Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-27 / 72. szám
♦__________________________________________________________________________SOMOfiYORSZAQ Szerda, 195*7. március 27. A szőlőtőke-gyárban T eánykacagás, csevegés és a metszőollók csattogásának zaja tölti be a tágas, világos termeket. Vidáman megy a munka, a »szőlőtőkegyárban«. Ezrével szaporodik naponta a szőlőoltvány az ügyes kezek nyomán a Balatonboglári Állami Gazdaság szőlőoltványt^lepén. No, de menjünk sorba, úgy, ahogy ez a munkafolyamat halad. Az előkészítőben Szalai Gézáné brigádvezető foaad... Szívesen ad felvilágosítást brigádja munkájáról. — Itt kezdődik az alapja a szőlőoltásnak — magyarázza Szalainé — mi készítjük az oltócsapokat és mi talpaljuk az alanyvesszőt is. — Hogyan talpalják a vesszőt? — A talpalás az a folyamat, hogy az alanyvesszőt egy centivel az alsó rügye alatt levágjuk. Es szemezünk is.. ?? No, nem kell félreérteni... csak a vesszőt szemezzük he — mondja mosolyogva. — Vagyis kivagdaljuk a rügyeket az alanyvesszőből... — Hányán dolgoznak az előkészítőben? — Hatvan nő és néhány férfi... A férfiak a vesszőt áztatják ezekben a beton medencékben — mutat a terem végére —, hogy teleszívja magát vízzel az alanyvessző, mert így előbb gyökeredzik az oltvány. — Mennyi oltócsapot és alanyvesszőt tudnak naponta előkészíteni? — Oltócsapot százhúszezret, alanyvesszőt pedig olyan hetven-nyolcvanezret. Mennyit keresnek?... — Ez attól függ, ki, milyen ügyes... De átlagosan negyven forint körül keres egy-egy leány naponta. A talpalásban igen ügyes Smida Ilona és Salamon Erzsi. A csapvágásban Téglás Istvánná, a szemezésben pedig Puha Rózsiba legjobb teljesítő. Persze, nem maradnak el tőlük a többiek sem... Saját magáról nem nyilatkozik a fiatal brigádvezető nő, pedig nyilván :neki is van érdeme az előkészítő kol lektívájának eredményeiben. A z oltóteremben hosszúlábú asztalok sorakoznak egymás után körülöttük figyelmesen szorgoskodó férfiak és nők ülnek. Éles bicskájukkal óvatosan, finom érzékkel vágják a vesszőt és illesztik bele a csapot... Párosul a vad a nemessel. .. S ebből lesz a jó bortermő szőlőtőke, amely lehet, hogy jövőre már ott zöldell a Tokaj hegyalján, vagy a balatonmenti homokon. Persze, nem mindegyik oúás sikerül. S erről a legtöbbet a minőségi ellenőrök tudnának mondani. No meg Jánosi József brigádvezető. Hallgassuk hát meg őt. — Sajnos, még igen hiányos az oltványmegeredés — mondja Jánosi József oltómester — s ezért nagyon ügyelni kell, nehogy selejt oltvány kerüljön az előhajtatóba. Minden szál oltvány átmegy a minőségi ellenőrök kezén. S amelyiket rossznak találják, azt visszaadják az oltóknak, s másikat kérn-'k helvette. — És még sok a selejt? — Nem mondhatom ... Az idén már sokkal jobban megy ez a munka. Tavaly bizony még csak kezdő volt itt a legtöbb oltó dolgozónk. — Hányán oltanak? — Most már százhúsz oltónk van. Ezek egy része a Balaton felső feléről való, a többi helybeli és környékbeli. De mondhatnám, hogy a legtöbbjük még csak most második éve ismeri ezt a mesterséget. Tanfolyamokon tanítottam meg őket. És most is itt vagyok mellettük, segítek nekik ... Szeretném elérni, hogy az állandó dolgozóinkból lenne egy oltógárda. — Hány darab oltványt készítenek el naponta? — Átlagosan olyan hetvenötezret. Eddig összesen mintegy másfélmillió oltványunk van már az előhajtiP" tóban. Április elejére elkészül mind a két és félmillió, amit előír a terv. — Milyen nemes szőlőfajtákat oltanak? — A leatöbbet »Furmint-»-ot és »Hárslevelűit. Ezt főleg a Tokaj hegyaljára küldjük majd. — Egy-egy ember hány oltványt készít el naponta? — Hát van, aki négyszázat, de van, aki hatszázat... De nézzük csak a teljesítménylapot. Itt van: Szűcs Mária, Hám Károlyné, Nagy Mária, Léki Erzsébet és Takács Gizi — mindegyikük hatszáz-hatszáz oltványt készített el ma. Szép teljesítmény. Még sokra vihetik ebben a szakmában Nagy figyelmességet követel a berakók munkája is. Egy-egy ládába 1700—1800 oltvány kerül. Minden berakott száz szál vesszőre egy réteg faszénport és nedves fűrészport raknak, s úgy következik a másik sor vessző. S a megtöltött ládákat óvatosan, e célra rendszeresített kocsikon beviszik az üvegtetős előhajtatóba. Itt aztán sorszámozzák a ládákat, aszerint, hogy melyik mikor került be ide. E helyiségben állandó hőmérsékletet tartanak fűtéssel és az oltványok meleg vízzel való permetezésével. így »dunsztban« tartják tizenöt narriq az oltványokat. Ezután pedig lehűtik, illetve a külső hőmérséklethez szoktatják őket. Ezt követően kerül az oltvány az iskolába, ahol megerősödik a gyökere és kizöldell a nemes rügy ... — Szóval így történik a szőlőtőke gyártása. — Hát igen — mondja derűsen Szél András igazgató, aki kísérőmül szegődött. — De van itt még egy érdekes munka... a laboratóriumban... csak ott most van az átrendezés Majd inkább legközelebb ... — Rendben van, majd legközelebb írunk a szőlészeti laboratóriumról is. tp bben egyeztünk meg, mielőtt elköszöntem volna a »szőlőtőkegyáriaktól«. Addig is jó munkát! SZŰCS FERENC Pityi papa kiszolgált obsitos katona volt. Apám barátja. Gyermekkori játszópajtásom. Jobb lába cs jobb keze fából volt. Beszélni is csak úqv tudott, ha nyomta a nyakán lévő gombot. Akkor is kissé seiypitve. Nekem mindig azt mondta: Pityi. Én pedig Pityi papának szólítottam. Apámék kora bálnáitól késó esíiq a mezőn dolgoztak. Én nagyanyám tilalma ellenire Pityi papával kéregetni 'ártam. Nagyanyám végül már a tyúkborító alá tett, de onnan is megszöktem. Azt hittem, segíthetek apámékon, ha Pityi papával házalok és gyermekösztönnel a megosztozott pénz nekem 'utó részét anvám uaténye zsebébe csúsztathatom észrevétlenül. A falun mindenki földszerzésre törekedett. Apámék is. Pityi papa korholta őket miatta és azt mondta, neki nincs senkije is semmije, csak én, meg a tarisznyája, mígis megél. De ha érzi utolsó órája közeledtét, akkor a tarisznyáját rámhagyja. Néha biztatott, hogy a tarkaböcce, amelyet apámék nemrég vettek, hamarosan jó, r.-.eleg mízídes kávét ad, mert a tarkák, azok kávét adnak. Volt eset, amikor leült velem, játszadozott és sírt. Hiába sírtam vele, nem szólt semmit, csak simogatott. Történt pedig egyszer, hogy a bíró beállított hozzánk. Olyan félelmetes kövér ember volt apám mellett, mint PITYIPAPA egy óriás. Nyitva tartottuk lakásunk ajta'ét, mert olyan kályhánk volt, hogy télen, nyáron okádta a füstöt. Ott állt apám az ajtóban. — Te tudod, hogy lejért a váltó? kezdte. Tudom, keresztapám. Lesz-e pénzed kifizetni? — Egy hetet adjon haladéknak, akkor együtt...-- Na jó, de egy hét múlva vagy pénz, vagy *öld, vagy borjú. Értetted? Na, Isten áldjon. Apám tehetetlenül nézett a bíró után. Pénz nincs, de a váltó, az váltó. Egyik este vacsora időben toppant be ismét Pityi papa. Nyakába ugrottam és az asztalhoz húztam. ízlett neki a suszterfánk. Vacsora alatt iáiig váltottunk néhány szót. Amint elszálltunk az asztaltól, megeredt apámból a keserűség. — Nehéz az élet obsitos komám. Csak nincs valami baj? — A Pityi böccéjét megeszi a váltó. Sehogy sem értettem meg, miárt akarják a böccét elvinni. Nem értem fel ésszel, hogy közte és a váltó közt miféle összefüggés lehet. A szobában az asztal mellett ülve, lovagoltam Pityi papa éip térdén. Apám újra csak a váltóról beszélt. — Holnap viszi a bíró — kesergett. A kereskedelem teljességéért Megyei értekezletet tartottak a kiskereskedők Azzal, hogy a kormány az utóbbi időben nagy gondot fordít a kiskereskedők támogatására, a magyar magánkiskereskedelem történetében kedvező korszak vette kezdetét. Végre konkrét formát öltött, hogy a szocialista kereskedelem mellett szükség van a magán-kiskereskedelemre is a lakosság alaposabb, sokoldalú ellátása érdekében. A magánkiskereskedelem hivatott arra, hogy figyelmesen, ötletesen és nagyon rugalmasan tömje ibe azokat az aprócseprő réseket, amelyet a nagyobb vonalú, és jobban központosított állami kereskedelem, önhibáján kívül, nem tud megtenni. Számos olyan magánkiskereskedőről tudunk a megyében, akik szíwellélekkel, egész kereskedői ügyességükkel a lakosság tökéletes ellátásáért fáradoznak. A munkás-paraszt kormány ezt a szellemű magánkereskedelmet készséggel támogatja. Nincs egyetlen kapitalista ország, ahol olyan törődéssel karolnák fel a magán-kiskereskedők ügyét, mint éppen a szocialista Magyarországon. Bizonyítékul csak néhány intézkedést említünk a sok közül. Megjegyezzük, hogy közülük már számos október előtt is kidolgozás alatt állt, és mindenképpen csak a mai napokban juthatott volna el a megvalósuláshoz. A kormány különböző hitelakciók folyósításával siet a kezdő és megfelelő anyagi alappal nem rendelkező kiskereskedője segítségére. Már 1056 második negyedévében 50 százalékkal csökkent az általános jövedelemadó. Harmincháromról 17 százalékra szorították le az SZTK— Nincs szíve, vén uzsorás — sóhaj, tott anyám. Az obsitos katona mosolygott. — Itt a Pityi örökséqe, megszolgálta Apám tréfára vette. — Ne tréfáli, obsitos koma. Mit kezdek ín a te vászontarisznyáddal. De amaz belenyúlt, kát harisnyaszárbói készített zacskót vett ki és az asztalra tette. — Az egyiket már megszolgálta a gyerek, a másikat meg majd leszolgálja — ezután. Két évig Jártam Pityi pasával, minden alkalommal kaptam tőle 50 — 60 fillért, s most apámnak mégis papírpénzt adott, az én jussomat. Apám szabódon, nem akarta elfogadni. Végül Pityi papa kikötötte, hogy kölcsön az egész, maid visszaadok. Szüleim földerültek. S én biztos voltam abban, hogy hamarosan ihatok jó meleg, édes-mézes kávét. A kölcsönből örökség lett. Mert Pityi papa, családunk kedves iótevője soha többé nem Jött el hozzánk. Hogy mi történt vele, ma sem tudom. Apámék -a váltói kifizették. A megmaradó pénz mellé újabb hitelt hoztak és fél hold fűlc'ecskét vettek. A bicééből tehén lett és én hiába vártam a jó, meleq barna kávét, mert amikor kértem, anvám csak azt mondta: — Idd csak fiam a finom habos tejet, a kávé ára kell az adóba. BONZA — járulékot. Eltörölték az alkalmazottak után fizetendő külön jövedelmi adót. Rendezik és kibővítik a kiskereskedői segély- és nyugdíj összeget, stb. A kiskereskedők megyei értekez'etén a kedvezmények hosszú lánco’atáról tájékoztatta a KISOSZ vezetősége a megjelent tagokat. Résztvettek ezen az értekezleten a különböző nagykereskedelmi vállalatok képviselői is és többen elmondották, hogy az eddigi káros »maszek« megkülönböztetésnek egyszer s mindenkorra végeszakadt. Az ellátó vállalatok éppen úgy elősegítik majd a kiskereskedők, mint az állami vállalatok áruellátását. Az értekezlet egyik kihangsúlyozott tárgypontja a betegbiztosítás volt. Közismert dolog, hogy az elmúlt év őszén a kiskereskedők maguk kérték a betegbiztosítás megadását. Az állam hozzá is járult "‘hhoz. Most meg kell ragadniuk a kedvező alkalmat! Fizessék a betegbiztosítási járulékot, mert a saját és családjuk érdekvédelmét segítik elő. Sor került egy, a kiskereskedők érdekeit sértő intézkedés eltörlésének határozati javaslat útján történő kérésére is. A Megyei Tanács Kereskedelmi Osztályának rendelkezése. értelmében az állami és magánkereskedők Siófokon és Kaposváron a hűsítő italok közül csak Bambi árusítására szorítkozhatnak. Ez az intézkedés azóta számos viszszaélésre és panaszra adott okot, és a kereskedők tiltakozását váltotta ki. Az ülés megállapítása szerint a szikvízüzem már most sem tudja kielégítően biztosítani a Bambi-ellátást. A gyűlés határozata kéri, hogy a Megyei Tanács Kereskedelmi Osztálya ott. ahol a higiénia biztosítottnak látszik, engedélyezze a Bambin kívül más hűsítőitalok, szörpök kimérését is. Az utóbbi időben megnövekedett a kiskereskedői engedélyt kérők száma. A téves nézetek elkerülése végett tudni kell, hogy nem kaphat minden igénylő engedélyt. Fontos szempontok írják elő az engedély megadásának lehetőségét. Elsősorban olyanok kapiálc meg azt, akik a lakosság jobb ellátásába számottevően be tudnak kapcsolódni. A racionalizált személyek a megélhetés biztosítása miatt és olyanok, akiknél biztosítottnak látszik az erkölcsi megbízhatóság és a megfelelő szakmai felkészültség. Ezek a kiskereskedők az ellátás zavartalansága érdekében nyugodt, békés, főként pedig kedvező körülmények között munkálkodhatnak. Néhány napja az üres telekrészen még semmi sem volt, ma egy első emeletig »felhúzott« épület falai tekingetnek a Május 1 utcára. Az állványokon szorgalmas kezek terítik a habarcsot, rakják a téglát. Ég a munka a kezek alatt. — Melyik vállalat építi ezt a házat? — kérdezem egy közelálló munkástól. — A tatarozók — feleli és nagyot dob a téglán. Bemegyek. — Most építjük a Szántó Imre utcai huszonhat lakást is — mondja Horváth József Igazgató. A Kossuth Lajos utcában 12 lakásos épületet, de végzünk emellett vagy másfélmillió forint értékben tatarozást is. A gazdaságos lakásnyerés címén folytatott átalakításokat többnyire mi építjük. Azonkívül Balatonmárián (gyermeküdülőt. Zamárdiban iskolát. Siófokon, Bogláron és más vidéki községekben építünk egyéb létesítményeket. A Tatarozó Vállalat működése kiterjed egész megyénkre. A vállalat első két hónapi tervét 101 százalékra teljesítette. A munkaszellem jó, az emberek szívesen dolgoznak. Nézzük a gazdaságosságot — Az el«Ő két hónap nyeresége — közli Tóth Gyula főkönyvelő — 200 ezer forint. Az 1957. év első negyedévi tervezett nyereségnek mintegy 75 százalékát már elértük. A termelékenység színvonala emelődött. Nálunk a béralaptúllépés, a sorbánállás szinte ismeretlen fogalmak. Éves tervünk kb. 15 millió forint. Ezt teljesítjük, s év végén komoly összegű nyereséget fizetünk be az államkasszába. 1956 harmadik negyedévének végén 1 126 000 forint nyereséget könyvelhettünk el. Sajnos, az októberi események mintegy egymillió forintos eredményromlást jelentettek, de mi ezt rövidesen behozzuk. Túlszárnyalják a tervezett mennyiséget Örömök és gondok a Kaposvári Tatarosó és Építő Vállalatnál A nyereségesség forrása — Hogyan sikerült ilyen eredményeket elérni? Hisz sok építőipari vállalat nagy veszteséggel dolgozik. — A jó szervezésen múlik — válaszol Takács Lajos főmérnök. — Az egvik lényeges szempont a brigádokig lebontott terv, mert így tudja mindenki, mennyit kell végeznie, s milyen munkán dolgozik a jövőben. Az anyagellátást tervszerűvé tesszük, nem ismerünk fáradságot az anyag beszerzésénél. Nálunk úgy dolgoznak a munkások, hogy szeme van a munkának. Munkásszállásunk szénen berendezett, kényelmes, a szociális juttatásokkal nem fukarkodunk. A munkában nem kell senkit hajtani, a szakmunkások és a segédmunkások egymást buzdítják. — Meg kell említeni a helyes árpolitika kialakítását is - teszi hozzá a főkönyveid. — No és az sem utolsó szempont, hogy nagyon szigorúan vesszük a társadalmi tulajdon védelmét. Tavaly pl. tizenegyfegyelmit indítottunk hanyag kezelésért. Ez népszerűtlennek látszó feladat. de mégis meg kell tenni, mert végeredményben a becsületes munkások érdekében történik. Ha a vállalatnak jó az eredménye, több juttatásban részesíthetjük a dolgozókat. Mi foglalkoztatja a munkásokat? — Mi még ma sem tudjuk, mit fogunk keresni — mondja az építkezésnél Pál József szakmunkás. — Azt tudjuk, hogy norma lesz, de milyen alapon, ez még úgy látszik, nem dőlt el. A teljesítménybérezést mi is jónak tartjuk, többet keresünk de nem a régi módszer szerint kellene csinálni. Az nem volt helyes. A bérrendezésen sem tudunk eligazodni. — Március elsejével indulna meg újra a régi teljesítménybérezés — toldja meg a szót társa —. de mi jobbnak tartanánk a teljesítménybérezés százalékos megoldását. (?) Ugv tudom, ezzel már régebben is foglalkoztak a vállalat vezetői. — Mennyit tudnak keresni egy hónapban? — Hát az »attól függ«... 1200, 1400, amilyen a munka. — Emelték a béreket a vállalatnál? Volt bérrendezés? Felhúzzák vállukat. Lövi Gvula kőműves, aki egyébként a vállalat üb-elnöke is, azt mondja, emelték a béreket, volt bérrendezés. No, gyerünk vissza a vállalat központjába. A kétféle teljesítménybérezés Hát az bizonyos, a teljesítménybérezés körül nem kis dzsungel van. A szálak összekuszáltak. Nézzük talán először a bérrendezést.. Molnár Attila tervosztályvezető nyilatkozik: — Az építőipart, helyesen, idényjellegű munkának minősítették. Ha télen, a zord Időjárás miatt nem lehet dolgozni, az emberek elmennek fizetés nélküli fagyszabadságra. Viszont, hogy károsodás ne érje őket. a teljes szezonmunka idején plusz 15 százalékos téli pótlékot kapnak. Ugyanakkor a régi normára béremelés címén 9 százalékot számítunk. Hát ez jó és rendben is van. Mi hát akkor a panasz? — A régi teljesítménybér! Minden munkafolyamatot kinormázni, percre mérni. Hogy néz ez ki a gyakorlatban? Vegyük például a falazást. Habarcskészítés, víz, mész, homok szállítása. — Mind külön tétel. Külön idő a habarcs ládába mérésére, de ha úgy hordja fel, akkor megint más a norma. A falazás előkészületéig 20—22 tétel szerepel az utalványokon. Egy vasbetonszerelő brigádnak, közepes épület befejezéséig kb. 2700 tétele van. Az összes munkának pedig legalább 30 ezer. Szükség van közben hat normásra, hét bérszámfejtőre, s ezek egy hétig dolgoznak, sokszor éjszakába nyúlóan egyhavi bérszámfejtésnél. A papirosokat csak mázsával lehet mérni. Ugyanakkor számtalan a visszaélés lehetősége. — Ha nem jön ki a kereset, vastagabban fog a ceruza — mondja Takács főmérnök. — Két méterről hordják a kavicsot? Lesz belőle tíz méter, plusz egy karolás. Ha egy nagy építkezés anyagszállítását a normalapok szerint összeadnánk, háromszor körül lehetne kerülni a Földet. Az isten se tudja leellenőrizni — teszi hozzá. — Nem is beszélve arról, ha a régi norma szerinti értelmezést vesszőit és nem nézünk el hallgatólagosan a vastagabb ceruza felett, egy segédmunkás nem keresne többet 400, egy szakmunkás 300 forintnál. Munkásokat pedig kötéllel sem lehetne fogni az építőiparnak. Ez az igazság, ezt mindenki, az összes felettes szerv is tudja és mégis az új norma kiadásánál megmaradtunk az összes régi hiba mellett, hallgatólagosan lehetőséget adunk a csalásra. Teljesítménybérezés kell, mert ez ösztönöz. De hozzákötni magunkat olyan formájához, mely több szempontból nem vált be — helytelen. Ez sem a vállalatnak, sem a népgazdaságnak és a munkásoknak sem jó. A vállalat szakembereinek javaslata Legyen teljesítménybérezés! De ahogy a főhatóság megszabja a vállalatnak a tervszámokat, pl. a bérhányadot, az anyaghányadot, stb. úgy megszabhatná a vállalat egyes építkezéseinek is a bérhányadát, ez1 lebonthatná brigádokig. A kivitelezett munkálatok évekre visszanyúló tapasztalata szerint a vállalat bérhányada átlagosan 33 százalékos. Ha többet fizetnek ki, béralaptúllépés mutatkozik. Egy százezer forintos építkezést tételezve fel, annak bérhányada tehát 33 ezer forint. Enynyi bért lehetne arra a munkára kifizetni. A teljesítménybérezés új formája szerint a vállalat kiadná a munkásoknak a munkát, biztosítaná az anyagot, és azt mondaná: — ezt a munkát, ennyi és ennyi bérért kel] elvégezni. Gyerünk, csináljátok meg, a minőségi követelményeknek megfelelően. Mernénk állítani, hogy az építkezések ideje hihetetlenül megrövidülne ebben az esetben. Mert e? a rendszer ösztönözne, emelné a termelékenységet, a legközvetlenebbül befolyásolná a munkásokat keresetükben. Mi lenne a teendő? A vállalat javaslata első benyomásra nem látszik rossznak, keresztülvihetétlennek. Lényegesen csökkentené a bürokráciát, megkönnyítené az ellenőrzést, kézzelfoghatóbbá tenné a munkások előtt a bérezést, nőne a munka intenzitása. Javasoljuk a Megyei Tanács illetékes osztályának, valamint az Építésügyi Minisztérium Ipari Főigazgatóságának, vizsgálják felül a vállalat tervezetét, és ha ez így megfelelő, tegyenek javaslatot a teljesítménybérezés utóbbi formájának bevezetésére. Minden, ami ésszerű, jó és hasznos ebben a javaslatban, hazánkat, gazdasági erősödésünket szolgálja. Szfits István.
