Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-08 / 56. szám

Péatab^iyn. márciws »■ _______ ___SOMOGYORSZAG вжмвн1вяи!<1петн1яя1 ÚJRA ÚTNAK INDULNAK ösak két nappal jött volna koráb­ban a hatvanötös utasítás, nem len­ne ma semmi baj Komlósdon. Nagy Ferenc, a Terv Tsz elnöke szé­riát késett a tsz-ek feloszlatását és a kilépéseket szabályozó FM-rende­­let. Úgy gondolták a tagok, hogy bárki mindent elvihet a közösből, ami szemének megtetszik. Mire a rendelkezés napvilágot látott, már majdnem minden vagyontárgyat széthurcoltak, hiszen úgy sem ma­rad itt szövetkezet — gondolták. Né­hányat* azonban másként véleked­tek. Nagy Ferenc, Daru. János meg S2abó József a közös mellett törtek lándzsát. Ök is magukkal vitték a vagyon rájuk eső részét. Az adósság tisztázása és a munkaegységrészese­dés kifizetése után fennmaradó 230 ezer forintos jövedelmet igazságosan szétosztották. És a 24 család, ha visz­­sza is téríti a jogtalanul pártfogásá­ba vett vagyontárgyakat, mégsem áll vissza a szövetkezet mellé. Nyolc család tizennyolc tagja azonban újra a szövetkezeti útnak vág neki. Sajnálják, fájlalják a történteket, hétéves munkájuk eredményeinek sírbadöntését. Különösen a szép ál­latállomány után bánkódnak, hiszen 25—30 literes teheneik is voltak. A sertésállomány miatt sem kellett szégyenkezniük. Most nem tudnak közös állattenyésztéssel foglalkozni. Legalább is egyelőre nem. Nincs ta­karmányuk, előbb 'pedig ' ezt kell .biztosítani. A kezdeti nehézségek át­hidalására átmeneti működési sza­bályzatot csináltak. A 117 hold szán­­, tó egy részén megtermelik a közös vetőmagot és takarmányt. Ezért a munkáért nem jár munkaegység. A többi területen ki-ki megának dol­gozik, s amit megtermelt, az az övé. Ebből a jövedelemből — 'amit a fel-í duzzasztottnak nevezhető háztáji'% gazdaság ad — teremtik meg a kö-fj zös állatállományra való pénzt. Ha? e tervük sikerül, utána visszatérnek^ a régi alapszabály szerinti gazdálko-l dáshóz. ^ Most a, lovakat is a háztájiban? tartják. Nagy Ferenc nemrég vásá-g rolt egy pár kancát 14 ezerért, a sa-S ját pénzén. Hízót, tehenet, üszőt? adott el érte. Daru János is lovakat! akar venni az éves csikók helyett,? ssintén a saját zsebére. Később az-'I tán, ha erőre kapott a szövetkezet,! a közösbe kerülnek az igavonók isM persze megfelelő térítés mellett. Jól? esik nekik az a segítség, amit a helyi! tanácstól — elsősorban Scheffer Er-® nő vb-elnökíől kapnak. Néhány ta-¥ víwsbí növényféleség magját megszer-! aifc azzal, hogy szerződnek az állam-® ma!, pl. burgonyára, kukoricára, bí-í borra stb. De vetőzabot csak kuko-s ricáért tudnak cserélni a Somogytar-® nóoai Állami Gazdaságban. Ám ku-§ kcricájuk sem maradt. Nincs baj! azonban, mert a községi daráló vám-® keresetéből 540 kilót kölcsön adott? nekik a tanács. És hogy a kölcsönt* vissza tudják adni, megkapták a da~S rálót is. ¥ Vannak a faluban egykori tsz-ta-g gok — főleg a tehetős középparasz-® tok akik ma könnyebben boldo-A guInSk, mint a Terv Tsz újjáalakítói.