva hasznos termelő, építő munkát végeznek. A kisiparos különösen, de a kiskereskedő is hasznos tagja társadalmunknak. Ezek iránt a meggyőzés eszközét kell alkalmazni és a haladóbb rétegeire támaszkodva alapvető kérdésekben a szocializmus építése mellé kell felsorakoztatni, s nem szabad ellenségként kezelni őket. Az osztályellenség fogalmát korábban leszűkítettük csak a kulákokra. Ez nem helyes. Az ellenforradalmi időszak bebizonyította, hogy ez sokkal szélesebb réteg. A tőkések, kulákok, vezető horthysta tisztviselők, földbirtokosok tartoznak ebbe a fogalomba. Az osztályharcct mi nem élezzük mesterségesen, a helytelen módszereket, melyeket a múltban alkalmaztunk egy-két esetben, most el kell vetnünk. Egyéni elbírálásuk is fontos — főleg az, hogy hogyan viselkedtek az ellenforradalom alatt. Gyermekeiknek meg kell adni azt a lehetőséget, hegy beleilleszkedjenek a népi demokratikus rendszerbe. Meg kell követelni, hogy ne zaklassák a parasztokat, vagy a munkásokat sem lakás-, sem egyéb kérdésben. Tartsa be törvényeinket és rendeleteinket és ennek megfelelően végezze munkáját, A pártnak, hogy feladatait végrehajtsa, elszakíthatatlan kapcsolatban kell lennie a tömegekkel. Az a pártszervezet dolgozik jól. melynek vezetői és tagjai egyaránt a tömegek között élnek és dolgoznak, nem különülnek cl tőlük. Fontos meghatározni viszonyunkat a különböző szervezetekhez is. A szakszervezet csak az elmúlt egy-két nőnapban kezdett hatékonyabban tové-.íenykedni. Még mindig bátortalanul működik nem egy területen és még érződik a pártoktól független, önálló szakszervezet szelleme. Kitől független? A munkásosztály pártjától? Ha igen, akkor ez nem a munkásosztály szakszervezete, hanem az ellenforradalom szervezete. Ezért utasították el a munkások a pártoktól független, önálló szakszervezet eszméjét. A szakszervezet váljon a munkások érdekvédelmi szervévé, egyrészt támogassa a jogos követeléseket, másrészt pedig segítse ennek alapját megteremteni a 'ermelés területén. Különösen fontos a munkaverseny és a teljesítménybérezés területén való előre haladás a szakszervezeti munkában. Az ellenforradalom ideológiai befolyása ellen vívott harc fényes állomása 1957. március 21., a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség megalakulásának napja. Az idős és fiatal elvtársak közös küzdelmének eredményeképp sorra alakulnak a KISZ szervezetei. Ma már 119 szervezetben 285C tag tevékenykedik megyénkben. A parasztifjúság egy résié ma még az EPOSZ-'oan tömörül. Türelmes, meggyőző szóval törekedni kell arra. hogy a fiatalok belássák: igazi érdekeik képviselője a párt ifjúsági szervezete. Az elkövetkező időben e feladat megvalósítása a legfontosabb a faiun élő KISZ-tagok részére. Meg kell emlékeznünk a leefiatalafcbakról, az úttörőcsapataink munkájáról is. Az ellenforradalom nyomásával s/.embeszállíak a pedagógusok és gyermekek, megvédtek ’ a mozgalom becsületét és 10 ezer tag,— ü’-k'kr.l tovább folytatják munkájukat. A munkástanács ellenforradalmi légkörben jött létre, igyj bizonyos fokú bizalmatlanság van vele szemben. Az alapvető gondolat feltétlenhelyes, hogy a munkásokat bevonjuk a vezetésbe, érvényesüljön a vezetésük az üzem életében. Meg, kell, hogy mondjuk: a munkástanácsoknak is el kell fogadni a párt vezetését, pozitív szerepet a párttal szemben nem tudnak betölteni. Türelmi időt kell adni a munkástanácsoknak és a termelés irányába kell őket fordítani. Munkánkban jobban kell támaszkodni a most alakult nőtanácsra, a Hazafias Népfront és a tanácsok tevékenységére. Az ezekben rejlő erőket jobban kell segíteni, hogy munkájukat el tudják végezni. Kommunista módon dolgozzunk és bíráljunk Kell beszélnünk némely problémáról, betegségről a párton belül. Az utóbbi időben elszaporodott az intrika, a személyeskedés, a meg nem alapozott vádaskodás, a hallomásból emelt vád. Minden kommunistának kötelessége, hogy pártfórumokon, pártgyűléseken, beadványokban egyes elvtársak magatartását, munkáját bírálja, de csak hallomásból lejáratni a vezetőket, párttagokat, pártonkívülieket, nagyon káros dolog. Az emberek megítélése nem könynyű. De mielőtt ítéletet mondunk valakiről, csak az összes körülmények figyelembe vételével tegyük ezt. Ne nyilatkozzunk felelőtlenül! Ha kételyeink varrnak, üljünk le és kommunista módon tisztázzuk kételyeinket az elvtársakkal. A Központi Bizottság véleménye szerint, ha valaki az ellenforradalom időszaka alatt nem állt át az ellenforradalmárok oldalára, kisebb hibát követett el, akkor főleg a november 4-e utáni magatartását kell figyelembe venni munkájában és ennek alapján kell értékelni munkáját, magatartását. Végezetül pár szót szeretnék szólni a Megyei Intéző Bizottság munkájáról, vezetéséről. Annak ellenére, hogy a központ részéről egészen februárig nem kaptunk lényegében útmutatást, a pártbizottság megállapítása szerint az alapvető kérdésekben, ipar, mezőgazdaság, és elvi kérdésekben egyaránt helyesen foglaltunk állást, helyesen jelöltük meg a legfontosabb feladatokat, a párt, állami és gazdasági szervek részére, a Somogy megyei kommunisták számára. Azonban a vezetés nem volt hibamentes. Nem volt kellő előrelátás, sok volt a kapkodás, botladozás. Nem nyújtottunk megfelelő' segítséget a járási intézőbizottságok munkájához. Több feladatra helyesen irányítottuk rá ugyan a figyelmet, de nem.' követeltük meg ennek végrehajtását. Ezért több feladat végrehajtásába! nem tudtunk megfelelő eredményt elérni. Az intéző bizottság ezirányú tevékenysége kedvezőtlenül hatott a járási, majd az alapszervezetek munkájára is. Azt gondolom, s a tények azért azt mutatják, hogy a kommunisták segítségével, bírálatával az intéző bizottságL a pártbizottság munkája javul. Alapvető eredménynek mondhatjuk: nincs első- és. másodrangú kommunista, közelebb került a vezetés a tagsághoz, közelebb kerültünk a dolgozókhoz, az élethez. Ezt azonban tovább kell javítani, következetesebb és előrelátóbb munkát kell végezni. Röviden összefoglalva, melyek a legfontosabb FELADATOK: A PARTBAN: Erősíteni, szilárdítani a párt eszmei, szervezeti, cselekvési egységét. Úgy vigyázzunk erre az egységre, mint a szemünk fényére. Fokozni kell ennek érdekében az eszmei harcot, lótszámbelileg is erősíteni a pártot, elsősorban az üzemekben és a mezőgazdaság szocialista szektorában, nagyobb igényeket támasztani a pártba belépőkkel szemben. Javítani kell a pártvezetést. Tervszerű, előrelátó munkát kell megvalósítani. El kell érni, hogy minden pártszerv a saját területének politikai, gazdasági és kulturális téreA egyaránt gazdájává váljék. A munkát úgy kell végezni, hogy érvényesüljenek a lenini pártvezetési elvek, jobban kell támaszkodni a párttagságra és ki kell építeni a kölcsönös bizalmat a pártvezetés és a tagság, a párt és a tömegek között Továbbra is legfontosabb, hogy nem utasítgatunk, hanem meggyőzzük megyénk dolgozóit a párt célkitűzéseinek helyességéről. Ehhez minden eszközt fel kell használni. Nagyobb segítséget kell adnunk a tömegszervezetek munkájához. AZ IPARBAN: A lehetőségek jobb f elhasznál áj: ával, a kommunisták felvilágosító munkájával arra kell törekedni, hogy 1957 második negyedév végére elérjük és túlszárnyaljuk az 1956 III. negyedév termelési szintjét és a termékek önköltségét, amely költségek csak a megengedett bérrel lehetnek magasabbak. Uj lehetőségek feltárásával több terméket és olcsóbbat állítsunk elő. A MEZÖGAZDASÄGBAN: Feladatunk, hogy az idei kedvező időjárást felhasználva magas terméseredményeket érjünk el a növénytermelésben és fejlesszük az állatállományt. Nagyobb gondot fordítsunk a mezőgazdaság szocialista átszervezésére, ennek is a legfejlettebb formájára, a mezőgazdasági termelőszövetkezetekre. Ugyanakkor segítem kell az egyszerű szövetkezet^ formák megfelelő fejlesztését. Komoly gondot kell fordítani a; megye egészségügyi, szociális és kulturális helyzetének további javítására. Minden kommunistának .úgy kell dolgoznia, hogy tovább javuljanak a dolgozók élet- és munkakörülményei, emelkedjék a nép kulturális színvonala. Elvtársak! Sok még a feladat, amelyet meg kell oldanunk. Gazdasági nehézségeink vannak és a fejekben is még össze vannak kuszáivá dolgok. Nem számíthatunk könnyű munkára. Nem lesz ez sima betonút, amelyen masírozni kell és ünnepelnek bennünket. A kommunistáknak erre nincs is szükségük. Mégis azt mondom, hogy minden lehetőség megvan arra, ha a Somogy megyei kommunisták összefognak, hogy becsületesen oldjuk meg azokat a feladatokat, amelyeket a párt és a kormány, a Somogy megyei dolgozók elvárnak tőlünk. Mi a biztosíték erre?' Biztosíték ez a pártaktíva, az elvtársak és a Somogy megyei kommunisták és a becsületes dolgozók áldozatos munkája. A beszámolót vita követte. A felszólalások ismertetésére lapunk keddi számában visszatérünk.
