Somogyország, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-13 / 10. szám

4 SOMOGYORSZÄG Vasárnap, 1957. január 13.

CSELÉDSORSOT ISMÉT?

A tsz-ekből kilépett szegény parasztok jövőjéről

/"’saknem másfélezer hold gazdái voltak a hedrehelyi Búzakalász tagjai. 1956 zavartkeltő őszén úgy döntöttek, hogy mind a száztizenöt család ismét a maga gazdája lesz. Nem mondjuk, nem mondhatjuk, hogy tejjel-mézzel folyó kánaán volt ez a szövetkezet. Lassan, nagyon lassan kezdett erőre kapni a tsz, sok munkát, fáradságot, pénzt emésztett föl a gazdaság megalapozása. A tagság nem forrott még össze, hiszen az ötvenhármas kilépési hullám, meg az ötvenötös felfejlesztés újra meg újra megzavarta a kialakuló egységet. A tengernyi gond, a tagság egy részének erőszakos toborzása ellenére is biztosította a szövetkezet a megélhetést a tagok számára. Mégis voltak itt gazdasági bajok, amelyek két kézzel ragadták meg a szövetkezet lélekharangjának kötelét. A feloszlatásnál politikai okok is nyomtak a latban. Budavári Dániel esendőr-kulák önkényesen elfoglalta a szövetkezet egyik épületét s a többi kulák is nagyon felbátorodott. A szövetkezeti tagok pedig megadták magukat a sorsnak.

Mi lesz velük? Az egykori középparasztok bizakodóak. Szentül hiszik, hogy jobban megélnek, mint mielőtt a tsz-be léptek. Jakab György két lovát megkapta a közösből, a négy felnőtt családtagnak lesz munkalehetősége, de kenyere is a 16 holdas gazdaságban. Berki József nem panaszkodik a szövetkezeti életre, de nem fél az egyéni sorstól sem. Gazdasági felszerelését visszakapta, s míg lovakat nem tud venni, szarvasmarhákkal műveli meg tíz holdját. így számít Kuka József, Hegyi István és még sokan mások.

De milyen élet vár az egykori cselédekre? Azokra, akik negyvenöt előtt Márfy-uraságnál, gróf Festetlek Kristófnál, vagy a falu kulákjainál szolgáltak? Mihez kezdenek azok a gazdák, akiknek van ugyan igavonójuk, de kevés a földjük. így van pl. Kovács György volt cseléd. Az öttagú családot nehezen tartja el az a néhány hold, amelyet 45-ben kapott. Föld kellene neki, s ám ha a felajánlott földek régi gazdáik kezére kerülnek, érdemes lesz-e tőlük részesművelésre átvenni? Vagy bírja-e majd fizetni a földhasználati díjat? Mennyi aggasztó kérdés ... Nem rózsásabb azoknak a helyzete sem, akik igás jószág és felszerelés nélkül állnak párholdas parcellájuk cövekje mellett. Pethes Józsefnek (B) is igavonót kellene venni, de ma nincs miből, s ki tudja, a három és fél hold mikor »terem« számosállatot. S ha ő és a többi néhány holdas gazda szert is tud tenni valamikor igavonóra, jut-e elég föld a takarmánynak is, meg a kenyérnek is. Es vajon ki merné nyugodt lelkiismerettel állítani, hogy életképesek lesznek ezek a törpegazdaságok, amelyeket most hasítanak ki a szövetkezeti föld nagy testéből?

Nem kell találgatnunk, hiszen a történelem tanúskodott már a szegényparasztok nehéz életéről. Fogat nincs, a pár holdat mással kell megszántatni, gyakran uzsorás áron. Kevés a föld, sok a munkáskéz, másutt kell valami tennivaló utánnézni. Ma az állami gazdaságok, gépállomások nem tudnak kenyeret adni a falu minden szegényparasztjának. Az iparhoz vezető út is el van zárva, sőt várható, hogy a különféle üzemek, vállalatok is hazaküldik azokat a dolgozóikat, akiket néhány évvel ezelőtt az eke szarvától szólított el a túlzott iparosítás. Anélkül, hogy jóslásokba bocsátkoznánk, állítjuk: a falun ismét fellángol a létért vívott kemény -küzdelem. És az is előrelátható, hogy ebben a harcban nem a tehetősebbnek, nem az erősebbnek jut a tengernyi szenvedés és milliónyi keserv. Nekik, a jobbmódúaknak nyilván hasznot hajt a szegényparasztok foglalkoztatása. Bizonyos, hogy Dezső József középparaszt nem fizet rá arra, hogy már most is alkalmazza Halasi Imrét. De Halasi nem talál a kenyérkérdésre más megoldást — enni kell a hat apró gyereknek. Tóth Ferenc (Birge) kulák sem hullat könynyet a tsz szétoszlása miatt, amelyben neki is része

volt. Sőt örül neki, hogy anlncstelenné váló tsz-tagok most ismét hozzá kényszerülnek. Tóth Jánost és Farkas Józsefnét máris édesgette magához. Ezt teszi Papp József, Kozma János (ábsó) és a többi kulák is. Mindnyájan abban reménykednek — ha csak a nemrégiben megjelent kormánynyilatkozat le nem hűtötte lelkendezésüket —, hogy visszakapják egykori negyven— ötven holdjaikat, amelyet persze nem maguk, hanem a cselédek művelnének meg. Avagy elhiszi valaki Hedrehelyen, hogy a falu egyik legnagyobb kulák ja, Horváth József (csendőr) azért töri magát a földért, mintha ő akarna benne minden munkát elvégezni? Most tele szájjal követeli: 30 holdat mérjenek ki neki a Búzakalász gabonatáblájából. Az biztos, hogy nem ő és családja süttetné magát a nyári nappal a gabonatáblán. Reméljük azonban, hogy lesz olyan hatalom Hedrehelyen, amely érvényt szerez annak az igazságnak, hogy ki hol vetett, ott arat.

Igen, ez a sivár valóság. Ne szépítsük a dolgot, mondjuk meg nyíltan: keseeves, küzdelmes életnek vágnak neki a szövetkezetből kilépett, vagy a feloszlott szövetkezetek romjain töprengő szegényparasztok. Az élet mutatja, hogy siétve csapnak le rájuk a megmaradt, éledező vagy talpraállni akaró kulákok, bennük jó prédát, olcsó munkaerőt remélve. Érthető, hogy ezt a kísérletet éppen a falusi szegénység érdekében meghiúsítja államunk. Lehetséges, hogy földigényük pillanatnyilag kielégül. Élhet bennük a remény, hogy a tartalékterületből nem a kulákok, hanem ők jussolnak. Ez sem adhat azonban biztos létalapot nekik. Mert ahogy a család szaporodik, a gyermekek felnőnek, a kisbirtok tovább aprózódik. A kisparasztnak nem lesz ereje ahhoz, hogy tartsa a versenyt a megfelelő beruházással rendelkező középparaszti gazdaságokkal, még kevésbé a mezőgazdaság szocialista szektorával. Mi hát a kivezető út? Megmondjuk nyíltan még akkor is, ha Hedrehelyen sokan nem adnak ma még hitelt e szónak: a szövetkezet. A szövetkezés bármilyen formája megmenti a szegényparasztot a kizsákmányolástól, megvédi az igauzsora ellen. Nem kell kepéstarlón keresnie kenyerét, mert amit közösen elvetnek, azt közösen, maguk részére le is arathatják. Nem kell osztozniuk a tulajdonossal a terményen, mert amit megtermeltek, annak nemcsak fele, vagy harmada, hanem az összes az övék. A szövetkezetben nemcsak a munka, hanem annak gyümölcse is azé, aki szántja a barázdát, veti a magot, s aratja az érettkalászokat.

A Búzakalászba tömörült szegényparasztok jelentős része csalódott saját szövetkezetében, nem váltották, nem válthatták valóra szép elképzeléseiket a közösben saját jólétüket illetően. Ez nem a szövetkezés számlájára Írandó — ez a saját szövetkezetük és a múlt káros gazdaságpolitikájának a bűne. E hibákat azonban örökre elsodorta az idő. Ma már és a jövőben valóban olyanná válhat minden szövetkezet, amilyenné tagjai akarják formálni. Ezért érdemes szövetkezni! Nincs más nyitja a szegényparasztok életkérdése végleges megoldásának, mint a szövetkezés. Ennek felismeréséhez előbb-utóbb eljutnak a hedrehelyiek is, nem a felső szervek által alkalmazott kényszer hatására — erre nem kerülhet sor —, hanem az élet parancsa fogja velük ezt megértetni. Addig is az a javaslatunk: a földek szétosztásánál — a középparasztokkal egyetértve — ügyeljenek arra, hogy a szegényparasztok lehetőleg egymás mellé kerüljenek. így ha valamikor szövetkezni akarnak — vagy akár gépi szántásra akarnak társulni —■, nem bolygatja fel az egész határt a tagosítás. TVehéz helyzetbe kerültek a szövetkezetekből kilépett vagy kisodort szegényparasztok. Ma, holnap, holnapután és még hosszú ideig az ő sorsuk lesz a falun a legnagyobb gond. Biztosan törődik velük az állam, s ők is keressék, kutassák életük megalapozásának útjait, módjait.

KUTAS JÓZSEF

EMBEREK A HAVASON

Magyar film

Országszerte telt házak előtt játsszák mozijaink e filmkölteményt. Felmerülhetne az a gondolat bennünk, hogy a nagy népszerűség oka talán az, hogy ez a film is feketelistán volt, s az emberek ebből kifolyólag szenzációt várnak az újrajátszástól. Hát ha szenzációt nem is, de egy nemes, nagyszerű filmalkotást felfedezhet a filmmel a mozilátogató.

A témája nagyon egyszerű. Olyan, mint az élet, a ködbevesző havasok világában. Itt éli Csutak Gergely székely favágó a havasi emberek nehéz életét. Szomszédai: a háza mellett meredő sziklafal és az erdőrengeteg. Gondját, örömét a család adja, legfőképpen a kisfia, kicsi Gergő. A becsületes lélek egyszerűségével mutatja be Gergő fiát a tavaszi havasnak, s annak lakóinak, a fának, a madárnak, az őznek, s a sok időket megélt Marci bácsinak, mivel ezek ugyanúgy a havasi életet élik, mint majd kicsi Gergő. Az idő közben jár a havason, emberek és fák felett egyaránt. A hegyvilágba is behatol a pénz. az Árbor fakitermelő részvénytársaság formájában, mely romlásba viszi Csutak Gergely családját. A részvénytársaság egyik vezetője ugyanis szemet vet Gergely élete páriára, a hallgatag Annára. Egy előnyös ajánlattal a részvénytársaság székhelyére költözteti Gergelyeket, hogy alkalomadtán lecsanhasson Annára. Csutak Gergely veszedelmet érez, különösen amikor látia, hogy az eddi ei sorstársai, a többi havasi emberek nem állnak szóba a pénz emberével. De hát faluban venni házat.. . ehhez pénz kell. Anna indítja el a tragédiasorozatot, amikor rágyújtja a házat az erőszakoskodó emberre. Menekülnie kell kisfiával együtt. A sziklás, erdei úton megcsúszik, lezuhan az útról, megbetegszik.

Gergely harcba indul az asszonyáért, a kisfia anyjáért, fel egyenesen az égig. A legfőbb segítséget a -Somolyói Máriától-« várja, akit szívbéli ajándékokkal és zarándoklattal akarnak megnyerni. Ám, hiába. Hiába vizsgálja a híres kolozsvári orvos-specialista is Annát, az már a halál karmaiban van. Egyetlen kívánsága az élettől búcsúzó asszonynak, hogy holta után a havason pihenhessen. Gergely hazaviszi a holt asszonyt s havasi földbe temeti — aztán pontot tesz a részvénytársaság vezetője életére megöli. Gyilkol. Gyilkos nem maradhat büntetlen, a törvény szigorú, a paragrafus nem

változik meg még a havasi emberek könyörgésére sem.

Csutak Gergelyből fegyenc lesz, aki előtt ott sötétlik a tíz év büntetés és a kisfia jövője. Megszökik, a csendőrök meglövik. A tragédia teljes lett, elment Anna után, de kicsi Gergőt itt hagyta a havasra és lakóira.

A film elején van egy epizód, amelyben az egyik havasi ember kiáll a szikla ormára és hírül adja a havasok népének, hogy „emberek a havason — figyeljetek ide ...“ Nyirő József ilyen hírkiáltó szerepre vállalkozott a maroknyi székely földjén, mert kicsi Gergőkkel és Üdő Mártonokkal adatta tudtul, hogy veszendőben van ez a nép.

A film nagy művészi erővel eleveníti fel Nyirő novelláinak s egyben a havasok népének világát. A kép, melyet a hegyi emberről rajzol, reális, mert ha tartalmaz is idealista elemeket, azok szorosan összefüggenek a realitásból eredő témával. Az a tény, hogy Csutak Gergely foggal-körömmel küzd a családjáért, beletartozik a filmbe, az pedig, hogy Csiksomlyói zarándok-kálváriát jár bele kell, hogy tartozzon, mert enélkül nem az igazi havasi embert láthatnánk. Az „Emberek a havason“ nem hiába kapta 1942-ben a velencei filmfesztivál első díját, a filmszakma egyik nagy kitüntetését. Szőts István kiváló, nagykultúrájú rendezői munkája és a színészi alakítások jogossá tették e kitüntetésre. Görbe János Csutak Gergely alakjában azonosértékű volt a Nyirő József által megrajzolt favágóval. Bihari József Üdő Mártonja az elképzelhető legjobb volt. Akár idős pásztor-bölcsessége, akár a gyerekes öregember naívsága egyaránt meghatotta a nézőt. Szellay Alice remekül élte a hallgatag Annát. Csupán az volt elütő, hogy nem a székely nyelvjárást beszélte, mint a többi havasi ember. Ezzel egy kicsit kikapcsolta magát a környezetből A filmnek egyébként az egyik legnagyobb érdeme, hogy a megfelelő dialógusok az ízletes székely nyelvjárás szerint hangzanak el

Az operatőr a szép tájfelvételekkel maradandó emléket hagy a nézőben a havasok veszélyesen szép világából. Farkas Ferenc zenéje a legnagyobb mértékben alkalmazkodik a témához.

E film láttán csak megerősödik bennünk a kérdés, vajon hány ilyen film van sarokba állítva?- király

TÉLI KÉPEK A FALURÓL

Valamikor sokat olvastam különböző könyvekből, folyóiratokból és más egyéb irományokból a magyar faluról, a földművelő nép téli életéről. Ezek az írások — többségükben *— a téli falut, a falusi parasztembert az alvó medvéhez hasonlították, amely a hosszúnyakú telet tétlenül alussza át barlangjában és csak tavasszal, az éltető nap sugarainak hivogatására cammog elő. Voltak olyan „el/mélkedők“ is akik télen na lőtt faluról, és gondtalanul heverő parasztokról beszéltek.

Meg kell mondani, akik ilyen idült festettek a faluról, a falusi paraszt életéről, azok nem ismerték a falusi paraszti sorsot, nem igen láttak szorgos falusi parasztembereket. Az ilyen írások — az élettől elszakadva — elképzelésekből, túlzott fantázia alapján születtek. A falunak csupán csak egy kis rétegére voltak találóak, a Petőfi magyar nemeséhez hasonló dologialan nagy parasztokra.

A falu dolgos népe nem alussza át a telet: éven át tervez, alkot, dolgozik. T*l”n az új esztendő terveinek sokaságát forgatja fejében. S különösen Így van ez most. Most élénk csak igazán a falu! A dolgozó parasztok bizakodva néznek a jövőbe, száz és száz tervvel várják a tavaszt, a kikeletet, amikor megindulhat a harc a földeken az életért, az emberiségért a felszabadult paraszti élet jegyében.

Ezek a gondolatok érlelődtek bennem, amikor egynapos körutat tettem. falumban, Görgetegen, a nagyatádi járás egyik kis községében.

Alig virradt, már javában eregették a füstöt a kis hófedte házak kéményei. A falu minden részében jö- Uff-menŐ emberekkel lehetett találkozni. Mindenki igyekezett, sietett dolgára. Egy 10—15 főből álló csoport már jóval 7 óra előtt hangos beszélgetéssel igyekezett a helyi állami gazdaság majorja felé. Mire odaértek, ott már traktorok zúgása, hangos kopácsolás, a méntelep dolgozóinak kurjongatása, ostorpattogása fogadta őket. Talpon volt az egész major: megkezdődött- a napi munka. A fogatosok és vontatások trágyát hordtak a földekre. A gépműhelyben serényen folyt az erő- és munkagépek javítása. A magtárban is nagy volt a sürgésforgás: kukoricamorzsolás és vetőmagtisztítás volt „napirenden". A kertészkerti üvegházakban pedig a téli palánta nevelés gondjaival foglalatoskodott a kertész.

Több parasztház udvarán reggel 8 órakor már perzselték és szabdalták a meggömbölyödött, jó kövérre hízott sertéseket. Horváth János, Kron György, Bencsik János dolgozó parasztok 170—180 kg-os sertést vágtak ezen a napon. „Nem kell félnünk" — mondja Horváth gazda. Even át lesz mit aprítani a lábosba De így van ez a többi dolgozó parasztcsaládoknál is. Mi tagadás, az idén bizony sokkal több család zsirbödönje telt meg zsírral, mint az elmúlt években. Meg is van mindenki elégedve. Voltam egy két helyen, ahol még panaszkodtak, de úgy vettem észre, ezek is csak megszokásból.

A tanácsházában jóval kevesebb ember fordul meg egy nap alatt, mint máskor, de azért naphosszat akad látogató: ki ezért, ki azért jön. Legtöbben évi adójuk rendezése, vagy éppen csak beszélgetés végett keresik fel a hivatalt. Ezen a napon

például több mint húsz gazda rendezte 1956. évi adóját. Köztük Horváth János, Böhm Lajos, Harmaih József dolgozó parasztok: közel tízezer forint adó folyt be ezen a napon. A gazdák számát és a fennálló adóhátralékot alapul véve, ez az öszszeg jó eredménynek mondható.

A kovácsműhelyben szaporán találkozik egymással a pöröly és az üllő, szinte zeng belé az egész környék. Sok munka vár a falu kovácsára: kocsivasalás lópatkolás, répavágó javítás, egymást sürgetik. Mindenki úgy szeretné, ha megrendelése minél előbb elkészülne. Ez érthető is, hiszen rohamosan közeledik a tavasz, amikor a gazdasági felszereléseké lesz a szó.

Nagy hiba volt, hogy eddig csak egy kovácsa volt a falunak: nem győzte kielégíteni a gazdákat. A munkás-paraszt kormány kisiparosok megsegítéséről szóló rendelete ezt a problémát is megoldta. Schlosser János, a környéken jól ismert kiváló kovácsmester a napokban kinyitja műhelyét és ő is segíti a dolgozó parasztokat. Hogy ő újra kalapácsot fog, nagy gondtól szabadulnak meg a falusi gazdák.

Szikinger Mihály bognár is olyan terveket forgat a fejében, hogy hamarosan műhelyt nyit. Nagy szükség is lesz rá.

Kocsis János, ifj. Balogh István és még több gazda szerződött tenyészállatait jártatja: a napokban szeretnék átadni a vállalatnak. A községben 22 dolgozó paraszt foglalkozik szerződéses tenyészállat neveléssel. Amint mondják, örömmel teszik, mert igen jó árat kapnak érte. Az idén előreláthatólag 30—35 gazdálkodó köt szerződést az állatforgalmí vállalattal bika és üsző nevelésre.

A dohánytermelőket is serény

munkában találjuk. Simítják, csomózzák a szép sárga dohánylevele-, két. Ez után már csak a szállítás következik és az érte járó összeg át-, vétele.

Benkő Imrééknél még este, lámpa-, gyújtás után is folyik a szorgos < munka. A dohánytermelők zöme, már szállított is terményt a Nagy-{ atádi Dohánybeváltóhoz. Igyekeznek, ( hogy a „nagy dohányosok" ne szén-1 vedjenek hiányt. .

Leszállt az este. A gazdák ellát- I ják jószágaikat, megvacsoráznak és У elindulnak a községháza felé. Hét-У órára zsúfolásig megtelt a terem. А У legeltetési bizottság tartotta évzáró У és vezetőségválasztó közgyűlését. « Hosszan vitatták a régi vezetőség У munkáját. A jelenlévők szókimon-У dóan bírálták a vezetőket hanyag-У ságukért. A hosszas vita után meg- * választották az új vezetőséget. Jakab( János köztiszteletben álló dolgozó* paraszt lett a bizottság elnöke.

Az újjáválasztott vezetőség nagy * tervekkel tekint a jövőbe: meg akar- J ják javítani a legelőket, kitisztítani az erdőt, egészséges, korszerű apa-' állatólakat építeni és még igen sok munkát akarnak végezni a község' dolgozó parasztjainak érdekében.

Buzási László, Kovács István és még több fiatal az EPOSZ-szervezet megalakításán törik a fejüket. Tervükhöz a helyi tanácstól kérnek segítséget. Meg is kapják.

így néz ki a falu egy téli napja. < Ez a téli falu igazi arculata. Az el- . mondottakon kívül még száz és száz | féle munkát végeznek a dolgozók. | Ha a természet alszik is, a paraszt-1 ember dolgozik. A hó eltakarja a ( tájat, de nem fedi el a munkát a fa- ( lusi parasztember elől, ilyenkor te-( remti meg az alapját évi munkájá-( nak, különösen sokat foglalkozik jó- ( szágállományával. Így van ez rend- ( jtrti Wirth Lajos.«

Űj művészt köszöntünk

I Füzesi Ottó személyében, aki január

II -tői színházunk tagja és az elkövet|kező időszakban Kaposvárott lép fel. I -Füzesd Ottó a békéscsabai színház

i tagja volt eddig, ahol több szerepet (alakított nagy s,ikerrel. Több mint. (ötvenezer játszotta többek között A inéma levente Agárdi Péterét is, és (ebben a szerepben mutatkozik be I először a kaposvári közönségnek is I szerdán este. Ezt követően fellép I még csütörtökön és pénteken este is I ugyanebben a szerepben.

I Köszöntjük színházunk új művéiszét és sok sikert kívánunk további (szerepeihez.

„A kisüzem dolgozói ie emberséges életet követelnek“

(címmel cikket közölt a Somogyor- Iszág 1957. január 12 á száma a Ka- I posvár és Vádiéke Fö’dművesszövet- I kezet Ady Endre utca 14. szám alat* ti kötélgyártó részlegéről. Ru- 1 zsánszky László kötélgyártó szak► munkás a click megjelenése napján «felkereste szerkesztőségünket, és •munkatársai nevében kérte, hogy a •pontosság kedvéért írjuk bele az újságba az alábbi sorokat:

' A levélíró és a cikkíró megállapításaival egyetértenek. He’yeshk hegy Cser Sándor részlegvezetőt ^megbírálta a sajtó. A cikkben saj‘nos több helyen üzemvezetőről van 'szó, nekik pedig övári József üzem, vezetővel nincs semmi bajuk. A cikkben ériintett hibák tehát nem, az (üzemvezetőt, hanem Cser Sándor részlegvezetőt illetik, s a dolgozók 1 az ő leváltását kérik. Félreértéseik elkerülése végett azt is meg kell (mondani, hogy Cser nem mások, íhanem a maga részére tartja meg a •könnyebben elvégezhető munkát.