Somogyország, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-23 / 45. szám

Szombat, 195*?. február 23. _______________________________ ____ SOMÜGYORSZAG ГЯИДЩЯ1ЫПИ111 II ■um '11ЦП1ТNoЯ1НП«т)11ИИУ<ШИИ»»ШИИаЯИИ1МИМИНМШМИМИМИМИМЯНИИНИ«МИНИНИИЯИ1ННИИИИННИИМШ—W— «МЖКМШ^ШМГМШ» ОЯШИПОЯ A várakozás városa SIÓFOKI KfiPE К A szél néha még csípős, az ég ólmosszürke: eső lesz-e vagy hó, nem tudni. De ha kibukkan a nap, akkor a Sió-csatorna rideg vize ragyogni kezd. Ilyen­kor a nyár táncol ezer színével a nyugodt fodrokon, a néptelen szürke utcák ismét megelevenednek, csu­pa ritmus, csupa élet minden... — Nem. Ez még csak képzeleti játék, olyan, amely már magában hor­dozza a közeli megvalósulást. Igen, egyszer majd beszalad az első üdülővonat, aztán a második. .. ... De addig, addig még érni kell nemcsak a rü­gyeknek, hanem a felelős, lelkiismeretes felkészülés­nek is. Siófoknak két kézzel kell szórni a nyári örö­möt, a sok boldogságot és ezért most kell tenni. Siófok ma még a csendes várakozás és a felkészülés városa... A hajók elindulnak Eltűnt a balatoni jég. A víz mint egy óriás bölcső, nesztelenül ring megint. Egy madár se rebben, távoli pont se feketéllik kint a vizen. Titokzatos, ősi és za­vartalan most a Balaton. Hirtelen kalapácsütés reb­benti szét a csendet. Nem messze, a Sió-csatornában hajókürt búg. A csatorna kikötőjében most emelik fel a piros-fekete színbe öltözött kompot, hogy elvégezzék az utolsó simításokat. A hattyúfehér sétahajók meg­kötözve, türelmetlenül várnak, és itt-ott még felcsillan a parton a forrasztópáka vakító fénye. Melyik lesz az első a sok közül, amely jelt kap az indulásra, és mikor? — Március 1-re valamennyi utasszállító és komp menetkészen várja a kifutást. Ezen a napon ismét megelevenedik a Magyar Tenger nyugalma: Siófok—Füred—Tihany, ... Szántód-rév— Tihany-rév felé szelik majd a siófoki kikötő fehér hajói a habokat. — A »Csobánc« szedi fel horgonyait elsőnek, hogy nekifusson a tavaszi útnak. itt a finom termelői bor A földművesszövetkezet, amely több-kevesebb áru­hiánnyal már egyensúlyba hozta kereskedelmi mérle­gét, most sem pihen. Erejét, figyelmét a szezonra való felkészülés köti le. Mindenki a maga portáján teremt­sen rendet, hozzon újdonságot, meglepetést. A föld­művesszövetkezet igazgatósága úgy döntött, hogy a falu eredeti színét, ízét, zamatát »lopja be« a több­nyire városi vendégekkel megtöltött Siófokra, akiknek bizony minden újdonság, ami vidéki, falusi. — Ho­gyan? — Rövidesen megszervezik a tenmelőktől fel­vásárolt »őstermelői borkimérést« (nem akad megve­­tője). A tizenkét boltegységben — elsősorban a piaci elárusító-helyeken — árasztja el a vásárlókat a somo­gyi gazdáktól felvásárolt zöld primőráruval. Gondos­kodik azonban arról is, hogy a finom termelői bor mellé harapnivaló is legyen, még pedig olyan, ami »jól bírja« az »iramot«. — Hát lesz. Bőven. Eddig mintegy száz hízó, falusi ízzel, szokással elkészített és felvásárolt húsa áll a raktárakban, vendégeket várva. Akik bor nélkül isznak, azoknak ott a szövetkezeti közkedvelt tejcsárda. Egy kérdés a bürokráciához: Hogyan ihatnak meleg kávét a csárda mulatói, ha a szövetkezet semmiképpen sem kap gázpalackot a tej­csárda üzembentartásához? A „Fogas“ nem fogaskérdés a« idén Viharos átalakulás mozgatta meg a Balatoni Ven­déglátóipart. Mintegy húsz irányító egységre osztották fel a Balaton környékét. Az egyes irányító egységek vezetői nagyobb önállóságot kaptak és elsősorban a nagyobb szaktudásukat tekintették alkalmaztatásuk alapjául. Egy képet a készülődő munkából. A »Fogas«­­vendéglő megint elérkezett ahhoz, hogy kaméleont játsszék. Ismét itt a »színváltozás«: szép kerthelyiség, téli bár helyett nyári szórakozóhely — ez a cél. A megvalósítás az idén ezúttal nem látszik nehéznek. Ugyanis egymillió forintot kaptak a szezonra való fel­készülésre. No, persze elfogy... Mire?! Félmillió a most korszerűsítés alatt álló cukrászda, jónéhányezer forint a kerthelyiség terraszának áthelyezése, új pul­tok érkeznek, új konyhafelszereléssel és sok szép bú­torral gyarapszik a vendéglő. No, és a két pompás zenekar. Elvégre nem mindegy, hogy milyen a han­gulat, de ha már „a Hangulati(-nál tartunk, mondjuk meg, hogy ez a kedves érzés itt Siófokon szilárdabb alakban is kifejezésre jut: úgy hívják, hogy cukrászda. Nos, ez a helyiség méltó a nevéhez. Mégpedig úgy, hogyha eléje tesszük a »ked­ves és szép« jelzőt. Megvallom, hogy elszégyelltem magam, amikor beléptem, és letagadtam, hogy kapos­vári vagyok. Sohse tudja az ember, mikor szegezik neki a kérdést és nyilatkozni kell a kaposvári test­vérhelyiségekről ... Mondjam azt, hogy nekünk is vannak hasonló helyiségeink? És hogy ott tanulhatná­nak ettől? Hogy a hangulat kellemetlen azokban? Ne haragudjanak, kérem, de ez rendkívül kellemet­len ... Ehelyett a kaposvári cukrászdák vezetőinek ajánlanánk egy tapasztalatcserét, itt a »Hangulati­ban. Könnyen lehetséges, hogy rossz hangulattal tér­nének vissza, de reméljük, a dolog eredményeként hamarosan többször és jobb hangulattal léphetnénk cukrászdáinkba! Ha egymillió les«... A megye egyik legkorszerűbb áruháza arról ne­vezetes Siófokon, hogy nagyon sokan vásárolnak ban­­же pestiek, tiszántúliak és még más vidékről jöttek is. Van úgy, hogy a legkevesebbet vesznek a siófokiak. A pestiek ugyanis azt tartják, könnyebb és jobb itt lent helyben megvásárolni a fürdőruhát és egyéb strandcikket. No, a siófoki idegenforgalom láttán és a pesti üdülőket ismerve, ezen nem is csodálkozunk. De mi lesz ezen a nyáron? Nem kell-e csalódniuk a szokásukhoz hű más vidékről jöttéknek? Nem. — Ezt feleli Kálmán Ferenc boltvezető, s arcán nyugalom, mosoly ül. Lesz áru, élelmiszer, tejtermék, jön ele­gendő strandcikk. Még akkor is, ha a szezonban is­mét megfordulna a már megszokott egymillió vásárló. Egy megszokott és egy szokatlan kép A TüZÉP-telepen folyik a szállítás. Azzal a kis változattal, hogy nincs sorbanállás. Nemcsak azért, mert arcába nevetünk már a télnek, hanem azért is, mert kapható kellő mennyiségű szén. És a közeljövő­ben is több nagy szállítmány várható. Különös, hogy az épületfaanyagot is korlátlan mennyiségben viszik az építkezők. Ok: a héten érkező új százezer köbméter faanyag számbavételével magyarázható. A szokatlan kép ugyancsak a TüZÉP sáros, lucs­kos bejáratától indul el, és találkozhat iépten-nyomon vele az ember: láthatja a szükségtelen ódon bástyafal képében, szemlélheti az utcák kövezetén szemét, vagy por gyanánt. Röviden úgy hívják: rendetlenség. A Sió­foki Köztisztasági Vállalat úgy látszik, még ma sem tudja, hogy miért hívták életre. Vagy az események után kullog? Aligha. Mert hiszen tavalv sem történt a szezon után sem különösebb tisztasági akció. S fő­ként nem a szezon elején! Csak nem akar az idén is­mét hű maradni tavalyi rossz szokásához? Ki innen a szeméttel! Siófok utcáiról ezeknek a képeknek sürgő­sen el kell tűnniük! Napi 40 kilogramm nyuszit kap a kereskedelem. Ezek a nyuszik nem­csak formára kedvesek, de rendkívül édesek is: finom csokoládéból vannak. Húsvétra a cMkrászüzem napi 40 kg-os termelésével valamennyi kirakatot meg lehet tölteni. Új tervek, áj nyár A közelmúltban megalakult a Balatoni Intéző Bizottság. Munkáját minden bizonnyal Siófok szék­hellyel kezdi meg. A községi tanács átütő erővel kezdte el a régi elhanyagolt községfejlesztés felújítását Siófoknak a szezon beindulására egészen át kell alaV kulnia: Éppen ezért a községi tanács határozatára létrejött a balatonfejlesztési bizottság is, amely együttműködne az üdülőhelyi állandó-bizottsággal. A fejlesztési tervek megvalósítása feltétlenül szüksé­ges. És ezt segítenie kell a Megyei Tanácsnak is. Hogy ez-к a tervek valóban meg is valósuljanak, annak legfőbb garanciája az, ha tüstént hozzálátnak a végre­hajtásához. Mert Siófok ma még a csendes várakozás cs a felkészülés városa, de száguldva jön a holnap... — Szegedi — Sánta Feri, az l j népi zenekar vezetője Be sok kellemes estét szerzett már a Béke-szálló kávéháza törzsvendé­geinek, a cigányzene kaposvári ked­velőinek Sánta Feri — s persze a zenekara is. Közel, s távol senki sem Jud olyan szívhezszólóan játszani he­gedűjén mint ó, és senki sem tud elyan édes-bús dallamokat kicsalni a húrokból, mint Sánta Feri... Sajnos, eddig nem állt módunkban, hogy a közkedvelt prímást egy na­gyobb zenekar élén is láthassuk. Egy hónappal ezelőtt azonban új népi zenekar alakult Kaposvárott. A huszonöttagú zenekar a Szabad Szak­­szervezetek Somogy megyei Tanácsa kebelén belül működik és vezetője Santa Feri. Az új népi zenekarban csaknem teljes létszámmal össze­gyűltek Kaposvár legjobb cigány­zenészei, égyszóval gz az új zene­kar maga az ígéret. Igen neves szak­embert sikerült megnyerniük művé­szeti vezetőül: Bálint Kálmán hege­dűművészt, a Kaposvári Zeneiskola tanárát. KöszSntiiik városiatik új népi zenekarát Egy hónap alatt igen sokat fej­lődött az ifjú zenekar. Igaz, mint már említettük, tehetséges emberekből áll, s nagyrészt hosszabb, rövidebb ideig játszottak is már együtt. Je­lenleg szorgalmasan próbálnak. Mű­sorukon szerepel a Debreceni boká­­zó ás friss, Liszt második magyar rapszódiája, az Első magyar körtánc, valamint népdalok és csárdások. Magyar számokon kívül más népek zenéjéből is adnak ízelítőt első sze­replésükkor. így román táncokat és 1 -■ ■: ?zádos néoek dalait is tanulják. A zenekar alig egy hónapja ala­kult, és kevesebb mint egy hónap múlva tartják meg bemutató hang­versenyüket Kaposvárott. A hang­versenyt egy vidéki körút követi. Sánta Feri és zenekara nevet akar kivívni magának, becsületet a zene­karnak és tiszteletet a magyar nép­zenének. Reméljük, szándékuk siker­re vezet, s most, amikor az új zene­kart köszöntjük, egyben kívánjuk, hogy előadásaik során sok-sok tapsot kapjanak, pontosan olyan sokat, mint amennyit kiérdemelnek tehetségük­kel, munkájukkal. A zenekar próba közben. Mégegyszer e ionéi dolgokról Egy helyreigazítás és tanulságai Örül az ember, ha írása célba ta­lál, s az érdekeltek úgy vélekednek róla, hogy színigazság az első betű­jétől az utolsóig. Sajnos, Fonóról írt nemrég megjelent cikkeimről nem mondható el mindez, mindegyikbe csúszott hiba. írásaim szereplői kö­zül néhányan tiltakoztak a valóság elferdítése miatt, s elégtételt, hely­reigazítást kértek. Jogos ez a kíván­ság. Ezt tanúsítja az adatszolgáltató­nak szerkesztőségünkhöz küldött le­vele is. Idézem ennek bevezető so­rait: »Én, Bók Sándor, Fonó község vb-elnöke azzal a kéréssel fordulok a szerkesztőséghez, hogy a február 15-i és) 16-i sajtóban részemről meg­jelent egyikét téves közlést sürgő­sen igazítsák ki«. Igen, ez az egye­nes út: beismerni és kijavítani a hi­bát. Ezért elmentem ismét Fonóba, hogy közösen fényt derítsünk az igazságra. Hogyan születtek s miről szóltak az említett cikkek? Szentes József járási pénzügyi osztályvezetővel feb­ruár 12-én érdeklődtünk Bök Sándor tanácselnöktől az adófizetésről a fo­nói tanácsházán. Nem vagyok isme­rős a községben. Sem a neveket, ■sem az adatokat nem ötölhettem ki. .Cikkemet csakis Bók Sándor szavai után írtam meg, ragaszkodva az el­mondottakhoz, mert megbíztam ben­ne, s hittem, hogy amit mond, meg­történt, való igaz. Ezzel szemben mi van Bók Sándor levelében? Az, hogy nem Bőzsöny Ferenc érdeklődött a tsz-tartozás elengedéséről, hanem, édesanyja. Bőzsöny Istvánná. Bár ez lenne a legnagyobb hiba. De van más is. , Fonai Ernőről ezt írtam: »Van pén­zem, de addig nem fizetek, amíg Molnár Lajos nem rendezte tartozá­sát«. (Vajon honnét találtam volna ki, hogy él Fonóban egy Mólnál1 La­jos nevű gazda?) A tanácselnök le­vele ezt így helyesbíti: Fonai Ernő nem hivatkozott névszerint Molnár Lajos hátralékosra, hanem azt mond­ta, addig nem fizet, amíg vannak hátralékosok. És mit mondott nekem ulőlag erről Fonai Ernő? »Mindig jó adófizető voltam. Tavalyra nem tar­tozom, de erre az évre még nem fi­zettem. Kossá István pénzügyminisz­ter kaposvári beszédének az adófi­zetéssel kapcsolatos részét nagyon helyeslem. Kossá elvtárs megmond­ta: nemcsak az ötvenhetes adót kell megfizetni, hanem a múlt évi hát­ralékot is. Arról nem beszéltem, hogy van pénzem, de nem fizetek, amíg Molnárék tartoznak. Azt azon­ban említettem, bogy csak azután törleszteni idei adómat, ha minden­kitől behajtják a hátralékot. Molnár­ra nem tettem megjegyzést, ezért nem szeretném, ha a cikk szembe­állítaná őt velem«. Úgy véljük, Fo­nai Ernő megeiégjeik ezzel a hely­reigazítással. Eay dolgot azonban szóváteszünk: a törvényben nincs olyan kitétel, mely szerint csak ak­kor kellene fizetni az újesztendei adót, ha minden gazda letörlesztette előző évi tartozását. A Felső BáRra Imréről szóló írás nem ilyen egyszerű. Első hiba, hogy keresztnevét eltévesztettem: Imre helyett Józsefet írtam. Ám mindenki tudta a faluban, s ő maga is, hogy kiről van szó. A cikk megjelenése után a szerkesztőségben is, meg Fo­nóban is beszélgettünk egymással. Hamis az a vád. hogy az, ellenforra­dalom napjaiban nagykéssel meg akarta gyilkolni a tanácselnököt — írni érdekem lett volna ezt állítani róla?) —, hiszen iuma is talá'koztak abban az időben. Bók Sándor Ipvale erről így szól- »Báhz.- Imre (felsői nem Bók Sándor vb-elnőkre, hanem Cséplő G. József volt tsz-tagra emelt kést«. Itt aztán összekuszálódnak a szá­lak. Résikeletű személyi ellentét van Bálira Imre és Cséplő G. József kö­zött e?y bírósági ügy miatt, amely­ben Bálizst elmarasztalták. Becsü­letsértés címén emeltek vádat ellene, mivel —■ többek között Cséplő G. Jó­zsef tanúvallomása szerint is — azt híresztelte az akkori tanácselnökről, Hunyadi Mártonról, hogy csendőr volt. Bálizs állítása szerint ezt a hírt Cséplő G. József terjesztette. A bí­róság azonban Bálizst mondta ki bűnösnek. Ezt az ítéletet jogtalannak tartja. Sőt Hunyadi Márton is úgy vélekedik ma, hogy! Bálizs Imre va­lószínűleg más emberek mesterke­déseinek vált áldozatává. Erre az öt­­venkettes ügyre nehéz lenne már fényt deríteni. A feljelentést Hunya­di Márton tette meg1. Ennek megala­pozottsága azonban, ahogy szavaiból kitűnik, erősen kétségbevonható. Hu­nyadi Márton így emlékezik vissza az esetre: Balogh János tanácstitkár említette neki, hogy Bálizs az irodá­ban csendőrnek nevezte őt, Hunyadi Mártont. Ennek alapján született meg a feljelentés. -)- így volt-e? — kérdem a tanácstitkártól. Nemmel válaszol, s állításának perdöntő bi­zonyítéka, hogy őt nem is idézték meg tanúnak ebben az ügyben. E dolog tisztázása nem az újságíró dol­ga. Abban azonban igazat kell adni Bálizs Imrének, hogy a feljelentés előtt megkérdezhette volna őt az ügy felől Hunyadi Márton. Tehát itt a Bálizs—Cséplő-féle rossz viszony gyökere. Október végén Bálizs Imre és Cséplő G. József összetalálkoztak az utcán. Bálizs elismeri, hogy mind­kettőjük zsebéből előkerült a bics­ka, de ennek folytatása nem volt. Honnan vette tehát Bók Sándor, hogy Bálizs az ő életére tör? — Mondták többen is — válaszolja Bők Sándor, de a »többől« egyetlen em­bert sem tud megnevezni... (Eddig nem sejtette, hogy az »azt mondják«­­ra nem lehet adni?) Február 12-én Bók Sándor az ok­tóbervégi, valóban megtörtént ese­ményekről, s Cséplő G. Józsefről egy szót sem szólt. Csak Bálizs Imréről és saját magáról beszélt. Bálizs és a tanács közötti ellentetet is megem­lítette: tavaly 1700 íprintos adóhát­ralékot ráírtak Bálizs Imre sertései­nek járlatlevelére. Ez valóban így történt, nem a cikkírp találta ki. Bók Sándor ezzel tette valószínűbbé, hi­hetőbbé azt a — ma már látszik — hazug vádat, amellyel Bálizs Imrét illette. Bálizs Imrét sok sérelem érte. Két holddal nagyobb területre vetették ki az adóját, mint amekkora föld a birtokában és használatában volt. Két csiikókedvezményének jóváírása, egyenként 500^500 forint, évekig hú­zódott. Egy pár ló íjtán követelték tőle az adót, amikor egyetlen lova veit. Szabálysértés miatt feljelentet» ték, de a felső szervek neki adtak igazat. Most meg Bók Sándor ki­íratta az újságba ... Mindezek miatt a helyi tanácsot okolja. E sérelmeit már orvosolták, nincs oka arra, hogy nehezteljen .a község vezetőire. Ha a tanács is, meg 6 is tiszteletben tartja a törvényt, s léküzdi gyakra* elrugaszkodó indulatait, megértésben élhetnek egymással. »Ha tudom, hogy újságíróval van dolgom, nem beszéltem volna így«. Bók Sándor ezekkel a szavaival is beismeri, hogy — enyhén szólva — nem rágta meg eléggé mondanivaló­ját. Am hamis ez a szemlélet. Nem lehet »magunk között« így, a sajté munkatársa előtt pedig amúgy be­szélni. Mindenkor csaik egyfélekép­pen — az igazságnak megfelelően kell szavainkat 'irányítanunk. így nem érhet bennünket kellemetlen meglepetés, ha kiielentéseinket a sajtó hasábjain látjuk viszont. Nem szeretnénk azzal a kefeerű tanulság­gal zárni a fonói ügyét, hogy nem lehet készpénznek venni eav tanács­elnök szavait. Mégis ijde kívánkozik e sorok vécére egv tanulság és egy kérés: minden módon ellenőrizze az újságíró a kapott felvilágosítást; s kérjük mindazokat, akik tájékoztat­nak bennünket, a valóság tataién áll­janak. Csak így tölthetjük be hiva­tásunkat — azt, hogyj igazat írjunk az újságba. Kutas József A termelt dohány több mint kilencven százalékát már átvették a nagyatádi dohánybeváltóban Somogybán másfélezer kataszteri holdon termelnek az állami gazdasá­gok, termelőszövetkezetek és egyéni­leg dolgozó parasztok dohányt, hogy a pinás emberek füstölő-gond iáit enyhítsék. A megtermelt dohány ütóérlelése után a téli napokban megkezdődött a simítózás és bálá­zás, majd a nagyatádi dohánybevál­tóhoz való szállítása is. Eddig a termeit dohánynak több mint kilencven százalékát átvették, s rövidesen befejezik ezt a munkát. Az elmúlt évihez viszonyítva sokkal jobb minőségű levelek kerülnek most a feldolgozó üzemekbe, amit bizonyít az is, hogy az átvett dohánynak a fele első- és másodosztályú. A tötíb­­termelési prémiummal együtt mint­egy 25 millió forintot fizettek ki az idén és sok olyan tsz van, mint pél­dául a sérsekszőllősi Uj Gazda, ame­lyik 3 kataszteri holdon termelt do­hányért 180 ezer forint készpénzt kapott és ezenfelül 185 ezer Kossuth­­cigarettát. Az idén sem lesz goikdjuk a dohá­nyosoknak, mert a termelési szerző­déseket már idejében megkötötték és a dohánybeváltó megkezdte a palán­tamagvak kiszállítását is, s a terme­lők hozzáláttak a melegágyak előké­szítéséhez.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents