Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-26 / 121. szám
UJ-гГГ PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! ' *А POSTS'* 4Z MSZMP MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG A ÉS A MEGYEI TANÁCS L4PJ A II. évfolyam, 121. szám. ARA 50 FILLÉR Vasárnap, 1857. május 26. Мш számíthatunk könnyű munkára, de együttes ©révei meg tudjuk oldani feladatainkat A Megyei Pártértekesletről A Magyar Szocialista Munkáspírt Somogy Megyei Intéző Bizottsága megyei értekezletre hiettí össze a somogyi kommunisták legjobbjait, az alapszervezetek küldötteit. A május 25-én tartott pártértekezl-'tr i— amelynek színhelye a Kaposvári Béke Szálló nagyterme volt — részt vett és •felszólalt Tömpe István elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a belügyminiszter első helyettese is. A pártértekezletet Hevesi János elvtárs, az MSZMP Megyei Bizottságának tagja nyitotta meg, majd Szirmai Jenő elvtárs, az MSZMP Megyei Intéző Bizottságának elnöke tartott beszámolót. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük az értekezlet beszámolóját. Szirmai Jenő elvtárs beszámolója Tisztelt Párt aktíva! Kedves Elvtáreak, Elvtársnők! Az ellenforradalmi időszak óta ez nz ci'ső megyei pártértekezlet, a hova a Somogy megyei kommunisták összejöttek, hogy megbeszéljék az ország és* a megye politikai, gazdasági és kulturális helyzetét és megszabják a további feladatokat. Még elevenen él bennünk október 23-a és november 4-e közötti időszaknak, a magyar nép történelmének egyik legtragikusabb, legsötétebb korszakának emléke. Ezen időszak alatt külső és belső ellenségeink felhasználva az elmúlt években elkövetett hibáinkat és az azokból származó bizonyos fokú elégedetlenséget, támadásra indultak népi hatalmunk ellen. E támadásban hű segítőtársakra leltek Nagy Imrében és áruló csoportjában. Egyesek ezt az időszakot nemzeti forradalomnak, szabadságharcnak nevezik . Nyíltan meg kell mondani, hogy ez ellenforradalmi időszak volt. Az ellenforradalmárok fő törekvése az volt, hogy megdöntsék a szocialista társadalmi rendet és helyette a tőkés rendet állítsák vissza. Lábbal akarták tiporni a magyar munkások és parasztok, az értelmiség tízezrei 12 éves kitartó, szívós munkájának eredményeit, el akarták tiporni hazánk függetlenségét és megsemmisíteni azt a lehetőséget, hogy önálló nemzeti életet éljünk. Újból imperialista szolgaságot, rabságot, tőkés kizsákmányolást szántak osztályrészül egész nemzetünknek. Somogy megyében a pártbizottság a körülményekhez képest igyekezett irányítani' az életet és úrrá lenni a helyzeten. A mostani szemüvegen keresztül nézve azt látjuk, hogy egy-két állásfoglalása nem volt helyes, de sokkal könnyebb ezt most megállapítani, mint abban az időszakban, amikor az ellenforradalom nyomása teljes súllyal nehezedett a pártbizottságra. A pártbizottság fő álláspontja az volt, hogy a lehetőséghez képest ne folyjon vér. Mégis mi történt? Letartóztatták és börtönbe zárták a megyei, járási pártbizottság tagjait, egyszerű párttagokat, munkásokat, parasztokat, értelmiségieket, akiknek a száma megközelítette a kétszázat. Leváltották az állami szervek vezetőit. A marcali járásban egy nap alatt az összes községi tanácselnököt leváltották. Megjelentek a földbirtokosok és a kulákok, kezdték visszakövetelni földjüket, sőt némely helyről elzavarták a szegényparasztokat. A megyében olyan elvetemült emberek vezették az ellenforradalmat, mint Hamvas József tanár, vagy Nagy József hazaáruló, akit korábban kémkedésért elítéltek és az ellenforradalmárok őt tették meg a rendőrség vezetőjének. Ezek a példák azt bizonyítják, hogy Somogy megyében is 1956. október 23-a és november 4-e között a fő törekvés az volt, hogy megdöntsék a munkások és parasztok hatalmát és ezért ezt a megmozdulást nem nevezhetjük másnak, mint ellenforradalomnak. Tegyük fel a kérdést: mi történt volna, ha az ellenforradalmárok győznek hazánkban? Magyarországon nem álltaik volna meg a polgári demokráciánál, a legvéresebb fasizmust valósították volna meg és kitört volna a harmadik világháború. Ennek következtében temetővé változott volna hazánk. Tönkrement volna országunk, elpusztult volna népünk. Aki valóban szereti népét és hazáját és nemcsak énekelni tudja, hogy »Hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar«, hanem valóban itt akar élni, dolgozni és ha szükséges meghalni: az ebben a helyzetben, amikor a munkás-paraszt hatalom, népünk élete, országunk volt veszélyben, nem csinálhatott volna mást, mint azt, hogy keményen és határozottan fellépjen ezekkel a törekvésekkel szemben és kérje a szovjet hadsereget; nyújtson segítséget a nemzeti katasztrófa elhárításához. A magyar kommunisták ezt tették. Vállaljuk érte a felelősséget, mert tudjuk, hogy helyesen, a nép érdekében cselekedtünk. Köszönet a szovjet elvtársaknak, akik a proletár-internacionalizmus elveiből kiindulva most már másodszor segítettek bennünket a nép hatalmának megteremtésében, illetve annak visszaállításában és megszilárdításában. Szívósan meg kellett küzdeni eddigi eredményeinkért Kedves Elvtársak! Az ellenforradalom fegyveres erőinek leverése után nem állt helyre azonnal a rend és nyugalom. A mai napig megtett utat nem rózsák, hanem bizony sok helyen tövisek övezték. Nagyon kemény, nehéz, szívós harcot kellett folytatni az eddigi eredmények eléréséért. Vizsgáljuk meg a november 4-e óta a mai napig megtett utat. Mi volt a helyzet november 4-e után? Az ellenforradalom fegyveres erőit széjjel vertük, azonban az ellenforradalmárokat teljesen nem semmisítettük meg, befolyásuk jelentős volt, itt éltek az országban, s maguk körül rontották a levegőt. Amikor látták, hogy a fegyveres harc elbukott, akkor új taktikához folyamodtak. Milyen főbb törekvéseik voltak ebben az időben az ellenforradalmároknak? 1. Elsősorban az, hogy megakadályozzák a párt újjászervezését, a kommunisták talpraállítását, mert tudták, ez az alapja annak, hogy a rend, nyugalom a béke helyreálljon, meginduljon az élet minden területen. 2. A másik fő törekvés az volt, hogy tönkretegyék a népgazdaságot, megbénítsák az ország gazdasági vérkeringését. Azt akarták, ne legyen gazdasági kibontakozás, hanem infláció, tömeges munkanélküliség, nyomor, nélkülözés legyen, hogy tovább tudjanak a zavarosban halászni. 3. Igyekeztek a bizonytalanság érzését elhinteni, az eszmei zűrzavart fokozni — azzal, hogy nem lesz kibontakozás, nem érdemes dolgozni — egyes írók és az ellenforradalmi munkástanácsok segítségével. 4. Fő módszerük a lelki terror, az emberek megfélemlítése volt. Nem átallották folyamodni olyan eszközökhöz, hogy orvul gyilkoljanak, a verések és fenyegetések eszközeivel félemlítsék meg az embereket. Az ellenforradalom aknamunkája gazdasági életünkben pedig az összkomfortos sztrájkhoz, a szabotázshoz, a társadalmi tulajdon herdálásához, s a munka nélkül kifizetett bérekhez vezetett. 5. A helyzetet súlyosbította, hogy a párt széjjel volt verve, és hogy eszmei zűrzavar uralkodott a kommunisták soraiban is. Tehát együtt kellett újjászervezni a pártot, s az alapvető elvi kérdéseket tisztázni, ugyanakkor harcolni az ellenforradalmi erők ellen. Az ellenforradalmárok a kezdeti, átmeneti sikerek után komoly - veresével; szenvedtek, és ma már elmondhatjuk, hogy a politikai és gazdasági konszolidáció területén sokkal jobban állunk, mint ezt még novemberben, decemberben reméltük. Rátérek elvtársak a Somogy megyei helyzet ismertetésére. Az ellenforradalmi események alatt a pártot széjjelverték, a kommunisták fegyvertelenek voltak, vezetőik le voltak tartóztatva. Mindezek az események — némely elvtárs kivételével — szinte megbénították a kommunistákat. A párttagság gazda nélkül maradt, nem volt vezetője, így szervezett ellenállásról beszélni sem lehetett. November 4-e után a központ helytelen utasítása alapján és a megyei vezetés helytelen értékelése következtében lefejeztük a párt vezetését, tovább fokoztuk a zűrzavart, amely aztán személyeskedésben, frakciózásban, elvi és személyi ellentétekben domborodott ki, különösen Tóth és Kovács elvtársak között. Ez a helyzet ahhoz vezetett, hogy későn indult meg a pártszervezés, gazdasági életünk rendezetlen volt, a termelőszövetkezetek többsége felbomlott Mintegy két hónapos kiesést jelentett ez a helyzet a párt, állami területen való rend megteremtésében. Mégis elmondhatjuk, hogy a pártot újjászerveztük, s a párt vezetésével a munkás-paraszt kormány legyőzte a nehézségeket, s rendet, fegyelmet, élet- és vagyonbiztonságot teremtettünk és nagyon komoly eredményeket értünk el az életszínvonal emelése, s a népgazdaság helyreállítása területén országosan és Somogy megyében is. Mi az eddig eltelt időszak jellemzője Az elmúlt csaknem ihét hónap fő jellemzője a proletárdiktatúra viszszaállítása és megerősítése. Ez volt a legfőbb teendő és legfontosabb eredmény ebben a szakaszban. Napról-napra erősödött a munkások, parasztok hatalma és mind jobban megszilárdult e hatalom alapja, a munkás-paraszt szövetség. A párt s a forradalmi munkás-paraszt kormány eddigi intézkedései helyesek voltak. Az elmúlt időszak azt bizonyította, hogy ez volt az egyedüli járható út, amely megfelelt egész népünk érdekének. A néphatalom visszaállítása és megszilárdítása érdekében legdöntőbb feladat az ellenforradalommal szembeni következetes fellépés. Előbb már utaltam rá, hogy az ellenforradalmárok nem mondtak le szándékukról, továbbra is fő törekvésük volt megdönteni a népi hatalmat, ha ezt megváltozott módszerekkel akarták is elérni. Még márciusban is kiadták a MUK-jelszót, amire mi azt mondtuk, hogy nem lesz módjuk valóraváltani. Az ellenforradalommal szemben két területen kellett következetesen harcolni. Kemény, határozott, adminisztratív intézkedéseket kellett megvalósítaniuk az állaimhatalmi szerveknek, másrészt pedig fokozni Iditíjöae f'emhitA&ígM kű&miitjiik A m,ai napon sok-sok szeretettel szívünkben, arcunk biztató mo* sólyával köszöntünk bennet 'két, gyermekek. Titeket ünnepiünk, kicsi pályás babák, kik mit sem tud ok még az élet folyásáról. Titeket ■ünnepiünk, verset csacsogó óvodások, iskolás fiúk és kisleányok, rátok gondolunk ma mindannyian a szülők és felnőttek rajongásával túláradó, értetek aggódó szeretetével. Ma talán ragyogóbb, csillogóbb szemmel áll meg ágyacskátok előtt Édesanya, kit nemrég ti köszöntöttetek illatos virágcsokrokkal, s. rcmegőbb kézzel simogatja meg bozontos fürtjeiteket. Rátok gondol a szigorú, de szeretöszívü Édesapa, s arra: mit tudna még nyújtani nektek, hogy gazdagabb, örömtelibb legyen életetek. A ti vidámságotoknak, mosolyotoknak örül az óvónéni, amint ünnepi luhában, virág csokrokkal végigvonultok az utcán, s a ti jó bizonyítványotoknak örvend a tanítóbácsi, aki egész életét nektek szentelte. A ti jövőtökre gondol a doktor, a lépteiteket vigyázó rendőr, és minden ember, mert ti vagytok a jövő felnőttéi, a jövő reménységei. Nemzetközi gyermeknap van ma, a ti ünnepetek. Délután önfeledten játszotok a parkban, fagylaltot, süteményt, cukorkái kaptok: a felnőttektől és szeretetet, ha lehet, még többet, mint máskor. Nézzetek csak körül, kicsi gyermekek. Figyeljétek a nagyok igyekezetét, nézzétek mennyi szempár tekint rátok, kutatja gyermeki arcotok vonásain a gyermekkor megelégedett, boldog örömét. Mellettetek áll mindenki, az egész utca, a város, a falu; az egész ország,az egész világ értetek van, a ti boldogabb életetek megteremtője. S a felnőttek mit kívánhatnának nektek a gyermeknap alkalmából? Azt, hogy legyetek jók, viszonozzátok a felnőttek, szüléitek, tanítóitok nagy, nagy szeretetét! Ne szomorítsátok meg Édesanyát, ki utolsó falatját is nektek adná. Csókoljátok meg kezét Édesapának, s szeretettel fogadjátok nevelőitek oktató szavát. Tanuljatok szorgalmasan, hisz mit érnétek a boldog, örömteli élettel, ha mit sem tudtok a világ dolgairól, ha nem tudnátok mit kezdeni apáitok verítékáztatta alkotásaival. Ünnepeljetek ezen a napon és érezzétek a felnőttek rajongó szeretetét. Igaz, ez a nav csak egy a sok közül, mágha százszor is emlékezetessé tesszük számotokra. De a többi is legyen ilyen derűs, életvidám, élményekben gazdag. Ezért küzdenek c nagyok, háláljátok meg nekik... ТГöszöntünk benneteket, gyermekek. És ezen a napon minden gondolatunk hozzátok száll... kellett a felvilágosító munkát, leleplezni az ellenforradalom Szándékait és a nép széles rétegeit a mi oldalunkra állítani. El kellett érni, hogy ne a szocializmus ügyéhez hű embereknek kelljen félniük, hanem féljenek az ellenforradalmárok. A rendőrség, a karhatalom, többé, kevésbé az ügyészség, bíróság munkája, s a felvilágosító munkánk eredményeképpen elértük azt a célt, hogy nem lehet megfélemlíteni a szocializmus ügyéhez hű munkásokat, parasztokat, értelmiségieket, s még egyszer nem lesz október 23-a. Külön ki kell emelni Sm'»No megyében a karhatalom, a rendőrség kiváló munkáját, amelyhez most már hozzájárul a munkásmilícia tevékenysége is. Elvtársak! Szólni kell a régi 19-esek és a fiatal nemzedék legjobbjainak helytállásáról is ebben az időben. November 4-e után fegyvert kértek, védték a munkás-paraszt hatalmat. Másik részük dacolva az ellenforradalmi terorral, szervezte a pártot a megyében. A megyei aktíva fejezze ki köszönetét ezeknek az elvtársaknak hősies munkájukért. Ideje tisztázni, hogy honvédségünk és rendőrségünk nem mondott csődöt, hanem Nagy Imre áruló csoportja elárulta és dezorganizálta a hadsereget. Fényesen bizonyítja ezt a Somogy megyei példa is. A Somogy megyei honvédség október 29- ig szilárdan állt a munkás-paraszt hatalom mellett, hajlandó volt azt fegyverrel is megvédeni. Az ügyészség és bíróság munkája is sokat javult. Ez a javulás azonban csak az utóbbi hónapokban mutatkozott meg és még sok a tennivaló. A fő feladat, hogy azok, akik kezet emeltek a népi hatalom ellen, meg akarták dönteni azt, a bíróság előtt feleljenek tetteikért. A fegyveres erőknél meg kell szilárdítani a forradalmi fegyelmet, vigyázni kell arra, hogy az ellenségre mért csapások ne barátot, ne a népi demokrácia hívét érintsék. Tudomásul kell venni, hogy a: túlkapások nem erősítik, ellenkezőleg gyengítik a munkás-paraszt hatalmat. A rendőrségnél, karhatalomnál, honvédségnél dolgozó kommunistáknak a törvényes eszközök betartásával kell kemény, következetes harcot folytatni az ellenforradalmárokkal szemben. Jelentős eredményt értünk el azállamigazgatás területén is. A tanácsoknak komoly szerepük van abban, hogy helyreállt a normális rend és egészségesen megindult megyénk-* (Folytatás a következő oldalon )
