Somogyország, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-04 / 2. szám

Pillék, 1»57. január 4. SOMOGYORSZAG _____________________________________*__ inni —■mim----------------------—————— * ■ni ni n r ■-ITT' тятш^яяттвтятшвшиттштяяшшш^^явтштаяштя^тт^яяшштшшяшя^^шяяш^^тяяяя^штятвтят^^шштятшшшт EQY KOVÁCSMESTER QONDJAI Kovács ruéfllküil .nehéz flenne elkép­edni a magyar falut. Hozzátartozik i faluhoz, mint az eke a paraszt­­mlberthez. Nélküle .tehetetlen lenne . földművelő, ember. Sántít a 36, nert elkopott a (Lábáról! a rég fel­vert patkó — majd segít új Lábra­­valóval a kovács. A kovácsnak télen-nyárcn mindr'g an munkája. Tavasszal edflcezdődik z ekevasélesítés, kapa-, kaszajaví­­lás, nyáron legtöbb munkát ad a forró melegtől meglazuflit sínek meg­húzása a kocsikerekeken, aztán a hordásban gyakran eltörik a lőcs, hálnia, nyújtó, amiiinek pótlása a bognáron kívül szintén a kovács dolga. Ősszel több a szántaniváló, jobban kopik, vásik az ékevas, több munka adódik a kovácsnak ás. Tél­ié sem szünetel a munkája. A jó jazdák ilyenkor megjavíttatják a szekereken, vetőgépeiken, ekéken esett kisebb-nagyobb hibákat. A kovács a falu lelke, iá mindennap szüksége van a pa­rasztnak. Különösen illák ez a jó szakemberre. A jó kovácsnak ha­mar híre megy hét falu határán túl is. Kovács Lajos, magyanaitádi iko­­vtácsmesterhez is ezért járnak dol­goztatni még Rácegresről is a gaz­dák, Rossz munkát ő ki .nem adna kezéből. Pedig annyi a dolga, alig győzi elvégezni. Nyáron munkaidő­ben hajnali háromkor már talpon ran, az üllő, kalapács csattogásától hangos a műhelye még sötét este is, amikor mások már már a rádió kö­rül* vagy a (kocsmában szórakoznak, egy-két pohár jókedvre vidító bo­rocska mellett. Hűségesen kitartott a falu melllett az eflmúlt nehéz esz­tendőkben is, akkor is, amikor a fa­lu többi kovács kisiparosai a majd­nem kribírhataífflan magas adóztatás elöl .menekülve, visszaadták iparen­gedélyüket, üzembe, gépállomásra, ki ide, íkd oda helyezkedett él. Ko­vács Lajos váülaflita a több fáradsá­got, a nagyobb közterhet, mégsem hagyta cserben a faflut. Még hosz­­szabbak lettek néki a munkásna­­pok, s rövidebbek a pihenésit nyúj­tó éjszakák. Mérhetetlen tetterő, szorgalom lakozik ebben az ember­iben. S a hivatásszeretet. Ezért aggasztja a jövő is: mi lesz, ha mi, öregek kidőlünk a sorból, ki veszi majd át a kalapácsot éveken keresztüli ezt hajtogatja. — Az én gyermekkoromban örül­tünk, ha vafliamiflyen mesterséget ta­nulhattunk. Imaséveink nem voltak iri.gylésreméltóak: a mester üthetett .bennünket, azt csinálhatott vélünk, amit .akart. Mégis szerettük a mes­terségünket. A mostani fiatalok nem ismerik a mi sorsunkat, csaik a könnyű, a jó életre vágynak. Az utóbbi esztendőkben minden pa­­rasztföaitaJi továbbtanulásra töreke­dett, a falusi élet szépségeit, nehéz­ségeit nem igen akarták váTILalLni. 48 éves vagyok most. Talán még nyolc-ftíz évig bírom a munkáit, az­tán abba keflil hagynom a szakmát. A kovácsmunka nehéz munka. S Mire bízzuk a jövendőt, ha nincs utánpótlás? Nyolc-tíz éve még négy­öt kovács is dolgozott a faliuban. egyik-másik inassal, segéddel. Ma egyedül vagyok (kovács Atádon, s nincs utánpótlás. Nagyon nagy kér volt, hogy a ma­gyar »-aranykezű« kisiparosságot nem becsülték meg kellően, s hogy senki sem törődött az utánpótlással. De talán másként lesz ezután. A kormány támogatja a kisipart, 'kis­kereskedelmet. De ez egymagában nem elegendő. Az ifjúságot ezentúl arra is keim nevelni, hogy megismer­je, s a maga valóságában lássa a mindennapi életet. Arra fceflfl ne­veim őket, hogy ne húzódozzanak a munkától, ne hagyják el hűtlenül a falut, a földet, ameflyen apáik és őseik félnevelkedtek. A imiosit felnövekvő fiatalokra vár, hogy megtartsák a falusi kisiparosok jó hírnevét, ' tekintélyét. Ez csak úgy menthető meg, ha fesz után­pótlás, ha a sorból való kidőlés előtt lesznek új, ugyanolyan képességű fiatalok, akik mesíermódjára tud­nak (bánni a kovácskaflapóccsal, a gyaluval, az esztergapaddal, a kő­­művesikanáill&l! Ilyenkor, új eszten­dő első napjaiban nem is lehetne szebbet, jobbat kívánni, minthogy oldódjanak meg a kisiparosok gond­jai, s jövő ilyenkorra Kovács Lajos is másodmagával üsse a vasat a mű­helyben. Hogy majd nyugodt lélekkel te­gye de a kalapácsot — amikor az élet inatlan törvényei ezt paran­csolják — abban a tudatban, hogy tudáséit, hivatásszeretetót továblb­­visaik tanítványai. 11 Nem taposhatják sárba a törvényt Mernyén sem A szerkesztőségek általában örül­nek a hozzájuk érkező leveleknek, hisz ezeknek száma egyben az újság iránt megnyilvánuló bizalomnak is fokmérője. Csakhogy van az éremnek másik oldala is. Nem egyedül a biza­lom — mint ilyen — készteti írásra az olvasót. Nagyobb részüket valami sé­relem érte, s mint utolsó mentsvár­hoz fordulnak a szerkesztőséghez ba­juk orvoslásáért. így van ez Kapinya Ernő, a Mer­­nye és Vidéke Körzeti Földműves­­szövetkezet igazgató elnökének leve­lével is. A levél így kezdődik: _j,Az elmúlt események után na­gyon sokat olvastunk a Somogy­­országbati a törvényesség betartá­sáról és betartatásáról. Sokat ol­vashattunk lakásügyi vitákról is. Szövetkezetünk nevében én is ehhez hasonló ügyben fordulok a szer­kesztőséghez és kérem egyben, hogy legyenek segítségemre ügyünk igazságos elintézésében.” De mi is történt? Nemrégiben az egyik reggel Mer­nyén a földművesszövetkezet tulaj­donát képező lakóháznál, amely egyébként a szövetkezet szolgálati lakása, két fegyveres rendőr posztolt. Ez a lakás néhány napig üresen állt, mert az egyik szövetkezeti dolgozó, aki eddig ott lakott, kiköltözött' a másik pedig, akinek kiutalták, a rendkívüli helyzetre való tekintettel, nem foglalta el a lakást. Most pedig a rendőrök nem engedték be. S niért? Azért, mert a rendőrőrs egyik agja, névszerint Vati László őrmes­ter, a saját részére vette igénybe, s minden kiutalás nélkül beköltözött a lakásba. S hogy ezt nyugodtan meg­tehesse, még őrséget is állított az ajtó elé. Kapinya Ernő, mint a szövetkezet ügyvezetője megkérdezte az ajtóban álló rendőröktől, hogy milyen jogon Költöznek be a szövetkezet szolgálati lakásába. Gál József szakaszvezető adta meg a választ. — Ehhez magának semmi köze. A rendőrség igénybe vette és mivel a hatalom a mi kezünkben van, ha kell, a lakás — akár fegyveres erő­vel Is — azé lesz, akinek mi akarjuk adni. Gál és Vati rendőrök egyébként sógorok és eddig egyhelyen laktak. 'Ízt csak mint mellékes körülményt jegyezzük meg(!?) t Az ügyvezető — természetesen — nt a szövetkezet felelős vezetője, /vényt akart szerezni a szövetkezet jogainak és tiltakozott az eljárás el­len. Vitába szállt Gál szakaszvezető­vel, aki erre ráfogta géppisztolyát és letartóztatással fenyegette. Sőt kije­lentette, ha Kapinya Ernő nem hagy-Január 7-én kezdi amerikai turnéját 34 magyar sportoló New York-i jelentés szerint a Mel­­bourneből Amerikába repült 34 ma­gyar sportoló január 7-én kezdi meg turnéját. A kis magyar sportcsoport január 2-án elhagyta New Yorkot s vendégszereplése első állomáshelyé­in Miamiba utazott. ja el a lakást, „kilyukassza a bőrét.” Azt talán már mondani sem kell, hogy Vati László rendőrőrmester el­foglalta a lakást és a mai napig is ott lakik, annak ellenére, hogy tudomá­sára hozták már több ízben is, hogy a szövetkezetnek szüksége van a la­kásra. Azt mondják, fejétől bűzlik a ha!. Nos, ez a közmondás jelen esetben is megállja a helyét. A rendőrőrs veze­tője sem különb beosztottjainál, t&asznics Mihály törzsőrmester, az őrsparancsnok, ugyanis felhívta tele­fonon Kapinya Ernőt és bejelentette, mgy ha önként nem adják át a la­kást, akár erőszakkal is, de elveszik toiuk. Az ügyvezető erre figyelmez­tette Hasznics törzsőrmestert, hogy ez a cselekedet törvényellenes. Meg­kérdezte, vajon ki védi a törvényes­séget, ha már a rendőrség sem. A törzsőrmester erre azt mondta, hogy St bizony nem érdekli mindez. Tör­vény ide, törvény oda, a lakást igény­beveszi még akkor is, ha az ügyve­zető akár az égbe ugrál. Kapinya Ernő levelét így fejezi be: — Természetes, hogy én mint szö­vetkezeti ügyvezető, a karhatalom­mal nem szánhattam szembe. Még aznap személyesen bementem Kapos­várra és a Megyei Ügyészségnél megtettem a feljelentést a jogtalanul és fegyveresen történt lakásfoglalás miatt. Kiegészítésül még csupán annyit, hogy a Megyei Ügyészség kivizsgálta a fentieket és intézkedett. Egyrészt fegyelmi eljárást kezdeményezett a rendőrőrs tagjai ellen, másrészt pe­dig megtette a feljelentést a katonai ügyészségnél. A rendőrség tagjaival szemben ugyanis a jelenlegi törvé­nyek értelmében a katonai ügyészség jár el. EXPORT Bűvös szó, melyet a siker teljes reményével használhattunk, ha jó minőséget, jó gyártmányt kíván­tunk iparunktól. A külföldi devi­zákért folytatott harcunkban je­lentős helyet foglalt el. Exportál­tunk mi mindent, amit csak lehe­tett, amennyit éppenséggel elbírt az ország. Mozdonyt, vasúti kocsi­kat, villamossági cikkeket, rádiót, vasalót, tehergépkoesit(!), bort, bú­zát, gyümölcsöt, baromfit, egyszó­val, amit csak érdemes volt expor­tálni és amit tisztességes áron meg­vettek külföldön. Számos ipari termékünk komoly hírnevet szerzett és nem egy eset­ben elsőnek keresték a magyar árukat külföldön. Az EMÁG kom­bájn például egy nagy dél-amerikai versenyen — megelőzve olyan fej­lett iparral rendelkező országokat, mint Anglia, Franciaország, Nyu­­gat-Németország — a legjobban szerepelt és nagy megrendeléssel utazhattak haza szakembereink. Mindez a magyar ipar hatalmas fejlődését, a magyar mérnökök, technikusok kiváló képzettségét bizonyította. Exportálni helyes volt, érdemes volt, hisz új ipari lé­tesítményeink felszereléséhez, egyes gyártmányaink elkészítéséhez nél­külözhetetlen volt külföldi nyers­anyagok behozása (importálása), amit viszont csak külföldi devizá­kért kaphattunk meg. Az sem lehet vitás, hogy a jelenlegi gazdasági visszaesésből is csak úgy tudunk kilábolni, ha még életképesebbé, még elevenebbé tesszük külkeres­kedelmünket, exportálunk — im­portálunk az ország szükségletei­nek helyes arányában. Azonban nem lehet elmenni szót­lanul bizonyos helytelen múltbeli módszerek mellett, melyeket nem kívánatos átvinni 1957-re. Figye­lemmel arra, hogy Kaposvárott is több üzemet érint e probléma — teret adunk a vele kapcsolatos vé­leményeknek. Pár évvel ezelőtt kezdődött meg nagyban a rendszeres magyar ipari mezőgazdasági termékek exportja. Fő követelmény a minőség volt, hisz nem megfelelő minőségű árut nem vettek át az igényes felek. Nagyon dicséretreméltó a ma­gyar ipar parancsnokai szép kivi­telre, tökéletes minőségre töreked­ték. Igen ám, de közben a hazai fogyasztásra szánt árukat, az áruk minőségét és kivitelét elhanyagol­ták, többnyire lebecsülték. Export­ra megy? Kiváló acélt, kiváló fé­meket, szép, csinos kivitelt bizto­sítsunk neki! Belső fogyasztásra szánták? Jó lesz, amilyenre sike­rül! Valahogy sajnos így festettek a dolgok. Ezért volt, — hogy pár példát említsünk — a Pannónia mo­torkerékpár kétféle. Az egyik az exportos, jobb, a másik, a belföldi, rosszabb. De ezért volt jobb az „ex­port” szövet, a gyufa, a paprika, a bor, a cipő, az öngyújtó —, ezért keresték lóhalálában a vásárlók az úgynevezett exportból ittmaradt — át nem vett — ruhaanyagot, gépet, sört, cigarettát és sorolhatnánk to­vább. Export anyag! — mondta fö­lényesen az, aki áruját dicsértetni akarta. De nem egyszer a belkeres­kedelmi szervek hiányosabb áruit is felcégérezték a bűvös export szó­val, mire a vásárlóközönség percek alatt elkapkodta. Miért? Mert hoz­zászoktak, hogy ami kifelé megy, az minden jobb, szebb, tartósabb. Ami az ország belsejében kerül eladásra, az pedig silányabb, rosszabb kivitelű. Nyilvánvaló, ilyen árupolitikát a jövőben nem szabad folytatni. A belföldi piac lebecsülésének ered­ménye volt a sok selejtes áru, a sok ipari fércmunka. Egyiptomnak kiváló hídfelszereléseket csinál­tunk, fél világon zengett a magyar ipar egyes termékeinek híre, s ugyanakkor szóbeszéd tárgya volt, — nyílt titok —, hogy egyes ma­gyarországi nagy építkezéseinknél például a házak belső falai kifli alakúak, tetejükről hullik a vako­lat, rossz a fűtőtest, ellentétesen folynak a vízcsapok, leeresztik a redőnyt és nem lehet felhúzni töDDé. Gépek kerültek forgalomba, melyeknél az első igénybevétel al­kalmával lepattogzott a festék és kitűntek az összeszerelés hiányos­ságai. Kaposvárott a Patyolat épít­kezésről köteteket lehetne írni, mely a legjobb példát szolgáltatta a helytelen és lélektelen kivitele­zésnek. A legalább húsz cég által készített és szerelt üzemre a leg­jobban ráillett az a jelző, hogy „összecsapták”. De számtalan ki­fogás hangzott el a belföldi fa­gyasztásra szánt különböző gyárt­mányokkal szemben is. Norma munka, plé-acél, szokták mondo­gatni az emberek és vágyódva pil­­lantotak az export árukra. Mindenki előtt világossá válhat, hogy ezzel a rossz módszerrel saját magunkat, népünket, államunkat csapjuk be. Legyen az exportra szánt áru tényleg szép, jó, tartós, hisz ez büszkeségünk, de ugyanak­kor legyen a belföldi áru is hbzZS hasonló. Legyünk igényesek és for­dítsunk nagyobb gondot a minő­ségre. Ez most már üzemek, mun­kástanácsok, a dolgozók érdeke. Csak így tudunk tartós dolgokat alkotni. HARMINCHÉT CSALÁDDAL IS EGYÜTTMARAD A CSURGÓI ZRÍNYI TSZ A z udvaron szanaszéjjel állnak a kocsik, befödte őket a hó. A tsz-porta másik, részén félig elké­szült épület téglafalai piroslanak — a tető már nem került rá. A befe­jezésnek gátat vetettek az októberi események. Az alsoki Uj Életből és a Kossuth Tsz-ből bomlásról szóló hírek ikeringtek a faluban. Üzene­tek érkeztek a Zrínyibe is: most itt az alkalom, oszoljatok szét, nem akarunk benneteket közösen látni. Az emberek gondolkodóba estek a Zrínyiben. Voltak, akik azt mondták akkor: ha az Uj Élet, vagy a Kos­suth megmarad, akkor mi sem me­gyünk szét, ha nem, mi is felosz­tunk. Az idő haladt, a fejek tisz­tultak. Bár az Uj Élet és a Kossuth feloszlott, a Zrínyi megmaradt, mert szépszámmal voltak önmaguk és társaik sorsáért magabiztosan és megfontoltan gondolkodó emberek a közösségben. Merre, hogyan, mi­lyen úton — tették fel a kérdést maguknak és társaiknak a Zrínyi tagjai közül többen. Ki adhat ta­nácsot a gazdának, a családnak ha nem a saját, lelkiismerete, felelős­ségérzete. Mily sok bajt, kárt, nél­külözést hozhatna az oktalan sors­döntés, másak felelőtlen tanácsaira való hallgatás. Nyugodtan mondhat­juk azonban, hogy a csurgói Zrínyi Termelőszövetkezet tagmi rendel­keznek elegendő bölcsességgel, fele­lősségérzettel jövőjük meghatározá­sa iránt. Az 6 bölcs előrelátásuk­nak köszönhető hogy fennmaradt a Zrínyi Tsz. De erről talán beszélté­nek azok az emberek, akik élesük jobbraforduldsáért, a szövetkezetért a legtöbbet teszik. Balogh József hosszúszárú, ke­­ményrágású fiatalember Kezdettől focp'a azon a nézeten volt, hogy a szövetkezetnek nem szabad felosz­latnia. A tagok a legutolsó közgyű­lésen elnöknek választották meg. Tőle tvAom meg, hogy él a szövet­kezet, s 37 családot foglal magá­ban. Hogyan mentették meg a szö­vetkezetei a feloszlástól, s a vagyon széthordásától? — Ez nem is olyan könnyű mun­ka volt. A zavaros időkben tartott első közgyűlésen, amikor a hangu­lat olyan volt, hogy minden szövet­kezetei szét kell zúzni, a 62 család­ból csak tízen voltunk, akik azt mondtuk: továbbra is szövetkezet­ben akarunk dolgozni. Nem riasztot­tak bennünket a különböző helyről jött fenyegetések, s a második köz­gyűlésen, ahol véglegesen dönteni kellett a szövetkezet fennmaradásá­ról, már huszonhaton voltunk, akik nem írtuk alá a kilépési nyilatkoza­tot. Ekkor láttuk, hogy a szövetke­zetnek van jövője, mert van egy egészséges mag, amely a régi hibá­kat kigyomlálva, képes erős, jól jö­vedelmező nagyüzemi gazdaság megteremtésére. A következő lépés­ként Horváth Jánossal egy ívet ké­szítettünk, s azzal sorbajártuk elő­ször azokat, akik a közgyűlésen nem. írták alá a kilépési nyilatko­zatot. Ezeknél a családoknál meg­mondtuk, hogy mi fenn akarjuk tartani a szövetkezetei, ka akarnak, ők is velünk tarthatnak. Senkit nem agitáltunk, nem kényszerítet­tünk a bennmaradásra, s az íven hamarosan 39 aláírás szerepelt. Olyanoké, akik szintén a szövetke­zeti gazdálkodásban látják életük jövőbeni értelmét. A kilépők közül sokért nem hul­­' * latnak könnyet, azt mondják a szövetkezetben: ménjének Isten hírével, keressék boldogulásukat kinn, Ők a szövetkezetben találják meg a nagyobb darab kenyeret. S ez így is van rendjén. Aki úgy ér­zi, hogy neki az ,<egyéni gazdálko­dás többet ígér menjen, különben úgyis csak félszívvel szolgálná a közösséget, ennek pedig nem sok ér­telme lenne. Bölcsen látják ezt a szövetkezeti tagok is. A kilépőkkel rendes, becsületes módon elszámol­tak, megkapták a zárszámadás sze­rint megjáró osztalékot, s igazságos módon terhelik meg őket adóssággal is. A földet — a törvények szerint a tagosított. tábla szélén, vagy a tartalékterületből adiák ki. — Hogyan rendezi be gazdaságát a meglévő szövetkezeti tagság, ho­gyan készül a jövőre? — Úgy döntöttünk, hogy a gaz­dasági épületekhez közeleső, körül­belül 350 holdnyi tagosított birtokot tartjuk meg magunknak. A tangaz­daságból évközben átvett földdel nem bírunk, ezért azt átadtuk a Magtermeltetőnek. Az őszi vetése­ket a kivitt föld arányában szintén a tábla szélén mérjük ki a kilépet­teknek. Milyen lesz a gazdasági for­ma? — Volí olyan vélemény, hogy ne legyen közös állatállomány, s a föl­deket is osszuk fel a tagok között, mindenki saját maga művelje meg a földet, s ősszel számoljon el a terményekkel. Ezt a javaslatot azonban a tagság leszavazta. A szövetkezet fő formája ma­­л rad a régi, vagyis lesz közös állatállomány, a földet közösen műveljük, s a munka mérésének alapja továbbra is a munkaegység jóváírása lesz. Szerintünk ez igazsá­gos forma. Megváltoztatjuk azonban az alapszabályt. Sok vitára adott okot eddig a háztáji földek mérté­ke. Ezentúl a családfő egy holdat, s minden szövetkezetben dolgozó tag további 800 négyszögöl háztáji föl­det kap. Így pl. ha valamely család­ból négyen dolgoznak majd a közös­ben, kettő és fél hold háztáji föl­det kapnak. Fenntartjuk a brigád­szervezetet is azzal a különbséggel, hogy a brigádvezető nem függetlení­tett. személy lesz. A megművelendő földterületet továbbra is felosztjuk a brigádon belül munkacsapatokra és tagokra. Felülvizsgáltuk az állat­állományt is, s a tenyésztésre alkal­matlanokat kiselejteztük. így a jö­vőben csak 20 tehénből álló törzset tartunk. Van 13 szerződéses tinónk, hizlalás után — körülfciiil március­ba» — tudjuk szállítani Őket, az ér­tük járó pénzössz ■ ö égként ki­osztjuk a t ago km /. tjhoénzbSl havonta 6000 fari: bevételre 'Л* mistunk, ez is hozzásegít be .ónkét az előlegosztáshoz. — Milyen terveik -innak a jövő­re vonatkozólag? — Államtól és ív ;iol teljesen független szövetkezetei ah árúnk, melyben valóban mi, ■ 'le­szünk a gazdák. Rendezni akarjuk ez állami tartozásunkat, s azt tűz­zük ki célul, hogy lehetőleg ne kér­jünk oz államtól hitelekéi, hogy megálljunk a saját lobb-'on. Ebben az esztendőben építkező nem —ev­­vezünk, azt elzárjuk, elérni, hogy minél több jövedelmet biztosítsunk a tagoknak. A beadás eltörlése, a kötelező biztosítás megszüntetése növeli a jövedelmet. Azonban a jö­vőben is biztosítani akarjuk állata­inkat, mert ahol nagy vagyon van, ott nagy kár is eshet. — Milyen segítséget várnak a fel­sőbb szervektől? — Egy kérésünk van: segítsék megóvni a közös vagyont. Az októ­beri események idején mintegy százezer forint értékű , állatot hord­tak el tőlünk az előző évek folya­mán a határsávból kitelepített és nemrég visszatért személyek. Ezek­kel az állatokkal a szövetkezeiét az állam megterhelje. Nekünk az álla­tok nem kellenek, viszont elvárjuk, hogy ezeket a tőlünk \elhurcolt ja­vakat szövetkezetünk államadósság­­lerhéből leírják. Ehhez kérjük a já­rási szervek közbenjárását. A má­sik kérésünk, hogy a szövetkezeti tagok érezzék maguk mögött a kar­hatalmi szerveket, ne legyen életük és vagyonuk bárki által is veszé­lyeztetve, azért, mert a szövetkezeti gazdálkodás mellett vannak. TJgy véljük, jogosak s teljesít­­hetők a kívánságok. Telje­sítsék hát, akiket illet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents