Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-25 / 120. szám
SaoBibat, 1951. május 36. SOMOG YORSZAG 3 A horogkeresst tapsonyi lovagjai Borsódzik az ember bőre, s valamiféle hányinger kerülgeti, amint elébe tárj áll szavakban visszaemlékezéseiket azok az elvtársák, akik végigélték, mint üldözöttek és szemtanúk és olyanok is, akik befelé hulló könnyekkel, ökölbeszorított kézzel, tehetetlenül szemlélték, miként kerekedik felül Tapsonyban, maga elé vetítve szennyes árnyát, a fasizmus. Igen, igen, a szó szoros értelmében árnyakkal, falra — tanácsház, pártiház falára — pingált horogkeresztekkel adták tudtul a falunak, hogy élnek és készenlétben állnak öldöklésre, a hitleri időkre emlékeztető, vandál tettek elkövetésére. Elvetettek maguktól minden emberiességet, a humanizmusnak a legcsekélyebb szikráját is. Jelszavakkal tudtul adták: »Ütött az óra, a leszámolás órája«. Azt is tudták tán jobban, mint sok egyszerű ember, kiktől kell még félniük, kik gátolhatják meg hatalomra jutásukat. A falakra kirajzolták burkolatlan céljaik, eszményeik jelszavait: »Halál a kommunistákra, ki az oroszokkal!« Idáig merészkedtek a horoskereszt tapsonyi lovagjai. S tovább is. Megjátszani, utánozni akarták pesti elvbarátaikat, példaképeiket a gyilkolásban is. Nem sokkal a pesti ellenforradalmi felkelés után helyben, rögtönzött gyűlésen tele torokkal ordítozzák: az éjszaka folyamán megölnek minden kommunistát a faluban. Egy Koncz József nevű, börtönből szabadult, régebben politikai bűnökért elítélt egyén szónokolt a gyűlésen. S hogy megláttassák a faluval, nem potyára harsogtak, szervezkedtek, elindultak útjukon céljaik elérésére. Berontottak az akkor még alig egy hónapja megválasztott párttitkár lakására, kulcsot követeltek tőle. De nekik nem kulcs kellett, hanem ember, vért akartak látni. Kirántották az ajtón Varga Istvánt, a tanárt, a párttitkárt és a falból kibontott emléktábla darabjával véresre verték, földre lökték és a nyakára tapostak. Elvtársaink szerencséjére ott is, akkor is voltak rendes emberek, akik gyűlölték a bűnöset, a rosszat, azt, amit egyesek csináltak. Ilyen volt például 5lagy József cipész, aki a vérben fürdő párttitkár segítségére sietett, aztán Csordás János, Simon György, Gundi Árpád, akik a saját biztonságukat kockáztatva védelmeztek, rejtegettek több kommunistát. Az is igaz, hogy Nagy Józsefnek a verekedők közül többen nekiestek, szidalmazták: hogy merészelt pártfogásba venni egy kommunistát ... Azon az éjszakán kommunistát hiába kerestek lakásukon az ellenforradalmárok. A hatalom aztán mind szélsőségesebb elemek kezébe került. A »nemzeti bizottság« titkára például egy szintén politikai bűnökért bebörtönzött, volt horthysta katonatiszt lett, Berend Ferenc személyében. Hamarosan fegyver is került kezükbe. Marcaliból hoztak maguknak. Szállítóeszköz is akadt a gépállomásról. Erdős György mérnök úr, akiről azelőtt azt hitték, kettőig sem tud számolni, a »forradalmi bizottság« elnöke lett a gépállomáson. Ö is tett egyet s mást a fegyvermuníció biztosításáért. Haj aj, apja 1936-ig Horthy csendőrségében szolgált, s tovább nem telett erejéből, hiába, megöregszik egyszer az ember ... Milyen jó, nyomós érdem lett volna származása is, meg a »forradalmi« cselekedete is, ha nem változtatja meg az események folyását november negyediké. Mert ezen a napon az itteni urak is érezték, nagy fába vágták a bicskájukat. Még egy utolsó mentségként megkongatták a harangot mise közben, megverették a dobot, hogy aki csak tud, jöjjön fegyverért. Úgy mondják, kevés jelentkező akadt, kevesen indultak el Marcaliba felfegyverkezni. Azok közül is sokan féiútról visszafordultak. így fulladtak kudarcba a tapsonyi ellenforradalmárok véres vágyai. A fővezér — Koncz — alighanem érezte, hogy felelősséggel tartozik tetteiért, s szép sikkesen meglépett. Berend százados urat pedig méltó helyére juttatták. Azok is magukba szánhattak, akiknek bűn nem terheli ugy an a leikiismeretét, de tudatlanul a népi rend megdöntésére szervezkedő horogkeresztesekkel kerültek egy táborba. Saját benső énjük előtt kell tisztázniuk, menynyiben vétettek a néphatalom ellen. Módot kapnak, hogy jóvátegyék, amit jóvá kell tenniök. Az engedékenységet azonban nem élvezhetik azok, akik vezetőszerepet játszottak az ellenforradalmi szervezkedésben. —a —f Uco Tersánszky J. Jenő: Viszontlátásra, drága ... (Magvető). Kb. 544 oldal. kötve 30 Ft.A Magvető Könyvkiadó 1956-ban kezdte meg Tersánszky összegyűjtött műveinek kiadását. Elsőnek »Szerelmes csóka« címmel az író állatregényeit foglalta egy kötetbe. Uj kötetében tíz kiváló kisregénye szerepel, melyeket az 1911—1940-ig terjedő években írt. Legérdekesebbek és talán legszebbek a 30 év után újból megjelenő »Sámsonok«, »A céda és a szűz«, amelyet annak idején elkoboztak, »A havasi selyem fiú«, amely egyik legbájosabb, legszebb írása, a »Viszontlátásra, drága...« és a »Hát el fog jönni, meglátja« című, az első világháborúban játszódó elbeszélések A szálastakarmányok betakarításáról Az idei csapadékos időjárás mellett korábban kezdődik a szálastakarmányok kaszálása. Az állattenyésztés, különösen a szarvasmarhatenyésztés jövedelmezősége szempontjából nem közömbös, hogyan történik a szálastakarmányok betakarítása. A szálastakarmányok betakarításának helyes módszeréről a Földművelésügyi Minisztérium illetékes osztálya a következő felvilágosításokat adta: — A pillangósvirágú takarmánynövényeknél nagy veszteséget okozhat a levélpergés. Hasonlóképpen rendkívül rontja a takarmányok értékét az elvénülés, a megázás miatt bekövetkezett kilúgozás, penészedés, a silózásnál pedig a rossz munkaszervezésből származó rothadás, vajsavas vagy ecetsavas erjedés. Ezek elkerülésére ügyelni kell. Ezenkívül a következő gyakorlati tanácsokat adhatjuk a termelőknek: —- Az őszi takarmánykeveréket általában zölden ajánlatos feletetni. Itt igen fontos a helyes időben történő kaszálás. Ezt akkor kell megkezdeni, amikor a gabona kalászolni kezd. Ha a gabona szára keményedik, akkor készítsünk szitást a takarmánykeverékből. A zabosbúkkönyből elsősorban szénát ajánlatos készíteni: kaszálni a zab virágzása után kell. A régi vetésű lucerna első kaszálását a virágzás kezdetén, az új vetésűt teljes virágzásban ajánlatos megkezdeni. Ha géppel vágják, a levélpergés megakadályozására legjobb a Kund-félo hengeres szénaszárítási módszer, ami kézi kaszálás esetén is alkalmazható. A sertések és a növendékállatok részére ajánlatos lucerna-szilást készíteni. Helyes besilózni a. lucernát akkor is, ha csapadékos idő miatt az egynapi fonnyasztás nem érhető el. A másodvetésű vörösherét bimbózás elején, a silózás céljából vetett sárgavirágú édes csillagfürtöt, a szarva&kerepet, valamint az egykaszálású baltacímet teljes virágzásban, a két kaszálását virágzás kezdetén kell kaszálni. A rét növényzete többféle és pillangósvirágú növény, amelyek nem egy időben virágzanak. A kaszálási akkor kell megkezdeni, amikor az úgynevezett vezérnövény — a többségben lévő szálfű — virágzik. Az utakon, mesgyéken, erdei tisztásokon, gátakon fellelhető füvek kaszálását korábban, a vezérnövény kifejlődésekor azonnal meg kell kezdeni, nem kell megvárni a vezérfű virágzását. A lottó e heti nyerőszáma: 20, 55, 64, 73, 75 Minden ügy, minden panasz mögött lássuk meg az embert A Somogyország május 8-i számában érdekes cikk jelent meg »Találjanak magukra a tanácsok« címmel. Figyelmünket azért ragadta meg, mert amit tartalmazott, az valóban aranyigazság. Az ellenforradalmi zűrzavar után a kibontakozás érdekében nagy utat tettünk meg. A tanácsok munkája általában rendbejött és sok tekintetben könnyebb lett. Könnyebb azért, mert az emberek egyre tisztábban látnak, nagyobb a munkakedv, a dolgozó parasztság kezdeményező készsége, javul az állami fegyelem, ami a néphatalom, a tanácsok iránti erősbödő bizalom legjobb fokmérője. A tanácsok legfőbb feladata jelenleg éppen az, hogy az erősödő bizalommal jól sáfárkodjanak, használják fel azt a köztük és a tömegek közötti nélkülözhetetlen jó kapcsolat megalapozására, szilárdítására. Erre felettes szerveink is igen gyakran hívják fel a figyelmünket. A tömegekkel való jó kapcsolat kialakításának sokféle módja van. Egyik legalapvetőbb követelmény az, hogy a. tanács- és vb-üléseket rendszeresen megtartsuk, az állandó-bizottságokat bevonjuk a különféle feladatok megoldásába, melyek közvetve, vagy közvetlenül a lakosság érdekeit szolgálják. Természetesen, csupán ezek gépies ismétlése nem volna elegendő. Meg is kell találni a módját annak, hogy ezeken a megbeszéléseken olyan kérdésekkel foglalkozzunk, amelyek a lakosság érdeklődésével összhangban vannak. Ilyen ügyek pedig mindig akadnak, szinte önmaguktól adódnak. Ha nem, akkor keresni, kutatni kell őket. Amikor megvannak, mi sem természetesebb, el kell intézni, fel kell karolni azokat valahogy. Hogy hosszadalmas ne legyj£, egy jellemző esetet írok le, amiből a következtetést a végén szeretnem levonni. Egy ügy elakadt.. Körülbelül egy esztendővel ezelőtt az Őrtiloshoz tartozó Szentmihályhegy külterületi lakott helyre — az ott élő lakosság régi kívánságának megfelelően — települési központ kijelölését kértük. Odáig sikerült eljutnunk, hogy a műszaki munkálatok az elmúlt év őszén befejeződtek. A következő lépés az lenne, hogy a házhelyek kialakítása folytán igénybevett területek kisajátítása, illetve a földtulajdonosok kártalanítása is megtörténjék. Az igénylők pedig, végre házhelyhez jutva, hozzálássanak az építkezéshez, amelyre nagyobb részük már fel is készült. A dolog égetően sürgős és nemcsak azért, mert évek óta húzódik. Az érdekeli családok türelmetlenül várják a tanácstól a végleges megöl-HOL ÉTKEZZÉK 180VASÚTI DOLGOZÓ? NEMRÉG ELINDÍTOTT LAVINA tartja izgalomban a kaposvári pályaudvar dolgozóit. Egy napon aláírásgyűjtők jelentek meg a MÁV hivatalaiban, műhelyeiben, s felkeresték a pályamunkásokat is. Az ív — amelyet a szakszervezeti bizottság bocsátotta útjára — különös szűkszavúsággal teszi fel a kérdést a tájékozatlanok előtt: akarják-e, hogy az Irányi Dániel utcában lévő üzemi konyha továbbra is főzzön számukra? De mindjárt meggyőzni is igyekszik olvasóit: ne akarják ezt, mert különben veszélyben a kultúra. (!) Az étkezésre használt helyiség — a gyűjtőív szerint — elengedhetetlenül fontos még az emeleten lévő kultúrhelyiség mellé, újabb kultúrhelyiségnek. (Kártyázni, sörözni, stb). Hogy az agitáció még meggyőzőbb legyen, egy régi tisztiorvosi véleményre igyekszik utalni a vándoroltatott papírlap. A tisztiorvos — írja — nem javasolja, hogy ebben a helyiségben üzemi konyha működjék. Kéri a MÁV dolgozóit, támogassák ezt a tervet, hagy az üzemi konyha ajtóit mielőbb bezárhassák. A megszüntetett régi üzemi konyha helyére más megoldást ígér a szakszervezeti bizottság ... De ... De kezdjük csak az elején. Mit jelent a MÁV dolgozóinak ez az állítólag »nem megfelelő« üzemi konyha? — Mindent! Egészséges étkezést, éppen ezért kellemesen, jókedvvel végzett munkát. Az Irányi Dániel utcai MÁV kultúrotthon földszintjén rendezték be ezt az üzemi konyhát, öt évvel ezelőtt. Azóta naponként 180 MÁV dolgozó nyit be, hogy elfogyassza a szükséges főtt ételt. Az étkezők összetétele igen változatos. Akadnak helybeli dolgozók, van köztük egy-két civil városi, de mintegy nyolcvanra tehető azoknak a vidékieknek a száma, akik naponként va %y időközönként járnak ide ebédé pi. A nyilvántartás szerint ebédé ebben a konyhában vagy húsz (20) olyan MÁV dolgozó is, aki csak átutazik Kaposvárott és alkalomadtán Gyékényesről, vagy Dombóvárról telefonon rendeli meg ebédjét. Kapni itt heti- és napi-jegyet egyaránt. Jó a koszt. Az adag még a pályamunkásokat is kielégíti. Családias, meleg. Egyszóval a konyha népes étkezőtábora megelégedett. És most, amikor már mindenki azt gondolta, végérvényesen megoldódott e népes tábor étkeztetési problémája, a szakszervezet javaslatára elindult a lavina, amely ezt csak megbolygatni, de semmiképpen sem megoldani tudja. Nézzük meg, mit ígér a félrevonultan, elzárkózottan összehívott szakszervezeti vezetőségi gyűlés a megszüntetett üzemi konyha helyére. ígér a vasút területén egy húsz férőhelyes helyiséget a WC közelében. (Ügy látszik, a tisztiorvosi vélemény ezúttal mellékes). Ide 180 MÁV dolgozó járna ebédelni. A Kaposvári Vendéglátóipari Vállalattól szállítanának számukra ételt, napi 90 fillérrel drágábban. Lehet ugyan olcsóbb menüt is választani (hústalant), de ez sajnos, a tapasztalatok alapján, a pályamunkások heti kalóriaszükségletét nem elégítené ki. Nem is beszélve arról, hogy az ételt közel egy kilométeres távolságról szállítanák a vasút területére. (Aligha lenne benne köszönet.) Ez még a kisebb baj. De mit csinálj anale azok a dolgozók, akik nem jönnek be a hét minden napján és napijeggyel étkeztek? A Vendéglátóipari Vállalatnál ezt nem tehetik meg, mert ott csak hetijegyet válthatnak. így a jegyet nem tudnák lemondani. Tehát két megoldás kínálkozik számukra csak: vagy nem ebédelnek, vagy eldobják azokat a jegyeket, amelyeket nem tudnak szolgálatuk szakaszossága miatt értékesíteni. (Ki kívánhatja ezt?!) DE SZÓLALJANAK meg a legilletékesebbek, maguk az ebédlő dolgozók. Fonyódi János: A pályamunkás húsnélküli étellel nem bírja a munkát. A szakszervezet nem veszi észre, hogy a dolgozók érdekei ellen kardoskodik. Kiért van a szákszervezet, ha nem a dolgozókért? Miért nem kérdez meg bennünket, mielőtt még kész tények elé állítana? Mihályfalvi János: Az új helyen csak hetijegyről lehet szó. Mit tegyenek a napijegyesek? Az üzemi konyhának meg kell maradni úgy, ahogy van. Gelencsér Endre: A pályaudvar területén javasolt új helyiség nem kielégítő. Egészségtelen a környezet, nem lehet megoldani a félórás étkezési időn belül a tisztogatási problémát. Kell nekünk a kultúra, de ne az étkezés rovására. Kovács elvtárs, a konyha üzemvezetője: Magam nem étkezem ott, mégis az üzemi konyha meghagyása mellett szólok. Azok nevében teszem, akiknek ez a lehetőség jelenti a helyes étkezést. Zakopcsán József pályamunkás: Szükség van a főtt ételre. Jobban bírja az ember. Kácz Lajos pályamunkás: Kell nekünk ez a konyha. Tizenhat órát főtt étel nélkül... Gyomorfájós vagyok ... És mit mond az állomásfőnök: Azok véleményét támogatom, akik az üzemi konyha megszüntetése ellen tiltakoznak. A szákszervezet nem cselekszik helyesen. Az általa javasolt új étkezési mód meg sem közelíti a régit. Kell a kultúra is. szükség vpn új helyiségekre, de emiatt az üzemi konyhát nem zárhatjuk be. _No, de ne kardoskodj unk az étkezés mellett a kultúra kárára. Valóban égetően és halaszthatatlanul szükség van-e az említett megoldásra? Az elhanyagolt és rendezésre váró emeleti kultúrtermet a vasutas dolgozók véleménye szerint a vasutasok használják a legkevésbé. Idegen, legtöbbször »igen furcsa társaság« diktálja ott a ritmust. Éppen ezért sok vasutas elhidegült ettől a kultúrotthontól. Tehát elsősorban megfelelő és a vasutasok által nyújtott kultúrát kellene megteremteni. Úgy sokkal indokoltabb lenne kul- Mrhelyiséget követelni. Nem állítjuk, hogy nem lehetne még néhány termet kihasználni. Lehetne, de ez a kérdés inkább elbírja a várakozást, mint az üzemi konyháé. Egyébként a kultúrhelyiség-hiányt enyhíti az ugyancsak a kultúrotthon udvarán készülő remek, modem berendezésű kerthelyiség. A terem és az említett kultúrhelyiség már módot ad a vasutasoknak a megfelelő szórakozásra. Véleményünk az, hogy az üzemi konyha helyiség úgysem szólhatna bele jelentősen a kultúrotthon viszonyának megváltoztatásába. A konyha megszüntetésével pedig a vasutas dolgozók többet veszítenének a réven, mint amennyit nyernének a vámon. A .szákszervezet nem látja, mi lenne a helyes út. Nem látja, hogy ezzel a magatartásával elhidegíti a dolgozókat és a felkorbácsolt étkeztetési zavarok gátolják a termelést? Mire jó ez? És miért a dolgozók megkérdezése nélkül határoz a szakszervezet, a rájuk nézve döntően fontos ügyben? A kulisszák mögötti munka nem vezethet célhoz! ÚGY TUDJUK, hogy a pécsi igazgatósághoz elküldték már ebben az ügyben a javaslatot. A dolog azonban ezzel még nem érhet véget- és nem pecsételheti meg az üzemi konyha sorsát. Mielőtt meghozná döntését a pécsi igazgatóság, figyelembe kell vennie a kaposvári pályaudvar érdekelt dolgozóinak kívánságát: hagyják meg számukra ezt az üzemi konyhát. ■ Szegedi — dást, szeretnének már egymáshoz közelebb lenni, kultúráltabb körülmények között élni, mint a múltban. Azonban az ügy elakadt valahol a bürokrácia, vagy a nemtörődömség dzsungelében. Egész aktaköteg tanúskodik róla. A J megyei építési osztály az igazgatási osztályhoz tette át, az igazgatási osztály a pénzügyhöz, az pedig »illetékességből« a tervosztályhoz. Aztán nyomaveszett. Legalábbis egyéb intézkedés nem történt, mi pedig várunk. Hogy meddig, ki tudja? Április 10-én kértük a tervosztályt, csináljon valamit, vagy legalább közölje velünk: mire számíthatunk. Válaszra sem méltattak bennünket, pedig nagyon szépen megkértük őket. Hát így volnánk a közérdekű dolgokkal, melyeket saját hatáskörünkben nem oldhatunk meg. Hogy még egyet említsek: a Csurgói Járási Tanácstól nemrég kaptunk egy aktát, hogy különféle ügyes-bajos dolgaink intézésében ne kerüljük meg őket, ne forduljunk közvetlenül a felsőbb szervekhez, egyszóval: tartsuk be a szolgálati utat. Ez örvendetes intézkedés és üdvös dolog, hiszen a járási tanáccsal közvetlenebb a kapcsolatunk, adott esetben* gyorsabb intézkedés várható onnan. Ezt azonban jó volna, ha a szakigazgatási szervek előadói is tudomásul vennék és ennek szellemében dolgoznának. Az ígéret nem elég Megyei tanácstagunk, Sasvári Ferenc elvtárs legutóbbi fogadónapja alkalmával, sok hozzáforduló dolgozó paraszt jogos kérésének eleget téve, felhívta a csurgói járási tervelőadót, egy ugyancsak kártalanítási ügy kivizsgálására, lefolytatására. Persze, még semmi sem történt, hiszen »csak« ötéves ügyről van szó! Kíváncsiak vagyunk, ha legközelebb itt jár Sasvári elvtárs, mit fog mondani választóinak, ha megkérdezik tőle, hogyan is áll ez a dolog? Pedig már sok esetben segített a községnek egyet s mást megoldani, beszerezni. Beszédes példák ezek. Van még egynéhány ezekhez hasonló, da azokról talán más alkalommal. Most még a végső következtetések: a községi tanácsok a hatáskörükbe tartozó kérdéseket bizonyára legjobb igyekezetük szerint törekszenek megoldani. De gyakran hiábavaló az igyekezet, akár meg is feszülhetünk, ,'atnikor hatáskörünket meghaladó ügyekben a felsőbb Szervekhez kell segítségért folyamodnunk. Sajnos, nagyon nehézkesen mennek ezek a dolgok. Természetesen tudjuk, hogy egyéb tennivalók is vannak, nemcsak a mi szerény kéréseinkkel foglalkoznak felsőbb szerveinknél. Nem várhatjuk azt, hogy áruikor tőlünk valamilyen ügy beérkezik, ott mindenki pattanjon fel és| csak azzal törődjön. Ott is emberek vantlak, akiknek sokoldalú elfoglaltságuk és bizonyára kötelességérzetük is van-Egész államapparátusunk a népért van, s aki ebben tisztséget vállal, annak a különféle ügyek mögött mindig meg kell látnia az embert, aki tőle kérésének kedvező elintézését várja és gyakran türelmetlenül. Mindenkire kötelező oz az udvariassá iú szabály: ha valaki tőlem valamit kér, és pillanatnyilag többet nem tehetek, legalább tájékoztatom a valóságról. Ez lenne a tend. A községi tanácsok érintkeznek legközvetlenebbül az emberekkel, tulajdonképpen itt keletkeznek a különféle sérelmek. Elintézésük érdekében gyakran szorulnak felsőbb szerveikre. Sok múlik azon, hogy ott miképpen foglalkoznak yelük. A falu lakói minden ügyet tqlünk, a helyi tanács embereitől kérnek számon, olyanokat is, amelyejk' elintézése meghaladja erőnket és hatáskörünket. A felsőbb szervek mulasztásaiért is természetesen minkét marasztalnak el az egyszerű emberek. A huzavona. a sikertelenség sohasem lehet jó hatással a tanács tömegkapcsolatára. íme a végkövetkeztetés: a tanács és a nép kapcsolatát csak úgy. tudjuk megszilárdítani, ha | felettes szerveink segítenek bennünket. Czipót Antal őrtilosi vb-elnök Népi iparművészek a brüsszeli világkiállításon A céhek és a kézművesipar hagyományait ápoló népi iparművészek méltóképpen akarják bemutatni alkotókészségüket a világ színe előtt а jövő évi brüsszeli világkiállításon. 150 népi iparművész vesz részt a pályázaton és munkáikat |e hónap végén mutatják be egy művészeti, és kereskedelmi bizottságnak.
