Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-08 / 56. szám

Eredmények — Tervek — Gondok a Textilművek pártszervezetében l Január elején jártam utoljára a57l,5 kg, Gál Máriának pedig 567,7; Textálművekben, s amit akkor lát- kg termelése volt egy dekádban. I tam, tapasztaltam a pártszervezet munkájában, bizony nem nyugta-Ä pártszervezet terveiből tott meg. Nehezen ment a párt erősítése, rossz volt a kapcsolat a munkástanáccsal. Azóta eltelt két hónap és sok minden megváltozott a Textilművekben is. A kommunis­ták munkáját ma már sok ered­mény dicséri. Hogyan s mint érték el eredményeiket, erről beszélgetek Vadas Tibor, Inke Sándor, Lukács Józsefné és Balogh István elvtár­sakkal, az üzemi pártszervezet inté­ző bizottságának tagjaival. Erősödik a pártszervezet Háromszáz tagja volt az MDP- nek az üzemben, s az MSZMP ala­kuló taggyűlésére mindössze negy­ven elvtárs ment el, s kérte átiga­zolását. Igaz, akkor még sokan' nem láttak tisztán, s azért várakozó ál­láspontra helyezkedtek. A kommu­nisták azonban ebbe nem nyugod­tak bele. December 9-e, az MSZMP megalakulásának napjától szívós felvilágosító munkát folytattak, s ennek eredményeként ma már 120 tagja van az üzemi pártszervezet­nek. A felvilágosító munkát to­vábbra sem hagyják abba, és szá­mítanak arra, hogy legalább més 50—60 volt MDP-tagot megnyernek az MSZMP számára. 120 párttag több mint 30 százalé­ka fizikai dolgozó, öt alapszervezet van az üzemben, megalakultak és dolgoznak a pártcsoportok. Hogy az intéző bizottság és az alapszer­vezetek között állandó kapcsolat le­gyen, az alapszervezetek elnökei az üzemi intéző bizottságnak is tagjai. Hiba, hogy kevés művezető párttag, kevés az olyan elvtárs, mint Hor­váth István művezető, az egyik műszak pártszervezetének elnöke, aki becsületesen dolgozik és szívén viseli a párt erősítésének sorsát Tettek és javallatok a dolgozók érdekében Abban, hogy a kommunisták ma már 120-an vannak, nem kis szere­pe van annak, hogy az első pillanat­tól kezdve a dolgozók érdekében cselekedtek. Amikor közellátási ne­hézségek voltak a városban, a mun­kástanáccsal karöltve burgonyát szereztek a dolgozók részére. Igen sok dolgozó ment a pártszervezet­hez panasszal, tarthatatlan lakás­­problémája miatt. A pártszervezet javasolta a munkástanácsnak és az igazgatónak, hogy vonják össze az üzem irodáit, a felszabaduló irodá­kat adják át a Terményforgalmi Vállalatnak, annak irodáit pedig ala­kítsák át lakásokká. A javaslat be­vált, s ennek kivitelezése a mun­kástanács érdeme. Tizenhárom dol­gozó jutott ezáltal lakáshoz. Persze, ezzel még nem oldódott meg végle­gesen a lakáskérdés az üzemben. A pártszervezet, a munkástanács a szakszervezet és a vállalat igaz­gatója most azon fáradoznak, hogj egy olyan gépet vásároljanak amely alkalmas salaktégla készíté­sére. Ugyanis az üzemből évente több mint kétszáz vagon salak ke­rül ki, amit eddig utcatöltésre használtak fel. Ebből a salakból most téglát akarnak készíteni, ame lyet aztán lakások építésére hasz­nálnak fel. Róna elvtárs ígéretei tett arra, ha sikerül a téglák ellíé­­fJzítése. a szükséges cementet és meszet a vállalat megvásárolja amelyet azután az építtető dolgo­zók több havi részletben fizethetne! vissza. Elérték a, szeptemberi termelési színvonalat A kommunisták a párt erősítése mellett fontos feladatuknak tartják a termelés fokozását. Taggyűléseken, beszélgetéseken állandóan foglal­koztak ezzel a kérdéssel. Az üzem dolgozóinak ma már visszajött a ter­melési kedve, látják, érdemes töb­bet és jobban dolgozni. Az üzem a februári tervet 103,14 százalékra tel­jesítette, s ezzel a Textilművek dol­gozói elérték a szeptemberi terme­lés színvonalát. Nehezíti a munkát, hogy az üzem­ben nincs munkaverseny. Eleinte a dolgozók sem akarták, később azon­ban már maguktól jöttek’és kértek: szeretnék látni termelési eredmé­nyeiket, meg szeretnék azt is tudni, hogy mennyit keresnek. Ez arra késztette a kommunistákat, hogy valamilyen formáját a munkaver­senynek újra beindítsák az üzem­ben. A termelés növekedésében nagy szerepe volt annak is, hogy a kom­munisták nemcsak szavakkal ser­kentettek jobb munkára, hanem maguk is példát mutattak. Haris Irénnek 462,9 kg, Kujbus Máriának Rövidesen megkezdi működését a* pártszervezet faliújságja. Emellett egy ►•-kérdezz — felelek« ládát he-1 lyeznek el, ahová a dolgozók be-' dobhatják kérelmeiket, panaszaikat } s amelyre a faliújságon válaszolnak J Olvasótáblát is állítanak fel, ahová' a Népszabadság és a SomogyorszáaA egy-egy számát teszik ki naponta} Panasznapokat tartanak minden hé j ten, amelyet az intéző bizottsági egyik tagja tart. Bármilyen panasz-^ szál, kérelemmel mennek a dolgo-j zók, segítenek azok elintézésében. A’ héten értelmiségi ankétot' tartanak ^ ahol az értelmiség feladatait beszé J lik majd meg. ' A pártszervezet terveiben szerepe ^ az is, hogy továbbra is könyörtelerj harcot folytatnak az ellenség ielep- * lezése érdekében. Az ellenség ri nyílt színről most a háttérbe vonult ? Nyíltan nem mernek támadni, iiá> az illemhelyiséget firkálják összíA különböző ocsmány feliratokkal é j próbálják a termelést akadályozni. Rémhíreket terjesztenek az üzem i)' ben: »bezárják az üzemet«, »kijáró-j;5 si tilalom lesz nappal is« stb. A-(j rémhírterjesztők ellen a komrmmis-v­­ták, a becsületes pártonkívüli dol-Й gozókkal együtt, harcolnak, s ké-Jí szék arra, hogy eltávolítsák azjú üzemből azokat, akik így akarják au termelést akadályozni. ja Az üzemi pártszervezet intéző bi-y zottsága szerint sok olyan hiba isu van, ami akadályozza a párt erő-ja södését, nehezíti munkájukat, de le-У hetne rajta segíteni. Ilyen hiba Й hogy a tagfelvételt végeredmény- :a ben a városi pártszervezet intézcy bizottsága hagyja jóvá. Pedig azft* üzem dolgozóit az ott lévő kommu-j(j nisták sokkal jobban ismerik, mintJ." a városban lévő elvtársak. A másik К hiba, hogy a pártszervezet nem ré_j(( szesedik a tagdíjakból. így könyvet Jí újságot a pártszervezet részére nemj!­­tudnak vásárolni. A harmadik hi-и ba, amelyik egyben kérés is a vá-jj rosi és a megyei vezetők felé, hogyy látogassák sűrűbben az üzemet ét If} beszélgessenek a gépek mellett dől vj gozó elvtársakkal. A negyedik hibaj); ami akadályozza a termelés növelé sét, s növeli a dolgozók elégedet lenségét, a rossz közlekedés. Ezért kéri a Textilművek pártszervezete a 23-as AKÖV vezetőit, hogy vizs­gálják felül az autóbusz-járatoka* s ahol sok az utas, ott állítsanak be több kocsit. Ugyanis sok dplgoz< panaszkodik, hogy különösen piac napokon, a bérlettel rendelkezi' munkások lemaradnak a kocsikról és fáradtan, későn érnek haza. Együtt dolgoznak a vállalat vezetőségével Amikor a pártszervezet megala-jä kult, rossz volt a kapcsolat a mun-у kástanáccsal. Ebben a pártszervezete és a munkástanács is hibás volt j/j Mindkét részről kölcsönös bizalmat ;Ф lanság alakult ki, ami csak nehezenU engedett fel. De ez ma már a múlté s mint rossz emlékre gondolnál' y vissza. Pártszervezet, munkástanácsé ma egyet akar a vállalatnál: segí j/j feni a termelést, jobbá tenni a dol-,f mzok életét. A munkástanács min-W den ülésén részt vesz az intéző bi-jíl zottság egy tagja, s elmondja ajj kommunisták javaslatait. Nemcsak a munkástanáccsal, aíj szakszervezettel és az igazgatóval. jl| Róna elvtárssal is igen jó a kapcso a lat. Az igazgatóval például mindené héten megbeszélik, hogy miben kérijfj a kommunisták segítségét, s a kom-.Jj munisták eszerint cselekszenek. é Vi Jó úton, helyes irányban halad aé pártszervezet a Textilművekben. Sé hogy a kommunisták jól dolgoznak IN azt bizonyítják eredményeik, de bi-vj zonyítja az is, hogy a pártonkívüliekJj is szeretik a kommunistákat és tá Jj Riogatják a pártszervezet munká é ját. Szalai László — Diákfiatalok, figyelem! A Pécs:. Rádió helyesírási versenyének má-j sodik fordulója ma 17.30 órakor lesz | Még be lehet kapcsolódni a verseny­be. A Pécsi Rádió hullámhossza) 223,8 m. — Szökött rabot fogott el a rend-, őrség. A nagybajomi rendőrjárőr egy­­gyanús személyt igazoltatott. Az iga-) zoltatás során kiderült, hogy a rend-| őrjárőr jó fogást csinált, mert az igazoltatott személy, Nagy János,' Tatabányáról, a börtönből szökött, meg. — Országos állat- és kirakodóvá­sár lesz március 24-én Marcaliban és Kábnáncsán, 25-én pedig Ádán­­den, Berzencén és Segesden. március a é. $ Nemzetközi Nőnap TZ" özei fél évszázada, hogy Koppenhágában, a íná­­л sodik nemzetközi szocialista nőkongresszuson elhangzott a felhívás, mely felszólította a nőket a nem­zetközi összefogásra, gazdasági-, politikai jogaik kiví­vására, a béke megőrzésére. A munkásosztály pártjai felismerve azt a hatalmas erőt, mely a nők szervezettségében, összefogásában rejlik, erőteljesen támogatták a nemzetközi munkás­­mozgalomnak azt az új hajtását, amely az emberiség felének követelt jogot — emberi életet. A tőke kétszeres elnyomása alátt sínylődő mun­kásnők tíz és százezrei megértették, harcuk csak úgy lehet eredményes, ha egységesen lépnek fel elnyomó­ikkal szemben, egységesen szállnak síkra jogaik kihar­colásáért. A történelem feljegyezte azoknak a sorok­sári dohánygyári sztrájkoló'munkásnőknek neveit, akik 1882-ben puszta kézzel és a felbontott utcakövekkei védték magukat, az ellenük felvonultatott rendőrséggel szemben. De nem feledkezett el a történelem azokról a bécsi munkásnőkről sem, akik 1892-ben forróhangú tünteté­seket rendeztek a nagyobb darab kenyérért, a munkás­­családok elviselhetőbb életéért. 1908. március 8-án New Yorkban 30 000 munkásnő tüntetett, mert a tőkés gondatlansága miatt az egyik gyárban 129 fiatal mun­kásnő égett halálra. A kizsákmányolás fiatal áldozatai emlékére vált hagyománnyá március 8. megünneplése, amely arra figyelmezteti a világ dolgozó asszonyait, leányait, hogy erejüket nem kímélve küzdjenek a tőkés kizsákmányolás ellen. A Nemzetközi Nőnap gondolatát, á munkásnők mozgalmának egyik kiemelkedő vezetője Klara Zetkin, az osztrák munkásnők javaslatára terjesztette 1910-ben a szocialista nők második nemzetközi kongresszusa elé. A kongresszus részvevői azt akarták, hogy egysé­gesen, az egész világon egyszerre harsanjon fel a pro­letár nőknek a valódi nőkövetelésekért harcba hívó szava. Azt akarták, hogy ez a harcos nap fonja szoro­sabbra és vigye tovább egész évi fáradhatatlan munká­ban a proletár férfiak és a proletár nők egységes harci frontját a burzsoázia ellen. Egységes proletár frontot követeltek, amelyet külön megerősít az, hogy az anyaság s a gyermekek védelmét mint az egész munkásság kö­vetelését hangsúlyozzák ezen a napon. A koppenhágai kongresszuson Klara Zetkin nagy beszédben fejtette ki a Nemzetközi Nőnap követelései­nek fontosságát az összes dolgozó osztályok számára. Lángoló szavakkal mutatott rá a proletár nők legna­gyobb követelésére: a béke megőrzésére, legnagyobb feladatára: az imperialista háború elleni harcra. A 'Nemzetközi Nőnapot 1911-ben ünnepelték meg először néhány európai országban, de azóta, mint az egészséges, erős tölgy, úgy terebélyesedett, fejlődött a nők világot átfogó nagy egységfrontja. A két világhá­ború véres borzalmai, a fasiszta terror végérvényesen meggyőzte a nők millióit arról, hogy csak az összefo­gás megteremtésével tudnak elháríthatatlan akadályo­kat állítani a tőkések által előidézett véres háborúk ellen. A második világháború után, amikor a háború sebei még sajogtak, Párizsban 40 ország küldöttei meg­alakították a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetséget. Az elmúlt egy évtized fényesen igazblta, hogy a NDN betölti hivatását. Ma már a NDN 80 országban, 200 millió asszonyt számlál soraiban. A világ minden táján létrejöttek a nők demokratikus szervezetei, maguk köré tömörítve hazájuk leghaladóbb gondolkodású, tettrekész asszonyait. Nem volt egyetlen konferencia, tanácsülés, kongresszus, ahol a béke megőrzésének fon­tosságával érdemben ne foglalkoztak volna. Mint a felszabadulás óta minden évben, mai ma­gyar nők is ez évben is megünnepeljük a Nemzetközi Nőnapot. Idén a szokottnál csendesebben ünnepiünk, hiszen országunk testén még friss sebek sajognak. Az új világégéstől megmenekültünk, az ellenforradalom nem érte el célját, de súlyos károkat okozott és a magyar családoknak, az édesanyáknak sok szenvedésébe, keser­ves könnyébe került. Otthonok dőltek romba, sok csa­ládi fészekből hiányzik valaki, nők, édesanyák legked­vesebbjüket siratják. A felzaklatott kedélyek nehezen csitulnak. Még mindig akadnak, akik az összekuszált események sűrűjében nem tudnak eligazodni, akik a hazug jelszavakból kiábráindu'va. most már minden jel­szót hazugnak tartanak. Nekünk nőknek, édesanyák­nak most szilárdan kell állnunk őrhelyünkön és vigyáz­nunk, hogy szeretteink megnyugodjanak, hogy az élet egészséges lüktetését többé semmi ne zavarja, hogy minden becsületes szándékra becsületes tettek tegyék a koronát. Ahhoz, hogy ennek a felelősségteljes feladatnak eleget tudjunk tenni, nekünk nőknek az eddigieknél sokkal szorosabban kell összefognunk. A mai ünnep­ségeken nemcsak emlékezni kell a közelmúlt megpró­báltatásaira, de le kell vonnunk a tanulságot is és arról is kell beszélnünk, hogyan haladjunk tovább. Mit tehetnek a nők, mit tegyen a nőmozgalom azért, hogy minél előbb .kiheverjük az elmúlt súlyos esemé­nyek következményeit és hasonló szerencsétlenségek­től segítsük megóvni sokat szenvedett hazánkat. Megújhodó nőmozgalmunk legfontosabb célkitűzése, hogy a családi tűzhely melegét, nyugalmát, boldogsá­gát őrizze. A múltban ezen a téren komoly mulasztá­saink voltak. A mindennapi feladatok sodrában hány­szor hagytuk legutoljára a család gondját, baját. So­mogy megye régi nőmozgalmi munkásai örömmel vet­ték tudomásul a nőmozgalom újjászervezését. S ha las­san is, de megindul a munka. A Magyar Nők Országos Tanácsa programtervezetét elfogadják, s’úgy határoz­nak, hogy sürgősen újjászervezik a Nőtanácsot, hogy közvetlen tudjanak bekapcsolódni a nőmozgalom előtt álló feladatok végrehajtásába. Erről beszéltek a kapos­vári, a csurgói, a zákánytelepi asszonyok. Segítenék az októberi események következtében magukra ma­radt budapesti gyermekek családokhoz való elhelye­zésében, vagy ingyenes nyári nyaraltatáisuk megszer­vezésében, stb. Az előttünk álló nagy feladatok elvég­zésében erőt merítünk a világ összes országaiban élő testvéreink szeretetéböl, támogatásából, aí nők nemzet­közi szolidaritásának nagyszerű példáiból. Az októberi súlyos események után elsősorban a szocialista országok asszonyai álltak azonnal mellénk. A Német Demokratikus Nőszövetség is résztvett a gyűjtésben és abban az akcióban, amely több ezer magyar gyermek háromhónapos üdülését biztosítja az ország legszebb üdülőiben és családi otthonaiban. A Mongol Nőbizottság 15 000 rubelt utalt át segélyala­punk javára. A szovjet nők 100 000 rubeles ajándékot adtak. Bulgáriában a dolgozók vasárnapi műszakot' tar­tottak a gyárakban és az akció javára közel 30 millió levát gyűjtöttek. A nyugati országok nőszövetségei is szerveztek és szerveznek gyűjtést népünk megsegítésé­re. Az Osztrák Demokratikus Nőszövetség sokat fára­dozik azon, hogy anyagi támogatáson tűi, segítsen nyu­gatra tévedt gyermekeink visszajuttatásában. Együtt éreznek a magyar édesanyákkal és fáradságot nem kímélve járják a menekülttáborokat, tárgyidnak hiva­talos szervekkel, hogy a fiatalok minél előbb visszatér­hessenek szüleik ölelő karjaiba. Külföldi barátnőink szolidaritása, segítsége is lelkesít bennünket a további munkában. A Nemzetközi Nőnap minden évben az asszonyok seregszemléje. A régi nőmozgalmi munkások ma, ha nem is mindenütt, összejönnek, hogy emlékezzenek. Tudják és érzik, milyen nagy erő a nők összefogása, éppen ezért a legnehezebb időkben is megtalálták egymást és megtalálták a tennivalókat. Д z a feladatunk, hogy okos, türelmes szavakkal beszélgessünk azokkal, akik még nem ismerik ki magukat a közelmúlt eseményeiben, akiket még nyugtalanság, kétség emészt. Mindent meg kell tennünk, hogy a nőmozgalom sorai szélesedjenek, hogy napról napra több asszony munkálkodjék sebeink begyógyítá­­sán, a lelkek megbékélésén a szebb, jobb élet további építésén. Éljen a Nemzetközi Nőnap! Éljen a világ asszonyai­nak harca a gyermekek jövőjéért, a békéért. HORVÁTH SÄNDORNE AZ IQAZI ANYA К Megdöbbenve hallgat­tuk a rádiót. Az anyáról szólt a hír, aki kisgyermekét megmérgezte, hogy meg­tarthassa második em­berét és disszidálhasson vele. Teával adták be neki a szert, hogy gyorsabban hasson és észrevétlenül. A kicsi azonban egész éjszaka hörgött és csak a reg­gel felé adott újabb adagtól hunyta le örökre meggyötört szemét. Az ember ilyenkor úgy van, hogy odakép­zeli magát a gyermek helyzetébe és átéli an­nak szenvedéseit. Kü­lönösen akkor, ha ma­gának is vannak gyer­mekei. És nem éri fel ész­szel, hogy vannak em­berek, akik képesek ilyen gonoszságra. És nem hiszi, hogy lehet ok, amely ezt a tettet igazolhatja. Pedig az élet szinte naponta hozza az újabb eseteket. Tudunk olyanról, aki áruba bocsátja gyerme­ke testét; olyanról, aki négy gyermeket ha­gyott az apára és más férfival új világot vá­lasztott magának; olyan­ról, aki tolvajlásra ta­nítja gyermekét. Gondolatok a Nemxeíköxi Nőnapon — Talán olyan is akadt, aki jóváhagyta, hogy fia gyilkosa legyen ember­társának az októberi ese­ményekben. íme a szülő, aki nem­csak fizikailag semmisí­ti meg saját teremtmé­nyét, hanem erkölcsileg is halottá teszi. Ütját állja, hogy a társadalom hasznos tagja legyen, hogy kivirágozzon ben­ne minden emberi tu­lajdonság, amely a szép, a jó befogadására al­kalmassá teszi. Nem magyarázhatja semmi, nincs olyan ok a világon, amely az ár­tatlan, érintetlen és fo­gékony lelket a társada­lom szélére sodorja. Lehet, hogy most va­laki éppen a társadal­mat okolja az ilyen ese­tekért? Lehet, hogy va­laki azt mondja: »adja­tok jobb megélhetést és nem lesz több ilyen eset.« Lehet, hogy felmerül valakiben ez a gondolat is. De akkor én tanúul hívom az igazi anyákat, akik végül is az emberi­ség többségét alkotják és magasra tartják az anyaság magasztos zász­laját. Akkor ideidézem azt az asszonyt, akinek ki­lenc gyermeke volt és özvegyen, mosásból tar­totta őket és mindet be­csülettel felnevelte. Azt a nőt, akinek nyomorék gyermeke született és minden percét és pilla­natát lefoglalta nevelé­se, gondozása. Tanúim azok az ezrek, akik napi munkájuk mellett ott­hon még a háztartással és gyermekeik nevelé­sével is foglalkoznak, akik vacsoráról, vagy ruházatuk kiegészítésé­ről mondanak le gyer­mekeikért; akiket fér­jük elhagyott és csak (picinyeikért élnek, akikhez durvák vagy há­látlanok a felcseperedet­­tek, de mégis anyjuknak érzik magukat. És a vérszomjasokkal szemben ott vannak az egész világ sebeket be­gyógyító női társadal­mának tagjai, akik gyűjtik az ajándékokat a rászoruló magyar csa­ládoknak. Senki egy percig sem állítja, hogy nincs javí­tanivaló a magyar asz­­szonyok problémáin, amelyek talán még nő­nek is tragikus esemé­nyeink következménye­ként. Az államvezetés feladata, hogy erre meg­oldást találjon. Nem kétséges: ezt meg is te­szi. A kormány azonban ehhez nem ölég. A társadalom anyagi felemelkedéséért az iga­zi anyákhoz kell fordul­ni. Az ő kezükben vad az élet újraindulásának kulcsa, a trajgédiák meg­akadályozásának lehető­sége. Nem kétséges: az iga­zi asszonyok tovább járják a maguk rögös, de tiszta útját, és az életet vállalják, amely a szocializmus győzel­mét hozza. A nemzetközi nőnapon éppen ezért írtunk a tragédiákról) Ezután nem szabad semmit eltitkolni és el­hallgatni egymás előtt, így közösen jobban se­gíthetünk az egyéni és társadalmi bajokon. így erősebben érezzük fele­lősségünket [ a közös sors iránt, mert a magyar élet rendezésével nyúj­tunk a legnagyobb se­gítséget a ríők nemzet­közi szolidaritásának, és bizonyítékát adhat­juk a szolidaritás sike­rének. Csákvári Jfrrio°

Next

/
Thumbnails
Contents