Somogyország, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-12 / 9. szám

Ói konyhát nyit az Üzemélelmezési Váiialat 4 f > AZ MSZMP MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA <Ai®ii|V П. évfolyam, 9. szám. Szombat, 1957. január 12. S§ A MEGYEI TAN ÁCS LAPJA JL ÄRA 50 FILLÉR —.................................................-i,,ii,i,i,^jj|jjiiu^ii|jj|iuj||ii||jnui|nuíií|ij|pin,,i,i,j,———«—»»—»»4 J||||pni4nniiiiiinnnir>iiiiyviiiipiyniii!ifi>iiMiitampiifiifH"lltt"*l'lftigriíiiiii*ifi!|*iifk!ninil*SiSS!llKllllHjllX!l!!]lll!llll]IIinfn!H!!!!{!!!S!l>”i<>>iH,ll>,>> Átadták a bíróságnak a marcali gyilkost A kormány nyilatkozata a magyar belügyekbe avatkozás újabb kísérlete ellen A Kaposvári üzemélelmezési Vállalat új konyhát nyit meg a Vöröshadsereg útja 2. szám alatt a Mélyfúró Vállalat nemrég épült konyhahelyiségében. A korszerű felszereléssel ellátott konyhá­ban előreláthatóan több száz főre főz­nek. Érdekessége az új konyhának, hogy napi hat forintos áron úgyneve­zett »bányász« kosztot állít elő. A bá­nyász koszt három foqásos és kiváló minőségű ebédet biztosít az étkezők számára. Az üzemélelmezési Vállalat új létesít­ményében nemcsak a Mélyfúró Vállalat alkalmazottainak, hanem a Vaskombi­nát, a Faipari Vállalat és a Mélyépítő Vállalat dolgozóinak is főznek lllilllllllil! Mi újság a Bp. Honvédnél? A Bp. Honvéd csapata valószínűleg alapos átszervezésre szorul. Bár Ma­chos Ferenc az ellentétes hírekkel szemben is kitart csapata mellett s marad a Honvédnél. Viszont kijelen­tette, ha Czibor és Puskás hazatérné­nek, akkor ő más csapatba távozik. Legyen végre gazdája a Balatonnak! »Kincs hever a lábunk előtt.« Kincs, és mi csak gyönyörködünk benne, bámuljuk szépségét, gaz­dagságát. — íme a Balaton a ma­gyar tenger — mutogattuk büsz­kén a kevés külföldi látogatónak, de nem tettünk eleget annak ér­dekében, hogy a Balaton olyan vonzó legyen, amely ezrével csá­bítaná ide a külföldi vendégeket. Az elmúlt évben történt, hogy egy csehszlovák vendég, mikor meglát­ta a Balatont így szólt: »Ha ne­künk lenne egy ilyen Balatonunk, belőle élne az egész ország«. — Ez talán túlzás lenne, ha ilyen lehető­ségekről beszélnénk. Az viszont igaz és el kell ismerni, hogy kellő felhasználással, s költség ráfordí­tással a Balaton jelentős szerepet tölthetne be országunk gazdasági életében. Ezért is gyűlt össze Fo­nyódon egy kicsiny, de lelkes Ba­­laton-rajongókból álló társaság, hogy javaslataival felhívja a kor­mány figyelmét: óriási lehetőségek rejlenek a Balatonban, amelyek az elmúlt években .egyáltalán ném lettek hasznosítva. Az ankét bevezetőjét Móricz Bé­la, ismert történész-kutató tartot­ta, aki magukat a fonyódiakat is megismertette környékük földraj­zi helyzetével. Ismertette Fonyód nyári és téli üdülési lehetőségeit. Elmondotta, hogy Csiszta-pusztán egy próbafúrásnál termál-vízre bukkantak. Ennek egyik ága Béla­­telep alá húzódik. Nagyszerű lehe­tőség lenne egy télifürdő megva­lósítására, közvetlenül a Balaton partján. — Milyen egyéb lehetősé­gek vannak. — A most épülő fo­­nyódi labdarúgó pálya mellett le­hetne építeni egy sportszállodát, ahol külföldi csapatokat is vendé­gül lehetne látni. Ugyanakkor ki­látótornyot építeni a fonyódi hegy tetején is és a téli sportok kedve­lőinek a 230 méter magas hegyről kevés költséggel egy jó sípályát. — Jelenleg mi akadályozza Fo­nyód környékén a megfelelő ide­genforgalom kialakítását. —■ Nincs szálloda, az élelmezés nem kielégí­tő, nincs állandó kultúrház, állan­dó mozi — olyan problémák ezek, amelyek nemcsak Fonyódon, de az egész Balaton környékén ma még sajnos megtalálhatók. Sok javaslat, hasznos ötlet hang­zott el az ankéton. Mindet talán szükségtelen itt felsorolni. Néhány gondolatát Sebők Ferencnek, a Megyei Tanács tervosztálya veze­tőjének azonban ismertetni kell. Első és ami a legfontosabb — hozzák ismét létre az 1951-ben megszüntetett balatoníejlesztési bizottságot. Sok hibára is felhívta Sebők elvtárs a figyelmet. Nem jó az ivóvíz ellátás, az utak elhanya­goltak, ugyanakkor javasolta, hogy a fásítást tegyék tervszerűbbé a Balaton partján, fordítsanak na­gyobb gondot a parkosításra, jelöl­jenek ki üdülési központokat és itt építsenek megfelelő szállodákat. A szálloda építéseknél kormá­nyunk vegye figyelembe a külföl­di államok ajánlatait is. Felvetődött az ankéton egy ja­vaslat, amelyet országunk dolgozói bizonyára megértéssel és támoga­tással fogadnak. Bevezetni azt, hogy mindenki, aki a Balaton part­ján üdül — naponta fizet 1 forint balatoníejlesztési járulékot. Ezt a helyi szervek azután csak e célra használhatnák fel. Az ankét után felsétáltam a fo­nyódi platóra. Innen nyílik állító­lag Európa legszebb kilátása. Iga­zat adtam azoknak, akik ezt állít­ják és gyönyörködtem a kisefob­­nagyobb jégtömegekben, a halász­csónakokban, s a ködön át is jól látható badacsonyi hegyekben. El­hagyott volt a part, egy-egy dolga után siető ember volt csupán lát­ható. Gondolkoztam j.. Eszembe jutott egy nyári vasárnap, amikor ezrek és ezrek tolongtak a parton, álltak sorba a Badacsonyba indu­ló hajóknál... Gondolataimban már szánté lát­tam, hogy egy néhány év múlva télen is százak és százak gyönyör­ködnek a téli Balatonban. Láttam a jégvitorlázó és a téli melegfürdő felé siető embereket, robogó gép­kocsikat. Ma ez még csak álom, de ha a kormány támogatja ezt a kez­deményezést, néhány év múlva va­lóság is lehet. Lehetőség van rá bő­ven. A természeti adottságok adva vannak és mindenütt, Fonyódon és Siófokon, Földváron és másutt is rengeteg tettrekész ember találha­tó, aki nemcsak javaslataival, de tetteivel is kész segíteni a kor­mányt a Balaton fejlesztésében. Legyen végre gazdája a Balaton­nak! Legyen gazdája és használ­juk ki az adott lehetőségeket az egész ország érdekében. Szalai László. NAGY JÁNOS TÍZ ESZTENDEJE Nagy János 64 éves szegény­paraszt. Felesége, egy napszítta arcú idős asszony, panaszkodik: — Három éve járok utána — mondja keserű reménytelenség­gel és csalódással hangjában. — Mindenhol elutasítanak, sérelme­met senki nem orvosolja. Végső esetiben fordulok a szerkesztőség­hez, segítsenek! Miről is van szó? Nagy János gazdasági cseléd volt Somogyasza­­lón. 1931-íben elszegődött éjjeliőr­nek a községhez, s eszel egyidő­­iben mint falusi postás is szolgá­latban állt. Becsülettel megállta helyét, s 1940-ig rótta a poros, vi­zes, havas utakat. Három évig na­ponta hét kilométert gyalogolt, Mennyére és vissza. 1940-ben kór­házba került »dssiással«. Feli ázott lábai nem bírták tovább a mun­kát. 1945-ben újból postás szolgá­latot teljesített a községben 1947- ig. Három évvel ezelőtt kérvényt nyújtott be öregségi nyugdíjra. Vagyona nincs, földje egy talpalat­nyi sem, csak egy hely a falusi temetőben, minit minden szegény­nek. A pénzre, a kis nyugdíjra — mint egy falat kenyérre — szüksé­ge lenne. Legutóbb 1957. január 7-én utasította el kérelmét az SZTK megyei alközpont. Az 1954. évi 28. számú törvényerejű ren­delet alapján kiállított hivatalos papíron a következő rideg tények olvashatók: ... Öregségi nyugdíjra az a 60. életévét betöltött férfi jogosult, aki legalább tíz évet mun­ka viszonyban töltött és munkavi­szonyában öt évet meghaladó megszakítás nincs... Az igénybe­jelentő alapján megállapítom — folytatja az írás —, hogy Nagy Jánosnak 3569 napja, azaz kilenc év és 284 napja van ... tehát igénylőnek nincs meg a tíz éve. Igen. Nagy Jánosnak hiányzik 81 napja. 81 nap mindössze és ha ez megtenne, Nagy Jánoshoz min­den hónapban beállítana egy pos­tás, egy új, egy fiatalabb és kikéz­­besátené az öregségi nyugdíjat. De a 81 nap hiányzik! Azaz várjunk csak! 1945-től 1947-ig szolgált még két évet a postán .— felesége szerint.. Ez vi­szont nem derül ki a hivatalos pa­pírból. A helybeli posta vezetője nem akarja igazolni — mondja szomorúan Nagyné. Ha az igazolás meglenne, a szolgálat bőven meg­haladja a tíz esztendőt. Spmoigyaszaló aránylag messze van Kaposvártól. Viszont Nagy Já­nos ügye közel van a helyi tanács­hoz. Kérjük hát a tanács veze­tőit, vizsgálják meg Nagyék pana­szát, vizsgálják meg, miért nem áigazolja a somogyaszalói posta­mester Nagy János két esztende­jét. Segítsenek minden erejükkel, hogy egy becsületes, munkában megroppant embernek boldog, bé­kés öregséget lehessen biztosítani. HIDEG ÉTELEK Az Országos Csemegekereskedelmá Vállalat »hideg ételek« készítésével igyekezett meglepni a vásárlókat. A kísérlet nagyszerűen bevált a tava­lyi év hasonló időszakában. A vál­lalat most ismét teljes apparátussal kezdte meg munkáját és az első szál­lítmányok Kaposvárott is megtekint­hetők már a csemegeboltokban: aszpákos májkrém, francia saláta, halsaláta, Olajos hering, majonézes halfáié, gyulai kolibászkrém kínálja magát olcsó áron megvételre. Ugyanakkor bővült a cukrászati és csemegeitalok mennyisége is. A csemegekereskedelem szakembe­rei új színt, változatosságot igye­keznek vinni az ellátásba. Van bő­ven és ezután is lesz áru. MINDENÜK A SZÖVETKEZET I Nyoma sincs üzemi hangulatnak. I Hiányzik a monoton gépzúgás, a X gyors kapkodás. A 30 ember úgy üli ♦ körül a munkaasztalt, mintha vala­­tmi családi esemény megtárgyalására {jöttek volna össze. Csak a jellegze­tes suszterkalapács villan meg a be­♦ szűrődő gyenge napsütésben egy-egy I kacaj vagy szenvedélyes vita köz­iben. Mert hát a cip>ész ember ilyen: $ százat gondol, százfelé pillant, mi- I alatt a fehér faszeget biztos ütéssel {küldi a cipő talp mélyére. Egyetlen ♦ negyedóra elég ahhoz, hogy meggyő­­jződjeik: igen komoly, nagyjeientősé­­|gű munka folyik ebben a 60 négy­­ízetméternyi területű, nem éppen mo- Jdern helyiségben. Számos cipőtípus {születik itt nap mint nap. I Harminc kitűnő mesterember szö­♦ vetkezett, hogy munkájában meg­testesítse az emberi kéz ügyességét. {És valóban. A produkciók nemcsak |a kirakatban állják a szemek tüzet, ♦ hanem tartósságukról is mindenütt I megelégedéssel beszélnek. 1 Amikor beléptem, rám ragadt a ♦ családias hangulat. Beszédbe ele- Igyedtünk. Megvallom, hogy ilyen de­­|rűs, kiegyensúlyozott kedélyű em- I berekkel rég akadt dolgom. De azt {is elmondhatom, hogy mindez csa­­{lódást okozott: A kisipar országszer­te előretört. Egymásután osztják az {iparengedélyeket, számosán választ­ják a független, önálló, kisipari éle­dtet. Ez a tény természetesen sokhe­lyütt konfliktust, bonyodalmat okoz, {mert olyanok is vállalkoznak rá, |ákik bizony már szinte »nélkülözhe­tetlenek« egy-egy hosszú időn át {bedolgozott üzemben vagy vállalat­inál. És itt, a Bőripari Ktsz-nél, {amelyről azt gondolná az ember, {hogy az új kormányrendelet vihart t kavart fel, vagy éppen a ktsz fel­oszlásához vezet — itt a legnagyobb a nyugalom. Ha valaki netalántán megkockáz­tatná a kérdést, úgy mosolygós a válasz. — Ugyan, kérem! Önálló iparos­sággal felcserélni a szövetkezetei? Ne csináljanak rossz viccet. Mi in­nen nem megyünk egy tapodtat sem ... és kész. — ... Ha, ha ... — ka­cag biztos fölénnyel Csap» cipész­mester — amíg a kormány támogat­ja a szövetkezetét, addig nem küsz­ködök a magam gyenge erejével. Ak­kor, amikor közösen szinte játszva is megoldhatjuk valamennyi nehéz­ségünket. — A szövetkezésé a jövő — toldja meg a szót Máté István, hogy vég­képp eloszlassa azt a kevés kis ké­telyt is, ami esetleg szándékukat il­letően megmaradt. — 1700 forintos volt az elmúlt ha­vi átlagkereset... — vág közbe ma­­gyarázóon Karc Lajos, a szövetkezet elnöke. Olyan életképes szövetkezet mun­kájába tekintettem be, amely eddig sem, és előreláthatólag ezután sem fo<* még pillanatnyi anyaghiánnyal sem küzdeni. A jelenlegi anyagkész­letük nagy termelés esetén is kitart az első negyedév végéig. Pedig az el­múlt hónapban a forgalmiadó nél­küli termelési érték elérte a 450 ezer forintot. A Csapó Józsefek, a Fülöp Gyu­lák, Máté Istvánok — úgymond meg­változtathatatlanul »eljegyezték ma­gukat« a tervszerű és biztos szövet­kezeti élettel. — Látjuk a jövőnket — mondta közülük valaki és bizony jól tudják, hogy ez a kijelentés nem nélkülöz alapot. Milyen lesz ez a jövő? Erre a szövetkezeti jövőre talán már egy mai tény is előreveti ár­nyékát. Valamennyien örömmel be­szélnek arról, hegy az eddigi jó gaz­dálkodás, s az elkövetkezendő idő perspektívája lehetővé tette azt. hogy a szövetkezetnek egyetlen tag-' ját sem kellett elbocsátani. Az eddig eltelt nyolc év civakodás' és széthúzás nélküli, harmonikus munkáját továbbra is meg akarják őrizni. Aki közéjük kerül — lássa meg a szövetkezeti élet nagyszerűsé­gét, elsőbbségét, érezze meg, hogy így többet tud nyújtani a közösség­nek, és vesse ki magából a kerékkö­tés és széthúzás gondolatát. Remélik és tudják, hegy ez a jövő nagyobb szövetkezeti önállósággal köszönt majd be. Jobban érvényesülhet egy­­egy szövetkezeti csoport (részleg) he­lyes elgondolása a termelés növelé­sében és a gazdaságos piacfelkuta­tásban. Már most tervet dolgoztak ki arra, hogy nemcsak a nagykeres­kedelmi vállalatnak fognak termel­ni. hanem szállítanak készárut köz­vetlen piaci fogyasztásra is. Ez ter­mészetesen növeli a szövetkezet va­gyonát, ami nagyobb béremelésre és a szövetkezet korszerűsítésére ad al­kalmat. — Tartogatnak-e meglepetést a ta­vaszi piacra?-J Igen. Ez a meglepetés ott elöl indul el, amikor Z. bácsi kiszabja a szükséges mennyiségű bőrt, aztán át­adja annak a néhány fiatal felső­részkészítő leánynak, akik szépen sorban mintázzák meg valamennyit. Kézről kézre jár, és mire a raktár­ajtóhoz ér, már csinos 138 forintos női szandált lát a szemlélő, olyat, amelybe akár a kecses lábat is bele lehet képzelni. »Beszél és él az«. Igazi kisipari remekmű. Szegedi Nándor Majd kiderül a vallatásnál — Mondjak, el sorra, hogyan történt —Jardul a háropi gya­núsítotthoz s a rendőrszaijaastsh vezető. — Akkor én megkezdem — veszi át a szót Póré Zsigmond. — Cimboráim sokat panaszt: ad­ták a trafikhiány miatt. — jTs, Zsiga — szólt az egyik — sze­rezz egy kis füstölnivalót. Vara itt dohány bőven a falúban, a Búzakalász Tsz pajtájában. Meg­tetszett az ötlet. Egyedül azon­ban nem. mertem vállalkozni a beszerzésre — mondja, s érződik szavain, hogy igazmondó kedvé­ben van. — Hármasban men­tünk a Martin-^pajtához Ágos­ton Lajossal meg Nemes sógo­rommal. — Miket beszélsz? Nem süiy­­lyedsz a föld alá! Még hogy ér­veled mentem? — robban ki idős Nemes József, s tanújául idézi az összes láthatatlan föl­döntúli hatalmasságo kát. — Te jöttél hozzám — mondja Póré­nak —, hogy hatvan forintért hozol három kiló dohányt. A pénzt el is fogadtad. Ágoston Lajos, aki eddig hall­gatott, majd tagadott, most beszélni kezd.. — Tudja mindenki itt Hedre­­helyen, hogy nem vetem meg az italt. Hétfőn, január 7-én dél­után is lementem Nemesekhez, ahol a házigazdával együtt egy kicsit beszívtunk. Később oda vetődött a Zsiga is. Alkonyat­­tájt hárman elindultunk hoz­zánk. Ott is ittunk. Aztán a do hánypajtához vettük útunkat. — Én nem voltam veletek — veti közbe Nemes —, hiszen annyira beittam, hegy nem is tudtam menni a magam lábán. — En sem álltam jobban. Egy­mást támogattuk, emlékezzék csak, vissza Jóska bátyám szól ismét Ágoston. A szembesítés csak részigazsá­gokat tárt föl. Póré előadta, Agostonéknál pedig megtalál­ták a szerzeményt, a kettőnél összesen 17 kiló dohányt. Nem hazudtak a hóban hagyott láb­nyomok a kertek alatt. Póré és Ágoston beismerték tettüket, S mindketten állítják, hogy idős Nemes is ludas a dologban. Er­re enged következtetni az a ta­núvallomás is, hogy Nemes fia a napokban Kaposvárra utazott bőrönddel. Csütörtökön még nem, de azóta már remélhetőleg kiderült a vallatásnál, hogy mi volt az útipoggyászban —kj— Jelvény-pályázat A Magyar Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség Országos Ideiglenes Bi­zottsága pályázatot hirdet a szövet­ség jelvénye tervének elkészítésére. [A jelvény többszínű, zománcozott í kivitelben készül majd el. A jelvény­­; tervek fejezzék ki azt, hogy a szövet­ség magába tömöríti a munkásifja­­jkat, valamint a fiatal műszaki, bér­iből és fizetésből élő értelmiségi dől­­: gozókat. A pályázaton bárki részt ve­• hét, egyszerre több pályaművel is. ; Pályázni névvel, vagy jeligével Je­• bet. A beküldött jelvénytervezeteí : nyilvános vitára bocsátják a szövet­ség lapjában, a Magyar Ifjúságban. :A díjak odaítéléséről a bíráló bi- Izottság a nyilvános vita után dönt. ;A kivitelezésre elfogadott terv dija ;150ö forint. A szövetség a tovább* inégy pályaművet ötszáz forinttal jo­­:talmazza. A pályaművet 1957. január ; 30-ig kell beküldeni a követkeaö leimre: Magyar Forradalmi Ifjúnron­­;kás Szövetség, Budapest VI., Dózsa ; György út 84/b. »Jelvénypályázat« ' megjelöléssel. {Hol dolgoznak az Építőipari Vállalat kaposvári egységei? { Az építőipari Vállalat tájékoztatá­ssá szerint a város 11 különböző pont­iján állnak munkába az építőipar {dolgozói: készül az ötmillió forintos ♦ beruházással épülő Damjanich utcai ♦ >-45 lakás«, a hárommillió forint ér­­{tékű Szántó Imre úti irodaház és ♦ szépen halad az AFORT telephelyén ♦ felállításra kerülő olajtartály, iroda­­|ház. és bekötővasút munkája is. Egy- I millió forint feletti építkezések foly­tnak: a vasútállomás melletti siló­­{építkezésnél, a Ruhaüzemben, a Ren­­! d.eltszabóságon, a MÁV intemátus- Éban és a toponári úti szervestrágya [feldolgozást végző Szemcsézőn. Ki­esebb csatornázási és tatarozási íe!­♦ adatok megoldását végzik a Sétatér {utcai általános iskolában, а Тех ti I­­; művekben és a Cukorgyárban. t Az összes beruházások értéke el­♦ éri a 20 millió forintot. FIZESSEN ELŐ A SOMOGYORSZÁGRA! MEGRENDELŐLAP A 3. OLDALON

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents