Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-03 / 52. szám
, . /= 5 Г Világ proletárjai egyesüljetek! % 4 ' ■ * , r- *■ / V! V i* ЛЙ1 M^ZMP MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA II» ®v^m Sfc* szám. Vasárnap, 1957. március 3. lő A MEGYEI TANÁCS LAPJA ARA 50 FILLÉR NoПШ11П1(ПП1(1Пз?91111Пшгтптттип!ш A felvilágosító szó és a példamutatás erejével Napról napra nő és erősödik pártunk. A kommunisták harca pártunk erősödéséért egyre eredményesebb lesz. Egyre több azoknak a volt MDP- tagoknak a száma, akik ma már velünk együtt, sorainkban harcolnak. S ami örömmel tölti el minden kommunista szívét, nemcsak volt párttagok, de pártonkívüliek is egyre nagyobb számban kérik felvételüket sorainkba. Önként, meggyőződésből jönnek közénk, mert látják, hogy pártunk igaz ügyért harcol, mert pártunk helyes úton halad. 190 000 kommunista. Alig van országunkban olyan üzem, község, ahol ne dolgozna a párt, ahol a kommunisták ne fogtak volna össze, s ne harcolnának a párt ügyének győzelméért. Eredményes a párt erősítéséért folytatott harc, s ez jogosan tölti el örömmel, büszkeséggel minden kommunista szívét. Azonban az eredmények mellett olyan hibára is fel kell figyelni, amely sok helyen gátolja a munkát, akadályozza a párt erősödését. Ez pedig a szektás politika veszélye. Több helyen találkoztunk már olyan nézettel, állásfoglalással, hogy »nem kell harcolni a volt MDP-tagok megnyeréséért-«. Azoknak az evtársaknak, akik ezt a nézetet vallják, s az a véleményük: »aki eddig nem jött sorainkba, aki a legkritikusabb időpontban cserbenhagyta a pártot, arra most már nincsen szükség«. Hibás és helytelen ez a nézet, s erre a veszélyre az ideiglenes Központi Bizottság legutóbbi ülésén hozott határozatok is felhívják a figyelmet. Ez a határozat elítéli a szektás politikát, s arra hívja fel a kommunisták figyelmét, hogy a volt MDP-tagokkal, akik eddig még nem léptek be a partba, »türelmes, elvtársi és baráti viszonyt kell teremteni«. Megyénkben is van ezen a téren elég tennivaló. A munkások, parasztok és az értelmiségiek között sokan vannak még, akik MDP-tagok voltak, de az MSZMP-be még nem léptek be. Nem akarjuk pártunkat felduzzasztani. De azokért a becsületes elvtársakért, akik ma még várakoznak — de velük erősödne pártunk — a felvilágosító szó erejével harcolni kell. Sok feladat, tennivaló hárul kommunistáinkra a gazdasági munka területén is. Legfontosabb — elősegíteni a termelés növekedését, segíteni abban, hogy az üzemek, gyárak fenntartása, működtetése gazdaságos legyen. A Központi Bizottság már említett határozata a gazdasági munka területéről a következőket állapítja meg: »A magyar népnek, a munkásoknak, parasztoknak, értelmiségieknek, a párt és a kormány kezdeményezése nyomán elért egyik döntő sikere az ellenforradalmi támadás következtében megbénult termelőmunka megindítása és a gazdasági élet helyreállítása«. Igen, az elért eredmények szépek és dicsérik a magyar nép áldozatos tevékenységét, amelyet a párt vezetésével folytat. Mégis, az eredmények ellenére sem szabad a hibákról megfeledkeznünk. Február 17-én Kaposvárott páríaktíva volt, amely a megye és a város gazdasági helyzetéről a következőket állapította meg. »Az üzemek egy főre eső termelése nagy mértékben csökkent, ugyanakkor emelkedett a kifizetett órabér. Nagyon keveset termelünk, lazult a munkafegyelem... A vállalatok többségében jelenleg is 10—15 százalékkal alatta van az október 23 előtti egy főre eső termelésnek. Ugyanakkor növekedett a kifizetett bér. A Vaskombinát terve például kétmillió négyszázötvenezer forint volt, ebből teljesített egymillió kettőszázhetvenezer forintot. Ugyanakkor a béralapkeret 900—905 ezer forint volt terv szerint és ezzel szemben kifizettek 1154 000 forintot, ötvenhét százalékra teljesítették a tervet, de a béralapot 115 százalékban. Ha ez így megy tovább, akkor előfordulhat, hogy egy-egy üzemet be kell zárni, s a munkásokat el keli bocsátani«. Erről a veszélyről kommunistáinknak nem szabad elfeledkezni. Erről állandóan beszélgetni kell a pártonkívüli dolgozókkal, s meg kell nekik magyarázni, hogy gazdasági téren csak akkor érhetünk el kellő eredményt, ha növekszik a termelés és lényegesen csökkennek a termelési költségek. Meglátogattuk a napokban a Vaskombinátot. Ott a pártszervezet intézőbizottságával folytatott beszélgetés során kiderült, hogy a kommunisták még nem foglalkoztak termelési problémákkal. Igaz, kevesen vannak és most soraikat rendezik, de azért erről a kérdésről nem szabad elfeledkezni. Hiszen a Vaskombinátban a termelés és á bérezés terén nagyon sok tennivaló vár az ott dolgozó kommunistákra. S a termelés növelése terén legyen egyik legjobb módszere a kommunisták munkájának a példamutatás, mint ahogy az a Ruhaüzemben és a Nagyatádi Fonalgyárban is megnyilvánul. Sok feladat vár még pártunkra, kommunistáinkra. Ezek közül kettőt ragadtunk ki: a párt erősítését és a termelés növelését. Mindkét területen értünk el már eredményeket. Ez azonban további jó munkára kell, hogy ösztönözzön minden kommunistát. Arra, hogy továbbra is a felvilágosító szó erejével harcoljanak pártunk erősítéséért, s a felvilágosító szó és a példamutatás erejével harcoljanak a termelés fokozásáért, a termelési költségek csökkentéséért. [Fogadónapot tartanak az &SSZMP intézőbizottságának tagjai Az MSZMP megyei ideiglenes intézőbizottsága elhatározta, hogy e héttől kezdődően minden nap panasznapot tart az MSZMP Március 15 utca 14. szám alatti székházában. A panasznapokon az intézőbizottság tagjai és osztályvezetői fogadják a város és megye dolgozóit. Felvilágosítást adnak kérdéseikre, s továbbítják vagy azonnal orvosolják jogos sérelmeiket, panaszaikat. A március 4-től 9-ig terjedő héten a következő elvtársak tartanak panasznapot: 4-én Márton János, 5-én Szirmai Jenő, 6-án Illés Dezső, 7-én Szántó József, 8-án Hortobágyi István és 9-én Decsi József. A jobboldali és a szektán* veszélyről SbícLutánL pitieno az „aal”-faan Felhívás a magyar nőkhöz Kedden lehet átvenni az új kijárási engedélyeket ARANY JANOS Mit keresett 3SO géppisztolylőszer a Táncsics gimnáziumban? Manapság Igen sokat beszélnek az emberek a MUK-róL Az utcákon haladó diákok gyakran kösröngetnek így mosolyra húzott szájjal egymásnak. Gyermekükért aggódó szülők azonban rettegve gondolnak arra. hogy az ellenforradalom újra felüti fejét, s gyermeküket könnyen magával sodorja az ár, s ki tudja hova viszi őket, talán életükbe is kerül •.. Ezt az aggódást egyesek kárörvendezve figyelik városunkban, megyénkben és az országban egyaránt, akik kezüket bizakodva dörzsölgetik és talán már előre Isznak a medve bőrére. Karhatalmi szerveink éjt nappallá téve dolgoznak, hogy a gyermekeiket féltő szülők rettegését eloszlassák, igyekeznek a félelmet elkergetni a családi otthonokból, éberen őrködnek a bújkaió ellenség megfékezésében. A lakosság is egyre jobban segít ebnen, mert látják, hogy az októberi tragikus események megismétlődése újabb keserűséget okozna családok százezreinek. Ezért igyekeznek a tudomásukra jutott híreket azonnal jelenteni a karhatalmi szerveksiek-. így volt ez, amikor a lakosság bejelentése alapján a Táncsics gimnáziumban a karhatalmisták vizsgálata nyomán 350 géppisztoly-, 25 hadipnska- és 8 FEG- puska-lőszert találtak. Ugyanakkor előkerült egy csomó géppel és kézzel írt ellenforradalmi röpcéduht is- Szovjetellenes gúnyolódó versek és Győrvári Ottó rV. gimnazista által írt gúnyos orosz miatyánk is megmutatja, hogy miiyen hangulat uralkodik a diákok körében. A lőszerekből még a tanári szobában is találtaka karhatalmisták. Vajon mit szól ehhez Kertész István és Szabó Ferenc tanár, aki az ellenforradalom idejénfegyvert osztogatott a diákok között azzal a céllal, hegy a szovjet csapatok ellen felhasználja őket. Mit keresett ez a sok lőszer a Táncsics gimnáziumban három—négy hónappal az ellenforradalom után? Azt hisszük, ehhez nem kell külön kommentár... Fiatal, szélesvállú, izmos karú, szőkefejü, nyílt tekintetű ember Horváth Ferenc. S mivel jó gazda hírében áll Sántoson, azért kerestem fel a minap. De, hogy a valóságot mondjam, nem egyedül. Véletlenül találkoztam egy agronómus ismerősömmel, Bárány Tiborral, aki szívesen velem tartott, hogy majd ő a szakember szemével körülnéz a jóhírű gazda házatáján. Horváth Ferenc kissé meglepődött, amikor az udvaron ráköszöntünk, s tekintetéből mohó kíváncsiság lövellt felénk: kik, mik és mi járatban vagyunk? Kérdezés nélkül felfedtük kilétünket és jövetelünk célját. — Nagyon örülök, s szívesen megmutatom az állataimat és elmondom, amire kíváncsiak — mondta egyszuszra, és sietve hozzáfűzte: csak a politikát hagyjuk ki az egészből... Én nem értek ahhoz... és nem is szeretem... — Eközben már az istállóhoz érünk, amit két deres ló és több törzskönyvezett szarvasmarha népesít be. — Most nem valami jó színben vannak a lovaim — mondja mentegetőzve mert betegek voltak. Hiába, a betegség megviseli a jószágot is. — Mi volt a bajuk? - kérdi az agronómus. — Bélférgesek voltak De Kajtár doktor segített. Hamar eltalálta аг orvosságot... Később már én adtam be nekik a gyógyszert. És mos És mégis p о l itizál. már, hál’ isten, rendbe jöttek. Kár is lett volna ' értük. Fiatal állatok, Négyévesek... — No és a tehenek hogy tejelnek? — Ez a »Címer« most nagyhasas. Évente megadja a 4300 kiló tejet, s a zsírszázaléka 4,1. A másik, ennek az anyja, az 5100 literes volt, de sajnos, már egy éve meddő, kiöregedett, el akarjuk adni. Emez meg még üsző, saját nevelésű, bízunk, hogy jól bevál. Most borjú van benne. Amott az meg éves üsző, azt is megtartjuk. Ezt a bikát hamarosan eladjuk. Szerződött. Továbbtenyésztésre megy, meg az a másik is. — Na ez a nagyobbik bika — szól közbe társam — nem valami jó kondícióban van. Igen vékony. Mit kap enni? — Szecskát répaszelettel, melasszal meg darával. Ehol van-e — mutat a keverőládára. — Mindig reggel készítem el az estére valót, és este a reggelre valót. — A darát és a melaszt mikor teszi rá a szecskára? — Etetés előtt. Mert jártam m.ár úgy, hogy a melaszt is rálocsoltam reggel arra a szecskára, amit este etettem. De nem jó úgy, megerjed. — Igaza van. S ha etetés előtt teszi rá, akkor ízletesebb a keverék és a tápértéke is jobb. Azonban jobb lenne, ha a szecska- és répakeveréket egy 24 órával etetés előtt elkészítené. — Tudom én azt, csak hát kicsiny ez a keve-\ rős edény. No, de majd most már... Mi lesz most már? — Hát jobban futja az ilyen dolgokra is, hogy a begyűjtés megszűnt. Higgyék el, csak most merünk jobban tervezgetni. Az az elhatározásunk, hogy az idén még tovább javítjuk állatállományunkat. Mert hiszen a kormány is ezt várja tőlünk és ez a saját érdekünk is. Az őszre építünk egy betonsilót, hogy télire több nedvdús takarmányt tehessünk el. Eddig répával iygekeztünk nedvesebb takarmányt biztosítani. A múlt évben is 80—100 mázsa takarmányrépát termeltünk. És persze az abrak is fontos! — Hogy tervezik a takarmányalap növelését? — Hát már azáltal is közel tíz mázsával több abraktakarmány jut az állatainknak, hogy nem lesz beszolgáltatás. De növeljük a pillangós takarmányok területét is. Sajnos, még most nem valósulhat meg minden tervünk. A múlt ősszel még be kellett vetni a szántóterület negyven százalékát kenyérgabonával, s így takarmánynak nem jut elég föld. Tudják, milyen helytelen volt ez a merev megkötöttség!? ... Hányszor, de hányszor előfordult az utóbbi években, hogy gabona után ismét gabonát kellett vetnünk! Nem tudtuk betartani a négyes vetésforgót, ami nálunk szokás volt. S leginkább ott ütötte fel a fejét a trinka, ahol gabona után gabona került a talajba. De most már bízunk, hogy nem köti meg a ke.zünket a kormány. Hej. ha azelőtt is többet adtak volna az egyszerű parasztember szavára!... Előbbre tartana az ország. Mert miért kelljen nekem ugyanakkora százalékban gabonát termelni, mint annak, aki fele annyira sem foglalkozik törzsállattenyésztéssel, mint én? Hát nem butaság volt?! Ha én több takarmányt termelhetek, szebb állatokat tudok nevelni. Márpedig az nem mindegy az országnak, hogy milyen állatot adunk akár exportra, a.kár hazai szükségletre. No, de ehhez takarmány kell!... — Az előbb azt említette, hogy nehezen tudja növelni az idén még a takarmánybázist — szól közbe az agronómus —, pedig lehetséges. Az őszi takarmánykeverék helyére még tud vetni rövid tenyészidejű kukoricát. Ha mégsem érne be, akkor lesilózva is igen értékes és jelentős mennyiségű takarmányt is ad télire. Ha jó erőben van a talaj, akkor kicsi területről is sok a termés. — Az biztos... És istállótrágyánk van is bőven. Kap belőle négyévenként mind a tizennégy hold. — Hanem, amint látom, nem egészen szakszerűen kezelik a trágyát. — Óh, nem így nézett ám ki ez a trágyatelep — igyekszik menteni férjét Horváthné, aki eddi/r csak hallgatta a beszélgetést — csakhogy amíg az uram az erdőn dolgozott, mi elhanyagoltuk. Én mindig szaka szosan kezeltem az istállótrágyát — veszi vissza a szót a gazda —, mert tudom, hogy úgy jobban érik. Még ás. arany kalászos tanfolyamon tanultam erről. Meg egyébként is cikkor várhat jó termést az ember, ha van jó istállótrágya. Most már itthon’ leszek és rendbehozon De most szeretnék egyet kérdezni. Miért nem, törli tottak most a télen is aranykalászos, vagy valamilyen esti szaktan folyamot? Én nagyon szívesen eljártam volna. Örömmel tanulok mindig azoktól, akik többe: tudnak nálam. És őszintén szólva, sok embernek el is kelne, nálunk, a. faluban is, egy kisszakoktatás. Tanulni kell ahhoz, hogy az ember jobban boldogulhasson. S higgyék el, az ország is jobban boldogul... Mert ne feledjük: ha jobban élnek az emberek, akkor kevesebb köztük a visszásság is. Lám, azzal kezdte Horváth Ferenc, hoyy mindenről, csak a politi.káról ne beszéljünk. És anélkül, hogy mi erőltettük volna, mégis patófizált. S nem is. akárhogyan SZŰCS FERENC
