Somogyország, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-05 / 3. szám

л г ÜZÖBIZOTTSÄGA Mam2r II. évíolyam, 3. szám. Szombat, 1956. január 5. LAPJA Sif ÄRA 50 FILLER luinHüt'.u'nuniiiHHiiiUHHtuunnnHinHmmmuuHHiiiiiüiiiiuiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiuiiiiiiii ТЁШШ ................. ,am ,ovábbra is! , címet adtam rövid ,nak, melyet jó pár .ott, november közepe tá­­,a az Áramszolgáltató Vál­­,eze tőivel folytatott meg­riadó beszélgetés után. Akkor megtréfált az élet és nem ,ett áram továbbra se, csak nagy­ritkán, s abban az időben dél­utánonként égre emelt pillantások lesték az elsötétülő szobákban: mi­kor lesz áram? Aram nem lett és az üzemek többségében is leállt a munka emiatt. December 27-én azonban csoda történt. Nem aludt el a fény szobáinkban. Valami baj lehet — szimatoltak egyesek —, mert lehe­tetlen, hogy újra égjenek a villa­nyok. A csoda azonban tartós va­dsággá vált. Van áram, lesz áram. És ezt most már sokkal nagyobb ss mélyebb meggyőződéssel irhái­nk le, miközben köszönetét mon­dunk az Áramszolgáltató Vállalat dolgozóinak a karácsonyi és szil­veszteri kellemes ünnepekért, me­lyeket ők is igyekeztek fényessé tenni. De mi várható a jövőben? A Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalat vezetői bizakodással mon­dották: ma reggel már két és fél megavatt áramot kaptak, ami biz­tosítja a város világítását és az üzemek munkáját is. Esetleg a ké­sőbbiek folyamán annyira javul­hat a helyzet, hogy a nappali műszakokról éjszakai műszakra áttért üzemek is rendesen dolgoz­hatnak a когаЪЫ gyakorlattal. A bányák egyre jobban helyreállít­ják a károkat és több szenet ad­nak. Komló és Pécs bányászai nagy erőfeszítéssel biztosítják a jó áramellátáshoz szükséges szén­­mennyiséget. Mind több erőmű is bekapcsolódik a központi hálózat erősítésébe. Lesz áram tehát to­vábbra is!. Elfogták a somogyszobi óratolvajt Mint már lapunkban közöltük, de­cember 28-án az esti órákban ismeret­len tettes 24 különböző órát lopott el Horváth Dezső somogyszobi órástól. A rendőrség a nyomozás során kide­rítette, és január 2-án elfogta a tol­vajt. Tóth Sándor, 35 éves kacsotai la­kost, akinél mind a huszonnégy órát megtalálták éspedig tizenegy zseb-, nyolc férfi, négy női karórát és egy ébresztőórát, amelyeket el akart adni. Tóth Sándort rövidesen bíróság elé állítják. A katonai bíróság halálra ítélt egy fegyverrejtegetőt Miért késik q kormány intézkedése? MEGLOPTÁK? - NEM! — SIKKASZTOTT! A JÖVŐ HÉTEN KEZDIK MEQ MŰKÖDÉSÜKET AZ ŰJ MUNKAKÖZVETÍTŐ IRODÁK A népgazdaság átszervezésével kapcsolatos munkaügyi kérdésekről szóló rendelet előírja, hogy a mun­kanélküliek elhelyezkedését közvetí­tő irodák segítsék elő. A Miniszter­­tanács megbízta az MTH elnökét, ha­tározza meg a munkaközvetítés rész­letes szabályait. Az MTH elnökének erről szóló utasítása többek között a következőket tartalmazza: A munkaközvetítő irodák elősegí­tik a dolgozók munkába helyezését, a jelentkezőket tájékoztatják a mun­kaalkalmakról. Az adott lehetősé­geknek megfelelően elsősorban az arra leginkább rászorulók elhelye­zését támogatják. Munkaközvetítő irodákat a me­gyei jogú városi, a járási, a já­rási jogú városi és Budapesten a (kerületi tanácsok végrehajtó bizottságainál kell létrehozni. A megyei tanács munkaerőgazdál­kodási osztályának vezetője a vég­rehajtó bizottság hozzájárulásával eltekinthet a munkaközvetítő iroda felállításától azokban a városokban, amelyekben létrehozása szükségte­lennek mutatkozik. A vállalatok teljes munkaerő­igényüket kötelesek a területileg illetékes munkaközvetítő irodák­hoz bejelenteni. Meg kell jelölniük a szükséges lét­számot, munkakört, munkabért, va­lamint a munkavállaláshoz szüksé­ges egyéb feltételeket. A kötelező közvetítés a további in­tézkedésig a vállalatoknál a műszaki és az adminisztratív állománycso­portra — valamint a csökkent mun­kaképességűek által betölthető mun­kakörökre, a költségvetési szervek­nél az ügyvitelt ellátó, adminisztra­tív és kisegítő állománycsoportra vo­natkozik. A munkaközvetítés módja a követ­kező: A munkaközvetítés írásban, munkaerőirányító lappal törté­nik. A dolgozóknak a közvetítés­hez munkakönyvüket és személyi igazolványukat kell felmutatni. A jelentkezőket általában a jelent­kezési sorrendben a szakképzettség és a szociális helyzet figyelembe vé­telével kell elhelyezni. A vállalatok egyes dolgozó személy szerinti köz­vetítését csali indokolt esetben — különleges szakképzettség, vagy vál­lalati érdek esetén — kérjék. Dol­gozót a munkaközvetítésből kizárni semmilyen címen nem szabad. A munkaközvetítés ingyenes. Az irodákat a szakszervezetek el­lenőrzik, megbízottaiknak minden kérdésben felvilágosítást nyújtanak a közvetítő irodák. A felállítandó irodák feladatairól az MTH munkaerőgazdálkodási fő­osztályának vezetője, Csáder Sándor még a következőket mondotta: — Az irodák a jövő héten kez­dik meg működésüket a főváros minden kerületében és a vidéki városokban. Ahhoz, hogy munkahelyekkel tud­junk rendelkezni, az elsődleges fel­adat a vállalatokra, gyárakra vár, amelyeknek be kell jelenteniük mun­kaerőigényüket. — Az irodák elsősorban csak az alkalmazotti munkakörökbe tarto­zók, a csökkent munkaképességűek, a fizikai munkára képtelenek köz­vetítésével foglalkoznak. Fizikai munkásokat ugyanis a gyárak a kapunál jelentkezők közül, az irodáktól függetlenül felvehetik. Sajnos egyelőre kevés a munkaal­kalom és minden sebet nem tudunk begyógyítani, minden jelentkezőnek nem tudunk munkahelyet ajánlani. Az eddigi hivatali dolgozók nem számíthatnak arra, hogy ismét író­asztal mellé kerülnek. Az első idő­szakban igen nehéz lesz a helyzet, de amint több villamosenergiával ren­delkezik gazdaságunk és a termelés megélénkül, a gyárak fokozatosan visszaveszik majd dolgozóikat. (MTI) ELHÁRÍTJÁK az árvízveszélyt Van ügy, hogy az egyébként csendes Kapos-folyó nem bír magával. Legutóbb tavaly szeptemberiben fenyegette meg a várost, amikor Kapos­vár nyugati részét nyaldosta a máj dnem egy méter magasságú vízré­teg. A szakemberek megállapították, hogy a gyakori árvízveszélynek elő­idézője a donnierá városrészben lévő gyenge teherbírású sétatéri Kapos­­híd. Az ítélet nyomban megszületett: olyan hidat kell oda építeni, amely alatt nagyobfcmórvű áradás esetén is könnyén áthaíládhat a hömpölygő víztömeg: A terv megvalósításához 1955 augusztusában hozzáláttak. A bátor hi­dászok korszerű csehszlovák hídépí tő gépek segítségével kezdtek hoz­zá az ilyenkor alkalmazott segédhód építéséhez. Ez még az ősz folya­mán elkészült és jóval nagyobb teherbírású, mint ódon, korszerűtlen elődje veit. A közbejött októberi események csupán a korlátozott szál­lítás miatt itorpamtották meg a hídépítés gyors ütemét. A munkások derekasan dolgoztak. És a híresztelések ellenére is állítjuk, hogy a híd építkezése nem késett meg túlságosan. Nagy Tibor,-az építkezés vezető mérnökének sok álmatlan éjszakájába, számos ünnepnapjába, kerüllt, hogy eddig is eljutottak. A nagy teherbírású, korszerű híd ez év szeptemberében elkészül. Sietni kell, a csendes Kapos megbízhatatlan. A moziláfogaró öröme Elsötétüli a nézőtér. Halk zsongás futott keresztül a szék­sorokban. Majdnem minden hely foglalt volt már e mozi­ban. A szemek érdeklődéssel szegeződtek a vászon felé, ahol megjelentek az első kockák. És akkor... És akkor a sorra éles zseblámpa fénye világított rá, s a kép helyett megjelent előttem egy tialványdrapp női kabát egy szürke kordszövet kíséretében, melyet jólesően koronázott ® vüágosszínü nyűlszorkalap. No mindegy, ezek későn jöttek — állapítottam meg, s miután szépen visszafejlődő tyúkszeme­men is érzékeltem a későnjö­­vést, meg is nyugodtam. S ekkor a csendben hirtelen, mint a de­rült égből zuhanó zápor, ezt hal­lottam: — Jaj, a nylonharisnyám! S pergett a film. Ezt silcerült megállapítanom a vetítőfülke réséből váltakozón kiáramló fényből. De csak ebből. Mert hol egy, hol kettő, hol há­rom sorral előttem lépett be egy-egy újonnan érkezett a szé­kek közé. Végre csend lett. Láttam a ve­títővásznat. Még az alján lévő sorszámot sem felejtem el soha: 1429. De egy pillanatra szürke fátyol fedett el mindent, de az­tán világosan láttam, hogy 11 fej jelent meg a vászon előtt. — Tűnjenek onnan! — Nem lehet látni a kalapjáé­tól! — Minek jön moziba, aki nem ér ide idejében! Ilyen őszinte, szépencsengő hangokat még a Szinkron Film­gyártó Vállalat (most tán Pan­nónia) sem produkált soha, ültem a nézőtéren. Ültünk sokan. Többen, mint a »szóre-r koztatásul« szolgáló későnjörvőh tábora. Hogy jól éreztük-e ma­gunkat? Kötve hiszem. Sajnos, már hozzászoktunk a több éves felíráshoz: Késönjövők csak a szünetben mehetnek be a néző­térre! (Régen is volt mozi, régen is voltak mozilátogatóki De ilyen rendetlenséget — a Icbzönség ér­dekében — soha nem tűrt meg a Moziüzemi Vállalat.) F. K. Megérkezett Moszkvába az NDK kormány­küldöttsége Moszkva. (MTI) A TASZSZ közli: január 3-án 16 óra 30 perckor megér­kezett Moszkvába a Német Demokra­tikus Köztársaság kormányküldöttsé­ge. A küldöttségben az NDK neves ál­lami és pártvezetői foglalnak helyet. A küldöttség feje Otto Grotewohl mi­niszterelnök. Otto Grotewohl miniszterelnök fo­gadta a díszszázad parancsnokának je­lentését. Elhangzott a Német Demok­ratikus Köztársaság és a Szovjetunió állami himnusza, Otto Grotewohl az NDK miniszter­­elnöke a pályaudvaron beszédet mon­dott. Aki azt hiszi, hogy a téli napok csupán pihenést, pipázgatást, evést, ivást jelentenek a parasztoknak — az téved. A jó gazda megtalálja ilyenkor is a munkát, s nem ül be a meleg tűzhely mellé, hacsak nem olyan az idő, amikor az ember még a kutyáját sem zavarja ki az ud­varra. Mindenféle apró munka ösz­­szegyűl ilyenkor a ház, az istálló, a pajta körül. Szorgoskodó, tevő-vevő embereket találtam pénteken reggel a kaposvári Szabadságzászló Tsz gazdaság udvarán is. Reggel nyolc­kor már a fogatok készenlétben vár­ták a napi »'hivatalkezdést-«. Trá­­gyásszekerek gördültek ki döcögve, ringva, hangos zajt csapva az ud­varból. Kovács József, az egyik fo­­gatos szintén befogásra készülődik. Csak ő előbb hegyes sarkakat hajt be a patkóba, megelőzésképpen, ne­hogy a ló elcsússzon a jeges, síkos úton. Nagy bajt, kárt okozhatna ez a közösségnek. Amíg ezzel végez, ad­dig is szóbaelegyedünk az istállóban múltról és jövőről, az egyéni és szö­vetkezeti gondokról. „Nem cserélnék egyetlen üzemi munkással sem — A kormány most igazságosan rendezi és felkarolja a mezőgazda­ságot. Szükség is van rá. Termelési biztonságot, szilárd gazdasági alapot teremt az egyéni gazdálkodás szá­mára is. Ez rendjén van. Én azon­ban azt mondom: nem tágítok a szö­vetkezet mellől. Mennyi volt a jöve­delmem? Ősztől őszig minden nap dolgoztam a növénytermelésben. Ha mindent összeszámolok, egy évű ke­resetem 18 600 forintra rúg a ház­táji jövedelemmel együtt. Kétszáz­Mi újság a kaposvári Szabadságzászló Tsz-ben? kilós hízót vágtam, megvan a kenye­rem, takarmánygabonám is, kész­pénzben év végéig nyolc és fél ezer forintot kaptam. Minden évben ké­szítek magamnak egy kis házi szám­adást, megérte-e egész évben dolgoz­ni. Csak egyet mondhatok erre: ha más véleményre jutottam volna, ak­kor most' nem dolgoznék itt. Nem cserélnék egyetlen üzemi munkás­sal sem. S hogy ez nemcsak Kovács József véleménye, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy itt a szövet­­kezethea való tartozás nem kényszer szüleménye, hanem az emberek leg­jobban felfogott érdeke diktálta és diktálja. Itt szó sem volt felosztás­ról a legzavarosabb időkben sem. A tagok gyűlésen valahányszor kije­lentették: egy tapodtat sem enged­nek illetéktelennek a közös földből, közös vagyonból elvenni. Három tag­gal csökkent ugyan a létszám a ta­valyihoz képest, de ez a három fő is olyan, akik vagy saját hibájukon kí­vüli okokból, vagy más ok miatt ténylegesen nem is dolgoztak a kö­zösben. Helyettük máris újabb csa­ládok kérnek bebocsátást a szövet­kezetbe. Jelenleg 5 család belépési nyilatkozata fekszik a tsz-irodán: Kiss Imre harmadmagával, Fonai Gyuláné lányával, Gelencsér József­­né, Kovács József, Kazi János egye­dül kéri felvételét a szövetkezetbe. Ügyükben a hétfői közgyűlés mond­ja ki majd az igent vagy nemet. Kovács Józsefné elnökasszony sze­rint akár 20 tagot is fel tudnának venni tavaszig a tsz-bc, annyi a je­lentkező, de mint mondja: a tsz-ta­­gok okosan, óvatosan döntenek előbb, mert a földjük nem sok, azt pedig nem akarják, hogy a tagok munka nélkül maradjanak a nyáron. Miből gyökeredzik a szövetkezet vonzóereje Sokszor hangoztatott mondás volt a múltban, hogy a jó szövetkezet magáért beszél. Nos, ez ma és ezen­túl még megdönthetetlenebb igazság lesz. Mostantól kezdve tényleg a szö­vetkezeteknek kell bebizonyítaniuk életerejüket és magasztos hivatásu­kat. A Szabadságzászló eredményei is magukért beszélnek: a múlt esz­tendőben 38,26 forintot osztottak munkaegységenként, ebből több mint 18 forint volt a készpénz. Igaz, voltak ennél jobb, többet mutató számok, de a szabadságzászlóbeliek úgy vélik, az előző’ évekhez képest ez jelentős előrehaladás, s él bennük a bizakodás a jövő iránt, a szabad gazdálkodás iránt. Miből teremtet­ték össze a jövedelmet? Hizlalásból, tejből, növénytermelésből, kertész­kedésből, amelyek fejlesztésére ezen­túl még korlátlanabb lehetőségek kínálkoznak. Nem verték adósságba magukat, s ami vagyonuk van, arra nyugodtan mondhatják: a miénk. Az államtól korábban felvett hosszúle­járatú hitelek esedékes részét 56-ban is rendezték, ugyanúgy a gépállomás­nak sem tartoznak. Igazság kétféle értelmezésben Életerős, sokak által becsült szö­vetkezet ma már a kaposvári Sza­badságzászló. Tettekkel bizonyítot­ták, s tettekkel akarják ezt bizonyí­tani a jövőben is a kívülállóknak. Jobb életre törekednek a szövetke­zetiek. Jobban akarnak élni, szaba­dabban, magabiztosabban akarnak dolgozni, gazdálkodni az egyéniek is. Elferdítenénk azonban az igazságot, ha azt állítanánk, hogy a szövetke­zetiek és egyéniek között teljes a bizalom, hogy megértés, kölcsönös rokonszenv uralkodik közöttük. Ez még nem így van. Látják ezt a Sza­badságzászló tagjai is. Tudják az okát is a bizalmatlanságnak. Kétféle érdek, két szemszögből tükröződő igazság keresztezi itt egymást. A tényállás röviden a következő: 1555-ig — öt éven keresztül — ta­­gosítatlan területen sok kis parcel­lán gazdálkodott a szövetkezet. A munkaerő szétaprózódott, a munka nehéz volt így, s a jövedelem sem volt nagyon kecsegtető. Két évvel ezelőtt aztán tagosították a Szabad­ságzászló földjeit. Ez sok egyéni gaz­dát is érintett. Jónéhányuk nem olyan minőségű földet kapott cseré­be, mint amilyet ő adott a tsz-nek. Bár a szövetkezet azóta 68 500 forint kártérítést fizetett ki a Darasztok­­nak, a kérdés nem oldódott meg. A szövetkezetiek és egyéniek kezdtek rossz szemmel nézni egymásra. Az egvéni gazdák azt követelik: adja vissza nekik a tsz a régi földeket. Igazságosságra hivatkoznak. A szö­vetkezeti tagok azt mondják: mi kár­pótoltunk benneteket, de mi lenne velünk, ha most újra 40—50 tagba szétszórt parcellákon kellene folytat­ni a gazdálkodást, akkor, amikor mi már a nagyüzemi követelménynek megfelelően állítottuk be a vetésfor­gónkat, biztosítottuk állrtállomá­­ryunk többéves takarmánybázisát tábláinkon. Visszavettetésünk, tönk­retételünk nem lehet igazság a mi számunkra. Hol van tehát az igaz­ság? A kormány rendeletben mond­ta ki: a tagositott táblákat megbon­tani nem szabad. Ugyanakkor meg­tiltotta az önkényes tagosítást is. E két rendelet látszólag ellentmond egymásnak. De ha tárgyilagosan vizsgáljuk e kérdést, látjuk, ami egviknek jó lenne, a másik ember­nek kárára volna. A tagositott táb­lák szétszaggatása megoldaná ugyan az egyéniek sérelmét, de gyűlöletet, haragot váltana ki a megkárosodó szövetkezeti tagokból. A józan ész parancsa azt diktálja: fogadják el alapul a jelenlegi hely­zetet az egyéniek is, a tsz-ek is. Egy­két éven belül a rosszul kezeli, föld is helyrehozható. A kormányzat pe­dig védeni, biztosítani fogja a pa­rasztság biztonságát, nem fogja még egyszer megengedni az igazságtalan földrendezést. Rendeződjön ezen az alapon a jó viszony — legyen bé­kesség, megértés — fsz-tagok és egyéniek között. Végül a szabadságzászlóbeliek meg­bízásából hadd vessem papírra a kör vetkező kérést: ha lehetőség van rá, szeretnék megkapni az állami gazr­­claság eg’-ik kicsi üzemegységének (a volt rabkertnek) gazdasági épületeit. Varga József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents