Somogyország, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-09 / 33. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! Somogy or szag, AZ MSZMP MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA Al_irftL II. évf., 33. szám. Szombat, 1957. február 9. ÉS A MEGYEI TAN ÁCS LAPJA Jl!!!» ejjC ÄRA 50 FILLÉR Mintegy ötszáz új termelőszövetkezet alakult január vígéig Az 1956. októberi eseményeket követő hónapokban a termelőszövetkezeti mozgalom nagy megrázkódtatáson ment át, s a szövetkezetek elég nagy százaléka felbomlott. A legtöbb tsz novemberben bomlott fel, ez a folyamat azóta fokozatosan csökken, s jelenleg egészen kis mértékű. 1957. január 1-ig hozzávetőleges számítások szerint 3954 termelőszövetkezet közül 2455 oszlott fel. Azóta számos új termelőszövetkezet alakul, vagy régi szerveződik újjá. Január 15-ig mintegy ötszázra tehető az újjáalakult és újonnan alakult termelőszövetkezetek száma. 1949 mezőgazdasági termelőszövetkezet dolgozik, csaknem egymillió holdon. Az utóbbi hónapokban a dolgozó parasztok számos termelői társulást is létrehoztak. A társulások nagyobb része a belterjes gazdálkodást kívánja megteremteni. Miért nem kaphatnak segítséget ? Fonyódon széthullik egy jól, sok fáradsággal, gonddal kiépített vegyesipari ktsz. A tagok túlnyomó része élt az utóbbi időben nyilvánosságra hozott kormányhatározattal: magániparos lett. Ennél a ktsz-nél az utóbbi évek folyamán elkövetett nagyarányú sikkasztás miatt egyensúlyát vesztette a gazdasági mérleg. Még ma is több adósság tisztázatlan. A tagok túlnyomó része kilépésével most fenyeget a veszély: üzemképtelenné válik és felbomlik a szövetkezet. A szövetkezethez hű maradt tíz tag azonban hallani sem akar erről. Várja, hogy segítsék, felkarolják, mindenekelőtt természetesen anyagi támogatást várnának adósságaik rendezésére. Az S.O.S. jelek azonban úgy látszik hiábavalónak bizonyulnak. Miért? A szövetkezés előrelépés, fejlődési fok, miért hagyják hát az illetékesek, hogy most, a Fonyódi Vegyesipari Ktsz dolgozói ennyi gond és fáradság után támogatás hiányában egy lépéssel hátralépjenek? Úgy véljük, lehetne módot találni problémáik megoldására. Pióker Ignác újra a gyalugép mellel! A Vacuumtechnikai Gépgyár gépműhelye néhány hónapig nélkülözte Pioker Ignác Kossuth-díjas gyalusnak, a Szocialista Munka Hősének munkáját. A kiváló gyalus hosszabb ideig ágybanfekvő beteg volt. Betegségéből most felépült és október 17-e óta most először ismét elfoglalta helyét gyalugépe mellett. — Továbbra is úgy akarok dolgozni, hogy munkám elismerést szerezzen. Gépem, munkám tökéletesítésén dolgozom. Szakmai és társadalmi munkám után minél többet pihenni is akarok, hogy egészségemet teljesen visszanyerjem — hangzik Pioker Ignác Kossuth-díjas gyalus, a Szocialista Munka Hőse nyilatkozata. Narancs-szüret Új dió sgyőrben Prókai Gyula újdiósgyőri lakosnak a Pál utca 41. számú házban lévő otthonában szokatlan szüretre került sor február 6-án. Az előszobában pompázó, mintegy három méter magas narancsfáról 18 szép, fejlett, aranysárga gyümölcsöt szedtek le. Érdekes, hogy a család sokáig nem tudta, hogy narancsfát nevel, mintegy húsz évvel ezelőtt az egyik fiú egy-egy szentjánoskenyér-, citrom- és narancsmagot ültetett el. Sokáig szentjánoskenyérfának hitték, tíz év után »-egy szakértő« citromfának minősítette. Az idén először jelentkező termés azután eldöntötte a kérdést. A szobában termett narancs teljesen érett és ízletes. Megindult a jégi halászat a Balatonon A Siófoki Halászati Vállalat dolgozói már felkészültek a tavaszi nagy halászatra.. Idejében rendbehozták a hálókat, csónakokat és így még a tavasz beköszöntéséig maradt idejük arra is, hogy jégi halászattal kísérletezzenek. Február 6-án volt az első kísérletük, amikor a több mint 16 cm vastagságú jégen Balatonvilágosnál próbálkoztak a szerencsével. Azonban ezúttal elhagyta őket a szokásos »halász-szerencse«, mert a jég alatt lévő jégtorlaszokban megakadt a hálójuk és bizony el is szakadt. Február 7-én a fűzfői sarokban vetették ki hálójukat a jég alatt. 19 viharedzett halász várta nagy szívszorongva az eredményt. Ezúttal nem csalódtak, mert ha keveset is fogtak, de öt mázsa gyönyörű keszeg került a hálójukba. Az éjszakai fagy újabb reményekkel indította útba a siófoki halászo-Újból szedik a hóvirágot Somogy lankáin A Kaposvár-környéki erdők oldalában, de a megye más részein is pár héttel ezelőtt megjelent az első hóvirág, a tavasz hírnöke. A nagy havazás azonban eltemette a kis virágokat és így mostanáig nélkülözni kellett a lakások díszét. A napok óta tartó meleg idő és az eső azonban gyors olvadásra késztette a havat. Nap mint nap több barna folt kandikál elő gz erdők fái alatt és a visszahúzódott kis hóvirágok újból előbújtak rejtekhelyükből, hogy díszítsék a természetet. Február 8-án Sántos és Kapósgyarmat környékén megkezdődött a hóvirágszedés és mintegy száz csokrot küldtek az esti vonattal Budapestre, hogy szombaton reggel üde frissen megérkezve a fővárosi lakások díszévé váljanak. Most már remélhetőleg nem lesz több havazás, így teljes erővel megkezdhetik a hóvirágszedést, s egészen a gyöngyvirág nyílásáig küldik a csokrok százait Budapestre. kát. Pénteken reggel tovább folytatták a jégi halászatot a fűzfői sarokban. TÖBB MINT KILENCSZÄZAN HALLGATTAK VÉGIG KOSSÁ ISTVÁN ELVTÄRS BESZÉDÉT A Magyar Szocialista Munkáspárt kaposvári intézőbizottsága tegnap, február 8-án délután 5 órakor a Városi Moziban nagygyűlést tartott. Márton János elvtárs, az MSZMP kaposvári városi intézőbizottságának elnöke megnyitója után Kossá István elvtárs, pénzügyminiszter tartott előadást a kilencszáz főnyi hallgatóság előtt. A beszéd ismertetésére vasárnapi számunkban visszatérünk. Néhány hét múlva megindul a munka a földeken Tiszta vizet a pohárba ! A KPDSZSZ fiataljai megalakították ifjúsági szervezetüket ÖDÖN Papp László hivatásos ökölvívó less Szigorúbb takarékosságot a bérekaék az anyagnál, a pénzkiadásoknál A Nemzeti Bank fiókvezetőjének nyilatkozata Infláció, munkanélküliség, cserekereskedelem, a munkások nyomora? Vagy erőskezű államvezetés? Szigorú takarékosság, a termelés emelése, a munkások jobbléte? így tette fel a kérdést a történelem államunk vezetőinek, dolgozóinak. Nyilván hazánk minden becsületes munkása tudja, csak az utóbbit választhattuk. Az eredmény nem maradt el. Januárban lendületesen megindult a termelés és sok helyen már az októberi szintet ostromolják az ipari vállalatok. Különösen kielégítő eredményeket értek el a »minisztériális«, azaz közvetlen a minisztériumokhoz tartozó üzemek, gyárak. Korántsem ilyen jó a helyzet azonban a Megyei Tanács alá tartozó vállalatoknál. Tihanyi elvtárs, a Magyar Nemzeti Bank kaposvári fiókvezetője szerint a Megyei .Tanács alá tartozó vállalatoknál 17 százalékkal csökkent a termelékenység és 15 százalékkal emelkedtek a bérek. Nyilván így a termelési érték is kevesebb. A tanácsi vállalatok azonban kevésbé tehetnek erről. Legnagyobb baj, — hogy ellentétben a minisztériális vállalatokkal —, nincs meghatározott profiljuk. Egyszerűbben: senki nem tudja megmondani, mit is fognak egy hónap múlva gyártani. Gyenge az anyagellátásuk is. Vannak olyan vállalatok, melyek nem tudják kihasználni kapacitásukat. Például a Patyolat. Az üzemeltetés kevesebb munka mellett is annyiba kerül, mintha megfelelő mennyiségű mosásra szánt ruhával rendelkeznének. Nem teljes kapacitással dolgozik továbbá a Húsipar, a Finommechanikai Vállalat, stb. A bérek emelése, a termelékenység csökkenése út az infláció felé! Megyei viszonylatban novemberben és decemberben három és félmillió forintnyi bért folyósítottunk — mondja Tihanyi elvtárs —, árúi mögött nincs termelés. Ez is mágnesként vonzza a pénzromlás felé gazdasági életünket. A begyűjtés és a szabadfelvásárlási árkülönbözet címén is több millióval kellett támogatni egy-két vállalatot. — Mik a kilátások a jövőre? — Úgy érzem — folytatja a bank vezetője — a nehezén már túl vagyunk. Megmondom őszintén, sokkal rosszabb anyaghelyzetre számítottam. Váratlan javulás állt be az áramszolgáltatás terén és ez nagyban elősegítette, hogy több vállalat száz százalékon felül teljesíthette tervét. Az üzemek többsége megkapta az »energiamenetrendet«, és tudja, februárban mire számíthat. Szerintem szükséges lenne, hogy azok a vállalatok, amelyek nem tudnak még bizonyos körülmények miatt teljes erővel dolgozni, mint például a szolgáltató vállalatok, a racionalizálást az 50 százalékos szabadságolási lehetőséggel oldják meg. Persze, mint ember mindenki sajnálja a munkatársait, de ha ezt a negyedévet, mint rendkívüli idősza-Otmt a eíqtálxLa. а Ипущ Kovács Sándornak minden reggel első útja kis műhelyébe vezet. Ott a szanaszét heverő fasziács és forgács szagától egyszeriben felüdül, s nagy igyekezettel fog hozzá a bognármesterséghez szükséges szgrszámok rendezéséhez, élesítéséhez. Mintha sok, sürgős munkája volna. De amint tekintete rávetődik a néhány darab keréptalpra, s eszébe jut, hogy nincs több faanyag, hirtelen elkomorodik az arca... A gyalupadnak dönti hosszú, szikár testét, s hosszan néz maga elé. őszülő üstöké alatt egymást kergetik a gondolatok. ' Most, ötvenéves fejjel kell újra kezdenie az életet. Még az idő nem is sokat számítana, hisz ebben a korban még bírja az ember. Csak egészsége lenne! Hanem a gvomorbaj rossz betegség és sokat kínozza. De még ezt is elszenvedné, csak dolgozhatna. Mert szeret 6 dolgozni és »kuncsaftja« is lenne bőven, mert jó mesterember, de ha nincs faanyag, anélkül pedig mitsem ér az ő szakmája. Hiába lett a maga embere. Hej, pedig de sokat kilincselt azért is, hogy végre a maga ura lehessen. 1932-ben, amikor más keze-lába alól megszabadulva önálló mester lett, telve reményekkel, tervekkel indult az életnek. És ha magas volt is az adó, azért annyit mindig össze faragcsált, amenynyi a család szerény megélhetésére kellett. Sőt, tíz év alatt össze tudott rakosgatni még egy kis pénzt arra is, hogy dugadőlt házát újjáépíthette... Igaz, arra még nem futotta, hogy be is vakoltassa és padlóztassa a szobát, de azért már meg tud benne húzódni a család ... És lassan majd... Igen ám, de ötvenegyben egyre többen zayarták, zaklatták meg szorgos, egyensúlyozott életét. Szinte naponta jártak nála hol marcali, hol kaposvári emberek amiatt, hogy lépjen be a ktsz-be. Hiába kapálódzott, hiába magyarázta, hogy ő gyomorbajos, beteges ember, nem bírja a diktált iramot a közösben ... Nem kapott faanyagot, kevés volta kereset, s nőtt az adó. Mindez megpuhította derekát. Beállt a ktsz-be. Igyekezett is, hogy munkatársai mögött ne maradjon le a munkában. A gyomorbaja pedig nagyon gyötörte. Most két éve azonban már végképp felmondta egészsége a szolgálatot. Kilépett a szövetkezetből. Gondolta: ha felépül a betegségből, iparengedélyt vélt, s lassacskán eldolgozgat. Ha önálló, akkor nem köti semmi, akkor pihen, amikor akar és rendbehozza magát... Hiába kért iparengedélyt: az akkori merev, bürokratikus ügyintézők meghiúsították tervét. Azt mondták a tanácsnál: van elég bognár Marcaliban. Pedig a valóság szerint a tízezer lakosú nagyközségben, ahol túlsúlyban földművelő emberek laknak, csupán két önálló bognár és a ktsz-ben is kettő dolgozott. Tehát 6 is talált volna még bognármunkát, amennyit betegsége mellett el tudott volna végezni. Hisz a községből sok paraszt más faluba járt a bognárhoz. Csak azt nem mondták meg neki, hogy azért nem kap iparengedélyt, mert a ktsz-ből kilépett. így aztán a szakmát nem is gyakorolta nem is próbált a törvénnyel szembeszegülni. Hozzá kezdett háza renoválásához ... Igen ám, de a családnak meg is kell élni. Azért pedig senki sem fizet, ha a saját (Portáját rendezgeti. S munka után nézett. Talált is az erdőgazdaságnál ... De itt rönköket kellett emelgetni a szalagfűrészhez, ami nem az ő egészségéhez, erejéhez való. Sokszor fogcsikorgatva is, de dolgozott. Mert a muszáj az könyörtelen ... Nagyot dobbant a szíve, amikor megtudta, hogy a munkás-paraszt kormány lehetővé tette iparengedély kiadását kisiparosoknak. Örömest kapott az alkalmon. Gyorsan — minden bürokrácia nélkül — kézhez kapta az iparengedélyt. Belépett a KIOSZ- ba, ahol érdeklődött: miként szerezhetne be faanyagot? Nem tudnak segíteni — válaszolták. Elment az erdészethez, hogy vásárol szerfát, de nem kapott. Az erdészet nem adhat el haszonfát. Ami néhány keréktalpnak való volt, azt már feldolgozta. Hát mihez kezdjen, hova forduljon segítségért? Tűnődéseiből felesége hangja ébresztette fel: — Apjuk ... most jut eszembe, hogy még a cégláblát sem tetted ki — mondta az aszszony. Kovács nagyot sóhajtva csak annyit válaszolt: — Nem a céglábla a lényeg. Szűcs Ferenc kot infláció nélkül kibírjuk, megnyertük a gazdasági csatát. A vállalatoknál tovább kell emelni a termelést és növelni a termelékenységet. Szigorúbb gazdálkodást kell bevezetni a bérezésnél. ahol a legtöbb illegális megoldás volt tapasztalható. — A bank hogyan ellenőrzi, hogyan segíti a vállalatokat? — Mint mondottam, 1957 első negyedéve rendkívüli időszak. Átmeneti intézkedésekkel terhelt hónapok ezek. A bank például az 1956 évinél nagyobb eredményromlást (deficitet) nem finanszíroz egy vállalatnak sem. Vizsgáljuk a gazdaságosságot, azt, hogy a bérek kifizetését a kormány rendeletének megfelelően hajtották-e végre, bár helyes lenne a relatív bérellenőrzés újbóli visszaállítása. Az önköltségcsökkentő hitel további folyósítását szüneteltetjük, mert ez beruházásokra vezetne. Hitelt csak egész rövid, két—három hetes lejáratra adunk. Feladatunk: hogy az állami támogatásokít. a lehető legminimálisabbra szőri! suk, korlátozzuk az anyagbeszerzéseket és a felhalmozást. — Mikor szűnnek meg ezek a rendkívüli intézkedések? — Somogy megyében szépen megindult a termelés, és kisebb zökkenőktől eltekintve remélhető, hogy egy-két hónap múlva teljesen a rendes kerékvágásba jutunk. Természer tes ehhez mindegyikünk közös erőfeszítése szükséges. A vállalatoknak is azon kell lenniük, hogy a lehető legjobban csökkentsék a termelési költségeket, takarékoskodjanak az anyaggal, és szigorúan tartsák magukat a bérkifizetéseknél a fennálló törvényes keretekhez. Mi a. bank részéről azon leszünk, hogy a munkástanácsok által irányított vállalatok a lehető legnagyobb önállósággal tevékenykedjenek. Mi segítünk nekik pénzügyi dolgokban. Nem szabad elcsüggedni, de meg kell mondani, hogy komoly munka vár még az ipari üzemekre az októberi termelési szint helyreállításához — fejezte be nyilatkozatát Tihanyi elvtárs. Ismét gyártják a falusi lakosságnak a Tallér öltönyanyagot A pamutszövődpar vállalat mezőberényi üzeme kimondottan falusi igények kielégítésére megkezdte a Robi és a Tallér elnevezésű könnyű pamut méteráru szövését. Ezt agyapjúhoz hasonló könnyű, jól mosható, férfiöltönyre alkalmas anyagot igen kedvelik a falusi emberek. Még ebben a negyedévben 159 000 négyzetmétert adnak belőle a kereskedelemnek. A falun kelendő másik cikk a nagyobbméretű damasziszövésű kendő, amelyet bekötőnek neveznek. Ennek különösen nyáron van nagy keletje, amikor az ebédet tartalmazó edényt ebbe kötik, hogy a mezőre kivigyék. Az első negyedévben 60 000—70 000 métert gyártanak belőle. , I