^ A holnap azonban minden bizonnyal az utóbbiak javára billenti majd a mérleget. Az összefogás, egyetértés megvan a szövetkezetben — a ke­vés ember jobban szót ért egymás­sal, mint a sok. Munkaszeretetben sincs hiány: Csordás János, Pápics Mihály, Berikő György, idős Kiss Jó­zsef meg a többiek-akár éjt nappallá téve is dolgoznak, ha úgy kívánja a szövetkezet érdeke. Egyelőre egy- kis pénzt, kell csinálná, hogy néhány da­rab hízómarhát állíthassanak be. A negyvenezres befektetés csakhamar ötszörösen visszatérül. Ilyen összeg aztán lendít rajtuk. Addig azonban sokat kell fáradozniuk, és bizony nélkülözniük is. Nehéz lesz ugyan sok mindenről lemondani, mert az elmúlt esztendőkben hozzászoktak a jóléthez. De fűti őket az a tudat, hegy ismét megteremthetik jobb megélhetésük forrását. Saját erejük­ből, meg egy kis támogatással biz­tosan áta!hágják a kezdeti buktató­kat Mi lenne ... ha a Barcsi Járási Tanács kifogá­sok helyett átadná épületét lakás cél­jaira? ... ha megjavítanák a vízvári auto-j matát, s csak sötétben világítanának az; utcai lámpáit? jj . . . ha a Járási Könyvtárban nem' látnánk ezt a feliratot: a könyykölcsön-t zés két1 hétig szünetel? ' г ... ha igényeket kielégítő zenekart? szerződtetnéüek a csiüos barcsi étte-t rembe? ... ha az Olajfúró Társaság beve­zetné a lefojtott gázt Babócsa lakó­házaiba? . . . ha hetenként többször is vetíthet­nének jó filmeket a járási kultúrház­oanr . ha a Széchenyi utcai tejbegyüjtől helyén megnyílna végre Barcs második# cukrászdája? g . . . ba a rossz csatornák miatt nemi hagynák tönkremenni a Somogytarnó-f cai ÄUami Gazdaság gyönyörű épüle-f tét? ... ha az árnyékot kedvelők kívánsá­gára a barcsi kultúrház parkjának kö­zepén is ültetnének fákat? ... ha a FÖLDSZÖV beüvegeztetné végre a Járási Könyvtár kirakatát? . . . ha a szuloki italboltban udva­riasabban beszélnének a vendégek a kiszolgálóval? Sok helyen megindult már a koratavasziak vetése A napok óta tartó tavaszias időjárás egymásután csalogatja ki a földekre az egyénileg dolgozó parasztokat és a termelőszövetkezeti ta­gokat. A megye csaknem minden községének határában mozgalmas élet folyik. Frissen szántott területektől barnállik a mező, vetőgépek ontják a magot az előkészített talajba. A termelőszövetkezetek és egyénileg dolgozó . parasztok nap mint nap nagyobb területen vetik el a ke «tavasziakat. Eddig majdnem ezer kataszteri hold zabot, tavasziárpát, mákot, tavaszi bükkönyt, boriét ve­hettek el. A répáspusztai Első ötéves Terv Tsz 25 kataszteri hold zab- és tavasziárpa vetőmagját elsőnek rakta el a megyében. Az északi fekvésű kötöttebb talajú járásokban is megindult már a szántás-vetési munka. AHOL AZ ÖREQEK IS TANULNAK Délelőtt és délután iskolás gyermekekkel telnek meg a somo­don iskolák padjai. Tanulnak jövőjükért és boldogulásukért — készülnek az életre. Este pedig ugyanezek­ben a padokban idős­korú emberek ülnek. Ök ugyan túl vannak Már az általános isko­lái tanulmányaikon, de azért továbbra is szor­galmasan látogatják ezt a helyiségei. Gyü­mölcstermesztési tan­folyam indult a gaz­dák kérésére. A kez­déshez a Megyei Ta­nács Mezőgazdasági Igazgatósága megadta a legmesszebbmenő tá­mogatást. ’ Horváth Gyula, a Mezőgazda­sági Igazgatóság dol­gozója nyitotta meg a tanfolyamot, amely al­kalommal harmvtichár­­nian jelentették be részvételi szándéku­kat. Az értékes elő­adásokat gyakorlati be­mutatókkal is gazda­gítják. Igen hasznos gyakorlati bemutatót tartott a Kaposvári Állami Gazdaságtól kintlévő gyümölcs­­kertész, aki a gyü­mölcsfák koronaneve­lését, metszését és ifjí­­tását szemléltette. So­kat köszönhetnek a tanfolyam-hallgatók a Nagybajomi Növényvé­dő Állomás agronómu­­sának, Münnidh _ elv­társnak is. Ö a: gyü­mölcsfák megbetege­déséről beszélt és a legjobban elterjedt be­tegségek elleni véde­kezésre oktatta a. hall­gatókat. Ismertette a védőszerek összeállítá­sát is, betegség-fajian­ként. A már említett Hor­váth Gyula elvtárs a gyümölcstermelés or­szágos jelentőségét és fontosságát méltatta. Elmondta, hogy az eredményes gyümölcs­termelés igen jövedel­­m,ező a gazdák és az állam részérei mert nagyobb mennyiségű gyümölcsöt szállítunk külföldre is. Somodor község dolgozói, de kü­lönösen a tanfolyam részvevői megfogad­ták, hogy növelik a gyümölcstermelést. Nagy gondot fordíta­nak arra, hogy ter­­melvényeik alkalma­sak legyenek exportra is. A Somogyország ha­sábjain keresztül kö­szönjük meg a Mező­­gazdasági Igazgatóság­nak, hogy lehetőséget teremtett a tanfolyam beindulására, s elküld­te hozzánk a megye legkiválóbb szakem­bereit, akik élvezetes előadásaik során gya­rapítják tudásunkat. FÁBIÁN JÁNOS, Somodor Önnállóság — több kezdeményezés — Mi újság itt az állami gazdaságban, Kutason? — Hogy mi? ... Hm ... hát van itt bőven . .. — Mégis? — Attól függ, mire kíváncsi a kartárs — szól Lestár Albert fó­­agronómus. — Mondjuk, a tavaszi mezőgazdasági munkákra... — Szinte gondoltam ...— csillan meg a főagronómus szeme. — Szépen haladunk. Gépeink, meg a vetőmagvak, .műtrágyák már elő voltak készítve időben, csak a jó napos időt, al talaj szikkadását vártuk. No, de ez is megjött,.. Már tizennégy traktorunk szánt a ta­vaszi vetések alá. E hét végén megkezdjük a vetést is. Tudja, igen sok a dolgunk. Az ősszel szántatlan maradt 400 hold fcjldünk, mert nem kaptunk üzemanyagot abban a keveredett helyzetbei). Ezt most pó­tolni kell. A többi területen kevesebb lesz már a munkánk a talajelő­készítéssel. Összesen 1560 holdba vetünk tavasziakat, s emellett, illetve ezzel a munkával egyidőben ki kell szórnunk áz őszi vetésekre is a műtrágyát. — Milyenek az ősziek? ... — Nem rosszak, nem rosszak, de azért némely helyen egy kicsit gyengék. Most műtrágyával segítünk rajtuk. Javítani kell a talajt.. Eddig ezzel a dologgal keveset törődtünk. Pedig higgye el, nagyon-na­­gyon fontos itt a talaj javítása. Homokosak, mészszegények egyes földterületeink. — S most hogy javítják? ... — Hát már itt dolgoznak a »föidkóstolók« s az ő javaslataik sze­rint >az ősszel mintegy 400 holdon meszezünk. Zöldtrggyával pedig 230 holdat javítunk. Ezeken kívül nyolcvan hold legelőt : most tavasszal komposzttrágyával beszórunk, s befogasoljuk a talajba. Kell a jó le­gelő, mert nem akarunk úgy járni, mint azelőtt, hogy drágán vásárolt takarmányon tartottuk állatainkat. Meg kell teremtenünk a szükséges takarmánybázisunkat. Egyelőre még a gyümölcsösben a fák között is jórészt takarmányt termelünk. — Mekkora gyümölcsösük van? — Ami van, az nem sok, hanem most telepítünk 194 holdón... — Milyen gyümölcsfajtákat telepítenek? — Nagyobbrészt almát, de lesz negyven hold bajraek és negyven hold szilva is. Míg termővé nem válnak, ezeknek a fáknak a közeit műveljük, s főleg takarmánynövényeket és burgonyát meg dinnyét termeljünk benne... £ — Dinnye is lesz? — Lesz, lesz. .. Bár eddig is termeltünk volna. Az idén húsz hol­don termelünk. Bizonyára szépen hoz ezen a homokom. Szerintem hol­danként lead 180 mázsát. Ha átlagosan egy forintjával számolunk egy-egy kiló dinnyét, akkor is az ig ezer forint jövedelem holdan­ként. ■ De győzik-e majd munkaerővel a dinnyetermelést? • Győzzük,^ mert feles dinnyekertészek művelik, mi csak gépet adunk a munkákhoz. S az, hogy dinnyét termelünk a gyümölcsfák között, igen jót _ tesz ^ a talajnak, mert a dinnye mindig fészektrá­­gyázva van, és így jó erőben tartjuk a földet, ami hatással lesz a fák fejlődésére. Szóval minden lehetősséget meg kell ragadnunk, hogy rá ne fizessünk a gazdálkodásra... Sz. F. Hej Ildikó, Ildikó, kis szökevény! te Ildikóról tudni kell, hogy ő már komoly, nagy lány — hogyisne, hisz négy esztendős elmúlott és magas­sága is közel jár az egy méterhez. Mindig komoly dolgokon töri okos kis fejecskéjét. Csak az a bökkenő, hogy terve sokszor nem úgy sike­rül, ahogy ő szeretné. Történt ugyanis az alábbi eset nemrégiben: Édesapja egy távoli — tengerentúli — falucskából hozta magával Ka­posvárra. Ildikónak nagyon fájt a torka, az orvos belenézett, otthon a kis szájába, s megállapította a kórt: ki kell vetetni a gennyes mandulát. Éppen ecélból hozta édesapja a kaposvári kórházba. Útközben azonban egy s más tör­tént a vonaton. A kétórás utazás alatt abban is megegyeztek, ha jól viseli magát az orvos bácsiknál, kap egy szép Vékonydongájú, maigastermetű, élónktekintetű és gyors észjárású fiatalember Szép Imre. Amit más elgondol, ő már ki is mondja. Az esze mindig elöljár. Szereti az újat, kezdeményez, <з ha azt fölöttébb jó­nak látja, addig nem nyugszik, amíg keresztül nem viszi elgondolását. Jó dolgos, igyekvő, bátor, szókimondó, józan, becsületes — egyszóval ren­delkezik mindazon jellem- és erkölcs­beli tulajdonságokkal, melyeknek alapján harminchat éves létére aka­ratlanul is kivívta gazdatársai bi­zalmát. Mondani sem kell, hogy Szép Imrére, a 15 holdon gazdálko­dó parasztember vállalja több funk­ciót is ragasztottak. Tagja lett a földművesszövetkezet igazgatóságá­nak. Aztán, amikor megalakul a burgonyatermelő szakcsoport, s ve­zető kell, mindenki őrá gondol. Lét­rehozzák a sertéstenyésztő és hizlaló szakcsoportot, megint azt mondják: »Fogadd el ennek a vezetését is, Im­re, te már érted, jól el tudsz járni a hivatalokban«. Együtt segíti a gaz­dákkal kihajszolni a tejszövetkezet engedélyezését, meg hogy fölözhes­senek. S amikor ez is sikerül, az ala­kuló gyűlésen újra csak azt mond­ják: »Most már vállald magadra en­nek az elnökségét Is. Eggyel több vagy kevesebb — nem sokat szá­mít«. Mit tehetett mást, hát elvállal­ta. így lett Szép Imréből háromféle sji-.kesoport elnöke, egyszemélyben több vezető. Mindez még csak hagy­­ján lenne, ha... Ha minden úgy «enne, minit a karikacsapás, ahogy azt a természetes, józan paraszti ész diktálná. — De annyi a megkötött­ség, a huzavona, már-már a csizmám tolpát koptatom el, amíg elmegyek egyszer a tanácsra, másszor a járás­hoz, aztán meg a megyei hivatalok­ba. Mindent csinálok lassan, csalt a magam munkájára nem jut időm. A iáikor megv álasztottiak a burgo-A csökölyíek panasza nyatermelő szakcsoportban elnöknek, a földművesszövetkezetnél azt ígér­ték, majd kapok tiszteletdíjat. Mon­danom sem kell, hogy ez csak ígéret maradt. Még ez lenne a kisebbik baj, de becsaptak bennünket — mondja, s hirtelen ideges lesz. És mint aki végre kiöntheti lelkét, ke­servét, úgy sorolja nem az 6, hanem a kétszázhuszonhat csökölyi paraszt­család sérelmét. (Ennyien tartoznak a burgonyatermelő szakcsoportba.) Igyekszem ezeket úgy papírra vetni, ahogy hallottam, talán segítségükre lehetünk a csökölyi parasztoknak. Mert hogy mennyire szívükön vi­selik a társulás ügyét, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a zavaros októberi—novemberi napok­ban és azóta sem adta fejét a tár­sulásból való kiválásra egyetlen gaz­da sem. Nyilván szeretik a szakcso­portot, ragaszkodnak hozzá. Igen ám, de mostanában egész más hangokat repít a szél az elnök füléhez, aminek ellenkezőjéről 6 nem tudja meggyőzni a társulásba tömörült gazdákat. Amikor a szak­csoport létrejött, azt ígérték nekik, hogy az általuk termelt burgonyáért előbb 5 — majd ezt később felemel­ték —, 10 százalékos felárat adnak a felvásárló szervek. Mindenki örült a jó ajánlatnak, hiszen sokat jelent az a 10—15 forintos mázsánkénti kü­lönbözet. Az októberi eseményekig nem is volt semmi hiba, a szövetke­zet betartotta ígéretét. De amint normalizálódott az élet, s rendes ke­rékvágásba zökkent a felvásárlás is, ugyanaz a szerv, ugyanazok a sze­mélyeit, akik szeptemberben saját aláírásukkal biztosították a csökölyi szakcsoport tagjait a magasabb fel­árról, most egyszeriben elfeledték ígéretüket. — Valamilyen Kovács György nevű ember a Mezőért-nél azzal állt elő, hogy forradalom volt, slussz-passz, oda a felár — szól köz­be Szántó Mihályné, aki Szép Imré­vel együtt járt deputációban a me­gyei szerveknél. (Szent ég, csak nem ezt tekintik ők forradalmi vívmány­nak?) — Sőt, ez a Kovács nevezetű egyén még azt is kijelentette — fűzi tovább a beszéd fonalát Szép Imre —, hogy a' kormány állítólag nem segíti a szövetkezeteket, tehát csak az szövetkezzen, aki akar. — (Mi ilyet nem olvastunk a Kádár-kor­mány nyilatkozatából.) Mit tettünk mást, mérgünkben odahagytunk csa­­pot-papot, hazamentünk. A parasz­tok azt tartják, hát ha így becsaptak bennünket, akkor mi is azt mond­juk, nem kell társulás. — Azért nem érdemes társulni, hogy úgy adjuk el a burgonyát, mint a többi egyéni — csattan közbe Szántóné kemény hangja. Nem lehet nem igazat* adni neki és a többieknek, mert száz szá­zalékig igazuk van. Hát vajon ezt ne látnák a Mezőárt-nél és miért akar­ják visszájára fordítani a kormány nyilatkozatát? Éppen előttem van a forradalmi munkás-paraszt kormány nyilatkozata. Ennek a mezőgazda­ságról szóló 3. pontjából többek kö­zött ezt olvasom: »Helyesli (ti. a kormány) a hazánkban már koráb­ban elterjedt társulási és szövetke­zeti formák — pl. rizstermelő, gép­­használati, víztársulási és vízhasz­nosítási társulások, hegyközségek, állattenyésztők szövetsége, tejszö­vetkezetek stb. — feleleventíését«. S ahhoz, hogy a parasztok társuljanak, előnyt kell nekik biztosítani. Ézt az érdekét figyelmen kívül hagyni, azt jelenti, hogy nem értjük meg a pa­rasztokat. A földművesszövetkezet 105 forintot kap a Mezőért-től, de csak 95 forintot fizet a szakcsoport­nak minden mázsa burgonyáért, any­­nyit, mint az egyénieknek. — Miért nem veszi át közvetlen tőlünk a burgonyát a Mezőért — veti közbe Szép Imre — a földművesszövetkezet kikapcsolásával. így a 10 forint kü­lönbözet is bennünket illetne. A gaz­dáknál még mintegy 12 vagon bur­gonya vár eladásra, s ők tényleg kö­zösen értékesítik, illetve értékesíte­nék. A jelenlegi felvásárlási rend­szer mellett azonban 10 ezer forint­tól esnek így el. Úgy véljük, segíte­ni kell rajtuk. Október 23. előtt a SZÖVOSZ-köz­­pont jogosnak ismerte el a csökölyi burgonyatermelő szakcsoport abbeli óhaját, hogy termelvényüket az or­szág bármely vidékén szabadon ér­tékesítsék. De közbejött az ellenfor­radalom. Miért ne tárgyalhatnának úgy a jól működő szakcsoporttal, mint magával a földművesszövetke­zel tel? Hej, de sok a miért. Mégis csodálkozunk, hogy sokhelyütt a gaz­dák jól felfogott érdekük tudatában is vonakodnak termelési és az ország érdekét elősegítő társulásoktól, szak­csoportoktól, tejszövetkezetektől. Ne csak ezt lássák az illetékes szervek, keressék az okokat is, azokat, ame­lyek élte szítják még mindig a szö­vetkezés gondolatától a parasztokat. Ezek nyugtalanítják Szép Imrét, ezért mondja, hogy becsapottnak ér­zik magukat. A mi kérésünk azok­hoz, alakét illet: ne nyessék le a ter­mő ágakat a csökölyi szakcsoport életerős fájáról, mert az hajtana, lombosodna, nőne, gyümölcsöt te­remne az idén is, jövőre is. Varga Józsefi kutyát. Ildikó az ígérethez híven szépen is viselkedett. Eltátotla száját, amikor az orvos ezt mond­ta neki és még azt is megkérdez­te: »Doktor bácsi, ezt miért kell így csinálni'!« Szóval nem fogták benn Ildikót a kórházban, gyulUi­­dásban van a mandulája, maid jöjjön április 22-én — mondták édesapjának. így hát megfogták egymás kezét, s elindultak a város­ba. Útközben betértek az egyik játékboltba, s annak rendje-múdja szerint apuka megvásárolta a be­ígért kutyuskát, amolyan szép, lef­­fégős fülűt. ■ De még ezután sem indultak az állomásba, úgy írván elő a sor.s, hogy az apukának be kellett térni a MOKÉP-hez egypár ügy elinté­zésére. Természetesen magával vitte Ildikót is. Ott settenkedett a kapu mellett, a bácsiknak és nénik­nek mutogatta az ajándékot. Á.m egyszer csak az apu félrenéz, kere­si a gyereket, s Ildikó nincs sehol. Benéz a szomszédos irodába, ott sincs. Keresi a harmadikban, a negyedikben, de sehol sem találja. Hát hova tűnhetett! Uccu nefsi, keresésére indul az egész irodai személyzet. Az utcán sem lelik. Megszólaltatják a mikrofont: »Aki látott, vagy talált egy Ildikó névre hallgató, négyéves, 1 csíkos kabátos kislányt, vezesse be a MOKÉP- irodába.« Telefonálnak a rendőr­ségnek, de Ildikó nincs sehol, Apa természetesen nagy melegséget érez, s a haját tépi ijedtségében. Akad egy mentőangyal, egy kapos­vári néni: ő látott egy ekkora forrna kislányt, az állomás felé vezette egy másik néni. Nos, utána! Tele­fonon hívják a vasúti forgalmit. Apu pedig lélekszakadva keresi az ügyeletes vasutas rendőrt. — Lát­tuk bírt — mondja ő, egy kis no­teszt húz elő zsebéből, s már kér­di is: — öt keresik! A karhatalom­nál megtalálják. És az apu nagy örömében, nagy sebbel-lobbal megy a megadott helyre. És tényleg ott van lld'kó. Még dicsekszik is: egész jó embe­rek a katona bácsik, még enni­valóval is kínálták. — De miért szöktél el, teremtet­te! — kérdi tőle most atyai szigo­rúsággal. — Tudod, apu, kiléptem az ajtón, hogy majd megijesztelek... s nem találtam vissza. Egy néni meg elho­zott az állomásra. Szóval így történt. Egész jól si­került Ildikó terve. No, azért fel­nőttek, akik elolvassák ezt az írást, ne mondják el senkinek, hogy ez a fenti eset valóban megtörtént és Bohán Ildikó csurgói kislányról szól. Az istenért se, hátha elsírná magát... — »5 —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents