Somogyország, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-16 / 88. szám
■ 4PO$\l 'í&' ШМ mOLETARJAI EGYES0LJETEK! AZ MSZMP MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA II. évfolyam, 88. szám. ÄRA 50 FILLÉR Kedd, 1957. április 16. Dolgozzon Somogy népe a tőle megszokott szorgalommal, segítsen megteremteni a nyugodt, biztonságos, megelégedett élet feltételeit Nagygyűlés Kaposvárott A hűvös, szeles idő ellenére is több mint tízezer ember gyűlt össze, hogy résztvegyen a nagygyűlésen — amely első nyilvános nagygyűlés volt az ellenforradalmi események óta — és meghallgassa Dobi István elvtársnak, az Elnöki Tanács elnökének beszámolóját a szovjet—magyar tárgyalás eredményeiről és az általános politikai és gazdasági helyzetről. Rendezett, fegyelmezett sorokban vonultak fel a kaposvári üzemek, a vasút dolgozói. A középiskolák tanulói zászlókkal és táblákkal jöttek a gyűlésre, melyeknek feliratai a szovjet és magyar nép örök barátságát hirdették. Eljöttek a falvak egyéni és termelőszövetkezeti küldöttei is, hogy meghallgassák a beszámolót. A nagygyűlés elnökségében Dobi István elvtárs, Szirmai Jenő elvtárs, az MSZMP Megyei Intézőbizottságának elnöke, László István elvtárs, a Megyei Tanács elnöke, a szovjet és magyar városparancsnok elvtársak, munkások és parasztok foglaltak helyet. Eljöttek és felszólaltak a nagygyűlésen a szovjet béketanács küldöttei, Ivan Gluscsenko biológus és Praszkovja Malinyina kolhozelnöknő, a Szocialista Munka Hőse. Szirmai elvtárs megnyitó szavai után Dobi István elvtárs emelkedett szólásra. Dobi István elvtárs beszéde Tisztelt nagygyűlés! Barátaim! Elvtársak! Én a magam részéről is és a forradalmi munkás-paraszt kormány nevében is mély tisztelettel és szeretettel köszöntőm Kaposvár dolgozóit és a város környékének itt megjelent dolgozó népét. Somogy vármegyében többször jártam a felszabadulás előtti időben is. Inkább parasztemberek között fordultam meg, megismertem életüket, küzdelmüket, vágyaikat, a régi Somogyország földbirtok politikáját. Somogy megye parasztságát úgy ismertem meg, mint amilyen általában a mi egész dolgozó parasztságunk: szorgalmas, szereti foglalkozását. De jártam Somogy megyében a felszabadulás utáni időkben is Leginkább termelőszövetkezetekbe látogattam el. Voltam jó és tűrhető, de megismertem gyenge, sőt rossznak mondható termelőszövetkezeteket is. Találkoztam itt Kaposváron termelőszövetkezeti parasztemberekkel. vezető emberekkel, részt vettem tanácskozásaikon. Felszólaltam akkor, amikor együtt voltak és hallgattam az 6 felszólalásaikat. Hallgattam vitáikat, tervezgetéseiket, készülődéseiket arra nézve, hogy az új életbe, az új paraszti életformába hogyan tudnának minél jobban beilleszkedni, hogy minél előbb megteremthessék az új, az előbbieknél sokkalta jobb és emberibb paraszti életformát. a »somogyi Összegezésről« Utoljára 1956. október derekán voltam ebben a városban, amikor a híressé, vagy úgy is mondhatnám, hírhedtté vált »Somogyi összegezésének a vitája folyt. Végighallgattam ott néhány termelőszövetkezeti elnöknek, vezetőnek a felszólalását. Emlékszem egyre, aki magát gazdásznak mondotta, tehát agronómus volt már a régi időben is. Úgy emlékszem, hogy olyan 6—800 hold körüli föld volt a kezén, illetve annak a termelőszövetkezetnek, amelynek magtermeléséről beszélt. Atkozott rossz eredményekről, átkozott rossz szövetkezeti életről számolt ottan be. En, tisztelt népgyűlés, azt gondoltam magamban, milyen nagy kár egy ilyen emberre — még akkor is, ha agronómus — akár csak egy muskátli cserépben megférő földterületet is rábízni, nem 6—800 hold földet. Soha nem volt ez az ember és a hozzá hasonló emberek hívei a népi demokráciának és a termelőszövetkezeti gazdálkodásnak. De nemcsak az ő hibájuk, nemcsak az 6 bűnük, hogy ilyen gazdasági egységnek az élére kerültek mint irányítóik, hanem úgy gondolom, ezen a területen a járási, a megyei és az országos vezetőket is terhel valami felelősség, hogy nem válogatták meg jobban az embereket, áld két ilyen gazdasági egység élére állítottak. Ez nemcsak népgazdasági, és nemcsak termelési szempontból volt káros, hanem politikai szempontból is, mert hiszen a fejlődésünknek olyan szakaszában vagyunk a termelőszövetkezeti mozgalmat illetően, amikor bizony nagyon meg kell válogatnunk annak irányítóit, vezetőit. Meg kell válogatnunk azért, hogy a kollektív gazdaságnak a magasabbrendűségét ebben az országban — Somogyországban — minél előbb, minden dolgozó parasztember előtt bizonyítani tudjuk, hogy a termelőszövetkezeti gazdálkodástól ne idegenkedjen úgy, mint ahogy — tapasztalataim szerint — idegenkedtek, vagy idegenkednek akár itt Somogybán, vagy országunk más területein a parasztemberek. Elvtársak! Én is felszólaltam azon az értekezésen. Felszólaltam annak ellenére, hogy láttam, ez nem olyan társaság és nem olyan hangulat, ez nem olyan légkör, amelyben helyes olyan értelemben és irányban felszólalni — mint ahogy az érzéseim diktálták, illetve irányították. Mégis felszólaltam, mert annyi igazságtalanságot, rosszindulatot tapasztaltam a felszólalók részéről, innen a vármegyé területéről, de leginkább a Budapestről, más vármegyékből idejövök, és a cikk írójának, Márkus István közgazdász részéről. Amikor kijöttem arról az értekezésről, úgy éreztem, mintha valami lógna a levegőben, mintha valami készülne. Féltettem azokat az embereket, akiket a felszabadulás váltott meg attól, hogy a hárommillió koldusi sorsban éljen tovább — mint ahogy századokon keresztül élt — és féltettem azokat a kevésföldű parasztembereket, akiknek volt ugyan egy talpalatnyi földjük, de ahhoz, hogy abból emberi módon megéljenek, ahhoz már kevés volt. Féltettem az ipari dolgozókat, az ipari munkásokat attól, hogy a régi élet, a régi állapot, a régi elnyomott és kizsákmányolt élet lehet a sorsuk. Néhány nap múlva, október 23-án 'kitört az ellenforradalom, megtörtént az, amit célzókként mondottak felém azon az értekezésen Márkusék, hogy nekünk tudni kellene, hogy mi készül ebben az országban. TIZENKÉT ÉV MÉRLEGE Nagyon nehezen érti meg népünk, nemcsak az egyszerű nép, de még a politikai életben jártasabb emberek is az ellenforradalmat, az ellenforradalom okát, előzményét, de magát azit a tényt, ami lejátszódott ebben az országban. Valóban olyan valami veit, olyan elgondolkoztató, olyan példa nélküli a világ különböző országainak forradalmi történetében, hogy azon eligazodni nehezen tudnak, illetve tudunk. Pedig jó volna, ha világosan látnánk, tisztán látnánk az okot, amiért a felkelés, illetve az ellenforradalom kirobbant. Nemcsak azért, hogy jobban tudjuk megítélni mi magunk az akkori időket, hogy jobban tudjuk levonni a tanulságokat és következtetéseket az akkori eseményekből, hanem magának a történelemnek a dolgát illetően is. Éppen ezért, tisztelt nagygyűlés, én azt gondolom, hogy közelebb jussunk a megismeréséhez az okoknak és az akkori állapotoknak, az ellenforradalomnak és annak a célnak, ami részben az ellenforradalom célja volt, fussunk végig nagy általánosságban 'azon a tizenkét esztendőn, ami felszabadulási! n/k óta a hátunk mögött van. Nézzünk végig azon az úton, amit megtettünk, mi az, amit jel, mi az. amit rosszul végeztünk. Kapitalista ország, na rybirtokrendszeres ország voltunk, ilyen volt a hatalom 1945-ig, amíg a Szovjetunió győzedelmes hadserege ettől meg nem szabadított bennünket. Gondolkodjunk el egy kicsit, mert érdemes gondolkodni, hogy tisztán lássunk. Mi a második világháborúban részt vettünk, Hitlernek szövetségesei voltunk, elmentünk egészen a Donig, annak ellenére, hogy az akkori szovjet vezetők nagyon sokszor figyelmeztettek, hogy tartsuk magunkat távol a fasiszta háborútól és ne legyünk kiszolgálói a hitleri Németországnak. Hiába volt a figyelmeztetés, mi elmentünk és minden országot túllicitáltunk, elmentünk egészen Berlinig és az utolsó pillanatokig kiszolgáltuk mi, illetve Horthy hadserege a hitlel i Németországot. Felszabadított bennünket a Szovjetunió, ami azt jelentette, hogy megszabadultunk évszázados ltízsákmányolóinktól és elnyomóinktól, módunk lett a munkásparaszt hatalom megteremtésére. Lehetővé vált számunkra a szocialista társadalmi rend építése, illetve lehetővé vált számunkra az — ami törvényszerű az ilyen rendben —, hogy elkergessük a dolgozó nép kizsákmányolóit, államosítsuk gyáraikat, üzemeiket, bankokat, részvénytársaságokat, közlekedési társaságokat, minden olyan gazdasági egységet. amely a népelnyomóknak és kizsákmánvolóknak kezében mint kiváltságosok magántulajdona volt. TÖRTÉNELMI TANULSÁGOK Elvtársak! A mi történelmünk tele van parasztlázadásokkal. Kevés olyan ország van, amelyben annyi parasztlázadást tartana számon a történelem, mint a mi országunkban. Mi okozta ezeket a parasztlázadásokait? A parasztság elnyomatása, szolgai sorsban való tartása, kegyetlen és irgalmatlan kizsákmányolása. Nagybirtokos feudális birtokpolitika volt ebben az országban, kevesek kezén összpontosult a föld nagyobbik területe, akiknek szolgálatában kellett, hogy álljon a cseléd, a sommás, a mezőgazdasági napszámosember, akikről a felszabadulás előtti időkben úgy szoktak megemlékezni, hogy a hárommillió koldus. A szov- 1et hadsereg felszabadítása után a narasztság vette kezébe a kezdeményezést és a kommunisták irányításával, vezetésével szétosztotta a földesurak birtokait. Hatszázezer embernek, akik azelőtt véres verejtéket izzadtak a földre, több mint hárommillió kát. hold került a birtokába. A háború végigpusztított országunkon. Légitámadások ezrei értek bennünket a fasiszta háború alatt, ugyanakkor a német hadsereg öszszes hídjainkat felrobbantotta, nemcsak a dunai hidakat, de hadászati szempontból nem jelentős hídjainkat is. s a német hadsereg minden elemelhető értéket magával vitt. Emlékszünk az 1945-ös időkre, emlékszünk városainkra, vasútállomásainkra. gyárainkra, üzemeinkre, amelyek jelentős része romokban hevert, állatállományunknak pedig több mint a fele elpusztult, vagy pedig elvitték. így vette kezébe a hatalmat az akkori vezetés. így vette a kezébe a hatalma"? a munkásság, a parasztság 1945-ben. és tizenkét esztendő után elmondhatjuk, hogy háromszorosára emelkedett országunkban az ipari T Á VIRAT A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormánynak Budapest Kaposvár város és Somogy megye több mint tízezer dolgozója ma nagygyűlésen jött össze, hogy meghallgassa Dobi István elvtársnak, az Elnöki Tanács elnökének beszámolóját. Somogy megye munkásai, dolgozó parasztsága és értelmisége mélységesen elítélik az október—no vemberi ellenforradalmat és annak szervezőit. A nagygyűlés egységesen helyesli a párt $ a kormány határozott fellépését az ellenforradalommal szemben, mellyel a Szovjetunió baráti segítségével szétverte a népünket, szocialista jövőnket fenyegető ellenforradalmat. A nagygyűlés egységesen helyesli és támogatja a párt és a kormány politikáját, mely népünk felemelésére, a szocialista társadalom felépítésére irányul. Nagy megelégedéssel vettük tudomásul a szovjet—magyar párt- és korirv.ny közi tárgyalások eredményeit, a Szovjetunió testvéri támogatásának újabb nagyszerű példáját. Somogy megye dolgozói, amikor támogatásukról biztosítják a pártot és a kormányt, ígéretet tesznek arra, hogy a termelő munkában való helytállásukkal, új munkasikerekkel járulnak hozzá a szocialista Magyarország megteremtéséhez. Kaposvár, 1957. április 14. termelés és hogy egész sor olyan eredményt értünk el, ami példa nélküli a kapitalista országokban, különösen példa nélküli volt az előtt a mi országunk életében. Ipari termelésünk háromszorosára emelkedett. A népgazdaságban legfontosabb energiaipar és nyersanyagtermelés 1933- hoz képest a széntermelés két és félszerese, a kőolajtermelés 39-hez képest több mint a háromszorosára, vasérctermelésünk 25 százalékkal haladta túl a 38-ast, az acél két és félszeresére nőtt a háború előtti termelésnek. Nem volt hengereltacél ebben az országban és acél-nyersvastermelés — ma van. A SOMOGYI PARASZTOK SZORGALMÁNAK EREDMÉNYE A somogyi átlagtermelés mezőgazdasági terményekből az országos átlag fölött van, de volt ez a régebbi időben is. Ez részben a Somogy megyei mezőgazdasági termelési adottságoknak tudható be, de természetesen Somogy megye szorgalmas parasztságának is igen nagy köze van hozzá. Búzából 7,9-ről 8,4- re, rozsból 6,5-ről 6,9-re, árpából 7.9- ről 8,9-re, kukoricából 10.8-ről 10.9- re (itt jobbap is emelkedhettünk volna), burgonyából 39,5-ről 43.9- re emelkedett a mezőgazdasági termésátlag. 1935-ben 100 kát. holdra 21,9 számosállat esett, 1958-ban pedig 100 kát. holdra 25 számosállat esik. Persze, elvtársak, a számok magában megnyugtatóak, de nem lennénk igazságosak önmagunkhoz, becsapnánk magunkat, ha közelebbről nem néznénk körül ezen a területen. Különösképpen a szarvasmarhatenyésztést illetően a tejtermelést és a súlyátlagot figyelembevéve lényegesen alatta vagyunk az 1938-as, 1939-es eredményeknek. Egybevetve mindent, mélyen tisztelt nagygyűlés, ez alatt a 12 esztendő alatt elismerésreméltó és példátlan eredményeket értünk el, ami minden kétséget kizáróan népünk lelkiismeretes munkájának köszönhető. Arra is kell*gondolnunk azonban, hogy a háborús károk és pusztítások után még ilyen szorgalom dacára sem lettünk volna képesek elérni ezeket az eredményeket, ha magunkra vagyunk utalva, ha nem érezzük magunk mögött állandóan a Szovjetunió támogatását, a Szovjetunió segítségét. Kétségtelen, hogy a nagy építő munka közepette akár az ipar fejlesztésének területén, kulturális és szociális téren történtek hibák, talán lehetnének nagyobbak is eredményeink. Azonban a hibák ellenére ezeken a területeken is óriási haladást tettünk előre. Elérkeztünk 1956. október 23-hoz. Kivonultak Budapest utcáira a fiatalok, egyetemisták és mások, úgy gondolta a párt ellenzéke akkor, hogy az 6 akaratuk és céljuk alátámasztására jó, ha kimennek az utcára, s ennek megfelelően az élőkészületeket el is végezték. Október 23- án a párt ellenzéke olyan nagy felelőtlenséget követett el, amelyhez hasonlót a világtörténelem során még senki nem követett el, amely felelőtlen lépés egy nemzeti tragédiát idézett elő, amely egészen végzetessé válhatott volna akkor, ha nincs itt a szovjet hadsereg, amelyre támaszkodhattunk volna. Ezt a felelőtlenséget segítették elő a Petőfi Körben és a Kossuth Klubban, ahol hosszú hónapokon keresztül izgató és lázító előkészületi munkák folytak az ellenforradalomra. Nagy Imre kormányzásának az első napjától egészen az utolsó percéig nem volt ura a helyzetnek, elment egész odáig, hogy kérte az ENSZ segítségét. Akkor, amikor a kommunistákat és a velünk rokonszenvező embereket akasztották fel Budapest utcáin, akkor, amikor a Köztársaság téri pártházat támadták meg és becsületes munkásembereket öltek meg gyalázatos, embertelen módon, akkor miért nem szólt? Miért nem mondta, hogy ne tűrjétek, gátoljátok meg. De nemcsak az volt a veszély, elvtársak, hogy a munkás-paraszt hatalmat, a népi demokráciát megdöntők, nemcsak az volt a veszély, hogy Mindezen ty irányításával kormány alakul, s Míndszenty rádióbeszédének megfelelően alakítják a politikai és gazdasági rendszert, a restaurációt. Nemcsak ez készült. Világos volt minden tisztánlátó és gondolkodni tudó ember előtt, hogy Háborús tűzfészek lett volna az ország, illetve az volt már, csak néhány pillanat választott el tőle & hogyha a szovjet csapatok be nem avatkoznak, az itt buzogó nacionalista áramlat túlterjed az ország határain és háborút vált ki. S nem tudhatjuk, hogy ennék a háborúnak nem Magyarország népe lett volna-e az első áldozata. Kádár elvtárs ezt látta meg és emiatt határozta el magát a forradalmi munkás-paraszt kormány megalakítására, ezért kérte a szovjet csapatok segítségét, hogy hárítsák el a háborús veszélyt s mentsék meg a magyar munkásságnak és dolgozó parasztságnak a keservesen megszerzett hatalmat. A Szovjetunió segített. A varsói szerződés és a proletárszolidaritás adta ezt az elhatározást a szovjet csapatoknak illetve azok parancsnokainak, hogy avatkozzanak bele, menteék meg a népi hatalmat és gátolják meg, Iwgy háoorús tűzfészekké váljon az ország. Az ezután következő idő sem volt könnyű. Addig, amíg a munkástanácsokat a sztrájkra uszító elemektől nem sikerült megtisztítani, nehezen indult be a munka és inkább kárral, mint haszonnal járt az üzemek működtetése. Nem hittük volna és bizonyára önök Között is sokan vannak, akik nem hitték volna, hogy öt hónappal az ellenforradalmi állapotok után politúr и és gazdasági tekintetben eljussunk odáig, ahol ma vagyunk. TESTVÉRI SEGÍTSÉGNYÚJTÁS Nem maradtunk magunkra. Egymásután jelentek meg a népi demokráciák kormányai országunkban — Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia, Pulgária, a Szovjetunió, Kína — ós ajánlottak fel olyan önzetlen gazdasági segítséget, ami politikai és erkölcsi segítség is volt, ami a munkás-paraszt kormánynak reményt adott és biztosította arra, hogy tartsa kezében keményen a hatalmat, mert rendbe kell jönnie gazdaságilag, politikailag és általában a dolgainknak. Köszönet és hála elsősorban a bányászoknak, általában az üzemi dolgozóknak, hogy erre a segítségre támaszkodva a munkát beindították és a bányászoknál különösképpen, de nagyon sok üzemben ma már elérték aa október 23 előtti termelési színvonalait, sőt vannak helyek, ahol túl is haladták azt. Most a munkás-paraszt kormány Szovjetunióban járt, ahol politikai és gazdasági tárgyalásokat folytatott a Szovjetunió vezetőivel. Én magam is a küldöttség égjük tagja voltam, alkalmam volt résztvenn* a tárgyalásokon, alkalmam volt meghallgatni és megfigyelni a Szovjetunió politikai és gazdasági vezető embereit, azoknak vélekedéseit, érdeklődését a mi népünk sorsa, életé felől. A gazdasági eredményei énnek a tárgyalásnak — nemcsak a delegáció tagjainak részire, baiirrn ahogy a közhangulatot ismerem — a közvélemény részére is megnyugtató. Úgy kell dolgozni, támaszkodva erre a segítségre, hogy a jövőben ne szoruljunk semmiféle gazdasági támogatásra és saját szorgalmunkkal el tudjuk kerülni az inflációt, a munkanélküliséget. En, a magam részéről arra bérem Kaposvár dolgozó népét, ipari dolgozókat, a parasztságot, az értebsffeéget, hogy az őket jellemző szorgalommal fogjanak munkához, biztosítsuk a rendet, biztosítsuk az elérhető termelést a népgazdaság minden ágában, építsük a szocializmust, hogy minél előbb élhessük a nyugodt, biztonságos és megelégedett életet.
