Somogyország, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-20 / 92. szám

• ' ♦ У X-­proletarjai fg yes^ljetek AZ MSZMP MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA II. évfolyam, 92. szám. ÄRA 50 FILLER Szombat, 1957. április 20. „Tovább folytatjuk harcunkat a szocializmus sikeréért“ A kaposvári járás kommunistái aktívát tartottak Zsúfolásig megtelt szerdán délelőtt a KIOSZ kaposvári nagyterme. A kaposvári járás kommunistái gyűltek össze, hogy meghallgassák Sutyor József járási MSZMP-elnök beszá­molóját az elvégzett munkáról és a pártszervezetek feladatairól. A be­számoló érintette az ország politikai és gazdasági helyzetét, majd ismer­tette a járás egyéb eredményeit. El­mondotta, hogy a pártszervezés ki­elégítően halad, a KISZ-szervezetek is alakulóban vannak és néhány pártalapszervezet, például az igali, igen jó kezdeményezéseket fogana­tosít a község életiének további fej­lesztésére. Kielégítően alakul a mezőgazda­­sági munkák s az állampolgári kö­telezettségek teljesítése is. Érintette az ellenforradalom felszámolására irányuló tevékenységet és nagy taps közepette jelentette ki, hogy minden ellenforradalmár kapja meg méltó büntetését. Ezután a feladatokról be­szélt. A hozzászólások közül ki kell emelni Somogyvári elvtársét, a so­­mogygeszti termelőszövetkezetből, aki ígéretet tett a tsz munkájának megjavítására, a KISZ-szervezet megalakítására. Felszólalt még Zsa­­iakó János Zimányból, továbbá Ko­vács János kercseligeti tsz-elnök, aki községe helyzetéről, a tanács, a föld­művesszövetkezet és az állami gaz­daság problémáiról beszélt. A vitában felszólalt Szirmai Jenő elvtárs, az MSZMP Megyei Intéző Bizottságának elnöke, aki ismertette a megye pártszervezésének helyzetét, felhívta a figyelmet az eközben el­követett hibákra és köszönetét mon­dott a kaposvári járás kommunis­táinak eddigi példás munkájukért. Ezután Sallai Lajos toponári tanács­elnök kért szót, és szembefordult Ur­­bán Ernő író községi tanácsokkal szembeni egyes megállapításaival, valamint kérte a járási szervek se­gítségét a község problémáinak meg­oldása érdekében. Balajcza János, a KISZ járási szervezője és Tóth György, a pártbizottság tagjának hozzászólása után a lelkeshangulatú aktíva az Internacionálé hangjaival ért véget. Május 10-ig lehet jelentkezni ая egyetemek és főiskolák nappali tagozatára A művelődési miniszter utasítása intézkedik az 1957—58. tanév egye­temi és főiskolai beiratkozásairól. A továbbtanulásra elsősorban az álta­lános gimnáziumot végzett kitűnő, jeles és jó előmenetelő tanulók je­lentkezhetnek. A közepes és elégsé­ges eredményű tanulók közül csak azoknak a felvételi kérelmét fogad­ják el, akik a választott egyetemi, főiskolai kar felvételi vizsga-tárgyai­ból legalább jó átlageredménnyel zárták; le a tanulmányaikat. A szak­középiskolák tanulói lehetőleg a kö­zépiskola szakirányának megfelelő "elsőfokú oktatást nyújtó egyetemre, 'iskolára, vagy akadémiára jelent­­.■zzenek. Az orvostudományi egye­dieken a gimnáziumban érettségi­­, latin nyelvtudásúakat részesítik íyben. A régebben érettségizett — 30 év­űéi fiatalabb életkorú — tanulók is jelentkezhetnek felvételre. A tény­leges katonai szolgálatukat teljesítők nem jelentkezhetnek még akkor sem, ha ősszel leszerelnek. A felvételnél előnyben részesülnek azok a gimnáziumban érettségizet­tek, akik egy vagy több évet töltöt­tek termelőmunkában, s a válasz­tott egyetemi szakkal egyező ipar­ágban, vagy rokonmunkakörben szakmunkás képzettséget szereztek, vagy segédmunkásként dolgoztak. A jelentkezők csak egy egyetemi karra, illetve szakra kérhetik felvé­telüket. A Művészeti Főiskolára je­lentkezők egyidejűleg egy másik szakra is pályázhatnak. Amennyiben egyes szakokra, ka­rokra túlságosan sokan, máshova ke­vesen jelentkeznek, erről a közvéle­ményt tájékoztatják és szükség ese­tén lehetővé teszik, hogy egyes ta­nulók még a felvételi vizsgák előtt olyan szakra pályázhassanak, amely­re kevesen jelentkeztek. A kitöltött jelentkezési laphoz csa­tolják a tanuló életrajzát, iskolaor­vosi bizonyítványát és a szülők va­gyoni bizonyítványát. Régebben érettségizett tanulóknak munkaadó­juk javaslatát és érettségi bizonyít­ványukat is csatolni kell. A régebben érettségizettek abban a középiskolában jelentkezzenek, ahol érettségit tettek, a 3 éve, vagy még régebben érettségizettek mun­kahelyük útján is kérhetik felvéte­lüket. A kitöltött és az előírt mellékle­tekkel felszerelt jelentkezési lapokat május 10-ig kell eljuttatni a közép­iskola igazgatójához. Öreg dolgozókat búcsúztattak Kedves ünnepség zajlott le a na­pokban a Kaposvári Tejüzemben. Négy öreg, nyugdíjba menő dolgo­zót — Óbora Ferenc, Szárnyas Jó­zsef, özv. Tóth Lajosné, Samu György elvtársakat — búcsúztat­ták munkatársaik. Mind a négy dolgozó mögött több mint harminc évi szolgálat állt és ezért érthető, hogy nehezen váltak meg az any­­nyira szívükhöz nőtt munkahelytől. Mind a négy dolgozó ezer forin­tot és apró ajándéktárgyakat ka­pott emlékül hosszú és jó munká­jáért. Az ünnepségen, amely tánc­cal fejeződött be, jó hangulatban vett részt a vállalat mintegy száz dolgozója. Heves harcok Rlgériában Párizs (MTI). Algériából Párizsba érkezett jelentések újabb véres ösz­­szecsapásokról, a francia csapatok újabb veszteségeiről adnak hírt. Ned­­romahtól északkeletre szerdán egy erős felkelő csoport megtámadta a szenegáli lövészek és a francia ten­gerészgyalogság egységeit. A fran­ciák 9 halottat és mintegy 20 sebe­sültet vesztettek. A harcokban 44 felkelő esett el. Érdekes hírek a baráti országokból /1 munkástanácsok fóruma DARWIN KAROLY Felragyog az arc Egy versenyszerződés margójára Országszerte, megyeszerte lendü­letesen folyik a munkaverseny szervezése. Ebben nincs is semmi különös, legfeljebb az érdemel mégis említést, hogy ez a munka­verseny merőben más, mint a ko­rábban jóformán erőszakkal szer­vezett hasonló versenymozgalmak. A szocialista munkaversenynek egy helyes vállfája van kialakulóban nálunk, az, amikor érvényesül az alulról jövő kezdeményezés, s ma­guk a dolgozók kérik azt, hogy üzemükben folyjék ismét a ver­seny. A tegnapi nappal hivatalosan is versenyre léptek újból Kaposvárott a Vaskombinát dolgozói. Az üzemi munkások kérésére a vállalat ve­zetősége, az MSZMP szervezete és a szalzszervezet együttesen vállal­ták a verseny megszervezését. Így jött létre a Vaskombinátban az ön­töde, a forgácsolóműhely és a laka­tosműhely hármas versenye. Meg­kötötték már a versenyszerződést is a versenyző felek. Íme csak né­hány kiragadott rész a Május 1 tiszteletére újból |beindított ver­seny szerződéséből: Vállaljuk, hogy május 1 tisztele­tére 1957. évi április havi forint­tervünket 80 ezer forinttal túltel­jesítjük, a selejtet viszont az _ el­múlt negyedévhez képest 0,5 száza­lékkal csökkentjük — írták meg fel­ajánlásukat az öntöde dolgozói. A forgácsolóban sem akarnak le­maradni. ök az április havi terv 110 százalékos teljesítésére tettek többek között vállalást, továbbá arra, úgy szervezik meg munkáju­kat, hogy az előző negyedévhez ké­pest 0,2 százalékos önköltségcsök­kentést érjenek el. No és a lakatosműhely dolgozói? Ök sem tétlenkednek. Aláírásukkal pecsételték meg a szerződést, mely­ben azt vállalták, hogy április ter­vüket május 1-ig 106 százalékra teljesítik, miközben 0,4 százalékkal csökkentik az önköltséget. Fenti vállaláson kívül például e műhely dolgozói arra is ígéretet tettek, hogy terven felül elkészítenek 20 darab M. csigás répavágót. A verseny nyilvánosságából sem lesz hiba. Ezt bizonyítja már a Vaskombinát kapualjában elhelye­zett versenytábla is, amely állan­dóan friss eredményekről ad hírt. A munkaverseny népszerűsítésé­nek jól bevált és igen közkedvelt formáját is láttuk a Vaskombinát­ban. Az üzem bejáratánál egy ízlé­sesen berendezett kirakatban láttuk az üzemrészek dolgozói számára ki­tűzött jutalomtárgyakat. Rádió, fényképezőgép, óra, töltőtoll, nylon­­harisnya, termosz és még sok más értékes jutalomtárgy várja a bol­dog nyerteseket. Helyes útját választották a Vas­kombinátnál is a munkaverseny újraszervezésének. Jól sikerültek az első lépések is, s bizton reméljük, hogy a hátralévő napokban a má­jus 1-i szocialista munkaverseny szép sikereiről adhatunk majd szá­mot a Vaskombinátból. K. S. Uruguay-i lap a kubait helyzetről Montevideo (MTI). A TASZSZ je­lentése szerint az El Popular című uruguay-i lap cikket közöl a kubai helyzetről. A lap szerint Kuba óriási kon­centrációs táborrá vált. Megsemmi­sítettek minden szabadságot, tilos az országba beutazni és onnan ki­utazni. Havannában kockázatos es­te hat óra után közlekedni az utcá­kon. Aki ezt teszi, lelőhetik, vagy börtönbe zárhatják. A legszigorúbb cenzúrát vezettek be. Az utcán két embernél több nem csoportosulhat. A világ közvéleménye nem lehet közömbös az iránt,* hogy mi történik Kubában — hangsúlyozza a lap. — A béke minden hívének követelnie kell azoknak a véres bűntetteknek a megszüntetését, amelyeket Kubá­ban az Egyesült Államok támogatá­sával követnek el. A falu képe régen inkább szét­szórt településhez hasonlított. A vasútállomásról a faluba vezető út­menti mezőket, üres, foghíjas tel­keket frissen épült házak népesítik be^_ Az utóbbi alig egy évtizedben Kiskorpád is előrébb lépett. Negy­venöt óta szinte gombamódra nőt­tek ki új házak a földből, sőt kéí új utcasor is épült: a Szabadság tér és a Kossuth Lajos utca. Matán Margit, a községi tanács titkára pil­lanatok alatt tizenegy családot so­rol fel olyanokat, akik nemrégi­ben költöztek új lakásba. És még hányán szőnek új terveket. Csak végig kell menni a falun, s ha aka­rod, ha nem, szemedbe ötlik emitt tízezer, amott húszezer, vagy még annál is több tégla. Hóvári János jelenleg apósánál lakik, de új fé­szekbe akar költözni. A tégla, s az alapkő már rendelkezésre áll. Szalai Vendelék. Kiss Dezsőék tel­ke sem üres már, akár emelhetnék a téglafalakat a kőművesek. íme a kézzelfogható bizonyítékok: a falusi nép összehasonlíthatatlanul jobban él. mint bármikor azelőtt. És er­ről nem szabad megfeledkezni. Kiskorpádon ritkaság az olyan udvar, ahol ne lenne tíz, meg húsz űrméter tűzifa. A legtöbb gazdánál sohasem fogy el a tüzelő, sőt na­gyon sok portán az időtől és az ál­lástól megfeketedett farakások ar­ról tanúskodnak, hogy jó néhány esztendővel előbb fűrészelték, hasí­tották össze. Tóth Ferenc fiatal gazda ottjártunkkor éppen a télen levágott fatörzsek ágát, a csaliint aprítqatta. Jó tűzrevaló az nyáron. A vékony gally úgy ég, mint a zsír. Lángján könnyen, gyorsan lehet majd főzni a nagy munkaidő alatt. S miért éppen most kerített erre időt? Aki kicsit is járatos a falusi életben, az tudja, hogy ezek a na­pok afféle »lyukas« napok. Az ügyes gazda ilyenkorra már végzett Kiskorpádi mozaikok az őszről parlagon maradt földek felszántásával, a tavaszi kalászosok vetésével, a burgonya is a földben hajtja csíráit. Kapálnivaló még nincs, ez a legjobb idő a gally fel­aprítására. Mint az éles borotva a szakállt, úgy metszi a karvastagságú ágfát az éles fejsze Tóth gazda kezében. Szemmértékre a gallyakon, tuskán kívül 14—15 űrméter hasábfa úgy megvan, mint egy méter. Két esz­tendőn át minden pótlás nélkül bírná a tüzelést. De boldog volna sok városi ember, ha ennek fele lenne az ő pincéjében. Az idei tavaszt a nagy lehetősé­gek tavaszának nevezik a paraszt­­emberek Kiskorpádon is. Az őszi vetések szépek, a tavaszi kikelet jó volt, s a felhők sem voltak mosto­hák a röghöz. A bizakodás nagyra nőtt. Uj hajtások is fakadtak a bi­zakodás fájából. Ezen a tavaszon a kiskorpádi határ az eddiginél sok­kal több kukoricát, pillangós virá­gú takarmányt nevel, s következés­képpen több anyagot ad a konzerv­gyáraknak, vágőhidaknak, sajtgyá­raknak vágnivaló hízómarha, disz­nó, meg tej formájában. Tóth Fe­renc a tizennégy holdjából idén hármat juttatott kukoricának, s egy holddal megtoldotta a lóhere takarmánytermő területét is. A hí­zóba állítandó malacok is felnőnek, mire az őszi árpa cséplőgépbe ke­rül. A Tóth Ferenceket sokat fog­lalkoztatják: milyenek lesznek az árak. Ámbár kétkedésre nincs okuk, hiszen a búzáért, rozsért igen előnyös árat állapított meg a kor­mány. Kiskorpád olyan nagy és szét­szórt területen fekszik, ha a kis­bíró mindenhol dobolni akar, reg­gel megkezdheti, hogy délutánig mindenhova eljusson. Ez a magya­rázata annak is, hogy három lege­lője, három csordása van a falu­nak. Bár a legelők kiterjedése nem is nagy, füve, termése annál jobb. Már a tavasz jövetelével egv'dőben elsimították a téli vakondtúráso­kat, s ezzel is serkentették a zsen­ge fű előbújását. Az egyik csordás, Orsós Mihály már a közeli napok­ban megfújja a kürtöt, megpattog­tatja az ostort, egyszóval jelszót ad a kihajtani szándékozóknak. Eddig harmincöt-negyvenen íratták be te­heneiket a csordába, de azt mond­ja: ez a szám a kihajtás után emelkedik. (Tavaly Somogysárdon volt kanász, félfogadásakor csak 90 kihajtandó sertésről volt szó, bezzeg hamarosan hatszázra nőtt a falka!) Ezért az egyezkedésnél kikötötték a gazdákkal, függetlenül attól, mekkora lesz a csorda, a csordás­nak biztosítanak nyolc mázsa ke­nyérgabonát, öt mázsa burgonyát, három mázsa kukoricát és havi 600 forintot. Orsós Mihály úgy szá­mítja, ezért érdemes dolgozni, ősz utóján pedig, amikor a legeltetés véget ér, eljár a Kavosvári Cu­korgyárba idénymunkára. Egyéb­ként elárulta: nagy dolgon töri. a fejét. Házhelyet vesz, s eny kis há­zat szeretne építeni jövőre. Gyönyörű táj ölén fekszik a falu. Egyik oldalon mezőség, a másikon lankás, erdőborította hecvoldal. S a falu, meg a hegyoldal közö+t ha­lastó húzódik meg. A néma csendet időnként egy-egy parasztszekér zörgése, s madarak csicsergése za­varja meg. Nem is kell már más egy olyan öregasszonynak,- mint amilyen Nemes Jánosné is. A nap sugarait lehűti még a közbe-közbe­­csapódó szellő fuvallata. Nemes néni magára húzza a fekete berli­nerkendőt és úgy bámul a messze­ségbe, a csendbe. Másutt, másfelé járnak már az ő gondolatai. Kö­szönésünket illedelmesen, kedvesen fogadja, s kérdésünkre csak any­­nyit mond mintegy magyarázat­ként: »Hogy vagyok? Eltelt az idő fölöttem, a hetvenhét év, most már semmit sem érek. csak a házat őrizgetem, s várom a kaszást.-“ Am azért mosolyog, s mosolyából azt olvasom ki, még szeretne so­káig élni. Az ellenforradalmi események emlékei a kiskorpádi emberek lel­kében sem maradtak nyomtalanul. Ha addig rend volt, csend volt és nyugalom, hamar akadtak kalando­rok, akik ezt a nyugalmat órák, na­pok alatt felbolygatták. Egy régi jegyző, Gergely László, minden áron vezető akart lenni, s hogy félelmet kovácsoljon maga iránt az emberek­ben, ledöntötte a szovjet hősök em­lékművét. Márton Imre igazgató-ta­nító is pozíció után vágyott, ő szó­nokolt az általuk, és Kovács János­né kisléki asszony szavára összever­buválódott tömeghez. Itt indítvá­nyozta, váltsák le a községi taná­csot, mert már »mindenütt megtör­tént a választás-“. Márton és Ko­­vácsné felkerekedve, Kaposvárra vágtatott abban az időben, mint Kiskorpád »forradalmi küldöttei«. Utasítást hoztak. Ki másra bízhat­ták volna a »forradalmi bizottság« vezetését, mint Gergely jegyző úrra. Uszítottak a kommunisták ellen. Nem az ő érdemük, hogy minden tervük kudarcba fulladt. Egy családnál ma sincs nyugalom Kiskorvádon. Oktalan meggondo­latlanság zavarta meg egy fiatal házaspár életét. Alig egy éve ke­rültek egybe hétévi ismeretség, ud­­varolgatás után. Szerették egy­mást és jól is éltek egymás méh lett, amíg kisgyerek nem költözött a családba. Mert a gyerek, akár­milyen furcsán hangzik is, nem­csak boldogságot, örömet hozott magával, hanem torzsalkodást is, aminek szétrebbenés lett a vége. A férj református, a feleség katolikus vallású. Amikor esküvőre került a sor, a férj reverzálist adott, vagyis beleegyezett abba, hogy a születen­dő gyermekek az anya vallását követik majd. Eddig rendben is ment volna a dolog. (A feleség viszont — csak a férje előtt — nyi­latkozatot írt alá, hogy a gyerekek az appa vallását követik.) Megszü­letik a gyermek. A feleség a férj tudta nélkül — valószínű saját szülei kezdeményezésére — más háznál megkereszteltette a gyereket katolikus vallására. Amikor ezt a férj megtudta, kikelt magából, s indulatában kiadta az asszonynak az útlevelet: azonnal költözzön el haza, különben kipakolja bútorát, mindenét az udvarra. Az asszony hazaköltözött. Bár szereti férjét, de nem szól neki. A férj viszont ma­kacs, ő nem hívja haza feleségét. fél másoktól, mit szólnának, hogy ő csak ilyen férfi... Meddig tart ez így? Nem beavatkozásként, csak jótanácsként írjuk nekik: hagyják abba a makacsságot, ismerjék' el mindketten, hogy hibásak, mert a vallás összeharagítottd őket. S a szülők se feszítsék a húrokat. Leg­alább ök mérlegeljék józanul a helyzetet. Hiszen saját gyermekeik sorsáról van szó. Vagy hagyják, hogy emiatt kettészakadjon egy szé­pen induló házasélet? Hét szerel­mes év gyümölcse, s a gyereké? Hibás a férj, a feleség, hibásak «• szülők. Ne adjanak tápot a f' mende-mondának. Saját érd' ben kérjük erre őket. VARGA Jüí

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents