Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-26 / 121. szám

UJ-гГГ PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! ' *А POSTS'* 4Z MSZMP MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG A ÉS A MEGYEI TANÁCS L4PJ A II. évfolyam, 121. szám. ARA 50 FILLÉR Vasárnap, 1857. május 26. Мш számíthatunk könnyű munkára, de együttes ©révei meg tudjuk oldani feladatainkat A Megyei Pártértekesletről A Magyar Szocialista Munkáspírt Somogy Megyei Intéző Bizottsága megyei értekezletre hiettí össze a somogyi kommunisták legjobbjait, az alapszervezetek küldötteit. A május 25-én tartott pártértekez­­l-'tr i— amelynek színhelye a Kaposvári Béke Szálló nagyterme volt — részt vett és •felszólalt Tömpe István elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a belügyminiszter első helyettese is. A pártértekezletet Hevesi János elvtárs, az MSZMP Megyei Bizottságának tagja nyitotta meg, majd Szirmai Jenő elvtárs, az MSZMP Megyei Intéző Bizottságának elnöke tartott beszámolót. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük az értekezlet beszámolóját. Szirmai Jenő elvtárs beszámolója Tisztelt Párt aktíva! Kedves Elvtár­­eak, Elvtársnők! Az ellenforradalmi időszak óta ez nz ci'ső megyei pártértekezlet, a hova a Somogy megyei kom­munisták összejöttek, hogy megbe­széljék az ország és* a megye poli­tikai, gazdasági és kulturális helyze­tét és megszabják a további felada­tokat. Még elevenen él bennünk október 23-a és november 4-e közötti idő­szaknak, a magyar nép történelmé­nek egyik legtragikusabb, legsöté­tebb korszakának emléke. Ezen idő­szak alatt külső és belső ellensége­ink felhasználva az elmúlt években elkövetett hibáinkat és az azokból származó bizonyos fokú elégedetlen­séget, támadásra indultak népi ha­talmunk ellen. E támadásban hű segítőtársakra leltek Nagy Imrében és áruló csoportjában. Egyesek ezt az időszakot nemzeti forradalomnak, szabadságharcnak nevezik . Nyíltan meg kell mondani, hogy ez ellenforradalmi időszak volt. Az ellenforradalmárok fő törekvése az volt, hogy megdönt­­sék a szocialista társadalmi rendet és helyette a tőkés ren­det állítsák vissza. Lábbal akarták tiporni a magyar munkások és parasztok, az értel­miség tízezrei 12 éves kitartó, szí­vós munkájának eredményeit, el akarták tiporni hazánk függetlensé­gét és megsemmisíteni azt a lehető­séget, hogy önálló nemzeti életet éljünk. Újból imperialista szolgasá­got, rabságot, tőkés kizsákmányolást szántak osztályrészül egész nemze­tünknek. Somogy megyében a pártbizott­ság a körülményekhez képest igye­kezett irányítani' az életet és úrrá lenni a helyzeten. A mostani szem­üvegen keresztül nézve azt látjuk, hogy egy-két állásfoglalása nem volt helyes, de sokkal könnyebb ezt most megállapítani, mint abban az idő­szakban, amikor az ellenforradalom nyomása teljes súllyal nehezedett a pártbizottságra. A pártbizottság fő álláspontja az volt, hogy a lehető­séghez képest ne folyjon vér. Mégis mi történt? Letartóztatták és börtönbe zárták a megyei, járási pártbizottság tagjait, egyszerű párt­tagokat, munkásokat, parasztokat, értelmiségieket, akiknek a száma megközelítette a kétszázat. Levál­tották az állami szervek vezetőit. A marcali járásban egy nap alatt az összes községi tanács­elnököt leváltották. Megjelentek a földbirtokosok és a kulákok, kezdték visszakövetelni földjü­ket, sőt némely helyről elzavar­ták a szegényparasztokat. A megyében olyan elvetemült em­berek vezették az ellenforradalmat, mint Hamvas József tanár, vagy Nagy József hazaáruló, akit koráb­ban kémkedésért elítéltek és az el­lenforradalmárok őt tették meg a rendőrség vezetőjének. Ezek a példák azt bizonyítják, hogy Somogy megyében is 1956. ok­tóber 23-a és november 4-e között a fő törekvés az volt, hogy meg­­döntsék a munkások és parasztok hatalmát és ezért ezt a megmozdu­lást nem nevezhetjük másnak, mint ellenforradalomnak. Tegyük fel a kérdést: mi történt volna, ha az ellenforradalmárok győznek hazánkban? Magyarorszá­gon nem álltaik volna meg a polgári demokráciánál, a legvéresebb fasiz­must valósították volna meg és ki­tört volna a harmadik világháború. Ennek következtében temetővé vál­tozott volna hazánk. Tönkrement volna országunk, elpusztult volna népünk. Aki valóban szereti népét és ha­záját és nemcsak énekelni tudja, hogy »Hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar«, hanem valóban itt akar élni, dolgozni és ha szük­séges meghalni: az ebben a helyzetben, amikor a munkás-paraszt hatalom, né­pünk élete, országunk volt ve­szélyben, nem csinálhatott volna mást, mint azt, hogy keményen és határozottan fel­lépjen ezekkel a törekvésekkel szemben és kérje a szovjet had­sereget; nyújtson segítséget a nemzeti katasztrófa elhárításá­hoz. A magyar kommunisták ezt tet­ték. Vállaljuk érte a felelősséget, mert tudjuk, hogy helyesen, a nép érdekében cselekedtünk. Köszönet a szovjet elvtársaknak, akik a prole­tár-internacionalizmus elveiből ki­indulva most már másodszor segí­tettek bennünket a nép hatalmának megteremtésében, illetve annak visszaállításában és megszilárdításá­ban. Szívósan meg kellett küzdeni eddigi eredményeinkért Kedves Elvtársak! Az ellenforradalom fegyveres erői­nek leverése után nem állt helyre azonnal a rend és nyugalom. A mai napig megtett utat nem rózsák, ha­nem bizony sok helyen tövisek övez­ték. Nagyon kemény, nehéz, szí­vós harcot kellett folytatni az ed­digi eredmények eléréséért. Vizsgáljuk meg a november 4-e óta a mai napig megtett utat. Mi volt a helyzet november 4-e után? Az ellenforradalom fegyveres erőit széj­jel vertük, azonban az ellenforradal­márokat teljesen nem semmisítettük meg, befolyásuk jelentős volt, itt éltek az országban, s maguk körül rontották a levegőt. Amikor látták, hogy a fegyve­res harc elbukott, akkor új taktikához folyamodtak. Milyen főbb törekvéseik voltak ebben az időben az ellenforradal­mároknak? 1. Elsősorban az, hogy megakadá­lyozzák a párt újjászervezését, a kommunisták talpraállítását, mert tudták, ez az alapja annak, hogy a rend, nyugalom a béke helyreáll­jon, meginduljon az élet minden te­rületen. 2. A másik fő törekvés az volt, hogy tönkretegyék a népgazdaságot, megbénítsák az ország gazdasági vérkeringését. Azt akarták, ne le­gyen gazdasági kibontakozás, ha­nem infláció, tömeges munkanélkü­liség, nyomor, nélkülözés legyen, hogy tovább tudjanak a zavarosban halászni. 3. Igyekeztek a bizonytalanság ér­zését elhinteni, az eszmei zűrzavart fokozni — azzal, hogy nem lesz ki­bontakozás, nem érdemes dolgozni — egyes írók és az ellenforradalmi munkástanácsok segítségével. 4. Fő módszerük a lelki terror, az emberek megfélemlítése volt. Nem átallották folyamodni olyan eszkö­zökhöz, hogy orvul gyilkoljanak, a verések és fenyegetések eszközeivel félemlítsék meg az embereket. Az ellenforradalom aknamunkája gaz­dasági életünkben pedig az összkom­fortos sztrájkhoz, a szabotázshoz, a társadalmi tulajdon herdálásához, s a munka nélkül kifizetett bérekhez vezetett. 5. A helyzetet súlyosbította, hogy a párt széjjel volt verve, és hogy eszmei zűrzavar uralkodott a kom­munisták soraiban is. Tehát együtt kellett újjászer­vezni a pártot, s az alapvető elvi kérdéseket tisztázni, ugyan­akkor harcolni az ellenforradal­mi erők ellen. Az ellenforradalmárok a kezdeti, átmeneti sikerek után komoly - ve­resével; szenvedtek, és ma már el­mondhatjuk, hogy a politikai és gazdasági konszolidáció területén sokkal jobban állunk, mint ezt még novemberben, decemberben remél­tük. Rátérek elvtársak a Somogy megyei helyzet ismertetésére. Az ellenforradalmi események alatt a pártot széjjelverték, a kom­munisták fegyvertelenek voltak, ve­zetőik le voltak tartóztatva. Mind­ezek az események — némely elv­­társ kivételével — szinte megbéní­tották a kommunistákat. A párt­tagság gazda nélkül maradt, nem volt vezetője, így szervezett ellen­állásról beszélni sem lehetett. November 4-e után a központ helytelen utasítása alapján és a megyei vezetés helytelen értékelése következtében lefejeztük a párt ve­zetését, tovább fokoztuk a zűrza­vart, amely aztán személyeskedés­ben, frakciózásban, elvi és személyi ellentétekben domborodott ki, külö­nösen Tóth és Kovács elvtársak kö­zött. Ez a helyzet ahhoz vezetett, hogy későn indult meg a pártszerve­zés, gazdasági életünk rendezetlen volt, a termelőszövetkezetek több­sége felbomlott Mintegy két hónapos kiesést jelentett ez a helyzet a párt, állami területen való rend meg­teremtésében. Mégis elmondhatjuk, hogy a pár­tot újjászerveztük, s a párt vezeté­sével a munkás-paraszt kormány le­győzte a nehézségeket, s rendet, fe­gyelmet, élet- és vagyonbiztonságot teremtettünk és nagyon komoly eredményeket értünk el az életszín­vonal emelése, s a népgazdaság hely­reállítása területén országosan és Somogy megyében is. Mi az eddig eltelt időszak jellemzője Az elmúlt csaknem ihét hónap fő jellemzője a proletárdiktatúra visz­­szaállítása és megerősítése. Ez volt a legfőbb teendő és legfontosabb eredmény ebben a szakaszban. Nap­­ról-napra erősödött a munkások, parasztok hatalma és mind jobban megszilárdult e hatalom alapja, a munkás-paraszt szövetség. A párt s a forradalmi munkás-paraszt kor­mány eddigi intézkedései helyesek voltak. Az elmúlt időszak azt bizonyí­totta, hogy ez volt az egyedüli járható út, amely megfelelt egész népünk érdekének. A néphatalom visszaállítása és megszilárdítása érdekében legdön­tőbb feladat az ellenforradalommal szembeni következetes fellépés. Előbb már utaltam rá, hogy az el­lenforradalmárok nem mondtak le szándékukról, továbbra is fő törek­vésük volt megdönteni a népi ha­talmat, ha ezt megváltozott mód­szerekkel akarták is elérni. Még márciusban is kiadták a MUK-jel­­szót, amire mi azt mondtuk, hogy nem lesz módjuk valóraváltani. Az ellenforradalommal szemben két területen kellett következetesen harcolni. Kemény, határozott, ad­minisztratív intézkedéseket kellett megvalósítaniuk az állaimhatalmi szerveknek, másrészt pedig fokozni Iditíjöae f'emhitA&ígM kű&miitjiik A m,ai napon sok-sok szeretettel szívünkben, arcunk biztató mo­­* sólyával köszöntünk bennet 'két, gyermekek. Titeket ünnepiünk, kicsi pályás babák, kik mit sem tud ok még az élet folyásáról. Titeket ■ünnepiünk, verset csacsogó óvodások, iskolás fiúk és kisleányok, rá­tok gondolunk ma mindannyian a szülők és felnőttek rajongásával túláradó, értetek aggódó szeretetével. Ma talán ragyogóbb, csillogóbb szemmel áll meg ágyacskátok előtt Édesanya, kit nemrég ti köszöntöttetek illatos virágcsokrokkal, s. rcmegőbb kézzel simogatja meg bozontos fürtjeiteket. Rátok gondol a szigorú, de szeretöszívü Édesapa, s arra: mit tudna még nyújtani nektek, hogy gazdagabb, örömtelibb legyen életetek. A ti vidámságo­toknak, mosolyotoknak örül az óvónéni, amint ünnepi luhában, virág csokrokkal végigvonultok az utcán, s a ti jó bizonyítványotoknak örvend a tanítóbácsi, aki egész életét nektek szentelte. A ti jövőtökre gondol a doktor, a lépteiteket vigyázó rendőr, és minden ember, mert ti vagytok a jövő felnőttéi, a jövő reménységei. Nemzetközi gyermeknap van ma, a ti ünnepetek. Délután ön­feledten játszotok a parkban, fagylaltot, süteményt, cukorkái kaptok: a felnőttektől és szeretetet, ha lehet, még többet, mint máskor. Nézzetek csak körül, kicsi gyermekek. Figyeljétek a nagyok igye­kezetét, nézzétek mennyi szempár tekint rátok, kutatja gyermeki arco­tok vonásain a gyermekkor megelégedett, boldog örömét. Mellettetek áll mindenki, az egész utca, a város, a falu; az egész ország,az egész világ értetek van, a ti boldogabb életetek megteremtője. S a felnőttek mit kívánhatnának nektek a gyermeknap alkal­mából? Azt, hogy legyetek jók, viszonozzátok a felnőttek, szüléitek, tanítóitok nagy, nagy szeretetét! Ne szomorítsátok meg Édesanyát, ki utolsó falatját is nektek adná. Csókoljátok meg kezét Édesapának, s szeretettel fogadjátok nevelőitek oktató szavát. Tanuljatok szorgalma­san, hisz mit érnétek a boldog, örömteli élettel, ha mit sem tudtok a világ dolgairól, ha nem tudnátok mit kezdeni apáitok verítékáz­tatta alkotásaival. Ünnepeljetek ezen a napon és érezzétek a felnőttek rajongó sze­retetét. Igaz, ez a nav csak egy a sok közül, mágha százszor is emlé­kezetessé tesszük számotokra. De a többi is legyen ilyen derűs, élet­vidám, élményekben gazdag. Ezért küzdenek c nagyok, háláljátok meg nekik... ТГöszöntünk benneteket, gyermekek. És ezen a napon minden gon­­dolatunk hozzátok száll... kellett a felvilágosító munkát, le­leplezni az ellenforradalom Szán­dékait és a nép széles rétegeit a mi oldalunkra állítani. El kellett ér­ni, hogy ne a szocializmus ügyéhez hű embereknek kelljen félniük, ha­nem féljenek az ellenforradal­márok. A rendőrség, a karhatalom, többé, kevésbé az ügyészség, bíróság mun­kája, s a felvilágosító munkánk eredményeképpen elértük azt a célt, hogy nem lehet megfélemlíteni a szocializmus ügyéhez hű munká­sokat, parasztokat, értelmiségieket, s még egyszer nem lesz október 23-a. Külön ki kell emelni Sm'»No megyében a karhatalom, a rendőrség kiváló munkáját, amelyhez most már hozzájárul a munkásmilícia te­vékenysége is. Elvtársak! Szólni kell a régi 19-esek és a fiatal nemzedék leg­jobbjainak helytállásáról is eb­ben az időben. November 4-e után fegyvert kér­tek, védték a munkás-paraszt ha­talmat. Másik részük dacolva az ellenforradalmi terorral, szervezte a pártot a megyében. A megyei aktíva fejezze ki köszönetét ezeknek az elvtársaknak hősies munkájukért. Ideje tisztázni, hogy honvédségünk és rendőrségünk nem mondott cső­döt, hanem Nagy Imre áruló cso­portja elárulta és dezorganizálta a hadsereget. Fényesen bizonyítja ezt a Somogy megyei példa is. A So­mogy megyei honvédség október 29- ig szilárdan állt a munkás-paraszt hatalom mellett, hajlandó volt azt fegyverrel is megvédeni. Az ügyészség és bíróság munkája is sokat javult. Ez a javulás azon­ban csak az utóbbi hónapokban mu­tatkozott meg és még sok a tenni­való. A fő feladat, hogy azok, akik kezet emeltek a népi hatalom ellen, meg akarták dönteni azt, a bíróság előtt feleljenek tetteikért. A fegyveres erőknél meg kell szi­lárdítani a forradalmi fegyelmet, vi­gyázni kell arra, hogy az ellenségre mért csapások ne barátot, ne a népi demokrácia hívét érintsék. Tudomá­sul kell venni, hogy a: túlkapások nem erősítik, ellenkezőleg gyen­gítik a munkás-paraszt hatalmat. A rendőrségnél, karhatalomnál, honvédségnél dolgozó kommu­nistáknak a törvényes eszközök betartásával kell kemény, kö­vetkezetes harcot folytatni az ellenforradalmárokkal szemben. Jelentős eredményt értünk el az­­államigazgatás területén is. A ta­nácsoknak komoly szerepük van ab­ban, hogy helyreállt a normális rend és egészségesen megindult megyénk-* (Folytatás a következő oldalon )

Next

/
Thumbnails
Contents