Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-05 / 53. szám
AZ MSZMP MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA II. évf., 53. szám. Kedd, 1957. március 5. ARA 50 FILLÉR Áliamvezetésünk nagyrészt felszámolta vagy felszámolja a múlt helytelen mezőgazdasági politikájának következményeit Dobi István rádióbeszéde Sohasem becsültem valami sokra a propagandának azt a fajtáját, amit az elmúlt években különösen kedveltek: rádión, vagy sajtón keresztül mozgósítani a parasztságot valamilyen munkának az elvégzésére. Nem hiszem, hogy ebben az országban rádióbeszédek, vagy újságcikkek hatása alatt az évek folyamán egyetlen barázdával többet szántottak volna a parasztok, egyetlen kiló maggal többet tettek volna a főidbe, mint amennyi józan eszük és ítéletük szerint helyes és szükséges volt. Ha most mégis szükségesnek tartom hangsúlyozni az előttünk álló tavaszi mezőgazdasági munka különleges fontosságát, csak azért teszem, mert általában beszélni akarok a mezőgazdasági helyzetről, s annak jelentőségéről, hogy az idén minden szem terményt kihozzunk a földből, amit egyáltalán megtermelni képesek vagyunk. Ez most egyformán érdeke a parasztságnak és a kormánynak, s hogy ennek az előfeltételei meglegyenek, a kormány minden lehetséges támogatást megad a dolgozó parasztoknak. Dobi István ezután foglalkozott az ellenforradalmi eseményekkel. Vázolta, milyen veszélyben forgott népünk sorsa, elért eredményeink, sőt a béke ügye is — majd így folytatta beszédét: A magyar népi hatalmat nem sikerült fegyveres erővel tönkretenni. A fegyveres ellenforradalom elbukott, Kádárék tisztánlátásán, a dolgozó nép szocialista vívmányaiért érzett aggódásán és a szovjet hadsereg idejében érkezett segítségén. Nyugaton sokat beszéltek a magyar nép megsegítéséről, azonban minél kisebb reményük volt az ellenforradalom győzelmére, annál inkább alábbhagyott a segítő buzgóságuk. Akik nemcsak szavakban, hanem tettekben is segítettek, azok iránt — elsősorban a Nemzetközi Vöröskereszt iránt — hálát érez a magyar nemzet. De világosan kell látnunk: Budapest azért nem halt éhen, mert a Szovjetunióból még november első napjaiban megindultak Magyarországra az élelmiszerrel megrakott vonatok és jönnek a mai napig is. Nem halt éhen, mert a szomszéd népi demokratikus országok vasúton és a Dunán bőségesen küldtek élelmiszersegélyt. De még Kínából, Koreából és Vietnamból is kaptunk élelmiszert. Nem fagytunk meg, és volt — ha időnkint nem is túlságosan bőségesen, de valami mindig volt — fűtőanyagunk és villamosenergiánk, mert a Szovjetunió és a népi demokráciák adtak. A forintot is a Szovjetunió és a népi demokráciák gazdasági segítsége mentette meg. Nyugatról megpróbálták az asszonyok fellázítását a népi demokratikus rendszer ellen, azután az iskolás gyerekekre vetették rá magukat. Most pedig már ott tartanak, hogy a Magyarországon bíróság elé állított gyilkosokat nevezik szabadságnősöknek és az 6 ügyeikkel próbálnak propagandát csinálni ellenünk. Elvakult, gyűlölködő propaganda folyik ellenünk Nyugaton és ezzel szemben nincs más védelmünk, mint a barátainkhoz való hűség a világpolitikában, — a rend, a nyugalom, a munka, minden tisztességes magyar erő összefogása idehaza. A mögöttünk levő néhány hónap megmutatta, hogy a Szovjetunióhoz való testvéri ragaszkodás és a velük való szoros együttműködés létünk, nemzetünk kérdése. Bebizonyosodott, hogy a szocialista táboron belül nyugodtan tudunk élni, biztonságban haladhatunk előre azon az úton, amelyre a földreformmal,/ a nagybirtokrendszer megsemmisítésével, a gyárak, bányák és bankok államosításával léptünk. Rendre, nyugalomra, munkára és minden tisztességes magyar erő összefogására vasi szükségünk. A Kádár-kormány már igen sokat tett ennek a célnak az elérése érdekében és következetes munkájából látni lehet, hogy félúton nem szándékozik itt sem megállni. A rend és a nyugalom biztosítása érdekében a helyzethez és a szükséglethez igazodnak az intézkedések. Még ma is vannak fegyverrejtegetók, és időnkint ma is jeelntkezik imitt-amott ellenforradalmi veszély, amit városban vagy falun hamu alá rejtenek. Amíg ellenforradalmi veszély van az országban — és ez még ma is nagymértékben összefügg a nyugati propaganda lelkiismeretlen uszításával — helyenkint kemény intézkedésekre is szükség van. De ennek a keménységnek, és bárminő rendészeti intézkedésnek nincs egyéb célja, mint elővigyázatosság és védekezés esetleges terrorcselekményekkel, vagy ellenforradalmi szervezkedéssel szemben. A forradalmi munkás-paraszt kormány belső rendet, békességet és nyugalmat akar és Kádár János ismételten világosan megmondta, hogy semmilyen területen nem volna hajlandó visszatérni az elmúlt éjyek kegyetlen, embertelen módszereihez, amelynek terhét különösen a falusi nép érezte. Rendre és nyugalomra, elsősorban azért van szükségünk, hogy annyi nehéz hónap után végre békességben élhessünk, zavartalanul építhessük a szocializmust és dolgozhassunk az iparban, a mezőgazdaságban és az értelmiség munkaterületein. Az iparban nagy lépést tettünk előre szorgalmas szénbányászaink erőfeszítései következtében. A szénbányászat színvonalaffek emelkedése maga után vonja a többi ipari ág termelésének növekedését, s csökkenteni fogja a munkanélküliséget. Az iparban különböző megrázkódtatások általában csökkentették a termelési színvonalat. Most azonban még kétségtelenül megvannak az iparban a nehézségek. Ebben a helyzetben különleges jelentősége van annak, hogy mezőgazdaságunk szinte teljes egészében termelőképes állapotban maradt és ha az időjárás megfelelő, s a parasztság szorgalma nem csökken, akkor a mezőgazdasági termelési ág ebben az esztendőben teljesértékű termést tud biztosítani a népgazdaságnak. Sőt megvannak a lehetőségek arra is, hogy — az egyénileg gazdálkodó parasztság megnövekedett termelési kedve révén — aa idén valamivel növelni tudjuk a mezőgazdasági termelés színvonalát. Arra kell törekedni, hogy a mezőgazdaság lehetőleg pótolja az iparnál mutatkozó termelési kiesést, és ezért szükséges, hogy a dolgozó parasztság különös gonddal művelje földjeit ne csak saját hasznára, hanem az ország helyzetére is gondoljon mezőgazdasági munkája közben, hogy ilyen fokozott erőfeszítésre számítani lehet, arra nézve biztatást nyújt az ország népének, a parasztság őszi magatartása. Az ellenforradalom a falun a dolgozó parasztság felszabadulása után szerzett nagy vívmányára, a földreferjnra, s a_ mezőgazdaság szocialista átalakulásának intézményeire, a termelőszövetkezetekre irányította támadásainak legfőbb erejét. A földreform ellen intézett rohamokat legtöbb helyen az egész parasztság összefogott erejével verték vissza. A szövetkezeteknél nehezebb volt a helyzet. Az elmúlt években dolgozó parasztok ezreit kényszerítették be embertelen módszerekkel a termelőszövetkezetekbe. Az ilyen módon ^szövetkezetbe került parasztok, — főleg középparasztok —, ha az idők folyamán még nem győződtek meg a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről és fölényéről a parcellagazdálkodással szemben, nagy számban léptek ki a szövetkezetekből. De voltak nagy számban olyan szövetkezeteink is, ahol az egykori közép- és szegényparasztok egymással versenyben őrizték a közös szövetkezeti vagyont és minden támadással szemben meg tudták védeni közös gazdaságaikat. Általában el lehet mondani, hogy szövetkezeteink nagy része kemény és szívós küzdelmet vívott az ellenforradalommal s még ha teljesen magukra hagyták őket — ami sajnos gyakori eset volt —, fenyegetésekkel, sőt fegyveres támadásokkal szemben is megvédték a termelőszövetkezetüket. A szegényparasztságot pedig különösen megtanította az ellenforradalom, hogy felszabadult életüknek egyetlen biztosítéka a szocialista társadalmi rend fenntartása és a nép: hatalom. Alig volt falu az országban, ahol a grófok, vagy nagygazdák már az ellenforradalom első szelére ne érkeztek volna meg földet visszafoglalni — de a dolgozó parasztság mindenütt helytállt, a szegényparasztok pedig korábbi, elnyomott osztályhelyzetükre emlékezve, fegyveresen is védték földjeiket és szövetkezeteiket. Örvendetes jel, hogy az ellenforradalom által a szövetkezeteken ütött sebek nagyrésze már gyógyulóban van. Az utolsó hetekben már — teljesen önkéntes elhatározásból — ezer felé jár az újjáalakult szövetkezetek száma. Tudjuk és nem feledjük, hogy a múltban sok súlyos hibát követtünk el a szövetkezeti mozgalomban. Parasztságunk legnagyobb dicsérete, hogy ha az ellenforradalom idején ezeknek a hibáknak érezni is lehetett a visszahatását, a szövetkezetek helyzetén általában — maga a parasztság több milliós tömegében hűségesen helytállt a népi demokrácia államrendje mellett, és talán ez volt a szocialista fejlődés imperialista ellenségeinek legkeservesebb csalódása a magyarországi eseményekben. Áliamvezetésünk nagyrészt felszámolta, vagy felszámolja a múlt helytelen mezőgazdasági politikájának következményeit. Természetes, hogy — miután szocialista államot építünk — velünk nem lehet más a mezőgazdaságban sem, mint a szocializmus. A népi demokratikus állam megkülönböztetett anyagi támogatást nyújt a szocialista célú szövetkezeti gazdaságoknak, elsősorban a termelőszövetkezeteknek, de a kormányzat soha többé nem gondol arra, hogy esztelen' erőszakkal, emberi érzéseikben és emberi méltóságukban bántva, néha vérig sértve kényszerítsen parasztembereket a szövetkezetekbe. Az állam minden lehetséges segítséget megad a parasztságnak, hogy egyéni gazdaságaikban is növelje termelési színvonalát. Támogatja a dolgozó parasztság bárminő termelési és értékesítési társulását, amely nem alapul kizsákmányolás szándékára. A legnagyobb támogatást azonban természetesen a termelőszövetkezeteknek, a dolgozó parasztok szocialista társulásainak fogja nyújtani. Persze nem szándékozik táplálni élősködő szövetkezeteket. Arra kell törekednünk, hogy a szövetkezetek gazdálkodási eredményeikkel igazolják fölényüket az egyéni parcellagazdasággal szemben, mert csak mintaszerűen gazdálkodó termelőszövetkezetekkel tudjuk meggyőzni az egyénileg gazdálkodó parasztokat, hogy bármilyen erős hagyományok fűzik is őket gazdálkodásuk régi formáihoz — érdemes azzal szakítaniok és rátérni a nagyüzemre. A szövetkezeti nagyüzemre, amely nemcsak magasabb terméseredményeket, hanem gépei és munkaszervezete révér végre emberhez méltó életet tue biztosítani tagjainak, a dolgozó parasztoknak. A forradalmi munkás-paraszt kormány intézkedések egész sorát adta már ki a parasztság javára. Maga a beszolgáltatás megszüntetése igen nagy anyagi előnyöket teremtett a falunak. A törvényerejű rendelet, amely a földügyek rendezéséről intézkedik — az adott lehetőségek határai között — sokéves jogsérelmek és méltatlanságok orvoslására adott módot. Örvendetes, hogy ennek a kényes kérdésnek a rendezése országszerte a tanácsok és az érdekeltek okos egyetértésével folyik, s remélem, hogy a földrendelet végrehajtása nagymértékben hozzá fog járulni a dolgozó parasztság termelési biztonságának megszilárdulásához és ez is kedvezően fogja befolyásolni már az idei terméseredményeket — mondotta rádióbeszédében Dobi István. Megkezdődtek a Szovjetunióban a helyi szovjetek választásai SZUEZ A kaposvári vásáron Gyilkosság áldozatára bukkantak 250 holdon termesztenek hibrid kukorica vetőmagot A Somogy megyei állami gazdaságokban az elmúlt évben 20 kát. holdon folytattak hibrid-kukorica vetőmag előállítási kísérletet. Az idén 250 kát. holdon vetnék hibrid-kukoricát, hogy minél több jóminőségű vetőmagot tudjanak adni a termelőknek. A 250 kát. holdról mintegy 1700 mázsa vetőmagot tudnak majd előállítani. A gazdaságoknak ez igen jó jövedelmet is jelent. Mázsánként 990 forintos árén vásárolják meg tőlük, ugyanakkor a megtermelt menynyiség hatszorosát kapják vissza szokványminőségben. Ezzel a menynyiséggel több mint kétezer 50 kilós süldőt lehet felhizlalni másfél mázsásra. A hibrid-kukorica termesztés a Somogy megyei állami gazdaságoknak a takarmánymennyiség növelésében is igen nagy segítséget jelent és így több húshoz, zsírhoz juttatják a lakosságot. Megkezdték a szőlőnyitást a Balatonboglári Állami Gazdaságban A Balatonboglári Szőlőoltványtermelő Állami Gazdaság 170 holdas szőlőjében megkezdődött az első tavaszi munka, ötven dolgozó végzi a szőlőtőkék nyitását. A gazdaság szőlőjében már mintegy 50 kát. holdnyi területen szabadították meg a tőkéket a földtől. Ugyanakkor szorgalmasan dolgoznak az 500 holdas gyümölcsösben is: már befejezéshez közeledik a metszési fe; téli permetezési munka. Naponta kétszáz utast szállít a Gazdasági Vasút egyik vonala Nemrégen építették meg a Balatons zen tgyörgy—Somogyszentpál községek közötti gazdasági vasútvonalat. Ezzel a nagyvasúttól távoleső falvak lakói terményeik értékesítését gyorsabban és könnyebben tudják lebonyolítani, piacra szállítani. A somogyszentpáli községi tanács a lakosság kérésére tanácskozás' folytatott a Gazdasági Vasutak kaposvári vonalfőnökségével, hogy személyforgalom megindítására is adjon lehetőséget. A tárgyalás eredményeként naponta két vonatpárt állítottak be, mely Balátonszentgyörgy —Somogyszentpál között közlekedik. A várostól és nagyvasúttól távoleső somogyszentpáliak körében ez igen nagy örömet keltett, mert így sokkal könnyebben el tudnak jutni • megye székhelyére vagy más községekbe. Naponta kétszáz személy utazását bonyolítja le a Gazdasági Vasút ezen a vonalszakaszon és rövidesen újabb személyszállító vonatpárt is beállítanak, mert a jelenleg közlekedő vonatok már nem tudják kielégíteni az igényeket. (UamnutfLÍ аршшдок Nem hűvös, egyenesen hideg az idő. Mintha a naptárt akarná meghazudtolni, olyan kellemetlen, dermesztő a fák kopasz ágai közt fütyiirésző szél. A vásár tarka forgataga persze észre sem veszi a hideget. Talán azért sem, mert a férfiak, de még az asszonyok is be-bekukkantanak a Noszlopy Gáspár utcai vendéglőbe, s a kilépőket körüllengedező alkoholfelhő í jelzi, •, nem málnaszörpöt kértek a csapostól. S a rikkantások egyre hangosabbak, a nevetés, veszekedés, kiabálás, alkudozás zaja valami jellegzetesen vásári hangzavarba olvad össze. Mert igen, vásár van Kaposvárott. Érdeklődők csoportja veszi körül az egyik kis asztalt. Az asztal mögött férfi magyaráz. Kiabál, szónokol, dicsér és néha — elad. Az asztalon feltámasztott keretben egyszerű ablaküveg. Vizet önt rá, szétmázolja, majd két léc közé szorított gumilemezzel letörli. Keze és szája pillanatra sem pihen. — A hölgyek már évszázadok óta újságpapírral tisztították az üveget. Ez a módszer elavult. Sok papír kell hozzá... meg miegymás. Az én ablaktisztítóm áldás a háznál! Rekord ablaktisztító! Az asztalon heverő ablaktisztítók teljesen egyformák, legfeljebb abban különböznek, hogy egyikre »Áldás«, a másikra »Rekord« feliratot nyomtattak. Egyszer egyiket, máskor másikat emeli fel. És maszatolja, aztán tisztítja az üveget vég nélkül» Valaki venni akar. — Melyiket parancsolja, »Rekord« vagy »Áldás« ablaktisztítóra van szüksége? Hát nem mindegy? — Hogy volna mindegy, persze, hogy nem mindegy. Egyik jobb, mint a másik! Csörren a pénz, s folytatja, ahol abbahagyta. — Tessék kérem, vállalatok, üzemek levelezőlapon is megrendelhetik. Harminc darabon felül már házhoz szállítunk Hosszú rúdon öltönyöket lenget a szél. Használtruha-kereskedés. Egy férfi áll meg a ruhák-előtt. Szemügyre veszi azokat. . — Mutassa azt a szürkét, nem azt, ott mellette... Azt, azt.- Ezt akarja megvenni? tóm. Hát majd meglá — Nézze, bennem megbízhat, ne ezt vegye — a kereskedő á rúd másik végéhez: megy, s egy barna öltönyre mutat. — Ezt vegye, ez az igazi. Ez kell magának. Én csak tudom. Szakember vagyok. A másikat, mire kifizeti, már szét is megy. Az either nézegeti, forgatja, végül megállapodnak egy harmadiknál. Fizet és megy. Újabb vevő jön. Véletlenül épp azt a barna öltönyt óhajtana megnézni, amit az előbbi vevőnek kínált a kereskedő. — Nézze, én magé nak jót 'akarok. Bennem megbízhat. Ne ezt vegye. Mire haza ér. már szét is megy. Inkább azt a szürkét. Ez az anyag! Ez ад igazi! S leakasztja a rúdról azt az öltönyt, amit öt perccel ezelőtt még ócsárolt. A vevő felpróbálja a ruhát, s meg is veszi. De miért is ne venné meg? Biztos, hogy jó vásárt csinált, nem csapták be. Külön megsúgta ezt a kereskedő, aki pedig becsületes, mert még a sajátjáról is megmondja, ha nem jó — Szó -4
