Somogyország, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-07 / 31. szám

г \ Csütörtök, 1857. február Ч. _______sejMOOYOgSZAG_______^ ____^ —.—. ^ Dario Niccodemi г HAJNALBAN, DÉLBEN, ESTE A NEVES OLASZ SZlNB ARAB­ÍRÓ, s egyben színtársulat igazgató, jelentős számú alkotásai ^közt — me­lyekből nem egy fényes színpadi si­kert ért meg — tekintélyes helyet foglal el a rangsorban eredetiségével ez a modern vígjáték: a Hajnalban, délben, este, vagy a dallamos olasz eredetiben: L’alba, il giorno e la nőtte. A vígjáték témája korántsem új, ám örök: a szerelem. A színpadi szerzők a világ minden táján, ezer­féleképp feldolgozták már ezt a — valljuk be — hálás témát, de olyan ügyes ötlettel és annyira újszerű fel­fogásban, mint Dario Niccodemi tet­te, még nem. Szellemes- mondaniva­lóját a színpadon csupán két ember tolmácsolja, a »Szerelem« főszerep­lői: a nő és a férfi. És épp e megol­dásban rejlik Dario Niccodemi nagy­sága. Tehetsége, boszorkányos szín­padtechnikai ügyessége, nem min­dennapi színpadi érzéke, nélkül bi­zony ez a darab a végnélküli dialó­gusok, s az ásító unalom tengerébe fulladt volna. Ugyanaznap játszódik a Hajnal­ban, délben, este, méghozzá mindhá­rom felvonás ugyanazon a színen: egy vidéki olasz nyaralóhely egyik villájának kertjében. A HAJNALI SZÜRKÜLETBEN is­merkedik meg Anna és Mario, s e szokatlan formában és időben lezaj­lott megismerkedést az egymás iránT egyre erősbödő vonzalom követi. Be­szélgetés közben Mario elmondja párbajozni készül. Kiderül az is, hogy a párbaj voltaképpen Anna miatt lesz. Nos, csoda-e, ha ezek után mór félti Anna Mariot, aki e pillanatban szemében a férfiasság, az erő és a bátorság megtestesítője. Ugye nem? Hisz Mario miatta indult a kétséges kimenetelű párbaj színhelyére... S a féltéstől már igazán nincs messze az őszinte és igaz szerelem. A második találkozás néhány órá­val később, nappal, a verőfényben tündöklő kertben játszódik le. De a nap aranyos sugarai nemcsak ra­gyognak, csillognak — kicsit ki is ábrándítanak. Másképp látják már egymást is a fiatalok. Bizony össze­zördülés, tréfásan haragos civakodás színhelye e percekben a villát övező kert. S aztán eljő az est. A hold ezüstös fényében szinte valószínűílenül el­bűvölő látványt nyújt a kicsiny park. Az esti csendet egy zongora fi­nom hangjai törik meg... A kertben Anna vár, érzi, tudja, Mario vissza­jön, és a férfi meg is jelenik. S mi­lyen édes az első összeveszés után a kibékülés!... BEVALLOM, VEGYES ÉRZEL­MEKKEL, sőt kissé talán aggódva néztem a Hajnalban, délben, este ka­posvári bemutatója elé. Nekünk, ka­posváriaknak meglehetősen szomorú A k'kor találkoztam vele, ami­­л kor még sorba kellett állni a Népszabadságért a Kossuth téri árus bódéjánál. Este jött meg az új­ság, s úgy kapkodták, mint a friss, meleg lángost. Pénzt kotrok elő a nagy szorult­ságban, míg másik kezemmel már az újságot fogom. El akarom venni, de egy kucsmás férfi majd kikapja a kezemből. No nézd csak, akarom mondani, mit tolakszik? Jut még magának is! A kucsmás felém for­dul, hátbavág és a tér megrezzen az üdvözlés súlyától. Szervusz!... Téged is lehet látni? ■— Nini... Sándor?! Be sem várja, hogy bólintsak, ka­­ronfog, becipel a volt Korona-étte­rembe. — Micsoda? ... Még tiltakozol? Nem érsz rá? ... A fenét! Pár szóra kérlek csak, hisz szeptember óta nem találkoztunk. — Elvtárs — kiáltja a pincérnek elvtárs! A felszolgáló megjelenik, s rög­tön sorolja: málna, kevert, pálinka? — Eh ... nem szeretem a ragadós vackokat, két fél pálinkát hozzon. Leteszi csontos öklét az asztalra és ahogy nevet, kilátszanak erős fo­gai. Boglyas haja, értelmes, dombo­rú homloka alól mélyenülő fekete szemeivel néz rám áthatóan. Nyí­­lik-csukódik az ajtó és a vendégek havat hordanak be a helyiségbe. A hó elolvad és kis tócsákban megáll a padló eresztékei között. Beszélge­tünk. Meséljük októbert, kivel mi történt. Kis szünet után elgondol­kozva folytatja. — Nézd... Két éve dolgozom együtt Imrével. Uey ismerem ezt az embert, mint a tenyeremet.®Ren­­des, becsületes munkás, ö a szerei­dében dolgozott, én a satupadnál. Délben — mi nem voltunk üzemi к rn vb ások — minőm emoitt ebé­deltünk, a táskánkból. Egyszer az tapasztalataink vannak már a bu­dapesti művészek vendégjátékairól. Nos, mindenekelőtt be kell vallanunk, hogy most nem csalódtunk. Ruttkay Éva és Benkő Gyula játékán, igaz ugyan, hogy egészen gyengén, az ér­ződött, a keddi előadás csupán ne­künk volt bemutató — nekik inkább nyilvános főpróba lehetett. De ha csupán ezt éreztük volna az eddigi vendégjátékokon, bizony nem mon­danánk, hogy csalódtunk a Kapos­várra leruccant pesti művészeikben... A főpróba-íz, no és talán az isme­retlen színpad és közönség tette, hogy vontatottan indult az első fel­vonás cselekménye. Idő kellett, míg felmelegednek, feltalálják magukat, hogy aztán a tőlük megszokott mes­teri alakítást nyújtsák a közönség­nek. RUTTKAY ÉVA a nézők előtt ért szertelen és játékos fiatal leány­ból hódító, kacér nővé. Most is sze­retetreméltó volt — mint mindig. J átékát könnyedség,. finomság jelle­mezte. Remek mozgáskultúrája mél­tán vívta ki Kaposvárott is a közön­ség elismerését. Egyénisége betöltöt­te a színpadot, s talán nem egyedül a rendező, hanem az ő érdeme is, hogy mindig megtalálta a színpadon azt a helyet, ahonnan leghatásosab­ban csendülhettek szavai, anélkül, hogy ebben a legcsekélyebb hatás­vadászat is érződött volna. Élt a színpadon. Niccodemi minden bi­zonnyal ilyennek képzelte Annát. Különösen jó volt Ruttkay Éva já­téka a harmadik felvonás elején, mikor egyedül volt a színen. BENKÖ GYULA Mario szerepében nagyszerűen keltette életre azt a számunkra kissé mosolyogtató fér­fit, akit megváltoztat a szerelem, a férfit, ki az első felvonásban még egyedüli értéknek a szabad életet tartja, s a harmadik felvonásban már boldogan veszi vállaira az asz­­szonyi kéz adta igát. Szerepét reme­kül felépítette, mélyen átélt játékot nyújtott. Igen kellemes volt hallgat­ni szép, érthető beszédét. Ügyesen használta ki a szerepadta humort, de játékában okosan élt vele, sehol sem túlozta. Néhol azonban úgy lát­tuk, nem egészen tökéletes még a szereptudása. Nos, a pesti bemutató­ig még pótolhatja ezt a hiányt. Já­téka nagyon tetszett az első felvo­násban, mikor kalandját meséli • el Annának, s később a második felvo­nás reggeliző jelenetében. A HAJNALBAN, DÉLBEN, ESTE rendezője, Kazán István, feladatát igen jól oldotta meg. Szép rendezői képeket komponált. Dicséret illeti meg a darab felfogása miatt is, mely mindvégig megőrizte a könyed víg­játék-stílust. A gyorsan váltakozó replikák lekötötték a közönség fi­gyelmét. A rendezést elismerés ille­ti meg a remek térkompozíciókért is. Tarr Béla díszletei jól alkalmaz­kodnak a darab hangulatához, a vígjáték sítlusához. Külön kell még beszélni a világí­tásról. Még mindnyájan emlékezünk a Csongor és Tünde előadásainak világításmegoldásaira. Akkor kaptak először leckét a jól alkalmazott vi­lágítási megoldásokra. Igen nagy fejlődés mutatkozik. Ma már a vi­lágosítók jól oldják meg feladatu­kat. Egyre inkább követik, aláfestik a szereplők játékát, egyszóval, hatá­sosan bánnak a fénnyel. S végül még valamit. Igazán di­cséretes kezdeményezés volt színhá­zunktól, hogy felkérték a Néphad­sereg Színházának művészeit: Rutt­kay Évát és Benkő Gyulát a kapos­vári vendégjátékra. Nemcsak a kö­zönség szempontjából volt hasznos a Hajnalban, délben, este előadása, úgy véljük, a kaposvári művészek is örömmel fogadták, hisz Ruttkay Évától és Benkő Gyulától lehet és érdemes is tanulni. SZÄNTÖ ISTVÁN Vitára bocsátották az Egységes Parasztifjúság Országos Szövetségének programtervezetét Az Egységes Parasztifjúság Orszá­gos Szövetségének ideiglenes szerve­zőbizottsága elkészítette az EPOSZ programmtervezetét. A kidolgozott programot az ideiglenes vezetőség a napokban elküldte valamennyi megyei, járási és helyi EPOSZ-szer­­vezetnek, valamint az ifjúsági szer­vezettel kapcsolatban lévő kulturális és sportszerveknek. Egyben felhív­ta az EPOSZ-szervezeteket arra, hogy a programot taggyűléseken, egyéb összejöveteleken bocsássa vi­tára, s az elhangzott javaslatokat és kifogásokat terjessze fel az Egy­séges Parasztifjúság Országos Szö­vetségéhez. Szorgos mtenha folyik a Zamárdi Állami Erdőgazdaság somogyvári erdészeténél A Zamárdi Állami Erdőgazdaság­hoz tartozó somogyvári erdészet 4500 hektárnyi erdő gazdája. Aki nem ismerős a somogyi erdőkben, annak a fülében kissé talán hihetet­lenül cseng, hogy a somogyvári er­dészet birodalmában a lomblevelű fák mellett tekintélyes helyet foglal el a tűlevelű erdő, a fenyő is. Ezek­ből a fenyveserdőkből kerül ki az építkezésekhez oly fontos fenyőrönk. Az októberi események a munka dandárjában érték az erdészetet. Is­meretes, hogy október elején kezdő­dik a gazdasági év az erdészetnél, s ezidőtájt veszi kezdetét az erdők­ben a téli munka. — Természetes, a zűrzavaros na­pokban nem lehetett komoly terme­lést folytatni erdőinkben — adta meg a felvilágosítást kérdésünkre Dobos Tibor, az erdészet fiatal mér­nök-vezetője. A továbbiakban azon­ban elmondotta, hogy amint helyre­állt a rend, úgy vette kezdetét a nyugalom az erdei munkások életé­ben is. Januárban már fejszecsatto­gástól volt hangos a somogyvári er­dő. Zengett, sírt a fűrész is. Ledől­tek a hatalmas szálfák. Február 1- én már a munkáslétszám megközelí­tette az ezer főt. Az erdészet közelé­ben lévő falvak dolgozói nagy szám­ban találtak munkát az erdészetnél. Megállapodott Dobos mérnök a ta­lajjavító vállalattal is, hogy a téli időszakban alig, vagy csak részben foglalkoztatott dolgozóikat engedjék át az erdészetnek. így aztán mint­egy 40 főt számláló talajjavító-brigád most a somogyvári erdészetben fog­lalatoskodik. Nem is eredménytele­nül. Jórészt az 6 munkájuknak kö­szönhető, hogy két körzet, a buzeáki és a gáji, máris teljesítette 1956—57. évi fakitermelési tervét. Persze, eb­ben a fő érdem Szabó János buzsá­­ki és Heizer János gáji kerületve­­zetőké, akik példamutatóan szervez­ték meg munkájukat. A jó példa is ragadós. A két ke­rületvezető jó munkája még szorgo­­sabb munkára ösztökéli a többi ke­rületeket is. A vezetőmérnök tájé­koztatásából megtudtuk, hogy már­cius 31-re az egész somogyvári erdé­szet teljesíti már tervét. Népgazda­ságunk, az építőipar nem vár hiába a somogyvári erdők kincsére, a szál­fákra. De ezekből az erdőkből nem­csak a fakitermelést végző munká­sok tüzelője lesz biztosítva, hanem e tűzifából jut majd a Somogy me­gyei, sőt a budapesti TÜZÉP-tele­­pekre is. ÉSSZERŰBB? Igen! Akkor miért nem csinálják?! Itt már úgynevezett objektív ne­hézségre sem lehet hivatkozni: ugyanis nincs. De nem lehet úgy sem mondani, hogy »sajna, nincs rá keret...« Objektív nehézség nincs, keret van, csak a megvalósító­készség maradt el valahol a huza­vona rengeteg útvesztőjében. De kezdjük csak az elején. Kaposvár is azok közé a szeren­csés városok közé tartozik, ahol még kellő időben létesült előregyár­tó üzem. Itt készítik a különféle épít­kezésekhez szükséges mozaik- és járdalapok nagy mennyiségét, beton­csövek sokaságát, vályúkat, kútgyű­­rűket. kerítésoszlopokat stb. Ennek a munkának elengedhetetlen alap­anyaga a kavics. Ezt jelenleg a gyé­­kényesi kavicsbányából szállítja Ka­posvárra az üzem. Bocsáttassák meg a vállalat megalapítóinak, hogy első­re, a vállalat megalakításának ide­jén nem találták ki: az üzemeltetés sokkal, de sok­kal gazdaságosabb lenne Gyéké­nyesen, közvetlenül a kavicsbá­nya mellett, abol olcsó energiát kapnának, bőven lenne helyük, gépi felszereléseiket minden ne­hézség nélkül átvihetnék oda és egy kisebb méretű szín építésé­vel készen állhatnának a termelés­re. A szállítások sikeres lebonyolí-Nem „igaz’" emberek öltözőben, máskor a szabadban, mi­kor milyen idő volt. Sokat beszél­gettünk — hát lassan öeszemeleged­­tünk. Meg van úgy is, hogy egyik ember már az első pillanatban is olyan kedvesnek, barátságosnak tű­nik nekünk, a másik, meg ellenszen­vesnek ... Na mindegy. Szóval mi hamar összebarátkoztunk. Ha vala­milyen alkatrészt kellett megmun­kálni, mindig hozzám hozta. A. satu­szorítás másodperceiben is váltot­tunk egy-két szót. Otthon pedig — társaságra vá\yik az ember — az asszonyok is valahogy összeismer­kedtek. Az ő felesége egyidős az enyémmel, nekik is egy gyerekük van, nekünk is. Később eljártunk együtt moziba, egy pohár sörre, vagy máshova. Én párttag voltam, ő nem, de egyet akartunk, soha semmi nézeteltérés nem volt közöt­tünk. Jött október, elmúlt, kisebb­­nagyobb viharokkal. Imre nagyon rendesen viselkedett, s mikor a munka felvételéről volt szó, 6 volt az egyik, aki legjobban a folytatás mellett szavazott. Szaktársak — mondta az izgatott tömegnek —, dolgozzunk, mert ez lesz a legna­gyobb csapás az ellenforradalom ar­cába. Még mosolyogtam is rajta, úgy elvörösödött, amikor ezeket mondta. Nem szokta meg a szónok­lást, de látszott, a szavak szívéből jönnek. Szerettem volna megölelni. Hát mi dolgoztunk ezután. És ak­kor ... Megáll a beszédben, elkomolyo­dik, előrehajol. — Én megbetegedtem. Egy dina­mót segítettünk fel a műhely lép­csőién, megcsúszott és a lábamra esett. Otthon kellett maradnom há­rom hétig. Ez alatt az üzemben megválasztották a végleges mun­kástanácsot. Nagyon sajnáltam, hogy nem lehettem ott, és a leg­mozgalmasabb napokat ágyban kel­lett átvergődnöm. Dehát — mind­egy!- Megyek az üzembe reggel. Olyan izgatott voltam és kíváncsi, hogy fél órával a munkakezdés előtt értem be. P. elvtársnak, a portás­nak nagyot köszönök, kiveszem a blo'kklapom, bélyegzem. Olyan fris­seséget éreztem a kezemben és olyan bizsergést már a munka után. Nagy vidáman nekirontok a portásnak. Mondja, mi újság? De 6 csali rosz­­szallóan löki felém a szót: — A haverod lett az elnök!... — Mint a tűszúrás, úgy ért ez a hang. Nem értettem a helyzetet. Imre lett az elnök? Hisz ennek örül­ni kell! Ilyen rendes, becsületes, szorgalmas fiatalembert keresve sem találtak volna. Jófejű, izig-vérig a munkásokihoz, a párthoz hű ember. Mi hát a baj? Talán éppen ez? A bajra azonban sajnos én is rá­jöttem később, a műhelyben. A szaktársak elbeszéléseiből szomorú dolgokat tudtam meg. Amióta Imre lett a munkástanács elnöke, egé­szen megváltozott. Úgy rendesen, a mi szavainkkal beszélni sem le­het vele. Lóhátról tárgyai munka­társaival, s ami még jobban bánt­ja az embereket, nem igen akar dolgozni. Az igazgató a jó s iszony kedvéért elrendelte, hogy Imrének a »közügyekben« végzett óráit az előző átlagkeresetével fizessék ki. Imre pedig járja az irodákat, ami­kor nem is kell, rendelkezik, be­szélget és nagy, felhős dolgokat mond. Úgy hinné az ember, kis hibák ezek, de mégis olyan visz­­szataszítóak a munkások szemében. Nem hagytam annyiban a dolgot. Este fogtam az asszonyt, elmentünk Imréékhez. Gondoltam, majd be­szélek én a fejével. Mit mondjak?... Feleségem sírva, én meg olyan mé­reggel jöttem el, hogy majd meg­pukkadtam. Imre olyan fölényes' volt és a felesége is, hogy nem le-' hetett nem összeveszni. Sándor félig fölkel ültéből, s ( ahogy visszaereszkedik, még a po-, harak is táncot járnak az asztalon.^ — Mondd — kiáltja felem —,{ meddig kísért ez a mánia bennün-j két? Együtt dolgoztam a műhely-1 ben egy barátommal még régen, $ 1953-ban. Kiemelték, és ment fel-f jebb, mindig feljeob Rátermett em-i bér volt nem mondom, megérde-É melte, de amikor találkoztam veleÉ ez utcán, úgy láti/iV »véletlenül«? nem ismert meg és nem < fogadta aÉ köszönésem. Akkor sokat gondol-? tam arra, aki belőlünk nőtt ki és? ezt elfelejti, — rosszabb ember, l mint aki nem is volt közöttünk ésÉ úgy fennhéjáz velünk. Most Imre ^ is így csinálja. De miárt van ez?É A nép szolgálata, szerény szolgá-r lata valahol elmosódik ezeknél azÉ embereknél. Miért van az, hogy ^ aki feljebb kerül, az már más em-f bér lesz, mint aki /olt? Peckesebb.É rátartibb, hangosabb. Ugye nem,» ezek nem »igaz« emberek. Még ak-f kor sem. ha »vonalas« szavak mö-f gé bújtatják cselekedeteiket. VagyÉ csak megszédülnek a sikertől? Ést nincs, aki bírálja őket*’ Uelsóhajt, elfordul tőlem, néz * valahová, messze, és mint-J egy magának suttogja: — Mit gondolsz, ha én... ha én is így felkerülnéd, képes volnék ilyent, így tenni?... Megrázkódik és keményen vágja a szavakat. — Nem! Én nem mernék többé az Imre szemébe nézni! SZÜTS ISTVÁN tását növelné az, hogy Gyékényes is vasúti csomópont, így a jelenlegi termelésük rövid időn belül akár megtízszereződhetne, Mondom, bo­csáttassák meg, hogy minderre csak most döbbentek rá (ki tudja, hány év után). A Somogy megyei üzem vezetősége már jóval ezelőtt kezde­ményezte az ilyetén való átcsoporto­sítást. No, de nem azért ésszerű va­lami, hogy azt rneg is valósíták!... Bezzeg ... ! A minisztériumban gyor­san kijelentették: ők is ennek a terv­nek a megvalósítását akarják ... Nincs ebben semmi kivetnivaló. Hát legyen okosabb a mester a tanítvá­nyánál. A hiba ott van, hogy a terv megvalósításával a mi­nisztériumban még mindig csak az akarják-nál tartanak. A Somogy megyei Bánya- és Ener­giaügyi Egyesülés pedig, amelynek már módjában lett volna megvalósí­tani a tervet, a »hatáskör« észbom­lasztó problémájával vívódik, és sejtelme sincs arról, hogy vajon ki adhatna rá végre engedélyt. A re­mény halvány világa alig-alig van már meg az arcukon. Utolsó szikra még: valószínű, lehelyezik a rendel­kezési hatáskört a Megvei Tanács­hoz és akkor ... (talán, ha sor kerül erre, nem kezdődik minden ismét elölről). Az üzem közben anyaghiánnyal ,bajlódik. A MÁV vagy nem szállít t elég karácsot, vagy ha igen. úgy z egész »irányvonattal«. Ekkora meny­­) nviséget persze kaposvári telepén inem tud tárolni az üzem. Fizetik j hát a szállításokhoz szükséges vago­► nők állóidejét — jó drágán ... ► Egyszer majd csak eldől végre a ► »hatáskör«, a »kire tartozik«, a »ki ► valósíthatja meg« problémája! ► Tervüket, hála derék munkájuk* ► nak, így is igyekeztek teljesíteni. ► Nehézségekkel vívódvá is elérték a 106 százalékot. Ha dia­dalmaskodott volna e vállalat át­helyezésével az ésszerű gazda­ságpolitika. ez a szám ma 300 százalék körül járhatna. 'Megdöbbentő! Csak azt nem értjük, 1 hoev akikre az üev tarfnzik eddigi magatartásukkal miért mondják ki 'mindenre a »mindegy«, a »nem szá­­'mít« átkos állásfoglalást,? Vagy so­hasem akariák kivetni a magyar gazdaságpolitika szótárából a »“Timi sem számít« szívfájdító szavát?! — Szegedi — I — Meghalt Paulus volt vezértá­bornagy. Friedrich von Paulus ve* '■mrtábomagy, aki a második világ­háborúban a sztálingrádi német csa- 1 natok parancsnoka volt, pénteken Drezdában elhunyt. * — Bécsi diák halálosvégű kísérle­te. Az egyik bécsi fogprvos 17 éves * gimnazista fia már régebben kí=ér­­tetezö+f különböző káblítási módsze­toWoi legutóbbi kísérletéért a diák életével fizetett. Amikor éd°sanvia szombaton reggel belépett a fiú szo­báiéba. a diákot feién szűrőbetétnél­­külj gázálarcai holtan találta. A diák a szűrőbetét helvére tett mull« pó1 van keresztül szívott be valószí­nűleg éthert és nvilván nem volt már erem ío-ántaní a gázmaszkot. Halálát fulladás okozta.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents