Somogyország, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-27 / 48. szám
Szerda, 1957. február 27. S OMOfi YOKS 7Л G ____ S NAGY A BIZAKODÁS a Fonói Gépállomáson Kés n állnak a tava s xi munkára Az ellenforradalom tobzódása alatt a Fonói Gépállomás előtt lobogó vörös zászlót durva kezek leszaggatták. Ma azonban már újra ott lobog, hirdetve, hogy az. ellenforradalom Fonóban is vereséget szenvedett. S a gépállomáson folyik a munka. A gépállomás dolgozói szorgalmasan dolgoznak, hogy ebben az évben még nagyobb megbecsülést szerezenek a gépállomásnak, mint az elmúlt évek alatt. Az udvaron kijavítva sorakoznak a traktorok, mintha szemlére készülnének. Szemle • ugyan nem lesz, de a kivonulás előtti utolsó próbákat itt tartják meg. Egymás után dübörögnek fel a traktorok motorjai és szerelők, vezetők figyelmesen hallgatják, nézik hol van hiba, hol kell még javítani. Harmincnégy szántó és tizennégy univerzál traktor bizonyítja, hogy a gépállomás dolgozói a téli hónapok alatt sem tétlenkedtek. Lelkiismeretes gépjavítás Az elmúlt években sok baj volt amiatt, hogy a gépeket nem elég lelkiismeretesen javították meg. Ez aztán éppen a legnehezebb dologidőkben okozott pótplhatatlan mulasztást. Hogy ezt megelőzzék, úgy osztották el a gépjavítási munkákat, hogy a brigádok és traktorvezetők a saját brigádjaik gépeit javították kl. S így aztán természetes, hogy minden brigád lelkiismeretes, pontos munkát, végzett. Jó munkájáért elismerés illeti a Pataki-brigádot, amely szám szerint és minőség szerint is a legjobb munkát végezte; valamint Takács Dénes szerelőt és Nidermajer József brigádvezető elvtársat brigádjával együtt. Munkájuk pedig nem volt könnyű'. November, december hónapban áramhiány, anyaghiány és a közlekedési akadályok miatt nehezen ment a munka. Ezért a legtöbb munkát január és február hónapban kellett elvégezni. Köszönettel emlékeznek meg a gépállomás dolgozói a taszári honvédségről, amely egy agregátort adott kölcsön, s így nemcsak a gépállomást, de a falut is el tudták látni árammal. Akadályozta még a munkát az is, hogy a hengereket Pestre kellett vinni fúratni. Ez ma már megoldódott. Villany is van, a hengereket is kifúrják Kaposvárott, s így gyorsabban haladhat a javítási munka. Minőségi munkát akarnak Négy brigád vesz részt a tavaszi munkákban. Nagy a gépállomás területe, 18 község határát kell részben megművelni. Ebben az évben már el is végeztek 400 hold mélyszántást. Pol József, aki Baté községben dolgozik, már eddig egymaga 145 holdat szántott fel. Munka van bőven, hiszen a dolgozó parasztok már eddig 680 holdra kötöttek szerződést a gépállomással, pedig lényegében most kezdték el a szerződések megkötését is. Az udvaron a dübörgő traktorok Tíz forint először... — Húsz forint másodszor ... — Nekem ötvenöt is megér ... — Ért nyolcvanat adok érte .,. — Én meg kilencvenötöt... — Legyen kilencvenhat... — Senki többet? Haris Vince, a volt termelőszövetkezet könyvelője kérdőn néz a körülötte álló emberekre, majd így szél: — Akkor hát Nemes Lajosé kilencvenhatért... Nemes Lajos nagy nehezen oldalra fordítja a súlyos cementedényt, alaposan körülfundálja, s megelégedetten indul a többiek után a kocsiszín felé. Hűvös szél söpör végig az udvarán, a nap is csak néha bújik elő az ólomszürke, felhők alól, de sugarai hidegek, halványak. Megered az cső is, s csípősen vágódik az emberek arcába, akik fázósan behúzzák nyakukat a télikabátba és borús tekintettel merednek a kocsiszínben átló sárga hintára. — Ezt ne árverezzük el — szól az egyik idősebb, kucsmds bácsi — várjunk még vele... Inkább majd vigyük el a vásárra .... A többiek egyetértőén bólintanak, s komoran, hallgatagon mennek tovább. Ki tudja, melyikük mire gondol most, amikor közös vagyontárgyaikat árverezik. A gazda — a volt XJj VI Termelőszövetkezet tagsága — árverezi el saját vagyonát, ilyen példa még nem volt Kaposhömokon. Szomorú látvány ... Valamikor a tőkés világban nem volt ritka, hogy dobra verték egyegy elszegényedett, eladósodott pamellett beszélgettünk az indulásra váró traktorvezetőkkel. Nidermajer elvtárs brigádvezető elmondja, hogy ebben az évben sokkal lelkiismeretesebben készültek fel a munkákra, mint az előző években. Jók a traktorok — mondja —, a feltételek adva vannak, hogy jó munkát végezzünk. Brigádjában dolgozik Hetzman Ferenc traktorista. Hetzman elvtárs párttag, s párttaghoz illő komolysággal, lelkiismeretességgel készül munkájára. Ráksiba indul. Zsebében 150 holdról szóló szerződés, ö így vélekedik: most jobban meg kell fogni a munkát mint eddig. Minőségileg is, mennyiségileg is. Hetzman olvtárs az elmúlt évben havonta 1400 forintot keresett. Ebben az évoen többet szeretne. Ez rajta is múlik. Néhány szót váltottunk Kovács Imrével, aki a gépállomás legöregebb traktorosa. Húsz éve, szinte gyermekkorától szántogat. Rengeteg tapasztalattal rendelkezik, amelyeket szívesen ad át most is a fiatalabb traktoristáknak. Még néhány szó, az utolsó csavarmeghúzások és a traktorok egymás után gördülnek ki az udvarról. Segíteni a gépállomás vezetését Kinyás Sándor főgépész elvtárssal, a gépállomási pártszervezet ideig’enes intézőbizottságának elnökével is beszélgettünk. Elmondta, hogy a gópál'omás pártszervezete január közepén alakult meg, öt taggal. Most már kilencen vannak. Igaz, ez is elég kevés, hiszen az MDP-nek 43 tagja volt a gépállomáson. Kinyás elvtárs azonban azt mondja: — legyünk kevesen, de akik közénk jönnek, azokkal erősödjön pártunk. Л régi MDF-tagokhal, akik ma még várakozási állásponton vannak, állandóan beszélgetünk és számítunk arra, hogy még 15 elvtárs megtalálja a hozzánk vezető utat. A gépállomás pártszervezetének feladatáról ezeket mondja Kinyás elvtárs: a kommunisták feladata, hogy élenjárjanak a munkák minőségi elvégzésében és példamutatásukkal erre serkentsék a pártonkívülieket is. Nagy feladata a kommunií,iáknak, hogy segítsenek a gépállomás vezetésében, az önállóság mindenkitől megkívánja a segítséget. Jó a hangulat, nagy a bizakodás a Fonói Gépállomáson. Kommunisták, pártonkívüllek egyaránt helyesen látják, hogy a gépállomások ezentúl csak úgy tudják megállni helyüket, ha többet és jobban dolgoznak. Hogy a Fonói Gépállomás ezt meg tudja valósítani, ezért harcol, ezért iparkodik a gépállomás minden dolgozója. Hiszen a cél megvalósítható: többet, jobban dolgozni, többet keresni és jobban élni. Ennek elérése mindnyájuk munkáján, összefogásán múlik. Szalai László. 3C\ törődik velük? ÍV- emrég az iskola padjaiban ül■*-’ tek, gyerekek még. Tanulni, szórakozni, élni vágyó ifjak. Jókedvűek, rosszak, kicsit komolykodók, kicsit csibészek. Szeretnek játszani, olvasni, veszekedni, moziba járni és nem vetik meg a kártyák, a »piffpuíí-regények« rémvilágát sem. És uram bocsá’, elvárnák, hogy valaki törődjön velük. Egyszóval életrevaló fiatalok. Vannak vagy nyolcvanan, de a nyolcvan ipari tanuló közül alig akad valaki, aki jól érezné magát a munkásszálláson. Unatkoznak. Amúgy is túl sok a szabadidejük. A téli idény alatt elméleti oktatás folyt a szálláson, s nem egyszer előfordult, hogy 1—2 órát tartottak csak. Délután 1 órától mindig szabadok. Panaszkodnak rájuk, hogy roszszak, zabolátlanok. Verekednek, s ami ezzel együtt jár: törnek-zúznak. Ha megkérdezik őket? Ök sem maradnak adósak a panasszal. Sok minden fáj, és sok minden hiányzik nekik. Igaz, moziba járnak rendszeresen, (vagy legalábbis azt mondják, hogy oda mennek), de vajon ez kielégítheti egy 14—15 éves fiú igényeit? Nem! Olvasnának. Többet és jobbat. Van könyvtáruk is, csak éppen hogy nem kell senkinek. A 180 kötet ott porosodik a szekrényben, alig akad olvasója. Talán 10—12 fiú olvas, de ők is únják már. Azt mondják: ez a könyvtár nem nekik való. Noválc Lajcsi — aki pedig nagyon szereti a könyvet — úgy mondja: nincs, ami nekünk tetszene, ami érdekelne minket. Igaza van. Külföldi Hogyan dolgozik Jugoszlávia egyik legjobb üzemi munkástanácsa? A ZÁGRÁBIAK BÜSZKÉK ARRA, hogy az ország legnagyobb villamossági gépgyárát, a »Rade Koncsar«-t majdnem minden külföldi vendég megtekinti. Azt mondják ugyanis, aligha van az országban még egy munkaközösség, amelyikben ilyen tökéletesen megszervezték az önigazgatást. A gyár önigazgatási szerveiben közvetlenül több mint 400 dolgozó vesz 'részt. A központi munkástanácsnak 61, a 11 üzemi munkástanácsnak pedig kb. 240 tagja van. Ezenkívül nagyszámú munkás vesz részt a munkástanácsok különféle bizottságaiban is. A gyárnak egyébként mintegy 4000 munkása van, s ezek közül 2500 ifjú és leány. Ha a fenti számadatokat figyelmesen vizsgáljuk, azt látjuk, hogy minden tizedik munkás közvetlenül résztvesz a termelés irányításában. Érdekes, hogy az igazgató-bizottság és a munkástanács elnöke mindössze 28 éves. A jugoszláviai munkástanácsok egyik igen komoly problémája, hogy nem fordítanak elég gondot az ülések előkészítésére. Megtörténik pl. az, hogy az ülést nem a munkástanács elnöke hívja össze, továbbá, hogy nem közük előre a napirendjét stb. A »Rade Koncsar« gyárban döntő fontosságot tulajdonítanak az ülés előkészítésének. Azt vallják: ettől függ az ülés sikere. A központi munkástanács háromhavonként rendszeresen áttanulmányozza a tervteljesítéseket. Hogy a tanács tagjai minél jobban megismerkedjenek a tervteljesítéssel és a problémákkal, minden hónapban rövid tájékoztató közlönyt kapnak, amely részletesen ismerteti a tervteljesítést és a következő hónap feladatait. Ezenkívül minden hónap 20-ig részletes tájékoztatót kapnak a gyár szervező-elemző osztályától általános magyarázatokkal, grafikonokkal, s ily módon. ha fennakadás történik a termelésben, a munkástanács tagjai idejében intézkedhetnek. A munkástanácstagok az ülések után munkásgyűléseken ismertetik választóik előtt a határozatokat, ez alkalommal rövid jelentést is adnak a munkástanács tevékenységéről. Az üzemi munkástanácsok közvetlenül értesülnek a központi munkástanács üléséről, mert az üzemi munkástanácsok elnökei kötelezően részt.vesznek a központi tanács ülésén. Az üzemi tanácsok különben minden hónapban tartanak összejövetelt, s határozataik egy-egy példányát eljuttatják a kommunisták szövetsége alapszervezetének, a szakszervezeti csoportnak és az ifjúsági szervezetnek. Az üzemi és a központi munkástanácsok mellett különféle munkástanácsok működnek. A központi tanácsnak pl. hét bizottsága van: lakás-, továbbképzés-, fizetés-, tájékoztatás-, kérvény-, műszaki- és káderügyi bizottság. Ezek mind önállóan dolgoznak. Figyelemmel kísérik a termelés adatait, elemzéseket végeznek és javaslatokat adnak a munkástanácsnak egyes problémák megoldására. Hogy ez minél tökéletesebben történjék, a gyár vezetősége köteles minden szükséges adatot ^megadni a bizottságoknak, s az egyes szakelőadók kötelesek résztvenni a bizottsági üléseken. A munkástanácsülések előtt a tanács elnöke tanácskozik az egyes bizottságok elnökeivel. A GYÁR MUNKAKÖZÖSSÉGE most azon tanácskozik, hogy még további szakbizottságokat szerveznek, így a többi között javasolják az életszínvonalügyi bizottság létrehozását. A munkástanács ülésein mindig élénk és tartalmas vita folyik. A dolgozók magukénak érzik az üzemet, következetesen harcolnak célkitűzéseik megvalósításáért. írók művei mind, magyar alig akad- Móricz-, Mikszáth-, Jókai-könyvelqit szeretnének olvasni. Sokan az olcsó könyvtár kiadásai iránt érdeklődnek, mások a szakmai könyveket hiányolják, mert abból is alig van talán 10 darab. Ha akadna egy-egy Verne-könyv, még talán Király Lajos is lemondana az »egy ütésre hat halott« regényekről. És általában ifjúsági regény kellene, érdekfeszítő, izgalmas ... Nincs. Inkább «bunyóznak». Van valami más lehetőség, hogy hasznosan töltsék idejüket? Ó, hogyne. Van szép kultúrtermük ... Csali most iskolának használják. Pingpongozni sem lehet benne mert a termet telerakták fapadokkal. Na és a ping-pong asztal jelenleg falitábla szerepét tölti be ... Azelőtt csak volt néha egy-egy rendezvény. Színdarab, villámtréfa, orvosi, építészeti előadások filmvetítéssel. De október óta semmi. Azaz hogy vezetőik dicséretére legyen mondva — megnézték a Csongor és Tündét, meg a Csárdáskirálynőt. De valahogy nem engedett fel a fagy a szivekben, nincs ki törődjő* velük. Szinte elképzelhetetlen. Egy olyan nagy vállalat, mint a Somogy megyei Építőipari, sokat adhatna. Hallottuk, nagyszerű kultúrgárdája is van a vállalatnak, most a. Marina grófnőre készülnek és »tájolnak«. Hogy a színjátszók tjöbbsége nem a vállalattól kerül ki? Hogy a szakszervezet »kisajátította« őket, s az együttesnek csak a neve Építőipari Vállalat Kultúrcsoportja? Igazán csekélység. De mi haszna van belőle a vállalat dolgozóinak? Vagy ha szabad hozzátenni: az ifjúmunkásoknak? Semmi. Jó lenne egy kis csoportot szervezni a munkásszálláson, s éppen a »vágyak« taníthatnák meg szórakozni és szórakoztatni a fiúkat. De ez valahogy nem oly népszerű dolog, meg nehéz is. Bálint Andrásné, a kultúrfelelős azt mondja: »ne alakítsanak kultúrcsoportot a fiatalok, mert azoknak most tanulni kell«. És tegyük hozzá: ne olvassanak, ne sportoljanak, ne művelődjenek, ne hallgassanak rádiót. Az iparitanulók csak tanuljanak és legyenek jók, tisztelettudók, rendesek ... Nem, nagyon nehéz ezt így elképzelni. Valaniit adni is kell, hogy kapjunk cserébe, s itt a kulturális lehetőségekről van szó. A vállarat vezetői necsak napközben látogassanak el a munkásszállásra, hogy megnézzék: kitakarítottak-e rendesen. Este is legyenek ott néha, kérdezzék meg a gyerekeket, akik nagyon őszintén kiöntik szivüket, ha segíteniakarással közelednek feléjük Tl/f űvelt, olvasott, jólnevelt fiatalokat akarunk? Álljunk az oldalukra, s törődjünk egy kicsit többet velük ... Jávori Béla — Besurranó tolvajt vett őrizetbe a rendőrség. A napokban Tóth Mihály gyékényes! lakos, többszöröse* büntetett előéletű egyén bemászott Hubai Sándor csurgói lakásának ablakán és kétezer forint értékű ruhaneműt lopott el. A rendőrség ez ügyészségnek adja át a besurranó i tolvajt. Kísért a múlt... rasztemSer vagyonkáját. Akkor az volt a paraszt sorsa ... Aki bírta, marta ... A nagygazdák kizsarolták, elnyomták, gyakran teljesen tönkretették a kisparasztot. A nagy halak felfalták a kis halakat. így akarták az urak... S most? Most is az urak? Van ebben valami. • Mert az ellenforradalmat a letűnt Horthy-rendszer urai csinálták, s ennek lett a martaléka ez a szövetkezet is. De hiszen sok helyen ismét életre kelt az ősszel szétzilált ‘ termelőszövetkezet. Hát Kaposhomokon teljesen kipusztult volna a szövetkezés fájának gyökere is? Egészen kiábrándultak volna az emberek a közösből? S ha igen, biliért? Hisz hat évig dolgozott együtt ez a kollektíva>, s ki ne tudná, hogy az utóbbi években már szépen eredményesen ... Évről évre gyarapodott közös vagyonuk. Ezt bizonyítja az is, hogy most, a felszámoláskor még 80—W0 ezer forint tiszta vagyonuk marad — számításuk szerint —, amit az alakulástól kezdve teljesített átlag munkaegységre osztanak szét maguk között a tagok. Szép kis vagyon, amely jól kamatozott volna. Jobban, mint így, szétszórva. S ami azt jelenti, több ember javára. Míg folyik az árverés, töröm a fejem, keresem, kutatom, az emberek tekintetéből szeretném kiolvasni: hogy juthattak idáig? Egyhangú, szürke közömbösség ül o.z arcokon. Vajon mi rejtőzik e mögött? Szomorúság? Fájdalom? Aggódás a holnap miatt? Szívből sajnálják, amit közös erővel, s néha izmukat megfeszítve összekapartak, s most szétomlik? Félnek az úttól, amelyre hat év után ismét viszszakanyarodtak? Vagy álnokoskodás, színlelés az egész?! Csak azért hallgatnak, hogy leplezzék belső örömérzetüket? ... Mert most olcsón megszedhetik magukat a közösből? Szeretnék rájuk kiáltani: ne tovább! De nem. Nincs jogom. S különben sem prédálják »portékájukat;«. Minden darab holminak becsületesen megadják az árát. De én azért csak aggódom ... Aggódom ezekért az emberekért, a holnapjukért ... Még azokat is sajnálom, akik pillanatnyilag jó erővel indulnak a régi útra, de annál jobban azokat, akiknek úgyszólván nincs mivel elindulniuk az egyéni úton. Bazsó Sándor alapító tagja volt a közös gazdaságnak. Ketten vannak a feleségével. Munkájuk után minden évben becsületes megélhetéshez jutottak. Az elmúlt években nem egyszer dicsekedett nekem arról, hogy milyen szép jövedelemre tettek szert a szövetkezetben. A megélhetésen kívül ruhára, lábbelire, rádióra, meg külföldi utazásra is futotta keresetükből. Most ő is megint egyénileg műveli majd a hét holdját. Nagy anyagi gondjai nincsenek. Értéken alul jutott állatokhoz. 3700 forintért vett egy szép hasas tehenet és 1050 forintért egy húsbikát a feloszlott termelőszövetkezei állatállományából. A húsbikáért májusban 4—5000 forintot kap, ahogy számolja. Mind a két tehene a nyáron borjazik. De vajon lesz-e borjú, lesz-e tej, amikor a tehenek az igavonói? Nagy szerencse kell ahhoz, hogy mindezt bírja a tehén. Sőt nagy merészség ezeket együtt elvárni ettől a jószágtól! Ezt az élet számtalanszor igazolta. Majd a szántást elvégezteti traktorral • — mondhatja ő. De ez nem minden. S a kisparcellán más egyébre nem tud nagy gépet használni. Egyszóval a hét holdhoz mégis gyenge az ereje Bazsó barátomnak. S ez egy kicsit már őt is aggasztja. A közösben azért csak jobban megoszlott a munka, mert segítettek a föld megművelésében azok, akik föld nélkül álltak be. Igen, a földnélküliek!... Ezek most sem vihettek ki egy barázdát sem. Nekik igazán jogos az aggodalmuk a jövőre nézve. Ismét részesmunkát vállaljanak a jobbmódú gazdáknál? Elszoktak már ettől, s egyben félnek, hogy megint a más keze-ЫЪа, kizsákmányoltjai lesznek. De nemcsak félnek, hanem szégyellnék is már ... Hisz olyan jól megvoltak, s bátran, bizakodva néztek a jövőbe, míg a szövetkezetben dolgoztak. Érthető hát, hogy ezek az emberek ma is a közösön törik a fejüket, azon, hogyan hozhatnának létre ismét szövetkezetei. Vagy tizenöten vannak ilyenek a faluban. Köztük Gadár János, Marcel János, ТШ Jőzsefné is, akiket Nagy Sándor elvtárs bátorít. Nagy elvtárs idős kommunista, nyolc holddal állt be ezelőtt néhány évvel a termelőszövetkezetbe. Most akarata ellenére egyéni sorba került. Tudja, hogy a paraszti gazdálkodás esakis szövetkezéssel juthat előre. Szivén viseli a gyengébbek, a földnélküli parasztemberek sorsát. Nem sajnálja a fáradságot, hogy segítsen ... Sajnos, a falu többi kommunistája nem se ált neki. Mit csinálnak azok? Szomorú, . de való: nem sokat.' Mióta létrejött a héttagú MSZMP-szervezet, még egyszer sem ültek össze a község kommunistái, hogy meghányják-vessék a ■emblémákat., s azt, hogy mit tehetnének s kellene tenniük a falu érdekében. Nem. arról van szó. hogy erőltessenek egyes dolgokat, de legalább annyit m.egtehetnének. amenymti a kommunisták kötelessége az emberi sorsok s a közös ügy iránt tőlük m.egkív6.n. A hallgatás egyenlő a nemtörődömségnél. Bezzeg a kommunisták, s a becsületes emberek ellenségei nem hallgattak az ősszel, s még ma is hallatják hangjukat. Ezt. nem lehet tűrni tétlenül! S ezt szeretném bekiabálni ebbe a némaságba, ami ül efzen a falun, amint megyek a sáros, néptelen utcán, S csak az árverezők szinte kísérteties hangba cseng a fülemben. Úgy érz°m itt mindenütt, hogy a nyomomba szegődött, s kísért a múlt... SZŰCS FERENC