Somogyország, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-10 / 83. szám

Szerda, 1957. április 10. S

O

M

O

G

Y

O

R

S

Z

A

G____________ 3

A DOLGOZÓK ÉRDEKÉNEK VÉDELMÉRŐL

Jegyzetek a TEB üléséről

A TERÜLETI EGYEZTETŐ BIZOTTSÁG ülése megkezdődött. Panch Józsefeié, az egyik panaszos a következőket mondja: »A Terményforgalmi Vállalatnál dolgoztam, a szemem meggyengült, pihenésre volt szükségem. Az orvos azonban nem írt ki pihenésre. Ezután visszamentem a vállalathoz dolgozni, s ekkor közölték velem, hogy a vállalatnak nincs szüksége a munkámra. Ugyanakkor a vállalat más dolgozót vett fel helyettem. Nem kaptam semmiféle felmondási járandóságot-«.

S mit mond a vállalat képviselője? ►»■Panch Józsefeiének szerződéses munkaviszonya volt. A vállalatot minden további bejelentés nélkül otthagyta, s nem jelent meg a munkán. Munkahelyére kilenc nap múlva tért vissza. Hiányzását orvosilag nem tudta igazolni. A vállalatnak joga van ahhoz, hogy a nevezett munkaviszonyát mindenféle járandóság nélkül megszakítsa. Ezt követeli a munkafegyelem 'betartása«. A Területi Bizottság nem adott helyt Panch Józsefné kérelmének, s helybenhagyta az elsőfokú hatóság intézkedését.

Szörényi Béláné, a Városi Tanács volt dolgozója a következő panaszos. Az ügy rendkívül bonyolult. A TEB nemcsak a hivatalos papírok alapján tárgyalja az ügyet, megidézte a panaszost, a Városi Tanács képviselőjét és a tanúkat. U. S.-né, tanú elmondja, hogy: »Szörényiné összeférhetetlen magatartást tanúsít a dolgozókkal, flegmán beszélt a kisebb beosztásiban lévőkkel. Egy olyan klikkhez tartozott, amely nem szívesen nézte a szocialista építés eredményeit. Szörényiné nagyon örült az október—novemberi eseményeknek. November 4-e után azonban sírt, hogy a »szabadságharc«, a »forradalom« elbukott«. Hasonlóképpen nyilatkozott a másik tanú, valamint a Városi Tanács képviselője is. Szörényiné visszautasítja a vádakat. De érezni, hogy nem nyugodtan és megfontoltan beszél, üresen és hamisan cseng a hangja. Az ülésen megjelent Szörényiné férje, aki magával hozta felesége összes káderanyagát. A TEB elnökének kérésére a meghívottak elhagyják a helyiséget. A bizottság tagjai vitatkoznak. Lassan tisztázódnák az álláspontok. A bizottság alapos, körültekintő vita alapján meghozta határozatát. Megállapította, hogy a Városi Tanács vezetőinek intézkedése helyes, ezért egyhangúlag elutasította Szörényiné kérelmét.

MAJDNEM HASONLÓ, talán még bonyolultabb Horváth Sándor, kutasi ÁG volt anyagkönyvelőjének az ügye. Az átszervezés során a vezetőség alacsonyabb munkakörbe akarta helyezni Horváth Sándort. Ö azonban nem fogadta el az alacsonyabb munkakört. Erre a Kutasi Állami Gazdaság vezetősége felmondott Horváth Sándornak. Az iratok tanulmányozása és a helyszíni vizsgálat eredményeiből kitűnik, hogy Horváth Sándor összeférhetetlen magatartást tanúsít, a dolgozók nem szeretik, mindenkor csak a saját egyéni érdekeit tartotta szem előtt. Az októberi és novemberi napokban nyíltan beszélt arról, hogy a »népi demokráciának befellegzett«, »most már jöhet a nagy seprű«. (Ez alatt a kommunisták eltávolítását értette.) A TEB alapos, mélyreható vita után 3:2 szavazat arányában elutasította Horváth Sándor kérelmét.

Pintér Ferenc agronómust, a Vityapusztai Állami Gazdaság dolgozóját elbocsátották. A TEB ebben az esetben is mindkét felet meghallgatta. Pintér Ferenc megmutatja a felmondólevelét, amely így hangzik: »A munkástanács hozzám beterjesztett feljegyzése alapján munkaköréből 1956. december l-től

felmentem. Munkakönyvén 1957. január 22-én, a rendeletben biztosított hat heti illetményével felveheti«. A TEB elutasította Pintér Ferenc kérelmét, de ugyanakkor utasította a gazdaság vezetőségét, hogy a felmondási idő nem december 1-el, hanem január 22-ével kezdődik. A TEB ezzel a határozatával is a törvényességet védte és biztosította azt, hogy Pintér Ferenc anyagilag ne kerüljön hátrányos helyzetbe a gazdaság helytelen intézkedése miatt.

A TEB EZUTÄN több ügyet módosított. Molnár Jánost, a Csurgói Járási Tanács dolgozóját elbocsátották. A TEB megállapította, hogy a Csurgói Járási Tanács a racionalizálásnál nem vette figyelembe Molnár János szociális helyzetét, s négygyermekes családapának mondott fel. A TEB határozata szerint a Csurgói Járási Tanács köteles Molnár Jánost viszszavenni állományába és biztosítani számára szakképzettségének megfelelő munkát. Szőke Jánost, a Vityapusztai Állami Gazdaság agronómusát — üzemegység vezetőjét — szintén racionalizálták. A gazdaság képviseletében megjelentek azt állították, hogy a dolgozók nem szeretik Szőke Jánost, hogy a nevezettnek rossz a viszonya a gazdaság dolgozóihoz. Nos, miért nem szerették, és kik nem szerették Szőke Jánost? A TEB ülésén megjelent a Vityapusztai Állami Gazdaság MSZMP-szervezetének elnöke, aki elmondotta, hogy »Szőke János agronómus. kiváló szakember, minden körülmények között megkövetelte a rendet, a fegyelmet, nem tűrte a lazaságot, fegyelmezetlenséget. Mindig a népgazdaság és az egyes dolgozók érdekeit nézte a rendelkezések alapján. A hangoskodók, a fegyelmezetlenek nem szerették Szőke Jánost, de a becsületesek igenis ragaszkodnak Szőke Jánoshoz. Helytelen volt, hogy a gazdaság vezetősége és a felsőbb szervek — az ÁG. megyei igazgatóságáról van szó —, nem álltak ki Szőke János mellett.« Sok kérdés hangzott el a TEB tagjai részéről. A TEB helyt adott Szőke János kérelmének, utasította az' állami gazdaság vezetőségét, hogy Szőke Jánost vegye vissza állományába és biztosítsa részére a szakképzettségének megfelelő munkát. Szinte érthetetlen a gazdaság vezetőségének és a megyei igazgatóság álláspontja, akik hajlamosak voltak arra, hogy a jogtalan támadások ellen nem védelmezték meg Szőke Jánost.

Véleményünk szerint a TEB jó munkát végzetf, s a bizottság tagjai mindig a törvényes rendelkezésekből, az adott helyzetből indultak ki, s nem engedték, hogy dolgozók anyagilag hátrányos helyzetbe kerüljenek, ugyanakkor nem engedték meg azt sem, hogy mások jogtalanul előnyös anyagi helyzetbe kerüljenek.

A TEB ÖRKÖBÖTT a törvényesség betartásán. Ezt a fentieken kívül még két példával szeretnénk bizonyítani. A TEB nem tárgyalta B. A.-né és B. Z. Állami Építőipari Vállalat dolgozóinak ügyét, s levette a napirendről. Miért? Azért, mert az illetékes szakszervezet területi bizottságának képviselője nem jelent meg a TEB ülésén. Márpedig a TEB csak akkor dönt, ha jelen van a bizottságnak mind az öt tagja. V. L.-né ügyét a TEB levette a napirendről, mert a tárgyalás során olyan problémák vetődtek fel, melyeket a helyszínen nem lehetett bizonyítani. A legközelebbi ülésen az orvosi szakvélemény alapján dönt a Területi Egyeztető Bizottság a fenti ügyben.

S. K.

KISZ zászlóbontás a nagyatádi járásban

щ

Az elmúlt napokban a Nagyatádi Járási Pártbizottság megbeszélésre hívta össze a járás idős kommunistáit, az* ifjúság vezetőit, hogy megvitassák a KISZ szervezésével kapcsolatos terveket. Részt vettek a megbeszélésen kipróbált öreg harcosok, 19-es kommunisták, gazdasági és pártvezetők, pedagógusok és üzemi fiatalok.

Sziikszai László elvtárs, a pártbizottság munkatársa ismertette a KISZ megalakításával kapcsolatos feladatokat és az MSZMP határozatát. Elmondotta, hogy a pártszervezeteknek és minden egyes kommunistának elsőrendű feladata, hogy támogassa ifjúságunk szervezetét: a Kommunista Ifjúsági Szövetséget. Olyan ifjúsági szövetséget kell létrehozni — mondotta —, amely a marxizmus—leninizmus talaján áll, amely bátran kiáll az ifjúság érdekeiért. — A jelenlévők örömmel vették tudomásul, hogy a Fonalgyárban az elmúlt hét folyamán már megalakult a KISZ-szervezet, melynek eddig 17 tagja van. A fiatal fonalgyári KISZ-szervezet a felszabadulási ünnepségen már műsorral szerepelt, s április 4-én este nagysikerű bált is rendezett a járási művelődési házban.

Szikszai elvtárs ezután a szervező bizottság feladatáról beszélt, s elmondotta, hogy a szervező bizottságnak az lesz a feladata, hogy a járási többi üzemében, így a Konzervgyárban, a Dohánybeváltóban és a szocialista szektorokban segítse létrehozni az új ifjúsági szervezetet.

A beszámoló után hozzászólások következtek. Elsőnek Futó József lábodi tanácselnök szólalt fel. Közölte, hogy községükben is megalakult a KISZ-szervezet, egyelőre 12 taggal. Elmondotta, hogy a párt és a tanács minden támogatást megad a fiataloknak ahhoz, hogy a KISZ-szervezetben jól érezzék magukat, művelődjenek, szórakozzanak és tanuljanak. A tanács lemez játszós rádiót és egy asztalitenisz felszerelést ajándékozott a fiataloknak. A lábodi fiatalok szabadtéri színpadot építenek

a községi parkban, s tervbevették egy röplabdapálya készítését is.

Sasvári Ferenc elvtárs, a járási tanács elnökének felszólalását ugyancsak örömmel fogadták, melyben megígérte, hogy a nagyatádi területi KISZ-szervezet részére három szép termet biztosítanak a járási művelődési házban. Elmondotta azt is, hogy a községi tanácsok feladata, hogy a KISZ- szervezet részére megfelelő helyiséget biztosítsanak. Ugyanakkor kérte a jelenlévő fiatalokat, hogy végezzenek olyan munkát, mellyel támogatják pártunk és kormányunk munkáját.

Gémesi Sándor járási művelődésügyi felügyelő a járás pedagógusainak nevében ígérte meg a fiatalok segítését. Mikula László elvtárs hozzászólásában kifejtette, hogy a KISZ-nek, mint egységes ifjúsági szervezetnek, sokoldalúvá, változatossá kell tennie munkáját. Hetesi Lajos elvtárs. a fonalgyári KISZ-szervezet vezetőségének tagja a fonalgyári KISZ-fiatalok fogadalmát mondotta el, melyben ígéretet tettek, hqgy hűek lesznek az 1848-as forradalmi ifjúsághoz s 1919 legjobb fiataljaihoz.

A megbeszélésen részvevők ezután megválasztották a KISZ járási szervező bizottságát, melynek munkájában részi vesz Zbinyovszki István, 1919-es kommunista pedagógus is. A bizottság összetétele megfelelő biztosíték arra, hogy eredményes munkájuk nyomán a nagyatádi járásban is egyre több Kommunista Ifjúsági Szövetség kezdje meg munkáját. A szervező bizottság elsőrendű feladatának tartja, hogy a járás központjában, Nagyatádon is minél hamarabb megalakítsák a KISZ-t, melybe eddig mintegy 15 fiatal kérte felvételét.

Az értekezlet részvevői végezetül felhívással fordultak a járás munkás-, paraszt- és értelmiségi fiataljaihoz, hogy zárkózzanak fel a párt és a kormány mellé és minél többen tömörüljenek a Kommunista Ifjúsági Szövetségbe.

Dorcsi Sándor

HÉTKÖZNAPI TARCA

A „szürke és a színes“ emberekről

Д z emberiség szürkékre és л színesekre való felosztását tulajdonképpen nem én találtam ki. Ilyen kockázatos és merész vállalkozásra Méray Tibor, a »Szabad Nép« egykori újságírója, és az »Amerika Hangja« mai bértollnoka — érezte magát hivatottnak.

A közel háromhasábos, nagy lelkendezéssel és örvendezésekkel teli cikk pár évvel ezelőtt, írójának Koreából való visszaérkezése után jelent rreg, ahonnan a tragikus háború részleteivel ismertetett meg bennünket.

Bevallom, kissé zavarban voltam. Első olvasásra furcsának tartottam az írást. Tartalmát felületesnek, érvelését puffogónak és erőszakoknak éreztem. V<^lt benne valami akart eredetieskedés, öblös hajráhangulat: egy ember megnyilatkozása, aki most tért haza és nekigyürkőzik, hogy majd ö megmutatja, mit kell itt tenni.

Ahogyan azonban mégis megfejtettem, tanácsa, — a recept, amelyet bajainkra ajánlott—, elég egyszerű volt: segítsenek a színes emberek a szürkéknek, hogy azok jobban végezhessék szürke munkájukat, sajátmaguk, s á színesek javára is. Persze elmondhatta volna ezt egyszerűbben is, úgy, ahogy az akkori vezércikkekben és szónoklatokban szokásos volt: termeljünk és ebben a felső vezetés tegyen meg mindent, biztosítsa a feltételeket hozzá. Dehát akkor nem lett volna irodalmár, ha azt írja.

így tehát kiderült, hogy kik tartoznak a szürkékhez és kik a színesekhez. A szürkék: a munkások, a parasztok és alkalmazottak, akik csak szürke tetteket vihetnek végbe, akik naponta bejárhatnak az üzemekbe, befoghatják lovaikat, elkészíthetik a számlákat, azok, akik az örök körforgás fenntartói és nélkülözhetetlen csavarjai. A színesek: az autók utasai, a szabad emberek, akiknek órái reggel nincsenek percre felhúzva, akik szabadon csatangolhatnak az országban, szabadon ülhetnek füstös kávéházakban és mulatókban akár órákig is, akik áciélhetik az életet — egyszóval a szabadfoglalkozásúak, a vezetőállásúak, a jólszituáltak, a társadalmi életet élni tudók és akarók, így Méray Tibor is.

Akkor — emlékszem —, zavarom ellenére elfogadtam a cikkből a lelkendezést, a jóindulatot, melyet kiérezni véltem belőle. Most tudom, hogy nem volt igaz egyik sem, s az ember sem, aki megírta és azóta elhagyta hazáját. Nem lehet osztályozni az emberéltet osztályhelyzetüktől, gondolkodásuktól és becsületüktől függetlenül és főleg: a »szürkék« élete százszor hősibb és ezerszer színesebb számomra a színesekénél. Másrészt pedig sokezer Méray által kategorizált »színes« ember bizonyára nem ért egyet ezzel, főleg azzal, hogy vele egy sorba kerüljön.

Egyáltalán nem áll szándékomban Méray agyszüleményeinek népszerűsítése. Még a gondolatért is kár, amely utána száll, és úgy vélem, senkinek sincs hiányérzete vele kapcsolatban.

lyfi juttatta mégis eszembe? Egy beszélgetés, melyet késő éjszaka folytattam Kiss János munkásőrrel. A pártbáz portáján minden csendes volt, az őrtársak pihenőre tértek, álmosító meleg ülte meg a kis szobát. A rádió már nem adott műsort, egy kis asztali óra taktusai számítottak az időt. Megkértem őt, hogy a hajnali vonathoz keltsen fel, s így kezdődött el a beszélgetés. Egy kiadványt olvasott az ellenforradalomról és ennek kapcsán elmondta saját élményeit, amint

ez szokás mostanábah, ha emberek találkoznak. így került sor élete történetére.

1919-ben mint negyedikes gimnazista tapsolt a Tanácsköztársaságnak. Ezután anyagi okokból nem tudta folytatni tanulmányait, elment lakatosnak. 1924-ben belekerült a munkásmozgalomba Budapesten, ezért feketelistára került és a világválság idején az elsők között került az utcára. Az éhhalál elől gyalog tért vissza Kaposvárra és mint meglett ember, 5 évig péknél kifutóskodott. A gyár csak háború alatt volt hajlandó 'alkalmazni, mikor mar munkaerőhiány mutatkozott. Szerette szakmáját, de az a vágya, hogy alkosson, hogy technikussá váljék, csak a felszabadulás után valósulhatott meg. De az is hogyan: 46 éves fejjel beült az esti technikum padjaiba és 50 éves korában kezében volt a képesítés. Mindezt a satupad melletti napi munka és este, az iskola után még két órai tanulással érhette el. Négy évig nem volt ünnepnapja, kevés épszakája, de elérhette, amit akart. Hát ő ezért védi a munkásé к hatalmát, meg azért, hogy unokái ne juthassanak mégegyszer az 6 sorsára.

Persze a történet hosszabb volt, sok-sok kitérővel, mintahogy az ember élete sohase fitt nyílegyenes pályán.

Ekkor jutott eszembe a volt újságíró és cikke.

íme, Kiss János egy ember — gondoltam magamban —, akinek minden napja százszor színesebb, mint Mérayé lehetett, aki fúrfarag, újít, külföldi anyagokat hazaiakkal helyettesít, törődik gyárával és jut ideje a köznek, aki tudja szeretni társait és övéit, gyűlölni ellenségeit. És ez »szürke« ember? Hát akkor milyenek színesek?

A kérdésen, az összevetésen sokat gondolkodni nem szükséges. Az ellenforradalom nagy mérleget készített, amelyen Méray és társai könnyűnek találtattak.

Kiderült, még nyilvánvalóbbá

vált, hogy az értelmezés és az elmélet fejetetejére volt állítva. A szürkékről, hogy valójában ők a színesek és a színesekről, hogy még csak nem is szürkék, hanem zavarosak és tisztátlanok.

Mit is tettek ezek az emberek?

Az elsők között dobták el a hazát, elsőnek árulták el »szürke« társaikat, itthagyták őket a romok között, miután előkészítették a vérontást, és a testvérgyilkosságot. Elfelejtették szavaikat és fogadalmaikat, megtagadtak mindent és mindenkit, a pártot is, mely pedig felemelte őket az ismeretlenségből.

Pedig ők nem úgy éltek, mint Kiss János. Az anyagiakért és hírnévért még csak meg sem kellett küzdeniük. Gyönyörű lakásokban éltek, gond nélkül tartották családjaikat, utazhattak a hazában és külföldön egyaránt — az állam pénzén.

IVTem tudom mi hiányzott ne■*-’ kik. Csak fél mondatokban és sejtelmesen áradoztak 3 napos bécsi útjukról hazatérve. Aczél Tamás »kissé szégyenkezett lehajtott fejjel Bécs utcáin« és annyit írt még, hogy gyermeke banánt evett, és látott egy 'kiállítást futurista festőktől.

A dolgok nyitja a külszín volt? A pazar éjjeli mulatók, a neonfény a főutakon, a misztifikált »szabadság«: amelyben szabad a pártok vetélkedése д munkások megosztására a tőke érdekében; amelyben a bulvársajtó szenzációkat hajszol és észre sem veszi a külváros népeit; amelyben szabad azt írni, amit a mindenható érdek és az alantos ösztönök felkeltése parancsol. A régi Pesten mi már láttunk ilyesmit, emlékszünk is jól, és fájt az a felszín, amelynek lármája mögött »hallgatott a mély«. Abban a városban szabad volt minden, a test és a lélek, szabadon lehetett venni és eladni, álmodott a fonólány cukros ételekről, itt éltek állástalan diplomások és itt éhezett József Attila, a költő, míg el nem szánta magát a halálra,

Rosszul emlékeztek ezek a színes emberek. Irodalmároknak tartották magukat és elfelejtették a tüdőbeteg Tóth Árpádot, aki észrevette a villamosban olvasó lányt; a robosztus Móricz Zsigmondot, aki a fasizmus legvadabb terrorja ideién Huzatja össze Rózsa Sándor szemöldökét; a finomhangú Radnóti Miklóst, aki a bori bányák közelében lelte halálát, pedig »csak demokrata« volt.

De ők felejtettek és elmentek. Senki sem siratja őket. Ott megtalálják ami hiányzik nekik: a fényt, a pompát, a társakat, akik méltóak hozzájuk. És ne higgyék, hegy itt a csődtömeg maradt.

Számomra ezerszer több egy ^ segédmunkás verejtékcseppe az építkezésen; kimondhatatlanul hősibb égy sokgyerekes családapa küzdelme gyermekeinek felneveléséért; összehasonlíthatatlanul nagyobb a paraszt szüntelen szorgalma földjein, mint a hazátlan árulók egy mozdulata valamikor is volt. Ezek a becsületes itthonmaradottak a mi nagy bizodalmunk, mert itt maradtak a szocialista haza rögein, görnyednek és tesznek, örülnek és szomorkodnak. Emberek ők, mindenféle jelző és kategorizálás nélkül, emberi gyengeséggel és korlátokkal, de nagy elhatározással, hogy jóváteszik, szebbé teszik az életet, megvédik a- munkás uralmat, melyet az árulók segítettek lerombolni, és ahol talán még nincs banán, de lesz szőlő és lesz lágy kenyér.

Kiss Jánossal és sokezer társával való találkozásom után nem lehet többé kétség: nincsenek színes emberek, de szürkék sem, és a szürke napok sem oly szürkék, ha az ember tudja miért dolgozik. Az élet a maga medrébe viszszatért és hordozza az új világ építésének új és szüntelen izgalmait.

Azon az éjszakán leszámoltam magamban egy hamis emberi értékmérővel, mert egy igaz emberrel találkoztam, és ez eszembejuttatott egy rongyot, aki elárulta hazáját és népét, melyből vétetett.

Csákvári János.