Somogyország, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-26 / 96. szám

„ö________________________________________________________________________________SOMOGYORSZÄG Péntek, 1957. április 26.

..........................................................................................................................................■Ilin vsWtflMHWM'ЧТ* »*ч *|ТИ^аТ1^а>К»ВДигМ1|^^гЖМС«Ь».«^-Я9ЦК!ЦаЯМ*»»!и^^.пЯММЯВНИМММИРМШ»^ИМШВ^«И1МВВ»яг«ИИ»»Ц|аЯшяА*~«*+.

Ceyloni parlamenti küldöttség érkezett Moszkvába

Moszkva (MTI). A TASZSZ jelenti: Szerdán ceyloni parlamenti küldöttség érkezett Moszkvába. A küldöttség a Szovjetunió parlamenti csoportjának meghívására látogatott ei a Szovjetunióba és már látogatást tett két közép-ázsiai szovjet köztársaságban: Tádzsikisztánban és Üzbékisztánban.

Moszkva lakossága szívélyes fogadtatásban részesítette a ceyloni vendégeket. A vnukovoi repülőtéren O. Kuusinen, a Szovjetunió parlamenti csoportjának elnöke, M. P Georgadze, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének titkára, a Szovjetunó és az ÓSZSZSZK Legfelső Tanácsának képviselői és más személyiségek fogadták a küldöttséget

O. Kuusinen üdvözölte a ceyloni vendégeket, s az (üdvözlésre K.

Vidzseszinghe szenátor, a ceyloni parlamenti küldöttség vezetője vála» szolt.

Beszédét e szavakkal fejezte be: Ceylon népe éppúgy, mint önök, szintén békét akar. Országunk ugyanúgy, mint a Szovjetunió, együttműködik a béke megvédésében. Üdvözöljük az Önök országának hős népét.

Együttes erőfeszítéseink váljanak az egyetemes béke megszilárdításának javára.

O. Kuusinen, a Szovjetunió parlamenti csoportjának elnöke szerdán este a Kremlben fogadta a ceyloni parlamenti küldöttséget.

A szovjet külügyminisztérium emlékirata

Moszkva (MTI). A TASZSZ jelenti: Az Egyesült Államok moszkvai ideiglenes ügyvivőjének a szovjet külügyminisztériumban az alábbi tartalmú emlékiratot nyújtották át.

Az utóbbi időben az Egyesült Államokban észrevehetően fokozódott a Szovjetunió washingtoni nagykövetsége és munkatársai tevékenységének megrágalmazására irányuló hadjárat. Rágalmazó koholmányok látnak napvilágot a Szovjetunió Egyesült Államok-beli nagykövetére vonatkozóan is.

Az Egyesült Államokban hasonlóan ellenséges hadjárat folyik a szovjet ENSZ-képviseló és a képviselet munkatársai ellen is.

Hangsúlyozni kell, hogy ezt a megengedhetetlen hadjáratot, amely öszszeegyeztethetetlen a Szovjetunió és az Egyesült Államok normális kapcsolatainak fejlesztésével, bizonyos

amerikai hivatalos körök támogatják, sőt ösztönzik.

Mindez zavarja az Egyesült Államokban működő szovjet nagvkö'vtség és a szovjet ENSZ-képviselet munkáját. Meg kell jegyezni, h?gy a Szovjetunióban az Egyesült Államok nagykövetségével és annak munkatársaival szemben semmi ilyesmit nem követnek el.

A szovjet kormány, midőn a fent kifejtettekre felhívja a figyelmet, elvárja, hogy az Egyesült Államok kormánya megteszi a szükséges intézkedéseket arra, hogy a washingtoni szovjet nagykövetség és a szovjet ENSZ-képviselet részére az általánosan elfogadott nemzetközi gyakorlatnak és szokásoknak megfelelően normális körülményeket teremtsen az ezekre háruló hivatalos funkciók ellátására.

AUGUSTA

(MTI) Az AFP jelentése szerint James Hagerty, a Fehér Ház sajtóíitlcára szerdán, Eisenhower elnök rés Dulles külügyminiszter telefonbeszélgetése után közölte a sajtó képviselőivel, hogy az elnök és a külügyminiszter a jordániai helyzetről tanácskozott.

PÁRIZS

(MTI) A kairói rádió jelentése szerint Jordánia egész területén elrendelték az ostromállapotot. Jeruzsálem arab negyedében kimenési tilalmat rendeltek el, amely este 19 órától reggel 5 óráig tart.

Alig két hete történt egy igazán szép, koratavaszi délután. A nap melegen tűzött alá az égről, a gyümölcsfák mint számtalan menyaszszony álltak szerteszét, köztük a rózsaszínruhás koszorúslány, az őszibarackfa. Esküvő volt, a Tavasz vette el a Telet, Tavaszi illatok ,terjengtek a égben. Csicsergő madarak dala és gyermekek zsivaja járta be a színházkertet.

Én is ott üldögéltem egy pádon, s három apró gyermekem játszadozott körülöttem. Pár lépésre tőlem járni tanította gyermekét egy anya. Hívta, csalogatta bizonytalanul tipegő csöppségét, egy-egy jólsikerült lépés után ölbekapta, megcsókolta, majd a levegőbe emelte hirtelen és a gyermek önfeledten, csilingelve kacagott, mint egy ezüst csengő. Szépek voltak így ketten, a Tavaszhoz tartoztak ők is. _ _________

Kicsit távolabbról egy feketeruhás, középkorú nő tartott felénk. Negyven évesnek néztem. Kezében egy fekete kézitáska és egy utazótáska volt. Az asszony talpig gyászban. Megállt gyermekeim mellett, letette a táskát és nézte, csak nézte őket. Sírt. Úgy folytak szeméből a könynyek, mint a megáradt patak. De nem törölte le, csak hagyta őket, hadd peregjenek kedvük szerint. Kabátjáról lecsepegve, szomjasan nyelte el anyai könnyeit a kiszáradt tavaszi föld.

Tétova mozdulattal simogatta meg gyermekeimet, és csak sírt, zokogott. A kicsik először megrökönyödve nézték, hisz nem láttak még síró aszszonyt, majd hozzám futott az egyik és megkérdezte:

— Anyukám, miért sír a néni?

— Nem tudom, angyalaim, valakije biztosan meghalt, azért sír.

Hozzáfutottak, átölelték és így kérlelték a nénit.

— Ne sírj, néni, katonadolog, mire férjhez mész meggyógyul.

Elmosolyodtam rajtuk. Ök még nem tudják mi a halál...

Most felém tartott a nő, leült mellém a padra és felmduítságtél remegő hangon szólt.

— Magáé, kedvesem, a három gyermek? — Nem tudtam szólni, ahogy könnyes arcába néztem, csak bólintottam, hogy igen.

— Nekem is volt három — szólt —, nem most, régen, még 1944-ben. Éppen ilyenek voltak, mint a magáé. Két kisleány, egyik ötéves, a másik három, a legírisebbik pedig fiú volt. Még nem is töltötte be a második évét.

Ugye, a magáé is ilyen idősek?

FÜLÖP SÁNDORNÉ:

Angol lapok

Bulganyin leveléről

London (MTI). A Reuter szerint a legtöbb csütörtöki angol lap enyhe és óvatos optimizmussal fogadta Bulganyin marsallnak Macmillan miniszterelnökhöz intézett levelét.

A Daily Mirror első oldalán nyílt levelet intéz Macmillanhoz, melyben sürgeti, hogy őszinte és barátságos választ küldjön Bulganyin marsallnak.

A Manchester Guardian kedvezőnek tartja, hogy Bulganyin levele nagyrészt reálisan tárgyalja a dolgokat. A lap szerint a Szovjetunió legerősebb érve az, hogy meg kell nróbálni a nukleáris kísérletek felfüggesztését.

A konzervatív Daily Mail így ír:

»Bulganyin nyolcezer szavas levele a fenyegetés és hízelkedés ravasz keveréke. De feltétlenül van benne némi őszinte óhaj is a megegyezésre. Ha a világ életben akar maradni, létre kell jönni valami elrendezésnek, s még hozzá minél előbb. Talán egy újabb csúcsértekezlet egyengetné majd az útját.«

A munkáspárti Daily Herald ezt írja: »Az orosz kezdeményezést nyilván többnek szánták merő propagandánál.«

A konzervatív Daily Telegraph ezeket írja:

»Moszkvából nézve a kilátás kedvezőtlen, de az idő érettnek látszik a békés egymás mellett élés emlékeinek felelevenítésére.«

A News Chronicle szerint »komoly jelek mutatnak arra, hogy Oroszország, mivel megvan erre az oka. csökkenteni szeretné a nemzetközi feszültséget. Ha lehetőség van arra, hogy a hidrogénbomba-kísérletek felfüggesztéséről tárgyaljanak, a Nyugatnak meg kell ragadni az alkalmat.«

ítélet Farkas Mihály bűnügyében

A Magyar Népköztársaság Legfelső Bírósága Farkas Mihály budapesti lakost hivatali működése során elkövetett súlyos törvénysértésekért jogerősen 16 évi börtönbüntetésre ítélte.

BÉKEAKARAS

Irodalmi pályázatunkra beérkezett írás.- kérdezte.

Bólintottam. Nem tudtam szólni, pedig szerettem volna megvigasztalni.

Háború volt — mondta —, maga talán emlékszik rá, hisz akkor még gyermek lehetett. Pesten laktunk. Férjem valahol az orosz fronton volt akkor már egy éve, a hadisegélyből tengettük életünket, és én konfekcióba varrtam. Apám néha küldött csomagot, aki itt lakott Somogybán, s én nem tudom mi lett volna velünk e csomagok nélkül. Anyámat még születésemkor elvesztettem, családomon és apámon kívül nem volt senkim.

Égy nyári reggelen tejért és kenyérért mentem. Öt óra volt még, amikor elindultam hazulról, s a gyerekek kilenc óráig is el szoktak aludni. A külvárosban laktunk és messze volt a bolt, néha órákig kellett sorban állni, mire rám került a sor. Először a tejért, aztán a kenyérért. Szörnyű idők voltak. Mielőtt elindultam, megcsókoltam alvó kicsinyeimet. Akkor még nem gondoltam, hogy utoljára csókolom meg őket...

Zokogva hajtotta le fejét remegő kezébe, s csak néhány perc múlva folytatta.

— Éppen rámkerült volna a sor, amikor megszólalt a sziréna, légiriadót jelzett. Szörnyű érzéseim voltak. Rohanni szerettem volna, de nem engedtek. Karszalagos emberek vettek körül bennünket, és egy közeli pincébe tuszkoltak. Hiába mondtam, hogy engedjenek, hiába mondtam, hogy otthon van három védtelen kisgyermekem egyedül, minden felügyelet nélkül. Nem hallgattak rám. Kilenc felé járt az idő. Tűkön ültem és millió látatlan kéz húzott, millió hang súgta a fülembe: menj, mentsd meg őket, amíg nem késő! Sírtam, jajveszékeltem, de nem engedtek. Vigasztaltak, hogy hamarosan vége lesz a riadónak és aztán elmehetek.

Hirtelen iszonyú recsegés, ropogás rázkódtatta meg a földet. Bombáztak valahol a közelben. Elájultam. És mintegy önkívületben láttam három mosolygó gyermekemet, amint hívnak és integetnek felém ... Lassan tértem magamhoz, de a riadónak még nem volt vége. A kijárathoz ugrottam, de lefogtak az emberek és visszatuszkoltak, csitítgattak, vigasztaltak. A körzetes légós úgyis benéz minden lakásba — mondogatták. De

csak én tudtam, hogy hiába, mert ha zárt ajtókra találnak, nem tehetnek semmit. Akkor már tíz óra volt. Szinte magam előtt láttam megrémült gyermekeimet ágyacskáikban. Mentem, rohantam volna, de nem engedtek. És ott ültem az óvóhelyen, mint egy tébolyodott, beletörődve a változhatatlanba.

Egy óra körül, amikor vége volt a riadónak, jajveszékelve rohantam haza. Füstszag és por terjengett a levegőben, rombadőlt házak szerteszét, s ahogy beértem az utcánkba, láttam a házat, melyben kisgyermekeimet hagytam, földig omolva, romokban. Telitalálatot kapott. A szomszédok sírva álltak körül, és én gyermekeim nevét kiabálva, őrjöngve kapartam tíz körmömmel a romokat, de csak törmeléket találtam mindenütt. Idegeim felmondták a szolgálatot, újból összeestem s csak hosszú órák múlva tértem magamhoz egy kórházi ágyon. Gyermekeim nevét kiáltottam, s hogy megnyugtassanak, elaltattak. Napok, hónapok múltán nyertem csak vissza egészségemet, s a sors, a háború által megtörve, megtépázva jöttem Somogyba. Apám jött értem a kórházba és hazahozott. Csak annyit engedett meg, hogy még egyszer megnézzem a romhalmazt, ahol egykoron otthonom állt. Akkor már nem tudtam sírni, nem voltak könnyeim, mind elsírtam őket.

Két év múlva levelet nyújtott át apám. Ami még 1944-ben jött. Az állt benne, hogy 1944 augusztusában férjem hősi halált halt valahol az orosz fronton. Nem maradt senkim özvegy apámon kívül... Ö vigasztalt: — Nyugodj meg, gyermekem, nyugodj meg, mert megint beteg leszel. Tekints engem, öreg apádat, mert ha valami veled is történik, azt már nem élem túl...

Nem tudom mi történt velem, de talán az öreg, súlyos szívbeteg apám tartott vissza az őrüléstől, az öngyilkosságtól, a haláltól. És egy éjjelen ő is elhagyott. 1947 augusztusában szépen, csendesen, örökre elaludt.

Eltemettem és pénzzé tettem minden vagyonomat. Uiból Pestre mente Ai, oda, ahova olyan sok szál húzott, s ahol oly boldog voltam kis családom körében. Családiházat vettem, berendezkedtem szépen ég egy varrodában dolgoztam. Férjhez mehettem volna százszor is. De nem

UJ DELHI

ÍJoe о i I 60 I AOOI JÓI / I

cotHd Ьицоьа Yw&q

(MTI) A TANJUG jelentése szerint a szerdai indiai sajtó élesen bírálja Dulles amerikai külügyminiszter hétfői beszédét, különösen amiatt hogy az újonnan felszabadult és tömbökön kívül álló országok szuverenitása »öngyilkosság«, s ezek az országok nincsenek »biztos környezetben«.

A Hindustan Standard Dullesnak fenti kijelentését kommentálva a többi között azt írja, hogy ez a kijelentés nem egyéb, mint nyomás a tömbökön kívüli országokra azért, hogy csatlakozzanak az amerikai »atomklubhoz«, amely nemcsak öngyilkos, hanem gyilkos is.

Dulles nem akarja elismerni — hangoztatja az indiai lap —, hogy az amerikai politika, amely katonailag be akarja hálózni a földkerekség kétharmadát, nagyon sok kis békeszerető nép biztonságát és függetlenségét veszélyezteti.

NEW YORK

(MTI) Mint az AFP közli, a Biztonsági Tanács pénteken délelőtt helyi idő szerint fél 11 órakor összeül a szuezi kérdés tárgyalására.

TOKIÓ

(MTI) Japánban nagy érdeklődéssel fogadták azokat az indítványokat, amelyeket Bulganyin tett Macmillan angol miniszterelnökhöz intézett üzenetében — írja a TASZSZ. A tokiói esti lapok szerdán szembetűnő helyen ismertették az üzenetet.

A rendkívül tekintélyes Aszahi az alábbi nagybetűs címmel számol be az üzenetről: »Felhívás a megoldatlan kérdések rendezésére«, a Mainici jelentésének címe: »Lehetséges az atomfegyver betiltása«.

JERUZSÁLEM

(MTI) Az AP közli: Izraelbe érkezett magánjelentések szerint Irak csapatokat vont össze a Szíriával közös határ mentén. Ezeket a jelentéseket hivatalosan mindezideig nem erősítették meg és izraeli hivatalos körökben nem fűztek hozzájuk azonnal kommentárt.

1 BERLIN

(MTI) Ollenhauer, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke, a stuttgarti választási nagygyűlésen szerdán este követelte: a kormány tegyen kötelező ígéretet arra, hogy emberiességi okokból, valamint Németország megosztottsága miatt nem vesz részt az atomfegyverkezésben.

Ollenhauer egvébként közölte beszédében. hogy pártja, amennyiben kormányra kerül, meg fogja szüntetni az általános hadkötelezettséget.

KAIRÓ

(MTI) Mint a Reuter jelenti. Nasszer elnök szerdán este tárgyalt Kiszeljov szovjet nagykövettel. Nem közölték, hogy miről folyt a megbeszélés.

BANGKOK

(MTI) A TASZSZ jelenti: Az Egyesült Szocialista Arcvonalhoz tartozó pártok kezdeményezésére Bangkokban sokezres nagygyűlésen tiltakoztak Thaiföldnek a SEATO haditengerészeti gyakorlatain való részvétele ellen, valamint a Karácsonyszigeteken tervezett angol atomfegyverkísérletek ellen.

ROMA

(MTI) A londoni rádió jelenti, hogy szerdán Rómában nyilvánosságra hozták annak a iecwzéknek a szövegét, amelyet XII. Pius pápa intézett Macusitához, a japán kormány rendkívüli küldöttéhez. A követ megoldást szeretne találni az atomrobbantási kísérletek beszüntetésére. Múlt héten a pápa kihallgatáson fogadta a japán megbízottat.

XII. Pius pápa jegyzékében felszólítja a világ nemzeteit, hogy váljanak urává az atomenergiának és állítsák azt az ember szolgálatába. Mindezideig — írja a pápa — ezt a korlátlan energiát arra vesztegették, hogy borzalmas és költséges versengést folytassanak, amely az emberiség pusztulásához vezethet.

DAMASZKUSZ

Csütörtökön reggel a jordániai hatóságok ismét megnyitották a szerdán lezárt jordániai—szíriai határt.

tudtam, valami mindig visszatartott. Titokban, lelkem mélyén reménykedtem még, hogy egyszer csak hazajön az én halottnak nyilvánított férjem. Hisz úgy szerettem, oly jó, megértő férj volt és milyen rajongással szerette kis családját. Nem, nem tudnám másra pazarolni második életemet.

De egyedül is borzasztó volt. Szomorú és kilátástalan. Elhatároztam, hogy egy gyermeket fogadok. Fiút, aki majd felnő és támaszom lesz öreg koromra. 1947 karácsonyát már együtt ünnepeltem 13 éves fogadott fiacskámmal. Nagyon megszerettem és ő is engem. Jó tanuló volt és napsugarat varázsolt sötét, borongós életembe. Az ő szüleit is a háború sötét zivatara sodorta el. Katonai pályára készült, én boldogan engedtem. 1954-ben avatták katonatisztté. Boldogok voltunk mindketten. Nagyon szerette hivatását, de sohasem feledkezett meg rólam, sohse jött haza üres kézzel, s ha mást nem, egy szil virágot mindig hozott. Azt mondogatta: »Csak te ne búsulj, drága. jó anyácskám, hisz látod, milyen szép, napsugaras az életünk, látod, miénk e gyönyörű haza, megvan mindenünk. Lassan megnősülök és te boldog nagymama leszel. Te drága, erős, hős anya, csak te ne búsulj...«

így beszélt velem mindig. Sohasem volt hozzám egy ingerült szava, s ha sok munkája volt, ha fáradtság gyötörte, akkor is kedvesen beszélt velem. így lopta be magát meggyötört szívembe. Gyermekem lett gyermekeim helyett, vigasztalóm, bátorítom, támaszom, mindenem ...

És eUijtt 1956 októbere. E szavakká] búcsúzott tőlem: »Megyek, anyácskám, mert szüksége van rám a hazának« — mosolygott, megölelt ési megcsókolt. Á kapuig kikísértem, még az utcáról is búcsút intett. Emléke úgy maradt meg szívemben örökre, mint egy gyermeké, az én kisfiámé... Elment és nem maradt belőle más, csak emlékei, képei, munkái. Szemtanúk szerint csúnyán, kegyetlenül megkínozták az ellenforradalom banditái. Ujjait ízekre vagdalták és még fetrengő testéből vágták ki szívét. Aztán felakasztották és nagy betűkkel írták rá, így jár minden ávós ... Pedig nem volt az, csak hazáját, népét rajongásig szerető, kötelességtudó, igaz harcos, így halt meg az utolsó gyermekem. Nem tudom, hol a sírja, nem találták meg. Kegyetlenül fáj a halála. S ha vigasztalhat valami, csak az vigasztal, hogy hős volt, s hogy igaz ügyért szentelte, adta oda fiatal életét, a másik négv áldozat mellett. Mert férjem és gyermekeim áldozatok voltak és ő, a megkínzott hős ... így volt, kedvesem, eddig az életem. A háború áldozatként rabolta el tőlem szeretett férjemet, ki idegen célokért halt meg, háború ragadta el három gyermekemet, kiket barbár módon gyilkolt halomra a bomba, s a háború rémségei, az- engem ért csapások fektették sírba apómat is.

Fogadott gvermekem hősi halála tett pontot a tragikus életsors végére. Fáj, kimondhatatlanul fáj. De most már kissé megnvugodva, felemelt fejjel járok, s csak egyet szeretnék világgá kiáltani: megtört, megsebzett szívemnek hatalmas békeakaratát. Szeretném mindenkinek elmondani a történetet, úgy, mint masának, kedvesem. 3\Jert én békét akarok, hogy építhessünk, alkothassunk. hogy ne kellien rettegnünk, félnünk és áldozatokat, hősöket, fiatal életeket temetnünk. Azt szeretném, ha nyugodtan hajthatnánk álomra fejünket. Ha nyugodt körülmények között nevelhetnénk hazaszeretetre gyermekeinket, hogy felépítsük újra Budapestet és hazavárjuk azokat, akik ma még távol a hazától, idegen földön hajtják álomra fejüket.

Senkit sem mondhatok masaménak, mert nincs senkim e földön hazámon kívül. Nincs senkim, de lesz, hisz annvi árva él ebben a megsebzett hazában. Nekem is jut belőlük...

Órájára pillantott. — Jaj. azonnal indul a vonatom. — Felállt, lesimította kabátját, zsebkendőjével letörülte még mindig folyó könnyeit, gyermekeimnek cukrot adott, megcsókoltá őket, majd felém nyújtotta kezét és búcsúzott.

— Bocsásson meg, hogy zavartam és elpanaszoltam bánatomat. De oly m volt elmondani valakinek és én tudom, érzem, hosy megértett en- CT°m ... Tudora, hogy maga is békét akar. Ugye igazam van. kedvesem?

Nem tudtam szólni, csak némán megöleltem, megcsókoltam könnyben fürdő arcát és sírtam vele együtt. Aztán gyermekeimet öleltem magamhoz. ők csak álltak megrémülve, nem tudták mi történt velem.

A feketeruhás, hős anya megszorította kezemet és gvors léptekkel elment. Visszafordult, búcsút intett még egyszer, s aztán meggyorsította lépteit. Távolodó alakját mint valami diesfén,T övezte a leszálló nap aranysugara