Somogyország, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-27 / 48. szám

Szerda, 1957. február 27. S OMOfi YOKS 7Л G ____ S NAGY A BIZAKODÁS a Fonói Gépállomáson Kés n állnak a tava s xi munkára Az ellenforradalom tobzódása alatt a Fonói Gépállomás előtt lobogó vörös zászlót durva kezek leszaggat­ták. Ma azonban már újra ott lobog, hirdetve, hogy az. ellenforradalom Fonóban is vereséget szenvedett. S a gépállomáson folyik a munka. A gépállomás dolgozói szorgalmasan dolgoznak, hogy ebben az évben még nagyobb megbecsülést szerezenek a gépállomásnak, mint az elmúlt évek alatt. Az udvaron kijavítva sorakoznak a traktorok, mintha szemlére ké­szülnének. Szemle • ugyan nem lesz, de a kivonulás előtti utolsó próbákat itt tartják meg. Egymás után dübö­rögnek fel a traktorok motorjai és szerelők, vezetők figyelmesen hallgat­ják, nézik hol van hiba, hol kell még javítani. Harmincnégy szántó és ti­zennégy univerzál traktor bizonyítja, hogy a gépállomás dolgozói a téli hónapok alatt sem tétlenkedtek. Lelkiismeretes gépjavítás Az elmúlt években sok baj volt amiatt, hogy a gépeket nem elég lel­kiismeretesen javították meg. Ez az­tán éppen a legnehezebb dologidők­ben okozott pótplhatatlan mulasztást. Hogy ezt megelőzzék, úgy osztották el a gépjavítási munkákat, hogy a brigádok és traktorvezetők a saját brigádjaik gépeit javították kl. S így aztán természetes, hogy minden bri­gád lelkiismeretes, pontos munkát, végzett. Jó munkájáért elismerés illeti a Pataki-brigádot, amely szám szerint és minőség szerint is a legjobb mun­kát végezte; valamint Takács Dénes szerelőt és Nidermajer József brigád­vezető elvtársat brigádjával együtt. Munkájuk pedig nem volt könnyű'. November, december hónapban áramhiány, anyaghiány és a közle­kedési akadályok miatt nehezen ment a munka. Ezért a legtöbb mun­kát január és február hónapban kel­lett elvégezni. Köszönettel emlékez­nek meg a gépállomás dolgozói a ta­­szári honvédségről, amely egy agre­­gátort adott kölcsön, s így nemcsak a gépállomást, de a falut is el tudták látni árammal. Akadályozta még a munkát az is, hogy a hengereket Pestre kellett vinni fúratni. Ez ma már megoldódott. Villany is van, a hengereket is kifúrják Kaposvárott, s így gyorsabban haladhat a javítási munka. Minőségi munkát akarnak Négy brigád vesz részt a ta­vaszi munkákban. Nagy a gépállomás területe, 18 község határát kell rész­ben megművelni. Ebben az évben már el is végeztek 400 hold mély­szántást. Pol József, aki Baté község­ben dolgozik, már eddig egymaga 145 holdat szántott fel. Munka van bőven, hiszen a dolgozó parasztok már eddig 680 holdra kötöttek szer­ződést a gépállomással, pedig lénye­gében most kezdték el a szerződések megkötését is. Az udvaron a dübörgő traktorok Tíz forint először... — Húsz forint másodszor ... — Nekem ötvenöt is megér ... — Ért nyolcvanat adok érte .,. — Én meg kilencvenötöt... — Legyen kilencvenhat... — Senki többet? Haris Vince, a volt termelőszövet­kezet könyvelője kérdőn néz a kö­rülötte álló emberekre, majd így szél: — Akkor hát Nemes Lajosé kilencvenhatért... Nemes Lajos nagy nehezen oldal­ra fordítja a súlyos cementedényt, alaposan körülfundálja, s megelé­gedetten indul a többiek után a ko­csiszín felé. Hűvös szél söpör végig az udva­rán, a nap is csak néha bújik elő az ólomszürke, felhők alól, de sugarai hidegek, halványak. Megered az cső is, s csípősen vágódik az embe­rek arcába, akik fázósan behúzzák nyakukat a télikabátba és borús tekintettel merednek a kocsiszínben átló sárga hintára. — Ezt ne árverezzük el — szól az egyik idősebb, kucsmds bácsi — várjunk még vele... Inkább majd vigyük el a vásárra .... A többiek egyetértőén bólintanak, s komoran, hallgatagon mennek to­vább. Ki tudja, melyikük mire gon­dol most, amikor közös vagyon­tárgyaikat árverezik. A gazda — a volt XJj VI Termelőszövetkezet tag­sága — árverezi el saját vagyonát, ilyen példa még nem volt Kapos­­hömokon. Szomorú látvány ... Valamikor a tőkés világban nem volt ritka, hogy dobra verték egy­­egy elszegényedett, eladósodott pa­mellett beszélgettünk az indulásra váró traktorvezetőkkel. Nidermajer elvtárs brigádvezető elmondja, hogy ebben az évben sokkal lelkiismere­tesebben készültek fel a munkákra, mint az előző években. Jók a trak­torok — mondja —, a feltételek adva vannak, hogy jó munkát végezzünk. Brigádjában dolgozik Hetzman Fe­renc traktorista. Hetzman elvtárs párttag, s párttaghoz illő komoly­sággal, lelkiismeretességgel készül munkájára. Ráksiba indul. Zsebében 150 holdról szóló szerződés, ö így vélekedik: most jobban meg kell fogni a munkát mint eddig. Minősé­gileg is, mennyiségileg is. Hetzman olvtárs az elmúlt évben havonta 1400 forintot keresett. Ebben az év­­oen többet szeretne. Ez rajta is mú­lik. Néhány szót váltottunk Kovács Imrével, aki a gépállomás legöregebb traktorosa. Húsz éve, szinte gyer­mekkorától szántogat. Rengeteg ta­pasztalattal rendelkezik, amelyeket szívesen ad át most is a fiatalabb traktoristáknak. Még néhány szó, az utolsó csavarmeghúzások és a trak­torok egymás után gördülnek ki az udvarról. Segíteni a gépállomás vezetését Kinyás Sándor főgépész elvtárssal, a gépállomási pártszervezet ideig’e­­nes intézőbizottságának elnökével is beszélgettünk. Elmondta, hogy a gópál'omás pártszervezete január közepén alakult meg, öt taggal. Most már kilencen vannak. Igaz, ez is elég kevés, hiszen az MDP-nek 43 tagja volt a gépállomáson. Kinyás elvtárs azonban azt mondja: — le­gyünk kevesen, de akik közénk jön­nek, azokkal erősödjön pártunk. Л régi MDF-tagokhal, akik ma még várakozási állásponton vannak, ál­landóan beszélgetünk és számítunk arra, hogy még 15 elvtárs megtalál­ja a hozzánk vezető utat. A gépállomás pártszervezetének feladatáról ezeket mondja Kinyás elvtárs: a kommunisták feladata, hogy élenjárjanak a munkák minő­ségi elvégzésében és példamutatá­sukkal erre serkentsék a pártonkí­­vülieket is. Nagy feladata a kommu­­nií,iáknak, hogy segítsenek a gépál­lomás vezetésében, az önállóság mindenkitől megkívánja a segítséget. Jó a hangulat, nagy a bizakodás a Fonói Gépállomáson. Kommunis­ták, pártonkívüllek egyaránt helye­sen látják, hogy a gépállomások ezentúl csak úgy tudják megállni he­lyüket, ha többet és jobban dolgoz­nak. Hogy a Fonói Gépállomás ezt meg tudja valósítani, ezért harcol, ezért iparkodik a gépállomás minden dolgozója. Hiszen a cél megvalósít­ható: többet, jobban dolgozni, többet keresni és jobban élni. Ennek eléré­se mindnyájuk munkáján, összefogá­sán múlik. Szalai László. 3C\ törődik velük? ÍV- emrég az iskola padjaiban ül­­■*-’ tek, gyerekek még. Tanulni, szórakozni, élni vágyó ifjak. Jóked­­vűek, rosszak, kicsit komolykodók, kicsit csibészek. Szeretnek játszani, olvasni, veszekedni, moziba járni és nem vetik meg a kártyák, a »piff­­puíí-regények« rémvilágát sem. És uram bocsá’, elvárnák, hogy valaki törődjön velük. Egyszóval életreva­ló fiatalok. Vannak vagy nyolcvanan, de a nyolcvan ipari tanuló közül alig akad valaki, aki jól érezné magát a munkásszálláson. Unatkoznak. Amúgy is túl sok a szabad­idejük. A téli idény alatt elméleti oktatás folyt a szálláson, s nem egyszer előfordult, hogy 1—2 órát tartottak csak. Délután 1 órától min­dig szabadok. Panaszkodnak rájuk, hogy rosz­­szak, zabolátlanok. Verekednek, s ami ezzel együtt jár: törnek-zúznak. Ha megkérdezik őket? Ök sem maradnak adósak a panasszal. Sok minden fáj, és sok minden hiány­zik nekik. Igaz, moziba járnak rendszeresen, (vagy legalábbis azt mondják, hogy oda mennek), de vajon ez kielégít­heti egy 14—15 éves fiú igényeit? Nem! Olvasnának. Többet és job­bat. Van könyvtáruk is, csak ép­pen hogy nem kell senkinek. A 180 kötet ott porosodik a szekrényben, alig akad olvasója. Talán 10—12 fiú olvas, de ők is únják már. Azt mondják: ez a könyvtár nem nekik való. Noválc Lajcsi — aki pedig nagyon szereti a könyvet — úgy mondja: nincs, ami nekünk tetszene, ami ér­dekelne minket. Igaza van. Külföldi Hogyan dolgozik Jugoszlávia egyik legjobb üzemi munkástanácsa? A ZÁGRÁBIAK BÜSZKÉK ARRA, hogy az or­szág legnagyobb villamossági gépgyárát, a »Rade Koncsar«-t majdnem minden külföldi vendég meg­tekinti. Azt mondják ugyanis, aligha van az országban még egy munkaközösség, amelyikben ilyen tökélete­sen megszervezték az önigazgatást. A gyár önigazgatási szerveiben közvetlenül több mint 400 dolgozó vesz 'részt. A központi munkástanács­nak 61, a 11 üzemi munkástanácsnak pedig kb. 240 tagja van. Ezenkívül nagyszámú munkás vesz részt a munkástanácsok különféle bizottságaiban is. A gyárnak egyébként mintegy 4000 munkása van, s ezek közül 2500 ifjú és leány. Ha a fenti számada­tokat figyelmesen vizsgáljuk, azt látjuk, hogy minden tizedik munkás közvetlenül résztvesz a termelés irá­nyításában. Érdekes, hogy az igazgató-bizottság és a munkástanács elnöke mindössze 28 éves. A jugoszláviai munkástanácsok egyik igen komoly problémája, hogy nem fordítanak elég gondot az ülé­sek előkészítésére. Megtörténik pl. az, hogy az ülést nem a munkástanács elnöke hívja össze, továbbá, hogy nem közük előre a napirendjét stb. A »Rade Koncsar« gyárban döntő fontosságot tulajdonítanak az ülés előkészítésének. Azt vallják: ettől függ az ülés sikere. A központi munkástanács háromhavonként rend­szeresen áttanulmányozza a tervteljesítéseket. Hogy a tanács tagjai minél jobban megismerkedjenek a tervteljesítéssel és a problémákkal, minden hónapban rövid tájékoztató közlönyt kapnak, amely részletesen ismerteti a tervteljesítést és a következő hónap fel­adatait. Ezenkívül minden hónap 20-ig részletes tá­jékoztatót kapnak a gyár szervező-elemző osztályától általános magyarázatokkal, grafikonokkal, s ily mó­don. ha fennakadás történik a termelésben, a munkás­­tanács tagjai idejében intézkedhetnek. A munkástanácstagok az ülések után munkásgyű­­léseken ismertetik választóik előtt a határozatokat, ez alkalommal rövid jelentést is adnak a munkás­­tanács tevékenységéről. Az üzemi munkástanácsok közvetlenül értesülnek a központi munkástanács ülé­séről, mert az üzemi munkástanácsok elnökei kötele­zően részt.vesznek a központi tanács ülésén. Az üzemi tanácsok különben minden hónapban tartanak összejövetelt, s határozataik egy-egy példá­nyát eljuttatják a kommunisták szövetsége alapszer­vezetének, a szakszervezeti csoportnak és az ifjúsági szervezetnek. Az üzemi és a központi munkástanácsok mellett különféle munkástanácsok működnek. A központi ta­nácsnak pl. hét bizottsága van: lakás-, továbbképzés-, fizetés-, tájékoztatás-, kérvény-, műszaki- és káder­ügyi bizottság. Ezek mind önállóan dolgoznak. Figye­lemmel kísérik a termelés adatait, elemzéseket végez­nek és javaslatokat adnak a munkástanácsnak egyes problémák megoldására. Hogy ez minél tökéletesebben történjék, a gyár vezetősége köteles minden szükséges adatot ^megadni a bizottságoknak, s az egyes szakelő­adók kötelesek résztvenni a bizottsági üléseken. A munkástanácsülések előtt a tanács elnöke tanács­kozik az egyes bizottságok elnökeivel. A GYÁR MUNKAKÖZÖSSÉGE most azon tanács­kozik, hogy még további szakbizottságokat szervez­nek, így a többi között javasolják az életszínvonal­ügyi bizottság létrehozását. A munkástanács ülésein mindig élénk és tartal­mas vita folyik. A dolgozók magukénak érzik az üzemet, következetesen harcolnak célkitűzéseik meg­valósításáért. írók művei mind, magyar alig akad- Móricz-, Mikszáth-, Jókai-könyvelqit szeretnének olvasni. Sokan az olcsó könyvtár kiadásai iránt érdeklőd­nek, mások a szakmai könyveket hiányolják, mert abból is alig van talán 10 darab. Ha akadna egy-egy Verne-könyv, még talán Király La­jos is lemondana az »egy ütésre hat halott« regényekről. És általá­ban ifjúsági regény kellene, érdek­feszítő, izgalmas ... Nincs. Inkább «bunyóznak». Van valami más lehetőség, hogy hasznosan töltsék idejüket? Ó, hogy­ne. Van szép kultúrtermük ... Csali most iskolának használják. Ping­pongozni sem lehet benne mert a termet telerakták fapadokkal. Na és a ping-pong asztal jelenleg fali­tábla szerepét tölti be ... Azelőtt csak volt néha egy-egy rendezvény. Színdarab, villámtréfa, orvosi, építészeti előadások filmve­títéssel. De október óta semmi. Azaz hogy vezetőik dicséretére legyen mondva — megnézték a Csongor és Tündét, meg a Csárdáskirálynőt. De valahogy nem engedett fel a fagy a szivekben, nincs ki törődjő* velük. Szinte elképzelhetetlen. Egy olyan nagy vállalat, mint a Somogy megyei Építőipari, sokat adhatna. Hallottuk, nagyszerű kultúrgárdája is van a vállalatnak, most a. Marina grófnőre készülnek és »tájolnak«. Hogy a színjátszók tjöbbsége nem a vállalattól kerül ki? Hogy a szak­­szervezet »kisajátította« őket, s az együttesnek csak a neve Építőipari Vállalat Kultúrcsoportja? Igazán csekélység. De mi haszna van belő­le a vállalat dolgozóinak? Vagy ha szabad hozzátenni: az ifjúmunká­soknak? Semmi. Jó lenne egy kis csoportot szer­vezni a munkásszálláson, s éppen a »vágyak« taníthatnák meg szóra­kozni és szórakoztatni a fiúkat. De ez valahogy nem oly népszerű dolog, meg nehéz is. Bálint Andrásné, a kultúrfelelős azt mondja: »ne ala­kítsanak kultúrcsoportot a fiatalok, mert azoknak most tanulni kell«. És tegyük hozzá: ne olvassanak, ne sportoljanak, ne művelődjenek, ne hallgassanak rádiót. Az iparita­nulók csak tanuljanak és legyenek jók, tisztelettudók, rendesek ... Nem, nagyon nehéz ezt így elkép­zelni. Valaniit adni is kell, hogy kapjunk cserébe, s itt a kulturális lehetőségekről van szó. A vállarat vezetői necsak napközben látogas­sanak el a munkásszállásra, hogy megnézzék: kitakarítottak-e rende­sen. Este is legyenek ott néha, kér­dezzék meg a gyerekeket, akik na­gyon őszintén kiöntik szivüket, ha segíteniakarással közelednek felé­jük Tl/f űvelt, olvasott, jólnevelt fia­­talokat akarunk? Álljunk az oldalukra, s törődjünk egy kicsit többet velük ... Jávori Béla — Besurranó tolvajt vett őrizetbe a rendőrség. A napokban Tóth Mi­hály gyékényes! lakos, többszöröse* büntetett előéletű egyén bemászott Hubai Sándor csurgói lakásának ab­lakán és kétezer forint értékű ruha­neműt lopott el. A rendőrség ez ügyészségnek adja át a besurranó i tolvajt. Kísért a múlt... rasztemSer vagyonkáját. Akkor az volt a paraszt sorsa ... Aki bírta, marta ... A nagygazdák kizsarolták, elnyomták, gyakran teljesen tönk­retették a kisparasztot. A nagy ha­lak felfalták a kis halakat. így akarták az urak... S most? Most is az urak? Van eb­ben valami. • Mert az ellenforradal­mat a letűnt Horthy-rendszer urai csinálták, s ennek lett a martaléka ez a szövetkezet is. De hiszen sok helyen ismét életre kelt az ősszel szétzilált ‘ termelőszövetkezet. Hát Kaposhomokon teljesen kipusztult volna a szövetkezés fájának gyöke­re is? Egészen kiábrándultak volna az emberek a közösből? S ha igen, biliért? Hisz hat évig dolgozott együtt ez a kollektíva>, s ki ne tud­ná, hogy az utóbbi években már szépen eredményesen ... Évről évre gyarapodott közös vagyonuk. Ezt bizonyítja az is, hogy most, a fel­számoláskor még 80—W0 ezer forint tiszta vagyonuk marad — számítá­suk szerint —, amit az alakulástól kezdve teljesített átlag munkaegy­ségre osztanak szét maguk között a tagok. Szép kis vagyon, amely jól kamatozott volna. Jobban, mint így, szétszórva. S ami azt jelenti, több ember javára. Míg folyik az árve­rés, töröm a fejem, keresem, kuta­tom, az emberek tekintetéből sze­retném kiolvasni: hogy juthattak idáig? Egyhangú, szürke közömbösség ül o.z arcokon. Vajon mi rejtőzik e mö­gött? Szomorúság? Fájdalom? Ag­gódás a holnap miatt? Szívből saj­nálják, amit közös erővel, s néha izmukat megfeszítve összekapar­tak, s most szétomlik? Félnek az út­tól, amelyre hat év után ismét visz­­szakanyarodtak? Vagy álnokosko­­dás, színlelés az egész?! Csak azért hallgatnak, hogy leplezzék belső örömérzetüket? ... Mert most olcsón megszedhetik magukat a közösből? Szeretnék rájuk kiáltani: ne to­vább! De nem. Nincs jogom. S kü­lönben sem prédálják »portékáju­kat;«. Minden darab holminak be­csületesen megadják az árát. De én azért csak aggódom ... Aggódom ezekért az emberekért, a holnapju­kért ... Még azokat is sajnálom, akik pillanatnyilag jó erővel indul­nak a régi útra, de annál jobban azokat, akiknek úgyszólván nincs mivel elindulniuk az egyéni úton. Bazsó Sándor alapító tagja volt a közös gazdaságnak. Ketten vannak a feleségével. Munkájuk után minden évben becsületes megélhetéshez ju­tottak. Az elmúlt években nem egy­szer dicsekedett nekem arról, hogy milyen szép jövedelemre tettek szert a szövetkezetben. A megélhetésen kívül ruhára, lábbelire, rádióra, meg külföldi utazásra is futotta ke­resetükből. Most ő is megint egyé­nileg műveli majd a hét holdját. Nagy anyagi gondjai nincsenek. Ér­téken alul jutott állatokhoz. 3700 forintért vett egy szép hasas tehe­net és 1050 forintért egy húsbikát a feloszlott termelőszövetkezei ál­latállományából. A húsbikáért má­jusban 4—5000 forintot kap, ahogy számolja. Mind a két tehene a nyá­ron borjazik. De vajon lesz-e bor­jú, lesz-e tej, amikor a tehenek az igavonói? Nagy szerencse kell ah­hoz, hogy mindezt bírja a tehén. Sőt nagy merészség ezeket együtt elvárni ettől a jószágtól! Ezt az élet számtalanszor igazolta. Majd a szántást elvégezteti traktorral • — mondhatja ő. De ez nem minden. S a kisparcellán más egyébre nem tud nagy gépet használni. Egyszó­val a hét holdhoz mégis gyenge az ereje Bazsó barátomnak. S ez egy kicsit már őt is aggasztja. A közös­ben azért csak jobban megoszlott a munka, mert segítettek a föld meg­művelésében azok, akik föld nélkül álltak be. Igen, a földnélküliek!... Ezek most sem vihettek ki egy barázdát sem. Nekik igazán jogos az aggodal­muk a jövőre nézve. Ismét részes­munkát vállaljanak a jobbmódú gazdáknál? Elszoktak már ettől, s egyben félnek, hogy megint a más keze-ЫЪа, kizsákmányoltjai lesz­nek. De nemcsak félnek, hanem szégyellnék is már ... Hisz olyan jól megvoltak, s bátran, bizakodva néz­tek a jövőbe, míg a szövetkezetben dolgoztak. Érthető hát, hogy ezek az emberek ma is a közösön törik a fejüket, azon, hogyan hozhatnának létre ismét szövetkezetei. Vagy ti­zenöten vannak ilyenek a faluban. Köztük Gadár János, Marcel János, ТШ Jőzsefné is, akiket Nagy Sán­dor elvtárs bátorít. Nagy elvtárs idős kommunista, nyolc holddal állt be ezelőtt néhány évvel a termelőszövetkezetbe. Most akarata ellenére egyéni sorba ke­rült. Tudja, hogy a paraszti gazdál­kodás esakis szövetkezéssel juthat előre. Szivén viseli a gyengébbek, a földnélküli parasztemberek sorsát. Nem sajnálja a fáradságot, hogy se­gítsen ... Sajnos, a falu többi kom­munistája nem se ált neki. Mit csi­nálnak azok? Szomorú, . de való: nem sokat.' Mióta létrejött a hétta­gú MSZMP-szervezet, még egyszer sem ültek össze a község kommu­nistái, hogy meghányják-vessék a ■emblémákat., s azt, hogy mit tehet­nének s kellene tenniük a falu ér­dekében. Nem. arról van szó. hogy erőltessenek egyes dolgokat, de leg­alább annyit m.egtehetnének. ameny­­mti a kommunisták kötelessége az emberi sorsok s a közös ügy iránt tőlük m.egkív6.n. A hallgatás egyenlő a nemtörő­dömségnél. Bezzeg a kommunisták, s a becsületes emberek ellenségei nem hallgattak az ősszel, s még ma is hallatják hangjukat. Ezt. nem le­het tűrni tétlenül! S ezt szeretném bekiabálni ebbe a némaságba, ami ül efzen a falun, amint megyek a sá­ros, néptelen utcán, S csak az ár­verezők szinte kísérteties hangba cseng a fülemben. Úgy érz°m itt mindenütt, hogy a nyomomba sze­gődött, s kísért a múlt... SZŰCS FERENC

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents