Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-16 / 63. szám

______________________________IHM—— ____________________________________________________—____________—___.— . A MUNKÁSTANÁCSOK FÓRUMA A munkástanács tagjának nem szabad elszakadnia választóitól Több cikket olvastam már a mun­­tóítan ácsok tevékenységéről. Külö­nösnek tartottam, hogy kevés az olyan cikk, ami a jól dolgozó mun­kástanácstagok munkájáról számolna be. Ebben a sajtó is hibás. Hosszan elemezte az egyes személyek gyarló­ságait, de azt, hogy a munkástaná­csokban sok becsületes, néphez hű amber is van, erről alig esett szó. Szükséges, hogy a naplopókat és a jól helyezkedőket leleplez­zük, de legalább ennyi helyet szenteljünk a közös ügyért har­­•oló, becsületes tanácstagoknak is. Amikor a zavaros események után az élet mindinkább visszatért ren­des medrébe, magukra maradtak a munkástanácsok. Maguknak kellett megoldani minden termelési felada­tot. A vállalaton belül egyedül a pártszervezet és a szakszervezet volt ж, amely a vezetésben tanácsot, és amennyire tőle tellett, támogatást adott. Nehezen értik meg azok, akik elégedetlenek a munkástanácsok munkájával, hogy nem könnyű a munkástanácsok feladata. Ha lehet itfchellyel élnem: »két tűz közé szo­rultak«. Úgy értem ezt, hogy nem tehetnek a törvények ellen, viszont az utóbbi időben megnőtt a helytelen étvágy, és számos dolgozótársunk nehezen akarja megérteni, hogy nem le­hat egyszerre minden bérezési problémát megoldani. Persze, ha a dolgozók ilyenirányú kérését nem áll a vállalat módjá­ban azonnal orvosolni, úgy nehez­telnek ránk, és talán rosszat is mon­danak rólunk. Egy másik körülmény is nehezíti helyzetünket: egyes sze­mélyek helytelenül adják tovább in­tézkedéseinket. És ami furcsa, sok esetben meggyőződtünk arról, hogy ezek a személyek szándékosan teszik ezt. Ezeken a hibákon felülemelke­dik üzemünk dolgozóinak kollektívá­ja, a munkástanács tagsága, és azt az eddigi eredményeink is igazolják. Művezetőink magukra találnak. Egy­re többen és többen látják, hogy a becsületes munkáért nem érheti baj egyikőjüket sem. Természetesen néha nehezebb harcot kell vívni. Példának említhetem a dolgozóink kezdeményezésére létrejött közös la­kóházépítési akciót. Ami a tervezet szerint sok megtakarított forintot jelentene az építkezni akaróknak. Az akció szépen el is indult, dehát a bürokrácia ismét csak közbeavatko­zott. A házhelynél akadtunk el. Nincs illetve van, de mégsincs ... Esetleg egy év múlva talán majd lesz rá mód, amikor már kevesen lesznek az építkezni akarókból... Hátráltatja a munkástanács munkáját, hogy sok hivatal, szerv kilincselést vár tőlünk. Mintha legalábbis ez lenne az egyet­len feladatunk. A Textilművek munkástanácsa szem előtt tartja azt, hogy a dol­gozók választották őket. Egy értekezleten hallottuk Mennyi tennivalót felhoz a vita hulláma egy-egy értekezleten. Né­­híbty ilyen segítségkérő szót elles­tünk a csurgói járás tsz-elnökeinek szerdán tartott megbeszélésén. Vetni kéne a zabot — szól a s*mogycsicsói Rózsa Tsz elnöke. — De nincs magunk. — Adunk mi Kukoricáért cserébe akár tíz má­zsát is — vág közbe a csurgói Szorgalom Tsz vezetője. Am kuko­ricájuk sincs a csicsóiaiknak, mégis vethetnek: megrendelték már a zabot, s amíg ez megérke­zik, kölcsönbe kapnak a csurgóiak­tól. Meg kell hagyni, szép példája ez az egymás segítésének. A többi elnök is a vetőmagot sürgeti. Többek között a somogy­­«'ükkösdi Szabad Földnek 40—40 kg takarmányborsó és szarvaske­­r*P, a csicsói kertészkedő szövet­kezetnek meg 220 mázsa burgonya vetőgumó kell. Szerencsére, itt a megyei mezőgazdasági igazgatóság kiküldöttje, s feljegyzi a kérelme­ket és megnyugtatásul közli: idő­ben megkapják a vetőmagot. Aatán a csurgói Szorgalom elnö­ke kér segítséget. Március első napjaiban 16 agrárproletár állt be közéjük, föld kellene a szövetke­zetnek. A mezőgazdasági osztályon ígérik: délután biztosan elintézik ezt az ügyet a községi tanácsnál. A gyékényesi Szabad Ifjúságnál is baj van. Szeretnének traktorral szántaim, de nincs rá pénzük, s nem tudják, mitévők legyenek. Menten üti elégítő választ kapnak: a gépállomás az eddigiekkel azonos feltételek mellett dolgozik a szö­vetkezetelmek. A traktorosoknak nem jár munkaegység, a szántás­díjat pedig be kell venni a zár­számadásba, vagy kérjenek rá rö­­vidlejáratű hitelt. Ahogy lehet, segítünk mindennapi problémáik megoldásában is. A szí­vükbe kell látnunk azoknak is, akik­nek csak »kis ügyeik« vannak. Mi, akik ugyancsak egyszerű emberek vagyunk, ismerjük társainkat és ez komoly segítség a munkánkban. A tapasztalatok is azt mutatják, hogy egy munkástanács tagnak sem szabad elszakadnia a választóitól és nem élhet vissza helytelenül funkciójával úgy, hogy csak a maga szempontjait tartja szem előtt és felrúgja a közös ügyet. A mi munkástanácsunk segíti, irá­nyítja dolgozóink sorsát. Mi akarunk törődni dolgozóink ügyeivel. De úgy törődni, hogy a feladatok megoldásá­nál szem előtt tartjuk a vállalat gaz­daságosságát és a dolgozó egyéni problémáját. Hogy ezt zökkenőmentesen és ered­ményesen tehessük, ahhoz segítséget is kérünk. Segítséget a városi szer­vektől. Remélem, hogy körültekintő munkánk után sikerül megvalósítani a termelés gazdaságos irányítását és a nyereségrészesedés kifizetésénél nem lesz a dolgozóknak reklamáció­ra okuk. Ha ezt megvalósítottuk, csak úgy leszünk megelégedve mun­kánkkal, és csak úgy értékelhetne azt helyesen mások is. TATÄRVÄRI gyula, a Textilművek munkásta­nácsának elnökhelyettese. Pillanatkép Ötvöskónyi fiatalsága életéből »Egységben az erő« — azt mond­ja a közmondás, s ezt tartják az ötvöskónyi fiatalok is. jelenleg színdarabot tanulnak. Nem is olyan könnyű színésznek lenni — mondja a közkedvelt Anikó néni. ö nemcsak a betegek ápolásához irt, hanem tudja a fiatalságot is irányítani. A sportkedvelő fiatalok viszont panaszkodnak, hogy ők mostoha gyerekek, nincs, aki törődjön velük. Itt a tavasz. Szeretnének sportolni. Semmi fáradságot nem sajnálnának annak érdekében, hogy egy labda­rúgó és röplabda csapatot alakítsa­nak. Csak irányító és vezető kelle­ne. Volna is erre alkalmas ember a pedagógusok között — na és a kiöregedett játékosok között is. Jó (enne ha a tapasztalt öregek fel­figyelnének és segítségükre sietné­nek a sportolni akaró fiataloknak. Nem kell kedvüket szegni és tétle­nül nézni vergődésüket. Hiszen nem valami nagy áldozatról van szó. Csupán arról, hogy valaki össze­tartsa és tanácsot adjon a fiatalság­nak. Ugye, megteszik azt a falu sportolni vágyó fiatalságának érde­keben? Sok sikert és jó szereplést ötvös­­konyi labdarúgó csapatának és kul­­turcsoportjának. KISGYURA KAROLY BÖHÖNYEI TAPASZTALATOK П. Ismét a földről Előre lehet látni, hogy a böhönyei tanácsnak nem lesz könnyű dolga az idén a földek rendezésével. Lesznek, akik földjeiket elcserélni óhajtják egymás között, minthogy ehhez a törvény is lehetőséget biztosít, s az ilyen földcserék ez év október 31-ig nem esnek illeték alá sem. Ezt a gaz­dák önkéntességére bízza a rendelet, ám a tanácsnak védeni kell a gyen­gébb, szegényebb gazdákat az erő­sebbek, hatalmasabbak önzésétől, önkényességétől, kijátszásától. Nem zárt kapukat döngetünk, amikor er­re felhívjuk a helyi államhatalmi szerv figyelmét, hiszen már most tapasztalhatók KÄROS, megengedhetetlen JELENSÉGEK. Van rá példa — sajnos nem is egy —, hogy egyesek megfélemlíteni igyeksEenek a gazdákat, ha elfogad­nák és művelnék a felosztott szövet­kezetek testéből nekik kihasított földet. Faggyas Ferenc például a mi­nap a mezőre indult, hogy ellen­őrizze, vajon jól, helyesen mérték-e ki számára a földet a tsz táblájá­ból. Am csak a falu végéig jutott el, mert közben jó ismerősei, gazdatár­sai, miután kikérdezték, hova megy, értésére adták, jobban teszi, ha visz­­szafordul, mert ők úgysem hagyják annyiban a dolgot, s akkor velük gyűlik meg a baja. Mit tehetett mást, mint hazafelé vette útját, mondván, ,6 nem akar haragban, rossz viszony­ában élni falubelijeivel. ; íme, nemcsak a földek birtokba­­; adásánál meglévő tétovázás, de a Igazdák egymás érdekeinek meg nem ; értése is súlyos fék lehet a termelés • elindításában. Megesik, hogy a volt I fcsz-tagok a földrendezésnél nem : ugyanazt a területet kapják birto­­■ kukba, amelyet ősszel elvetettek. Mi : légyen a vetéssel, ki arathatjh le? ; Előfordulj hogy egyik-másik gazdá­inak csupán őszi vetésű kenyérgabo­­; na, vagy ősziárpa, esetleg takarmány­­: vetés jut. Ki arassa le majd a vetés­­kerületet s kié legyen a termés? S ;tni lesz azokkal, akik jóllehet gon­­: doltak már ősszel az idei kenyémek­­; valóra, ám most üres föld fogadja ;őket a táblából kiszabdalt tulajdonu­nkon. Talán soha nem volt még olyan : szükség A JÓZAN PARASZTI ÉSZRE, a higgadt, mindent okosan, mérlegelő döntésre, mint amilyent a jelen és az elkövetkező hónapok kívánnak. Szabó Kálmán, akinek családja a tsz-ben volt, az ősszel földjét egyéni­leg bevetette, fülem hallatára azt mondta: ha az Isten lejön az égből, akkor is learatja azt, amit ő vetett. Tamás János 64 éves korát hozza fel érvként, öt darab földjét ötvenötben betagosították a tsz-nek, ő kívülma­­radt. Az ősszel azt mondták, min­denki menjen a régi földjébe, hát • is belement a tsz táblájába. »Most nem arathatom le, amit elvetettem?« — kérdi. Mily nagy kérdőjel a ke­nyér. Nincs itt más, mint szót érteni minden emberrel. Ne felülróljövő utasítgatással, rideg parancsszóval hallgattassanak el embereket még akkor sem, ha valaki olyat kér, ami beleütközik a törvény betűjébe. In­kább a vita, a meggyőzés, mint a ledorongolás. Idős, feketeruhás parasztnéni is igazát keresni jött a tanácsházára. Elhozott, hogy nagyobb nyomatékot adjon vélt igazának, egy 1939-es kel­tezésű földadás-vételi szerződést. »A föld az enyém, 700 pengőért vettem, itt a papír róla. Visszakövetelem« — mondta, s ott csengett szavaiban az ősihez való ragaszkodás érzése. A szóbanforgó ezer öles föld a tag06í­­tott táblába került, de cserébe ugyanolyan értékűt mértek neki. Most ezt a földet a régi tulajdonos elfoglalta. »A föld a nénié, ahhoz senki nem nyúlhat, s ha hozzányúl­tak, az törvénytelen cselekedet volt. A törvény pedig megvédi a maga jogait is.« A válasz jólesik. Megnyu­godva hagyja el a tanácsházat, de vajon megérti-e ezt az is, aki az -ősi« föld jogcímén visszafoglalta az öreg asszonytól azt a földet? Nagy József egyéni gazda 1955 óta már egész szépen elindult a régiért, a szövetkezetbe tagosítottért cserébe kapott földeken, most pedig, mert azt látja, hogy követelni manapság nép­szerű dolog, ő is előállt: ha nem kapja vissza régi földjeit, hát egy darabot se szánt fel a csereföldek­ből. (1955-ben mind a két holdat szó nélkül megmunkálta.) Az igazságos rendezésen, az évközben! bonyodal­mak elsimításán kívül NYÍLT, ŐSZINTE BESZÉDET, határozott, kertelés nélküli állásfog­lalást, intézkedést várnak a böhö­nyei parasztok a tanácstól. Mondják ki nekik kereken a községi vezetők, hogy a régi tagosításokat nem lehet felrúgni, a kirívó sérelmeket eliga­zítják, de mindet nem rendezhetik. Történetese* az egjyéni gazdák ma­radnak aaon a területen — ha csak önkéntes alapon a volt tsz-tagokkai meg nem egyeznek — amelyen 1956 október 1-én gazdálkodtak. A község vezetői közülük valók, egész biztos nem akarnak rosszat falujuknak, értsék meg hát egymást, s közösen segítsenek a bajokon. Varga Jézsef. EGY OLYAN ÜZEMRE, mely gyártmányainak értékesítése közben naponta találkozik a dolgozók ezrei­vel, nagy feladat hárul. Megőrizni jó hírét, kiérdemelni a lakosság bi­zalmát, kiváló minőségű áruval lát­ni el a vásárlókat. A Kaposvári Sü­tőipari Vállalat munkája azonban ahhoz túlságosan hullámzó, hogy el ­mondhassuk: maradéktalanul telje­sítette a rábízott feladatokat. Mert sok szép, de sok gyengébb minősé­gű kenyeret is gyártottak működé­sük alatt. Különösen az utóbbi idő­ben. Bár most nem ezzel, hanem magával a vállalattal, mint termelő üzemmel kívánunk inkább foglal­kozni. Mert az ipari profil munká­júnak megjavítása egyúttal a ke­nyér minőségének jobbátételét is, eredményezné. A vállalat munkájá­ban pedig komoly hibák vannak. De beszéljenek a számok! ... 1955. első negyedévében, a vál­lalat terve szerint, a bevételeknek fedezni kellett volna a kiadásokat, ezzel szemben a Sütőipari V. válla­lati eredménye 756 000 forint veszte­ség volt. Tervezve lett 61 000 forint nyereség, tehát a vállalat eredmény­­romlása így 817 000 forintra ugrott fel — olvasom Ott Vilmos revizor­nak, a vállalatnál megtartott ellen­őrzéséről írott összefoglaló jelentésé­ből. 1955. második negyedében a vál­lalati eredményromlás meghaladta a 250 000 forintot. Azóta két év telt el. Két év pedig hosszú idő. 1957. első negyedévében szintén kb. 120 000 forint veszte­ségre kell számítani — mondja a vállalat főkönyvelője. ... .4 társadalmi tulajdon védel­mének, az anyag-, fogyóeszköz-, munkaruha- és védőruha-nyilvántar­tás elmulasztásáért, a helytelen ke­zelésért, az ellenőrzések felületessé­géért felelősség terheli a vállalat vezetőit — írja az 1955-ös összefog­laló jelentés. Tallózzunk még ki egy-két meg­­áilapítást! ... Az anyagkiadás, illetve anyag­kiutalás terén nagy a vállalatnál a szervezetlenség. Egyes üzemek részé­Kezdje el sürgősen a hibák kijavítását a Kaposvári Sütőipari Vállalat Adjanak nagyobb támogatást a vállalatnak a felettes szervek re túlzottan nagymennyiségű anya­gokat vételeztek ki, valamint a te­hergépkocsikhoz kivételezett anya­gok is meghaladták a megengedett mennyiséget. A felhasználás szüksé­gességet senki nem ellenőrizte le. Az 1953. évben kiadott védődltöze­­tek sehol nem szerepelnek, egyedi nyilvántartás felfektetve nincs. A vállalati veszteségben komoly ösz­­szeget lesz ki a raktározási hiány ... A fűtőanyagokat 1954. december 31-én nem leltározták, hanem azt a könyvelés adataival egyezően álla­pították meg. A készletek értékkü­lönbözete fogyóeszközöknél 240 000 forintot tesz ki, a munkaruháknál eléri a 61 000 forintot. E nagy össze­gű veszteség a helytelen gazdálko­dás következménye. De felelősek a vállalat vezetői az állóeszközök hiányáért is. UGORJUNK MOST ISMÉT elő­re két évvel: ... A Sütőipari Vállalatnál meg­tartott bizottsági vizsgálat 1957. március 7-én készült jegyzőkönyve Írja: A bizottság megállapítása sze­rint a társadalmi tulajdon védelme, a tüzelőnél és a sütőipari termékek­nél most sincs biztosítva. A fogyó­eszközök, munkaruhák nyilvántar­tása nem pontos. Ez megállapítható abból is, hogy a jelenleg felfektetett nyilvántartást most akarják a dol­gozókkal elismertetni. Az állóeszkö­zök egyrésze 1952 óta kihasználatla­nul hever az udvaron, kiselejtezve nem lettek, rontják a vállalat ered­ményét. ... A vállalat üzemeiben a fajla­gos tüzelőfelhasználás a normához viszonyítva igen magas — jegyzi meg 1939-ben a revizori Összefog­laló. De hasonlítsunk itt is! ... Az anyaghányad 4,6 százalék­kal emelkedett — mondja az 1957-es bizottság, aminek oka a magas tü­zelőfelhasználás. Az I. típusú üze­meknél a megengedett felhasználás 11—13 forint, ezzel szemben a válla­lat 35 forint értékű tüzelőt használ fel. ... Mind adminisztratív, mind mű­szaki vonalon a vállalatnál a leg­nagyobb szervezetlenség mutatkozik. A műszaki dolgozók a rájuk bízóit feladatokat nem. tudják ellátni — hívja fel a hibára a figyelmet az 1955-ös jelentés egyik pontja. Ám nézzük itt is a mostani vizs­gálat megállapításait. ... A vállalat jelenlegi műszaki gárdáját nem találjuk megfelelőnek ahhoz, hogy a vállalat gazdaságos termelését biztosítani 'tudja. A mű­szaki gárdának nincs a dolgozók előtt tekintélye. (?) ... Egyik legfontosabb feladat a felelősségrevonás fokozottabb érvé­nyesítése a társadalmi tulajdon meg­károsítóival szemben — adja taná­csait az 1955. évi vizsgálat revizora. ... Még mindig sok a visszaélés, az eltulajdonítás lehetősége a Sütő­ipari üzemek elhelyezéséből kifolyó­lag. valamint, mert a vállalat nem kellő eréllyel kezeli az ügyet — köz­li az 1957-es bizottság ÉS FOLYTATHATNÁNK TO­VÁBB! Két éve itt senki nem tett egyetlen intézkedést? Mint egy szo­rosan vont acélkörben, úgy élnek és visszaélnek a Sütőipari Vállalatnál atársadalmi tulajdon védelmével, és nincs senki, aki ezt a bűvös kört végre erős kézzel szétszakítsa. Miért? Nézzük meg, hol a hiba gyö­kere. Decsi György, a vállalat /igazgató­ja ezt írja 1955-ben a revízióra tett igazoló jelentésében: »...Meg kell, hogy állapítsuk, a vállalat sok eset­ben nem tehetett a liszt- és tűzífa­­lelhasználás túllépéséről, mert káro­san befolyásolta törekvését a liszt gyengébb minősége és a fa nyerses­sége. Ezeket a túllépéseket azonban csökkenteni lehetett volna, ha a mű­szaki vonal sokkal komolyabban foglalkozik a termelés kérdésével, nagyobb ellenőrzést gyakorol...« stb. Más helyütt »... A műszaki vezetők, kint az üzemben nem mertek szólni a dol­gozóknak, mert egyeseknek közös szabályellenes ügvei voltak az üze­mek alkalmazottaival. Voltak, akik liszten osztozkodtak. Az egyik mű­szaki vezető több alkalommal pénzt is kért kölcsön a dolgozóktól.« Farkas Jánosné, az MSZMP alap­szervezet vezetője így nyilatkozik: ... Sajnos, a műszakiak ma ' sem állnak teljesen hivatásuk magasla­tán. Nincs tekintélyük, de nem is lehet, amikor együtt isznak a beosz­tottakkal. A 4-es üzemben Nagy István alkalmazott lopott, a bíró­ság elengedte a büptetését. Kelemen István elvitt hat darab dúcot, fel­jelentettük, hiába, elengedték. Decsi elvtárs a bizottság munkájá­val kapcsolatosan a következőket mondja: — A bizottság nem mondott újat nekünk. Ezek a hibák megvannak a vállalatnál, ezeket mi őszintén feltártuk. A két év előtti műszaki gárda azóta kicserélődött. De a je­lenleginek is vannak hibái. Sajnos, a telepeken lopnak. Ezt nem lehet tagadni. A tüzelőt elviszik a lakók, akik a sütőipari üzemek udvarában vannak. Néha az alkalmazottak is. Mi feljelentjük őket, de felelősségre­­vonásban nem részesülnek, A bi­zottságtól mi segítségét várunk, amit eddig nem kaptunk: meg. Tüzelő­anyag-megtakarítást úgy lehetne el­érni, ha a jelenleg használatos bri­kett helyett lignit szenet biztosíta­nának. Uj raktárakat is kellene épí­teni a vállalatnál. A munkaruhák nyilvántartásának hiányosságai és egyéb lel tár ügyek az adminisztráció rossz munkáját mutatják. Ezért vál­tottuk le a vállalat főkönyvelőjét is. MI LENNE a hibák kijavításának leggyorsabb módja? A Sütőipari Vállalathoz kiszállt bizottság újból csaknem azokat a hiányosságokat találta a vállalat­nál, mint elődje két évvel ezelőtt. Ezért felelősség terheli a vállalat, vezetőit. De felelős a felettes szerv is, mert nem adott kellő segítséget, nem hozott gyakorlatilag is intézke­déseket a visszaélések kiküszöbölé­sére. a hibák felszámolására. Mert lehetnek objektív nehézségeit egy vállalatnál, mint amit Decsi elvtárs említett a tüzelöraktározás körül. Ez azonban még nem minden! A vállalatnak, »ha törik, ha szakad«, jobban kell dolgozntá, nyereségessé kell lennie. A bizottság által felvett jegyzőkönyv egy óvatos megfogal­mazású intelem csínján, mely azzal a javaslattal végződik, hogy a mun­kástanács — mely egyébként keveset dolgozik — többet törődjön a gazda­sági kérdésekkel, vegye kezébe a gazdaságos termelés irányítását. Ilyen általánosítással nem lehetünk megelégedve. Ez nem használ Decsi elvtárséknak. sem. Konkrét, sokrétű programot kellene kidolgozni a hi­bák felszámolására. Nem lehet tét­lenül tűrni, hogy évek szaladjanak el. és a Sütőipari Vállalatnál meg­akadjon az a fontos népgazdasági célkitűzés, hogy többet, olcsóbban, gazdaságosabban termeljünk. SZŰTS ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents