Somogyország, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-21 / 93. szám

Vasárnap, 1957. április 21. SOMOGYORSZAG_____ ________ 3 ** 111,1,11 e1—*11—1 >'■»«1**»gawpM»s*at4BnwaM.ft*'^-wrrfinmnnnnn iiiw|WtlWM>nw fwurrwmr winiaim ígagauraicrasafqvMaawiewawwMiMiiitiNii нмилшго.к-w *Ő az eqész földei tekintette, Látta azt is, amit az idő eltakar«. (Majakovszkij) írók és költők, politikusok próbál­ták utolérni és szavakkal érzékeltet­ni, amit ez az ember, Lenin csele­kedett. Senkinek sem sikerült még teljesen megközelíteni és teljes ké­pet rajzolni aránylag rövid életének egész munkájáról, hatásáról, jelentő­ségéről. Zseni, géniusz, lángész volt. Talán az utolsó egyetemes tudású és képességű ember született és halt meg vele. Ami jót a világon valaha megál­modtak, papíron rendszerbe hoztak, a csillagokban írtak, azt ő földközel­be hozta, mintha csak mondta volna itt e földön teremtsetek magatoknak jólétet, itt találjátok meg a boldog­ságot, a megértést, a testvériességet Rendet teremtett, logikát a zűrza­varból. Jl&fLut emlékezete. tét és szavakat. Az ő gondolatai szárnyalnak és másokat is szárnyal­ni tanítanak. 17 éves korában már száműzött és üldözött, huszonhárom, amikor a pétervári munkáskörök vezetője, haimincöt az első nagy proletár fc. dalom idején és negyvenhét, arn:/. v megszervezi a második, a világon első győzelmes szocialista forradalmat. Csak hét évet tud népe felem e ike d ősének megszerve­zésével is eltölteni, Rendkívüli ember volt. A többitől megkülönböztette, hogy nemcsak esze, képessége, megértő szíve volt. hanem akarata, ereje is: meghar­colni egy ügyet, megszervezni egv harcot, csatasorba állítani egy hadsereget egy valójá­ban nagy igazságért, amelynek megvalósulása akkor a legkilátástalanabbnak látszott. Születése előtt a «-Szent Oroszország-« földjén a cári hadak ontották a parasztvért, nemesi forradalmá­rok, költők és írók éveket töltöttek száműzetésben, muzsikok éltek állati sorban és munkások éppen hogy megmozdultak, működésbe lépett a politikai rendőr­ség. Ez volt az a kor, amelyről Puskin így dalolt: b. .lek Szibériában, bányamélyben Tűrjétek büszkén sorsotok. Rabságtok nincs hiába, érzem, A fenkölt ügy az élni fog. ж °1 Születése egybeesett az elvetélt párizsi kommün­­nel, élete az oroszországi munkásmozgalom felemelke­désével és az európai mozgalom hanyatlásával, halá­lakor készen állt egy új társadalom: a szocialista rendszer, amelyben a nép gyakorolta a hatalmat. S ezért a harcot ő Vezette. Mi történt eközben, élete 54 éve alatt? 1870-től 1924-ig. Még látta a pétervári alacsony bérkaszárnvák egv­­másfeletti «priesseit, a «hajókat«, amelyek egy-egy csa­lád «lakásai« voltak. Hallotta a hisszelburgi úton a «trakton« csörögni a száműzött munkások bilincseit, tta a cári kancsukát lesújtani. Nem akarta ezt többé látni, hallani. Érezte, hogy inie kell. De hogyan? Hogyan lehet megszabadítani ,lyos jármától a néoet? Űj utakat kell törni, új csapásokat vágni a tár­sadalmi vadon rengetegében. És sohasem megnyugod­ni, sohasem megpihenni a küzdelemben. Megszerezni a tudást, a képességet, hogy mindent , lássunk, bevilágítsuk segítségével a járatlan, jövőt, a j.TÖtét jelent, az elsüllyedt múltat. Fiatalok, jól iegyez­­,,'zétek meg: »Kommunistákká csak így lehetünk, ha elménket mindazoknak a kincseknek ismeretével gazda­gítjuk, amelyeket az emberiség felhalmozott. Már is­meri Marx tanait, benne a régi rend kegyetlen és vi­lágos bírálatát és a keletkezendő új világ körvonalait, mikor bátyjával való vitája során kijelenti: »Radi­kális eszközöket kell találnunk a radikális győzelem­hez.« És mikor az kételkedik: »A te véleményed sze­rint a gondolkodásnak végeszakadt? Minden kérdésre válaszoltak már? Minden utat megtaláltak?...« — ezt mondja: Utálja a gondolati renyheséget, a céltalan éle-Eközben megszámlálhatatlan ellen­séget kell megsemmisítenie. Meg­­számlálhatatlanoik ellenfelei, és azok ellenérveinek száma. De i_.enin és eszméi győznek, míg sorban tűnnek el a történelem süllyesztőiben a na­­rodnyiikoik, a legális marxisták, az ökonomisták, az otzovásták, a mense­­vikek, a kadetek, trudovikök, a li­berálisok, az európai szociálsovinisz­­táik és revizionisták, a fekete százak és a fehérgárdisták, a nagyurak, a bankárok, a tőkések, a cár és a tábornokai. Eközben megszámlálhatatlan barátot és harcostársat kell találnia, összegyűjtenie és a harcot, vezetnie. Megtalálja, öszegyűjti és harcba ve­zeti, teremt hadsereget, a pártot, talál tábornoki kart és könyveinek betűivel, a harcosok szavaival maga mel­lé állítja az orosz munkásokat és parasztokat: az eu­rópai, a magyar, német, francia, olasz munkások ro­­kon.szenvét is. Az ideiglenes vereségek, az ár és apály idején ér­tenie kell a harcosok sorainak megóvásához, a csüg­­gedők megnyugtatáséhoz, a forrófejűek csitítására, elő­készítem az újabb és újabb támadásokat, amíg a ka­pitalizmus és az imperializmus falai le nem omlanak. Mikor pedig leomlottak, megvédeni a népet a testvér­háborútól, és az intervenciótól, lelkesíteni azt, miköz­ben éhínséggel és a rámaradt nyomorral küzködnek. S eközben tanítania kell, szónokolni, újságot szer­keszteni, vitatkozni, levelekre válaszolni, adatokat ta­nulmányozni, könyveket írni, emberekkel beszélgetni, kongresszusokat szervezni. És mindez megtörténik. Nincs magánélete, azt teljesen a köznek adja. A régi történelemírók titkokat sejtettek a nagy emberek tevékenységében, holott azok csak kifejezték koruk igazi fejlődéstörvényeit és harcba mentek érté. Leninnek sem volt titka. Élete születésétől fogva nyitott könyv volt mindenki számára. Miht tudós fel­ismerte népének helyzetét, kidolgozta a tennivalókat a változások érdekében. De mint ember mégis csak különb volt a többi tudósnál és a többi embernél: első volt a harcosok között, legmélyebben értette és érezte meg a tennivalókat, legjobban szerette az egész em­beriséget, az elnyomottakat. Erre tette fel egész életét, ebtíten a szüntelen gondoskodásban égette el magát. Kőszikla volt, amelyre évezredek múlva is építe­nek, kőszáli sasként a legmesszebbre látott. Műve készen áll a világ egy harmadán és eljön az idő, amikor mindenütt megvalósul. Sírjához naponta ezrek zarándokolnak. Őrzik szülőházát, mint a szemük fényét, az arab kunyhóktól, a kanadai faházakig min­denütt kiakasztják a képét, verseket és dalokat írnak a legnagyobb művészek és énekelnek róla a kis út­törők. Az emberek szívében él, mert megérintette ben­nük az új világért vívott közös küzdelem testvéri húr­ját. felkeltette a bizonyosságot a proletárok világmé­retű győzelmében. Csákvári János MÁJUS 1-RE készülnek Lelkesen készülnek megyénk dol­gozó fiataljai május 1. méltó meg­ünneplésére. Az ifjúmunkások, a KISZ és az EPOSZ szervezetek tag­jai arra törekednek, hogy minél változatosabb műsorral tegyék fe­lejthetetlenné a világ dolgozóinak nagy ünnepét. Munkaverseny május 1 tiszteletére A Vaskombinátban hosszú évek óta hagyományossá vált már a má­jus 1-i munkaverseny. Az üzemi MSZMP szervezet elnökét már he­tekkel ezelőtt felkeresték az üzem 1 dolgozói és érdeklődtek, hogyan, s Э' milyen formában szervezzék a ha­­( gyományos munkaversenyt. Ez most sem marad el. Az üzemrészek dol­gozói a pártszervezet és a szakszer­vezet kezdeményezésére munkaver­senyre hívták ki egymást és már azon igyekeznek, hogy melyik üzem­rész éri el a legjobb eredményt i párt és n USSZ szerveset kásásén késsüt Elhatározták az Áramszolgáltató Vállalat dolgozói, hogy a május 1-i felvonuláson valamennyien ott lesz­nek. A politikai előkészítő munka május 1-ri már régebben megkez­dődött az üzemben. Ennek követ­keztében, valamint a párt és a szak­­szervezet kezdeményezésére tisztasá­gi verseny indult május 1. tisztele­tére a váll üat dolgozói között. A versenyben legjobb eredményt elérő dolgozókat a vállalat vezető­sége pénzjutalomban, a KISZ szer­vezet pedig könyvjutalomban része­síti. A párts tervezet és a KISZ szer­vezet közös ;n rendezi a május i-i ünnepséget. Május elsején családi estet tartanak a vállalat dolgozói ré­szére, amelyre a KISZ fiatalok, mű­sorral készu. nek. Színdarab, népi­tánc, szavalat szerepel tervükben. Ezen az esten adják át a jutalma­kat is. Ugyanakkor május 1-én játsz­­szák le a vállalat öreg és fiatal dolgozóinak labdarúgó mérkőzését, amelyet legutóbb az öregek nyertek meg. Beszélgetés régi májusokról A siófoki járás fiataljai sem ma­radnak el a készülődésben. A járás községeinek fiataljai ifjúsági gyűlé­seket tartanak, amelyekre a mun­kásmozgalom öreg harcosait is •leghívják. A gyűléseken részvevő öreg harcosok a régi május elsejék­ről beszélgetnek majd el a járás fia­taljaivá*;.' Izgatottan várják a siófoki járás fiataljai azt is, hogy megkapják új egyenruhájukat, inget nyakken­dőt, valamint a KISZ szervezet jel­­.vényét, mert május 1-én már abban szeretnének felvonulni. Dolgosnak, de ünnepelnek is A Tejüzemben május 1-én is dol­goznak. A tejellátás nem szünetel­het egy pillanatra sem, hisz a város gyermekei minden nap számítanak a friss tejre. Dolgoznak, de a munka mellett ünnenelnek is. Azok a dolgo­zók, akik május 1-én éppen szabad­naposak lesznek, délelőtt részt vesz­nek a felvonuláson, délután pedig az üzemi kultűrotthonban megtar­tandó műsoros ünnepségen. Az üzem KISZ fiataljai már ta­nulják, próbálják az egyfelvonásos színdarabokat és a népitáncot, amellyel majd dolgozótársaikat szó­rakoztatják. Ezenkívül szavalattal is szerepelnek, valamint az üzem jó­hangú dolgozója, Király Lajos ad elő énekszámokat. Ezután bál lesz, amelyen részt vesznek műszak be­fejeztével az aznap dolgozó munká­sok is. Látványos, színes less a Textilművek dolgosóinak felvonulása A felvonuláson az üzem nyolcszáz dolgozója vesz részt. Kettőszáz dol­gozó vörös zászlókkal, kettőszáz nemzetiszínű zászlókkal, kettőszáz kékszínű zászlókkal, kettőszáz pe­dig. léggömbökkel, amelyekre külön­böző feliratokat írnak. Minden ilyen csoport elején az üzem KISZ fiatal­jai haladnak majd új. egyenruhá­jukban. Azt is tervezik a Textilművek ve­zetői, hogy a következő dekádban munkaversenyt indítanak és a leg­jobb eredményt elérő dolgozókat, megjutalmazzák. A május 1-i ünnep­ség színhelyén a Textilművek részé­re külön sátrakat állítanak fel. Egy sátrat, ahol főznek, sütnek, ahol el­­készítik az ünnepségre levágott ser­tést. Melléjé jó borról is gondoskod­nak. Külön sátrat állítanak fel a gyermekek részére, ahol majd az óvónő vigyáz rájuk, hogy a szülők nyugodtan szórakozhassanak. Ők is ott lesznek A Cukorgyárban is lelkes, izga­tott készülődés folyik. Ők is ott lesznek a felvonuló dolgozók kö­zött. Gépkocsikkal, kerékpáron és gyalog vonulnak fel. Külön a tánc­­csoport. a fiatalok és külön az asz­­szonvok. Ugyanakkor május 1. tisz­teletére munkaversenyt indítottak be az üzemben és a legjobb eredményt elérő dolgozókat különböző jutal­makban részesítik. A délutáni ün­nepségen pedig az üzemi KISZ fiatalok műsorral szerepelnek. Kommunista szívvel, de józan fejjel NOVEMBER4. UTÁN a szovjet fegyveres erők segítségével a megin­gott munkás-paraszt hatalmat sike­rült helyreállítanunk. Sikeresen szét­vertük az ellenforradalom fegyveres erejét. Óriási feladatok álltak előttünk. Mint ismeretes, az ellenforradalom nyomása következtében az MDP-t feloszlatták. Maga a párt feloszlatása óriási zűrzavart idézett elő a párttagság soraiban. Fokozta ezt az a tény is, hogy az ellenforradalom minden szennyet és rágalmat a pártra, a kommunistákra szórt. A kommunis­ták tízezrei, egyszerű munkások és vezetők érezték, tudták, hogy a párt­ra szórt szennyek, rágalmak nem igazaik, hogy ezek ellenforradalmi törekvések a párt megsemmisítésé­re. Hisz ha minden hibát egybe­vetünk, akkor is eltörpülnek azok mellett az eredmények mellett, ame­lyeket dolgozó népünk a párt veze­tésével 12 év alatt elért. Mindezen eredmények tudata — a hibák elle­nére is — fokozták a párttagság sorai­ban a zűrzavart, s a párt feloszla­tását érthetetlenül fogadták. Elzárt fogadta a párttagság nagy­része az MSZMP szervezésekor bi­zalmatlanul az agitációs munkánkat. Állandóan visszatérő kérdések vol­tak: miért kellett a pártot feloszlat­ni, ha most újjászervezzük? Zártuk volna ki az oda nem valókat — mondották. Mások azért aggódtak, hogy valóban marxista-leninista párt lesz-e az MSZMP. Sokan, különösen az egyszerű munkások azt vetették fel, hogy mi a biztosítóik arra és nem következik-e be, hogy a vezetők elszakadnak a párttagság, a hét­köznapi munkát végzők tömegétől. Növelte a bizalmatlanságot, hogy az ellenforradalom légkörében ala­kult egyes munkástanácsok demagóg jelszavaikkal nyíltan vagy burkoltan támadták a pártot, a pártot szerve­ző elvtársakat. A munkásmozgalom öreg harco­sai, összefogva az elmúlt 12 év har­caiban megedzett kommunistákkal, munkásokkal, a pártszervező munka élére álltak. Olyan üzemekben, ahol korábban 200-nál is több párttag volt, az első hívó szóra 8—10 elvtárs állt szilárdan a munkásosztály párt­jának zászlaja alá. így volt ez a Cukorgyárban is. Ezek az elvtársak kicsit csalódottan néztek a várako­zási álláspontra helyezkedett volt MDP tagokra. Azonban kommunis­ta szívük, józan eszük arra kész­tette őket, hogy felvilágosító szóval győzzék meg az ellenforradalom de­magóg jelszavai által megtévesztett munkásokat, s vezessék őket vissza a párt soraiba. Ma már nyolcvanan vannak. Ahogy nőtt, erősödött pártunk a munkások sorai között, úgy tudtunk szót érteni és előrehaladni az értel­miséggel is. Tisztult az ő fejük is. Elsősorban pedagógusaink találtak önmagukra. A műszaki és az egész­ségügyi területen dolgozó értelmiség között már nem tudtunk így előre­haladni. Ez részben abból fakad, hogy pártszervezőink keveset fog­lalkoztak velük, de ők maguk sem törekedtek eléggé kételyeik eloszla­tására. NÉHÁNY HÉT ÉS A PÁRTÉPlTŐ MUNKA nehéz, küzdelmes szakasza zárul le. Május 1-ével véget ér az át­igazolás az MDP-ből az MSZMP-be. Pártszervezeteink fő feladata, hogy a május 1-ig hátralévő idő alatt megkeressék az elvtársakat, akik az MDP tagjai voltak. Felada­tuk, hogy gondos és alapos munká­val különválasszák a becsületes, de kevésbé öntudatos elvtársakat a he­lyezkedő, karrierista elemektől. Ügyeljenek arra, hogy személyeske­dés miatt egyetlen becsületes mun­kás, paraszt és értelmiségi elvtárs se kerüljön ki sorainkból. Pártszervezeteink ébersége meg­nőtt, ezt lehetett tapasztalni a párt­tagok felvételénél, átigazolásánál. Néha azonban ez szektáns jelleget is ölt, amely veszélyes a párt erősí­tése, a párt iránti bizalom megte­remtésének szempontjából. A Mély­fúró Vállalatnál például az átiga­zolását kérő K. E.-t azért nem vet­ték fel, mert jelen volt, amikor a munkástanács megszavazta, hogy fegyvereket hozzanak a vállalathoz. Azt rótták fel bűnéül: nem hatott oda, hogy a kommunistákat fegyve­rezzék fel. Tapasztalni azt is, hogy sok a személyeskedés, az egyéni sé­relmeken való lovaglás. Egyes pártszervezeteinknél meg­található ugyanakkor1 a másik véglet, amely az opportunizmus jeleit mu­tatja. Elpoigáriasodott személvekkel szemben a megbocsátás hangját ütik meg, bár nem egy a válságos idő­szakban «furcsa« nézeteket val­lott a Szovjetunióról, a szocializmus építéséről és a párt vezető szerepé­ről. Ezeket a megnyilvánulásokat a párt taggyűlésein nem ismertetik és e nélkül döntenek az illető felvéte­lénél. Némely pártszervezetünknél ‘ el­terjedt az a helytelejn nézet, hogy a műszaki és gazdásági vezetőket «minden áron« bevopják a joárt so­raiba. Ezekkel szemben elnézőek és nem veszik figyelembe, hogy milyen magatartást tanúsítottak az ellenfor­radalom alatt. Ez helytelen és nem segít abbán, hogy a megingott, a rossz úton járó párttagot visszavezessék a helyes útra. Ne a gazdaságii funkcióját te­kintsék, hanem azt: van-e, lesz-e biztosíték arra, hogy becsületes, har­cos párttag legyen az illetőből. Ezt vegyék figyelembe partszervezeteink és azt is, hogy milyen viszonya volt az illetőnek a dolgozókhoz* s ' ha nincs ellene kifogás, akkor vegyék fel a párt soraiba. PÁRTSZERVEZETEINK UGYAN­AKKOR élesen határolják el mago­kat a talpnyaló, a törtető elemektől. Szükséges ez azért, rajért az MSZMP állami, politikai és gazdasági éle­tünk vezető ereje. Az elmúlt idő­szak eseményei, hibái arra intenek bennünket, högv a szocializmus épí­tése csak szilárd, egységes marxista­­leninista (munkáspárttal lehetséges. Minden kommunista közös ügye. hogy kommunista szívvel, de .iózjm fejjel segítse pártépítő munkánk el­ső, nehéz szakaszát sikeresen le­zárni. Márton János. A rén eigány Lassan kinyílik a vendéglő ajtaja, kezében féltőn szorítva kopott hege­dűjét, cszhajú. mindkét szemére vak cigányember lép be, Szabó Dezső bá­csi., a vendéglő zenésze, a környék kedves, öreg muzsikusa- Amikor be­lép, még csendes a vendéglő. Korán érkezik »r» in den nap, már hosszú évek óta. s várja a cigány muzsikájára szomjazó vendegekét.. . Végiatapogatózik a vendéglőn, meg­áll, tájékozódik, majd eltűnik a sze­mélyzet részére fenntartott kis szo­bában. Bentről kihallatszik, amint hanoolfa hegedűjét, aztán leül meg­szokott helyére, a rádió mellé, be­kapcsolja és figyeli az éterből érkező hangokat... Ilyenkor gondolatban bejárja az egész világot. Gyönyörködik Rómá­ban. Párizsban, csodálta a haragosan hullámzó tengereket. Ott látja magát Moszkvában. Londonban, amint kezé­ben hegedűjével, hajlongva fogadja a muzsikáját dicsérő közönség lap­se lásáfc... Közben figyeli a vendéglőben zajló eseményeket is. Nem látja ugyan az embereket, de hangjukról megismeri őket. különösen a törzsvendégeket. A vendéglő vezetőjének hangját tálán millió közül is megismerné, annyira megszokta ... ___ Egy-eay hang hallatára derűs mo­soly fut végig az arcán. — Ni csak, ennek én talán negyven évvel ezelőtti muzsikáltam ~ lakodalmát, de jól mu-» láttunk. — S máris kérdezi a hanga tulajdonosától, осту hozzá hasonlóan1 öreg, az élettől megtört asszonytól, hogy vannak, mit csinál a család? S az asszony sírós hangon panaszolja, hogy lárvának a férje megszökött egy másik asszonnyal, disszidált, itt­hagyta gyönyörű gyermekeit, s most szenvedhet lányával" együtt... Közben a rádióban szív küldi mű­sort közvetítenek. A »Monvágy«-dalt éneklik németül, s a vén cicjány for­dítja magyarra a német szöveget. Vi­gasztal ia az asszonyt, hogy ne búsul­jon, mert visszajön még a vő, a hon­vágy majd hazahúzza. Aztán beszél­getnek a régen lezajlott esküvőről és egyéb kedves, régi emlékekről ... Beesteledik, lassan megtelik a ven­déglő. S az asztaloknál felhangzik az első nóta. Kicsit italosán, kicsit ha­misan, de figyelmeztetően a vén ci­gány felé, hogy elérkezett az ő fde’e. Kezébe veszi öreg hegedűjét, s ujjal végigfutnak a húrokon és kérotiéhül kísérni kezdi a vendég énekéi. Aztán felhangzik a száraz fán a dal, do most már úgy, ahogy a vendég parancsol­ja ... — Szőke kislánv csitt, csitt... — hangzik a dal, száll a nóta. De sokat gondolt arra Dezső bácsi, milyen Is lehet az a szőkehajú kisány, inert meglátni soha nem tudta. Simogatott ő is finom, érzékeny ujjaival asszony­ba‘at, de boov milyen az a haj, azt már nem tudja ... — Zöld erdő mélyén, kjspatak szé­­lén...— hanqzik a kö-'stkezó Hol. s a vén cigénv képzeletében párjával együtt egy hatalmas erdőben gyönyör­ködik. De csak gondolatban, mert so­ha életében nem láthatta az ezer­­színű virágoktól tarkított réteket, a zöldellő fákat Uj nótát rendel a vendég, nincs idő az álmodozásra, nincs idő az ér­­zék.enykedésre . . . Jaj,, de szép kék szeme van magának ... — énekli a vendéa. talán menyasszonyára, talán feleségére, vagy egy régi. kedves emlékére gondol. Dezső bácsi pedig kíséri, cifrázza, hiszen szívében ő is a vendéggel érez. Hányszor gondolt ő is arra. hányszor álmodozott erről cetében, hogy belenézzen a csillogó asszony! szemekbe, s kiolvassa annak titkait.' gondolatait. S amikor erre gondol, lassan, tétováin elereszti a vonót, kezével vc-rr in tapogat arcán, szeme körül. Fénytelen, soKi — ra­gyogó napot, virágokat, kéklő eget — nem látott szeméből előbukkan egy könnycsepp, г végig gördül arcán. Nem Játia senki, nem figyelik a vén cigányt. Ki törődik ilyesmivel ami­kor már egy pár liter bor lecsúszott n torkokon, s emelkedett hangulatot teremtett... Az éneklő vendég felfigyelt a csendre, felfigyelt arra. bőöv egy pillanatra elnémult a hegedűszó, , s hangba körön, parancsoló? n száll az öreg cigány feló: Dezső bácsi, azt húzza el, hogy ... és a vén cigány húzza. A száraz fából hol vidám, hol keserű hangokat csal elő, ahogy a vendég kívánja. SZALA2 LÁSZLÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents