Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-25 / 120. szám
V1LÁG AZ MSZMP MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA II. évfolyam, 120. szám. ÄRA 50 FILLÉR Szombat, 1957. május 25. и A népek követelése A horogkereszt tapsonyi lovagjai Angyali vagy ördögi volt-e Paganini művészete? •• •• f ДЛ- a ülnek össze a megye kommunistáinak ' küldöttei, hogy mérleget vonjanak az eddigi munkáról, megállapítsák további teendőiket, hogy felkészítsék küldötteiket a nagyjelentőségű országos pártértekezletre. Mindkét eseményt — éppen nagy fontosságuk miatt — fokozott figyelemmel kísérik a párt harcos tagjai, a megye becsületes dolgozói, a nők, a fiatalok, a tömegszervezetek tagjai. A várakozás teljesen indokolt. Nagy tragédia után kerül rá sor, amely a megyét sem kímélte meg. A pártértekezlet bizonyára elemezni fogja az októberi eseményeket, végleg lezárja az abból fakadó politikai, gazdasági és társadalmi problémákat, azzal, hogy megvilágítja az utat ezek leküzdésére. Kétségtelen, hogy a párt és a kormány helyes politikája következtében, a kommunisták és a becsületes pártonkívüliek hozzájárulásával megyénkben is nagy sikereket értünk el a párt sorainak erősítésében, az ellenség elleni eszmei harcban, az üzemek termelésének fellendülésében, a mezőgazdaságban. Látjuk azonban azt is, hogy még sok a tennivalónk. A pártértekezlettől várjuk, hogy az eredményeket reálisan értékelve, azokra támaszkodva, feladatokat szabjon számunkra a pártmunka módszereinek, a pártvezetés megszilárdulásának, a tömegszervezetek újjáélesztésének, a termelés területén való munkánk tökéletesedéséhez. Igen sok a tennivalónk. Gondoljunk csak a 'nemzetközi méretű békeharcra, a magyar—szovjet barátság továbbfokozására, a nemzet egységének kialakítására szolgáló népfront-mozgalomra, a munkás-paraszt szövetség elmélyítésére, a. termelőszövetkezetek rendszerének erősítésére és továbbfejlesztésére, az értelmiség közötti munkára, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Bizonyosak vagyunk benne, hogy a megyei küldöttértekezlet mindezeket a kommunistákat jellemző felelősségérzettel vizsgálja és oldja meg, s ezzel termékenyítő hatást gyakorol a szocializmus további építésére, kibontakozására. Tizekkel a gondolatokkal köszöntjük a küldött elvtársakat. -*-J Jó kommunista munkát kívánunk nekik! Több mint egymillió forint a Balaton somogyi partjának fejlesztésére A Megyei Tanács a Balaton déli partján fekvő kilenc üdülőhelyi község szebbé tételére ebben az évben több mint egymillió 250 ezer forintot fordít. Siófok, Balatonföldvár, Balatonlel!e, Balatonszemes, Fonyód, Balatonszárszó, Balatonmária, Zamárdi és Balatonboglár üdülőhelyei már ebben az évben szebbek és kellemesebbek lesznek a Megyei Tanács által nyújtott segítséggel. A sétányok, parkok mentén sokkal több villany fénye világít majd, amelyre közel hatvanezer forintot fordítanak. Balatonszamesen és Fonyódligeten a partvédelemre, illetve a partvédőmű feltöltésére 130 ezer forint összeget használnak fel. Ezenkívül a Balaton partján több mint 200 új padot és szemétgyűjtő kosarat állítanak fel. A községek közül Siófok kapja a legnagyobb összeget; több mint 430 ezer forintot, melyből a gépkocsiparkírozó hely létesítésére 130 ezer, a térzene pavilon létesítésére pedig 100 ezer forintot fordítanak. A Pályaház utcát is rendbehozzák, melyre a községi tanács a községfejlesztési alapból ad 40 ezer forintot. Balatonszárszó 175 ezer forinttal teszi szebbé és kellemesebbé környékét. A strandot 130 ezer forintos költséggel építik újjá, s ezzel is bővül a Balaton somogyi partján lévő fürdőhelyek száma. Ebből a pénzből ezenkívül még sok más kisebb-nagyobb összeget használnak fel az üdülők fenntartására és helyreállítására, a part csinosítására. A HATÁROZOTT TILTAKOZÁS HANGJA Protestáns egyházi vezetők állásfoglalása: A magyarországi protestáns egyházak vezetői és teológiai tanárai a tömegpusztító fegyverek alkalmazása elleni tiltakozás jegyében közös békeülést tartottak. A békeülés részvevői a leghatározottabban állást foglaltak a tömegpusztító fegyverek alkalmazása ellen, s elhatározták, hogy a nagyhatalmak kormányaihoz és az ENSZ-hez az alábbi nyilatkozatot juttatják el: »A magyarországi evangéliumi egyházak püspökei, teológiai tanárai, esperesei, lelkészei és világi vezetői felemeljük szavunkat az atomfegyverekkel való kísérletesés és minden tömegpusztító fegyver alkalmazása ellen, s egyben az egyházi szolgálat eszközeivel továbbra is támogatjuk a Béke Világtanácsnak az emberiség megóvására irányuló erőfeszítéseit. Kérő szóval fordulunk a nagyhatalmakhoz, amelyek a világ sorsáért Isten előtt felelősek: tegyenek meg minden tőlük telhetőt a világméretű pusztítás elkerülésére. Látva az atomveszély egyre gyorsuló növekedését, szükségesnek tartjuk, hogy ellene a védekezés minden erővel fokozódjék.« Meg keli semmisítenünk az atomfegyvereket London (MTI). Bevan írja a Tribuneban: — Az atomfegyverek létezése nem rettent el a háborútól. Ellenkezőleg, bizonyossá teszi a háborút. A nagyhatalmak közti nagyobb válság esetén a feszültség tűrhetetlenné válik. A túlfeszített idegek tetteket fognak sürgetni, a miniszterek olyan lelkiállapotba fognak kerülni, mint Angliában a múlt év novemberében. Ilyen körülmények között tombolni fog a félelem a megelőzéstől, tudniillik, hogy ki dobja elsőnek a pusztító hidrogénbombát. A teendő lépések nyilvános megvitatása ki lesz zárva, mert ez lehetetlenné tenné a meglepetéseket. Valakinek döntenie kell majd. Ez azt jelenti, hogy az életről-halálról és az emberi faj jövőjéről hozandó döntés nem áll majd a politikai intézmények ellenőrzése alatt, amíg ilyen fegyverek lesznek a kormányok birtokában. Ha a népek vissza akarják szerezni az ellenőrzést olyan dolgok felett, amelyek a civilizáció jövőjét és az emberiség sorsát dönthetik el, meg kell semmisítenünk az atomfegyvereket, mielőtt azok semmisítenlének meg bennünket Elég volt cs becstelen gyilkolásból! A Karácsony-szigeteken történt események adják kezembe a tollat, hogy kifejezzem: mélységesen elítélem a hidrogén-bomba próbarobbantásait. Elítélem azon nemzetek halállal való játékát, melyek a múltban is vizsgáztak már aljas és gonosz gyűlöletükről és ezreket tettek koldussá, földönfutóvá. Én nem tudom miért hallgatnak a munkások — egy-két kivétellel — miért nem hallatják tiltakozásukat. Nem lehet közömbös számunkra családi otthonunk. Kell, hogy érdekeljen bennünket ez a mindennél borzalmasabb kísérlet, amely ha rászabadul az emberiségre, temetővé és hamuvá tehet országokat. Megkísérlem leírni néhány sorban a múltat és ezzel szemléltetni azt a veszélyt, mely itt van közelünkben. Ahogy most visszagondolok 1944 április első felére és megjelenik előttem a háború képe, összes borzalmaival, pusztításaival, szinte összeszorul a szívem. Légoltalmi szolgálatot teljesítettem akkor és láttam, amint emberek eszeveszetten taposták egymást, vagy siettek az óvó-Levél a szerkesztőséghez helyre és láttam családapát háza romjain őrjöngeni, mely alatt egész családja elpusztult. Láttam feleséget őrültként futni férje munkahelyére és láttam anyákat, kik gyermekeiket siratják. Mindez csak egy kis töredéke annak, amit a gyilkosok számlájára léhet írni, akik most is azon törik fejüket, hogy milyen módon állítsák vissza az -úri rendet nálunk. A mült borzalmait ismerjük, de jaj lesz nekünk, ha idejében nem emeljük fel szavunkat a kísérletek ellen. Mert százszor és ezerszer nagyobb és szörnyűbb pusztítást vihetnek véghez ezekkel a nukleáris fegyverekkel. Nem elég, hogy az értelmiség hallatja szavát! Hallassa minden munkás és elvtárs, tiltakozzunk és kiáltsuk együtt: »Elég volt a becstelen gyilkolásból!« Krizbaehcr Lajos. Gondolnak о félre Az állami gazdaságokban majdnem kétezer holdnyi területen vetettek őszi takarmánykeveréket. Ennek letakarítása most folyik és a termést azonnal zöldsilónak dolgozzák fel. A Nagybaráti Állami Gazdaságban, ahol az elmúlt évhez jviszonyítva több mint ötven kataszteri holddal növelték az őszi takarmánykeverék területet, eddig 1500 köbméter zöldsilót készítettek. A megye állami gazdaságaiban május 23-ig közel húszezer *mázsa zöldtakarmáhyt tartósítottak, hogy az állatállomány részére elegendő nedvdús takarmány álljon rendelkezésre és több tejet tudjanak az ország ellátásához nyújtani; Bealkonyodott. Az utcák villanypóznáin kigyulladtak a világító lámpák. Ritka időközönként egy-egy mezőről hazatérő szekér zörgése hallik, s a kocsi nyomában felszálló porszemek kavargását már csak a villanysugarakban látjuk táncolni. Az ifjúsági összejövetelekre, bálokra használatos régi iskolahelyiségben négyen várakozunk. Ide hirdették gyűlérifket a kutasi szövetkezetek. •Tóv .i nyolc óra után egyenként, vÁy kettesével szállingóznak a gyér.cilágítású terembe az elfáradt parasztemberek. Estére kelve elszívja az erőt a karokból a mezőn az ekeszarva, vagy a kapa nyele. De azért jönnek, kilenc órakor már mindkét szövetkezet tagsága együtt van. Mármint a férfinépség. Az asszonyok most az egyszer otthon maradtak. Azt mondták, döntsenek a férfiak, mert otthon ki-ki a maga családjával már megbeszélgette, miként határozzanak itt a beszélgetésen, hogyan képzelik el a szövetkezeti gazdálkodást a jövőben. Gondért nem szorulnak a szomszédba. No, de hiszen azért élünk, hogy gondolkodjunk, leküzdjük bajainkat. Voltak ők már ennél nehezebb helyzetben is. Hogy ne menjünk messzire, például februárban. A régi szövetkezetiek már elfelejtették akkorra a közös vagyon szétosztását, mások meg civódtak, veszekedtek. Voltak, akik amiatt bánkódtak, miért is nem tudtak többet elvinni a közösből. Az őszi vihar nagyon megzavarta akkor az emberek tájékozódóképességét. Bizony nem volt valami népszerű dolog akkoriban szövetkezet szervezéséről beszélgetni. Pedig már érett az új szövetkezet alakítás gondolata néhány parasztember fejében. Bizony, Bőhm József elvtárs is nagyot nézett, amikor úgy február vége felé jómegjelenésű, értelmes Este, munka után.,, Milyen elvek vezérlik a kutasi szövetkezeteket? fiatalember állított be hozzá, a járási tanács mezőgazdaságára és arról kezdett érdeklődni, hogyan lehetne új szövetkezetét alakítani. A fiatalembert Váradi Imrének hívták. (Ma tsz-elnök a Rákócziban.) Kutasról kelt útra néhány gazdatársa megbízásából. De már akkor egy másik szövetkezet alakulásának is híre ment a járási központba, azt meg Héjjasék. Joóék és mások szervezték. Egy szó, mint száz, február végére megvolt a két szövetkezet: a Haladás nyolc családdal. 105 hold földdel, s ehhez még béreltek tizenötöt a tartalékföldekből. A másik szövetkezet, a Rákóczi megalakítására tizenegy család, 106 holddal mondta ki az igent. Mennyi zagyva nézet terjengett akkor még a szövetkezeteket illetően! Nagyon nehéz volt még a legjózanabb eszű embernek is helyesen tájékozódni. Széltében-hosszában hangzottak el akkor a »jótanácsok«: olyan alapszabályt dolgozhatnak ki a tsz-ek és úgy gazdálkodhatnak, ahogyan akarnak. Ez még nem is lett volna baj. Hiszen a régi megkötöttséget fel kellett oldani. Szabadabb teret kívánt a tsz-tagok akarata saját gazdálkodásuk irányításában. Csakhogy a mindenáron való »szabadelvűség« elvén álló szövetkezetekben alighanem póruljártak volna a belé tömörült tagok. Nincs jobb a munkaegységnél Az első időben igen sok fajta nézet uralkodott Kutason is a tsz-ekben. Igaz ugyan, csináltak itt is működési szabályzatot, de bizony nagyon messze elkerülték abban a lehetőségek határait. A munkaegységet eltörölték. Mivel mérték hát a végzett munka mennyiségét és hogyan osztozkodtak volna év végén a termésen? Találtak ki valamilyen megoldást, ám ahogy telt-múlt az idő, a tagok saját maguk kezdték hajtogatni, előbb csak lelkiismeretük előtt, később egymás közt is: nem lesz ez így jó. Csakhamar akadtak, akik kimondták: sokkal nyugodtabban éltek tavaly — mert nagy részük már a múlt évben is szövetkezeti tag volt —, amikor mindennap tudták, hány munkaegységük van Amikor az első alapszabályt papírra fektették, úgy határoztak: a közös táblából mindenkinek kimérik a ráeső. illstve általa megmunkálásra vállalt földterületet. Mindenki saját maga tervez, maga műveli a földet, és év végén a termést saját portájára hordja, illetve húsz százaléknyit visszaad a közös szövetkezeti alapba. Ez volt az eredeti terv. Most már látják, hogy ez nem lett volna valami igazságos megoldás, s az idő, a tapasztalat mind a két szövetkezetei meggyőzte arról: jobb a munkaegység-számolás. Könnyebb a meglévő munkaegység-normában előforduló hibákat korrigálni, mint új, nagyon is kétes kimenetelű »kísérletezésbe« fogni. Végtére is úgy döntöttek: mindenki annyi jövedelmet kapjon, amennyiért megdolgozott. A munkaegység-jóváírás viszont ezt az elvet tükrözi. Hogyan osztják el a jövedelmet? Kimondott szóból ért a magyar ember. S így igaz ez. Az őszinte beszéd gondolkodásra, őszinteségre serkenti az embereket. Őszinte hozzájuk Bőhm József elvtárs, ők is őszintén elmondják aggályaikat, gondjaikat, sérelmeiket. A munkának munkaegységgel való mérését és a jövedelem ilyeténképpen való elosztását ők is jogos, helyes, jó kívánalomnak tartják. Meg is teszik. A Haladás-beliek már meg is reformálták korábbi nézeteikre alapozott alapszabályukat, s ebben már a szocialista termelőszövetkezetekre valló vonások a jellemzők. Belátják, hogy üzemterv nélkül nem sokra mennek Külön pontba foglalták, hogy földjeiket közösen művelik. A háztáji föld mértékét családonként egy kát. holdban szabták meg. A szétosztható jövedelemnek 75 százalékát adják idén munkaegységekre, a fennmaradó részt viszont a bevitt földek és termelési esÄözök arányában osztják szét. Ennek igen nagy jelentősége van, hiszen a Haladás valamennyi tagja régi, földdel bíró gazda, s a tulajdonhoz erős szálak fűzik őket. Kenyeret, biztos megélhetést akarnak nyújtani az olyan embereknek is. akik földjüket közös művelésre adták a szövetkezetnek, ők viszont képtelenek dolgozni. Idős Horváth Ferenc például 13 hold földet adott át a tsz-nek, ő keveset tud már dolgozni. fia katonai- szolgálatot teljesít, mégsem kell aggódnia afelől, miből él a télen, lesz-e kenyér, zsír és hús meg ruhára való — a tagság gondoskodik róla. Ezekben az elvekben egyetértés van a tsz-tagság körében. De van egy dolog, amit nem nagyon akarnak megérteni, ez pedig a közös állatállomány megteremtése. Vita húzódik körötte. Igaz, jelenleg hiányoznak a kellő feltételek ehhez. Elsősorban nincs mit a közös állományba vinniük a néhány pár lófogaton kívijl. Másodsorban nincs szalmájuk, takarmányuk, abrakjuk. Jövő évre már megteremtik a takarmányalapot lóhere felülvetéssel, de abból csak a jövp tavaszon lesz etethető takarmány. Ez úgy látszik, jogos ellenvetés. Ám más, lényeges, de oktalannak látszó ellenérvvel is előhozakodnak. Pl.: hátha nem becsüli meg a tagság a közös vagyont, pazarolja a takarmányt; aztán addig nem állítanak be közös állományt, amíg saját erejükből nem telik rá, mert nem akarnak adósságba keveredni. Ezeket a közösséget, jövőt féltő gondolatokat helyeselni lehet, de túlzásba nem szabad vinni. Néha-néha elhangzik egy javaslat is, hogy vásároljanak inkább törzskönyvezett tenyészállatoktól származó növendékeket. De végül is érezni, oda lyukadnak ki, hogy közös állományt jó ideig nem tartanak, inkább a háztáji gazdaságban állítják elő a földekre szükséges istállótrágyát. A mezőgazdasági osztályvezető tanácsolja: állítsanak be a télre — hisz közös istállójuk van — hizlalásra gőbölyöket, s azok árából vegyenek teheneket. De erre is hajthatatlanok. Pedig jól tudják, hogy jószág nélkül egyetlen gazda sem gazda, hát mennyire nem az a szövetkezet. Közös állatállomány nélkül aligha mennek előre. A megtermelt terménvt sokkal kifizetődőbb bőrben hajtani a piacra, vásárra. Gondolkodjanak ezen. Állat nélkül olyanok lesznek, mint a félkarú óriások. Becsapják, megrövidítik magukat. VARGA JÓZSEF
