Somogyország, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-21 / 43. szám

__________________ SOMOQYORSZAG-----­­------------------------------­­-----? Dolgozik, Segít, Erősödik a pártalapszervezet a Kaposvári Ruhaüzemben A legelsők között alakult meg a pártszervezet a Kaposvári Ruha­­üzemben. December elseje óta, ami­kor alakuló ülésüket tartották, már sokat dolgoztak a kommunisták az üzem érdekében, a régi párttagok megnyeréséért, a párt erősítéséért. Erről beszélgettünk Csonka István elvtárssal, az üzemi pártszervezet in­tézőbizottságának elnökével, aki a következőket mondta a pártszervezet, a kommunisták munkájáról. Politikai tömegmunkát folytatunk Kezdetben csak arra terjedt ki a munkánk, hogy a volt MDP-tagokkal beszélgessünk, megnyerjük őket. Ma már másként dolgozunk. A volt párt­tagok mellett folyik a pártonkívü- Bek felvilágosítása, megnyerése is. Politikai tömegmunkát folytatunk. Kossá elvtárs beszédét pl. magne­tofonról az üzem minden dolgozójá­val ismertettük. Vitát indítottunk ar­ról, hogy mit jelent a vörös zászló és a vörös csillag a nemzetközi prole­tariátus életében. Az ellenforradalom leleplezésénél felhasználjuk a »fehér könyvet-«, amelyet a dolgozók nagy érdeklődéssel olvasnak. A felvilágo­sító munka eredménye, hogy jó a hangulat az üzemben, ennek követ­keztében állandóan növekszik a ter­melés. Segíteni a termelés fokozását A politikai felvilágosító munka mellett fontos feladatunknak tartjuk a termelés fokozásának elősegítését. Az igazgatóval, a munkástanáccsal és a szakszervezettel minden esetben közösen megbeszéljük az ebbeli fel­adatokat. A termelés az üzemben egyre nő. A januári termelési üzemátlag 237 dolgozóval 133 százalék. A szeptem­beri üzemátlag pedig 228 dolgozóval 133,8 százalék. Javult a dolgozók ke­resete is. A bére mindenkinek egy­formán 11,9 százalékkal emelkedett. Ehhez járul még az, hogy az üzem­ben felülvizsgálták és módosították a normákat és a munka intenzitását 18 százalékkal csökkentették. Az üzemből senkit nem bocsátottak el és a racionalizálás veszélye sem fe­nyeget senkit. Anyag van, dolgozni lehet. A közeljövőben bővítik az üze­met és a dolgozók létszámát emelik. Erősíteni a pártot és párt­vezetést, új módszereket alkalmazni Tizennégy taggal alakult meg a pártszervezet az üzemben. Jelenleg 16 tagja van. A két új belépő nem volt tagja az MDP-nek. Azokkal a volt párttagokkal, akik még nem léptek be, továbbra is foglalkozunk. Megmondjuk nekik, hogy sorainkba várjuk őket, de azt is, hogy az MSZMP-be való belépés nem előnyt, hanem fáradságos munkát jelent. Csak olyan jöjjön közénk, aki ezt vállalja. Első pillanattól kezdve azon voltunk, hogy megszilárdítsuk a párt­vezetést, a dolgozókkal megszeret­tessük pártunkat. Ezért kéréseiket, amelyekkel felkerestek bennünket, a vállalatvezetéssel karöltve igyekez­tünk megoldani. Az áramkorlátozás idején petróleumot szereztünk, meg­oldottunk több személyes kérdést is. Uj módszerekkel akarunk dolgozni, hogy az emberek megszeressék pár­tunkat, szívesen és örömmel jöjjenek hozzánk kéréseikkel, panaszaikkal fejezte be Csonka elvtárs. Ápolják tovább a jó kapcsolatokat Megkérdeztük Müller László elv­társat, az üzem igazgatóját is, ho­gyan vélekedik a pártszervezet, a kommunisták munkájáról. Müller elvtárs maga is párttag. 1950 óta áll az üzem élén. Sok tapasztalata van a pártvezetés munkájában is. — Ma a pártvezetés valóban új módszerekkel kezdett munkához. Nagyobb az önállósága, közelebb áll a dolgozókhoz is. Sok feladat van most a pártszervezet előtt. Erősíteni a pártot, segíteni az üzemben a mun­kafegyelem megszilárdítását. Rövid deje dolgozik még csak a pártszer­vezet, de máris nagy segítséget nyúj­tott abban, hogy az üzemben emel­kedett a termelés. A pártszervezet és a kommunisták példamutatása azt is bizonyítja, ha kevesebben is vannak, mint az MDP tagsága, erősebbek annál. Müller elvtárs befejezésül ennyil mond: — Azt kérem a kommunis­táktól, a pártszervezettől, hogy ápol­ták tovább a jó kapcsolatokat, ami kialakult a pártszervezet és a válla­lat vezetősége között. Ha kifizeti az előző vendég számláját, akkor maga is fogyaszthat Nem tudom mit szólna Székely, segesdi körzeti vil­lanyszerelő, ha betévedne a községi földművesszövet­kezet vendéglőjébe, s a vendéglő vezetője ezzel fogad­ná: — Nézze barátom, egy vendégem fizetés nélkül el­távozott, ha kifizeti a számláját, ami nem sok, mind­össze 72 forint, akkor maga is fogyaszthat. Nem kér­deztem meg Székelyt, de gondolom, a következőket vá­laszolná: — Mi közöm nekem az időző vendég tartozá­sához, menjenek utána és vasalják be rajta. Mire a boltvezető: — Miért kíván tőlünk ilyent, amikor maga itt van helyben és így sokkal könnyebb a munkánk. Ipv folvtatódna aztán a vita. Székely sem hagyná jo­gos igazát, a boltvezető is erősködne jogtalan igazáért, de csak akkor, ha ez a párbeszéd valamikor is leját­szódott volna. Nehogy félreértse valaki, ilyen vita a segesdi vendéglő vezetője és Székely körzeti villanysze­relő között nem játszódott le. De ami Wittman József elvtárs, a Segesdi Gépállomás igazgatója és Székely körzeti villanyszerelő között lejátszódott, nagyon ha­sonlít a fenti elképzelt beszélgetésre ... Ugyanis Wittman elvtárs, a gépállomás igazgatója új lakásba költözött. A lakásról annyit kell tudni, hogy a gépállomáson van és abban a gépállomás egyik dol­gozója lakott, aki nemrégen Budapestre költözött. Ebbe a lakásba költözött Wittman elvtárs, miután 8 forintot befizetett, hogy a lakásban lévő villanyórát írják át az 6 nevére. Ez meg is történt. Igen ám, de most jön a baj. Ekkor derült ki, hogy a lakás előző gazdája áramfogyasztás fejében 72 forinttal adós maradt. Szé­kely kijelentette: az új lakó csak akkor használhat vil­lanyvilágítást, ha kifizeti az előző lakó tartozását. Witt­man elvtárs persze erre nem volt hajlandó, mire a körzeti villanyszerelő kikapcsolta a lakásból az áramot. Kicsit furcsa és jogtalan ez az intézkedés. De azért bízunk abban, hogy e pár sor megjelenése után a kör­zeti villanyszerelő is rádöbben arra, hogy szabálytala­nul járt el és sürgősen helyrehozza tévedését. Ha egye­dül nem képes erre, akkor kérjük feletteseit, segítse­nek neki. Reméljük, Wittman elvtárs rövidesen értesít­het bennünket, hogy lakásában most már nemcsupán dísznek használja a villanykörtéket. — szí — ÍRÓASZTALTÓL A MUNKAPADHOZ A tizenegyedik vállalatnál t"t­­-'■* ték már le a telefonkagylót: »Nem volt, kérem ... n'ncs ilyen*. Újra tárcsázok. Keteüzem... — Ho­gyan. önöknél akad ilyen...? Tehát minőségi ellenőrből termelőmun­kás... Köszönöm. Neve? — Pauker Zoltánná... A mr,rc nnrt.ás eltűnik a nagy vasajtó mögött. Néhány pillanat mitten az ajtóban kedves, élénk­­ruhájú asszony jelenik men: Pauker Zoltánné. Csak a ciaarettaoyúitásio tart, a zavar. Fzt. Paukerné elegán­san. jó gyakorlattal végzi el. Aztán jöhetnek a kérdések... Nem szól. Cnr*T’ ~ r'7/o'YY>n oi árt aráin. Vni+n.+'nfl* TYlit mondjak magamról magának? Itt, a na*-r ládatornvok között hogyan mérhetném fel az életemet? Lassan ejti ki a szavakat, mondatokat és ezek olyanok, mint egy-egy lámpa, «emely megvilágítja a n 'rqő életet, a hosszú változatlanságot, a nehe­zebb zökkenőket, a törést, a félénk, vagy keserű megtorpanást... Amikor megtudta, hony másnan már у.oy jön be, mint fizikai mun­kás. ennszerűen nem, tudott mit szólni hozzá. Menszűnt, egy munka­kör, hát nincs szükség a betöltésé­re. Hiszen, ha jól meggondolja az ember, várható volt ez az intézke­dés... No, de vigyázat' TCön/nnű ezt íny elmondani, m,ert, hát az em­­b-- r°n.k niiipri komi fái min­dentől, ami változást, vi körülmé­­r^-.-,"n+ Ьп-> és nnheroy. 'zökken ki a régiből. Meg aztán most eoyszerre rászakad a gyötrő gondolat: hiába П né^rWná grry OCf-f ntyvl+ss+d- iouoTcp. zet, hiába tanulta meg kitűnőre a jy/гтт*/^ .o7í,04i Cl~fn ’’orrf.'lf 73ч/ á.ff, "*"> ° &T\ Jt Цггпогг+о ^/í row ádfirf a münkát. hogy ez alatt a vállalat­nak egyetlen minőségi kifogásolást sem kellett hallgatnia, hiába, hiá­ba ... Úgy érezte ezen a délutánon, hogy összeomlott benne minden és nem érdemes élni... Maga se tud­­ia, hogy miért, de a szíve mélyén tanyát vert a sértődöttség. Nyolc­tíz éves vállalati munkára tekinthet itt vissza, fizikai munkából emelték ki, és ezután a ragyogó, jólvégzef.t három év után egyszerre csak jön egy ilyen délután és bejelentik, hogy holnaptól... Már látta a töb­biek gúnyos mosolyát, hallotta a csipkelődő megjegyzéseket, igen, igen, holnaptól rajta mulat az egész üzem. Lesz bosszú azok részéről, akiknek többször vissza kellett ad­nia, a rosszul elkészített anyagot. Hazament. Fáradtnak, elkesere­dettnek látszott. Otthon pedig sem­mi sem változott. A két gyerek olyan rajongó szeretettel várta, mint mindig, a vacsora is úgy sis­­tergett, mint máskor szokott és a féri megint, rendes időben érke zett... Bejelentette az urának, ößoy mi történt. Az megsimogatta a fejét és csak ennyit mondott: — Nem baj, szívem, te ott is meg­állód a helyed__ De jó, hogy így van ez. Mi lenne, ha itthon is ku­sza lenne minden? Valami, nagy megnyugvás Tente meg és később már szinte dalolni támadd kedve időnként azonban rátörtek a ké*e­­'vek: »Megállód a helyedet ott is...« Hisz ezt hajtogatták azurnm.­­'оу is. bíznak benne, számítanak -á ott is, itthon is. Jó. jó, hiszen ő !s tudja ezt, hogy megállta, de a Hainan... a holnav, a gúny, a töh hiek. hát erre senki sem gondol? Egészen magára marad ?... Д/f" ár a tizedik anyankikészítós­­nél tartott, s az óram/eJa*« « ll-re szaladt, de még mindig nem •ö-*ént, semmi. Egyetlen csínős meg­jegyzés se hangzott, el. egyetlen <-»'• yos re«?oly se. ahelyett itt is, ott is sajnálkozás ült a szemekben: — ... Ugye, nehéz még kicsit? — hangzott valahonnét a kérdés. — De ne búsulj, majd lassan-lassan. — Szegény Paukerné. Háromévi kiszakadás után nem olyan könnyű megint belezökkenni — jött a másik félről. — Majd a vállalat is segít neki most hat hétig megkapja a régi fi­zetését. Addigra majd csak belejör úgy, hogy eléri a mi teljesítmé­nyünket- ... Kacagott, beszélt, aggódott, örüli ő is, mint a többiek. Észrevétlenül szaladt el a nap. Miért fis gondolt rosszra? Miért is tételezte fel, hogy gúnyolják, vagy megvetik amiatt, hogy ide ke­rült. Hiszen 5 is olyan, mint ők; munkás, közülük való ... Azóta kétkezi munkában pereg­nek a napok. Felét se idegeskedik mént akkor, amikor meós volt. Es most, néhány hét után úgy érzi sokkal harmonikusabb, nyugodtak és boldogabb az élete, mint akkor volt. Társai sokat, nagyon sokat segítettek neki belezökkenni az ír munkakörbe — emlékszik vissza. - Köszönöm nekik. Jók voltak, nem vetettek meg, szeretem ßket... A cigaretta elégett. Újat gyűjt A füst oluan bodrosan, olyan bé­késen száll, mint az iméntié. Csak n cigaretta lett másik, a füst ugyan az maradt. Egyetlen kérdés: — Visszamen­­ne-e újra a meóba? Akaraterőt atka szigorúan rán­­dul: — Meggondolnám. Méc p.ov slukk a cigarettából é> kis pirosvettves kendőt alakiát gyors, életrevaló mozgását elnyel az óriás szürke vasajtó. IDaukerné nincs egyedül. So­­’ '■л’-!,!; jutott, hasonló sors, de akik örömmel végezték felada­tvknj n-r ir-q,sr+alnál. a termelésben is meatalálink helyüket. Nem szé­­atien a munka., bárhol is végzik azt. bárhonnan is változtak meg a m.un­какогштепуек. — szegedi -Mii a helyset Marcaliban ? AZ ÉLŐ LEGSAJÄTOSABB tu­lajdonsága az élethez való ragasz­kodás és a lehetőségekhez való al­kalmazkodás, míg maga az élet a pillanatra meg nem álló szünet­nélküli fejlődés láncolata. Ennek az örök szabálynak érvényessége alól a társadalom sem vonhatja ki magát és bármilyen érzelmi viha­rokat követő letargikus állapot­nak, dermedtségnek is megvan az a »-hullámvölgye«, ami után csak felemelkedés következhet, mert az élet megköveteli a maga jogait és nem engedi eltiporni magát. Kü­lönösen áll ez századunk nagy esz­méjét, a szocializmust megvalósí­tani akaró társadalomra. Marcaliban is a politikai der­medtség és eszmei zűrzavar állapo­tát, ha kezdetben tapogatózva és félénk óvatossággal is, de kezdi felváltani egy bizonyos fokú ki­bontakozás-keresés, aktivitás. Meg­nyilvánult ez a közelmúltban rész­ben szükebbkörű, részben nagyobb nyilvánosság előtt lezajlott értel­miségi ankétok élénk vitahangula­tában, ahol a múlthoz viszonyítva szokatlanul őszinte, sokszor szen­vedélyes hangú hozzászólások iga­zolják, hogy feloldódóban van az elzárkózottság és mindig többen vannak, akik véleményüket nyílt vitára való bocsátásával is hozzá akarnak járulni az új utakat ke­reső jövő kialakításához. Az ilyen őszinte viták tűzében kikristályosodó nézetek vagy fel­fogások sokkal maradandóbbaknak is fognak azután bizonyulni, mint a régi ankétok, sokszor minden önállóságot nélkülöző, »-brosúra ízű« hozzászólásai, melyek az egyéni nézeteket meg nem változ­tatták, legfeljebb tudat alá kény­szerítették és egy adott megfelelő lélektani pillanatban onnan kitör­ve, teljes eszmei és politikai zűr­zavart okoztak. Ennek káros gaz­dasági hatásait talán előbb ki fog­juk tudni heverni, mint ideológiai rombolásainak következményét: a bizalom rendkívül nagy mértékű válságát. Bár a kettő között meg­lehetősen szoros a kapcsolat, hi­szen a bizalmatlanság általában bizonytalanságot okoz és fordítva, ennek gazdasági kihatása pedig a termelési eredményekben pontosan mérhető. Különösen áll ez a falura, mert a parasztnak hosszú századok ke­serű tapasztalata alapján kialakult tulajdonsága a bizalmatlanság, amit szavakkal háttérbe szorítani nem lehet, csak a tettek követke­zetessége, a szavak és tettek egysé­ge győzheti le. Viszont ha a biza­lom kellőképpen megerősödött, azt sem lehet egykönnyen megingat­ni. Persze ehhez idő és főleg türe­lem kell! A marcali gazdakör, mely nem olyan régen kezdett ismét aktivi­zálódni, fontos szerepet játszik ezen a téren. Egyfelől a tagjai ré­szére szervezett népfőiskolái jelle­gű előadás-sorozatokkal a paraszt­ság szakmai műveltségét iparko­dik emelni, másfelől a földműves­szövetkezet segítségével és támo­gatásával tájékozódik a jelenlegi mezőgazdasági politika mellett célszerűnek látszó termelési mó­dozatokról. Nem utolsó sorban a kialakult nyílt viták fontos szere­pet játszanak a közhangulat tisz­tánlátásának elősegítésében. Még a szentgáloskéri tejszövet­kezet megalakulása előtt kezdték tárgyalni a tejszövetkezet felállí­tásának szükségességét. Hosszú vi­ták, lehetőségek gondos mérlegelé­se után a napokban tartja alakuló gyűlését a tejszövetkezet, sok-sok gazdát egyesítve soraiba. Ugyan­csak hetek óta folyik a vita egy hitelszövetkezet megalakításáról is, mégpedig nem eredménytelenül. Mihelyt a tejszövetkezet működéi­be lép, nyílik lehetőség állathízla­­lási szakcsoport alakítására. A na­pokban a népfőiskolái előadás-so­rozat keretében a kaposvári talaj­laboratóriumból Juhász talajve­gyész tartott igen érdekes előadást a termőföld életéről. A figyelem­mel kísért előadás eredményekép­pen elhatározták a gazdák, hogy savanyú földjeiket az állam által nyújtott óriási segítség igénybe­vételével a legsürgősebben me­­szezni fogják. Ugyancsak jól sike­rült előadást tartott Rada Ernő, a MEZŐÉRT áruforgalmi osztály­­vezetője a zöldség- és gvümölcs­­termelés gazdaságosságáról, mint a belterjes gazdálkodás egyik igen lényeges formájáról. Igen élénk és érdeklődő hozzászólások tették él­vezetessé ezeknek az előadásoknak a légkörét és egészen biztos, hogy sok hasznos tapasztalattal lettek gazdagabbak a hallgatók. A betonként kétszer — szerdán és szombaton — rendezett klub­napok programját a továbbiak­ban is hasonló tárgyú előadások te­szik színesebbé, kihasználva a b""7'' tón petóv eUvébként unal­mas óráit a parasztság szakmai tu­dásának emelésére. 1 zömnek a klubnapoknak egyéb számos hasznos eredménye is van. pl. megkönnvítik a tanács munká­ját. A baráti együttsét közben job­ban kinyílnak a szívek és szájak is és az apró sérelmeket rmfitan elmondják a tanács vezetőinek, akik így közvetlenül értesülve ap­róbb visszásságokról, azokon segí­teni is tudnak, vagy meg tudnak magyarázni téves értelmezéseket. Ilyen beszélgetéseken derült ki ni., hogy a legeltetési bizottság egyik­­másik tagját nem tartja odavaló­nak a oaraszts.ág. A tanács veze­tői. kivizsgálván a konkrét pana­szokat. orosolni tudják a sérelme­ket. Számos praktikus megoldást is ajánlottak a gazdák a legelte­tési bizottság 1 gazdálkodásával kapcsolatban is, amiket feltétlen hasznosítani lehet , a jövőbop. Ezer és e>zv anró-csenrő hiba, hiány kerül megvitatásra, számos jó javaslat javítja a j vezetők mun­kái át. mindez szintén a gazdakör működésének nozitív eredménye, annál is inkább, mert közelebb hozza a falu vezetőit a tömegek­hez. megismerteti 6|<:et olyan kí­vánságokkal. melvekjkel a tanács-Vlp-yÓT’qi yyi on r\ ón gazdák, viszont a felgyülemlő ap­róbb keserűségek idővel fel hal­mozódva épn oly gátat emeinócoTj a vezetők és vezetettek közé, mint a miiltban sokszor és sok helvütt lehetett tapasztalni. A NVTLVANOS VTTAK során kialakult h°lves többségi állás­pont sokkal meggyőzőbben hat az рИолTM1гго mintha azt vita nélkül, parancsként közük velük. Sokkal célszerűbb az ok nélkül borúlátók »•jóslatait« is nyíltan megvitatni és Ья 'mint hagyni, hogy az szájról szájra járva, ti­tokzatosságával mérgezze a köz­hangulatot. Persze előfordulhat az is. hogv a vezető is kénytelen le­nVPílni gcfy-l^pt ».Vaqorn ■rji■pillát*«, ha a néo, az cézár-« ele­•ypnórg krtnnint VCZeté^i ГОГ»Нг70-reivel kaDcsolatban, de viszont ez is tisztftia a íági-a-t ámíutp nvílt vélemények, viták eredményeképpen reflektorfény­ben fog ragyogni jövendőnk útja. Kelemen István, Marnak Újra gyűlnek a forintok Az októberi, novem­beri napokban, aho­gyan az üzletek, áru­házak a vásárlók ro­hamának ki voltak té­ve, úgy rohamozták meg az Országos Ta­karékpénztár fiókjait is. Itt a korábbi bete­vők álltak sorban, hogy elhozzák össze­gyűjtött forintjaikat és azokkal újra csak sor­ba álljanak az üzletek előtt. Pánik vett erőt az embereken, inflá­cióról, áruhiányról sut­togtak, igyekeztek pén­zükön túladni. A rossz­indulatú rémhírterjesz­tés azt is rebesgette, hogy a bankok nem fizetik ki a betéteket. A tények azonban minderre rácáfoltak. Az OTP megyei fiók­jai azokban a hoW-_ ben mintegy hétmillió forintot fizettek vissza. Az izgalmak elülté­­vel ez a láz is alább­hagyott, majd teljesen megszűnt. Ma már so­kan vannak, akik bán­ják, hogy szükségtelen boimíVra adták ki pénzüket. De sokan vannak olyanok is, akik a takarékból' ki­vett összeget otthon tartották, közben rá­jöttek, hogy az a bankban biztos helyen van, hát visszavitték. Mások újabb megtaka­rításaikat viszik be a megyénkből említsünk néhány példát, Bala­' •' "i ~Vfóh0r б!в~ jén 56 000 forint volt a 07 novemberre 14 000 forintra apadt le, most pedig megha­ladja már a 100 000 fo­rintot. Maidncm ez a helyzet Segesden és Lellén is. A járások krvuu я legszebbek az eredmények a nagy­atádi járásban. És így nő országszerte a be­tétállomány az OTP fiókjaiban. Szertefosz­lottak a rémhírek, nő a bizalom a takarék­­pénztár iránt, amely rá is szolgált erre azokban a válságos be­takarókba. Hogy csak tekben.

Next

/
Thumbnails
Contents