Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-03 / 101. szám

Péntek, 1957. május 3. _____________. SOMOGYORSZAG S MÁJUS ELSEJEI NAGYGYŰLÉS (Folytatás az előző oldalról.) zeti függetlenség, a Magyar Népköz­­társaság ügyéért. Emlékeznünk kell azokra a szovjet munkásokra, pa­rasztokra, értelmiségiekre, katonák­ra, akik segítségünkre siettek a harc­ban, segítették hazánkat, népünket. Mély tisztelettel emlékezünk mind­azokra, akik a magyar népinek nyúj­tott segítség Közben a legnagyobbat, életüket áldozva bizonyították be hű­ségüket a proletárnemzetköziség szent eszméjéhez, örök dicsőség övezze mmdannjduk emlékét. Kedves elvtársik! Erre a hősi harcra visszatekintve világosain látható, hogy októberben a szocialista Magyarország vívta élet­halál harcát a régi úri Magyarország­gal és ebből a harcból a szocialista Magyarország került ki győztesen. (Nagy taps.) De az is világos, hogy ez a harc ugyanakkor a népek, a nemzetek leigázására törő nagytőkés imperializmus és a népek szabadsága és békéje felett őrködő proletámem­­zetköziség összecsapása is volt és győzött a proletármtemacionalizmus, győztek a társadalmi haladás és a bé­ke erői. (Nagy taps.) Ezért bír nagy nemzetközi jelentőséggel az 1957-es magyar május elseje. Ezen a május elsején azt ünnepel­jük, hogy a magyar népnek az önzet­len és áldozatkész segítséget nyújtó Szovjetunió támogatásával sikerült megvédelmezni a szocializmus ügyét és így a magyar proletárdiktatúra, annak munkás-paraszt állama, a Ma­gyar Népköztársaság él! (Taps.) 1957. május elsejének történelmi jelentősé­ge abban van, hogy a munkáshata­­lom elleni veszélyes és véres táma­dást, a súlyos megpróbáltatásokat a magyar nép leküzdötte és ma a szocialista országok testvéri családja tagjaként, népünk barátainak örömé­re, ellenségeink bánatára, szabadón ünnepli május elsejét. (Nagy taps.) A november 4 óta elért eredményekre büszkék vagyunk Kedves elvtársak, elvtársnők! Tekintsük át a november 4-e óta megtett utat. Ha a harc eredményeit számba­­vesszük, megállapítjuk — anélkül, hogy az önteltség bűnébe esnénk —, hogy eredményeink igen jelentősek. Ha a harc eredményeit nézzük és vizsgáljuk az élet különböző terüle­tén lévő hiányosságokat is, nem lehe­tünk egészen megelégedve. Hiszen van nálunk még hiányos­ság annyi, hogy kölcsön is tudnánk adni belőle másnak. De. ha novem­ber 3-a anarchikus viszonyaira gon­dolunk, amikor a dühöngő ellenfor­radalom és imperialista irányító gaz­dái már zsebükben érezték a hatal­mat és az országot, amikor a szocia­lizmus ügyéhez hű hazafiak üldözött vadaikká váltak saját hazájukban, amikor a népgazdaság teljesen meg­bénult állapotban volt — és így né­zünk vissza a megtett útra, nem té­vedünk, ha megállapítjuk, hogy a fő irány, amelyet azóta követünk, fel­tétlenül helyes és nagyok az ered­mények. Milyen eredményekről beszélhe­tünk? Mindenekelőtt a hatalomról, az államról, a törvényes rendről. Lehet és van is sok kritikusunk. Vannak ellenségeink is, akik a kákán is cso­mót keresnek. Az ilyen emberek sze­retnek bennünket műveletlennek, merevnek, hozzá nem értőnek, ke­gyetlen terroristáknak, sztálinisták­nak és minden elképzelhető rossznak — ami az ő szótárukban van -— szi­dalmazni. De azt legnagyobb ellen­ségeink, legrosszindulatúbb kritiku­saink sem mondhatják, hogy ml a kapitalisták és a földbirtokosok ér­dekeit szolgálnánk. Itt van a kutya eltemetve! Népünk ellenségei szá­mára a Magyar Népköztársaság fej­lődésének elmúlt hat hónapjában igazán az a legrosszabb, ennélfogva népünk számára az a legfőbb jó és legfontosabb eredmény, hogy a mun­­káshatalcm erős és a kapitalizmus visszaállításának lehetősége meg­szűnt. (Taps.) Népköztársaságunk alkotmányos, törvényes rendje biztosítva van. Az alkotmányos néphatalmi és állami igazgatási szervek helyre vannak ál­lítva. Újjászerveztük népköztársasá­gunk fegyveres erőit, a néphadsere­get, a határőrséget, a rendőrséget, ezeken belül elsőként a karhatajpii egységek fegyveres erőit. A kulcspo­zíciókból eltávolítottuík az árulókat. A hatalom fegyveres biztosításá­nak feladatába bevontuk és bevon­juk a munkások, a bányászok, a pa­rasztok legöntudatosabbjait — meg­szerveztük a munkásőrséget. (Éljen — nagy taps.) A munkásőrség megalakítása is bizonyítéka annak, hogy a párt és a kormány a tömegek iránti messze­menő bizalommal, azokra támasz­kodva vezet. Az a lelkesedés pedig, amellyel a munkások tömegei je­lentkeznek felvételre a munkásőrség alakulataiba, azt jelzi, hogy a ma­gyar munkások százezrei készek fegyverrel is védelmezni saját hatal­mukat. (Taps.) Mindez egyben be­szédes cáfolat azokra a hiú vágya­kat kifejező ellenséges rágalmakra, amelyek szerint októberben a mun­kások támadtak volna a népköztár­saságra és most egy tömegtől elsza­kadt kormány vezetné az országot. Vannak külföldi vendégeink: -néz­zék meg a párt és a kormány veze­tőit ma, a tőlünk elszakadt tömege­ket, amelyek itt állnak százezrével ezen a téren. (Éljenzés és taps, fel­kiáltások: éljen a párt!) Tisztelt nagygyűlés! Kedves elv­társak! A népi hatalom megerősítése után másik nagy eredményünk a népgaz­daság elemi rendjének és rendes vér­keringésének helyreállítása. Az ipa­ri és bányászati termelés, úgyszintén a mezőgazdasági termelés, a közle­kedés és a kereskedelem munkája alapjaiban a rendes kerékvágásba került. Már itt voltunk ezen a gyű­lésen, amikor kézbesítették nekünk a Nehézipari Minisztérium jelentését április hónapról. Közük, hogy ezt a május elsejét bányászaink úgy ün­nepelték, hogy valamennyi bányá­szati tröszt túlteljesítette április ha­vi tervét. (Éljenzés és taps.) Hogy a termelés alapjait helyreállítottuk, ezt elmondhatjuk annak tudatában is, hogy még igen komoly fogyaté­kosságok vannak. De mindenki, aki képes csak egy kicsit is tárgyilago­san nézni népgazdaságunk fejlődését, megállapíthatja, hogy a népgazdaság helyreállítása a vártnál nagyobb ütemben folyik. Az államhatalom megerősítése, a gazdasági élet vérkeringésének meg­indítása mellett igen jelentős ered­ménye féléves munkánknak, hogy Iskoláink, egyetemeink, az ország legfontosabb kutató, művelődési és kulturális intézményei működnek és munkájukban fokozatosan felzárkóz­nak a politikai és a gazdasági élet fejlődési üteméhez és eredményei­hez. Elvtársak! Minek tulajdoníthatók esek a jelentős eredmények ? Mindenekelőtt annak, hogy saját hibáinkkal is szakítva, a párt poli­tikáját és a tömegek tisztánlátását zavaró, a marxizmus—leninizmust meghamisító, a munkásosztály érde­keit eláruló revizionista eszméket le­lepleztük. E tanítások fényében vizs­gáltuk meg a mapvar helyzetet és határoztuk meg legfontosabb tenni­valóinkat. Kerülgetés nélkül, néven nevez­tük az ellenforradalmat. Lelepleztük az árulást, mindenki számára érthe­tően megmondtuk, hogy nálunk pro­letárdiktatúra van, amely közvetlenül a dolgozó tömegekre támaszkodik és ugyanakkor kíméletlenül elnyomja az osztályelíenséget. (Éljen — hosz­­szantartó tap«.) Elvetettük a hazug semlegesség jelszavát és megmond­tuk, hogy a Magyar Népköztársaság kitéphetetlen tagja a szocialista or­szágok Szovjetunió által vezetett ha­talmas családjának és következete­sen hű marad a varsói szerződéshez. (Nagy taps.) Szembeszálltunk az ellenforrada­lom aljas szovjetellenes uszító rágal­mazásaival és bebizonyítottuk, hogy a Magyarország területén tartózko­dó szovjet csapatok az adott nem­zetközi viszonyok között a magyar nemzeti függetlenség és népünk bé­kéjének védelmét segítik az impe­rialisták kalandor terveivel szemben. Megmondottuk kertelés nélkül, hogy mindaddig, amíg az agresszív imperialista körök anyagi alapot lé­tesítenek azzal a nyilvánosan beval­lott céllal, hogy a Magyar Népköz­­társaság rendjét megsemmisítsék és e cél érdekében sok éve fegyverben tartanak Nyugat-Németországban Horthy-fasiszta ellenforradalmi erő­ket is, amikor ennek a célnak az ér­dekében szégyenkezés nélkül atom­fegyverrel látják el Európa népeinek és a magyar népnek Hitler fasiszta hóhérait, addig mi is igazságos, jo­gos önvédelemnek tekintjük a szo­cializmus, a béke erőinek összefogá­sát, a varsói szerződést és a szovjet csapatok magyarországi tartózkodá­sát is. <Nagy taps.) Erre a nyíltságra és határozottság­ra a magyar néptömegek napról nap­ra fokozódó bizalommal és támoga­tással válaszolnak. Az eredmények a nyíltságon kívül továbbá annak köszönhetők, hogy világos helyzetet teremtettünk a Magyar Népköztársaság legfőbb tár­sadalmi vezető ereje, a párt kérdé­sében. Leszámoltunk a pártot bom­lasztó és az ellenforradalomnak ez­zel kezére játszó, a párt vezetőszere­pét tagadó revizionista nézetekkel. Ennek a harcos következetességnek eredménye, hogy az ellenforradalom tüzében újjászületett a magyar nép yezető ereje, a munkásosztály élcsa­pata, a Magyar Szocialista Munkás­párt. (Éljen a párt, taps.) A politi­kai, a fe'Kvveres és a gazdasági har­cokban megedződött párt újjászer­vezte a népköztársaság társadalmi erőit, elsősorban a munkásosztály osztályszervezeteit, a szakszervezete­ket és a Kommunista Ifjúsági Szö­vetséget és ezek a társadalmi erők a proletárdiktatúra vezető erejének, a pártnak irányításával megvédték és megerősítették a népi hatalmat. Üdvözöljük május elsején a ma­gyar munkásosztály nagy harci ha­gyományokra visszatekintő és ma már ismét 1 millió 800 ezer tagot számláló szakszervezeteit. Üdvözöl­jük az újjászerveződő nőmozgalmat, és a büszke zászlaját kibontó Kom­munista Ifjúsági Szövetséget. (Nagy taps.) Ezeknek a nagy társadalmi erőt képező tömegszervezeíeknek és mindjobban javuló munkájuknak je­lentős szerepük van az eddigi ered­ményeinkben. A társadalmi szervezeteken kívül az eredményekben része van annak is, hogy országunk alkotmányos ál­lamhatalmi és államigazgatási szer­veit, a tanácsokat, a minisztériumo­kat viszonylag rövid idő alatt mun­kába állítottuk. Az eredményekről szólva külön elismeréssel kell megemlékezni nép­­köztársaságunk újjászervezett fegy­veres erőiről, a néphadseregről, a ha­tárőrségről és a rendőrségről, ame­lyeknek nagy szerepük volt a munka előfeltételét jelentő törvényes rend helyreállításában. A magyar fegyveres erők újjászer­vezésének valóságos hősi korszaka volt az első karhatalmi egységek megteremtése és ezek hősies helyt­állása az ellenforradalmi bandák szétverésében. A Magyar Népköztársaság erőinek megszilárdításában, politikai, gazda­sági és kulturális életének helyreál­lításában a fő szerepet kétségtelenül maguk a munkás- és paraszttöme­gek, valamint a munkások és parasz­tok erőfeszítéseit támogató értelmi­ségi dolgozó rétegek játszották. Ne­künk, akik a vezetésben dolgoztunk ezekben az időkben, meg kell mon­danunk, hogy november 4-e után a központi irányítás — ha napról nap­ra erősödött is — hosszú heteken át nem volt eléggé hatékony. Ebben az időszakban különösen döntő volt a tennivalókat helyesen felismerő és saját erejének tudatára ébredt mun­kások, bányászok, szövetkezeti és önállóan dolgozó parasztok, értelmi­ségiek öntevékeny munkája és he­lyes politikai fellépése az ellenfor­radalmár provokátorok és az úgyne­vezett »hőbölgók« ellen. A hat hónap eredményeiben mun­kásosztályunk, népünk, pártunk és kormányunk erőfeszítései mellett a szocialista tábor országainak, első­sorban a SzovjetuniónaJk a proletár internacionalizmus szellemében nyúj­tott anyagi, erkölcsi, sokirányú test­véri segítségének is nagy része van. Erőt adott a magyar népnek a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom politikai és erkölcsi támogatása is A Szakszervezeti Világszövetség és több ország szakszervezeti veze­tőinek látogatása és szolidaritási nyi­latkozatán kívül 27 ország testvéri kommunista és munkáspártja nyilat­kozatát kaptuk kézhez, amelyekben az egész nemzetközi munkásmozga­lom egységesen elítélte a Magyar Népköztársaság és a béke ügye el­leni ellenforradalmi támadást és biz­tosít bennünket támogatásáról. Ily módon elmondható, hogy a Magyar Népköztársaság társadalmi rendje ellen 1056.. októberében indí­tott, az imperialisták által szított és támogatott ellenforradalmi támadás az okozott károk mellett megacéloz­ta a magyar szocialista forradalom erőit. Upvanakkor szorosabbra fűz­te, erősítette az élő, hatalmas, le­győzhetetlen proletárnemzetközisé­get. Elvtársak! Elvtársnők! Május elseje a nemzetközi mun­kásszolidaritás harci ünnepe. Ezen a napon a nemzetközi munkásosztály, a dolgozó népek harci követelései zúgnak az egész világon. A Japán-tengertől az osztrák Al­­pesekig terjedő szocialista világban a szocialista építés ügye, a tőkés or­szágokban az elnyomott munkások Sok embert — talán mindenkit — elgondolkoztatott ее a május elseje. Szemerkélt az eső, hűvös szél kerekedett, az utcaik, az ablakok, a járdák mégis megteltek ünneplő tömegekkel, lengtek a vörös és nem­zeti lobogók egymás mellett. Mindez egy alig hat hónapja lefolyt, embereket pusztító és meg­osztó tragédia után történt, ügy tetszett, mintha itt nem történt volna semmi, vagy mintha a tömegek léi év alatt egyenlő szívvel, de más cé­lokért mentek volna az utcára, mintha fél év alatt más és más célokért tudnának harcba indulni. Aki azonban erre gondol, az téved. A két felvonuló tömeg nem ugyanaz. Készítsünk párhuzamot és megtaláljuk az okokat. Az októberi tömeg nem volt olyan nagyszámú, mint a mostani, az ellenforradalom még a legravaszabbul előkészített módon sem tu­dott százezreket mozgósítani. A becsületes munkások' a kommunisták és a parasztok milliói nem álltak soraikba. Az októberi tömeg — és csak a tüntetés elején lehetett tömegről beszélni — nagyrészben félre­vezetett tömeg volt, a hibák kijavításáért demonstrált csak. A destrukció, a tagadás, a rombolás a becsületes emberek előtt sohasem, vagy csak rövid ideig lehet tartós. Ezzel sokáig nem lehet politizálni. Igen sokan már akkor felismerték, hogy itt a •»szocializmus hibáinak kijavítása« címén tulajdonképpen kalandorpolitika folyik, a régi rend­szer restaurálásának nagy kísérlete, melyhez a munkásokat próbálják felhasználni, velük kikapartatni az igazi ellenforradalmárok, az urak gesztenyéjét, A májusi milliók viszont számszerűleg is, hangulatukban is mások voltak. A tömegek tömegméretű tapasztalatokat szereztek október alatt, de különösen utána. Ök már az ellenforradalomról világosan bi­zonyított tények tudatában, a jobb- és baloldali hibáktól elhatárolt po­litika érdekében, a szocializmus további építéséért és nem rombolá­sáért szálltak síkra, ezekhez adhatták hozzájárulásukat. Ebben a soka­ságban erejüket megsokszorozva már ott voltak a kommunisták, a szocializmus élharcosai, a munkásosztály, a parasztság és a haladó ér­telmiség legjobbjai is. Mit mondott, mit jelképezett ország-világnak ez a hatalmas fel­vonulás? Az október utáni konszolidációnk valóban tüneményesen gyors volt, főleg anyagi, gazdasági tekintetben, amiért nem lehetünk eléggé hálásak barátaink testvéri segítségének. Ez a konszolidáció az utóbbi időben az emberi fejekben is gyorsult — maga a gazdasági javulás is ennek tükrözője, — a májusi ünnep azonban hatalmas lökést adott hozzá. A tíz- és százezres menetek részvevői, a bensőséges hangulatú ün­nepségek bizonyítják, hogy a magyar nép ragaszkodik a proletárnem­zetköziséghez, a munkáshatalomhoz, látja az ellenforradalom veszé­lyességét, visszautasítja októbert, ugyanakkor elfogadja és magára nézve kötelezőnek ismeri el a kommunisták vezette szocializmus fel­építését hazánkban. Anélkül, hogy nagyon derűlátók lennénk, jóslatok nélkül mondhat­juk: május elsejének ünnepe az utána következő hétköznapok gazdasági és politikai szempontból való igenlését, az építés meggyorsulását je­lenti. Nagy szükségünk is van erre. A Szovjetunió másodszor adott lehe­tőséget, hogy új utakra lépjünk. Legyünk bátrak, merészek, de követ­kezetesek is, ne térjünk le a megkezdett útról. Akkor a nép, amely előtt már többé nem lehet az új világ eszméit befeketíteni, amely előtt testet öltött a valóságos ellenforradalom, az imperializmus igazi arca, amely nem kér a régi világból — felépíti a szocializmust Magyarországon is. és parasztok politikai és gazdasági követelései — az imperialista iga és agresszív fenyegetések nyomása alatt élő gyarmati országokban a nemzeti függetlenségért folyó harc — és min­den május elsejei ünnepen az egész kerek világot átfogó, a béke elszánt védelmének kérdései és követelései mozgatják ma a százmilliókat. Mi, magyar dolgozók ezen a május elsején milyen főbb feladatokat lá­tunk magunk előtt? Május elsejei harci programunk egyetlen mondatban is összefoglalha­tó: továbbfejlesztjük a társadalmi haladás terén 12 év alatt elért vív­mányainkat, a jó tapasztalatokat fel­használva, a múlt hibáit gondosan elkerülve teljesen fel akarjuk és fogjuk építeni a mindenféle kizsák­mányolástól mentes szocialista Ma­gyarországot. (Nagy taps.) Mai május elsejei ünnepünkön messzehangzóan hirdetjük — és ezt hallja meg barát és ellenség egy­aránt —, hogy népünk begyógyítja az ellenforradalom által okozott sebeket és eltökéli) szándéka, hogy a magyar földön, amelyet annyi munkás- és parasztnemzedék vére és verejtéke öntözött és amelyen a bitang úri rend 12 évvel ezelőtt csak romokat hagyott örökül a népnek, felépítjük a szabad, független, szocialista ha­zánkat, a szorialijsta Magyarorszá­got. (Lelkes, nagy taps.) Elvtársak! E nagy cél elérése érdekében a most soron lévő feladatokra kell fordítani figyelmünket, de tudnunk kell, hogy a mai viszo­nyok között mindenirányú tevékeny­ségünket a munkáshatalom erősíté­sének szempontjából kell vizsgál­nunk. Mindenekelőtt erősítsük meg ál­lamhatalmunkat a vezető politikai erő, a párt továbbszervezésével, tö­megkapcsolataink szélesítésével, egy­ségének, fegyelmének megszilárdítá­sával, tekintélyének növelésével. A pártém'tésben szakítottunk a ré­gi, hibás gyakorlattal. A múltban szektásnak bélyegezték a régi 19-es elvtársakat, félreállították az illega­litás éveiben helytállt káderek je­lentős részét. Az ellenforradalom idején is bebizonyosodott a légi 19-es harcosok, a spanyol front magyar proletár harcosai, a Horthy-fasizmus éveiben derekasan helytálló elvtár­sak hűsége és értéke. Most az élő három munfcásnemzedék — a 19-esek, az illegalitás éveinek harcosai és a felszabadulás utáni fiatal káderek — szerencsésen együtt vannak és ez a párt jelenlegi szilárdságának egyik legfontosabb biztosítéka. (Taps.) Most, a •»árt tekintélyének növe­kedése idején óvakodva a szektás el­zárkózástól, biztosítanunk kell, hogy utat találjon a pártba a szocialista forradalom ügyéért áldozatkész, ön­zetlen, harcra és munkára képes minden becsületes dolgozó, elsősor­ban munkás. De csak ezek jöjjenek. Ne legyen senki a párt tagja társa­dalmi illendőségből, vagy egyéni meggondolások miatt. Jobb a párt­nak, a munkásosztálynak, az egész népnek, ha a pártot a jóindulatú ro­­konszenvezők és barátok széles tá­bora veszi körül, mintha bent volna a pártban a nehézségek idején insa­­dozók jelentős tömege. Ez október egyik tanulsága számunkra. Óvni kell a pártot az elvtelen kar­rieristáktól és különös éberségre van szükség azokkal az elemekkel szem­ben, akik Nagy Imre áruló vonalát követve harcoltak1 a párt ellen októ­ber előtt, október alatt és október után, de most szeretnének beépülni a pártba és belülről harcolni a párt fő irányvonala és egysége ellen. Másodszor erősítenünk kell a ma­gyar proletárdiktatúra államhatal­mát három vonalon: Erősítenünk kell államhatalmunk alapját, a munkás-paraszt szövetsé­get, a munkásosztály vezetése alatt. Miközben hangsúlyozzuk, hogy el kell kerülni minden volt hibát, amely a munkás-paraszt szövetséget (Folytatás a következő

Next

/
Thumbnails
Contents