Somogyország, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-13 / 86. szám

—----------------------------------------------------------------------------------! ................... I ■ ........... MOOY ORSZÁG ____________________________________Szombat^J£52^jíprilis^B^ A revizionizmus elterjedésének okairól »A revizionizmus elkerülhetetlen­ségét a modern társadalomba le­nyúló osztály gyökerei szabják meg. A revizionizmus nemzetközi jelen­ség.« (Lenin) Napjainkban gyakran felvetődik a kérdés, miért van olyan nagy eszmei zűrzavar, s miért terjedhet el és erősödhetnek meg a revizionista nézetek. E cikk keretében vázlatosan a revizionizmus elkerülhetetlensé­gével kívánunk foglalkozni. A marxizmus—leninizmus tanítása közvetlenül a munkásosztály fel­világosítását és megszervezését szol­gálja, megmutatja ennek az osztály­nak feladatait és bebizonyítja, hogy a kapitalista rendet a gazdasági fej­­■ lődés következtében elkerülhetetle­nül fel fogja váltani egy új rend, a szocialista rend. Nem csoda, hogy ennek a tudományos tanításnak, mely kifejezi a munkásosztály, az egész dolgozó nép érdekeit, harc árán kellett megtenni az élet útján minden egyes lépését. A reakciós ideológusok mindent elkövetnek, hogy meggátolják a marxizmus terjedését. Igen gyakori­ak voltak a burzsoá és kispolgári ki­rohanások a marxizmus ellen. En­nek ellenére már a múlt század het­venes éveiben a marxizmus győze­delmeskedett a munkásmozgalom minden más ideológiáján. Ekkor megváltoztak a harc formái és ki­indulópontjai, de a harc tovább folyt. A marxizmus létezésének má­sodik félszázada (a múlt század kilencvenes éveiben) egy marxizmus­sal szemben ellenséges áramlatnak, a marxizmuson belüli harcával kez­dődött. A marxizmust megelőző szo­cializmusok vereséget szenvedtek. A harcot most már nem a saját ön­álló talajukon, hanem a marxizmus általános talaján folytatják, s ki­alakult a revizionizmus. Miben rejlik a revizionizmus elkerülhetetlensége a kapita­lista társadalomban? Melyek a revizionizmus társadalmi gyökerei? A revizionizmus társadalmi gyöke­re egyrészt a munkás arisztokrácia, amely osztályhelyzeténél fogva kö­zelebb áll a kizsákmány ölökhöz, a burzsoáziához, mint az elnyomottak­hoz, a proletáriátushoz. Nem érde­ke a kapitalizmus megdöntése, a pro­letárdiktatúra kivívása, a szocializ­mus felépítése — számára sokkal elő­nyösebb, ha a munkásmozgalom megmarad a kapitalizmus keretein belül. Ezért a kapitalizmus megre­formálásának híve, nem alkarja azt forradalmi úton megdönteni. Másrészt nincs és nem is lehet kínai fal a munkásosztály és a tő­kés társadalomban lévő más társa­dalmi osztályok, rétegek között. Még á legfejlettebb tőkés országokban is viszonylag nagyszámú kistulajdonos létezik. A kapitalizmus még napja­inkban is újra és újra életre hív egész sor középréteget. Ezeket az új kistermelőket a kapitalizmus éppoly elkerülhetetlenül ismét lesüllyeszti a proletáriátus soraiba. Ezért a kis­polgárt világnézet újra meg újra fel­üti fejét a munkásosztályban, sőt a munkáspárton belül is. Mindaddig lehátv amíg a tőkés társadalmi rend­szer létezik, a revizionizmus is fennmarad, hol gyengébben, hol erő­sebben nyilvánul meg — ez a tör­ténelmi körülményektől, a fejlődés­től függ. A revizionizmus politikáját — amely szemben áll a munkásosztály Igaz érdekeivel — legvilágosabban Berstein Eduard fogalmazta meg: A Végcél — semmi a mozgalom — minden■« Mit jelent ez? A proletá­riátus végcéljáról való lemondást jelenti: »Esetről esetre történő állás­­foglalás, alkalmazkodás a napi ese­ményekhez, az apró-cseprő politikai változásokhoz, a proletáriátus alap­vető érdekeinek. az egész tőkés tár­sadalom, az egész tőkés fejlődés alapvető vonásainak elf eledése, ezeknek az alapvető érdekeknek fel­áldozása pillanatnyi valóságos, vagy képzelt előnyök kedvéért — ez a revizionista politika.« (Lenin) Eb­ből következik, hogy ez a politika végtelenül sokféllé formát ölthet és minden új történelmi fordulat a re­vizionizmus ilyen, vagy olyan váll­fáját váltja ki. Nagy vonalakban a századfordulótól napjainkig a revi­zionizmus a következő formákat öl­tötte: reformizmus, szociáüsoviniz­­mus, demokratikus szocializmus, nemzeti kommunizmus. De felvetődik a kérdés, mi az oka, hogy a revizionista nézetek a legutóbbi időkben világméretekben megerősödtek? Az utóbbi években végbemenő nagy történelmi változások adnak erre világos magyarázatot. A világ fejlődése a második világháború után fordulóponthoz érkezett. 1. A szocialista világrendszer ro­hamos erősödése, a szocializmus óriási vonzóerejének növekedése az egész világon. A szocialista ‘eszmék ma már olyan vonzóerőt gyakorol­nak, hogy nyíltan még a legreakció­­sabb erők sem merik támadni. 2. A gyarmati rendszer szétesésé­nek meggyorsulása az. utóbbi évek­ben. Több mint egymilliárd ember szabadult fel a gyarmati elnyomás alól, ráléptek az önálló fejlődés út­jára. A gyarmati rendszer minden eresztékében recseg-ropog. Szerte a világon nagy lendületet kapott a gyarmati népek szabadságharca. Ez a folyamat nagy mértékben meg­gyengítette az imperializmus pozí­cióit az egész világon. 3. Szerte a világon megerősödtek a kommunista és munkáspártok, tö­megbefolyásuk növekedett. Az Ön­álló fejlődés útjára lépett országok­ban növekszik a munkásosztály lét­száma, politikai súlya, politikai ön­tudata. A marxizmus—leninizmus eszméi mindinkább meghódítják az emberiséget. A szocialista világrend­­szer — a munkásmozgalom erősödése mind közelebb hozza a kapitalista rendszer bukását. Az imperialista erők az elmúlt években a hidegháborúval próbál­ták a szocializmus erősödését meg­előzni. Ez nem vezetett ugyan ered­ményre, de most mégis újra ezzel próbálkoznak. Ehhez nagy szüksé­gük van a revizionistákra. A nyílt reakciósokat a dolgozók hamar fel­ismerik és hátatfordítanak nekik. Nehezebb azonban leleplezni azokat, akik a szocializmus, a kommuniz­mus híveiként lépnek fel. Az in­gadozó, nem állhatatos elemeket, gyengén képzett embereket könnyen megtévesztik. Az imperialisták ezért az ideológiai harcban a legnagyobb szerepet a revizionistáknak szán­ták. Egy újabb kérdésként vetődik fel: mi az oka annak, hogy nálunk annyira meg tudott erősödni a revizionizmus? A revizionizmus terjedését nem szabad elválasztanunk attól a tény­től, hogy világméretekben megerő­södtek a revizionista nézetek. Azon­ban figyelembe kell vennünk, hogy a revizionizmus terjedésének egyik oka a munkásosztály növekedésének ténye. Ismeretes az a tény, hogy fel­számoltuk az ipari tőkések és nagy­­birtokosok osztályát, s ráléptünk a szocializmus építéséinek útjára. A szocialista építés következtében je­lentősen megnövekedett a munkás­­osztály száma. Milyen rétegekből gyarapodott a munkásosztály? 1. A dolgozó parasztságból. Falu­ról ezrek és tízezrek vándoroltak el városokba, üzemi munkásoknak. Nemcsak szegényparasztok, hanem a középparasztok közül is jó néhá­­nyan az iparban helyezkedtek el. 2. A kulákság felszámolása követ­keztében ők is tömegesen özönlötték el a várost. Nagyrészük üzemi mun­kás lett. 3. Városi emberek tömegei: kis­iparosok, kiskereskedők stb. jelen­tős része szintén munkás lett. 4. Fasiszta volt katonatisztek, csendőrök, a régi közigazgatási em­berek egy része szintén üzemi mun­kás lett. Ezenkívül természetesen a tős­gyökeres üzemi muhkások fiai közül is sokan üzemi munkások lettek. Ez pozitív vonása a munkásosztály számszerű, fejlődésének. A volt kizsákmányolok természe­tesen nem jó szemmel nézték a szocializmus építését, a zöme meg­maradt a népi demokratikus rend el­lenségének és ott ártottak a rendszer­nek, ahol csak tudtak. S mi történt a városi kisemberekkel? A kis egzisz­tenciák elhamarkodott felszámolása nagyrészüket szembefordította a né­pi demokráciával, mert anyagilag rosszabb helyzetbe kerültek, mint voltak. A túl gyors iparosításnak a munkásosztályra nézve is volt ebben az értelemben negatív hatása. Nem fejlődött egészségesen a párt sem. A felszabadulás után felhígította az egészségtelen pártversengés. Nagy számban kerültek be olyan elemek a pártba, akiket nem a nagyszerű cé­lok vonzottak, nem meggyőződésből léptek a pártba, hanem az egyéni érvényesülés lehetőségei miatt. Ná­lunk is feltűntek a munkásmozga­lom olyan hívei, akik a marxizmus— leninizmusnak csak némelyik téte­lét, az új világnézetnek csupán egyes részeit, vagy egyes jelszavait, követeléseit tették magukévá, anél­kül, hogy képesek lennének arra, hogy végképpen szakítsanak általá­ban a polgári nézet és különösen a polgári demokratikus világnézet minden hagyományával. A mi ta­pasztalataink is teljes mértékben igazolták Lenin eivtársat, hogy: »A munkásmozgalom növekedése el­kerülhetetlenül bizonyos számú Kis­polgári elemet vonz a munkásmoz­galom híveinek sorába, akik a pol­gári ideológia rabjai, nehezen sza­badultak tőle és folyton-folyvást visszaesnek bele.« Marx, Engels, Lenin nemcsak han­goztatták az elvi vitát, az elvi har­cot, az elmélet tisztaságát, hanem állandó, nyílt elvi vitában, kemény harcban megvédelmezték az elmé­let tisztaságát, s elszánt harcot vív­tak minden* elhajlás, minden oppor­tunista, kispolgári nézet ellen. Éppen ezt tévesztette szem elől az MDP Központi. Vezetősége — jóformán nem folytatott elvi harcot Nagy Imre és társai opportunista nézetei ellen. A Nagy- és Losonczi-csoport szabadon terjeszthette nézeteit, s e nézetek nem lettek nyílt elvi vitá­ban leleplezve és visszautasítva. Ép­pen ezért a revizionisták nagyon sok párttagot, párt-, állami és tömeg­szervezeti funkcionáriust, becsü­letes pártonkívüli dolgozót meg tud­tak téveszteni, s a nép alapvető ér­dekei ellen fel is tudták őket hasz­nálni. Gátolta a revizionizmus elle­ni harcot az is, hogy az MDP veze­tői, a régi, kipróbált, képzett elvtár­sakat háttérbe szorították, s nem tá­maszkodtak megfelelően a fiatal, de aránylag képzett elvtársakra. Erősítette a revizionizmus had­állását az is, hogy hazánkban a ki­zsákmányoló osztályok maradvá­nyai sokkal nagyobb politikai erőt jelentettek, mint bármelyik más né­pi demokratikus országban. Bátorí­totta őket az, hogy Nyugatról állan­dó erősítést, segítséget és biztatást kaptak. Megkönnyíti a revizionista néze­tek elterjedését az a körülmény,' hogy az osztályellenség, a burzsoázia váltogatja taktikáját. Ha a kizsák­mányolok (nálunk a volt kizsákmá­nyolok) taktikája mindig egyforma, vagy legalábbis egyfajta lenne, ak­kor a munkásosztály, a párt rögtön megtanulná, hogy arra ugyanolyan egyforma, vagy egyfajta taktikával feleljen. Lenin ezzel kapcsolatosan megállapította: »A polgári tak­tika zegzugos útjai erősítik a revi­­zionizmust a munkásmozgalomban, és azQn belül az ellentéteket gyak­ran egyenesen a szakadásig élezik ki.« A nép ellenségei mindig az adott helyzetnek megfelelő taktikát alkalmazzák. Hazánkban a felszabadulás után szintén az adott helyzetnek megfe­lelő taktikát alkalmazták a kizsák­mányoló elemek és azok csatlósai. Gyakran nyíltan harcoltak a kom­munisták elten. 1956-ban a »sztá­­lintalanítás«, a »rákosizmus« elleni harc jelszava alatt a kommunisták, az MDP ellen vívták harcukat. A hemzeti kommunizmus jelszava alatt pedig folyt a harc, hogy ha­zánkban visszaállítsák a kapitaliz­must, az országot ismét a kapitalis­ta országok politikai, gazdasági és kulturális függvényévé tegyék. Ez a körülmény azt. jelenti a kommunis­ták részére, hogy a revizionista törekvések, nézetek ellen konkrétan vigyék a harcot, bármilyen cégér alá bújik is. Csak vázlatosan foglalkoztunk a revizionizmus elterjedésének okai­val. A fentieken kívül még sok kö­rülményt, okot figyelembe lehet venni. Egy dolog bizonyos, hogy ál­landóan, mindigaz adott helyzetnek megfelelően elvi harcot kell folytat­ni a revizionizmus ellen, mert a munkásosztály csak így töltheti be történelmi hivatását, csak így dönt­heti meg a kapitalizmust, s építheti fel a szocializmust. S. K. Az ENSZ leszerelési albizottságának munkájáról Zorin beszéde London (MTI). A TASZSZ jelenti: Stassen, az amerikai küldöttség ve­zetője az ENSZ leszerelési albizott­ságának ülésén bejelentette, hogy az Egyesült Államok hajlandó hozzájá­rulni hagyományos fegyverzetének és fegyveres erőinek 15 százalékos csökkentéséhez, ha az Egyesült Álla­mok, a Szovjetunió és Kína fegyve­res erőinek létszámát két és félmilli­óm, a fegyverzetet és a katonai kia­dásokat tíz százalékkal csökkentik. Mint Londonban ismeretessé vált, az albizottság legutóbbi ülésén Zo­rin, a Szovjetunió -képviselője is fel­szólalt. Az amerikai küldött felszólalását érintve Zorin hangsúlyozta, hogy tel­jesen alaptalan volna az amerikai küldöttség valamiféle »nagy enged­ményéről« beszélni. Emlékeztetett arra, hogy 1952. május 28-án az Egyesült Államok, valamint Anglia és Franciaország küldöttségei az ENSZ leszerelési bizottsága elé ter­jesztett javaslatukban hozzájárulnak ahhoz, hogy csökkentsék az Egye­sült Államok, a Szovjetunió és Kína fegyveres erőinek létszámát egy-, egy és fél millióra. Most viszont az ame­rikai küldöttség nem hajlandó elfo­gadni a korábban saját maga által előterjesztett csökkentési arányt és »nagy engedménynek« tekinti, hogy hozzájárult további 15 százalékos csökkentéshez. Jelenleg egyedül arról lehet beszél­ni — mondotta Zorin —, hogy az Egyesült Államok megkezdett bizo­nyos mozgást a fegyveres erők ég a fegyverzet további csökkentése irá­nyában, de még mindig távol áll at­tól a színvonaltól, amelyet 1952-be» lehetségesnek tartott. Ha ilyen csi­galassúsággal haladunk előre, ahogy azt az Egyesült Államok küldöttsége teszi, aligha oldjuk meg az elénk tűzött feladatot. E lezajlott vita — mondotta g szovjet képviselő — azt a gondolatat sugallja, hogy a nyugati hatalmak képviselői nem készek valóban meg­oldani a fegyveres erők és a fegyver­zet lényeges csökkentését és nem készek e célból megfelelő megállapo­dásra. Javaslatuk lényegében olya» lépések megtételére irányul, amelyek egészen jelentéktelen csökkentést helyeznek kilátásba, bizonyos esetek­ben pedig feljogosítják az államokat annak a színvonalnak az emeléséire, amelyet biztonságuk szempontjából szükségesnek tartanak. A Szovjetunió képviselője végeze­tül annak a reményének adott kifeje­zést, hogy az előállott helyzet alapos átgondolása és a népek követelései­nek mérlegelése után a nyugati kül­döttségek határozottabb lépéseket tesznek azon te'^Aatok elfogadása 'vában, amelyek a nagyhatalmak fegyveres erőinek és fegyverzetének valóban lényeges csökkentését fogják jelenteni, legalább is arra a színvo­nalra, amelyet ők három—négy évvel ezelőtt javasoltak. Adenauer a jövő hét elején válaszol Bulganyin levelére Berlin (MTI). A nyugatnémet saj­tó értesülései szerint Adenauer kan­cellár a jövő hét elején válaszol Bulganyin szovjet miniszterelnök legutóbbi üzenetére. Adenauer leve­lét Haas, a szövetségi köztársaság moszkvai nagykövete fogja átadni. A levél tartalmáról kiszivárgott hí­rek szerint Adenauer állást foglal a nyugatnémet szovjet kereskedelmi tárgyalások májusban, Moszkvában történő megkezdése mellett. Bonni politikai körökben azt várják, hogy a tanácskozások hosszú ideig tarta­nak és Bonnban is folytatódnak majd. A válaszlevéltől függetlenül most készítik elő Bonnban a nyugatnémet választ a Szovjetunió október 22-i jegyzékére is. A jegyzék sajtóértesü­lések szerint a német újraegyesítés (kérdésével összefüggő konkrét ja­vaslatokat fog tartalmazni. Átadá­­sára rövidesen sor kerül. Berlin (MTI) Adenauer nyugatné­met kancellár május 23-án hivatali)« látogatásra az Egyesült Államokba utazik. A kancellárnak ez lesz ötödik hivatalos amerikai útja. Eisenhower elnökkel és Dulles küügyminiszter­­rel fog megbeszélésekét folytatni. Az algériai háború befejezésének követelésére pénteken Franciaországban tiltakozási napot rendeztek Párizs (MTI). Az algériai háború befejezésének követelésére a francia békemozgalom pénteken Franciaor­szágban országszerte tiltakozási na­pot szervezett. Már csütörtökön több helyen tilta­koztak a dolgozók az algériai hábo­rú folytatása és az Algériában elkö­vetett túlkapások ellen. Számos küldöttség kereste fel a miniszterel­nökséget, hogy átadja az üzemekben körözött békeíveket. Különösen a francia főváros épít­kezéseinél volt nagyobbarányú mun­kabeszüntetés. Rouen körzetében is sok helyen került sor munkabeszün­tetésre. A roueni dolgozók a megyefónök­­ségre és a városházára indítottak küldöttségeket. Nizzában, Marseilles­­ben szintén munkabeszüntetések je­lezték a francia dolgozók békeakará­tát. í7oe о II oo I A©*5 5 О I / I шша ЪЩоша mme WASHINGTON (MTI) Brücker amerikai hadsereg­ügyi miniszter csütörtökön a Penta­gon sajtóértekezletén kijelentette, hogy az Európában állomásozó ame­rikai csapatok töltik majd be azt az űrt, amely az angol csapatok vissza­vonulása következtében keletkezik. PÁRIZS (MTI) A Reuter jelenti: A francia szenátus most foglalkozik a kormány kczségfejlesztési politikájával. A vi­tában elhangzott felszólalásokból ki­tűnik hogy több mint 21 000 faluban nincs folyóvíz, 606 falu villanyvilá­gítás nélkül van és 16 000 falu nem rendelkezik elegendő villanyáram­mal. LONDON (MTI) Mint a Reuter jelenti, dr. J. Millar-Smith belfasti kórházi or­vos az angol orvosi laphoz intézett levelében annak a véleményének ad kifejezést, hogy a. korszerű, kátrá­­nyozott utak okozzák a , tüdőrákot. Millar-Smith szerint 40 évvel ezelőtt az emberek szintén sokat dohányoz­tak, de ritka volt a kátrányozott út és csekély volt a tüdőrákos megbe­tegedések szama is. MOSZKVA (MTI) A TASZSZ jelenti: A Szakszervezeti Világszövetség meg­hirdette algériai szolidaritási hét al­kalmából a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsa táviratot intézett az SZVSZ-hez tartozó Algériai Szak­szervezeti Szövetséghez és az SZSZNSZ-hez tartozó algériai mun­­ikásak általános szövetségéhez. A táv­iratok a Szovjet Szakszervezetek szo­lidaritásáról biztosítják az algériai dolgozókat országuk nemzeti függet­lenségéért vívott harcukban. MOSZKVA (MTI) A történelmi nevezetesség» Aurora hajón javításokat végeznek. A javítás befejezése után az Aurora külseje teljesen olyan lesz, mint az Októberi Forradalom napjaiban. VARSÓ (MTI) A PAP jelenti: A varsói egyetem 1952-ben létesített magyar nyelv és irodalom tanszékének dol­gozói Jan Reychman egyetemi ta­nár vezetésével több magyar vonat­kozású könyv kiadását készitik ele. HAIDER ABAD (MTI) Az első jelentésnél sokkal nagyobb a haiderabadi hajószeren­csétlenség áldozatainak száma. A Reuter-iroda közli azt a hivata­los jelentést, amely szerint a Haí­­derabad államban szerdán történt hajószerencsétlenségnek kétszázan estek áldozatul. Ennyien fulladtak a Godavari folyó vizébe, amikor egy zarándokokat szállító hajó felborult.

Next

/
Thumbnails
Contents