Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-03 / 101. szám
Péntek, 1957. május 3. _____________. SOMOGYORSZAG S MÁJUS ELSEJEI NAGYGYŰLÉS (Folytatás az előző oldalról.) zeti függetlenség, a Magyar Népköztársaság ügyéért. Emlékeznünk kell azokra a szovjet munkásokra, parasztokra, értelmiségiekre, katonákra, akik segítségünkre siettek a harcban, segítették hazánkat, népünket. Mély tisztelettel emlékezünk mindazokra, akik a magyar népinek nyújtott segítség Közben a legnagyobbat, életüket áldozva bizonyították be hűségüket a proletárnemzetköziség szent eszméjéhez, örök dicsőség övezze mmdannjduk emlékét. Kedves elvtársik! Erre a hősi harcra visszatekintve világosain látható, hogy októberben a szocialista Magyarország vívta élethalál harcát a régi úri Magyarországgal és ebből a harcból a szocialista Magyarország került ki győztesen. (Nagy taps.) De az is világos, hogy ez a harc ugyanakkor a népek, a nemzetek leigázására törő nagytőkés imperializmus és a népek szabadsága és békéje felett őrködő proletámemzetköziség összecsapása is volt és győzött a proletármtemacionalizmus, győztek a társadalmi haladás és a béke erői. (Nagy taps.) Ezért bír nagy nemzetközi jelentőséggel az 1957-es magyar május elseje. Ezen a május elsején azt ünnepeljük, hogy a magyar népnek az önzetlen és áldozatkész segítséget nyújtó Szovjetunió támogatásával sikerült megvédelmezni a szocializmus ügyét és így a magyar proletárdiktatúra, annak munkás-paraszt állama, a Magyar Népköztársaság él! (Taps.) 1957. május elsejének történelmi jelentősége abban van, hogy a munkáshatalom elleni veszélyes és véres támadást, a súlyos megpróbáltatásokat a magyar nép leküzdötte és ma a szocialista országok testvéri családja tagjaként, népünk barátainak örömére, ellenségeink bánatára, szabadón ünnepli május elsejét. (Nagy taps.) A november 4 óta elért eredményekre büszkék vagyunk Kedves elvtársak, elvtársnők! Tekintsük át a november 4-e óta megtett utat. Ha a harc eredményeit számbavesszük, megállapítjuk — anélkül, hogy az önteltség bűnébe esnénk —, hogy eredményeink igen jelentősek. Ha a harc eredményeit nézzük és vizsgáljuk az élet különböző területén lévő hiányosságokat is, nem lehetünk egészen megelégedve. Hiszen van nálunk még hiányosság annyi, hogy kölcsön is tudnánk adni belőle másnak. De. ha november 3-a anarchikus viszonyaira gondolunk, amikor a dühöngő ellenforradalom és imperialista irányító gazdái már zsebükben érezték a hatalmat és az országot, amikor a szocializmus ügyéhez hű hazafiak üldözött vadaikká váltak saját hazájukban, amikor a népgazdaság teljesen megbénult állapotban volt — és így nézünk vissza a megtett útra, nem tévedünk, ha megállapítjuk, hogy a fő irány, amelyet azóta követünk, feltétlenül helyes és nagyok az eredmények. Milyen eredményekről beszélhetünk? Mindenekelőtt a hatalomról, az államról, a törvényes rendről. Lehet és van is sok kritikusunk. Vannak ellenségeink is, akik a kákán is csomót keresnek. Az ilyen emberek szeretnek bennünket műveletlennek, merevnek, hozzá nem értőnek, kegyetlen terroristáknak, sztálinistáknak és minden elképzelhető rossznak — ami az ő szótárukban van -— szidalmazni. De azt legnagyobb ellenségeink, legrosszindulatúbb kritikusaink sem mondhatják, hogy ml a kapitalisták és a földbirtokosok érdekeit szolgálnánk. Itt van a kutya eltemetve! Népünk ellenségei számára a Magyar Népköztársaság fejlődésének elmúlt hat hónapjában igazán az a legrosszabb, ennélfogva népünk számára az a legfőbb jó és legfontosabb eredmény, hogy a munkáshatalcm erős és a kapitalizmus visszaállításának lehetősége megszűnt. (Taps.) Népköztársaságunk alkotmányos, törvényes rendje biztosítva van. Az alkotmányos néphatalmi és állami igazgatási szervek helyre vannak állítva. Újjászerveztük népköztársaságunk fegyveres erőit, a néphadsereget, a határőrséget, a rendőrséget, ezeken belül elsőként a karhatajpii egységek fegyveres erőit. A kulcspozíciókból eltávolítottuík az árulókat. A hatalom fegyveres biztosításának feladatába bevontuk és bevonjuk a munkások, a bányászok, a parasztok legöntudatosabbjait — megszerveztük a munkásőrséget. (Éljen — nagy taps.) A munkásőrség megalakítása is bizonyítéka annak, hogy a párt és a kormány a tömegek iránti messzemenő bizalommal, azokra támaszkodva vezet. Az a lelkesedés pedig, amellyel a munkások tömegei jelentkeznek felvételre a munkásőrség alakulataiba, azt jelzi, hogy a magyar munkások százezrei készek fegyverrel is védelmezni saját hatalmukat. (Taps.) Mindez egyben beszédes cáfolat azokra a hiú vágyakat kifejező ellenséges rágalmakra, amelyek szerint októberben a munkások támadtak volna a népköztársaságra és most egy tömegtől elszakadt kormány vezetné az országot. Vannak külföldi vendégeink: -nézzék meg a párt és a kormány vezetőit ma, a tőlünk elszakadt tömegeket, amelyek itt állnak százezrével ezen a téren. (Éljenzés és taps, felkiáltások: éljen a párt!) Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársak! A népi hatalom megerősítése után másik nagy eredményünk a népgazdaság elemi rendjének és rendes vérkeringésének helyreállítása. Az ipari és bányászati termelés, úgyszintén a mezőgazdasági termelés, a közlekedés és a kereskedelem munkája alapjaiban a rendes kerékvágásba került. Már itt voltunk ezen a gyűlésen, amikor kézbesítették nekünk a Nehézipari Minisztérium jelentését április hónapról. Közük, hogy ezt a május elsejét bányászaink úgy ünnepelték, hogy valamennyi bányászati tröszt túlteljesítette április havi tervét. (Éljenzés és taps.) Hogy a termelés alapjait helyreállítottuk, ezt elmondhatjuk annak tudatában is, hogy még igen komoly fogyatékosságok vannak. De mindenki, aki képes csak egy kicsit is tárgyilagosan nézni népgazdaságunk fejlődését, megállapíthatja, hogy a népgazdaság helyreállítása a vártnál nagyobb ütemben folyik. Az államhatalom megerősítése, a gazdasági élet vérkeringésének megindítása mellett igen jelentős eredménye féléves munkánknak, hogy Iskoláink, egyetemeink, az ország legfontosabb kutató, művelődési és kulturális intézményei működnek és munkájukban fokozatosan felzárkóznak a politikai és a gazdasági élet fejlődési üteméhez és eredményeihez. Elvtársak! Minek tulajdoníthatók esek a jelentős eredmények ? Mindenekelőtt annak, hogy saját hibáinkkal is szakítva, a párt politikáját és a tömegek tisztánlátását zavaró, a marxizmus—leninizmust meghamisító, a munkásosztály érdekeit eláruló revizionista eszméket lelepleztük. E tanítások fényében vizsgáltuk meg a mapvar helyzetet és határoztuk meg legfontosabb tennivalóinkat. Kerülgetés nélkül, néven neveztük az ellenforradalmat. Lelepleztük az árulást, mindenki számára érthetően megmondtuk, hogy nálunk proletárdiktatúra van, amely közvetlenül a dolgozó tömegekre támaszkodik és ugyanakkor kíméletlenül elnyomja az osztályelíenséget. (Éljen — hoszszantartó tap«.) Elvetettük a hazug semlegesség jelszavát és megmondtuk, hogy a Magyar Népköztársaság kitéphetetlen tagja a szocialista országok Szovjetunió által vezetett hatalmas családjának és következetesen hű marad a varsói szerződéshez. (Nagy taps.) Szembeszálltunk az ellenforradalom aljas szovjetellenes uszító rágalmazásaival és bebizonyítottuk, hogy a Magyarország területén tartózkodó szovjet csapatok az adott nemzetközi viszonyok között a magyar nemzeti függetlenség és népünk békéjének védelmét segítik az imperialisták kalandor terveivel szemben. Megmondottuk kertelés nélkül, hogy mindaddig, amíg az agresszív imperialista körök anyagi alapot létesítenek azzal a nyilvánosan bevallott céllal, hogy a Magyar Népköztársaság rendjét megsemmisítsék és e cél érdekében sok éve fegyverben tartanak Nyugat-Németországban Horthy-fasiszta ellenforradalmi erőket is, amikor ennek a célnak az érdekében szégyenkezés nélkül atomfegyverrel látják el Európa népeinek és a magyar népnek Hitler fasiszta hóhérait, addig mi is igazságos, jogos önvédelemnek tekintjük a szocializmus, a béke erőinek összefogását, a varsói szerződést és a szovjet csapatok magyarországi tartózkodását is. <Nagy taps.) Erre a nyíltságra és határozottságra a magyar néptömegek napról napra fokozódó bizalommal és támogatással válaszolnak. Az eredmények a nyíltságon kívül továbbá annak köszönhetők, hogy világos helyzetet teremtettünk a Magyar Népköztársaság legfőbb társadalmi vezető ereje, a párt kérdésében. Leszámoltunk a pártot bomlasztó és az ellenforradalomnak ezzel kezére játszó, a párt vezetőszerepét tagadó revizionista nézetekkel. Ennek a harcos következetességnek eredménye, hogy az ellenforradalom tüzében újjászületett a magyar nép yezető ereje, a munkásosztály élcsapata, a Magyar Szocialista Munkáspárt. (Éljen a párt, taps.) A politikai, a fe'Kvveres és a gazdasági harcokban megedződött párt újjászervezte a népköztársaság társadalmi erőit, elsősorban a munkásosztály osztályszervezeteit, a szakszervezeteket és a Kommunista Ifjúsági Szövetséget és ezek a társadalmi erők a proletárdiktatúra vezető erejének, a pártnak irányításával megvédték és megerősítették a népi hatalmat. Üdvözöljük május elsején a magyar munkásosztály nagy harci hagyományokra visszatekintő és ma már ismét 1 millió 800 ezer tagot számláló szakszervezeteit. Üdvözöljük az újjászerveződő nőmozgalmat, és a büszke zászlaját kibontó Kommunista Ifjúsági Szövetséget. (Nagy taps.) Ezeknek a nagy társadalmi erőt képező tömegszervezeíeknek és mindjobban javuló munkájuknak jelentős szerepük van az eddigi eredményeinkben. A társadalmi szervezeteken kívül az eredményekben része van annak is, hogy országunk alkotmányos államhatalmi és államigazgatási szerveit, a tanácsokat, a minisztériumokat viszonylag rövid idő alatt munkába állítottuk. Az eredményekről szólva külön elismeréssel kell megemlékezni népköztársaságunk újjászervezett fegyveres erőiről, a néphadseregről, a határőrségről és a rendőrségről, amelyeknek nagy szerepük volt a munka előfeltételét jelentő törvényes rend helyreállításában. A magyar fegyveres erők újjászervezésének valóságos hősi korszaka volt az első karhatalmi egységek megteremtése és ezek hősies helytállása az ellenforradalmi bandák szétverésében. A Magyar Népköztársaság erőinek megszilárdításában, politikai, gazdasági és kulturális életének helyreállításában a fő szerepet kétségtelenül maguk a munkás- és paraszttömegek, valamint a munkások és parasztok erőfeszítéseit támogató értelmiségi dolgozó rétegek játszották. Nekünk, akik a vezetésben dolgoztunk ezekben az időkben, meg kell mondanunk, hogy november 4-e után a központi irányítás — ha napról napra erősödött is — hosszú heteken át nem volt eléggé hatékony. Ebben az időszakban különösen döntő volt a tennivalókat helyesen felismerő és saját erejének tudatára ébredt munkások, bányászok, szövetkezeti és önállóan dolgozó parasztok, értelmiségiek öntevékeny munkája és helyes politikai fellépése az ellenforradalmár provokátorok és az úgynevezett »hőbölgók« ellen. A hat hónap eredményeiben munkásosztályunk, népünk, pártunk és kormányunk erőfeszítései mellett a szocialista tábor országainak, elsősorban a SzovjetuniónaJk a proletár internacionalizmus szellemében nyújtott anyagi, erkölcsi, sokirányú testvéri segítségének is nagy része van. Erőt adott a magyar népnek a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom politikai és erkölcsi támogatása is A Szakszervezeti Világszövetség és több ország szakszervezeti vezetőinek látogatása és szolidaritási nyilatkozatán kívül 27 ország testvéri kommunista és munkáspártja nyilatkozatát kaptuk kézhez, amelyekben az egész nemzetközi munkásmozgalom egységesen elítélte a Magyar Népköztársaság és a béke ügye elleni ellenforradalmi támadást és biztosít bennünket támogatásáról. Ily módon elmondható, hogy a Magyar Népköztársaság társadalmi rendje ellen 1056.. októberében indított, az imperialisták által szított és támogatott ellenforradalmi támadás az okozott károk mellett megacélozta a magyar szocialista forradalom erőit. Upvanakkor szorosabbra fűzte, erősítette az élő, hatalmas, legyőzhetetlen proletárnemzetköziséget. Elvtársak! Elvtársnők! Május elseje a nemzetközi munkásszolidaritás harci ünnepe. Ezen a napon a nemzetközi munkásosztály, a dolgozó népek harci követelései zúgnak az egész világon. A Japán-tengertől az osztrák Alpesekig terjedő szocialista világban a szocialista építés ügye, a tőkés országokban az elnyomott munkások Sok embert — talán mindenkit — elgondolkoztatott ее a május elseje. Szemerkélt az eső, hűvös szél kerekedett, az utcaik, az ablakok, a járdák mégis megteltek ünneplő tömegekkel, lengtek a vörös és nemzeti lobogók egymás mellett. Mindez egy alig hat hónapja lefolyt, embereket pusztító és megosztó tragédia után történt, ügy tetszett, mintha itt nem történt volna semmi, vagy mintha a tömegek léi év alatt egyenlő szívvel, de más célokért mentek volna az utcára, mintha fél év alatt más és más célokért tudnának harcba indulni. Aki azonban erre gondol, az téved. A két felvonuló tömeg nem ugyanaz. Készítsünk párhuzamot és megtaláljuk az okokat. Az októberi tömeg nem volt olyan nagyszámú, mint a mostani, az ellenforradalom még a legravaszabbul előkészített módon sem tudott százezreket mozgósítani. A becsületes munkások' a kommunisták és a parasztok milliói nem álltak soraikba. Az októberi tömeg — és csak a tüntetés elején lehetett tömegről beszélni — nagyrészben félrevezetett tömeg volt, a hibák kijavításáért demonstrált csak. A destrukció, a tagadás, a rombolás a becsületes emberek előtt sohasem, vagy csak rövid ideig lehet tartós. Ezzel sokáig nem lehet politizálni. Igen sokan már akkor felismerték, hogy itt a •»szocializmus hibáinak kijavítása« címén tulajdonképpen kalandorpolitika folyik, a régi rendszer restaurálásának nagy kísérlete, melyhez a munkásokat próbálják felhasználni, velük kikapartatni az igazi ellenforradalmárok, az urak gesztenyéjét, A májusi milliók viszont számszerűleg is, hangulatukban is mások voltak. A tömegek tömegméretű tapasztalatokat szereztek október alatt, de különösen utána. Ök már az ellenforradalomról világosan bizonyított tények tudatában, a jobb- és baloldali hibáktól elhatárolt politika érdekében, a szocializmus további építéséért és nem rombolásáért szálltak síkra, ezekhez adhatták hozzájárulásukat. Ebben a sokaságban erejüket megsokszorozva már ott voltak a kommunisták, a szocializmus élharcosai, a munkásosztály, a parasztság és a haladó értelmiség legjobbjai is. Mit mondott, mit jelképezett ország-világnak ez a hatalmas felvonulás? Az október utáni konszolidációnk valóban tüneményesen gyors volt, főleg anyagi, gazdasági tekintetben, amiért nem lehetünk eléggé hálásak barátaink testvéri segítségének. Ez a konszolidáció az utóbbi időben az emberi fejekben is gyorsult — maga a gazdasági javulás is ennek tükrözője, — a májusi ünnep azonban hatalmas lökést adott hozzá. A tíz- és százezres menetek részvevői, a bensőséges hangulatú ünnepségek bizonyítják, hogy a magyar nép ragaszkodik a proletárnemzetköziséghez, a munkáshatalomhoz, látja az ellenforradalom veszélyességét, visszautasítja októbert, ugyanakkor elfogadja és magára nézve kötelezőnek ismeri el a kommunisták vezette szocializmus felépítését hazánkban. Anélkül, hogy nagyon derűlátók lennénk, jóslatok nélkül mondhatjuk: május elsejének ünnepe az utána következő hétköznapok gazdasági és politikai szempontból való igenlését, az építés meggyorsulását jelenti. Nagy szükségünk is van erre. A Szovjetunió másodszor adott lehetőséget, hogy új utakra lépjünk. Legyünk bátrak, merészek, de következetesek is, ne térjünk le a megkezdett útról. Akkor a nép, amely előtt már többé nem lehet az új világ eszméit befeketíteni, amely előtt testet öltött a valóságos ellenforradalom, az imperializmus igazi arca, amely nem kér a régi világból — felépíti a szocializmust Magyarországon is. és parasztok politikai és gazdasági követelései — az imperialista iga és agresszív fenyegetések nyomása alatt élő gyarmati országokban a nemzeti függetlenségért folyó harc — és minden május elsejei ünnepen az egész kerek világot átfogó, a béke elszánt védelmének kérdései és követelései mozgatják ma a százmilliókat. Mi, magyar dolgozók ezen a május elsején milyen főbb feladatokat látunk magunk előtt? Május elsejei harci programunk egyetlen mondatban is összefoglalható: továbbfejlesztjük a társadalmi haladás terén 12 év alatt elért vívmányainkat, a jó tapasztalatokat felhasználva, a múlt hibáit gondosan elkerülve teljesen fel akarjuk és fogjuk építeni a mindenféle kizsákmányolástól mentes szocialista Magyarországot. (Nagy taps.) Mai május elsejei ünnepünkön messzehangzóan hirdetjük — és ezt hallja meg barát és ellenség egyaránt —, hogy népünk begyógyítja az ellenforradalom által okozott sebeket és eltökéli) szándéka, hogy a magyar földön, amelyet annyi munkás- és parasztnemzedék vére és verejtéke öntözött és amelyen a bitang úri rend 12 évvel ezelőtt csak romokat hagyott örökül a népnek, felépítjük a szabad, független, szocialista hazánkat, a szorialijsta Magyarországot. (Lelkes, nagy taps.) Elvtársak! E nagy cél elérése érdekében a most soron lévő feladatokra kell fordítani figyelmünket, de tudnunk kell, hogy a mai viszonyok között mindenirányú tevékenységünket a munkáshatalom erősítésének szempontjából kell vizsgálnunk. Mindenekelőtt erősítsük meg államhatalmunkat a vezető politikai erő, a párt továbbszervezésével, tömegkapcsolataink szélesítésével, egységének, fegyelmének megszilárdításával, tekintélyének növelésével. A pártém'tésben szakítottunk a régi, hibás gyakorlattal. A múltban szektásnak bélyegezték a régi 19-es elvtársakat, félreállították az illegalitás éveiben helytállt káderek jelentős részét. Az ellenforradalom idején is bebizonyosodott a légi 19-es harcosok, a spanyol front magyar proletár harcosai, a Horthy-fasizmus éveiben derekasan helytálló elvtársak hűsége és értéke. Most az élő három munfcásnemzedék — a 19-esek, az illegalitás éveinek harcosai és a felszabadulás utáni fiatal káderek — szerencsésen együtt vannak és ez a párt jelenlegi szilárdságának egyik legfontosabb biztosítéka. (Taps.) Most, a •»árt tekintélyének növekedése idején óvakodva a szektás elzárkózástól, biztosítanunk kell, hogy utat találjon a pártba a szocialista forradalom ügyéért áldozatkész, önzetlen, harcra és munkára képes minden becsületes dolgozó, elsősorban munkás. De csak ezek jöjjenek. Ne legyen senki a párt tagja társadalmi illendőségből, vagy egyéni meggondolások miatt. Jobb a pártnak, a munkásosztálynak, az egész népnek, ha a pártot a jóindulatú rokonszenvezők és barátok széles tábora veszi körül, mintha bent volna a pártban a nehézségek idején insadozók jelentős tömege. Ez október egyik tanulsága számunkra. Óvni kell a pártot az elvtelen karrieristáktól és különös éberségre van szükség azokkal az elemekkel szemben, akik Nagy Imre áruló vonalát követve harcoltak1 a párt ellen október előtt, október alatt és október után, de most szeretnének beépülni a pártba és belülről harcolni a párt fő irányvonala és egysége ellen. Másodszor erősítenünk kell a magyar proletárdiktatúra államhatalmát három vonalon: Erősítenünk kell államhatalmunk alapját, a munkás-paraszt szövetséget, a munkásosztály vezetése alatt. Miközben hangsúlyozzuk, hogy el kell kerülni minden volt hibát, amely a munkás-paraszt szövetséget (Folytatás a következő
