Somogyország, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1957-01-17 / 13. szám
&% MSZMP MEGTEI INTEZOBIZOTTSAGA II. évfolyam, 13. szám. Csütörtök, 1957. január 17. IS MEGYEI TANÄCS LAPJA ^ ^ ^ ARA 50 FILLÉR < у Szabadon lehet utazni külföldre! A látogatási és kivándorlási kérelmeket ezentúl Kaposvárra kell beadni A Somogy megyei Rendőrkapitányság felhívja a megye lakosságát, hogy akik Somogy megye területén laknak és útlevélkérelmet akarnak beadni — látogatási vagy kivándorlási kérelmet — forduljanak a megyei rendőrkapitányság útlevéícsoportjához. Az útlevélcsoport Kaposvárott, a Március 15 u. 12. szám /alatt székel. Kivándorlási útlevéllapot kérésre postán is küldenek. A látogatáshoz az alábbi feltételek kellenek: a kérelmezőnek külföldön közeli rokona legyen, azaz felesége, szülei, testvére vagy gyermeke. A kivándorláshoz elővizum kell, de csak abban az esetben, ha nyugati országba szándékozik a kérelmező kivándorolni. Ebben az esetben az e!ővizumot az illetékes követségtől kell beszerezni. Népi demokratikus országokba elővizum nem kell. A kérelmezőnek kivándorlás esetén a helyi tanácscsal igazoltatni kell, hogy eltartatlan személyt nem hagy maga után hátra, valamint, hogy köz- és egyéb tartozásai nincsenek. Mindkét kérelemhez egyformán szükséges két darab 4x6-os fénykép beküldése. Az útlevélcsoport felhívja továbbá a megyénk területén tartózkodó külföldi állampolgárokat is, hogy ügyeiket a jövőben nem Budapesten, hanem szintén a menye: rendőrkapitányság útlevólcsoportjánál intézik. Akik október 23-a előtt adtak már be kérelmet látogatásra vagy kivándorlásra, forduljanak levélben az útelvélcsoporthoz, pontos választ fognak kapni. Az útlevélcsoport félfogadási ideje kedden, szerdán és csütörtökön van, egész nap. A látogatási útlevél elintézési ideje kb. egy hónap, míg a kivándorlási útlevelet kb. két hónap alatt kapja meg a kérelmező. Egyáb felvilágosításokat az útievélcsoport szívesen megad. PAUL ROBESONNÁL As Ifjúmunkás Szövetség tervesete Három órán át nevettünk! Megérkezett Budapestre a Kínai Népköztársaság kormányküldöttsége x.. <r\ Szerdán délelőtt rövid látogatásra Budapestre érkezett a Kínai Népköztársaság kormányküldöttsége. A küldöttség vezetője Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnöke és külügyminisztere, tagjai Ho Lung marsall, az államtanács elnökhelyettese, Vang Csia-hsziang küiügyminiszterhelyettes és Hao Decin, a Kínai Népköztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, aki Budapesten csatlakozott a küldöttséghez. A kínai vendégek fogadására a katonai repülőtéren nagy számban jelentek meg a politikai élet vezetői. Ott volt Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Marosán György államminiszter, Münnich Ferenc, a fegyveres erők minisztere, Kossá István pénzügyminiszter, Dögéi Imre földművelésügyi miniszter, Rónai Sándor kereskedelemügyi miniszter, Kristóf István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára, Sebes István külügyminiszterhelyetíes, Pongrácz Kálmán, Budapest főváros tanácsa végrehajtó bizottságának elnöke, továbbá az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának számos tagja, a Külügyminisztérium vezető tisztviselői és sokan mások. Megjelentek a küldöttség fogadására a Kínai Népköztársaság magyarországi nagykövetségének tagjai, ott voltak a budapesti diplomáciai képviseletek vezetői, nagy számban jöttek el a magyar s a külföldi sajtó tudósítói. Érdekes színfoltja volt a várakozásnak, hogy a külföldi sajtó képviselői a , repülőtéren nyilatkozatot kértek és kaptak Kádár János miniszterelnöktől és Marosán György államminisztertől. Fél 12 után néhány perccel érkezett meg a kínai és a magyar zászlókkal és feliratokkal feldíszített repülőtérre a kínai küldöttséget hozó TU—104 típusú lökhajtásos repülőgép, amely egy órán belül érkezett Varsóból Budapestre. A repülőgép ajtajából kilépő Csou En-laj miniszterelnököt és a küldöttség tagjait elsőnek Dobi István, Kádár János, Marosán György és Münnich Ferenc üdvözölték. KERESNI KELL A MEGOLDÁSOKAT, MERT CSALÁDOKRÓL VAN SZÓ! — Mihez kezd most, hogy racionalizálták? Tóth Géza esztergályos nyurga fiatalember. Elnéz az új épület irányába, melynek tetejéről — mintha egy óriási dunyhát szakítottak volna fel — szélcsapta hózuhatag omlik alá, majd hirtelen visszafordulva mondja: Semmit! Ülünk otthon és nézzük egymást! ■? ■> A harag első buggyanása azonban lecsillapszik és Tóth Gyula nyugodtabban folytatja: — Megpróbálok elhelyezkedni. Az én szakmámban talán nem olyan nehéz. — Mi a véleménye a racionalizálásról? Szabadi Bélához intézem a kérdést, aki szintén fiatal ember, bár nem nőtlen, mint Tóth Géza. Látszik, nem veszi nagyon zokon, hogy el kell hagynia a vállalatot. —• Nézze! — fordul a pádon felém. — Fodrászsegéd voltam, úgy tervezem, üzletet nyitok. Nem mondom, hogy örülök a „racinak” — buta ember venné könnyen —, de inkább én, mint egy nagycsaládos. Csak az bosszant nagyon és a többieket is ... hogy ... tizenhatunkat bocsátottak el — tizenhat fizikait. A műszakiak és az adminisztrátorok közül senkit nem küldtek el. Hát azok között nem akadt felesleges ember? — Nem! — mondja később a gépek zúgásától hangos csarnokban Szabados István fődiszpécser, az intéző bizottság tagja. — Üzemünk, a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat már régen nem javít gépeket. Október elején úgy volt, átprofilírozzák a vállalatot, áttérünk a mezőgazdasági kisgépek gyártására. Sajnos, nagyon kevés anyagunk van és racionalizálnunk kell. Nem bírjuk itt-tartani a munkatársakat, nem tudunk munkát adni nekik. A műszaki létszámot a kisgépek miatt nem lehet lecsökkenteni, mert nagyobb technológiai feladatokat kell megoldanunk 1957-ben. A vállalat terve előreláthatóan két és félmillióval nagyobb lesz, mint 1956-ban. Vaspöri Géza lakatos, az intéző bizottság tagja szerint a racionalizálás egyben minöségcsere is. Jobb szakmunkásokat akarnak felvenni, mint akiket elbocsátottak, ha erre mód lesz. Kovács László villanyszerelő — szintén intézőbizottségi tag rámutat egy hatalmas kályhát ábrázoló fényképre. — Ilyeneket gyártanánk, 110 darabra van megrendelésünk, de nincs, aki elkészítse öntvényeit. Miért kell nekünk a miskolci üzemekkel kooperálnunk, amikor a kaposvári üzemekkel is dolgozhatnánk együtt. Például a Vaskombináttal. Ök is legyárthatnák az öntvényeket. — Ott van a traktorra szerelt szivattyú — vág közbe Szabados elvtars. — Mi Somogyot, a mi megyénk mezőgazdaságát akarjuk ellátni gépekkel. Olyan gyártmányokat szeretnénk készíteni, melyek nem anyagigényesek, és minél több embert tudunk vele foglalkoztatni. Eddig is különböző fajta árukat gyártottunk az utóbbi hónapokban, új árukat, melyek azelőtt nem „mentek". Például kis dobkályhákat, erkélyrácsot, lépcsőkorlátot, tepsit s más egyebeket. Ezzel is sok embernek adunk munkát. Persze, az elbocsátott 16 embernek rosszul esik, hogy éppen őket küldték el. Rosszul esik, hogy a műszaki és adminisztratív alkalmazottakból egyet sem racionalizáltak. Ez bizony nem is helyes inézkedés. Mert nézzük csak: A Gépjavító Vállalatnál összesen 103 dolgozó van, illetve volt. Ebből kb. 30—32 ember nem végez termelőmunkát. Ez a szám pedig nagy és felesleges. Ma még nyereséges ugyan a vállalat, de ha az akar lenini a jövőben is, javítani kell a fizikai és adminisztratív dolgozók arányát. Igaza van Futó szak társ naiv, a munkástanácsnak meg kell vizsgálnia a túlzott adminisztráció csökkentésének lehetőségét. A másik dolog: Nagyon helyes, ha a gyártmányok sokféleségét tovább bővítik. Ebben el kell menni a legvégső határig. Szívleljék meg a Meggyei Intézőbizottság racionalizálásról szóló határozatát és törekedjenek .arra, hogy minél több munkást tudjanak alkalmazni. Tél van, a hideg tió belepte a gyár udvarán lévő vasszerkezeteket. Még hosszú ideig nem olvad el róluk a jég., Az elbocsátott munkások szívében kétszeresen tél van, kétszeresen érzik a hideget. Tegyen meg mindent a Gépjavító Vállalat igazgatója, munkástanácsa, hogy helyes, alapos intézkedésük nyomán mielőbb felengedjen a jég az elbocsátottak szívében, mielőbb visszakerülhessenek az esztergapad, a kalapács mellé. ts — R hóakadályok ellenére is befelezik január végére a cukorrépa feldolgozását a Kaposvári Cukorgyárban A Kaposvári Cukorgyár dolgozóinak sok nehézséget kellett leküzdeni a folyamatos termelés érdekében. Az energiahiány mellett a szénkészletük állandó csökkenése is azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy nem tudnak megszakítás nélkül dolgozni. A szállítási nehézségek ezt még fokozták. A vezetőség a munkástanáccsal karöltve azonban nem pihent egy percre sem. Járták a pécsi, komlói bányákat és elegendő szénkészletet tudtak beszerezni, majd a villamosenergia-ellátás megjavulásával a gyár majdnem 100 százalékos kapacitással tudott az utóbbi két hétben már működni. A beköszöntött havazás és a hóviharok újabb akadályt gördítettek a még állomási rakodón lévő cukorrépa beszállítására. A vasút azonban segítségére sietett á cukorgyáriaknak, külön tehervonatpárokat indított el azokra az állomásokra, ahol még elszállításra vár a répa és ezek behordását a hóvihar ellenére sem szüntette meg. így a Cukorgyár folyamatosan termel tovább és előreláthatólag január végére teljesen befejezik a feldolgozást és utána hozzálátnak a nagyjavításhoz. A Kaposvári Cukorgyár eddig csaknem kétezer vagon cukrot termelt. A fagy miatt a szabad ég alatt veszteglő répa mázsánként csaknem 2—2,5 százalékos cukortartalomveszteséget szenvedett. Erősödik a „Szabad Európa Rádió** elleni bírálat A Trybuna Ludu, a Lengyel Egyesült Munkáspárt központi lapja arról adott hírt, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban erősödik a bírálat a »Szabad Európa« adóval szemben a magyar kérdésben kifejtett ténykedéseim kalt. A Német Szövetségi Köztársaság lakossága, amelynek területéről a »Szabad Európa« provokar tív műsorait sugározza és a propaganda-anyagot szállító léggömbök ezreit bocsátja útnak, a »Szabad Európa« kérdését más szem szögből nézi: a Német Szövetségi Köztársaság állami szuverenitása megsértésének szemszögéből. Amikor — még Németország hivatalos megszállása idején — a szövetségesek München környékén létrehozták a »Szabad Európa« elnevezésű amerikai rádióállomást, a helyzet más volt, mint 1956-ban. A Német Szövetségi Köztársaság ma szuverén állam és a »Szabad Európa« az Adenauer-kormánytói kapott engedély alapján működik. Ez az engedély feljogosít egy felelős bonni minisztert különböző adások szövegeinek ellenőrzésére. Adenauer kancellár gyakorta értésükre adta, hogy a »Szabad Európa Rádió-« ténykedése nem mozdítja elő a Német Szövetségi Köztársaság és Kelet-Európa kapcsolatainak normalizálódását. A Német Szövetségi Köztár sáságban meg vannak győződve arról, ha nem ikerül sor a normalizálódásra, csökkenhetnek a ikilátások Németország újraegyesítésére. A Trybuna Ludu azt írja, hogy még a CDU (Keresztény Demokrata Unió) köreiben is »élesen elítélik« a »Szabad Európa« adó ténykedését. A nyugatnémet lapok azt követelték,. hogy vonják vissza az adó engedélyét. A Trybuna Ludu a továbbiakban így ír: Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között nem hallgathat tovább az Adenauer-kormány. A közvélemény nyomására élt ellenőrzési jogával és utasítást adott, hogy vizsgálják felül a magnetofonszalagra vett magyarnyelvű adásokat. A bonni kormány a »Szabad Európ« műsoranyagának felülvizsgálatával szakképzetlen fordítókat bízott meg. Már ebből a tényből is kitűnik, mennyire nem kívánja a »Szabad Európa Rádió« provokatív szerepét leplezni. Hiszen ilyen körülmények között már az adások lehallgatása is több kórlapot vesz igénybe. Megkezdték a bányászlakások építését A forradalmi munkás-paraszt kormány rendeletére — mint ismeretes — több mint tízezer bányászlakás épül országszerte. Az Építésügyi Minisztérium lakásépítési igazgatóságának főmérnökétől kapott tájékoztatás szerint már megtörténtek a kijelölések a lakások építésére^ XétJteti állnak traktoraikkal MIRE A MEZŐ BARNÄBA ÖLTÖZIK CUDAR IDŐ köszöntött be reggel. A szél dühöngve rázza az ablakokat, rezegteti a villanydrótokat, s úgy csapkodja a jeges porhavat, majd megvakul tőle a járókelő ... Nem kellemes ilyenkor kibújni a házból... A Mernyei Gépállomás dolgozói azonban bátran dacolnak az idővel. Közülük többen 5—10 kilométerre laknak a gépállomástól, de ma is megjelentek valamennyien munkahelyükön. Arcukon még ott piroslik a szélcsípte rózsa, de agyuk, szívük már a munkáé. Csak úgy zeng-bong a nagy műhely a munka zajától. Tóth László műhelyvezető büszkén dicsekszik, hogy az idén előbbre járnak a gépjavítással, mint most egy éve. — De még jobban is állhatnánk — mondja a fiatal, vattaruhás ember —, ha lett volna áramunk ... Dehát csak alig egy hete van... Persze, azért addig sem álltunk ... Kifundáltuk a módját: az esztergagépeket kis motorral, a hegesztőt meg Lamz Bulldoggal hajtattuk. No, de most már van áram rendesen. Ha így haladunk, február 10-re készek leszünk a tavaszi munkákhoz szükséges "épekkel. — Hány gépet javítottak ki eddig? — A tavasszal ötven erőgépünk indul, ebből már 37 készen áll. Ezekhez természetesen a munkagépeket is kijavítottuk. De most már folyamatosan javítjuk a cséplőgépeket, meg a kombájnokat is... Szóval időben készen leszünk. Úgy szerveztük meg a munkát, ??? — Itt, kérem, minden traktorosbrigád kapott szerelőt, s annak az irányításával azokat a gépeket javítják, amelyekkel dolgoztak és dolgoznak ezután is. Mert így a traktoros, aki saját gépét javítja, tudja, hogy milyen baja volt gépének s azon van, hogy azt alaposan rendbehozza. Most nem szervezi senki a versenyt a javítóbrigádok között, de mindenki mégis jobban igyekezik, mint azelőtt s főleg a munka minőségére fordítanak nagy gondot. — Mégis melyik brigád dolgozik a legjobban? — No, azt aztán kereshetnénk ... — mondja mosolyogva a műhelyvezető. — Nem lehet azt most megkülönböztetni, melyik első vagy utolsó: valamennyi iparkodik... Mind kész akar lenni február 10-ig. És kész is lesz... Nos, ezek bíztató szavak. S nem is kételkedek bennük. De azért mégis jó, ha megkérdezünk néhányat a traktorosok, szerelők és esztergályosok közül, akiktől függ, hogy mikorra készülnek el a gépek. Ne is menjünk tovább! Itt van mindjárt a somogyaszalói traktorosbrigád. — Mi január végére készen leszünk a javítással — válaszol kérdésünkre Prekáczka István brigádvezető —, mert már a kilenc erőgépünkből hármat kijavítottunk és készen van négy tárcsánk meg az öt ekénkből is már három ki van javítva. Megy most már a munka, csak legyen áram. — És lesz-e munka majd a gépeknek? Attól nem tartunk, hogy nem lesz szántani valónk. Sőt, az aratógépeinkre olyan nagy az igény az egyéni gazdák részéről is, hogy csak tudjuk teljesíteni! Vajon hogyan vélekedik Sörös Lajos szerelő, őt is hallgassuk meg. — Szerintem február elejére a mi brigádunk is kijavítja a gépeit — mondja Sörös Lajos —, mert ha rossz is az idő, az ember tudja a kötelességét. Én Igáiból motorkerékpárral tettem meg az utat eddig, de ma egy Zetorra kapaszkodtam fel, mert nagy a hó. — Van-e elegendő alkatrész a javításokhoz? — Hát, amit nem tudunk beszerezni, azt házilag készítjük! el, vagy felújítjuk a kopottakat... Hogy milyen alkatrészeket készítenek el házilag, erről Buzsáki János esztergályos tájékoztat. : — Nem könnyű egye? alkatrészek előállítása a mi szerszámainkkal, de azért megbirkózunk amivel csak lehet. Az összekötő csapszegeket például mindet házilag készítjük. Most az ekékhez farkerékitengelyeket esztergálok. Igaz, anyag nem sok van, de felhasználjuk az ócskavasat, s csak haladunk... SZÉPEN HALADNAK a gépjavítással a mernyeiek. S bizonyára készen állnak traktoraikkjal, mire a mező a fehér köntösét barnával váltja fel. Szűcs Ferenc
