Somogyország, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-17 / 40. szám

Vasárnap, 1S57. február 17. SOMOGVORSZAO 5

Szilárd alapokon nyugszik szövetkezeti mozgalmunk

Beszélgetés tsz-elnökökkel

Néhány termelőszövetkezeti elnökkel beszélgettünk a minap a Somogyország szerkesztőségében. Kevesen jöttek el, de sok mindent megtudtunk szavaikból. Nem vitatkoznak egy percig sem azon, hogy milyen megmozdulás vette kezdetét október végén a falun is. Egyértelmű állásfoglalásuk az, hogy ellenforradalom bontakozott ki. Ök, akik szembeszálltak üres kézzel, vagy a kezük ügyébe akadt szerszámokkal a fegyveres banditákkal, történelmi hűséggel, a szemtanúk és szenvedő alanyok csalhatatlan tapasztalatával erősítik meg a párt és a kormány vezetőinek elvi nyilatkozatát az ellenforradalom létéről, garázdálkodásáról. Átélték, átvészelték azokat a szörnyű napokat, amelyekben a falun támadó ellenség a szövetkezeteket választotta ki egyik céltáblának. A szövetkezeteket, amelyekre száz meg ezer egykori szegényember életét, jobb sorsát tette fel.

Vegyük a tényeket, vallanak azok igaz tanúként és vádlóként egyaránt. Tótújfalun a Határőr Tsz-ből 92 ezer forint értéket tulajdonított el két testvér, Amigya Mihály és Lukács október 29-én. A szövetkezet még aznap szétrebbent. A patosfai Törekvőből Ihász nevű ladi kulák 47 ezer forintnyi értéket orozott el. Komlósdon Kovács Ernő 25 ezer forint erejéig lopta meg a Terv Tsz-t. Nem egyszerű kilengések ezek, hanem a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett bűncselekmények. Ezeket nem vehetik és ne is vegyék másként a bűnüldöző szervek. Folytassuk a sort. A vízvári Vörös Csillag Tsz gabonájából 180 mázsát lefoglalt a kulákok részére Plecskó Mihály, a nemzeti bizottság elnöke. Hallgassák meg Plecskó felettesei a tsz-tagokat, hogyan vélekednek arról, hogy ez az ember ma is a Vízgazdálkodási Hivatal helyi megbízottja, s húzza a fizetését a munkások és parasztok és a velük tartó értelmiségiek államától.

Az igazságnak tartozunk azzal, hogy megmondjuk: a belső ellentétek is ásták a szövetkezet sírját. Egyes rosszul számító emberek így vélekedtek: alakítsunk felszámoló bizottságot, s osszunk szét mindent magunk között. A szép »örökség« vágya sok becsületes ember tisztánlátását elködösítette, s egy követ fújtak a tsz-mozgalom halálraítélóivel. Ezt tette pl. Vízváron Fábián Józsefné. Zúgtak, bomlasztottak az elmúlt években bekényszerített tagok is, akiknek munkájában eddig sem volt sok köszönet. Elég megemlítenünk Tóth Sándort, aki akarata ellenére került a somogyvári Szabadságba.

Megingatta, megritkította az őszi roham a szövetkezeti mozgalom sorait. Kiléptek a kifelé vágyakozók, de a mozgalom sok félrevezetett, vagy megfélemlített híve is hátat fordított a szövetkezetnek: Megcsappant a tsz-ek száma is. A szövekezetek feloszlatásából, vagy megmaradásából a tagoknak a tszben maradásából és kilépéséből — az ellenség mesterkedésein kívül az is kiviláglik, hogyan alakult meg annak idején a tsz. Kártyavárként összedőltek a belső bajok marta és az ellenség támadásának kivédésére gyengének bizonyult, erőszakkal összetákolt közös gazdaságok. De megmaradtak, a kilépések ellenére megerősödtek, sziklaszilárdan állnak a régi cselédek, zsellérek, szegényparaszok önkéntes akaratával összekovácsolt negyvenkilences és ötvenes szövetkezetek. Hogy ez így igaz, azt leghitelesebben tanúsíthatják a somogyvári Szabadság, a vízvári Vörös Csillag, a torvaji Táncsics és még számos szövetkezetünk tagjai.

Miért merjük ezt ilyen határozottan állítani? íme, a cáfolhatatlan bizonyítás. Sommások, szegényparasztok, napszámosok, részesaratók léptek örök szövetségre egymással negyvenkilencben Vízváron. A múlt ősszel hiába fenyegette kitelepítéssel őket Zlatár Márton, mégis hívek maradtak az egyre erősbödő öszszefogás eszméjéhez. Még az sem rendítette meg bizalmukat a közös gazdálkodásban, hogy volt elnökük, Drávái István is a kilépőkkel tartott. Választottak helyette új vezetőt Varga Márton alapítótag személyében. Somogj’váron is a volt - cselédek rakták le a Szabadság Tsz alapköveit 1950-ben. Ma is együtt van a szövetkezet gerince. Fuller József, Gyurina Ferenc és Gyurina János is velük tartanak, pedig csak egy esztendeig ettek szövetkezeti kenyeret. Torvajon is negyvenkilencben alakult meg a tsz, amikor még senki nem szólt bele az alakítás és gazdálkodás belső

rendjébe. A falu néhány kommunistáját a párt tanította meg arra, hogy hol keresssék a sommás, hónapszámos életből, a szegénységből kivezető utat. Hallgattak a párt szavára. Ha csalódtak volna, akkor ma nem lenne együtt az október előtti harminchat családból húsz.

Hallgatom a tsz-elnökök szavait... Bámulatos, rettenthetetlen erő szorult ezekbe az emberekbe és minden szövetkezetben maradt parasztba. Hőskölteményt kellene írni elszánt harcukról, amelyet az orvul támadó bitangokkal vívtak. Hőskölteményt, hogy lássa az utókor, milyen rendíthetetlenül állták apáik az ötvenhatos pusztító vihart. Meg kellene örökíteni a kései unokák számára a szövetkezeti mozgalom bátor, harcokban megedzett parancsnokainak és közkatonáinak dicső cselekedeteit. Minden elismerő szó gyengének, elégtelennek bizonyul annak regisztrálására, hogy elnökök és tagok, mint betegágyban fekvő gyermek fölött aggódó, szerető édesanya, virrasztottak a szövetkezeti portákon, védték, óvták közös munkájuk gyümölcsét, holnapjuk biztos alapját a ráleselkedő veszélytől. Csak dicsérően szólhatunk a somogyvári Győréi Máriáról, aki napokon keresztül két ember helyett egyedül etette, gondozta a szövetkezet ötven szarvasmarháját. Ugyanezt mondhatjuk el a tizennyolcéves Molnár Istvánról és az idősebb Székely József sertésgondozóról, akiket nem félemlített meg Puskás János semmiféle fenyegetése Torvajon. Emlékezzünk meg Halavuk István, Varga Ferenc és Tóka György vízvári fiatalokról is, akik éjszakánként őrizték a határőrök segítségével szövetkezetük vagyonát.

Nincs az a hatalom, amely eltántoríthatná a szövetkezettől a megmaradt tagságot — mondják a tszelnökök. Miért ez a nagy bizakodás? Mert tudják, hogy semmi más nem adja meg nekik azt a biztos megélhetést, mint amit a szövetkezettől várhatnak. A vízváriak pl. 43 forinttal zárták a múlt gazdasági évet, most 60 forintos munkaegységre számítanak. Lesz pénzük év közben is! A begyűjtés eltörlése 32 ezer forinttal gazdagítja őket, most is van 32 ezer fofint az egyszámlájukon. Áprilisban 90 ezret várnak vetőburgonyáért, májusban meg húsz szerződött hízót adnak el. Előleget akartak osztani a napokban, cfe csak 80 forintnak akadt gazdája. Békefi Lajos, somogyvári elnök is büszkén beszél szövetkezetükről, ötholdas kertészetük tavaly 84 ezret jövedelmezett. Az idén hét holdon termesztenek kertészeti növényeket — nincs messze a balatoni piac. Zetort vettek, kiselejtezték rossz szarvasmarháikat, 108 mázsa korpát kaptak heterózis kukoricáért — ehetnek, tejelhetnek a tehenek. Az alaptakarmányon kívül 40 deka korpa kell egy liter tejhez. Ez 60 filléres befektetést és 2 forintos hasznot jelent. Zsírsertés helyett bacon süldőket nevelnek, negyvenkettőt. Érdemesebb húst eladni, mint zsírt. A nyugati vevők is így vélekednek. Szabad kezet a gazdálkodásban a szövetkezeteknek — nem kell őket félteni az önállóságtól!

Most a földrendezéssel vannak elfoglalva szövetkezeteink. Nem akarnak engedni a huszonegyből: azt mondják, a föld kijelölése után senkit sem vesznek be maguk közé. Azt jól látják, hogy kilátástalan a szövetkezetből kisodródott szegényparasztok élete. Versenyezzünk velük, meglátjuk ki viszi többre — ezt tartják. Az élet majd megfelel erre a kérdésre. Nyilván a szövetkezetek maradnak felül. Hiszen mihez kezdene igavonó nélkül a négy—öt—hat holdjával Szakács Vendelné, Kovács Jánosné és Szokol József Vízváron? Az idő sürget. Még ebben a hónapban dönteni kell a volt szegényparasztok jövőjéről családi körben és szövetkezeti közgyűlésen egyaránt. A tél a gondolkodás és az elhatározás legjobb ideje. Nyilván mindenütt vannak egykori szegényparasztok, akik nem önszántukból léptek ki. Érthető, hogy maguktól nem merik megtenni az első lépéseket ismét a szövetkezetek felé. Ne hagyják magukra őket a tsztagok! Hívják és fogadják vissza közösségükbe. Szűcs Imre torvaji tsz-elnök szerint Takács József is szívesen beállna újra a Táncsicsba, ha elfogadja a közgyűlés. Kilépetteknek és bentmaradóknak eddig is közös volt életük, örömük, bánatuk egyaránt. Most is fogjanak össze a sorstársak, s vállaljanak sorsközösséget egymással, saját jobb jövőjük érdekében.

KUTAS JÓZSEF

Mi nem rombolni, hanem építeni akarunk

és fogunk

Nyílt levél Mráv István gamási gazdához

Uedves jó barátom! Legulóbi beszélgetésünkkor olyan hangot ütöttél meg, amely nagyon elgondolkodtat: vajon szereted-t hazád, családod úgy, mint igaz, becsületes embertől \ várni lehet Mert, emlékszel, ügye, miről is beszélgettünk? Hogy vagy? — kér deztem és válaszod nagyon elszomorított. Jobban mbndva annah tudata, ahogy mondtad. — Szocializmust építünk! — És másik szavaddal nyomban kijavítottad: Kommunizmust építtetek. Ezt a mondatot olyan lesújtó hangon vágtad a fejemhez, hogy érzéseimet nem tudom magamba zárni. Nem tudok belenyugodni abba, hogy az ér szülőfalumban ilyenképpen mondjanak véleményt barátaim, akik velem együtt nőttek fel. Más és más pályán dolgoztunk és dolgozunk, de hogy véleményünk ennyire elütő, azt nem hittem. Álmodni sem. mertem volna, hogy te, és a többi becsületes, józan parasztember így beszéljen. Azt kell látnom, hogy többen is vagytok ilyenek. Te barátom, most mondhatnád, — igen könnyű nekem, mert év nem vesztettem földet, mint te és a többiek. Az érv csak részben igaz, mert én mégis többet adtam, mint te. Én föld helyett életem egy részét adtam az újjáépítéshez. Ti, gamásiak jól éltetek, hiszen a kezdet kedvezett nektek. Csak egyet említek a sok közül. Azt, hogy a felszabadulás utáni években sok földhöz juttatott ember nem kapott, vagy csak ritkán kapott korpát a jószágainak, mert te és mások, illetéktelenek kaptátok, mivel ti jobban feküdjetek. Igaz-e barátom?

Építjük saját szocialista országunkat. Neked és hozzád hasonlóknak is tanácsolom: habozás és elégedetlenség helyett jól tennétek, ha beleilleszkednétek a szocialista rendbe és belátnátok, milyen oktalan dolog ábrándokat kergetni. Te és a többiek, akik viszszakaptak, vagy kapnak vissza a földből, amelyet a mútlban részben önként, részben túlkapások folytán elhagytatok, most mindet szeretnétek visszavenni, s nem átallotok egy kis újabb október 2?-át és sok vérveszteséget emlegetni. Nemi, barátom, mi építeni és nem. rombolni akarunk és fogunk. Megvédjük országunkat a kalandoroktól és grófoktól, akár tetszik nekik, akár nem. Mi olyan országot kívánunk építeni, ahol emberebb lesz az ember ezután. Azért írok neked és a többieknek, hogy álljatok közénk, ne tétlenkedjetek, mert jólétet csak a becsülettel elvégzett munka szüli. Kérlek szívleld meg soraimat, s állj be a többi jószándékú gamási emberrel együtt a szocialista holnapért munkálkodók közé. Munkádhoz, munkátokhoz sok sikert kívánok.

Kaposvár, 1957. február 15.

Üdvözöl barátod: KRIZBACHER LAJOS Május 1 utca 44. szám.

Itt a termelési szerződések megkötésének ideje

Támogatjuk hazánkban a nagy hagyományokkal rendelkező minőségi vetőmag termesztését — est olvashattuk a kormány januári nyilatkozatából. Ennek megvalósítására máris megjelent a szerződéses növények — köztük a vetőmagvak új árrendszere. , Az új árak jóval magasabbak, mint a tavalyiak. Megállapításuknál figyelembevették a begyűjtési rendszer idején meghonosodott, szerződéses termeléssel járó beadási mentesítést és a szabadértékesítés körülményeit. Alábbi táblázatunk a vetőmagvak régi és űj árát mutatja.

Magf öleség: Régi ér: Uj ár:

Őszi vetésűek:

Bíborhere 500,— 900,—

Pannonbükköny 280,— 370,—

Szöszösbükköny 300,— 420,—

Káposztarepce f 270,— 340,—

Tavaszi vetésűek és évelő maghozók:

Tavaszbükköny 180,— 250,—

Édes csillagfürt fehér virágú 250,— 300,—

Édes csillagfürt sárga virágú 250,— 360,—

Étkezési borsó 300,— 330,—

Fehérhere 1600,— 2600,—

Svédhere 1000,— 1600,—

Somkóró (tokos) 750,— 1100,—

Szarvaskerep 1200,— 1800,—

Baltacím 400,— 700,—

Köles szabadár + 10%

Angolperje 600,— 1200,—

F.éticsenkesz 700,— 1300,—

Csomósebír 1200,—, 1800,—

Koriander 300,— 500,—

Vetőbitrgonyáért a legmagasabb állami szabadfelvásárlási árat és »A« minőség esetén 40 százalékos, »B« minőség esetén pedig 35 százalékos felárat fizetnek. Tavaszi szállításkor téli tárolásért az áron felül mázsánként 40 Ft térítés jár.

Megnőtt a föld becsülete Máté gazda szemében is

Mintha kicserélték volna Máté gazdát. Egészen megváltozott mióta együtt beszélgettünk az éppen akkor kívül-belül csinosodó házában. Hej, pedig de sok minden történt azóta! 1956 szeptember dereka körül jártam utoljára nála. Bizonytalanul jártkelt, ette a méreg, ki is öntötte előttem szívének búját, bánatát. — Nem lesz ez így jó... Hát nem látják odafönt, hogy teljesen lehetetlenné teszik a parasztot? Beadjuk a búzát, a rozsot, az árpát, a kukoricát, és még azt mondják: hizlaljunk sokat az államnak. De miből? Alig tudunk egy kis darabka földet kukoricának kiszakítani, most megint jönnek a beadáson felül is a kukoricáért. Törvény kötelez bennünket arra, hogy kössünk saját érdekünkben kukoricára »értékesítési szerződést«. Ha nem kötünk, akkor is elviszik. Hát nem nevetséges dolog ez? Melyik gazda adja oda szívesen állatai elől az eleséget? Nem termett annyi kukoricám, amennyit be kellene adni. Nem a magam nevében beszélek, én még eltűrném, de tanácstag vagyok, hányszor szememre vetik választókörzetemben: »nem tudsz semmit szólni az érdekünkben? Szép kis tanácstag vagy. A szívem fáj a tehetetlenség, a parasztokat sújtó nagy-nagy igazságtalanságok láttán.«

Orkánként törtek elő a panaszok

szeptemberben Máté bácsiból, meg is jegyezte akkor: örömmel odaadnám bárkinek ingyen a földet, legalább lemenne egy csomó gond a vállamról. Nemrég ismét találkoztam Máté József csurgói gazdával. Ahogy beszél, a szavak mögül kiérződik: elérkezett a megnyugvás ideje, felvirradt a parasztok napja.

— Most is tartja még a szeptemberben adott szavát, Máté bácsi, mármint hogy bárkinek odaadná a földet? — kérdezem.

— A földet? Dehogy adom, hát már miért adnám. Igaz, hogy akkor szabadulni akartam a földtől, de most mintha jobb kedvem lenne. Nem vártuk mi a beszolgáltatás eltörlését, csak azt óhajtottuk, hogy mérsékeljék a vállainkra nehezedő terheket. Igaz, hogy így jobb. Éppen ma hoztam a szomszéd községből 'lucernamagot. Nálunk kevés termett, nem igen lehet kapni, most lehet csak fe! hajszolni a tél közepén, amíg mások nem is igen gondolnak a vetésre. Egy kicsit drágán vettem, hiába, kell, különben lucerna nélkül nincs állattenyésztés. Ez, meg a kukorica az állattenyésztés alapja. Éppen olyan, mint nekünk a kenyér meg a krumpli. Csák jöjjön a kikelet, 800 öl ősziárpára lucernát, fél hold rozsra meg lóherét vetek. Aratás után még meg is tudom egyszer kaszálni. Ésszel kell gazdálkodni.

Nekem az öt hold földhöz, 1 hold réthez ott áll az istállóban 3 tehén és két növendékállat. Lovat nem bírna el ez a kicsiny gazdaság. A tehén sok trágyát is csinál, tejet is ad, meg borjút is, egyszóval minden nap pénzt hoz a házhoz.

Hiszen az igázás csökkenti a tejélést — vetem közbe. Apasztja Bizony, de azt is kíméletesen, módjával kell csinálni. A behordáshoz például fuvarosokat fogadok, a nagy melegben sem hajtom szegény páno meg aztán a teheneket a szájukon keresztül fejem, azaz úgy takarmányozom őket, hogy abban hiba ne legyen. A gép se kutya. Ha a kedvünkre dolgozik a gépállomás, akkor hamar beleszeretünk. Tudja, hogyan jártam az ősszel is? Az aranyosi dűlőben fekvő egy hold földem felszántására traktort rendeltem. Gondoltam, minek űzzem, hajtsam 128 forintért azokat a szegény teheneket. Huszonkét centis mélyszántásra fizettem, a traktoros, valami Kurucz-nevű gyerek alig engedte bele az ekét a földbe, tarlóbuktatást "inált nekem 128 forintért. Biztosan gondolta, egyéni parasztnak így is jó lesz. Pedig, majd csak most Lídiák meg ezek a traktorosok, Ma keresni akarnak, hogy az egyéni paraszt szemét se lehet rúgd fel, hagyd ott munkával kidugni.

Tudja, mit értek én a belterjes

Gazdálkodáson? — kérdi csak úgy magától és felel is rá. — Kevés földön sok jót termeszteni. Tavaly még kötötték a kezünket, de valamiből kellett plnzt csinálni, hát leszerződtem a vállalattal zöldségféle termesztésére. A háromszáz ölnyi kertföldről 12 mázsa zöldpaprikát, 17 mázsa káposztát adtam el. Elég szépen kaptunk érte pénzt, közel négyezer forintot. Az idén ezt újra megismétlem. Kísérletezek is. —ég az ősz folyamán elraktam 600 szál káposzta palántát. Amint látom, nem fagyott el, a nyár elején önti az majd a pénzt a házhoz. Nem hagyok fel a lentermeléssel sem. Ezer négyszögölet juttatok neki a földBől. Hizlalással is foglalkozom. Egy hízóból kifizetem az egész évi adót, a többit gazdasági felszerelésre, meg magunkra költjük. Ne féltsék a város ellátását, hiszen nekünk elsősorban érdekünk, hogy minél többet termeljünk, s ne maradjon nyakunkon az eladatlan áru. Valami azonban nem tetszik nekem — fűzi tovább a beszéd fonalát. — Az, hogy miért öli egymást ez a nép, s miért mennek el sokan külföldre. Hiszen megteremthetjük mi itthon a jólétet, ha a nép és a kormány összefog.

Igaza van Máté bácsinak. Az kell, hogy bizalom és megbékélés költözzék be minden becsületes család otthonába. Erre vágyik minden tisztességes ember szíve, lelke és igazságérzete.

VABGA JÓZSEF

Szelekciós Gülbaba vetőburgonya:

a legmagasabb állami szabadfelvásárlási ár és 30 százaljék. Téli tárolás esetén tárolási téríté^ címén még 40 forint jár mázsánként.)

Kendermag: 850 fprint mázsánként, továbbá beadott mázsánként 100 forint értékű ingyenes textilutalvány.

Szójabab: 500 forint mázsánként, továbbá minden leadott mázsa után 30 kg olajpogácsadara hatósági áro* és ingyenes talajoltó. A régi ár 300 forint.

Takarmányrépamag: 850 forint mázsánként, valamint minden mázsa után 5 kg kristálycukor 50 százalékos fogyasztói áron.

Heterózis-kukorica: Az anyasorok terméséért a helyi felvásárlási ár másfélszeresét fizetik. A címerezés kh-kénti díja 200 forint.

Példaképpen megemlítünk néhány várható jövedelmet. Tízmázsás repcetermésnél 3400 forint készpénzt kap a termelő. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a repceföldet nagyon szereti a gabpna. Két mázsa fehérheremag 5200 forint készpénzt jövedelmez, s a takarmányt többször meg lehet kaszálni. Két és fél mázsa csomósebírért 4500 Fjt készpénz jár.

A példáinkban szereplő jövedelem igen magasnak vehető, hiszen várható, hogy a mezőgazdasági árak szabadforgalom esetén törvényszerűen csökkennek. Előnye a szerződéses magtermelésnek az is, hogy nem kell a termelőknek értékesítési gondokkal küszködniük. Áz új szerződéses árak rögzítettek |— ezekre nem lesz hatással a kereslet-kínálat alakulása a szabadpiacon. Aki tehát szerződést köt magtermelésre, az nem veszít azzal, hogy jó termés esetén csökkennek az árak a szabadpiacon. Ha jónak látják, kössenek hát szerződést a tsz-ek a Magtermeltető Vállalat felügyelőivel, az egyéni gazdák pedig a községi termelési felelősökkel.