Somogyország, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-21 / 43. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! . Siim^f;7prsiáE адяяи!ягг1Г111Г1М111г11И'1|| i—i г |Тт^~тг>11жшакяь. <мюйшммшяммамишиии Щ>ткая& Адп ■1ММ11М1|11И«Ш^МИШ^-Л7.ЫТ)1—ап НИ I III—ИIIWiWI■l■■ ■lll■_^ l>ll ll■Г——-ч^дм— ^ AZ MSZMP MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA ..IWgtów H. évf., 43- szám- Csütörtök, 1957. február 21. ®S A MEGYEI TANÁCS LAPJA ARA 50 FILLÉR Mai áldozat, mely holnap kamatozik Ha fájdalmas is a gyógyító kés vágása, mégis jó az, mert megmentheti a beteget a pusztulástól, így vélekednek a szörnyű baj, a merev, sablonos, bürokratikus gazdálkodás kiirtásáról az állami gazdaságokban is. Nagy búzatábla, kevés takarmány, gyenge állatállomány, ráfizetés. Itt lezárul a kör. A következő évben megismétlődik ugyanez. Ki kell törni ebből a bűvkörből — határozták el a Marcali Állami Gazdaság vezetői. És mit tettek? Évről évre csökkentették a kenyérgabona vetésterületét. ötvennégyben 700, ötvenötben 560, az ősszel pedig 421 hold gabonát vetettek. Ezzel egyidőben mind több abrakot termelnek. Ötvenötben 40, ötvenhatban 150, az idén pedig 177 hold kukoricájuk lesz. Őszi árpájuk 172 holddal több, mint az előző évben. A takarmányrépa termelését eddig nem engedte meg a séma — most vetnek belőle negyven holdat. Kell a vizenyős tápanyag a teheneknek. A pillangósok vetésterületét megsokszorozzák: több mint 300 höld lucernát és lóherét, azonkívül 36 hold füves keveréket vetnek ez évben. Megteremtik a takarmánybázist, önellátásra rendezkednek be — lehet jó állattenyésztést folytatni. A kétszázötven tehén egyötödét kiselejtezték, hizlalják őket, jó pénzt várnak az extrém-marhákért. A korcsállatok nem eszik el a tejtermelő takarmányt a jók elől. A silóra répaszeletet szórnak, tejelnek tőle a tehenek. Január óta 1—1,5 literrel nőtt a fejési, illetve az istállóátlag. A tejnek 20—25 százalékát a dolgozóknak adják, a többit fölözik. Naponta 250 kg tejszínt küldenek a városnak. A soványtejet pedig a borjúkkal itatják meg, hathónapos korukig. így is takarékoskodnak az abrakkal. Egyébként a továbbtenyész'tésre nem alkalmas borjúkat kiselejtezik, eladják vágóba, vagy meghízlalják őket. Most is hízik vagy harminc húsbika, exportra mennek egy hónap múlva, értékes valuta ellenében. A sertéstenyésztés kész ráfizetés volt — mondja Illés Imre állattenyésztő. Központi készletből kapott abrakot a gazdaság, de sohasem eleget. A hízók dara-, korpaadagját csökkenteni kellett, amikor 2 kg helyett 4 kg-ot is elfogyasztottak volna. így a félig hízott sertések fogyni kezdtek, a legjobb esetben tartották súlyukat. A következő abrakszállításig vagy az új termésig aztán több lett a kár, mint a haszon. Szemestakarmány dolgában most sem állnak valami jól. De nem akarják, hogy a sertések elkallódjanak. Ezért inkára az állományt csökkentették, csaknem a felére. A megmaradt hatszáz süldőnek tudnak mit adni. Ez a »létszámcsökkentés« természetesen ideiglenes szükségmegoldás. A tavaszi ellésekből várnak annyi malacot, hogy nyárra megkétszereződik a sertésállomány. Attól kezdve pedig lesz elég saját abraktermésük. Mit eredményez ez az »átprof ilírozás ?« Ma kevesebb gabonát és húst. De holnap többet mindegyikből. Biztos takarmányalapot, egészséges, jövedelmező állattenyésztést, kövér földeket, gazdag termést. Magyar jegyxék a franeia külügyminisztériumhoz Nem vagyunk hozzászokva az itteni életritmushoz íróasztaltól a munkapadhoz Mi a helyzet Marcaliban ? ÁFORT telep, sártenger . . . ? Avagy hol a hiba gyökere Nem rendszeresítettek még hivatásos révkalauzt a kaposvári ÁFORT telephelyén. Pedig sokkal könnyebben lehetne megközelíteni a telep különböző pontjait. És a számítások szerint olcsóbba jönne ez az állás, mint az a havonként szakadó tíz pár bakancs, vagy gumicsizma. No, a »sártengeri révkalaúz« ma még hóbortos ötlet. De ha ilyen kétségbeejtő ütemben halad az új ÁFORT- telep elkészítése, akkor esetleg sor kerülhet rá. Az ÁFORT-telep Kaposvár és a megye olajközpontja. Innen viszik szét a »folyékony aranyat« naponként a megye különböző pontjaira, és ide futnak be a távoli vidékek olajszállítmányai. Nos, ez a telep Rövidesen less harcsa, fogas és olcsó vegyes hal A téli fagyos hónapok, a nehéz szállítási és beszerzési körülmények ellenére a Halászati Vállalat Noszlopy Gáspár utcai boltjában egész télen át volt hal. Ebben a hónapban már mintegy 2700 kilogramm friss, élő pontyot adtak el. Bár a húsellátás megyénkben is annyira megjavult, hogy az igéiíyeket teljesen kielégíti, mégis napról napra nő a halfogyasztók száma, emelkedik a halértékesítési forgalom grafikonja. A tavak jegének felolvadásával megnőtt az árubeszerzési lehetőség. A Halértékesítő már most felkészült a húsvéti szezonra. Nő a választék, és rövidesen lehet kapni harcsát, fogast és a2 igen keresett olcsóbb vegyes halféléket isi Nagyobb mennyiségű ízletes vegyeshalat várnak a Bárdibükki, Kutasi Állami Gazdaságokból, termelőszövetkezetektől, és a Balatoni Halászati Vállalattól. A múlt héten érkeztek meg az első szállítmányok a Dráváról is. így a Halértékesítő megfelelő árukészlettel rendelkezik. A nyári ellátást azonban veszélyezteti a megfelelő befogadóképességű tárolóhely hiánya. Ebben a vízművek lehet a Halértékesítő segítségére. Ha a fürdőben lévő bárkákat nem kell kiszerelniök, akkor a legmelegebb nyári hónapokban is biztosítani tudják a tárolást és kielégíthetik a fogyasztók igényeit. Novák József és Tavalyi Béla boltkezelők mindent megtesznek a zökkenőmentes ellátás érdekében. Nemcsak a finom halászléről, de udvarias, előzékeny kiszolgálásról is nevezetesek a bolt dolgozói. V. L. SZÉPÜL A VAROS Virágos Kaposvár! így emlékeznek az idegenből jött látogatók, a krónikások, vendégeink, s mindazok, akik csak egyszer is ellátogattak megyénk »fővárosába«. A mélyzöld, gondozott pázsit, a virágos utcák, fasorok, parkok sok szép emléket varázsoltak már az idegenek szívébe. Hogyne szeretnénk mi ezt a kis vár.fit, akik itt élünk, itt dolgozunk ... A korai tavasz (reméljük, szabad annak nevezni) mindenkinek örömet okozott, a kaposváriaknak is. S ahogy az első napsugár kezdte kicsalogatni parkjainkban a fűszálakat, megkezdődött a munka is. Örömmel láttuk már szombaton, hogy a kertészeti dolgozók gereblyékkel, különböző szerszámokkal felszerelve megkezdték a város szépítését. De óh jaj, mennyi szemét, mennyi keményre taposott virágágy előtt állnak meg értetlenül. Igen, csodálják az embereket, városunk szülötteit, lakóit, akik oly büszkék tudnak ienni a virágos Kaposvárra, de oly szívtelenül tudják eltaposni a szépet, gyönyörűt Azt mondják a »rossz nyelvek«, hogy az idei tél alkalmával a művelt járdaszigetek és parkok ötven százalékát taposták le szívtelen emberek. Pedig azelőtt a kár csak 10—15 százalékra rúgott... És ez is sok volt! Most újra zöld, üde pázsit borítja majd utcáinkat, tereinket, színes, szemet gyönyörködtető virágágyak hívják fel magukra a járókelő figyelmét, s a város régi pompájával csalogatja az érkezőket ... Büszkék lehetünk majd városunkra, de legyünk ápolói, gondozói kertjeinknek, s féltő gonddal, gyengéd szeretettel kíméljük a virágot. amennyire fontos, legalább annyira korszerűtlen. »Körülkerített sártenger« benzines hordók tömkelegével, meg néhány munkással. Tengelyig járnak a feneketlen sárban a szállftóautók. És éppen ezért többszörösen, nagyobb megfeszítéssel kell megbirkózniuk a nehézségekkel feladataik megoldásánál a telep munkásainak. Persze vannak, akik megelégszenek azzal, hogy úgyis épül az új, korszerű telep, és addig már csak kibírják valahogy. Ezt azonban aligha garantálná valaki —• legkevésbé a vasút, amely elsősorban ludas az új telep vontatott elkészítésében. Mert ki látott már AFORT-telepet, vasúti váltók, iparvágányok íjélkül. Ilyet csak Kaposvárott találhatunk, ahol már lassan elkészül, mégépül minden, 'ami szükséges egy korszerű olajtelephez, csak a vágány, — az egyik I legfontosabb kellék lerakása rekedt ; meg valahol a vasút munkaprog! ramjában. Érthető, hogy ma már : nincs értelme egy alapos, régi telep; renovációnak, hiszen a talaj megszií lárdítása igen nagy összegbe kerülne. : (De lehetett volna rajt gondolkodni j néhány évvel ezelőtti) De ha már így > van, és az új telepet rövidesen üzemí be helyezhetnék, miért nem igyekj szik a vasút igazgatóságának illetéí kés osztálya, hogy ez ne illúzió, hanem a közeljövőben megvalósítható legyen? Virágzik a mogyoró % és a som A szokatlanul enyhe időjárás hatására a tavasz újabb hírnökei jelentek meg Somogy megyében, A hóvirágon hívül a kaposvári határban és a város egyes lakóinak udvarán virágzik a mogyoróbokor. A Zsclicségben és a tabi járásban a mogyorón kívül már virágbaborult a som is, hirdeti a tavasz végleges beköszöntését. TI ARÁTSÁGOSAN mosolyog *' le ránk a februári nap ... Halk szellő susog a kerti fák között. Nyílik a hóvirág, zsendül már a jácint is a ház előtti kis kertben. Az ablaknál kis méhecske döngicsél, szárnyait próbálgatja. Amint felröppen, nekicsapódik a fényes ablaküvegnek, s erőtlenül lehull az ablakpárkányra. — Oh, te kis oktalan... na várj, majd segítek — mondja mosolyogva barátom, akivel egy év után ismét itt állunk háza előtt a napsütésben, a viszontlátás boldog perceiben. Két ujjával óvatosan nyúl a még mindig tehetetlenül vergődő méhecske felé. Segítőkészség fűti, de hiába. Nem hisz neki a kis oktendi bogár. Még erősebben vergődik, s végre sikerül a maga erejéből továbbillanni. — Na végre — néz a méhecske után, majd hozzám fordul barátságosan: — Gyönyörű idő van, barátocskám, február derekán járunk és itt a tavasz. — Igen, újra egy tavasz — tódítom a szót. — És te mégsem öregszel. Éppen olyan fiatalos az arcod, a szemed fénye, a hangod, mint most egy éve, vagy azelőtt... — Hát így van az-ember — vágja rá tréfásan, de aztán felemelt hangon, mint aki a sértődöttet játssza, fűzi a szót: — Még azt mondod, hogy nem öregszem? Nesze — hirtelen leveszi süvegét — nézd a hajam! Már alig van a régiből ... Nekem, komácslkám, , már nyugodtan dalolhatják, hogy »Deres már a határ, őszül a vén betyár« — Te vén betyár, te nagy betyár.. Ezen jót kacagunk. Aztán beinvitál a házba. S hamarosan az asztalra kerül egy kis jófajta hegy leve, meg harapnivaló is. Elosztanak a fellegek — Egyél, barátom — mondja — ilyen jó kis húsoshurkát úgyis ritkán ehetsz. — Hát mondasz valamit — berzenkedek vele —, mert most egy éve ettem ugyanilyen jó hurkát, s ugyanitt, nálad. Hiába, jó neked, nálatok megterem. De ilyen magamfajta »pénzes« ember csak leginkább ostorral vághat hízót... Most meg, hogy a beadást is eltörölték, akár annyit vághatsz, hogy eltévedsz a kolbászok között a padláson Na, na, így csak egy ember járt a mi falunkban, de az is csak a mesében. Emlékszel? ... — Hogyne, a Jóska bácsi! — De ha már itt tartunk — fogja komolyra a szót — most kérdek tőled valamit. De őszinte légy, mint a jóbaráthoz!... Te bennfentes vagy az ilyen dolgokban. Tényleg nem jön vissza ismét a régi begyűjtési törvény? Mert tudod, én nem nagyon hiszek már ... — És miért nem? — Azért, barátom, mert én úgy látom, hogy minden megy a régi szerint... Itt van a szövetkezés ... Szerintem nem hagynak föl ezzel ezután sem. Miért nem hagyják a parasztot menni a maga útján? Tudod, velem is úgy »kiszúrtak« ezelőtt néhány évvel... Itt volt a kertem végiben a földem nagyobb része. Ezt eltagosították és azóta kilométerekre járok az »új« földet művelni. Az ősszel, amikor az a hír járta, hogy feloszolhatnak a szövetkezetek, bíztam, hogy visszakaphatom a régi földem, de most úgy látom, ez a kormány továbbra is segíti a közöst... — Mondd őszintén: olvastál te újságot? — Hát bizony nemigen, de nem is nagyon van nekem időm arra. Itt a jószág, meg a föld, s magam vagyok férfi a háznál. — Igen. Elhiszem, hogy van mivel tölteni az idődet, de azért mégis szégyellem, hogy nem olvasol újságot. Hagyjuk ezt, barátom!... ■ No, jó. Akkor hát légy szíves egy másik kérdésemre válaszolj! De nagyon őszintén, mint ahogy igaz baráthoz illik. Mondd, ezelőtt tizenöt évvel, amikor együtt robotoltunk a bárói birtokon, voltak-e ilyen gondjaid, mint ma? Ugye nem ... Akkor senki sem tagosította el a földedet, s azt sem hallottad, hogy a kormány miként segíti a parasztokat. A fejed is csak azon törted, hogy mikor lesz más evésidő és vajon mit hoz anyád a kosárban enni, meg hogy mikor esik le a hó. Arról az ispán meg a földesúr többi »adjutánsa« gondoskodott, hogy ne érj rá másra gondolni. Tavaszszal azért dolgoztunk a földesúrnak, mert odaadta tizedikért az aratást... Nyáron éjszaka borsót, lencsét meg repcét arattunk, nappal pedig kalászost. Mégis a következő tavaszszal már te is olyan sárgás-barna kenyeret húztál elő a tarisznyádból, ami rozs- és kukoricalisztből sült. S a kenyér mellé már ilyenkor nálatok is ritkán került szalonna, leginkább egy fej sózott vöröshagyma Hadd ezt az egészet, rossz arra még visszaemlékezni is! — De éppen azért mondom, hogy emlékezz vissza. Mert úgy látom, egy kicsit elfelejtkeztél azokról az időkről. Én szívből örülök, hogy te ma jómódú paraszt vagy... De nagyon sokan vannak, akik nem jutottak el idáig, mint te, akikkel valamikor egy sorban álltái a sommás-csapatban. S ezek közül a legtöbben nem örökléssel lettek földtulajdonosok, mint te, hanem abból hasítottak nekik a kommunisták negyvenötben, ami a báró úré volt. — Ez igaz... — No, ugye? És mit gondolsz, ha a mostani kormány nem jön létre, s nem áll az ország, a nép élére, hova jutottunk volna? Oda, ahol voltunk. Lehet, hogy te nem, de a többi sök ezer földhöz juttatott paraszt igen. Hallottad a hercegprímás rádióbeszédét? Igen. Ö már nyíltan • kimondta az ítéletet a szegényparasztságra. Visszavették volna a földet a papok, a bárók, a grófok s a többiek, akik azelőtt uralták azt. S mi ismét robotolhattunk volna... — De hiszen én ezt nem kívánom vissza... El is hiszem. Csak azért mondtam el mindezt, hogy lásd, igen is a munkás-paraszt kormánynak, s a kommunistáknak köszönhető, hogy ma itt tartunk. S igen is megyünk előre a megkezdett úton, a szocializmus útján. Abban nyugodt lehetsz, hogy a kormány állja szavát. S a kormány azt vallja, hogy kötelező begyűjtés nélkül is meg tudjuk oldani a közellátást. Ehhez pedig az a fontos, hogy ti, földművelők többet termeljetek és többet adjatok a városnak. — Termelek én is, csak hagyjanak békén. — Tudom, mire gondolsz ,.. Nyugodt légy, nem kényszerít senki a szövetkezetbe. Pedig hidd el, a táblás művelés, a közös gazdálkodás a jövő útja, s csakis úgy boldogulhat a paraszt ’a legjobban. Ugyan, ne beszéljünk erről!... — Látod, te olyan vagy, mint az a kis méhecske ott az ablakpárkányon. Bizalmatlan . jAzt hiszed, amikor a hónod alá akarnak nyúlni, segíteni akarnak, te ezt hántásnak véled. Magad mondtad az előbb, hogy nincs időd újságot olvasni, mert rád vár a sok férfimunka a háznál. De a közösben, ahol a gép segít és a munka is jobban megoszlik, ott jutna időd újságolvasásra is, meg más szórakozásin is. S ha többször olvasnál újságot, másként látnád a világot is ... — Igen — sóhajt mélyet, de nem folytatja, mert hirtelen elsötétül a szoba, majd nagy, fényes villanás és hatalmas dörrenés következik. S csak úgy szakad, hull az eső. Akárcsak nyáron. Szótlanul ülünk, nézzük a most már ritkuló esőcseppeket, amint legurulnak;, az ablaküvegen. Mindjárt eláll — mondja csak úgy maga elé —, ez csak amolyan futózápor ... — Majd kis idő múlva hozzáteszi: — Micsoda rendkívüli ez az időjárás .. . — Hát igen, vannak rendkívüli dolgok... No, de most már megyek. — Ne siess ... ráérsz ... beszélgessünk még, olyan jól esik elbeszélgetni. — Majd legközelebb folytatjuk.. — De gyere mihamarabb... És arra kérlek, nehogy kiírj az újságba. Nem, a neved npm említem. Te ... te ... — ölel magához mosolyogva. Ismét kiitit vagyunk a ház előtt. jP ÉJÜNK FELETT oszladoznak a fellegek, s egymás után csillannak meg az ég apró mécsesei... Szűcs Ferenc
