Somogyország, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-02 / 77. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK* AZ MSZMP MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA H. évfolyam, 77. szám. ARA: 50 FILLER Kedd, 1957. április 2. A kötelességtudók vannak többségben Toponáron Még sohasem volt ilyen buzgalom a topőnári adófizetőkben, mint az idén. шаг .januárban és februárban egymásnál adták a kilincset a gazdák a tonácsházán s törlesztették a tavalyi, meg első negyedévi tartozásukat. Igaz, az élenjáró gazdák — mint például Virág József, Keszthelyi Péter és még többen — követelték is, hogy mindenki pontosan rendezze adóját, hisz most, amikor úgyis kárt szenvedett az ország, minden fillérre szüksége van az államnak a balek orvoslásához. így aztán már március 12-re teljesítette is a község az első negyedévi adóbevételi tervét. A gazdák többsége becsületesen lerótta tartozását. De persze, ahogy a búza között konkoly is akad, úgy a gazdák között is van hanyag, kötelességmulasztó, aki nem lát messzebb az orránál. Ezek közé sorolják a községben Bank Imre 17 holdas gazdát, alti a múlt évi hátralékkal együtt 2860 forinttal, Keszthelyi Györgyné 22 holdast, aki pedig 2135 forinttal tartozik még. Ne akarják ezek a gazdák szégyeníteni a falujukat, amely mást olyan szép elismerést vívott ki magárak a megyében. S ne akarjanak nagyobb kellemetlenséget szerezni saját maguknak hanyagságukkal. Mert azt tudhatják, hogy a mulasztókkal szemben nincs elnézés — van ereje a törvénynek. Nagyszabású ünnepségek lesznek Kaposvárott hazánk {elszabadulásának 12. évfordulóján Mint már közöltük olvasóinkkal, felszabadulásunk évfordulója alkalmából, április 3-án este fél 7 órakor díszünnepséget rendeznek a Csiky Gergely Színházban. Az ünnepségen Keserű János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető helyettese mond ünnepi beszédet. A műsorban Körösztös István, a Csiky Gergely Színház művésze Majakovszkij: Párt című költeményét adja elő, majd Sánta Feri és népi zenekara szórakoztatja a közönséget bemutatkozó műsorával. Rohonczy Mária magyar nótákat énekel, majd a műsor befejezőjeként a Csiky Gergely Színház művészei részletet adnak elő Sándor Kálmán: A harag napja című drámájából. Rendező Sallós Gábor. A Magyar Szocialista Munkáspárt Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága este 9 órakor fogadást rendez a Kaposvári Honvéd Helyőrségi Tiszti Klubban. Az ünnepi vacsorához Sánta Ferenc és népi zenekara szolgáltatja a zenét. Április 4-én reggel fél 10 órakor gyülekeznek az állami szervek, hivatalok, intézmények, üzemek dolgozói a Megyei Tanács udvarában, ahonnét 10 órakor a Szabadság parkba vonulnak és megkoszorúzzák a Szovjet Hősi Emlékművet. A város dolgozóinak másik csoportja ugyancsak fél 10 órakor gyülekezik a Cukorgyár udvarán és a keleti temetőben lévő hősi emlékmű koszorúzás! ünnepségén vesz részt. Délután négy órakor a Somogyi Tücsök Bábszínház a szabadságparki általános iskola nagytermében tart ingyenes előadást a gyermekeknek. Ezenkívül egésznapos sportműsor szórakoztatja a város lakosságát. Ismét megállták helyüket az erdészek Jóllehet a beköszöntő tavasz az erdei munkások tekintélyes részét visszacsalogatta már a mezőgazdasági munkába, mégis jelentős létszámú embert foglalkoztat még manapság is az Északsomogyi Állami Erdőgazdaság, amely 31 000 hektárnyi erdő gazdája. Az erdőgazdaságoknál most van a félév vége. (Náluk október 1-én kezdődik a gazdasági év.) Az elmúlt hat hónap rendkívüli eseményei ellenére is sikeresen zárja a félévet a Zamárdiban székelő Északsomogyi Állami Erdőgazdaság. Ez a gazdaság az elmúlt hat hónap alatt 76 400 köbméter faanyagot termelt ki, amelynek csaknem fele mint ipari fa kerül be a népgazdaság vérkeringésébe. 30 000 köbméternél többet tesz ki az a famennyiség, amely a TÜZÉP- telepeken keresztül kerül a lakossághoz tűzifaként. De jelentős az a mennyiség is, amelyet az erdei munkások, mint tűzifa-járandóságot kaptak, továbbá 1000 köbméter körül van az az épületfa, melyet az erdei dolgozók lakásépítkezésükhöz kaptak kedvezményes áron az erdészettől. Pópity Jenő igazgató és Kiss Lajos főmérnök elmondották munkatársunknak, hogy egyre inkább korszerűvé válik gazdaságuknál a munka. Jelenleg tizenhárom motorfűrész, négy szalagfűrész könnyíti meg állandó jelleggel az erdei munkások életét. Megtudtuk a gazdaság vezetőitől, hogy nemcsak a fakitermelés folyik a legtökéletesebb terv szerint, hanem a kitermelt vágásterületek újraerdősítése is. Az elmúlt félévben 830 hektár erdősítést végeztek el a zamárdiak, s ezen felül 90 hektár olyan területet is fásitottak, amely egyéb mezőgazdasági felhasználásra alkalmatlan volt. Jelentős az erdőgazdaság munkájában a Balaton környékének szebbé tétele érdekében végzett fásítás is. 214 hektár olyan területet fásítottak be ez év első negyedében a Balaton partján, amely már rövidesen kedvező befolyással lesz a Balatonpart szépségére. E gazdaság vezetőinek jó munkáját dicséri, hogy az elmúlt gazdasági évet hárommillió forinton felüli nyereséggel zárták, A jó munkának gyümölcsét maguk a dolgozók is érezték, mert hisz körülbelül egymillió forintra rúgott az az összeg, melyet a gazdaság dolgozói prémiumként fizetésükön felül megkaptak. További Egymillió forintot, mint nyereségrészesedést, különböző szociális beruházások formájában kapnak vissza az erdőgazdaság dolgozói. — Hogy kik a siker részesei? Erre bizony nehéz válaszolni — felelte kérdésünkre Kiss Lajos főmérnök. — Eredményeinket csak ügy tudtuk elérni, hogy a gazdaság teljes kollektívája a legnagyobb összhangban végezte munkáját. Mégis külön szólni kell néhány dolgozónkról. A szócsénypusztai erdészetünk vezetője, Odor Imre két év óta állandóan viseli »Az erdőgazdaság legjobb erdészetvezetője« címet. Szabó János buzsáki kerületvezető erdész, Kovács László szóládi kerületvezető, Kovács József ádándi MÁV-rakodókezelő, Dömötör Lajos tardi fogatos, valamint a Hajdú-féle zamárdi felterhelő brigádnak tagjai mégis kiemelkednek a legjobbak közül is. Kádár János elvtárs távirata N. fl. Bulganyin és N. SZ. Hruscsov elvtársaknak a Szovjetunió határainak elhagyásakor A kaposvári vendéglátóipar helyzete Ahogy a vállalat vezetői és alkalmazottai látják Mindnyájan elfogultak vagyunk... ? Április 1-i jegyzetfüzetemből Lobogózzuk fel házainkat! A Megyei és a Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága ezúton is felhívja a város lakosságát, a vállalatok, intézmények vezetőit, hogy április 4-én, hazánk felszabadulásának 12. évfordulója alkalmából nemzetiszínü és vörös zászlókkal lobogózzák fel házaikat, üzleteiket. Nem tűr halasztást A minap a Népművészeti Boltban jártam. Az első pillanatra szűkösnek látszó helyiségben élénk kereskedelmi munka folyt. Vagy tizenöt—húsz asszony vizsgálta a gazdag árukészletet, kereste a számára legszebb, lakása csinosítására legmegfelelőbb darabot. Akadtak köztük falusiak, városiak egyaránt. A vonzó kirakat, népművészeti hagyományaink iránt megnyilvánuló szeretet és érdeklődés ennek a boltnak mindennap biztosítja a kellőszámú vásárlóközönséget. Lám csak, Kaposvárott is található a kereskedelemben szín, változatosság, van ötlet, a kellemesre, az igények kielégítésére és célszerűségre való törekvés. Nyilván ez a gondolat vezérelte a város vezetőit, amikor engedélyt adtak a bolt megnyitására és támogatták a kereskedők kezdeménye-Masírozok hadnagy ín szavára Hullámzott az ének, mint a hosszú menetoszlop. A felmálházott katonák fáradtan vonszolták magukat előre a félszárig élő kőbán. Mentek, de nem tudták, hova, csak úgy sejtették, hogy nem disznótoros vacsorával fogadják őket, ahova mennek. Mert háború volt. S rettentő, csontfagyasztó hideg tél, 1944 decembere ... Deák Lajos elkeseredetten gondolt haza. Eszébe jutottak öreg szülei, fiatal testvérei, akik a Kegyes Taríítórend kegyességéből cselédeskedtek a göllei 1500 holdas birtokon. Micsoda sovány és keserves volt ott a cseléd sorsa! Még azért is megbüntették a papok a cselédet, ha meg merte közelíteni a kisvasutat, amelyen az urak vonatozgattak. S ő ezeknek az uraknak az érdekében megy a vágóhídra, a lövészárokba. Mert kiét védi ő? Hisz neki és hozzátartozóinak nincs egyebük, mint az a rongy, ami rajtuk van. Egy barázda földre sem mondhatták soha, hogy ez az enyém. Lázadozott az értelmes, fiatal cselédgyerek lelke. S hiába harsogott fülébe a harcra buzdító nóta, nem tudott lelkesedni, mert szüntelenül csak az az ének tolult az ajkára, amit egy öreg sánta embertől hallott egyszer. Magában dúdolta is: . Ragyogó fegyvert adának, Hogy megvédjem telkét, nyájat, A magyarok szép hazáját Az úrnak. Erre mindig olyan gondolat, támadt benne, hogy nem fog harcolni. Még, ha agyonlövik, sem. De amikor az őrmester úr dörgő szít-Visszapillantás kozódása felriasztotta, mindjárt elhessent előbbi gondolata. De nem sok időre. Mert egyre jobban izgatta, foglalkoztatta az előbbi gondolat. S különösen akkor érlelődött meg benne az elhatározás, amikor már mindinkább világossá vált, hogy őrület, amit velük csináltatnak: állandó tervszerű visszavonulás Egy éjszaka rajával járőrbe küldték Vácszentlászlónál. Ekkor már jól ismerte a rajában lévő katonákat, akik ha nem is mondták, de látszott róluk, hogy egy a gondolatuk, az érzésük Deák Lajoséval. S a fiatal parancsnok azt is kitapasztalta az előző napokbam, hogy a szopjet csapatok vonala hol, merre húzódik. S ő ezen a felderítő úton egyenesen az »ellenség« vonalának vezette raját, önként ment fogságba, ahonnan néhány hét múlva a magyar vöröshadseregbe került. Szép, virágillatos május volt, 1945 májusa. Deák Lajos mint vörös katona örömmel, s nagy buzgalommal látta el feladatát. Itt már sokat hallott az ország, a nép holnapjáról. Vgy érezte, hogy a demokratikus hadseregben találja meg élethivatását. Tudta már, hogy belőle is válhat tiszt, s ebben a hadseregben nem a régi világ tisztjei parancsnokolnak. El is szánta magát, hogy hivatásos katonatiszt lesz. Már ceruzát s papírt fogott, hogy szüleit értesíti szándékáról, amikor ráköszönt a váratlan, de nagyon kedves vendég, az édesanyja. — Gyere haza, édes fiam — kérlelte az aszszony —, mert mi már öregek vagyunk, s mit csinálunk nélküled a földdel, amit adnak ... Meg a pusztaiak is vár-, nak haza. hogy te majd segítesz nekik a földosztásnál ... Deák Lajos nem felelt sem igennel, sem nemmel édesanyjának, mert még maga sem tudta, miként cselekedjen. Annak örült, hogy földet kapnak, s nem lesznek többé cselédek, de marasztalta a katonaélet. Mégis csak erősebbnek bizonyult a föld vonzóereje. Végül is visszatért falujába. Alig melegedett meg a családi fészekben, máris a faluba indult. Egyenesen a kommunista pártszervezet titkárához. Elmondta, hol, merre járt, s jövetele célját is. — Közénk való vagy, Lajcsi fiam, s közénk is veszünk — veregette meg a vállát az öreg kommunista. Aztán a többiek, a mintegy 120 kommunista és a kívülálló volt cselédek is azt mondták neki: »Tudod mit, Lajcsi! Te még fiatal vagy, de már sokfelé jártál és sok mindent tapasztaltál, el tudsz járni a hivatalokban, legyél a földosztó bizottság elnöke.« S 6 szívesen vállalta a megbízatást. Sokszor gyalogolt hosszú kilométereket a legközelebbi vasútállomásig, meg vissza, esőben, sárban, ha a városban valamelyik hivatnál akadt dolga a közösség ügyében. Szépen el is osztották a Kegyes Tanítórend 1500 holdját és a herceg Eszterházy itteni birtokát a volt cselédeknek, a kisparasztoknak. Neki is jutott belőle öt hold, s a maga gazdája lett. Borongás őszi délután — 1956 októbere. Kevergett, forrongott az egész falu. A rádió a budapesti véres karcokról számolt be, naponta többször is. S a nép ellenségei ettől még csak jobban felbőszültek, mint a megvadult bika a vérszagtól. A faluban szidták-hordták a kommunistákat. S aztán a bíboros rádiószózata félreérthetetlenül kimondta, hogy a föld magántulajdona a szent és visszaállítják a régi papi rendeket birtokaikkal együtt. Deák Lajos éjjel-nappal járta a házakat, az egykori cselédeket, s összefogásra buzdította őket földjeik megvédéséhez. Szavai vigasztalást, bátorítást jelentettek. De eközben már alakult a községben a kisgazda párt, amelynek vezérei és tagjai leginkább a régi rend hívei, kizsákmányoló, cselédsanyargató egyének voltak. Ezek szemében nagy szálka volt Deák Lajos. Veszedelmes kommunistának tartották, s nem csoda, hogy elsőnek vették fel a kivégzendők listájára. De a kommunisták nem hitték el, hogy ez így mehet sokáig. Tudták, hogy az igazság az ő oldalukon van. S amikor híre futott a faluban, hogy Dombóvárra szovjet páncélos csapatok értek, a falu hangulata kezdett normálisabbá válni. Esténként többen is összejöttek Deák Lajosnál a rádióból hallottakat megvitatni. S megnyugtató hírek nyomán a göllei »proletársor«-on bizakodóbb, reménytelibb lett az élet, s ismét abba a földbe vetették a magot, amelynek a termését is maguknak aratják... SZŰCS FERENC zését Az elismerés őszinte hangja motoszkált bennem, amikor egyszerre a mennyezetre tévedt a tekintetem. Megdöbbentem. Ahnllámzófelszínű, hullóvakolatú padlást több négyzetméter területű aládúeoít deszkalap »biztosítja« a leomlástól. Kérdéseimmel az üzlet vezetőjéhez fordultam: Mi történt? — A boltépület szomszédos folytatása már több mint egy évvel ezelőtt beomlott. A tragédia otka az elhanyagolás révén beázoót. majd később elkohhadt gerenda kettészakadása volt A szakadás a mi üzletrészünkre is kihatott és alapjában ingatta meg az egész épületet.- Mi történt azután? — A FŰSZERT, amely addig a felettünk levő emeleten lakott, elköltözött, és az épületet életveszélyesnek nyilvánították. — Miért van még ma is itt a Népművészeti Bolt? — Nehéz erre válaszolni. Kielégítő magyarázatot talán nem is találnék — mondta a boltvezető». Leginkább azért, mert az utolsó pillanatig nem akarjuk ezt a boltot becsukni. Egy pesti mérnökünk tanácsolta az aládúcolást. Ha nehezebb jármű halad el előttünk, az utcára szaladunk ... — Miért nem kerestek más megoldást? — Az Ingatlankezelő Vállalat felajánlott egy szűkös helyiséget, de hova pakoljuk be ezt a négyszázezer forint értékű árukészletet, Azután nem történt semmi. Megpróbáltuk, kihívtuk a sorsot... idáig még sikerült... A műit héten itt jártak az építőktől, de csak akkor kezdenek munkához, ha az Ingatlankezelő biztosítja az építési költséget. Ha nem.... akkor... — kifelé néz és az arcán tanácstalanság ül. Ezek az emberek nem tudják, mire vállalkoztak. Hogy mindennap az életüket viszik a vásárra, és ami szomorú, a Városi Tanács és az IKV vezetőségéből senkinek sem volt bátorsága ezt az állapotot haladéktalanul és végérvényesen megoldani. Tudjuk, hogy neme könnyű a jelenlegi lakásviszonyok között megtalálni a megoldást, de így hagyni ezt a problémát, könynyelmű játék. Ki vállalja a felelősséget a boltban megforduló emberek életéért?! Haladéktalanul cselekedni kell, ha másként nem, a bolt megszüntetése árán is. Bár, ha egyetlen mód van, kerülni kell ezt a lépést. Havi százhúszezer forintos forgalmú bolt kikapcsolása a kereskedelemből nem lehet dicsérendő út. Alapos, tüzetes körültekintéssel meg kell találni a cselekvés módját, mielőtt még olyan tragédia következne be, amelyet semmilyen áron nem lehet többé kárpótolni- di
