Somogyország, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-05 / 29. szám

1 4OMOGYOKHZ AG Kedd, 1957. február 5. Fagerholm finn miniszterelnök Moszkvából elutazott Leningrádba Moszkva (MTI). A TASZSZ jelen­ti: K. A. Fagerholm finn miniszter­­elnök és kísérete a szovjet kormány .meghívására öt napot töltött Moszk­vában. Február 3-án a finn vendé­gek megtekintették á Kreml törté­nelmi és építészeti műemlékeit. Kí­vánságukra megmutatták nekik V. I. Lenin dolgozószobáját és lakását is. Fagerholm miniszterelnök itt a kö­vetkező bejegyzést tette a látogatók könyvébe: »A finnek kegyelettel em­lékeznek Leninre, Lenin elismerte Finnország függetlenségét.« Február 3-án Fagerholm minisz­terelnök és kísérete a moszkvai Le­­ningrád-pályaudvarról elutazott Le­­ningrádba. Búcsúztatásukra megje­lent N. A. Bulganyin, a Szovjetunió •Minisztertanácsának elnöke. Fagerholm miniszterelnök N. A. Bulganyinnal együtt ellépett a dísz­század sorfala előtt, majd a zene­karok eljátszották a Finn Köztársa­ság és a Szovjetunió állami himnu­szát. Fagerholm'a pályaudvaron beszé­det mondott, amelyben hangsúlyoz­ta: — Hálás vagyok őszinte vendég­szeretetükért, és azért a szívélyes­ségért, amelyet ön, miniszterelnök úr, oly sok formában kinyilvánított irántunk. Különösen szeretném kife­jezésre juttatni Finnország és min­den finn ember köszönetét azért, hogy Önök minden vonatkozásban megértették finn nemzeti jellemvo­násainkat. Mindenütt és mindenki részéről igazi közvetlenség nyilvá­nult meg irántunk, s ez mindany­­nyiunkra mély hatást gyakorolt. Gamifiha «elbeszélést folytatott a Francia Kommunista Párt küldöttségével Varsó (MTI). Mint a PAP jelenti, Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára vasárnap megbeszélést folytatott a Francia Kommunista Párt Központi Bizott­sága küldöttségének tagjaival: Etien­ne Fajon-nal, Raymond Guyo-val és Gustave Ansard-ral, a Francia Kom­munista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagjaival, valamint Fernand Dupuy-vel, a köz­ponti bizottság tagjával. Megnövekedett a külföldről érkező és külföldre menő csomagforgalom Mostanában a külföldiek gyakrab­ban küldenek csomagokat magyaror­szági hozzátartozóiknak. A külföld­ről érkező csomagforgalom már a múlt ősszel is emelkedett, most azon­ban, hogy a közfogyasztási cikkekre eltörölték a vámot, még inkább meg­növekedett. Hatszor annyi külföldről jövő csomagot kézbesít a posta, mint 1954-ben. A külföldi ajándékokat a magya­rok sem hagyják viszonzás nélkül, a Nemzeti Bank deviza-osztályán ugyanis mind többen kémek enge­délyt, hogy csomagot adhassanak fel külföldre. Magyarországról 250 fo­rint értékig lehet ajándéktárgyakat, népművészeti és háziipari készítmé­nyeket küldeni. Eddig erre évente háromszor, húsvét és karácsony előtt és augusztusban volt alkalom. Most a csomagfeladás időpontjának nem szabnak határt, sőt. az sem jelent már megkötöttséget, hogy csak köz­vetlenül az üzletekben vásárolt tár­gyakat csomagolhatják be, hanem az ajándékozók a vitrinjükből is kive­hetik meglévő kézimunkájukat, dísz­tárgyaikat és azokat is elküldhetik. Az utóbbi időben naponta több száz csomagot vesz fel külföldre a posta. Általában kilencszer annyit külde­nek, mint a korábbi években. Ä romái választások Bukarest (MTI). Románia vasár­nap megválasztotta új parlamentiét. A bukaresti rádió jelentése szerint egyes helyeken a szavazatok 100 százaléka, Bukarestben 94 százalé­ka a Román Munkáspárt által veze­tett egységlistára esett. A lista 437 képviselőjelölt nevét tartalmazza. A képviselőjelölteket mind megválasz­tották. A jelöltek legtöbbje a mun­káspárt tagja. Egyesek a nemzeti kisebbségek, vagy más volt pártok képviselői. Ezenkívül a lista tartal­mazza több olyan jelölt nevét is, akiket a közelmúltban »rehabilitál­tak«. A választáson 10 800 000 lakos kapott választójogot. A bukaresti rádió szerint a vá­lasztás a legteljesebb rendben folyt le. APRÓ ANTAL TARTOTT PÄRTNAPOT AJKÄN Az MSZMP ajkai intézőbizottsága vasárnap délelőtt szabad pártnapot rendezett. Az ajkai iparmedencéből mintegy 700 kommunista és párton­­kívüli érdeklődő gyűlt össze, hogy meghallgassák Apró Antalt, a forra­dalmi munkás-paraszt kormány ipar­ügyi miniszterét. Apró Antal az ajkai dolgozók hoz­zá eljuttatott kérdéseire válaszolt. Válaszai során részletesen elemezte az október 23-án kezdődött esemé­nyeket, azok előzményeit, s több kér­déshez kapcsolódva foglalkozott az értelmiségiek kérdésével. A jelenle­gi helyzettel kapcsolatban a munkás­­tanácsok és a szakszervezetek szere­péről beszélt, majd a Magyar Szo­cialista Munkáspártra vonatkozó kérdésekre válaszolt. Hangsúlyozta, a párt igyekszik kijavítani azokat a hibákat, amelyeket a Magyar Dolgo­zók Pártja egyes vezetői elkövettek. NAGYSIKERŰ PÁRT AKTIV A BÉKÉSCSABÁN Vasárnap délelőtt Békéscsabán a Jókai Színházban pártaktíva ülést rendezett a Magyar Szocialista Mun­káspárt Békés megyei városi és me­gyei intézőbizottsága. Marosán György, az MSZMP Ideiglenes Köz­ponti Bizottságénak tagja tartott elő­adást. A Viharsarok kommunistái külö­ncsen nagy örömmel hallották azt a bejelentést, hogy a párt és a kor­mány olyan légkört teremt, amelyben a nép ellenségei félni fognak, de a kommunisták és a becsületes dolgo­zók nyugodtan dolgozhatnak. Az előadás után számos kérdés hangzott el, amire Marosán György részletesen válaszolt. Nehru: INDIA NEM ENGED BE TERÜLETÉRE KÜLFÖLDI CSAPATOKAT Uj-Delhi (MTI), Nehru indiai mi­niszterelnök Delhiben beszédet mon­dott egy választási gyűlésen. A je­lenlévő százezer ember előtt — az AP szerint — kijelentette, India »nem fogja megengedni, hogy akár egyetlen külföldi katona is területé­re lépjen«. — Elég tapasztalatot szereztünk a külföldi csapatokról és nem fogjuk megengedni, hogy India területének bármely részén, bármilyen ürüggyel még egyszer megjelenjenek — mon­dotta Nehru. Az indiai miniszterelnök szavai ar­ra az ENSZ-ben elhangzott pakisz­táni javaslatra vonatkoztak, amely­nek értelmében a népszavazáshoz vezető első lépésként az ENSZ-csa­­patok váltanák le a Kasmírban tar­tózkodó indiai és pakisztáni csapa­tokat. FURCSA REKORDOK Az USA-ban Kevin Sheehan nemrégiben új világrekordot állí­tott fel a megállás nél­küli folytonos beszéd­mondásban. 133 órát szónokolt egyfolytában. (A történethez tarto­zik még, hogy a na­pokban elmondotta éle­te legrövidebb beszé­dét is, amely a követ­kező két szóból állt: »Semmit, uram.« Ezt a két szót a bíróság előtt mondta el, amely 2 évi börtönre ítélte, mert betétkönyvet hamisí­tott.) Philadelphiában meg­rendezték a sírás vi­lágbajnoki versenyét. A furcsa versenyt Agatha Wilier 28 éves szabónő nyerte. meg, 44 percig egyfolytában sírt. Jutalmul kapott egy babérkoszorút és 500 dollárt. (Ennek a versenynek az volt az érdekessége, hogy a bajnoknő vetélytársa, Jenny Smith, még job­ban tudott sírni, de a versenybíróság észre­vette, hogy a lány zsebkendőbe csavart reszelt tormát szoron­gatott az orra előtt.) Azt már hallottuk, hogy híres embe­rek pénzt kaptak autogramjukért. De ahogyan Milo Malagoli olasz ökölvívóbajnok járt, arra aligha talál­hatunk feljegyzési a krónikában. Amikor legutóbb legvőzte egyik neves ellenfelét, százan is megrohanták, hogy írja be nevét emlék­könyvükbe. Az egyik »emlékkönyvről« azon­ban később kiderült, hogy csekkfüzet volt, s a bank az élelmes "gyűjtőnek« 300 ezer lírát fizetett ki — Ma­lagoli pénzéből. Allan Brag, fiatal amerikai farmer a kö­vetkezőképpen próbál­ta elnyerni szíve vá­lasztottjának szerel­mét: körülbelül 100 méter széles dombol­dalt megtisztított és hatalmas betűkkel be­leszántotta a földbe a leány nevét. Az eke útját fűmaggal szórta be, majd virágot ülte­tett közé. Úgy látszik, nemcsak a középkor­ban voltak »nagy sze­relmek«! Jugoszláviában is él­nek furcsa külsejű em­berek. Ilyen például Albu Nikola bánáti földműves, aki 212 ki­lós. A súlyát bizonyá­ra jó étvágyának kö­szönheti, mert minden megerőltetés nélkül ké­pes együltében hat ki­ló bárányhúst elfo­gyasztani. s melléje még két kiló kenye­ret. A lánya sem ma­rad el mögötte, még 20 éves sincs, de már 113 kilót nyom. Az angol Dosset grófságban W. Mary grófnő születésnapi ün­nepséget hirdetett meg. Nem saját magát, ha­nem kedvenc lovának 40. születésnapját ün­nepelték meg. Ebből az alkalomból 14 lovat és 4 kutyát hívtak ven­dégségbe. A lovak zab­ból készült tortát kap­tak ebédre. Mary gróf­nő a »lakoma« után — egyes rosszindulatú gyanúsítgatások meg­cáfolására — orvosi je­lentést adatott ki, mi­szerint ő teljesen be­számítható, nem szen­ved semmiféle agybán­­talmaktól Egy 17 éves ameri­kai lány felvételre je­lentkezett az annapo­­lisi tengerészeti akadé­miára. Mivel itt csak férfiak tanulhatnak, az igazgató megígérte ne­ki, javasolni fogja a kongresszusnak, hogy nyissanak női akadé­miát is. Szóval a gomb már megvan, csak a kabátot kell megvenni hozzá Collecardont olasz városkában a napok­ban egy színtársulat bemutatta a »Noé bár­kája« című bibliai tár­gyú színművet. Az elő­adás valóban »bibliai« hangulatban zajlott le. Elrepedtek a vízveze­­tékcsövek és a víz pillanatok alatt elön­tötte a termet. Sokan a bárkára próbáltak menekülni, de ezúttal — a bibliai legendával ellentétben — ide is be­hatolt a víz. Meteorit hullott az Indiai-óceánon egy szovjet hajóra Moszkva (MTI). A TASZSZ közli: Az Izrail nevű szovjet hajó útban van Kalkuttából Odessza felé. A ha­jót január 29-ére virradó éjjel az Indiai-óceánon, Szokotra szigetétől száz mérföldnyire fényáradat borí­totta el. Az előárbochoz meteorit ütődött. A tengerészeknek sikerült a fedélzeten megtalálniuk egy 17,7 gramm súlyú, 40 milliméter hosszú, 25 milliméter széles repeszdarabot. Krinovnak, a Szovjetunió Tudomá­nyos Akadémiája meteorit-bizottsá­ga tudományos titkárának vélemé­nye szerint a meteorit bizonyára na­gyobb volt a fedélzeten talált re­­peszdarabnál, de az előárbocba üt­közve szétzúzódott és nagyobb része a tengerbe zuhant. Újból győzött a Honvéd a Flamengo ellen A Dél-Amerikában tartózkodó Bp. Honvéd labdarúgócsapata Rio de Ja­­neiroban játszotta negyedik brazíliai mérkőzését. Ezúttal is a Flamengo veit a magyar csapat ellenfele, mely ellen 3:2-re győzött. A mérkőzést 34 fokos rekkenő hőségben játszották, amelyet a vendégcsapat csak nehe­zen tudott elviselni. Ilyen adag hazugság meg egy elefántnak is sok! TAKEANT, a hollywoodi fflmek közismert hősét legtöbbször elefán­tok segítették ki, ha nehéz helyzet­be került. Tarzan éles kiáltására csapatokban siettek segítségére. Ez azonban mind semmi ahhoz képest, amilyen szolgálatot ezek a nagy da­rab állatok Romain Gary francia ‘írónak tettek. Gary igen nehéz hely­zetben volt, amikor azt a feladatot tűzte maga elé, hogy lejáratja az af­rikai népek nemzeti felszabadító mozgalmát, viszont ő maga a huma­nista nemes pózában tetszeleg to­vábbra is. Az elefántok segítettek rajta. »Az ég gyökerei« című regé­nyében az elefántok főszerepet ját­szanak. Azt mondják, az elefántok szerencsét hoznak. Romai» Gary könyvét 1956-ban Goncourt-díjjal tüntették ki. 'Miről szól ez a regény? A cselek­ményt röviden a következőkben fog­lalhatjuk össze: Morei, a regény hő­sé , Francia Egyenlítői Afrikában mozgalmát, akar szervezni az elefán­tok megvédésére. Amikor rájön, hpgy kezdeményezése nem talál megfelelő támogatásra, fegyvert ra­gad. Még néhány ember csatlakozik Morelhez, s a kis csapat bosszút áll mindenkin, akinek valami köze vaa az elefántok pusztításához. A gyar­mati hatóságok üldözőbe veszik Mo­rei csoportját. Az ügy nagy port rcr felsírnak róla a lapok is és a világ mindén részéből újságírók érkeznek á • vidékre, ahol az események le­játszódnak. Ekkor, a helyi »nacionalista« moz­galom vezetői elhatározzák, hogy ki­használják Morei népszerűségét. Mindqssze az a baj, hogy Morei csak az »elefántokért« harcol és nem han­goztat gyarmatellenes jelszavakat. A vezetők szükségesnek tartják, hogy végetvessenek a kétértelmű helyzet­nek és ezért kiirtják az összes ele­fántot, amikor a nagy szárazság ide­jén a Kuru-tó mellett gyűlnek ösz­­sze az állatok. Morei és kis csoport­ja ezt már nem tudja megakadályoz­ni. A gyarmati hatóságok tovább ül­dözik Moreit, aki végül kénytelen a dzsungelbe menekülni Ne Doloval, a néger diákkal, aki szintén »nacio­nalista«. Ne Dolo szerint a négerek felszabadításának propagandája ér­dekében végezni kellene Moreilel, »6 lenne az első fehér ember, aki életét adta Afrika felszabadításáért«. Röviddel később a kairói rádió je­lenti, hogy Morei meghalt, »üldözése közben a francia gyarmatosítók meg­ölték«. ENNYIBŐL ÁLL A TÖRTÉNET. Nem is menne túl a szokásos ka­landregények határán, ha a szerző nem szőtt volna közbe filozófiai el­mefuttatásokat, amelyeknek az a céljuk, hogy megértessék az olvasó­val: nem közönséges regény, hanem allegória ez a mű. Morei az elefántokat védelmezi. De ezek távolról sem közönséges elefán­tok. Gary a regény előszavában így ír: »Hiszek az egyéni szabadságban, a türelmességben és az ember jogai­ban. Lehetséges, hogy hőseim divat­jamúlt, anakronisztikus elefántok, egy múltbatűnt geológiai kornak, a humanizmus korának nehézkes, élő maradványai«. Ez a gondolat külön­féleképpen variálva többször felouk­­kan a könyv lapjain. Az egyik hős így elmélkedik: »Tegyük fel, azzal kezdik, hogy úgy beszélnek az ele­fántokról, mint túlságosan nagy, túlságosan nehézkes állatokról, ame­lyek kidöntik a telefon-oszlopokat, eltapossák a vetéseket. Azt mond­ják, hogy az elefánt anakronizmus, s azzal végzik, hogy ugyan így beszél­nek a szabadságról, végül az ember és a szabadság is nehézkessé vá­lik ...« A szerző arra törekszik, hogy a kérdésre: »Mi az elefánt?« Az ol­vasó habozás nélkül így válaszoljon: »Az egyéni szabadság, a türelem, az emberi jogok«. Morei, az elefántokat védelmezve — bármennyire különös — e nagy humanista fogalmakért küzd. S hon­nan fenyegeti őt a legnagyobb ve­szedelem? A »jó« gyarmati rendszer­ben vadásznak ugyan az elefántokra, ám a vadászat jogát a törvény kor­látozza. De ha a gyarmatellenes moz­galom harcosai is beavatkoznak az »elefántokért« vívott küzdelembe, a szimbolikus állatok elpusztulnak. A következtetés, amelyet Gary az olvasónak ajánl, egyszerű: nem any­­nyira a gyarmati rendszer fenyegeti az egyéni szabadságot, a türelmet és az emberi jogokat, mint inkább azok, akik a gyarmatosítás ellen harcolnak. Romain Gary nemcsak az elefán­tok kiirtásával akarja igazolni ezt az állítást — Vaitari, a gyarmatelle­nes mozgalom egyik afrikai vezetője pusztítja el az állatokat —, hanem más fogások egész sorozatával is. Gary véleménye szerint a nemzeti felszabadító mozgalomnak egyetlen­egy indító cka van: diktátorságra tö­rekvő vezetőinek határtalan becsvá­gya. »Végeredményben — vélekedik Morei a gyarmati népekről — én hi­szek abban, hogy a gyarmatosítás nem volt elég kemény iskola szá­mukra ahhoz, hogy valamit is tanul­tak volna ... Még sok mindenre rá kell jönniük .. Erről saját fajtájúk emberei gondoskodnak. Ha üt az óra, lesznek saját führereik és ducéik, s ebben az órában a vér kiáltani fog ereikben, hogy megköveteljék a ter­meszei tiszteletét, s ebben az órában ezt meg is fogják érteni«. A szerző és hőse megnyugtatja mindazoknak lelkiismeretét, akik túlságosan jól tudják, hogy mi a gyarmat: endszer: természetesen a gyarmatosítók nem angyalok, de igazi ördögö • r áiyáznak a helyükre. 1956 végén az algériai háború és az egyiptomi kaland miatt nagy szük> ség volt arra, hogy ilyen »nyugtató cseppet« dobjanak a francia könyv­piacra. A BURZSOÄ KRITIKUSOK han­gosan üdvözölték Gary könyvét. Csak attól tartottak, hogy az orvos­ság nagy terjedelme miatt nem lesz népszerű: 450 oldal — elefántnak va­ló adag. De a Goncourt-díjat odaítélő zsűri kisegítette Garyt: »Az ég gyö­kereiét agyonreklámozták. A »Fi­garo littéraire« még szemére is veti a zsűrinek, miért nem szította fei^ a szenvedélyek és vélemények harcát amely annyira tetszik az »európai­aknak«, miért döntötte el a kérdést a szavazás első meneténél, amikor pedig a zsűri tagjai »kétórás harc '.t játszhattak volna meg és свал a sza­vazás tizennyolcadik menetében kel­lett volna Romain Garyt kihúzni az urnából« Mi volt az oka a habozás nélküli döntésnek? André Rousseau, a »Fi­garo littéraire« szemleírója a zsűri döntését- követő számban így ír er­ről az irigylésreméltó határozottság­ról: »Mindenekelőtt a széles közön­ségnek szánt, romantikus szósszal körített ideológiai aktualitás«. André Rousseau nem szeret ismétlésekbe bocsátkozni, s ezért a folyóirat egyik októberi számát ajánlja az olvasó fi­gyelmébe, amelyben már részletesen elemezte Gary regényét. Természe­tesen itt is azt olvashatjuk, hogy »Vaitari szudáni nacionalista, akit Nasszer babérai nem hagynak nyu­godni«, s a szemleíró azt állítja, hogy »a fehérek végeredményben ke­vesebb rosszat követtek el, mint a fehérek iskoláját végigjárt feketék«. Ezért történt, hogy a zsűri — Rous­seau kifejezésével élve — »nem me­hetett el ilyen nagy vad mellett«. Figyelemre kellett méltatni és meg kellett jutalmazni Gary kivételes »becsületességét«, hiszen az író a re­gény előszavában figyelmeztette az olvasókat, hogy a könyvben leírt események soha nem történtek meg. A SZERZŐNEK ez utóbbi meg­jegyzése, véleményünk szerint, fon­tos szerepet játszott a Goncourt-díj odaítélésében. Ha olyan események­ről írt volna, amelyek valóban meg­történtek Afrikában, akkor a re­gény André Rousseau és társai kö­rében elvesztette volna »égető poli­tikai aktualitását«. Gary regényének időszerűsége abban rejlik, hogy el­vonja az olvasó figyelmét korunk igazi problémáiról, a gyarmatrend­szer válságáról és burkolt formában a gyarmati népek védelmezőinek áb­rázolja a gyarmatosítókat, akik a »kevesebb bajt« okozták. A gyarmatosítók napjainkban még ilyen engedményekre is 4é :zek, csakhogy megmaradhassanak a tör­ténelmi küzdőtéren. A gyarmatosítás egyik vereséget a másik után szenvedi. Gary regényé­nek kitüntetése is ezt tanúsítja vég­eredményben. Igazi erkölcsi támasz hiányában (és honnan is lenne ez?) szimbólumokhoz és allegóriák \:z fo­lyamodnak. »Az ég gvöker»1«-h:z ha­sonló regényeket azért írják, íréit a gyarmatosítók félnek az esemé­nyektől, amelyeknek gyökerei mé­lyen a földbe nyúlnak. André Rousseau Gary és hőié pa­­tétikus kérdésével fejezi be ismerte­tését: »Hánvan vagruck?« v rm­­ga adja meg a választ: »Kevesen.« De azt is hozzátehette volna* »Es minden nappal kevesebben leszünk«. (A »Lityeraturnaja Gazeta« cikke.)

Next

/
Thumbnails
Contents