Somogyország, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-23 / 45. szám

AZ М£ ; *8 А К Világ proletárjai egyesüljetek! ’ Somogyország . l'EI INTÉZŐBIZOTTSÁGA jűjjMifejv П. évf., 45. szám. Szombat, 1957. február 23. NÄCS LAPJA JmlL ARA 50 PILLÉR* I. .... illllUllll!llllllll!IHIilllll!!llllllllllli!!illlHI!lll!lllllll!íí !Ш11!П!111ШЛПП11Ш1Ш1)!1!11ии111П111Ш111111[Н1!111!1Н11111П1111П11П11111Ш1П11NoШ1!!1П!!1ШН1Ш111111; Harminckilenc éves a Szofjet Hadsereg: »E! a ptohárral! Itt a serleg! És ez a serleg körbojár: Vörös Hadsereg, ünnepellek, Ezer harc diadalma vár!« Emlékezünk és ünnepelünk. Emlékezünk 1918. február 23-ra, amikor a Szovjet Hadsereg kibontotta zászlaját, s elindult, hogy megvédje a munkások, parasztok hatalmát, a fiatal szovjet államot. S hiába támadtak acsarkodva a világ imperialista hatalmai, össze­fogva a szovjet állam belső ellenségeivel, véres fejjel kellett visz­­szavonulniuk, mert a Szovjet Hadsereg már ekkor megmutatta: az a hadsereg, amely igaz ügyért harcol, s amelyet a nép is támogat, legyőzhetetlen. Szkov, Narva. E harcokban a néppel az igazságért jelszóval győzedelmeskedtek a szovjet katonák. E jelszó ettől kezd­ve nem halványult, hanem egyre fényesedéit, s mindenkor ott ra­gyogott a szovjet katonák zászlain. 1918 óta hosszú utat járt be a Szovjet Hadsereg, amely bővel­kedik harcokban és bővelkedik győzelmekben. S ha vizsgáljuk a harcokat és győzelmeket, akkor elmondhatjuk, csak ott és akkor dörögtek a Szovjet Hadsereg fegyverei, amiker az igazságért kel­lett harcolni. Ezért szerették meg a világ elnyomott liánéi, s ezért tekintettek és tekintenek ma is úgy a Szovjet Hadsereg katonáira, mint az igazság védelmezőire. Nem volt és nincs a világnak olyan hadserege, amelyet az egyszerű nép úgy szeretne, mint a Szovjet Hadsereg katonáit. Emlékezzünk! A fasizmus járma alatt nyögött évekig Európa, s nyögött, szenvedett hazánk, népünk. S a fasizmustól szenvedett népeknek, népünknek a Szovjet Hadsereg katonái hozták el a hőn áhított szabadságot. Ez azonban a Szovjet Hadseregnek súlyos ál­dozatába került. Drága ez a szabadság nekünk, mert hazánk majd minden talpalatnyi földiét szovjet katonák vére öntözte, de azért is drága, mert e földben sok ezer szovjet katona piheni örök ál­mát, akik életüket áldozták szabadságunkért. Mi magyarok, amikor a Szovjet Hadsereg születésnapjára em­lékezünk, végtelen szeretettel fordulunk. a Szovjet Hadsereg min ­den katonája felé'. Hazánkat, népünket a szovjet katonák kétszer szabadították fel. Egyszer 1945-ben. egyszer pedig 1956-ban. Emlékezzünk csak! Néhány hónappal ezelőtt még dörögtek az ellenforradalmárok fegyverei, s kommunistákat, igaz hazafiakat gyilkoltak meg embertelen, állati módon. Mit akartak az ellenfor­radalmárok? Elrabolni népünk szabadságát, újra szolgasorsba dön­teni a magyar népet. S hogy ez nem sikerült, ezt a Szovjet Had­sereg katonáinak köszönhetjük. A Szovjet Hadsereg, amikor látta, hogy veszélyben a magyar nép szabadsága, nem tétlenkedett. Az igazság védelmében szólaltatta meg. s győzedelmeskedett fegyverei­vel. Neki köszönhetjük, hogy ma már rend, nyugalom vah az or­szágban, hogy megmentették sok ezer kommunista, hazafi életét, megmentettek sok ezer családot a sírástól, a szenvedéstől. Neki köszönhetjük ismételten szabadságunkat, s nem felejtjük el, hogy e szabadságért újra a szovjet katonák vére hullott. Ünnepli hazánk s a felszabadított országok népei, de az el­nyomott országok népei is a Szovjet Hadsereg katonáit. Köszön­tünk benneteket, szovjet katonák! Köszöntünk benneteket és kí­vánjuk: éljen, erősödjön a Szovjet Hadsereg, s harcát, amelyet a világ egyszerű, becsületes népei támogatnak, s amely az. igazsá­gért, a béke biztosításáért folyik, továbbra is győzedelmesen foly­tassa. i Az agronómus tanácsa Időszerű teendők a legelőkön Állattenyésztésünk jövedelmezősé­gének és minőségi állatok nevelésé­nek egyik nélkülözhetetlen alapja a jó legelő. Megyénk legelőiről azonban nem mondhatjuk, hogy jók, mert év­tizedeken keresztül a legmostohább kezelésben részesültek. Gondozzák a legelőket a termelőszövetkezetek és a legeltetési bizottságok. Még a ta­vaszi nagy munkák beindulása előtt az alábbi munkák elvégzését java­soljuk: 1. A legelőkön szétszórt követ, cse­repet, téglát, stb. szedjük össze. 2. Az összegyűlt vizet vezessük le. 3. A vakondtúrásokat, hangyabo­lyokat teregessük el kapával vagy rétgyaluval. 4. A múlt évről visszamaradt gyo­mokat, kórókat vágjuk ki és éges­sük el. A talajvédelmi célt nem szol­gáló bokrokat tövestől vágjuk ki és a legelő szélén összegyűjtve tüzeljük el. 5. Legelőink leggyengébb részeit érett, morzsalékos istállótrágyával vékonyan hintsük meg, s azt boro­nával dolgozzuk a talajba. A fűho­zam növelése érdekében minél na­gyobb területnek adjunk műtrágyát. A delelöhelyeken a trágyát szediük össze és szórjuk szét a legelőn. He­lyes lenne, ha a kihajtó gazdák egy szekér trágyát vinnének a legelőre. 6. A kutakat, vályúkat javítsuk meg, tisztítsuk ki, a kutak környékét töltsük fel földdel. 7. Jelöljük ki a legeltetés szaka­szait, a szakaszhatárokat fehérre meszelt karókkal, vagy fehérre me­szelt élőfákkal jelöljük meg. A fek­­tetéses trágyázás megvalósítása cél­jából készíttessük el a sózóoszlopo­kat, vagy vályúkat. 8. Az ősszel elmaradt legelőfásítá­­sekat pótoljuk és a tavaszra terve­zett fásításokat végezzük el. A fásí­tásokat védő árkokat ássuk ki. 9. A pásztorokkal beszéljük meg a legelőgazdálkodásban reájuk háruló feladatokat; gyomirtás, szakaszos le­geltetés, fektétéses trágyázás, kutak környékének rendbentartása. Kihaj­tás előtt minden pásztort lássunk el vesszőseprővel, fecskefarkú acatoló­­val. Gondoskodjunk a vályúk tisztán­tartása végett gyökérkeféről is. 10. A kihajtás idejének megvá­lasztására nagy gondot fordítsunk, mert a korai és a kései kihajtás nagy befolyással van a legelők egész évi fűhozamára. Ha a legelő talaja fel­szikkadt és a fű az egy arasznyi ma­gasságot eléri, kezdhetjük a legelte­tést. 11. A legelőn átvezető, nem köz­forgalmú utakat zárjuk le és tiltó táblát tegyünk ki. Ha a termelőszövetkezetek és le­geltetési bizottságok a tavaszi legelő­ápolási munkálatokat elvégzik és a legelőjavításra egész éven át gondot fordítanak, úgy több jóminőségű zöld takarmányt tudunk kijáró álla­tainknak biztosítani. Ezzel nő az ál­latok hozama, s a gazdák bevétele. Ш PÁRTLAP JUGOSZLÁVIÁBAN (MTI) Mint a belgrádi rádió jelen­ti, a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége Központi Bizottságának vég­rehajtó bizottsága elhatározta, hogy hetilapot indít. Ennek a lapnak, mint a JKSZ orgánumának az lesz a feladata, hogy a párttagoknak és szervezeteiknek segítséget nyújtson a Jugoszláv Kommunisták Szövetsé­ge irányvonalának és feladatának végrehajtására irányuló mindennapi munkájukhoz. Az új hetilap Komuniszt címmel jelenik meg, vagyis átveszi a JKSZ eddig megjelent elméleti folyóiratá­nak a nevét. Mindenki rendezze odóját A beszolgáltatás, a gyermektelen­­ségi adó, a mezőgazdaság-fejlesztési járulék, a kötelező tűz- és jégbizto­sítás eltörlése megyénk parasztságá­nak sokmilliós többletjövedelmet eredményez. Ezt a parasztság saját céljaira használhatja fel, mert a me­zőgazdasági lakosság 1957-es adója a tavalyihoz hasonló lesz. Mégsem mondhatjuk, hogy a fize­tési morál kielégítő lenne. Ellenke­zőleg, az adófizetés nagyon vonta­tottan halad. Pedig saját magának árt az, aki nem fizeti meg esedékes adóját. A késlekedésnek további költség az ára. Mi fékezi az adófize­tést? Többek között az olyan hírek elterjedése, miszerint adórendezés várható és elengedik a hátralékokat. Ne adjanak rájuk a becsületes dol­gozó parasztok. Fizessék ki önként adójukat. Azok a hátralékosok, akik nem hajlanak a felvilágosító szóra, csalódni fognak számításukban ... Kormányunk a parasztság kívánsá­gának tett eleget akkor, amikor az adóügyi igazgatás szervezése során az adókivetési, kezelési és beszedési teendőket a községi tanácsokra bízta és ezért a községekben (körzetben) adóügyi csoportokat állított fel. Ezzel a helyi ismeretekkel rendelkező dol­gozók kezébe kerül az adóügyek in­tézése, kevesebb tévedés fordulhat elő és a parasztoknak nem kell egész napot eltölteni a járásnál, panaszaik orvoslása végett. Ezzel szemben kor­mányzatunk elvárja, hogy az adózók pontosan, határidőre, önként tegye­nek eleget adófizetési kötelezettsé­güknek és így elkerüljék az adóbe­hajtással járó zaklatást. Az idei helyes adókivetés egyik előfeltétele a jövedelemadó pontos, időbeni bevallása. Ennek határideje a kormány rendeiete szerint február 28-án lejár. Mégis az a tapasztalat, hogy a parasztság vonakodik eleget tenni bevallási kötelezettségének. Saját érdekében cselekszik, aki be­vallását határidőre beadja, mert a késlekedőknek bírságot kell fizet­niük. Revizionizmus és a magyarországi példa Siófoki képek Mégegyszer a fonói dolgokról Köszöntjük városunk új népi zenekarát Tíz perc а кегещп&пе! A hercegnő tegnap fogadott. Régi szoká­sokhoz híven egy nagy teremben, sürgés-for­gás közepette. S a perc nagyszerűségétől meghatott újságíró mit is kérdezhetne egy hercegnőtől, akit maj­dan hódolók tömege vesz körül.? Csak azt, ami még egy herceg­nőnél is aktuális. — Hogy tetszenek a kaposvári fiúk? — Nagyon rendesnek tartom, őket — mond­ja, s biztos arra go-n­­dol, hogy ma este eset­leg módosíthatja a vé­leményét, akár fölfelé is. Mindenesetre a her­cegnő elsősorban nő. akinek az olasz filmek tetszenek, a tánc közül pedig az angol kerin­gő, ha valaki nagyon szépen tudja táncolni. De ha a tangót, vagy a keringőt tudja vala­ki szépen járni, akkor ez is tetszik. Szóval nő. S mivel a hölgykö­zönség előtt nem kö­zömbös a ruha sem, sajnos, többről nem ír­hatunk, mert a her­cegnő ruhatárának csak egy darabját mu­tatta be: egy krinoli­­nos hosszú, fehér sza­­té'nanyagból készült fe­jedelmi ruhát. De ez az egy nagyon szép. Királykisasszonyi. Egyelőre még az in­kognito homálya bur­kolja ittlétét, ezért megkockáztatom a kér­dést: — Hercegnő, mikor jelenik meg a nyilvá­nosság előtt? Szombaton este a herceg oldalán az Ipa­rosszékházban. Az il­lető valódi Karnevál herceg. A teremben csend. Csak itt-ott kisebb zörgés. S megszólal valaki: — Csak kár, hogy • a »herceg« nem valódi. Szent ég!... A her­cegnő nem herceg­nő?.... Szóval... A hercegnő... A sürgés­forgást is csak kollé­gák csinálják és a zö­rej is a számológépek­től jön?! De azért a hercegnő ma este her­cegnő lesz, megnyitván a farsangi mulatozást — ha civilben a gc~>­­könyvelőség arisztok­ratának semmiesetre sem mondható mester­ségét is űzi. Az újságíró jegyzetéből Tavaly mintegy 5800 hízósertésre szerződtek a marcali járásban. Gyomrunkon érzékeljük, hogy ez a mennyiség a kötelezően beadott ser­tésekkel együtt kielégítette szükség­leteinket. Az idén azonban nem lesz beadás, s a leszerződött sertések szá­ma csak 3700 körül mozog. Azt je­lentené ez, hogy ebben az évben ke­vesebb húst ehetünk? — Nem! — válaszolja határozottan az Allatfor­galmi Vállalat járási vezetője. Meg­ítélése szerint most legkevesebb 700 kész hízó van a járásban, amelyet szabadáron fel tudnak vásárolni. A szerződéskötés máris nagyobb len­dületet vett — ötven—hatvan hízó­ra szerződnek naponta, s rövidesen elérik a tavalyi eredményt. A be­adást pedig bőven helyettesítheti a szabadfelvásárlás. C/JRA EC/YÜTT VAN A CSALÄD Jgen meglepődtünk, amint a termelőszövetke­zet portájához értünk. Elárvultán, üresen áll az iroda, s az udvar is gazdátlanságról árulkodik. Hát ide jutott volna a törölckoppányi Rákóczi?!... Nem akartunk hinni a szemünknek. De hamarosan meg­győződhettünk a szomorú valóságról. Olyan emberek beszéltek erről, akik ma is szívükön viselik a szövet­kezet sorsát. Hűvös őszi nap volt, de a falu hangulata olyan forró volt, hogy a gyufa lángralobbant volna tőle. Most aztán kiütött az emberekoől a feketevér. Sokan kimutatták az igazi énjüket. A legnagyobb hangúnk a szövetkezet ellen ágáltak. A »prímet« Tabak József vitte, aki szigorúan kijelentette: nem kell itt már zárszámadás ... vigye, ki mit ér ... S hogy hű legyen önmagához, mindjárt cselekedett is. Magához kaoa­­rintotta a szövetkezet szép zenegépét, s hazacipelte. Csak most volt hajlandó visszahozni, amikor a kar­­hatalmisták értésére adták, hogy az a zenegép közös tulajdon. Lám, ez a Tabak József micsoda nagylelkű lett, amikor a közös vagyon szétcibálására alkalom nyí­lott. Bezzeg, amikor a szövetkezetbe lépett, sokkal szerényebb, szűkmarkúbb volt. A húsz hold földjén kívül csak egy rossz lovat vitt a közösbe. Igaz, ennek az árát is megkapta már a szövetkezetből. De ha a közös vagyon gyarapításán nem igyekezett, akkor mi­lyen jogon merte prédálni azt? Ezt abban a zűrzavaros időben nem igen kérdezték tőle. Sőt, követői is akad­tak. Császár Mihály egy rádiót, Sebestyén József pedig a tejszeparátort hurcolta el a termelőszövetkezetből. Egyszóval: csákiszalmája lett a közös vagyon, s pusz­tulásra kárhoztatták a szövetkezetei. Igen ám, csakhogy az idő kerekét, s a napot nem lehet megállítani. Szerencsére még az ilyen Tabak Józsefek is képtelenek erre. S míg ők, a szövetkezet ellenségei az öröm mámorában úsztak, ittak a még el nem ejtett medve bőrére, a becsületes emberek már eszméltek. És amiről ezek a »jó emberek« megfeled­keztek, a szövetkezet hű vezetői és sorkatonái számon­­tartották: ki mit vitt el a közösből. S akár tetszik, akár nem, most mégis csak számot vetnek ezekkel a »nagy­lelkű« egyénekkel a szerényebb, de becsületben, igaz­ságérzetben s emberségben sokkal gazdagabb embe­rek. Mert habár megfogyatkozva is, de együtt van ismét a család ... Hiába próbálták és próbálják a kö­zös ellenségei megfélemlíteni azokat, akik a szövet­kezetben látják boldogulásukat. Először tizenegyen fogtak össze, s ma már tizennyolcán vannak az ujjá­verbuválódott szövetkezetben. S ahogy a tavaszi nap melegétől zsendül, bokrosodik a vetés,' úgy erősödik hitben, bizakodásban e kis közösség tagsága. És az élet igazsága ezeknek az oldalán van. Hiába szórna;-, hazug rágalmakat a nagyüzemi társasgazdálkodásra a Tabak Józsefek. A Rákóczi Termelőszövetkezet is pél­dát szolgáltatott már nem egyszer, hogy a táblás föld­művelés. a gépi munka jövedelmezőbb, mint a kís­­parcellás kézi és fogatos művelés. Senki sem tagad­hatja le, hogy a múlt évben is a Rákóczi 15 holdas ősziárpa-tábláján 16,30 mázsás termést arattak hol­danként, míg az egyéniek átlagtermése 8—10 mázsa volt. De ugyanígy fölözte a termelőszövetkezet átlag­termése az egyéniekét a búzánál, kukoricánál is. S aki becsülettel részt vett a közös munkában, annak volt is mit hazavinnie a jövedelemből. Itt van például Zana József, aki pedig már a hetvenedik­­évét tiporja, 300 munkaegységet teljesített. Eszerint az évi jövedelme 12 600 forint volt, mert 42 forintot ért egy-egy munkaegység. S ezt az embert, a szövet­kezet veteránját, most is, bár ha jtott .derékkal, de szi­lárd elhatározással a szövetkezés harcosai között ta­láljuk. Miért ne állna szívesen ismét h közösbe Nagy János, aki fiatal erővel bír, s tavaly 450 munkaegység után vitt haza jövedelmet? Most kérte felvételét Tabak Ferenc, aki néhány éve másutt próbált szerencsét. A tagság szívesen fogadja maga közé a becsület-.­­embereket, de arra vigyáznak, hogy izgága egyének meg ne zavarhassák soraikat. Ahogy terveikről be­szélnek, minden jel arra mutat, hogy az idén is meg­találják számításukat. Most vettek egy Zetort és egy tehergépkocsit. Ezek a gépek sokat könnyítettek a ta­gok munkáján. Az idén csakúgy, mint azelőtt, ismét kertészkednek 20 holdon. Autóval gyorsan vihetik a piacra a zöldségféléket. Ismét üzemeltetik a darálót, fűrészgattert és a szikvízüzemet is. Növelik a takar­mánybázist, a pillangós vetésterületet, s nagyobb ér­demben akarnak foglalkozni az állattenyésztéssel. Kö­vetik a kormány programját, a belterjes gazdálkodást akarják megvalósítani, mert tudják, hogy ez a jobb-. Most kérték eredeti jogaikba való visszahelyezésüket. Bizonyára hamarosan meg is kapják. Ellenségeik bos?.­­szúságára, a maguk javára már ebben az évben fel­virágoztatják a közös gazdaságot. T) ízünk abban, mire legközelebb Törökkoppány­­■*"* ban járunk, már otthonosabb lesz a terme­lőszövetkezet portája. Szűcs Ferenc-

Next

/
Thumbnails
Contents