Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-01 / 50. szám

Világ proletárjai egyesüljetek!

Somogyország

~^я55ядп111 ши 11 i!ra55^^SS55SS5SSSS5SSS55^MHHMMHi

AT MSZMP MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA Aäagfc. u- évf., 50. szám. Péntek, 1957. március 1.

*8 A MEGYEI TANÁCS LAPJA ÄRA 50 FILLÉR

'"V

Letették az esküt a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány új tagjai

Babócsa sem kivétel

ítélt a bíróság

Hamvas József bűnügyében

A magyar Szocialista munkáspárt ideiglenes Központi Bizottságának ülése

A Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottsága 1957. február 26-án ülést tartott. A Központi Bizottság Kádár János és Kiss Károly elvtársak előadói beszédei alapján megtárgyalta az 1. Időszerű kérdések és feladatok, valamint a 2. Szervezeti és személyi kérdések című napirendi pontokat. A két napirendi pont együttes tárgyalása során az előadókon kívül 17 elvtárs szólalt fel. A Központi Bizottság a napirendi pontokkal kapcsolatban több határozatot hozott'.

A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes Központi Bizottságának határozata az időszerű kérdésekről és feladatokról

A Központi Bizottság megállapítja, hogy az ellenforradalmi erőkkel folytatott szakadatlan harc közben, a decemberi párthatározat végrehajtása eredményeként, jelentős sikerek születtek mind a politikai, mind a gazdasági és kulturális élet, mind a párt- és tömegszervezetek fejlesztése terén.

I. A párt építése

A proletárdiktatúra, a népi demokrácia vezető erejének, a pártnak építése alapjában véve egészségesen és kielégítő ütemben halad előre. Párttagságunk jelenleg heti átlagban 8—12 ezer fővel növekszik és túlhaladta a 190 ezret. A városi pártszervezeteken kívül az ország falvainak 75 százalékában megalakult a pártszervezet; a párt alapszervezeteinek száma lényegesen meghaladta a 8000-et.

A párt központi lapja, a Népszabadság, hétköznap 620 ezer, vasárnap 690 ezer példányszámban jelenik meg, az egyéni előfizetők száma elérte a 250 ezret.

A párt rendezvényeit általában a magasfokú látogatottság, az élénk, szabad elvi és építőjellegű vita, az üres, sablonos vonások eltűnése, a harcos hangulat és egység jellemzi.

A párt egészséges fejlődését elsősorban azzal értük el, hogy élesen elhatároltuk magunkat a Nagy Imre—Losonczy-féle pártellenes csoporttól, szilárd és megalkuvás nélküli harcot folytattunk mindazok ellen, akik megkísérelték e káros, végeredményben az ellenforradalom céljait szolgáló politika felújítását pártunkban.

Visszavertük azt az ellenforradalmi támadást is, amelyet a »sztálinizmus«, »rákosizmus« hamis jelszavával indítottak pártunk ellen, azzal a céllal, hogy a párt újjászervezését gátolják, becsületes, aktív kommunistákat befeketítsék és üldözzék.

A pártépítés eredményei továbbá annak a határozottságnak köszönhetők, amellyel Központi Bizottságunk fellépett és fellép a szektás politika veszélye ellen is. E veszély leküzdése érdekében biztosítottuk a vezetőszervek megfelelő személyi összetételét, hathatós intézkedéseket tettünk a belső pártdemokrácia érvényesülésére, a párt tevékenységének az önkéntes társadalmi munka alapjára való helyezésére. A függetlenített pártapparátus létszámát 64 százalékkal csökkentettük.

Politikánk szilárd elvi alapokra való helyezésével, s következetes gyakorlati keresztülvitelével sikerült biztosítani pártunk elvi, politikai és szervezési egységét. Ennek eredményeként sikerült elérni azt is. hogy pártunk vezető szerepe a Magyar Népköztársaság állami és társadalmi életében mind hatékonyabban érvényesüljön. A pártegységért való elvi harc, a proletárdiktatúra erősítése s a párt vezető szerepének biztosítása a jövőben is minden kommunista első és legfontosabb kötelessége.

Az elmúlt két és fél hónap sikereiről szólva nem hallgathatunk a pártmunka azon gyengeségeiről sem. amelyek az általános fejlődésen belül megmutatkoztak s a további egészséges fejlődést fékezik.

Határozottan elítéljük egyes párttagjainknál megnyilvánuló elzárkózó magatartást az értelmiségi dolgozókkal, úgyszintén a munkástanácsokkal szemben, mint káros és szektás hibát. Elítéljük azt a szektás nézetet is, mely szerint »akik eddig nem léptek be a pártba, azokra már nincs is szükség«. Az MDP-nek azokkal a volt tagjaival szemben, akik eddig nem léptek be a pártba, türelmes, elvtársi és baráti viszonyt kell teremteni; az MSZMP-t az MDP volt tagságának

túlnyomó részével a szocializmus győzelméért vívott hosszú és eredményes közös harc kötelékei fűzik össze. A volt MDP-tagok közül azokat, akik 1957. május 1-ig felvételre jelentkeznek, régi párttagsági idejük elismerésével kell felvenni a pártba. Ez után az időpont után csak mint új tagok kérhetik felvételüket.

A Központi Bizottság élesen elítéli az olyan, helyenként megmutatkozó elvtársiatlan és intrikus magatartást, mely mindenáron és mindenkiben hibát keres. Ezt egészségtelen, vagy éppen a párt növekvő ereje és egysége láttán elkeseredett ellenforradalmi elemek szítják kívülről.

Komoly fogyatékossága a pártépítés eredményeinek az, hogy viszonylagos lemaradás mutatkozik néhány budapesti és vidéki üzemben, egye? értelmiségi pártszervezetek fejlődésében és a kisebb falvak pártszervezeteinek építésében.

Pártmunkánk komoly fogyatékossága volt az is, hogy a pártszervezetek rendszeres központi irányítása gyenge volt.

A hibák kijavítása érdekében a Központi Bizottság elhatározza;

1. A Központi Bizottság és az Intéző Bizottság pártvonatkozású határozatainak végrehajtása s az operatív feladatok megoldása érdekében létre kell hozni a Központi Bizottság titkárságát.

2. Újból meg kell szervezni a Központi Ellenőrző Bizottságot, amely a párt sorainak tisztasága felett őrködik. Működéséért a Központi Bizottságnak felel.

3. Valamennyi pártszervnek a pártmunka egyik legfontosabb feladataként meg kell kezdeni a rendszeres kádermunkát, az eddiginél azonban lényegesen korlátozottabb hatáskörben.

4. A funkcionáriusok elméleti képzése érdekében hathónapos pártiskolát kell szervezni.

5. Az elméleti kérdések megfelelő feldolgozásának elősegítésére , meg kell indítani a "párt tudományos folyóiratát: a Társadalmi Szemlét.

6. Központi előadássorozatot kell indítani a legfontosabb elméleti kérdések tisztázására, a Nagy Imre—Losonczy-féle csoport által képviselt, a marxizmus—leninizmust meghamisító revizionista nézetek és osztályáruló politika leleplezésére, az októberi események helyes, marxista-leninista értékelésének kidolgozására; ezen előadások alapján széles körben helyi előadássorozatot kell szervezni.

7. Elő kell készíteni és néhány hónapon belül össze kell hívni az országos pártértekezletet a párt helyzetének és feladatainak megtárgyalása, a pártmunka új tapasztalatainak megvitatása, a párt vezető szerveinek megerősítése és véglegesítése céljából.

II. A szocializmus erőinek összefogása

A párt építésével párhuzamosan jelentős előrehaladás történt a szocializmus összes fő erőinek az ellenforradalom elleni harcra való aktivizálása és tömörítése terén. A küzdelem e célkitűzés sikeres és teljes megvalósításáért igen bonyolult politikai helyzetben indult meg és még távolról sem ért véget.

Decembertől, miután az ellenforradalom nyílt erőt (a fegyveres osztagokat, s az október 23-a után gombamódra szaporodó fasiszta és egyéb burzsoá restaurációs pártokat és szervezeteket) szétvertük, maradványukat pedig illegalitásba szorítottuk, a harc új szakasza kezdődött. Ismeretes, hogy az úgynevezett »területi« és »központi« munkástanácsok, a különböző »forradalmi bizottságok«, valamint az író- és újságírószövetség becsületes tagjai tiltakozása ellenére, a valóságban a nyílt harcban vereséget szenvedett ellenforradalom rejtett állásai voltak. E szervezetek közül egyesek feloszlatása, mások működésének felfüggesztése teljesen helyes intézkedéseknek bizonyultak.

Az ellenforradalom erőinek teljes és végleges megsemmisítéséhez a proletárdiktatúra eszközeinek következetes és erélyes alkalmazása elengedhetetlenül szükséges, de nem elegendő. A megtorló intézkedések mellett feltétlenül szükség van az ellenforradalom eszmei és politikai leleplezésére és elszigetélésére.

A Magyar Népköztársaság megdöntésére irányuló támadás során az ellenforradalom a főcsapást a proletárdiktatúra vezető ereje, a párt ellen irányította (a párt rágalmazása, tekintélyének rombolása, a pártszervezetek, a pártházak, más pártintézmények feldúlása, a -párttagok megfélemlítése, üldözése és fizikai megsemmisítése), hogy ezután a szocializmus vezető nélkül maradt tömegeinek egy részét szembeállíthassa a népi hatalommal, azaz saját

érdekével. Az ellenforradalom a régi pártvezetés által elkövetett hibák miatt a tömegek egy részében meglévő jogos elégedetlenséget felhasználva, a dolgozók osztályöntudatát soviniszta, nacionalista, revizionista, antiszemita és más burzsoá ellenforradalmi nézetekkel igyekezett megzavarni, a megtévesztett embereket tartalékerőként megnyerni, s támadást indítani a népi államhatalom ellen.

Az ellenforradalom a kisajátított gyárosokon, földbirtokosokon, nagykereskedőkön, kulákokon, a volt horthysta-fasiszta tiszteken, rendőrtiszteken, csendőrökön kívül még december közepén is rendelkezett jelentékeny olyan tartalékokkal, melyek a megzavart és átmenetileg az ellenforradalom eszmei és politikai befolyása alá került rétegekből, kismértékben munkás- és parasztréíegekből is, nagyobb mértékben egyes értelmiségi, még jelentősebb mértékben fiatal értelmiségi (egyetemista, diák) - rétegekből tevődtek össze.

Egyes dolgozó rétegek ideológiai megzavarását, a párt, a szocializmus erőinek megbénítását mindenekelőtt Nagy Imréék idézték elő antimarxista, revizionista, valójában a proletárdiktatúra tagadását jelentő burzsoá-nacionalista, szovjetellenes nézeteikkel. Nagy Imréék a revizionista nézetekkel egy frontba kerültek az imperialista burzsoáziával, s október 23-a előtt az ellenforradalom előőrseinek, a november 4-i fordulat után pedig utóvédéinek szerepét töltötték be.

A szocializmus erőinek tömörítése az elmúlt két és fél hónap alatt azért haladt viszonylag gyorsan és sikeresen előre, mert a párt a tömegek előtt nyíltan fellépett a Nagy Imre-csopgrt által képviselt revizionista nézetekkel szemben és magasra emelte a marxizmus—leninizmus, a proletárdiktatúra, a proletár nemzetit Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes Központi Bizottságának határozata szervezeti és személyi kérdésekben

A Központi Bizottság elhatározta a párt vezető szerveinek megerősítését. Az ideiglenes Központi Bizottságot 14 taggal, az Intéző Bizottságot 2 taggal kiegészítette. Az Intéző Bizottság mellett megszabott hatáskörrel létrehozta a Központi Bizottság

öt tagú Titkárságát, valamint öt tagú Központi Ellenőrző Bizottságot. A vezető szerveket újonnan beválasztott elvtársakikal kiegészítve, az alább közölt összetételben erősítette meg:

Az MSSMF Központi Bizottságának tagjai:

1. Aczél György építőmunkás, vállalati igazgató,

2. Apró Antal építőmunkás, iparügyi miniszter,

3. Benke Valéria tanítónő, a Rádió alelnöke,

4. Biszku Béla szerszámlakatos, pártmunkás,

5. Cservenka Ferencné textilmunkás, pártmunkás,

6. Dabronoki Gyula sütőipari munkás, vállalati igazgató,

7. Dögéi Imre földműves, földművelésügyi miniszter,

8. Fehér Lajos újságíró, pártmunkás,

9. Fock Jenő műszerész, a SZOT titkára,

10. Földes László asztalos, miniszterhelyettes,

11. Friss István közgazdász,

12. Gáspár Sándor autószerelő, a SZOT főtitkára,

13. Gyenes Antal közgazdász, újságíró,

14. Horváth Imre lakatos, külügyminiszter,

15. Kádár János műszerész, miniszterelnök,

16. Kállai Gyula újságíró, pártmunkás,

17. Kiss Árpád mérnök, a Tervhivatal elnöke,

18. Kiss Dezső szerszámlakatos, pártmunkás,

19. Kiss Károly bőripari munkás, pártmunkás,

20. K. Nagy Sándor kertész, a túrkevei Búzaikalász Tsz elnöke,

21. Komócsin Zoltán kereskedelmi alkalmazott, pártmunkás,

22. Kossá István közlekedési alkalmazott, pénzügyminiszter,

23. Köböl József műasztalos, pártmunkás,

24. Major Tamás színművész, színházigazgató,

25. Marosán György sütőipari munkás, államminiszter,

26. Dr. Münnich Ferenc jogász, miniszterelnökhelyettes,

27. Németh Károly húsipari munkás, pártmunkás,

28. Nyers Rezső nyomdász, megbízott minisztériumi vezető,

29. Pothornyik József bányász, 'trösztigazgató,

30. Révész Géza nemesfémipari munkás, altábornagy,

31. Rónai Sándor kőműves, az országgyűlés elnöke,

32. Sándor József szűcsipari munkás, pártmunkás,

33. Sándor Kálmán kubikos, pártmunkás,

34. Somogyi Miklós építőmunkás, a SZOT elnöke,

35. Szurdi István textilmunkás, pártmunkás,

36. Tömpe István kárpitossegéd, miniszterhelyettes,

37. Úszta Gyula erdész, vezérőrnagy.

Áss Intéző Bizottság tagjai:

Apró Antal Kiss Károly

Biszku Béla Marosán György

Fehér Lajos Dr. Münnich Ferenc

Kádár János Rónai Sándor

Kállai Gyula Somogyi Miklós

A Titkárság tagjai:

Kádár János, a Központi Bizottság elnöke, Fock Jenő, a Központi Bizottság titkára,

Kállai Gyula, a Központi Bizottság titkára,

Kiss Károly, a Központi Bizottság titkára, Marosán György, a Központi Bizottság titkára.

A Központi Ellenőrző Bizottság tagjai:

Asztalos Géza vasmunkás, pártmunkás,

Maróti Károly közlekedési alkalmazott, tanácselnök,

Mózes Viktor szabósegéd, nyugdíjas,

Dr. Nezvál Ferenc bőripari munkás, megbízott minisztériumi vez., Péteri István textilmunkás, pártmunkás.

köziség általuk elárult zászlaját.

A közelmúlt eseményeinek megítélésében a Magyar Szocialista Munkáspárt szervezeteiben elvi-politikai egység alakult ki. Párttagságunk egyre világosabban látja a Nagy Imre—Losonczy-csoport áruló tevékenységét és az a véleménye, hogy sikeres előrehaladásunk előfeltétele a jövőben is az lesz, hogy e csoport antimarxista nézeteit véglegesen felszámoljuk. Amilyen mértékben sikerült ezt a feladatot megoldani, olyan mértékben szabadítjuk fel a dolgozók megtévesztett rétegeit az ellenforradalom eszmeioolitikai befolyása alól, és tömörítjük őket újra a néphatalom védelmére és a szocializmus építésére.

A revizionista nézetek elleni harcban indult meg, s folyik még ma is a munkásosztály régi szervezeteinek, a szakszervezeteknek a megszilárdítása. A párttól és a munkásparaszt kormánytól »független« szakszervezetek, valamint a munkásállammal szembeni sztrájkjog reakciós követelését visszautasítottuk.

A munkástanácsok jelentékeny

része megalakulásuk után még hoszszú ideig az ellenforradalom tartalékerőit képezte. A területi munkástanácsok feloszlatása óta azonban a munkástanácsok általában komoly pozitív fejlődésen mentek át s ma már kezdik betölteni népgazdaságunk fejlődésében hasznos szerepüket. Hasonló eredmények mutatkoznak az ellenforradalom tömegbefolyásának visszaszorításában más területen is. Különösen nagy eredménynek kell tekinteni a magyar bányászok helytállását. A széntermelés fokozatos emelkedése, gyáraink és üzemeink folyamatos munkájának biztosítása, s ezzel a munkanélküliség veszélyénejk elhárítása szintén jelentősen hozzájárult az ellenforradalom politikai befolyásának csökkentéséhez, s a szocializmus erőinek további tömörítéséhez. A szocializmus biztos támaszai. azok a termelőszövetkezetek, amelyeket az ellenforradalom támadása sem tudott megingatni, örvendetes az is, hogy az ellenforradalom nyomása

(Folytatás a következő oldalon.)