Somogyország, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-03 / 101. szám

VILÁG EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA U. évfolyam, 101. szám. ÁRA 50 FILLER Péntek, 1957. május 3. MÁJUS ELSEJEI NAGYGYŰLÉS A HŐSÖK TERÉN ünnepelték Aütufl(jtjhan a 13. szaluul тщш el séfét Kaposvár dolgozóinak színpompás felvonulása Május elsején, a proletárinternacionalizmus, a munka ünnepén virág- és zászlódíszbe öltözött a város. A dolgozók demonstratív felvonulását még a borús idő, az eső sem akadályozhatta meg. Kilenc óra körül már itt is, ott is felbukkantak az üzemek, hivatalok cso­portjai, s a szemerkélő esőben is kitartóan várták a felvonulás kezdetét. A Május 1 utca mindkét oldalán és a Kossuth téren az érdeklődők tömege szemlélte végig a tíz óra után néhány perccel kezdődő felvonulást. A zenekar pattogó ritmusú indulókat játszott, s a hangszórón át Május 1 jelszavaival köszöntötték a dolgozókat. Négy idős munkásőr haladt az élen Marx—Engels —Lenin hármas arcképével, utánuk hatalmas vörös lobogók alatt a munkás-paraszt hatalom fegyveres képviselői, a munkásőrök. így kezdődött a felvonulás, s aztán megindult a hatalmas áradat, a mintegy 20 000 főnyi tömeg. Ifjúságunk, a jövő reménységei, a KlSZ-fiatalok lépkedtek el az emelvény előtt tetszetős, új egyenru­hájukban, majd úttörők jöttek hálazászlókkal, lila és fehér orgonacsokrokat dobtak az emelvényre harsány éljenzés, ováció közepette. Különösen nagy tapsot ka­pott és megérdemelten a MÁV Nevelőintézet diákjai­nak csoportja. Tömött, fegyelmezett nyolcas sorokban vonultak fel az egyenruhás kislányok dobokkal, május­fákkal. Soraik között vonultak az apró csöppségek és a tánccsoport tagjai is. Utánuk a diákifjúság végelát­hatatlan sora: az általános iskolák, a Táncsics gimná­zium tanulói, élükön a kitűnő tanulókkal, valamennyi egyensapkáján vörös szekfűvel, a Közgazdasági Tech­nikum fiai, lányai. Az iskolák sorát az Állami Báb­színház kocsija szakította meg, ablakából bábuk inte­gettek derültséget keltve a harsány gyermeksereg­nél. És jöttek a többiek, a leány- és fiú középiskolák, az ipari tanulók hatalmas felirattal: »-Ipar nélkül az ország félkarú óriás ...« Erőről, egységről és jövőről regéltek ifjaink sorai. S közben a béke hírnökeit és jelképét, élő galambokat bocsátottak levegőbe a Vá­rosi Tanács tornyának ablakából. Jött, egyre jött a tüntető népáradat, s a hangulat percről percre fokozódott. A pedagógusok csoportja után megyénk legnagyobb üzemének, a Textdiműnek dolgozói — elől pirosinges, kéknadrágos munkások utánuk a KISZ-szervezet egyenruhás fiataljai közeled­tek az emelvényhez. Ahogy végignézett az ember a Május 1 utcán, csak sokszínű májusfaerdőt láthatott lengedezni az enyhe szélben. Megjelentek a lányok, s talán az 6 tiszteletükre a nap is előbukkant a felhők mögül. Táncosok, kék zászlókat lobogtató asszonyok következtek, s a lányok örömújjcmgva engedték leve­gőbe a piros léggömböket. Megmozdult az egész város ezen a napon. Vörös­es nemzetiszínű zászlókkal sűrűn tűzdelt gépkocsik haladtak a Kaposvári Vörös Cukorgyár felvonulóinak élén. A táncosok hatalmas VIT-jelvényt hoztak, s külön táblákkal jöttek a finomító, nyersgyár, gépészet, erőtelep, udvar, raktár dolgozói. Színpompás, ötletes felvonulásuk méltán váltott ki elismerést a nézőkből, akik mindenütt így nyilatkoztak: igen, ez a csoport a legszebb az egész felvonuláson. Hatalmas vörös csillagot hoztak a Patyolat dolgo­zói; sonkákkal, szalonnatáblákkal, szalámival tele­akasztott gépkocsin a Húsipari Vállalat, fehér köpeny­ben, pirospettyes kendővel a Baromfifeldolgozó asszo­nyai, s a többiek, Kaposvár valamennyi üzeme. Eljöt­tek mind, a Ruhaüzem, Nagymalom, Gépjavító, Mély­fúró Vállalat dolgozói, s a többiek. De ki tudná felso­rolni azt a sok látnivalót, ami ezen a május 1-i fel­vonuláson gyönyörködtette a nézőt. Hosszú félórák tel­tek el, s a nép még mindig jött, szinte ömlött végig a Május 1 utcán. Gyönyörű lovakon vonultak fel a ka­posvári Szabadságzászló Tsz fiataljai s a táblák fel­iratai a munkás-paraszt hatalom megszilárdításáról szóltak. Eljöttek a sportegyesületek képviselői, a taná­csok dolgozói, az orvosok és ápolónők, a kisipari ter­melőszövetkezetek tagjai, a postás dolgozók, s az igaz­ságügy képviselői, a kereskedelmi vállalatok dolgozói. Hatalmas virágkosarat nyújtottak át az AKÖV dol­gozói az emelvényen helyetfoglaló szovjet várospa­rancsnoknak, s a Sütőipari Vállalat kocsijairól péksü­temények özönét szórták a tömeg közé. Vidám, színpompás május 1-i felvonulás volt ez, melyen Kaposvár dolgozói másfél órán át szakadatla­nul jöttek, tüntetve a nép hatalma, rendszerünk mel­lett. Az egész város ünnepelte a tizenharmadik szabad május elsejét, s a felvonulás az erő és akarat, az el­szántság és békevágy hatalmas megnyilvánulása volt. A „vörös" Cukorgyár máskor oly üresnek látszó udvara már kora reggel megtelt sürgő-forgó emberekkel. Fiatalok és nyugdíjasok, nők és gyermekek érkeztek egy­más után. Mielőtt a sorok kialakultak volna, beinvitálták a dolgozókat az étkezdébe, ahol reggeli várta őket. Vidám zaj töltötte be a nagyter­met, évődtek, tréfálkoztak egymással az emberek. Itt volt Bánó István nyugdíjas is, aki 1923 óta egyfolytában dolgo­zott az üzemben. Most is ott volt társaival a menetben a munkásmoz­galom nagy ünnepén. Szinte elámult az ember, amikor a sorok kiigazod­tak. Minden volt itt, ami érdekessé, vonzóvá tette a felvonulásukat, ki­fejezte külsőleg is érzéseiket. A KISZ-fiatalok tetőtől talpig fehér ruhában, a tánccsoport lányai magyar viseletben, a fiúk csizmában, árvalányhajasan, kis mellényké­ben vonultak, a kerékpárosok piros-fehér-zöld szalagokkal díszítették járműveiket. Itt vannak és a szemerkélő esőben is jókedvűek Ormai Ilona, Végh Irén, Cseresznyés Éva. Szívesen jöttek el ünnepelni. Az udvari munkások overállban fehérszalagos, kékzászlós, ró­zsás májusfákat tartanak, a nyersgyáriak rózsafabotokkal húznak kor­dont soraik körül, és mindenütt másutt kék, piros, sárga, fehér rózsák vannak a kezekben. Két villanytargonca is rózsákkal volt díszítve. Az egyiken a gyerekek ültek, zajongva és éljenezve, a másikon az áramte­lep kicsinyített mását mutatták az érdeklődőknek. Lelkesen mondta Müller János, aki öt éve dolgozik már itt: — »A Cukorgyár mindig kitett magáért, most is az elsőnek kell lennie«. Neki volt igaza. Amerre járt a csupa rózsás, rendezett, fegyelmezett menet, mindenütt ezt mondták: — »-Ez igen, a cukorgyáriak megint kitettek, ma­gukért, a sok szép csoportból ők a legszebbek«. Pedig ez csák a külsőség volt. Ehhez még tudni kell, hogy a sereg­szemlére a Cukorgyár párttagsága felülmúlta a százat, a szakszervezet­nek majd mindenki tagja már, terveiket pedig túlteljesítették. így már teljes a kép. A »-vörös« Cukorgyár méltóan ünnepelte május elsejét. Ü -SZOROS BARÁTSÁGBAN A barátság szinte véletlenül kezdő­dött. A Szabadságzászló Tsz egyik tagja említette Csondor Sándor elv­társnak, о Mélyfúró Vállalat MSZMP-elnökének, hogy baj van a darálójukkal. Csondor elvtárs azon­nal megkérte Lukács Sándor szere­lőt, hogy javítsa meg a tsz darálóját. Lukács elvtárs miután rendbehozta a darálót, közölte a termelőszövetke­zet tagjaival, hogy máskor is szíve­sen segít nekik. így aztán gyakran összejártak a termelőszövetkezet és a vállalat dolgozói. Április 4-én aztó.n felvetődött a gondolat a tsz és a vál­lalat vezetői között, hogy ilyen köl­csönös megsegítést nyújthatnának egymásnak ezután is. Ekkor vállalta a Mélyfúró Vállalat a termelőszö­vetkezet patronálását. Azóta már igen sokat segített a termelőszövet­kezetnek a vállalat. Hogy ezt a ba­rátságot még tovább mélyítsék, a május elsejei ünnepséget közösen rendezték meg, mégpedig úgy, hogy a vállalat kultúrtermében közös ebé­det rendeztek, az anyagiakat is kö­zösen állták. Az ünnepség alkalmá­ból Csondor elvtárs, az MSZMP el­nöke, majd Kovács Mátyásné, a ter­melőszövetkezet elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Ezután a terme­lőszövetkezet jutalmakat osztott ki legjobban dolgozó tagjainak. Szeke­res János, Móring Ferenc száz-száz forint jutalomban részesült, Hyber Jánosnak pedig egy pár szandált ajándékozott a termelőszövetkezet. Kiss István tsz-tag szinte könnyezve köszönte meg a jutalmat, amelyben részesítették. Boldogan vette át a ju­talmat Németh Teréz, a termelő­szövetkezet fiatal nőtagja is. A kö­zös ebéd után a Megyei Tanács elnö­ke, László István elvtárs mondott pohárköszöntőt. A vállalat és a tsz tagjai a szovjet parancsnokság részé­ről jelenlévő elvtárs egészségére, a magyar—szovjet barátságra, valamint a munkás-paraszt szövetségre ürítet­ték poharukat. Nyolcszáz helyett másfélezer Nagyon készülődtek a Textilmü­vek dolgozói május 1-re. Az üzem vezetői arra számítottak, hogy jó idő esetén nyolcszáz ember felvo­nul az üzem dolgozói közül. Május elsején bizony nagy aggodalom­mal szemlélték a borús eget és a szemerkélő esőt. Az aggodalom azonban felesle­gesnek bizonyult. Nem számított a rossz idő, az eső, nyolcszáz ember helyett közel másfélezer gyüleke­zett a szarkavári óvodánál. A Tex­tilmüvek dolgozóinak felvonulását vörös, nemzetiszínű, kék zászlók, májusfák tették színessé, impo­zánssá. Esett az eső, de ennek el­lenére vidám, jókedvű hangulat uralkodott a felvonulók között és sűrűn hangzott fel ajkukon az ének... Vörösinges munkások haladnak a Textilművek menetének élén, s közöttük ott halad Kovács Kata­lin, az egyik fiatal dolgozó. Ko­vács Katalin kommunista, jó mun­kájával érdemelte ki, hogy a párt soraiba került. Tagja a Kommu­nista Ifjúsági Szövetségnek is. El­sők között jelentkezett, amikor az üzemben megalakult az új ifjúsági szervezet. Az elmúlt években megkapta a »könnyűipar kiváló dolgozója« jel­vényt és több esetben elnyerte a »szakma kiváló dolgozója« kitün­tetést. Május 1-re az üzem többi dolgozójával együtt 6 is jobb mun­kával, több termeléssel készült. Ezen a napon megfogadta, hogy a jövőben még jobban, eredménye sebben fog dolgozni... Állok a tömegben, figyelem a felvonulókat. Mellettem botra tá­maszkodva, munkából kirokkant öreg ember — P. S. — áll. Ismerem jól, gyakran beszélgettem vele a munkásság régi életéről, harcairól. Most ő is figyeli a felvonulókat, botját elengedve tapsol a KISZ- fiataloknak, m.unkásöröknek, mun­kásoknak, diákoknak. Mosolyog, integet az ismerősök­nek, egyszer csak látom, hogy szeme könnytől homályosul el. Megkérdem, mire gondol? — Tud­ja, elvtárs — feleli —, olyan jő lát­ni, arra gondolni, hogy érdemes volt szenvedni, érdemes volt har­colni ... ■ Szálát — Nagygyűlések, vidám majálisok a járási székhelyeken BARCS Hosszas előkészületek előzték meg Barcson is a május elsejei egészna­pos ünnepséget. A nagyközség dolgo­zói, üzemek munkásai, vasutasok, postások, tsz-tagok, a helybeli ktsz-ek tagjai és a diákok a főtérre vonul­tak, ahol Mandik Béla elvtárs, a já­rási pártbizottság titkára mondott ünnepi beszédet. A délutáni órákban zsúfolt prog­ram várta a község szórakozni vágyó lakóit. A járási művelődési házban tartották a műsort, ugyanekkor lab­darúgó mérkőzés volt, majd este bál. A járási tanács és a földművesszö­vetkezet bankettet rendezett május elseje tiszteletére. FONYÓD Sajnos, erősen esett az eső a ba­­latonparti községben. A zápor az ün­neplésre összegyűlt tömeget a járási tanács nagytermébe kényszerítette. Nagyrészük azonban a helyszűke miatt kintrekedt, a 600 főnyi ünnep­lőnek csak kisebb része fért a szék­ház nagytermébe, ahol Nemes János elvtárs, a járási pártbizottság titkára tartott ünnepi beszédet. Úgy volt, hogy a Nagybereki Állami Gazdaság dolgozói is átjönnék a gyűlésre, de a rossz idő miatt az imremajori üze­mi kultúrházban tartották az ünnep­séget. A bogiáriak, vagy 600 fő, a sportpályára vonultak fel, onnan a moziba mentek, s ott tartották a nagygyűlést. Fonyódon a délutáni órákban öregek és fiatalok labdarú­gó mérkőzést rendeztek, majd este bálon vettek részt a fonyódiak is, melynek méreteire jellemző, hogy csak vacsorából kétszáz adag fogyott el. Fonyódon három májusfát is ál­lítottak Egyet-egyet a járási tanács és a MÄV-konyha előtt, valamint a sportpálj án. MARCALI Több mint 1300 ember vonult fel Marcaliban a Szabadság térre az emelvény elé, ahol Szigeti István mondott ünnepi beszédet. A felvonu­lók élén a község КISZ-szervezete haladt, utána az egyenruhás úttörők, majd a diákok vonultak. A felvonu­lók között nagy sikert arattak a gép­állomás és az állami gazdaság dol­gozói, akik traktorral, kombájnnal, vontatókkal vettek részt a felvonu­láson, s az erdőgazdaság dolgozói, akik erdészeti bemutatót rendeztek. Délután sportműsor volt. melyen sze­repelt az úttörő labdarúgó csapat, majd izgalmas mérkőzés alakult íri a járási válogatott és Marcali csapa­ta között. Közben birkózó bemutatót tartottak. A gyermekek részére kü­lön ifjúsági filmvetítés volt. A tiszti klubban pedig bábszínház és mese­filmelőadáson vettek részt a gyerme­kek. Este májusi bált rendeztek a járási művelődési házban. Május el­sejét megünnepelték még Böhönyén, Vésén, Nemesdéden, Pusztakovácsi­ban, Somogysámsonban, Kéthelyen, Tapsonyban, Nemesviden és Boron­­kán, ahol ez alkalommal avatták fel a községi művelődési otthont is. A községekben mindenütt májusi bált rendeztek a fiatalok. TAB Tabon a magyar—szovjet barátság je^”ében zajlott le a május elsejei ünnepség, ugyanis a község ünnepé­lyén szovjet katonák is részt vettek, akik együtt vonultak fel az üzemek munkásaival, hivatalok dolgozóival és a diákokkal. A délutáni műsoron a szovjet katonák és a gépállomás dolgozóinak zenekara szolgáltatta a zenét. A tahi járásban jól sikerült még a karádi ünnepség is, ahol több mint 800 főnyi tömeg gyűlt össze május 1 megünneplésére. A község­ben egyébként e napon alakult meg a KISZ-szervezet is. NAGYATÁD Reggel kilenc órakor indult meg Nagyatádon a községi í üzemek, intéz­mények, hivatalok dolgozóinak lát­ványos menete. Fehér köpenyben vo­nultak fel a Fonalgyár és a Konzerv­gyár munkásai. A két gyár meneté­nek élén a kultúrcsoportok haladtak. A nagygyűlést a sportpályán tartot­ták, ahol több mint kétezren gyűltek össze. Szabadtéri színpadon tartották meg a műsort, melyen szerepelt a járási művelődési ház színjátszócso­portja, a gimnázium énekkara és szavaiéi, s több öntevékeny együttes. Igen nagy sikert aratott a Konzerv­gyár tánccsoportja. Este Nagyatádon is vidám bált rendeztek. SIÓFOK Akárcsak a másik balatonparti já­rási székhelyen, Fonyódon, Siófokon is elmosta az eső az eredeti tervet, miszerint a szabadban tartják meg a május elsejei ünnepséget. Mintegy 1200 ember gyűlt össze a nagygyűlés­re, melyen Szabó Béla, a községi ta­nács elnöke mondott ünnepi beszé­det. Szérencsére azonban délre ki­derült az ég, s már délután semmi akadálya sem volt, hogy a strandon, tehát a szabadban tartsák meg a majálist. Úgy hallottuk, e délután során legkeresettebb a lacikonyha volt Siófokon. Május 1 tiszteletére jólsikerült ünnepségeket rendeztek a járás területén még Nagycsepelyen, Kőröshegyen, Balatonszemesen. A balatonparton több községben öröm­­tüzek gyúltak a munka ünnepének tiszteletére. AZ ÖTÁGÚ CSILLAG Még tíz óra sincs, de már hömpö­lyög a tömeg az utcákon. Aggódó te­kintetek figyelnek a szürke felhőron­gyok felé. A munkások egymástól kérdik* — Miért pont május elsejém van ilyen csúnya, borús idő? A kutató tekintetek azonban már észreveszik a vonuló felhők feletti kék eget. Tisztul a láthatár. Előbújik a napocska és sugarai egyszerre érik az Énítőipari Vállalat, a Cukorgyár, a Mélyfúrók és a Gépjavító Vállalat dol­gozóit a Május 1 utca hajlatában. A köveken megcsillan a tavaszi eső és felszárad. Elöl mennek a Mélyfúrók, de a Di­mitrov utcai kanyarban leállnak. Jó a serény sietség, ám itt rendnek keli lenni. Mindenki a megszabott sorrendben vonul el a dísztribün előtt. Meszesi elvtárs, a Mélyfúró Vállalat dolgozója nézi a napirost. Bizony, a Cukorgyár­nak előző joga van, amit szépen be is tartanak, hosszú sorokban elkí­gyóznak a keleti csoport elére. A Vöröshadsereg útja kezdetén már indulásra várnak a Naqymalom, a Gépjavító Vállalat színes csoportjai Jön a Húsüzem tehergépkocsija, az arcok felderülnek. Kolbász, sonka, szalámirudak libegnek az üzletután­zatról. A PARNEVÁL is kitesz ma­réért, a kék munkaruhás férfiakat fehérköpenyes, piroskendös lányok, asszonyok fogják közre. Repkednek a zászlócskák. Mindenhol mosoly, tréfa, vidámság! Elirazodik a menet, egybedübörgő dobbanással elindul. A Gépjavító Vál­lalat feldíszített teherkocsiján az üzem gyártmányai fekszenek. Egv kerti asztal felett sokszínű napernyő. Húszezer darabot gyártanak ebből a megrendelőnek. Az asztalt négy-öt férfi, nő üli körül. — Milyen Jó nek­tek! Micsoda kényelemben vagytok!' — kiáltanak fel az utcáról hozzájuk. A fentülők visszanevetnek. A Béke Szálló körül már sokasod­nak a nézők. Amerre csak szem el­lát, mindenhol emberek állnak. Fény­képezőgépek kattannak, elismerő z&­­gás morajlik fel egy-egy jólsikerült dekoráció láttán. De itt most nem ez a fontos! A szív, mely az ünnep tartalmáért dobog. Valahogy más, nem olyan ez a május elseje mint elődjei voltak. Ezt látni az arcokon, a tekinteteken. Komoly, súlyos, drága értelmet nyert minden. A hatalom kérdéséről van itt szó! Érzi és érti ezt a munkástömeq. A zene foszlányai felénk kúsznak a leve­gőben. A Gépjavító Vállalat dolgozói között menetelek. Mellettem egy mun­kás. Fiatal, keményarcú. Lépünk, lé­pegetünk. Derűsen, de kicsit megifle­­tődve. Nagy ünnep a mai! Szomszé-dom benyúl a zsebébe, kis. piros dobozt vesz ölő. Odafordulok, rézem. Élmunkás jelvény? A »Szakma kiváló dolgozója« kitüntetés? Munka­érdemrend? Nem tudom elolvasni az apró felírást. De nem is érdekes. A csillag kitüntetés, melyet a párt, a nép adott neki. Elismerésül, a meg­becsülés jeléül. Feltűzi mellére és úgy megyünk to­vább. A zene harsog, orgonacsoípr hullik közénk. Olyan jó büszi ■»név* lenni minderre, olyan M ezen a napon.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents