Somogyország, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-10 / 83. szám
Я Я 1**1 я в I * Я • Ж в % я ^TM““*^^*TMтТуМРтиЯ]!я^$мНЯн!1р1!ЯИИИЯИННДЯДИИЯЯВИИИИИИВИг ^* dbb I • * ff njgjfl lyWW ВВтоВу *• я # •**4г ИХ*ЕА!ж;:^) , га J? ггп Fl Zf® '-■ /£Г\^ 1Ц (Ы шт Ш шш Т&/Г egperdült a dob, megfújtuk а trombitát. Aiki becsületeit, hírnevet akar szerezni az úttörő névnek, közénk áll. Kibontottuk a csapatzászlót, a Magyar Tenger úttörőcsapat zászlaját Siófokon. Az első úttörők: szülők. Szülőik, akik szívükön viselik a gyermekek sorsát, jövőjét. Akiknek nem közömbös a gyermeki lélek fejlődése. Éknumkásofes, művezetők az első úttörők Siófokon. Ez a záloga annalk, hogy a csapatunk ’ méltó maradjon nevéhez. 1957. február hó '26-án szülők, nevelők — összesen húszán — összejöttünk, hogy megbeszéljük fiatalságunk jövőjét, hogy megértsük egymást, és egyöntetűen váltottuk, hogy termi kell. Egyetértettünk abban is, hogy szükség van ifjúsági szervezetre. Szükség van a szocialista hazát építő, becsületes fiatalok nevelésére. Szükség van arra, hogy gyermekeinket felemeljük és emberségesebb embert formáljunk belőlük. Magyart nevelni, aki nemzeti jelképeinket nem üres kérkedésből deklarálja, hanem mélységes hazafiúi szeretettel és rajongással őrzi szívében. Embert nevelni, aki testvérének tartja a becsületes, dolgozó embert és magasra emeli a humanizmus zászlaját. Баек a gondolatok a leglényegesebb vonásai elképzeléseinknek. Sok probléma merült még fel, de egyetértettünk, mert céljaink közösek. Egyet akarunk, egyet értettünk. 1957. február hó 26-án jelent meg az MSZMP határozata az ifjúság nevelésével kapcsolatban. A 6. pont világos, félreérthetetlen programot ad. Mindannyian egyetértettünk vele. Nagy segítség volt, hisz számtalan kétségre adott megnyugvást. Ez a határozat az emberiességre, a szülők és pedagógusok együttműködésére hív fel bennünket, A szerető együttműködés és támogatás megindult és rajtunk múlik, hogy mély gyökeret eresszen mindenkiben. 1957. március 6-án a kaposvári értekezlet után még komolyabban indult meg a munka. A szervező testület megvan. Március hó 10-én már a szervező bizottság kiadta a toborzót a gyerekeknek. A szövege: »A megalakult Úttörő Szervezőbizottság felhívja a tanulók figyelmét, hogy az úttörőcsapat szervezése megindul! A csapatba való belépés teljesen Önkéntes. A csapat tagja lehet: 1. Aki önként jelentkezik. 2. Aki magára nézve kötelezőnek ismeri el a szervezet törvényeit. 3, Aki az újoncpróbára felkészül és sikeresen leteszi. 4. Akinek magatartása, tanulmányi előmenetele körül nincs súlyos hiba.« Xpddig jelentkezett 160 tanuló, 96 •Lj fiú és 67 leány. A meginduláshoz nem is akarunk több tanulót. Csak annyit, amennyit össze tudunk fogni, amennyinek felejthetetlen foglalkozásokat tudunk nyújtani. A csapat szervezését a következőkben valósítottuk meg: 1. Van 23 tagból álló elnökség, mely mint patronáló szervezet áll a csapat felett. Tagjai a község politikai, állami, társadalmi vezetői, vállalatvezetők, stb. Feladatuk az úttörőcsapat patronálásán kívül az úttörőmozgalom népszerűsítése, az észrevett hibákra azonnali reagálás, javaslat a hibák kijavítására. Közvetlen beleszólásuk a csapat munkájába, életébe, utasítgatás stb. nincs. 2. A szervező bizottság 18 főből áll. Szülők, pedagógusok, akik önként vállalják az ifjúság nevelésének, vezetésének gondjait, örömeit, szépségeit. Ez a bizottság dolgozza ki a foglalkozások tervét, programját. Ez tűzi ki a célt, a feladatot a pajtások elé. (Jelenleg az újoncpróbákra való felkészítést, mely a szeptemberben tartandó avatásra készíti elő a pajtásokat.) 3. A csapatparancsnokság a szervező bizottság tagjaiból és az egyes szakcsoportok vezetőiből alakult. A csapatparancsnok pedagógus, helyettesei szülők. A fiúraj parancsnoka szülő, a leányraj parancsnoka pedagógus. Helyettesük egy gimnazista fiú és egy leány. Az orsparancsnokok szülők, pedagógusok. Helyetteseik az őrsök tagjainál 2—3 évvel idősebb fiúk és leányok. 4. A meglévő lehetőségeink alapján a következő szakcsoportokat akarjuk megszervezni. Leányoknak: kézimunka, népi tánc, sporf. Fiúknak: repülőmodellező, technikus, vízi- és sport-szakcsoport. Közös szakcsoport lenne a rádiós és a fényképész. Szeretném néhány szóval a jövőt is ecsetelni. A jelenlegi helyettes őrsvezetők egy év múlva átveszik az őrsök vezetését, a helyettes rajvezetők! két év múlva. Ez alatt az idő alatt elsajátítanák a vezetéshez szükséges ismereteket. Minden vezető a beosztásának megfelelő szinten köteles letenni az úttörőpróbát. A csapat minden nevezetesebb megmozdulásáról, kirándulás, táborozás stb. naplót vezetünk. A csapatnapló az egész csapat munkájának, életének hű tükre lesz. Az alapvető elgondolásainkat és a szervezeti megoldásokat írtam le. Nem egyéni munka, hanem a szervező bizottság munkája. A sok jó elgondolás, elképzelés ezután válik majd gyümölcsözővé. XT övetkező feladatunk a jelent-*-*■ kezeit tanulókkal ismertetni a követelményeket és a csapat szervezetét, egységeinek beosztását. Az elmondottakból kitűnik, hogy igen komoly szervező tevékenység előzte meg eddigi munkánkat. Igaz, nem ismerünk fáradságot, mert a te, az 6, a mi gyermekeink jövőjéről van szó és nem közömbös számunkra, hogyan fogják megbecsülni hazájukat, embertársaikat, munkájukat. A siófoki úttörőcsapat kibontotta zászlaját. Sipos Béla igazgató Megalakult az úttörőszervezet Kadarkúton Felhívással fordultam a tanulóifjúsághoz, hogy akik szeretnének továbbra is úttörők lenni, jelentkezzenek. A volt csapatgárdistákkal előzőleg megbeszéltük a mozgalom eddigi hibáit, eredményeit, vázoltuk a jövőre vonatkozó tervet. Elmondották maguk a pajtások, hogy mit szeretnének: kirándulás, táborozás, sport, szórakozási lehetőséget biztosítsunk számukra. Ilyen tervvel fordultunk a tanulóifjúsághoz. Jelentkeztek szép számmal a pajtások, iskolás koron kívüliek is. A fenti tervhez — a nagyszámú jelentkezésre való tekintettel — kijelentettem, hogy az úttörők vörös nyakkendőt is viselnek, erre még többen jelentkeztek. Felszabadulásunk 12. évfordulójára kis ünnepélyt rendeztek az úttörők, labdarúgó-mérkőzéssel egybekötve. Erre az ünnepélvre szép számmal jöttek a pajtások, vörös nyakkendővel. PISTI ÉS KATI ni? Hegedűs Imre igazgató, a szervező testület elnöke. — Na, gyerekek, most menjetek játszani! Pisti és Kati nekiiramodott a napsugaras park széles, salakos útján. — Ne menjetek messze, itt játsszatok a közelben! A két fiatalasszony leült a pirosra festett padra. Vidámak voltak, nagyhangúak, csinosak és cseppet sem diszkrétek. — Olyan szabadnak érzem magam — szólt az egyik, hátravetette fejét és nagyot nyújtózott. — Képzeld, Pestre utazott a férjem. Egy hétig szalma leszek. Na és? Találkoztok a Karcsival? — kíváncsiskodott a másik. — Ugyan, édesem, ez csak természetes... — Sokat sejtető pillantások, vidám kuncogás. — Elvégre élűi is kell az embernek. — ,Ti, hogy vagytok? Váltok, vágj' húzzátok még az igát? Fanyar arcmozdulat. — Nem soká bírom. Tudod, hiányzik a bár, egy kis szórakozás, a flört... — Megértőén összenevettek. A két gyerek kissé távolabb, vidáman játszott a tavaszi napsütésben. Pisti lehetett az idősebb, Kati a bájesabb, mint aféle kislány. Egy piros-fehér pettyes gumilabdát dobáltak, s nagyokat kacagtak egymás ügyetlenségén. Úgy látszik, hamar megunták a játékot, mert Pisti azt mondta: — Kati, gyere, szedjünk virágot! — Nem szabad, nézd, ott a bácsi ... — Mit félsz, te szamár, majd elszaladunk... Odasettenkedtek a virágágy mellé. Kati félősen pislogott hátra, de Pisti elkapta a kezét: — Gyere, te gyáva! — Lehajoltak, s marokkal tépték a park gyönyörű virágait. — Nézd, de szép virágot szednek a gyerekek! — mondta elismeréssel az egyik anya. — Jó lesz otthon a vázába, legalább nem kell venni... A parkőr lassú léptekkel, botjára támaszkodva közeledett. A gyerekek szétrebbentek. Nem mentek messze, csak annyira, hogy biztonságban érezzék magukat, s csúfondárosan néztek a bácsira. — Ti nem tudjátok, hogy tilos a virágokhoz nyúl— szólt feddő hangon. — Csakazértis, tudja, csakazértis... — feleselt Pisti és nagyöt toppantott lábával. Kati vérszemet kapott. Két kicsi mutatóujját egymásra rakva csúfolta az ősz, öreg embert. — Nézd, de jó pofa... — Édes egy gyerek! — szóltak az anyák, s nevetgélve várták a fejleményeket. — Úgyis leszakítjuk, ha elmegy, heee... — Nem a magáé, tudja! — Vén trotyli... — így a gyerekek. Az öreg fenyegetően emelte fel botját, s megindult feléjük. Az egyik hölgy felkiáltott: — Ne merje bántani! Megállt a bot a levegőben. A parkőr csodálkozva hátranézett, megfordult, s odament a pádhoz. — A magúit gyerekei? — Igen, van valami kifogása ellene? — De kérem ... hát igazán figyelmeztethetnék őket, hogy nem szabad bántani a virágot. — Jól van, csak menjen a dolgára. Ne tanítson minket, a gyereknevelés a mi dolgunk ... Az öreg szó nélkül végigmérte őket, megcsóválta a fejértés elindult. Pisti utána uerott és megrántotta a kabátját: — Beee...e...e, be...eee..,e — csúfolod ott, s nagy szamárfüleket mutatott a bácsinak. Az asszonyok nevettek: — Micsoda bátor fiú! Néhány perc múlva éles visongásra lettek figyelmesek. A két gyerek összeveszett a labdán. Pisti mindkét kezével belekapaszkodott a kislány copfjába, úgy ráncigálta. Kati meg keservesen sírva ütötte, ahol érte. A két anya szinte egyszerre ugrott fel a pádról. Szikrázó szemekkel, dühösen próbálták szétválasztani a gyerekeket, s közben nem mulasztottak el epés megjegyzéseket fűzni a történtekhez: — Hát haszontalan kölyked van, mondhatom! Nézd, hogy kikanmolta a kislány arcát! — De oda vagy a tiéddel... Talán azt hiszed, különb, mint az enyém ... Nem! Egyik anya sem különb a másiknál... ri — Ф ipacsok a mezőn Robogott velem a vonat. A kupéban magam ültem, kedvteleniil, egy megtört élet fájdalmával a szívemben. Hat hónapot, feküdtem a kórházban, s csak most hagyhattam el hosszú hónapok után. De ez a hat hónap minden reményem összetörte. Szép terveim mind semmivé váltak a láz fojtogatásában. Unottan bámultam ki az ablak előtt elsuhanó fákra. Zöld mezők, serkenő búzatáblák, felszántott földdarabok váltogatták egymást. Máskor ez a táj oly sok szép gondolatokat szült bennem. A felszántott földdarabok mint kinyitott könyv lapjai, a természet nagy törvényét tárták ámuló szemeim elé, s a létért való küzdelem egyegy szakaszát. Szerettem ábrándozva nézni a robogó vonatból a jólismert, de mégis mindig új vidéket. Valahányszor erre jártam, újabbnál újabb szépségeket fedeztem fel benne, amelyet eddig nem vettem észre. Ezek az apró felfedezések örömmel töltöttek el. De most nem tudtam megtalálni azt a varázst, mely annyiszor lenyűgözve tartott. Üres volt a tekintetem és üres az agyam. A gondolatok bénultan keveregtek valahol a koponyám mélyén. Saját tört életem iránti fájdalmam töltötte be az egész nagy valót. Itt pedig az ábrándoknak nincs helye. Közben sorban maradtak el az állomások. Már a hazai táj ismert rétjein, földjein zakatolt a vonat. Hirtelen felélénkültem. Valamit láttam. Távolról úgy éreztem, hogy az egyik tavaszi, zöldellő rét szélén két piros pipacs int felém. Ahogy közelebb értünk, láttam, hogy nem pipacsok virulnak, hanem két pirosruhás lányka, olyan tizenhat-tizenhét éves formák, ülnek a pázsiton. És integetnek. Jóleső melegség áradt szét tagjaimban. Ez a kedves, játékos integetés egyszerre visszaadta az önbizalmamat. Eszembe jutott, hogy engem otthon várnak és boldog örömmel fogadják vissza a tékozló fiút, aki saját gondatlanságából szerezte meg a betegséget. És vár egy szőkehajú kislány, éppen ilyen, mint ez a két integető, pirosszoknyás lányka. A vonatkerekek mÁntha új ritmust zakatoltak volna, s a táj újra feltárta előttem minden szépségét. A nap pazarabbul sütött, mint valaha és agyamban eljövendő életem nagy tervei zsongtak. Messzire kihajolva az ablakon, integetni kezdtem a két piros pipacs felé, akik a jzöZd fűben virulva, visszaadták 'azt a régi, bizakodó énemet. Már nem éreztem, hogy megtört az életem útja, sem azt, hogy messze a cél. Nyílegyenes úton, biztos léptekkel haladtam a közeli cél felé. Megállt a vonat,j s egy egészen új ember szállt le róla, mint aki felszállt. Ezen a tavaszon én láttam először pipacsot a réten. BALOGH LÁSZLÓ Újjászerveztük а II. Rákóczi Ferenc áll. ált. iskola úttörőcsapatát Iskolánkban az úttörőmozgalom októberig több-kevesebb eredménynyel működött. Voltak lelkes örsök, amelyek önállóan megtartották foglalkozásaikat, elmentek futballozni, kirándulni és a legjobbak a technikai állomásra jártak a különböző szakkörökre. Az ifjúsági mozgalom vajúdó szakaszában, amikor még csak kialakulóban voltak a szervezeti formák, néhány tanulónk továbbra Is járt a technikai állomásra, a többiek pedig igényelték az úttörőmozgalmat, hiszen ez jelentette számukra a nyári táborozást, esetleges külföldi táborokba való kijutást. Az ifjúság igényének akartunk eleget tenni iskolánknál, amikor újjászerveztük az úttörőcsapatot, olyan alapon, hogy az iskola érdemes tanulóit szakőrsökbe való jelentkezésre hívtuk fel. Megalakult az intézőbizottság és a tanulók magatartásától, valamint tanulmányi eredményétől függően döntött a felveendők névsoráról. Ezekből az érdemes tanulókból alakítottuk meg a híradástechnikai-, a bábjátszó- és a zenei szakőrsöket. A szakirányú foglalkozáson kívül meg készülnek a pajtások próbázásokra; kirándulásokat tesznek, hogy minél bensőségesebb legyen köztük a kapcsolat. Reméljük, hogy ezeken a foglalkozásokon keresztül annyira tudjuk nevelni az ifjúságot, hogy segítségére legyenek az úttörők gyengébb osztálytársaiknak, ami által a jobb tanulmányi eredmény előmozdítását érjük el. El akarjuk érni, hogy iskolánk tanulói pontos napirend szerint éljenek. Az úítörőszervezet újbóli működésének üdvös hatását nagy örömmel várjuk. VERMES IMRENE igazgatóhelyettes. Ötvenhatan álltak a Kaposvári Elelmiszerkisker. V. KISZ szervezete zászlaja alá A tegnapelőtt esti, lelkes hangulatú alakuló ülésnek előzményei vannak. Pár héttel ezelőtt a háromtagú intézőbizottság 14 fiatalt hívott meg az új szervezet megalakítása érdekében. 14 helyett 22-en voltak ott és biztosították támogatásukról Tardi Lajost, Berényi Margitot és Farkas Pált. Az MSZMP részéről Virányi István elvtárs is segítségükre sietett. Ez az este fordulópont volt, mert megindult a fiatalok között a pezsgő élet, vitatkoztak, javaslatokat tettek az új szervezet életének kialakítására. Bőte Anna, aki gimnáziumba jár este, e nagy elfoglaltsága mellett is szívesen venne részt irodalmi kérdések vitájában és sporttevékenységben. A többiek is helyeselték a KISZ programját és csak azok ellen a merev formák ellen szóltak, amelyek a DISZ politikai oktatását jellemezték. így került sor a tegnap esti gyűlésre. A 22 fiatal helyett most már 56-an sorakoztak a KISZ zászlaja alá. Még azok is eljöttek, akik nem töltötték be a 16. évet, de akik szeretnének a munkában résztvenni. Virányi elvtársat nagy figyelemmel hallgatták, pedig nemcsak szórakozásról beszélt, hanem fontos politikai kérdéseket ismertetett előttük. Szólott a kereskedelmi alkalmazottak múltbeli helyzetéről, a fiatalok mai lehetőségeiről, az októberi események várható következményeiről, az igazi hazafiságról, és ismertette, hogy mit akarnak a KISZ-ben a fiatalok. Nagy öröm fogadta azt a változatos programot, amelyet Virányi elvtárs hangulatosan adott elő': a kéthetenkénti vitaestet, a Magyar Ifjúság című lap terjesztését, rejtvényversenyt, idősebbek és fiatalok találkozóját, tánccsoport újjászervezését, ping-pong-versenyt, női röplabdacsapat alakítását, futballmeccsek szervezését.! De még sok maradt a tarsolyában, amelyeket csak fokozatosan, együtt fognak megvalósítani. Kevés hozzászólás i volt, és főleg az öregek részéről, akiket szeretettel és nagy tapssal fogadtak. Egy karhatalmista tiszt elvtárs és Takács elvtárs, a vállalat dolgozója — egyébként munkásőr — figyelmeztették őket. feladataik fontosságára, a múltra, amely többé nem térhet vissza, és a békéről szóltak, amelyet mindannyiunknak meg kell védeni. A fiatalok közül csak Farkas Pál szólt röviden, de abban benne volt a KISZ iránti szeretet, s az ай eltökéltség, hogy az ismertetett célkitűzéseket megvalósítják. Majd sor került a vezetők megválasztására: Farkas Pál, Farkas Imre, Berényi Margit, Slott Károlyáé. Kusz László, Tardi Lajos jelölését nagy tapssal fogadták- Ezután megszólalt a harmonika, tea és szendvicsek kerültek az asztalra, és ki táncra perdült, ki pedig az asztalnál ismerkedett. Az e^yik asztalfőn Tóth Paula, Harag Éva, Hideg Györgyi, Kardos Mária, Csordás Piroska. Földes Imre, a »Kázmér« és Kaponya Tibor nevetgéltek és találós kérdést játszottak a j magyar irodalom gyöngyszemeiből. A másik asztalnál az idősebbek és a fiatal vezetők tanácskoztak kirándulásokról és a közösségi élet megteremtésért De közeledett a tíz óra. A fiatalok készülődtek haza. mert holnap a munka korán reggel megkezdődik A boltokba megérkezik a kenyér és a tej, a város dolgozói elé friss és kedves arccal kell odaállniuk. És erről és az esti találkozásról nem feledkeznek el soha.-ij-
